Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
10 et st mer KfürUw 1967. AUGUSZTUS 27., VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink Ats infjatlan rn.v«r/<(.vr»/ . . . A terhes no rétlel éttér til. . . é# « bérlő magatartásáról. — Lehet-e az államtól vásárolt ingatlan árát felemelni? P. É. nagykőrösi olvasónk írja, hogy ingatlant vásárolt, amelynek egyik lakásában bérlő lakik. A bér rendkívül alacsony, és a bérlő nem hajlandó többet fizetni. Olvasónk kérdezi, ha bírósághoz fordul, remélheti-e a lakbér felemelését? Az irányadó jogszabály szerint abban az esetben, ha a felek a bérlet összegében megállapodtak, vagy azt bíróság állapította meg, akkor azt mindaddig, amíg a bérleti jog fennáll, egyik fél sem teheti vitássá. Minthogy a korábbi bérbeadó — az állam — és a bérlő ezt a kérdést már rendezték, bérlőváltozás esetén sincs lehetőség arra, hogy a bér felemelését kérje az új tulajdonos, még akkor sem, ha az álamtól vette meg az ingatlant. A terhes nőt fokozott védelem illeti meg. I. K.-né ecseri olvasónk a szomszéd község termelőszövetkezetében dolgozik, és előrehaladott terhes állapotban van. Jelenleg is nehéz munkát végez, azt a kérését, hogy osszák be könnyebb munlcára, nem teljesítették. Jogszabályi előírás, hogy a termelőszövetkezetben tagként dolgozó nőt terhességének megállapításától kezdve, nem szabad egészségére káros munkakörben foglalkoztatni. A terhes nőt terhességének 4. hónapjától kezdve, szoptató nőt a szoptatás 6. hónapja végéig, tilos nehéz testi munkára, és éjszakai munkára beosztani. Azt is előírja a jogszabály, hogy a terhes nőt a szülést megelőző négy, és azt követő tizenhat hét tartamára, szülési szabadság címén minden munka alól fel kell menteni. Kérelmével forduljon a tsz vezetőségéhez, annak elutasítása esetén a járási tanács mezőgazdasági osztályához. Tűrhetetlen magatartás miatt, fel lehet-e mondani a bérlőnek? A. B. váci olvasónk írja: bérlőm tűrhetetlen magatartása miatt lehetetlenné vált az együtt lakás. Feleségemet legutóbb is tettlegesen bántalmazta. Felmondhatom-e a bérleti jogviszonyt emiatt? Az érvényes rendelkezés szerint a bérlő tűrhetetlen magatartása, a szocialista együttélési szabályok megsértése miatt a lakásbérlet felmondható. Tettlegesség esetén még arra sincs szükség, hogy előzetesen felhívja a bérlőt magatartásának abbahagyására, hanem nyomban jogosulta felmondás közlésére. A jogszabály kimondja, hogy a felmondást az ilyen magatartástól számított 8 napon belül kell írásban közölni a bérlővel. Ez azt jelenti, hogy az elkövetett tettlegességtől számított 8 napon belül a bérlőnek már kézhez is kell kapnia a felmondó levelet. Ennek hiányában a felmondás alaki okból érvénytelen. Dr. M. J. EMLÉKEZETES BŰNÜGYEK Gyilkosság a gyárban Az Autóalkatrészgyártó és Felújító Vállalat három munkása 1965. december 2-án hajnalban — K. István vállalati rendészt keresve — benyitott az irodaépület III. emeleti pénztárhelyiségébe. Az 55 éves K. István ugyanis azt a megbízatást kapta, hogy december 1-én, a munkaidő után maradjon a pénztárszobában, ahol a páncélszekrényben a gyár dolgozóinak fizetése, körülbelül 300 ezer forint volt. Nos, a három munkás talán sohasem felejti el ezt a hajnalt. A pénztárhelyiségben a padlón vérző fejjel eszméletlenül feküdt a gyár egyik jólismert munkása, a 33 éves Sz. István, tmk-lakatos csoportvezető. A páncélszekrény közelében villanyfúrógép és különböző lakatosszerszám hevert. A fizetés őrzésével megbízott K. István rendész pedig eltűnt a szobából. Azonnal értesítették a mentőket és a Budapesti Rendőr- főkapitányságot. A mentők Sz. Istvánt az Országos Ideg- sebészeti Tudományos Intézetbe szállították, ahol kevéssel a műtét után meghalt. A boncolás szerint a halai agyroncso- lás és agybénulás miatt következett be, a roncsolódást a fejet ért három nagyerejű ütés okozta. A munkások nem sokkal később a felújító lakatosműhelyben — ugyancsak vérző fejjel és eszméletlenül — megtalálták K. József rendészt is. K.-t szintén valamilyen tompa tárggyal ütötték fejbe, az ő életét azonban az azonnali műtéttel sikerült megmenteni. A helyszínen végzett gondos munka során a nyomozók megállapították, hogy a bűncselekmény oka a páncélszekrényben őrzött 300 ezer forint megszerzése volt. Az ismeretlen tettes villanyfúróval megkísérelte a páncélszekrény felnyitását, majd amikor ez nem sikerült, különböző lakatosszerszámokkal próbálkozott. A helyszíni vizsgálat azonban egyelőre nem adott tiszta képet a nyomozás vezetőinek. Úgy tűnt, hogy a lakatosszerszámokat és a villanyfúrót Sz. István — az egyik áldozat kezelte. Ö akarta talán ellopni a pénzt? De akkor ki ölte meg őt, s ki kísérelte meg K. József meggyilkolását is? Sz. István már nem tudott választ adni erre a kérdésre, K. József pedig élet és halál között lebegett, tehát ugyancsak nem adhatott választ. Az kétségtelen volt, hogy a jól őrzött pénztárhelyiségbe december 1-én napközben nem kerülhettek lakatosszerszámok és a villanyfúrók, ezeket csak a délutáni műszak befejezése után vihették fel. Erről pedig az éjszakai műszakban dolgozó munkásoknak valamit tudnia kellett. Sz. halála és K. eszméletet vesztő súlyos sérülése miatt a rendőrségnek — a tárgyi bizonyítékok felkutatásán túl — tehát tanúkat is kellett találnia, akik esetleg felvilágosítást adhattak az éjszaka történtekről. Mind a tárgyi bizonyítékok, mind a tanúk felkutatása sikeres volt. A gyár kerítése mellett lábnyomokat, az elszakadt drótkerítésen pedig szövetfoszlányt sikerült felfedezni. Ezután az éjszakai műszakban dolgozó munkások kihallgatása következett. Többen elmondták, hogy K. József vállalati rendész nem sokkal éjfél után elhívta munkahelyéről Sz. Istvánt azzal, hogy a gyár területén csőrepedés van. K. József a villany- szerelőktől egy akkumulátorral működő reflektort is kért, majd Sz. Istvánnal együtt eltávozott. Éjfél után 2 órakor Sz. visszatért a műhelybe és munkatársaitól vas fűrészlapokat kért. Elmondta, hogy „fontos megbízatásnak’’ tesz eleget, de egyelőre többet nem mondhat, a történtekről majd reggel értesülnek. „Nagy bukfenc lesz” — mondta —, „Krisztus is itt van a gyárban ...” — majd a fűrészlapokat magához véve elment. Ezek a vallomások perdöntőek voltak, mert új név merült fel. Sz. ugyanis „Krisztusra” hivatkozott, márpedig a gyár dolgozói Krisztián Imrét, a gyár 46 éves osztályvezetőjét nevezték így maguk között. Azonnal megkezdték kihallgatását. A leghatározottabban tagadta. hogy éjszaka bent lett volna a gyárban. Azt állította, december 1-én dél tájban hagyta el a vállalat területét. Krisztián Imre személyi körülményeit tisztázva megállapították, hogy három nagy gyermeke van, rossz családi életet él, rendszertelenül adta haza keresetét, ezért fizetésének 50 százalékát a bíróság letiltotta. Hosszabb idő óta tárt kapcsolatot egy lánnyal, aki miatt házasélete felbomlott. Az alibi tisztázására tanúként kihallgatták nőismerősét, aki elmondta, hogy Krisztiánt 1964 májusa óta ismeri, s szerinte rendes, becsületes, anyagilag is megbízható ember. Ügy tudja róla, hogy 30 ezer forint megtakarított pénze van, ami tulajdonképpen közös vagyon, mert ismeretségük óta havi 100—500 forinttal ő is hozzájárult ehhez az összeghez: közös lakásukra szánták. A lány azt állította, hogy december 1-én délután 6 óra körül érkezett hozzá és nála töltötte az éjszakát. Ezzel a vallomással tehát igazolta Krisztián alibijét. A kihallgatást végző rendőrtisztek azonban bizonytalannak érezték a lány vallomását, újabb és újabb kérdésekkel próbálták tisztázni az ellentmondásokat, s végül a lány beismerte, hogy nem mondott igazat. Krisztián Imre ezen a napon este 9 óra tájban eltávozott tőle a lakásból és csak december 2-án hajnali 5 óra után érkezett vissza. (Mivel máskor is előfordult, hogy Krisztián ilyen időpontban kereste fel, a hajnali visszatérés nem lepte meg, az viszont igen, hogy ekkor nyomatékosan arra kérte, mindenkinek a leghatározottabban azt mondja, hogy az egész éjszakát nála töltötte... Amíg Krisztián Imre, nőismerőse és a gyár többi dolgozóinak kihallgatása folyt, a bűnügyi szakértők megállapították, hogy a gyár drótkerítésénél talált lábnyomok Krisztán cipőjétől származó nyomokkal, a drótkerítésen talált textilszálak — színben, anyagban és szálvastagságban is — felöltőjéből vett textilszálakkal azonosak. A tárgyi bizonyítékok és a hamis alibi leleplezése ráébresztette Krisztiánt, hogy nincs értélme további hazudozásnak. Beismerő vallomást tett és a Bu- iapesti Rendőrfőkapitányság — még a bűncselekmény felfedezése napján — előzetes letartóztatásba helyezte. Vallomása szerint az utóbbi ívekben zavaros és mindin- tább súlyos anyagi helyzetbe terült. A bírói letiltás miatt tavi fizetésének csupán a fe- ét kapta, ezenkívül költséges szenvedélyei is voltak. Barátnőjétől kapott ugyan havonta léhány száz forintot, ez izonban nem fedezte megélhe- ését és kiadásait, ezért — fő- eg munkatársaitól — nagyobb isszegeket kért kölcsön. AdósGYERMEKNEVELES ELSŐ OSZTÁLYOSOK _ A TANÉVNYITÓ, az iskolai év kezdete fordulópont első osztályosaink életében. Ki szorongva, ki reménykedve lépte át az iskola kapuját, és a szülők figyelemmel kísérik, hogy hogyan „törik be” gyermekük az új életrendbe. Az első iskolaév nagy jelentőségű. Az első év folyamán alakul ki a gyermeknek az iskolához, a tanuláshoz, a rendszeres munkához való viszonya, és ez nagymértékben befolyásolja a tanulás további éveit is. Komoly felelősség hárul éppen ezért a szülőre is. Az első tanévnek különösen az első felében sok türelmet igénylő gondoskodással kell irányítani a gyermeket. Sajnos, gyakran a szülő nem nyújt megfelelő segítséget a gyermeknek és ilyenkor kezdődnek meg a komoly nevelési problémák, elromlik a kapcsolat a szülő és gyermek között is, és az addig jól kezelhető kedves kisgyerek kezelhetetlenné válik. ^Az iskola rontotta el a gyereket” halljuk ezt a kijelentést nem egy mamától. Ha azoknak a gyermekeknek családi körülményeit vizsgáljuk, akiknek magatartása, vagy tanulása nem kielégítő, legtöbb esetben vagy túl elnéző, vagy túl ambiciózus szülőket találunk. Egyik tipikus eset az a mama, aki nem tulajdonít semmi fontosságot a megváltozott helyzetnek. Szeretné gyermekét még kisbabának tartani, sajnálja, hogy felnőtt és iskolás lett. Könnyes szemmel ereszti útnak, és sokszor felsóhajt, hogy „szegény gyerek, most vége a vidám gyermekkornak.” Kíméli a gyereket amennyire lehet. Reggel a mama öltözteti, ágyban reggelizik. Ha délutános, reggel sokáig engedik aludni, hadd pihenje ki magát. A leckével nem sokat törődnek. Gyorsan túl lenni rajta, ez a leglényegesebb szempont és, ha nagyon fáradt szegényke, vagy nincs türelme elkészíteni? Akkor elvégzi helyette kivételesen a mama. Ezért a gyermek sem fordít különösebb gondot a feladataira. Az iskolai rendet sem veszi komolyan, csak játéknak tekinti. Feladattudata nem szilárdul meg. A tanító néni figyelmeztetéseit úgy tekinti, hogy bántani akarja, ezért gyakran dacos. Észreveszi azt is, hogy anyuék a csín- jei miatt nem haragszanak, az intőkön még mintha szórakoznának is egy kicsit. Nehéz lesz a sok hibát kiküszöbölni akkor, amikor a tanulmányi eredményben is megmutatkozik a hanyagság. A MÁSIK TIPUá a „csodagyerek” mamája. Ez a mama hozzászokott ahhoz, hogy gyermeke az óvodában, felnőtt társaságban mindig jól szerepelt. A baráti kör elismeréssel nyilatkozott arról, hogy milyen okos ez a kisgyerek. Szóról szóra mond el hosszú meséket, elszámlál százig is. A szülők azt gondolják, hogy az ő gyereküknek igazán semmi nehézséget nem jelent majd a tanulás. Aztán jön a csalódás ... Nem minden okos gyerekből lesz kitűnő tanuló. Nem biztos az, hogy az óvodában jól szereplő gyerek az iskolában is olyan jól megállja a helyét. A mama jóformán naponta felkeresi a tanító nénit, érdeklődik a gyerek előmenetele után. Ha a tanító néni kifogásol valamit a gyereknél, ezt rosszindulatnak fogja fel. „Pikkel a gyerekre”. A tanítónő és a mama közötti ellentétet megérzi a gyerek is és ki is használja. Panaszkodik a tanító nénire, hogy kivételez, hogy üldözi őt. „Rámszólt, pedig nem is csináltam semmit.” A szülők elfogult szeretete elhiteti a gyerekkel, hogy ő okosabb, ő különb, mint a többi társa. Tanítónőjét ellenségnek tekinti, ezért szembehelyezkedik vele. Lenézi társait, fölényeskedik velük, ezért nem tud beilleszkedni a közösségbe sem és nem alakul ki barátsága egy gyerekkel sem. Helytelen kritikája, amivel saját munkáját kezeli, megakadályozza abban, hogy megfelelően fejlődjék. AZ AMBICIÓZUS mama, a harmadik jellegzetes típus — nem tekinti gyermekét csodagyereknek, de elvárja tőle, hogy jól, sőt kitűnően tanuljon. Naponta ellenőrzi, számonkéri a leckét. Élesen kritizája minden tettét és ha a gyermeknek nem sikerül a feladatot úgy megoldani, ahogy ő azt elvárná, megbünteti, sokszor meg is veri. A gyereket már az iskola megkezdése előtt agyon- félemlítették, „majd az iskolában ellátják a bajodat; majd lesz nemulass”. Természetes, hogy fél a tam'tó nénitől, fél társaitól. Remeg, amikor leckét kell végeznie, mert az anyuka keze gyorsan jár és ha a kör nem sikerül szépre, mindjárt ráüt a kezére és szidja, milyen buta. Elveszíti minden önbizalmát, mert mindig sikertelenség éri. Nem alakul ki nála sem a helyes kritikai szemlélet a saját munkájával kapcsolatban. Az osztály munkájában nem vesz részt, nem mer jelentkezni, mert attól fél, hogy amit mond, az butaság és kinevetik vagy megszidják érte. Mindinkább ellenszenvessé válik számára az iskola, mindig tanulni kell, a feladatot sokszor tízszer is leíratják vele. Nincs idő játékra amióta iskolába jár, és anyuka mindig veszekszik vele ... A PÉLDÁNAK felsorolt gyerekek egyike sem tud megfelelően beleilleszkedni az iskolai életbe és egyik gyerek sem fog azon a szinten tanulni, amely értelmi képességeinek megfelelő lenne. Helyes ha az a kívánságunk, hogy jó tanuló legyen a gyerekünk, de ennek meg kell teremteni az előfeltételeit. Egyik leglényegesebb szempont, hogy nagyon meghatározott és pontos napirendje legyen a gyereknek. Megfelelő alvásidőt biztosítsunk számukra, mert a fokozott munka, fokozottabb pihenést is kíván. Csak úgy tudunk kielégítő alvásról gondoskodni, ha mindennap ugyanabban az időpontban fektetjük le és minden reggel ugyanabban az időpontban ébresztjük fel — akár délelőttös, akár délutános. A napirendben hagyjunk elegendő időt a játékra és a sétára is. Az első iskolaévben a szülőnek naponta ellenőriznie kell a gyerek elvégzett feladatait és hacsak mód van rá tanuljunk együtt a gyerekkel. A kisgyermek még nem a tanulásért, a tanulmányi eredményért tanul, hanem elsősorban érzelmi okokból. A szülőnek tanulnak, vagy ha rossz a kapcsolatuk a szülővel, akkor nem tanulnak. A gyermek munkája iránt fokozott érdeklődést kell mutatnunk, örüljünk a sikernek, de ne türelmetlenkedjünk, ha az első hetekben nem úgy halad a munkájuk ahogy szeretnék. Magyarázzuk meg mindig, hogy miért nem tartjuk jónak amit végzett „Látod ez a karika nem jó, mert a teteje behorpadt.” „A vonalakat szépen egymás mellé kell húzni, itt kimentéi a sorból.” Ha akad egy-egy jobban sikerült vonal — és egy mindig akad még a legcsúnyább leckében is — mondjuk meg „Nézd ezt nagyon jól csináltad ha sokat gyakorolsz majd az összes ilyen lesz. Megnézzük mindennap hány sikerült hibátlanul, jó?” A gyermek táskáját is közösen rakjuk be minden nap, figyelve arra, hogy semmi tanszer ne maradjon ki és a felesleges holmikat, játékszert, mesekönyvet emeljük ki a táskájából. Ha naponta ellenőrizzük a gyermek iskolai holmiját észrevesszük a legkisebb gyűrődést a füzeten, firkálást a könyvön. Ezeket a hibákat azonnal javítsuk ki. Az iskolaszerek tiszteletben tartása a gyerekre is hatással van. Neki is fontos lesz a tanulás, a rendes könyv és füzet. Az iskolába járás már nemcsak kötelességet jelent részére, hanem érezve a megbecsülést, amit egy-egy sikeresebb munkájával kivívott., bizonyos előnyöket is jelent számára. Sok türelmet, gondosságot igénylő nevelői munkánk meghozza gyümölcsét, egy fél év után gyermekünk már örömmel, magáért a munkáért, az eredményért, fog tanu'ni. Dr. H. A. sága már több tízezer forint volt. Hitelezőit azzal nyugtatgatta, hogy tartozását december elején rendezi. Már régóta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy adósságai rendezéséhez bűncselekmény útján szerez pénzt. 1965. december 1-én, amikor meglátta, hogy a gyár dolgozóinak fizetését szállító gépkocsi megérkezik, Krisztián döntött... Tudta, hogy a gyárba csak késő este térhet vissza, ha senkivel nem akar találkozni. Este 9-kor elhagyta barátnője lakását és a Keleti pályaudvarról HÉV-vel Cinkotára utazott. Észrevétlenül érkezett meg a gyárhoz, majd a főbejáratot megkerülve a hátsó kerítéshez ment. Azt tervezte — a tervet a nap folyamán részletesen kidolgozta, „csiszolgatta” —, hogy a pénztárhelyiség páncélszekrényét hegesztő apparátussal nyitja fel. Azzal tisztában volt, hogy erre a munkára egyedül nem képes, tehát hazárdjátékba kezdett... Anélkül, hogy valaki is látta volna, óvatosan megkereste K. József rendészt, s az egyszerű embernek, aki Krisztiánnak minden szavát vakon elhitte, a következőket mondta: a páncélszekrényben titkos rádió adó-vevőkészül ék működik, ugyanis külföldi kémek meg akarják szerezni a gyár bizalmas terveit. A titkos rádióberendezést meg kell szerezni a páncélszekrényből — mondta, ehhez azonban hegesztőappa- rátra van szükség. Krisztián ekkor már elhatározta, hogy a bűncselekmény után megöli K. Józsefet. A jól átgondolt — valójában primitív — terv azonban már a kezdetén csaknem összeomlott. Sem K. József, sem Krisztián nem tudták a hegesztőapparátot működésbe hozni. Ekkor támadt K. Józsefnek az az ötlete, hogy ehhez a munkához szakembert kell igénybe venni. Választásuk Sz. István lakatos csoportvezetőre esett, akinek ebben a pillanatban megpecsételődött a sorsa. A szerencsétlen Sz. István ugyanis — K. Józsefhez hasonlóan, elhitte Krisztián rablómeséjét, munkához látott, de a készüléket ő sem tudta működésbe hozni. Ekkor Sz. visszament a műhelybe, villanyfúrógépet, különböző feszi tővasakat és lakatosszerszámokat vett magához. Ezekkel látott munkához. Krisztián — nehogy egyszerre két személlyel kelljen szembeszállnia — ekkor K. Józsefet a lakatosműhelybe küldte: „figyelj, nem látsz-e valami gyanúsat!...” Amíg Sz. István a páncélszekrénynyel volt elfoglalva, Krisztián elérkezettnek tartotta az időt, hogy az egyik tanútól, K. Józseftől végleg megszabaduljon. A lakatosműhelyben magához vett egy két és félkilós kalapácsot, majd az ablakon kihajló, neki hátatfordító gyanútlan K. Józsefet hátulról leütötte. Krisztián ezután visz- szament a pénztárhelyiségbe, ahol Sz. István közölte vele, hogy nem tudja felnyitni a páncélszekrényt. A szerencsétlen lakatos ezután megfordult, s abban a pillanatban Krisztián ismét lesújtott a kalapácscsal. Az elvetemült gonosztevő I a hátsó kerítésnél elhagyta a | gyárat, majd felkereste barát- | nőjét — a lakásban rendehoz- ] ta magát — és rábeszélte az alibire. Reggel a szokott időben bement a gyárba ... A bíróság Krisztiánt halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. Kiemeli budapesti munkára kiemelt bérrel keresőnk kőműveseket, férfi és nő' segédmunkásokat, ácsokat, burkolókőt festőket vizszerelőket és villanyszerelőkel AZONNALI BELÉPÉSRE JELEN I KEZES ÁPRILIS 4 KTSZ Bp Vili., Auróra u. 23 /
