Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

1967. AUGUSZTUS 27., VASÁRNAP MSI mer« K^Úriap Munka után (Foto: Kotroezó) § S __ __ - S A Galambos f >.VVXNW^X\AVCVXV^^XXXVVVXW>^^>^XXNXXXXVS.NV\XSX\XXV\XXXVVV\NXXXXVVVvNVVN\XXV^.VVXXNXN>X>^XNSXN^\VVO^X>XV^XV\\vS Társalgásam pusztán udva­riassági beszélgetésnek indult Galambos Józseffel, a szent­endrei KISZ-bizottságon, ahol a töltőtollüzem ifjúsági szer­vezetét képviselte. Aztán már oda kellett figyelni a válaszai­ra, és mindig újabb dolgokról kérdezni, és a kérdező kigyul­ladt érdeklődése addig nem is lohadt le, amíg utána nem né­zett, honnan, mitől van ennyi érdekes mondanivalója Ga­lambos Józsefnek, s egyálta­lán, miért olyan megnyerő ez a sovány fiatalember? Nyolc évvel ezelőtt érettsé­gizett. Világéletében gépészmérnök akart lenni, most is ez a célja, de mind­máig nem sikerült felvételt nyernie az egyetemre. Ha Galambos Józsefet nyolc évvel ezelőtt megkérdezik, mik a tervei, pontos választ ad: gépeket szeretne konstru­álni, ezenkívül népes családot, a fővároson kívül egy össz­komfortos lakást, és sok kül­földi utazást akar, és mindezt lehetőleg minél előbb, nem pedig negyvenéves korára. Az, hogy egy mai fiatal ha­mar megfogalmazza igényes vágyait, majd rájön arra, hogy igényei és lehetőségei nincsenek egészen összhang­ban, bizonyára általános do­Alacsony. zömök, keménv- kötésű ember. Amikor hatal­mas tenyerét kézfogásra nyújt­ja, megérzi az ember. Pedig a napokban töltötte be hat­vankilencedik esztendejét. Nyugdíjas már tizenegy esz­tendeje. Ez a jelző azonban sehogysem illik rá. Azt, hogy bácsinak szólítják még a vele egykorúak is, megszokta, év­tizedek óta viseli, magában egy kicsit büszke is rá, de a nyugdíjas megszólításra tü­relmetlenül kapja fel fejét, nem szereti. — Nem a kor teszi öreggé az embert, hanem az, ha már nincsenek tettei.., HAV1170 FORINT Az ünnepségen, ahol kitün­tették, figyeltem fel jóízű sza­vára. A megyei tanács elnök- helyettesének mondta: — Ügy vagyok valahogy, mint az esőt váró gazda, akit végül is kiöntött a víz. Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne ... Heti egy alkalom­mal nem győzöm kielégíteni az igényeket, többre meg nincs keret... Tizenegy esztendeje könyv­táros Sóskuton, ebben a két­ezerötszáz lakosú kisközség­ben. Amikor rábízták a fel­adatot, ő volt a könyvtáros és az olvasó is egyszemélyben. — Papíron hétszáz könyvet vettem át, a valóságban azon­ban csak százhatvankettőt. A többinek lába kelt... A könyvtár tavalyi adatai: 3585 könyv — 1029 olvasó — 29 200 kölcsönzött könyv. Tanítónak gondoltam be­szélgetésünk kezdetén és ter­mészetesen sóskúti őslakónak. Egy évtized alatt ekkora vál­tozásra csak az képes, aki egész életében emberek neve- lésével-formálásával foglalko­zott s ugyanakkor ismeri nem­csak nevüket, foglalkozásukat, hanem ízlésüket, kívánságain­kat. vágyaikat, egész életüket is. — Pedagógus? — kérdez vissza mosolyogva. — Megle­het, hogy ráhibázott, bár ilyen képesítést eddig még nem adott nekem senki. Bá­nyász voltam. Huszonnyolc év a föld alatt, regényesen hang­zik, igaz? Ián két hónappal később, át­vitt Petruzsenybe, ahol másik két bátyám és két sógorom dolgozott a bányában. Este gyűlés volt a kocsmában. Ak­kor szervezték a bányamunká­sok szakszervezetét. Két bá­tyámat és két sógoromat a vezetőségbe választották. Még azt kellett eldönteni, ki vigye a környező bányákba a tag­könyveket és bélyegeket. Hédi, a kocsmáros lánya akkor rám bökött: ez a gyerek elhordhat­ná ... És mondta is, hogyan: lehúzzuk a csizmádat, bepa­koljuk a lábaszárába, aztán újra rá a csizmát és már me­het. A két bátyám előbb nem akarta, a tizenharmadik éve­met töltöttem akkor, aztán mégiscsak ráálltak, én meg mentem boldogan, míg egy­szer a dirzsai hegyen két csendőrbe botlottam. — Hol voltál, fiú? — Petruzsenyben, a bátyám­nál. — Aztán kik voltak ott még látogatóban? — Senki. Csak az ángyom volt meg a két gyerek ... — Jó kemény szárú csizmád van ... — tapogatott az egyik, én meg büszkélkedtem: — Szentdomonkoson csinál­ta a varga ... — de akkorra már a kezében volt a csizma, meg minden. Előbb csak po­foztak, aztán előkerült a hát­zsákjukból a bikacsök ... Ar­ra tértem magamhoz, hogy fekszem a földön, meztélláb, összeverve és véresen, de egyedül. Menni nem tudtam, a térdemen és a könyökömön kúsztam hét kilométert, be a faluba. Otthon két hétig vizes lepedőben forgattak a nővé­reim ... a hálóterembe az ütegparancs­nokunk. Négy nap, négy éjjel­re egy hideg lőszerraktárba zártak, nem adtak sem enni, sem inni. Nem tehettem mást, csak a verset mondogattam magamban ... Valahogy igy kerültem én közel a könyvek­hez ... — Négy elemit jártam a Csik megyei Szentdomonko­son. Akkor mondta a tanító is, a plébános is apámnak: vigye el Szeredába, a gimnáziumba, ennek a fiúnak tanulnia kell. Igv végeztem el két gimnáziu­mot. Apám azért adott be, mert én voltam a legkisebb gyerek. A tizenötödik... De aztán nem futotta többre az Erejéből. Vitt haza, takaronc- hak a bányába, a bátyáim inellé. Egyszer a sógorom, ta­Később, ahogy múltak az évek, egyre gyakrabban került összeütközésbe a rend őreivel. Letartóztatták sztrájkszerve­zésért, azok közé került, aki­ket huszadolásra szántak a katonák, aztán a front... — Galícia után az olasz frontra vezényeltek. Trieszt­ben az egyik katonától kap­tam egy Népszavát. Azt mondta, megrendelhetem. Csakhamar megkaptam az el­ső példányt. Az egyik oldalán Várnai Zseni: Katonafiam­hoz című verse. Este, amikor a tisztek lefeküdtek, elszaval­tam a verset. Nem vettem észre, hogy közben belépett — Harminckettőben 2600 ember dolgozott Lupeny ban. Közülük 2555 szervezett bá­nyamunkás ... — Egy nap hivat az igazga­tó. Voltak az irodában még ketten. A helyettese, meg a vezér. A markomba nyomnak egy levelet. Menjek át vele a másik szobába, olvassam el, gondolkozzam rajta, aztán jöj­jek vissza. A borítékban egy nyilatkozat volt, amelyben ki­jelentem, hogy ezután semmi­féle munkásmozgalmi meg­mozdulásban nem veszek részt. Cserébe főbányameste- ri kinevezést kapok Petru­zsenyben és a nyilatkozat másolatáért háromezer lejt a pénztárban ... Feleségem, négy gyerekem volt... Me­gyek vissza, mondom nekik: van-e itt egy kalendárium? Naptárt mutatnak, de én olyan könyvalakú kalendá­riumot kértem. ■ Hozattak egyet. Megkerestem benne, mikor van Hátszegen vásár. Aztán odatettem eléjük a ki­nyitott kalendáriumot. Mond­tam nekik: Hátszegen min­dig nagy vásár van, ott ná­lam nagyobb, jobb marhát találnak ... Még nem értem haza, vártak a csendőrök, öt­kilós golyót kötöttek a bal lá­bamra, úgy vittek át gya- logszerrel Dévára. Két nap egy éjszaka tettük meg a száztizenöt kilométert... gyarországra. Vájárként folytatta a bányász mestersé­get Albert-telepen. A front­fejtés gondolata is az övé volt. Negyvenkilencben újítókong­resszusra hívták Pestre. Utá­na fogadás a Parlamentben ... A felsócsatári ásványbánya .megnyitása az ö nevéhez fű­ződik. Ö találta meg ott a talkumot. Hat emberrel nyi­totta meg a bányát... Negyvenkilencben a sóskúti bányához nevezték ki. Onnan vitték vissza ötvennégyben Felsőcsatárra. — Nem ment a munka. Ki­lenc ember két méter nyolcvan centit hajtott egy hónapban. Én ugyanazzal a kilenc em­berrel kilenc méter hetven­öt centit hajtottam... ötvennégy karácsonyán disznóölésre készülődtek. Ak­kor kapta a hírt: vízbetörés... — Két hétig alig voltam otthon. Közben az asszony le­vágta a hízót, de még nem kapta meg rá az engedélyt Feljelentettek. Ha nincs víz­betörés, nincs semmi baj. A feleségemet el akarták ítélni. Mondtam a bírónak: a csalá­domért én felelek... Nem volt mit tenni: ültem másfél hónapot... Két esztendővel később ti­zenhat évre ítélte a bíróság. — Az egyik emberem adott fel. Azt mondtam neki, egy­szer, talán nem is soká, szov­jet katonák járnak majd ezen a földön ... Lövőmesteri meg­bízatást kapott júdáspénzül. Nyolc hónap előzetes börtön után volt a tárgyalás. Az egyik ügyvédem Groza Pé­ter volt... Felmentettek. A felszabadulásig összesen négy évet töltött a börtönben. Negyvennégyben kerül Ma­Sóskúton hatszázötven ház vart. Könyvtári tag pedig ezer. A változásra egy évtized ju­tott. Ez az évtized a nyugdí­jas Bíró Istixín munkája. Havi százhetven forintért. Egyszer kiszámította: huszonöt fillért kap minden, a könyvtárban eltöltött óráért. (Csak zárójelben: Budaörs­nek 13 000 lakosa, 26 000 könyve, 950 olvasója és füg­getlenített könyvtárosa van, rendes havi fizetéssel. A ren­delet szerint háromezer la­kosnál kisebb községben még félfüggetlenített könyvtárost sem nevezhetnek ki. Marad a havi 170 forint tiszteletdíj.) A hatvankilenc éves Bíró István tizenegy évi könyvtá­rosi munka elismeréseként — életében először — kitünte­tést kapott. Szocialista kultú­ráért emlékérmet. Prukner Pál log Az már azonban az egyén­től függ, hogy amikor levonja következtetését, miszerint a céljaihoz vezető távolság kissé túl nagy, mit kezd ezzel az igazsággal? Galambos József rögtön az érettségi (és az egyetemi fel­vétel kudarca) után jelentke­zett szerszámkészítő ipari ta­nulónak. Mire a kezébe kapta a szakmunkás-bizonyítványt, már nős ember volt: egy gépésztechnikus lányt vett feleségül. A fiatalasszony szü­leihez költöztek Verőcére, és csakhamar született egy kislá­nyuk. Amikor állást kínáltak fel neki a szentendrei töltőtoll­üzemben, ebben az állandóan korszerűsödő, tehát egy szer­számkészítőnek sok lehetősé­get nyújtó gyárban, a fiatal házaspár már néhány ezer fo­rintért leválasztott egy lakást magának a verőcei családi házból. — Azt otthagytuk és ideköl­töztünk Szentendrére az apá- mékhoz. Az embernek tudni kell változtatni, különben élve meghal — mondja. Galambos József bizonyára tehetséges ember szakmájá­ban, különben nem bízták volna rá rövid idő után a töltőtollüzcm tank-részlegének művezetését. Most azonban egy kicsit hagyjuk a felfelé ívelő pálya­futást, hiszen: — Nem érdemes csak egy dologgal foglalkozni, mert mi van akkor, ha az az egy nem sikerül? — fejtegette, amikor meglátogattam otthonában és nagyot nevetett, és felmász­tunk egy létrán a házuk tete­jére, ahol most épül a máso­dik szint, az ő új lakásuk. Először úgy indult, hogy csak egy szobát húznak a ré­gi ház mellé, de akkor már megszületett a második kislányuk és rájöttek: leg­alább két szoba kell. Aztán a tervező azt mondta, hogy azért a pénzért már az emeleten is építkezhetnek. Mindössze 700 forintja volt: 600-ért elkészít­tette a rajzot és a maradék „tőkéjéből” elkezdte az épít­kezést Egy kőművessel meg­beszélte, hogy minden hónap­ban fizet egy keveset, a kőmű­ves meg majd minden hónap­ban épít egy keveset Az emeleti lakás, amelynek már házőrzője is van egy pár hónapos ír szetter személyé­ben — igaz, egyelőre az eme­let őrzi a kutyakölyköt, ne­hogy ellopják — lassan kezd kialakulni. Legalábbis a falak már állnak. — A lépcső fából lesz. Négy­ezer egy betonlépcső, hatezer egy falépcső. Hát nem éri meg a különbség? Megéri. — Nem lehet a maga szak­májában maszekolni ? Azzal meggyorsítaná az építkezést — vélekedtem. — Lehetne, lehetne — tű­nődött. — De én a szabad idő­met semmi pénzért nem adom! A szabad idejéből napi három órát vesz igény­be a solymászat. Galambos József néhány külföldi solymászszövetség- nek is tagja, és mint ilyen, sokat utazott külföldön, el­sősorban Nyugaton. Levele­zése is hatalmas albummá nö­vekedett, amelyből az érdek­lődő megtudja, hogy Angliá­ban például divat a taxi­sólyom, sólymot és solymászt lehet bérelni — vagy, hogy egy osztrák solymász, ha el­huny a kedvenc 'madara. In memóriám címmel még gyászjelentést is képes közöl- tetni a szaklapban ... — A nyugati solymászok között mi magyarok nagyon népszerűek vagyunk, mert még hagyományos módon űzzük ezt a sportot, miköz­ben ők rádióval, meg min­denféle egyéb technikai fel­szereléssel vadásznak. Galambos József, bármi­lyen furcsa ez egy gépészet­tel foglalkozó ember szájá­ból, unja a „technikai uni­formist, amivel Nyugaton ta­lálkozhatni : Keletre vágyik. Évek óta levelezik dr. Rin- csen mongol professzorral, aki maga is barátja a soly- m ászainak. Talán egyszer si­kerül eljutnia Mongóliába. S most újból visszatérhe­tünk gyárbeli pályafutására, amit a felívelés kezdetén hagytunk el. Egy darabig művezetőskö- dött, majd irodába helyez­ték szerszámszerkesztőnek. A felesége akkor már régeb­ben ott dolgozott A mun­kája: különböző megoldáso­kat találni töltőtoUalkatré- szeket készítő szerszámok­hoz. Az ilyesmit, mint mond­ja, általában kétféle módon szokták csinálni. Vagy le- koppintják a nyugati szak­lapot ami azonnal mutatós eredményt hoz, vagy kitalál­ják a legjobb megoldást a hazai anyagra és technikára. — Mindig az utóbbit vá­lasztom. Rendszerint csak akkor nézem meg a szakla­pokat, ha már megszületett a saját ötletem. Aztán, ha a részletek nem is, de a leg­újabb eljárások szelleme rend­szerint engem igazol. Ilyen­kor mindig megállapítom, hogy hiába, a kor utánam jön — s nagyot nevetett ezen a mondásán, merthogy elég szerénytelenül hangzott, pedig nem is úgy értette. Két évvel ezelőtt a tech­nikum levelező tagozatára iratkozott. Az idén felvet­ték felsőfokú technikumba. Most majd párhuzamosan végzi mind a kettőt. S persze, mindén évben jelentkezik a gépészmérnöki karra — egy­szer úgyis felveszik. Adós maradtam még a vá­lasszal: miért volt olyan megnyerő számomra Galam­bos József? Ha csak a családi tűzhely­nek élő több gyerekes apa, vagy csak az épülő ház kö­rül szöszmötölő, minden félre­rakott fillérért újabb téglát vásároló ember, vagy csak a solymászat hobbyjába bele­keveredett, vagy csak a szak­mai karrierre összpontosító, munkájában eltemetkező em­ber lenne, bizonyára nem volna olyan rokonszenves, hi­szen az azt is jelentené, hogy egy dolog kedvéért feláldoz­za a többit, ügy pedig köny- nyű... Galambos József sok úton, módón, apró lépésekkel nyíl­tan és mégis ravaszul köze­líti meg 18 éves korában megálmodott vágyait Cél­tudatosan, és mégis könnye­dén, sok energiával és egy kis könnyelműséggel. Úgy, hogy a cél, és a hozzá ve­zető út nagyságában nem veszik el, hanem kiteljesedik az egyénisége, hogy nem vá­lik korán öreggé csak azért, mert felnőtt gondokat hor­doz: mer fiatalnak maradni — hiszen még csak 26 éves. Padányi Anna Az Egyesült Izzó Gépgyára \ FELVÉTELRE KERES ESZTERGÁLYOS. MAROS szakmunkásokat, BETANUL! ESZTERGÁLYOS és MARÓS munkásokat. Jelentkezés: 8—14 óráig a munkásfelvételi irodán. Cím: Budapest IV, Szilágyi u. 26. Rákospalota-Ű|pest vasútállomástól 3 perc Megközelíthető 12-es villamossal, 43-as, 47-es. 84-es. 96-os autóbusszal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents