Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

1967. AUGUSZTUS 27.. VASÁRNAP rm «win v!/írrtop 9 Aktuális interjú Sólyom Katival Szabó István filmje, az feApa”, néhány hete megosztott nagydijat nyert a moszkvai filmfesztiválon. Tolnay Klári és Gábor Miklós mellett egy fiatal színésznő, Sólyom Kati is főszereplője volt a nagy­sikerű filmnek és tagja annak a delegációnak, amely a moszkvai seregszemlén a ma­gyar filmgyártást képviselte. Újságíró: a fesztiválról engedje meg, hogy később kérdezzem. Most és elsősorban ez érdekelne, mi van egy ilyen filmsiker mögött az ön szá­mára? SÓLYOM KATI; Szaknyel­ven szólva: tizenkét napom volt az Apában, tehát tizen­két napig dolgoztam. De ez így nem is igaz, mert a tizenkét napból csak két nap volt olyan, amikor igazán éreztem, hogy színész vagyok és amikor talán az is voltam. S ez a két nap népszerűségben többet je­lentett, mint az egyetemi színpadi éveim — amibe pe­dig hosszú időin keresztül a telkemet adtam — mert a fil­met most Amerikától—Moszk­váig mindenütt vetítik, ugyan­akkor a hazai szakmabeliek nem veszik a fáradtságot, hogy az Egyetemi Színpadra eljöj­jenek. Tisztelet a kivételnek. ÚJSÁGÍRÓ: ön a termé­szettudományi karon kémia-fi­zika szakon végzett Amikor ezt elhatározta, miért vágott a színészettől ilyen távoleső pá­lyának? SÓLYOM KATI: 1958-ban jelentkeztem a Színművészét! Főiskolára, de nem vettek fel. Meggyőződésem, hogy akkor elég rossz voltam, nemigen láthattak bennem tehetsé­get. De mindenképpen — egyetemet akartam végezni. S ha már igy történt, úgy gon­dolkodtam, hogy leghelyesebb, ha természettudományi pályá­ra megyek, mert ügy tartom, hogy egy passzív irodalomta­nár, sokkal kevesebbet jelent ebben a században, mint vala­ki, aid a természettudomá­nyokhoz ért valamit és ezen túl még az irodalom, a művé­szet területén is jártas vala­mennyire. Így tehát érdeklő­déssel, de nem úgy mentem a kémia-fizika szakra, mint­ha azt hivatásomnak éreztem volna. ÚJSÁGÍRÓ: Mikor szere­pelt először az Egyetemi Szín­padon? SÓLYOM KATI: Az Egye­temi Színpad 1957-ben alakult, s én már működése közben léptem be, amikor elkezdtem az egyetemet. Először csak szavaltam, aztán amikor 1961- ben a színpadon belül meg­alakult az UniversiUis-együttes és olyan rendezőt kaptunk mint Mezei Éva, Dobai Vil­mos és Ruszt József, akkor ta­láltam meg az igazi lehetősé­gemet, és akkor ismertem meg igazán, hogy mi a színház. ÚJSÁGÍRÓ: Es elmondaná, hogy mi a színház? Onnan fe­lülről, a dobogóról nézve? SÓLYOM KATI: Mi a szín­ház? A profi színészek szá­mára bizonyára más, mint ne­künk, mert az Egyetemi Szín­pad speciális színház. Mi egy kisebb és állandóbb összetéte­lű közönségnek játszunk és mindig közelebb érezzük ma­gunkat a közönséghez, mint elképzelésem szerint egy hiva­tásos színész érzi magát. Azért van ez így, mert egy kicsit azt is hisszük, hogy nem csak a darabok miatt, de miattunk is eljárnak az előadásokra. ÚJSÁGÍRÓ: Észrevettem, hogy ha az Egyetemi Szín­padról beszél, akkor mindig többesszámban fogalmaz. De mit jelent az ön számára a színház? SÓLYOM KATI: Mindent. Mert számomra az életem­nek egy teljes fele a szín­ház, — amely a szépet, a gyö­nyörűséget jelenti, s azért fo­galmazok többesszámban, mert a legtöbbet, a legszebbet en­nek a színháznak köszönhe­tem. És ebben a jó érzés­ben nemcsak a külföldi utak, a balatoni turnék hangulata, a sikerek és tapsok tükröződ­nek, hanem az is benne van, hogy íz ember egy olyan kö­zösség tagja, ahol szeretik és ahol azt hiszem, számítanak rám. ÚJSÁGÍRÓ: Kerüljünk még Próba a sza badba n közelebb a kérdéshez. Mi iz­gatja a színházban? A já­ték? Az átlényegülés játéka? Vagy valami más? SÚLYOM KATI: Atlénye- gülés... talán olyan nincs is. Legfeljebb egy-egy előadás közben más-más szemszögből nezem az életet. De az ember nem tagadhatja meg önma­gát Akkor is az vagyok, aki vagyok. A színház minden perce más izgalmat rejteget a színész számára. A próbák fo­lyamata a premierig annak az Izgalma, hogy tud-e az ember maximálisan koncent­ráltan dolgozni, meg tudja-e valósítani azt amit a rendező és azt amit ő akar. A követ­kező izgalom a premier. A premieren kiderül, hogy mi sikerült és mi nem. Kicsit ta­lán az is testet ölt, hogy a próbák alatt öntudatlanul mi felé törekedtem. Kifejezett bukásom még nem volt, de olyan előfordult már, hogy éreztem — ez nem sikerült. Aztán jönnek az előadások és akkor az ember már fel- szabadultabb. Akkor már ké­pes arra is, hogy önmagá­nak játsszon. Hogy a 200. elő­adáson játszani milyen érzés, azt nem tudom, de van egy olyan sejtésem, hogy akkor már az unalom ellen folyik a harc. Hogy közelebb kerül­jünk a válaszhoz, még azt is szeretném elmondani, hogy meg kell különböztetni az elő­adóművészetet és a színé­szetet. ÜJSAGlRÓ: Ezt hogyan érti? SÖLYOM KATI: Ha szava­lok, akkor egyedül vagyok, akkor csak én vagyok a szín­padon és a közönség azt várja, hogy mit tudok csi­nálni a verssel. És így, szem- től-szembe állni a közönség­gel hatszor olyan nagy ideg­munka, mint végigjátszani a Kékszakállú herceg várát vagy a Kamyónét, mert ott bármennyire is nem szűnök meg saját magam lenni, mégis Kamyónénak kell lennem vagy Juditnak. De azt, amit átlényegülésnek neveznek, megkönnyíti, hogy ott van mellettem a Kékszakállú herceg és én egy kis ember vagyok, egy figura. A figura a lényeg. S mivel a figurák kölcsönhatásban állnak egy­mással. a szituáció. Színhá­zat sokkal szebb dolog csi­nálni, mert élvezhetem a já­tékot, élvezem, hogy egy megadott szituációban vála­szolok és válaszolnak nekem, s a folyamat biztosan fut a megoldás felé. ÜJSAGlRÓ: Hivatalosan nem tanulta a színészi mes­terséget. Nincs papírja róla. Kitől tanulta mégis, amit tanulni lehetett? SÓLYOM KATI: Ruszt Jó­zsef, Mezei Éva, Dobai Vil­mos. Ez a három ember taní­tott. A szoros értelemben vett színészi mesterséget Ruszt József tanította nekünk igazán. Ezenkívül én még ha valakit megemlíthetek, az Szabó István. A film persze speciális színészi munka és az is igaz, hogv nem dolgoztam még más filmrendezővel, de annyit tudok, hogy vele él­mény a munka, ami hallomá­som szerint a filmművészek­nél általában „meló”. ÜJSAGlRÓ: Az „Álmodo­zások kora” című Szabó-film­ben szerepelt először. SÖLYOM KATI: Igen. És másodszor az Apában. ÜJSAGlRÓ: Most először járt filmfesztiválon? SÓLYOM KATI: Először. § És nagyon izgalmas is volt ^ ezért. Mert egy laikus szemé- s vei nézhettem körül a feszti- S válón. A Szovjetunióban is ^ most voltam először. ÜJSAGlRÓ: A cannes-i ^ filmfesztiválról mondják, hogy J nem kell hinni a fotókban, ^ mert a képeken a filmeseket ^ megrohanok tulajdonképpen ^ alig vannak néhányan. Na-1 gyobb a reklám, mint a való- | ságos érdeklődés. Az újságok- | ban önről is láthattunk egy $ ilyen fotót — az autogramké- $ rök gyűrűjében. SÓLYOM KATI: Moszkvá- $ ban nem ez volt a helyzet. A ^ megnyitó után mindennap ^ reggel nyolctól este tízig törne- gek álltak a fesztiválszálloda, | a Moszkva Szálló bejáratánál | és arra vártak, hogy kit lehet S „megrohanni”. Az első két nap ^ után már mindenkiről tudták ^ — arról is aki olyan ismeret- ^ len volt mint én — hogy ki- ^ csoda és már kiabáltak is utá- ^ nam, hogy „Kása, Kása’’, ami- ^ kor kiléptem az ajtón, s hoz- § ták utánam a különböző lapo- S kát és a megvásárolt képeket. ^ Igazán mindig úgy sajnáltam, ^ amikor munkába lépett a kar- ^ dón. ÜJSAGlRÓ: Most valami $ nagyon banálisát szeretnék § kérdezni. Milyen érzés az, S hogy miközben mi itt ülünk, $ önt talán több ezer kilométer- ^ re innét éppen nézik és hall- !$ gatják egy mozi nézői? SÖLYOM KATI: Ez akkor | volt irtózatosan érdekes, ami- 5 kor először láttam magam fii- & men. Rettenetes volt, mert js olyan szemszögből láttam ma- gam, amilyenből még soha. El | voltam keseredve: ilyen ronda § vagyok? És ilyen idétlen? ^ Amikor végignéztem az Apát $ ez már nem zavart Ügy lát- | szik, mindent meg Lehet szók- s ni. 5 ÜJSAGlRÓ: Mint kémikus- | fizikus mivel foglalkozik? § SÖLYOM KATI: A Gondo- $ lat Könyvkiadó lektorátusán ^ vagyok szerkesztő. Főleg a fi- ^ zikai ismeretterjesztés körébe ^ vágó könyveket szerkesztek. ^ Most éppen Jánossy Lajos ^ „Relativitáselmélet és fizikai s valóság” című könyvét. ÜJSAGlRÓ: Színésznőnek § tartja magát? SÓLYOM KATI: lügen. De | talán dadogás nélkül is ki me- ^ rém mondani; igen. Egyéb- ^ ként nem színésznőnek, ha- ^ nem színésznek tartom ma- $ gam. Illetve szeretnék színész | lenni — színész, a szó legne- § mesebb értelmében. Nem egy- ^ szerűen úgy, hogy színház pro- ^ fi tagja, hanem másként... ^ ÜJSAGlRÓ: A pécsi Nem-^ zeti Színház szerződést aján- ^ lőtt. ^ SÓLYOM KATI: Én lehetek $ egy színház tagja úgy. hogy a ^ kutya sem vesz rólam tudó- | mást és egy idő után lehetek ^ megcsömörlött ember, bár a > személyi igazolványom megfe- ^ lelő rovatában ez szerepel: szí- ^ nesz. És igaz, hogy az én sze- ^ mélyi igazolványomba azt ír- ^ ták: szerkesztő, de azok a sze- § repek. amelyeket én az Egye- ^ térni Színpadon kapok, engem ^ kielégítenek, szeretem a szín- ^ házat, a kollegáimat és a ren- 8 dezőimet. Pécsett talán be to- | lakodott amatőr lennék, itt az $ Egyetemi Színpadon úgy ér- ^ zem, hogy alkotó tag vagyok. ^ Nádas Péter * Szakonyi Károly: DÉDUS A tevenek köszönhették azt is, hogy gyakori vendég- fogadásukat Dédus soha nem zavarta, ült a készülék előtt, míg ők a barátaikkal szóra­koztak a nappaliban. Csak fél tizenegy felé jött át, botjára támaszkodva, köszöntötte a vendégeket — Jaj — mond­ta —, olyan szívesen időznék magukkal, kedveseim, de elál- mosodtam, a szemem fárasztja a kék fény. Búcsúznom kell, lefekszem. Egyszer azonban úgy adó­dott, hogy váratlanul elrom­lott a készülék, Gézáék meg éppen vendégeket vártak, egy nagyon intelligens házaspárt Dédus sajnálta az aznapi té­vé-programot, de, mint mond­ta, örül, hogy legalább részt vehet a vendégségben. A fia­talok nem sérthették meg, csak maguk között aggodal­maskodtak, hogy az öregasz- szoiny jelenléte kellemetlen lesz, esetleg elrontja estéjü­ket. Hiszen nincs afféle társal­gáshoz szokva, amilyet a ven­dégek igényelnek. Untatja majd őket, s ráadásul ő is unatkozni fog Vacsora közben még nem volt vele gond, de a fekete után csend ülte meg az asz­talt. Figyelmeztették Gézáék, hogy aludni térhetne, késő van. De ő tiltakozott A ven­dégek, tisztelvén a kort, tekin­tettel voltak az öregasszonyra, keresték-kutatták, hogy vajon miről beszéljenek. Végre a vendég hölgy a régmúlt idők­ről kezdett áradozni, hogy mi­lyen szép is lehetett a floren- tin kalapok, a keringők vilá­gában fiatalnak lenni. Dédus bólogatott, majd váratlanul megkérdezte: — És a pol- beat? Ahhoz mit szól, kedves? És egyáltalán, a beat-zenéhez? — A társaság zavartan hall­gatott de Dédus észre sem vette, kedélyesen folytatta: — En azt hiszem, minden kornak megvolt a maga zenéje, már ami a tömegzenét illeti. Ez a beat-zene kifejezi a mai kort. Tessék körülnézni a világban. Mindenütt feszültség. A távol­keleti bonyodalmak, ugyebár. Meg a közel-keleti helyzet. Nem tudom, ismerik-e Pompi­dou nyilatkozatát nagyon je­lentős ... De nem is ezt akar­tam mondani. Az egész világ forrong, gondoljunk csak a legutóbbi Nigéria—Biafra in­cidensre. Értik, ugye, mire gondolok? De ami kevésbé látványos: a közgazdasági helyzetek. Ha megnézzük a nyugat-európai országok köz- gazdasági mutatóit... Ö. ma­guk, kedveseim, nem foglal­koznak külpolitikával? Talán a sport? Na jó, ott van a Jafa­Frideczky Frigyes: Este Hegyek egymáshozbújva szenderegnek, zizegve hulló neszt szitál a szél veres szemekkel néz a nap keletnek, s az est, miközben csillagot seperget, esett gyereknek csendesen mesél. Mogorva házak halkan füstölögnek, sovány kis utcák nyújtóznak nagyot, a hold mocorgó tócsát gyűjt tükörnek s habár bozontos felhők sündörögnek, örömre lobbant sok-sok ablakot. Éjjé sötétül lassacskán az este, tévé szemekkel nézi már magát, akác áll sűrű kontyát leeresztve. — Motorrobaj robbanva ront az estbe szilánkká zúzza a csend üvegfalát darúgás. Ebben is a támadó modor a divatos. Lerohanni a labdával a kapuig, támadni, támadni... De a művészet sem nyugszik. Beszéljünk Henry Moore szobrászatéról, a megformált alaktalanság­ról ... — ön látta eredetiben, asz-' szonyom? — kérdezte érdek­lődve Géza barátja. — Nem, eredetiben nem — mondta Dédus. — ön talán látta? — Egy-két szobrát Rómá­ban. a Modern Múzeumban ... — Ó, Róma — sóhajtott Dé­dus. — Róma, Firenze! A Ghi­berti kapu! Hogy megrongálta az ár! — Talán az árvíz után járt ott? Géza nagy zajt csapott a po­harakkal, és gyorsan közbevá­gott: — Egy kis süteményt* Dédus!... — Most az úrral beszélge­tek — figyelmeztette unokáját az öregasszony. — Nem, nem jártam Firenzében, de jól is­merem. És még sok más vá­rost Meg a csendes-óceáni szigetvilágot, Afrikát, a kana­dai Nemzeti Parkot... De ön bizonyára sokat utazik. — A külkereskedelemben dolgozom — mondta a ven­dég —, sokfelé járok. — Nyelveket is beszél? Igen? Oh, do you speak Eng­lish? Yes? Also, sprechen Sie deutsch? Ich auch. Prosit! — De Dédus! — kiáltott fel Géza, miközben ijedten ő is koccintásra emelte poharát —, én nem is tudtam... — Ö, fiam — mosolygott Dédus —, te azt sem tudod, fogadjunk, hogy Spencer Tra- cynak mi volt az utolsó film­je? A vendegek nevettek, talál­gattak. Géza elhűlve dadogott — Persze, Dédus tudja, mi? — kérdezte bosszúsan. — Én? Hát persze! Azaz, hogy... hm. Lehet hogy én is elfelejtettem... — Igazán nem tesz semmit — vigasztalta a vendég. — Hopp! — kiáltott fel Dé­dus. — Nem én felejtettem el! De nem ám! Tudnám, csak éppen adáshiba volt. Igen, igen! Sajnos, néha adáshiba van a tévében, igy aztán nem tudhatok mindent Sajnálom. Beszéljünk másról. Mondjuk a spoletói dalfesztiválról. Mit szólnak hozzá, elég unalmas számok voltak, nem? Kevés volt a beat. Igen, innen indul­tunk ki. A beat-zene. Kár, hogy gyenge a hangom, meg aztán gitározni sem tudok, az igaz. Dehát azt ne is várjam, ugye, hogy gitározni megtanuljad a tévé útmutatásai szerint Azt hiszem, hiábavaló kíván! Ság lenne, nem igaz? ■ A program rendszerint dél- ! után öt órakor kezdődött és S este fél tizenegykor ért véget. ! Ez időben Dédus ott ült a há­; lószobában a készülék előtt, j pámás karosszékében, s nézte j az adást. A dédunokáitól sem > engedte zavartatni magát, ha | benyitottak, pisszegett: — : csukjátok be az ajtót, bevilá- ! gít a lámpa! — szólt ingerül - | ten. A tévét — mondhatni — i az ő kedvéért vették, a fiata- ! lók legfeljebb egy-egy sport- • mérkőzést vagy krimifilmet j néztek meg, csak Dédus várta ! türelmetlenül a kezdést. A ! műsor rendje és minősége ! egyáltalán nem érdekelte, rá- : bízta magát a szerkesztők ké- | nye-kedvére. Még a délelőtti ! adásokat is végignézte. : A fiatalok örültek, hogy Dé- ! dust leköti a tévé. — Hisz ! már nem könnyen jár ki a | házból — mesélték barátai k- j nak —, nagy gond lenne leci- I pelni a harmadik emeletről, I sétáltatni, esetleg moziba, cir- ! kuszba vinni... — Mosolyog- ; va, elnézően mondták, hogy i mindent megnéz, nem tesz ki- i vételt sportmérkőzés, politikai | kommentár, film, kabarémű- ! sor vagy mezőgazdasági fél- : óra között. — Azt hiszem — i vélte gépészmérnök unokája, i aki nem átallótt tréfálkozni az I öregasszony rovására —, egy ! kukkot sem ért az egészből, \ de örül a látványosságnak, : hogy az a vacak faláda milyen | csudákra képes! — Szegény i Dédus — magyarázta a fiatal- ! asszony is —, annyira ámul- j bámul mindent! Felhoztuk, ; hogy vigyázzon a gyerekekre, i dehát inkább a tévét nézi. í Nem baj, hiszen egész életé- ; ben csak dolgozott, nem ért rá ; szórakozni. Persze, mint Gé- 1 zám mondja, fel sem fogja, ; mit lát, de legalább nincs gon­dunk vele.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents