Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-25 / 200. szám

4 ^'ZXirlap 1967. AUGUSZTUS 25., PÉNTEK Százötven kilowatt a háromszázból Készül a 300 kilowatt teljesítményű Kossuth-adó. Az Elektromechanikai Vállalat műhelyében már befejezték az első 150 wattos egység munkálatait. Az „erősebb” adó 1968-ban országszerte megjavítja a vételi viszonyokat. Képűnkön: az új adó egy részlete. (MTI Foto) Megjelent a Természettudományi Közlöny augusztusi száma Gazdag tartalommal, szá­mos képpel, illusztrációval je­lent meg a Természettudomá­nyi Közlöny legújabb száma. A több milliós város összeol­vadásával együttjáró problé­mákat elemzi sokoldalúan az Eltűntek a városok? című írás. Napjainkban az orvostudo­mány egyik legnehezebb fel­adata megóvni a gyermekeket a méhen belüli fejlődés során fenyegető veszedelmektől. Igen sok tévhit kering ezzel kap­csolatban a várandós anyák körében. A Miért nem. élnek? című cikk a magzati károsodá­sok okait tárgyalja. Szélesedő vászon címmel át­tekintést ad a filmtechnika fejlődéséről. — A szeptemberi iskolakezdés pszichológiai kérdéseivel foglalkozik Az is­kola küszöbén című cikk. Egy érdekes és kevésbé ismert ha­zai tájegységet mutat be a Magyarországi vendvidék. Üj diagnosztikai módszert ismertet az Infravörös diag­nosztika. A jövő közlekedési eszközeinek hajtóművei a ter­mikus energiaátalakítók. Ezek működésének elveiről szól a hasonló című írás. A földi mo­gyorótól az olajlenig című cikk olyan olajos növényekre is felhívja a figyelmet, amelyek a köztermesztósben nem sze­repelnek, magvai azonban ha­zai vonatkozásban is fontos nyersanyagbázist jelenthetné­nek. Tudományos híradó a vi­lág minden tájáról, külföldi folyóiratszemle és könyvis­mertetés egészíti ki az érdekes írásokat. RENDSZERESSÉG ÉS VÁLTOZATOSSÁG Történelem a k át Nemrégiben sajtótájékozta­tóra voltam hivatalos Vajüa- hunyadvári Oszkárhoz, a ne­ves közíróhoz, akinek nevét ez újságok „Olvasóink írják” és „A szerkesztő üzeni” rova­taiból ismerhette meg a szé­les olvasóközönség. Az illuszt­ris szerző tudóshoz illő puri­tánsággal (egy vasággyal és 35 kötet könyvvel) berendezett dolgozószobájában fogadott: — önt, a régi baj társat, aki­vel felejthetetlen pillanatokat töltöttünk együtt közös fogor­vosunk előszobájában, önt ajándékozom meg a nagy le­hetőséggel, hogy a sajtó útján felröppentse a tudományos szenzáció hírét: készül a Vaj- dahunyadvári-féle 27 és félkö­tetes új világtörténelem! Szólni akartam, de leintett: — Kérdéseket majd a tájé­koztató után szíveskedjék fel­tenni. Hellyel kínált egy könyv- halmazból rögtönzött ülőalkal­matosságon, p kiemelt a vas­ágyból egy iratcsomót, amely éjszakánként, szemmel látha­tóan, a vánkos szerepét töl­tötte be. — íme, a készülő mű! — mondotta, s orrom alá dugta a saját kezűleg cirkalmazott címlapot. Ez állt rajta: Csevegő Kis Világtörténet Mottó: „Az emberiség tör­ténete — intimitá­sok története." — Bizonyára megfigyelte már — folytatta a mester, — mennyire divatos lett ismét a világtörténelmet a hátoldalá­ról nézegetni, nem azt figyel­ni, mi történt az előtérben, hanem bekukucskálni á ku­lisszák, a zárt ajtók, sőt az alkovfüggönyök mögé. Leges- legújabbkori történetírásunk már rátért az új irányzatra, de nem elég következetesen. Vajdahunvadvári mondja majd ki először, határozottan és világosan: a történelmet sajátos szemszögből, egy kép­zeletbeli nagy kulcslyukon át kell szemlélni és vizsgálni, s nem értekezni kell róla, ha­nem csevegni. — íme a forrásmunkák! — mutatott szét a szobában: — a tízkötetes Világtörténet, és a Színházi Élet 25 évfolyama! Tudományos módszeremre jel­lemző, hogy az egész anyagot kérdés-felelet formában dol­gozom fel. Egyelőre még csak \ kérdések kidolgozásánál tar­tok, de ezek már így csonkán, felelet nélkül is kitűnően ér­zékeltetik mind a módszer, mind a szemlélet frappáns voltát. Engedje meg, hogy né­hányat kiragadjak belőlük, s bemutassam önnek: — Maga csak tudja, kedves intimpisztoszaurosz, miből te­lik Pitecanthropuséknak min­den évben új mammutra? —r- Maga csak tudja, kedves Iritimiasz Pisztosz, hogy a szép Pénelopé még mindig szövi-e azt a cuki halotti leplet, vagy választott már valakit a kérői közül ? — Maga csak tudja, kedves Intimus Pistus, igaz-e, hogy a nemes Antonius válni akar a feleségétől egy főrangú egyip­tomi nő kedvéért? — Maga csak tudja, kedves Intimio Pjsto, valóban igaz-e, hogy egy bizonyos G. úr bi­zalmas baráti körben kijelen­tette: és mégis, mozog a föld? — Maga csak tudja, senor Intimisto del Pistó, mi igaz abból, hogy vasárnap az ötez­redik, ünnepélyes eretnekége­tés alkalmából jótékony célú tombolát rendeznek a Mág­lyák Terén? — Maga csak tudja, Intim polgártárs, miért sündörög Corday Sarolta kisasszony mindig a Marat polgártárs fürdőszobája körül? A mester itt megállt, vára­kozóan nézett rám, s' megkér­dezte: — Nos, mi a véleménye? Megmondtam. Azóta Vajdahunyadvári új fogorvost keresett magának, s nem köszön vissza az utcán. Radványi Barna A KETTŐ szorosan kap­csolódik az iskolásgyermek életében. A tanulás számára a munkát, a kötelesség rendsze­res, folyamatos végzését je­lenti. Viszont a tananyag na­ponként valami újat, érdeke­set tartalmaz, s változatos az órarendben is a foglalkozások ritmusa. Még több szint, vál­tozatosságot jelent az osztály­társakkal való pajtásias kap­csolat, együttműködés. A gyermekek életét irányító felnőttek — szülök és neve­lők — szüntelenül tanúi az ál­landó változás tényének, mi­kor látják, hogy azok testileg nőnek, erősödnek, fejlődnek, s ezzel párhuzamosan értel­mük, gondolkozásuk, érzelmi, akarati megnyilvánulásaik is folyamatosan bontakoznak. A pedagógusoknak is szembetű­nő a változás, főként a hosz- szabb tartamú nyári szünet után, hiszen a szünidőben ép­pen a tanév életritmusától el­térő életmód jelentett vál­tozatosságot, egyben pihenést, felfrissülést a gyermekeknek. AZ <JJ TANÉV kezdete a szülőket mindig élénken fog­lalkoztatja. Különösen az I. osztályba kerülő gyermeke­ket kísérik a szülők megha- tottan az iskolába. Az álta­lános iskola 5., a középiskola I. osztályába lépés hasonló határkő, fontos határállomás szülőknek, tanulóknak egy­aránt.. A közbeeső hónapok, évek során azonban az isko­lai tapasztalatok szerint el­lanyhul ez az érdeklődés. Hi­ányzik a rendszeresség, követ­kezetesség a gyermekek tanu­lásával, nevelésével törődés­ben. A kis I. osztályos gyer­mek természetes közvetlen­séggel számol be magától ha­zaérkezéskor, mi történt az is­kolában, milyen új betűt ta­nultak. A szülők osztoznak örömében, mikor már minden betűt ismer, maga írja nevét füzetére, az utcán sétálás köz­ben pedig lépten-nyomon megáll, minden feliratot be­tűz, olvas, kedve telik isme­retei alkalmazásában. Ha azonban nem tapasztal szűr lei magatartásán érdeklődést az ő tanulása és az iskolai élet eseményei iránt, a közlékeny- ség elmarad. Pedig még a középiskolás diáknál is buz­dító hatású, ha szülei termé­szetes közvetlenséggel beszél­getnek vele, most éppen mi­ről tanulnak, s mi foglalkoz­tatja őket az osztály életében. NÉLKÜLÖZHETETLEN a közvetlen környezet: szülők, hozzátartozók példája a tanu­lás, tudás értékelésében. A ta­nulmányi értesítőbe jegyet kap a tanuló szorgalomból, mely feladatai rendszeres vég­zésének, érdeklődésének, akti­vitásának értékmérője. Alapos tudáshoz ugyanis csak rend­szeres, következetes tanulás útján lehet jutni. Az egyik anyagrész láncszemként kap­csolódik a következőhöz. Ezt különösen akkor érzi a tanuló, mikor betegség miatt mulaszt az iskolából, s nehéz bepótol­ni az elmaradást. Viszont a betegség megelőzésében is sokat jelent a rendszeres, kö­vetkezetes életmód. Főként a lefekvés, felkelés és étkezések azonos időpontjának betar­tását kívánja a gyermek fej­lő-dó szervezete, egészsége. HELYES SZOKTATÁSSAL már az I. osztály év végére beidegződik a gyermeknél a kötelesség pontos, rend­szeres végzése. Saját tapasz­talatából győződik meg en­nek előnyéről. Ez a nézete évek során meggyőződéssé formálódik, s felnőttként is munkaszerétő ember lesz. A rendszeres, figyelmes munka­végzés mellett a gyer­meknek marad elég szabad ideje, melyet egyéni hajla­mai, képességei szerint hasz­nálhat fel játékra, pajtásai­val társas szórakozásra, egyé­ni olvasásra, fúrás-faragás­ra, fémépítő-alkatrészekből szerkezetek összeállítására. Mindez változatosságot jelent, a gyermek kedélyére üdítő. Hiba lenne megfosztani ettől, s minden idejét a felnőttek­től irányított, kívánt foglal­kozásokra igénybe venni. Ez ■az ellenkező hatást: unal­mat és a munkától való el­fordulást váltana ki. Az erő­szak és kényszer ellenszegü­lést, dacot idéz elő a gyer­meknél. Az ésszerű életrend következetes tevékenységei pedig a kívánt, helyes tulaj­donságok kialakulását moz­dítják elő. A szabad idő vál­tozatos tevékenységei viszont az alkotó kedvet, képzeletet bontakoztatják ki. ELENGEDHETETLEN a szü­lők részéről a rendszeresség az iskola nevelőivel való kap­csolat terén is, mert a fej­lődő gyermek minden élet­korban változik, ennélfogva más irányítást, bánásmódot igényel.' Az iskolai munka, nevelés iránt nem érdeklődő, az értekezleteikről „kívülmara- dó” szülők gyermekeivel fo­kozott munka, foglalkozás el­lenére sem lehet • ugyanazt az eredményt, színvonalat el­érni, mint a gondos szülők gyermekeinél. A következetességet, rend­szerességet és változatossá­got tehát egymással párhu­zamosan alkalmazzuk nevelé­sünk során, - hogy ennek ered­ményeként szilárd jelleművé és sokoldalú emberré váljék a gyermek, amilyent társa­dalmunk igénye kíván. A jellemes ember következete­sen valósít meg elveket, ame­lyeknek igazságáról meggyő­ződött. A sokoldalúság vi­szont a változatos élethely­zetekben való helytállást biz­tosítja. Géczy Etelka tanítónő, Gödöllő. A jóból is megárt? Sok az alma, nincsen helye — Szüretre áll a szín Leszkó Józseffel, az Ipoly- völ-gyi Állami Gazdaság fő­könyvelőjével arról beszélget­tünk,: hogy néha a jó termés több gondól okoz, mintha jég verte volna a határt. — Itt van például a gyümöl­csösünk. Termelési értékünk hatvan százaléka ebből szár­mazik. A terület nagyrésze al­máskert. A 283 holdból 136 még csak mutatja, mekkora termésre számíthatunk majd néhány év múlva. Az elmúlt két évben nem volt a tárolással megoldhatat­lan gondunk, mert rossz volt a termés. Megtámadta a fá­kat a gombabetegség. De az idén már rekordra számítha­tunk. Hatvan mázsát tervez­tünk holdanként, de legalább húsz százalékkal több van a fájton és a jelek szerint a mi­nőség is kiváló. Főleg jo­Hogyan szerezzen a féri pénzt a feleségétől? S okáig tanakodtam, hogy megírjam-e a kérdésre a vá­laszt, hogy kiszolgáltassam-e, vagy sem azt az ötletek­ben oly gazdag, merészségében oly utolérhetetlen és baráti tanácsban oly elismerésre méltó férjet, aki egy kissé hosz- szabbra nyúló utazás közben megvilágította a férjek pénz- szerzési lehetőségének sokoldalú és gyümölcsöző módszereit. — Nagyon kérlek, ne írd meg... Hátha rájön a felesé­gem — mondta volt, és én hajlandónak bizonyultam, hogy azt, aki nekem ötlettel és tanáccsal szolgált, cserében nem szolgáltatom ki rút hálátlansággal felesége agressziójának. Ám a töprengés nem hagyott békén, összevetettem az egyéfi és a közösség, Csemcsegi ■— nevezzük így — és a férjek tár­sadalmának érdekeit, s miután az is eszembe ötlött, hogy a „hátha” rájön a felesége, korántsem jelenti a bizonyosat, úgy kellett döntenem, hogy az egy feláldozásával a mindenkiért érzett felelősségtudatomtól áthatva — közreadom a legmeré­szebb pénzszerzési módszert. — Nehéz..., de fene nehéz egy tízest is kihúzni az asz- szonyból. Érdekes, az asszonyok egyforma dühvei és el­szántsággal tudják védeni gyermeküket és pénztárcájukat — mondotta bevezetőben kissé rezignálton, mintegy elhárítva tette miatti saját magd felelősségét: az asszony az oka neki. — Lebrennolom a lóvét az asszonynak — folytatta igaz és mély magyarsággal — aztán kotorászhatok a zsebemben, míg egy froncsit felszínre hozok a zsebpiszok közül, fps ez így ment éveken keresztül. Cigaretta kell? Itt van, Cj kisfiam, egy csomag, elég az, nehogy megártson... In­nék, anyukám, egy pohár sört. .. Majd elmegyünk este sétál­ni és meghívlak, fiam, egy egész korsóra ... És még meg is kellett köszönnöm a jóságát és nagyszívűségét... Nem, ez így nem mehet tovább. Egy idő után az elnyomott férjben is fellázad a tenniakarás ördöge-, és mondtam is Erzsinek: — Ezentúl egy százassal kevesebbet kapsz, mert felnőtt ember lennék és az nem lehet meg csak úgy pénz nélkül... — Te és a pénz! Egy frászt adsz, fiacskám, nekem egy százassal kevesebbet, mert az a százas nálad két napig se’ tartana, míg én abból egy hónapig ellátlak téged cigarettá­natán és star king fajtákat termesztünk, éppen azokat, amelyek exportra a legkelen­dőbbek. A termés nyolcvan százalékát exportálhatnánk, ha megfelelően tudnánk a sok al­mát tárolni/ osztályozni 'és szépen csomagolni. Sajnos nincs megfelelő nagyságú szí­nünk. A régi kert Vámosmikola határában fekszik, két tagban. Ugyanott negyvenkilenc hol­don szilvát is telepítettünk. Tárolónk viszont egyetlen egy van. Szerencsére ide jó út ve­zet. De befogadóképessége mindössze, húsz vagon s ne­künk az egész gazdaság terü­letére minimum még három ugyanekkora kellene. A lá­dáink kinn állnak a szabad­ban, ha jön egy eső, exportra máris alkalmatlanokká vál­nak, mert a külföld nem veszi át a feketére ázott deszkát. Persze, a járulékos beruhá­zások hiánya nemcsak ezt a gazdaságot sújtja. Ahol csak egy mód van rá, megpróbálnak valamit pótolni. Ezt teszi most az Xpoly-völgyi gazdaság. — Csak eddig nem ment — fűzi tovább a szót a főkönyve­lő.— Az elmúlt év rossz ter­mésé épp csak a szerény üzlet­vitelt biztosította. Az idei az első év, hogy beruházásra is jut forint, méghozzá százöt- ^ venezer. Ennyiből nem épít­hetünk valami hírességet, de a célnak megfelel majd ott a hasznosi részben. Saját fánk­ból, saját brigádunk emeli, hullámpalából lesz a teteje. Most van oda az igazgatónk érte Monoron, ha megkapja a szükséges mennyiséget. Al­maszüretre áll a szín. k. m. Zsigmond király borospincéje Ismét érdekes leletre buk­kantak a tatai várnál, ahol két éve folynak a feltárások. Most találták meg a vár nyu­gati épületszárnya alatt Zsig­mond király borospincéjét. A középkori pincéből, amelybe szép lépcsősor vezet le, fél­ezeréves hordódongák, több hordócsap — köztük egy réz­ből készült remekművű csap — került napvilágra. val és korsó sörrel — így mondta a drágám, és amikor való- [ ban egy százast meg akartam tartani, sírógörcsöt kapott, és j éra egyszerűen tehetetlen vagyok a sírógörcsöt kapó nőkkel \ szemben. Ekkor támadt az első és szerény' ötletem. Kaptam i két liter bort egy barátomtól... Eladtam a feleségemnek, i mint a legfinomabb négyéves ostorost bort, amit néki hoztam, i de hitelbe, mert nekem ugye nincs pénzem és nem lehet i adósságban maradni egy önmagát valamire is tartó férfi- j nak... ; oikerült. Vérszemet kaptam. És bevallom, loptam is. Igen, \ gyümölcsöt az útszéli fákról, amit pironkodva és szé- : gyenkezve tettem, de azt is eladtam a feleségemnek. És ó : megvette a drága, nehogy adósságban maradjak. Meg kell : azonban mondanom, hogy ezek a trükkök sem gyakoriak, i sem számottevő pénzösszeget hozóak nem lehettek, mint i ahogy az sem volt méltó hozzám, hogy én menjek a boltba ; tíz deka valamiért, és azt hazudtam otthon, hogy tizenhárom \ deka volt. r-'kkor esett a pillantásom a televízióra. Szép, jó és már j t-j elég régen becsülettel működő készülék volt. S mint va- ! lami elektronsugár, úgy vágott az agyamba a gondolat: itt az j ideje, hogy néhányszor elromoljon. Nem gyakran, mondjuk i havonta, esetleg kéthavonta egyszer... S azóta megvan a i havi százasom ... Nem nagy pénz, de biztos ... Hazaosonok, amikor az asszony nincs otthon, kiemelek i belőle egy csövet, este kegyetlenül káromkodom, hogy me- gint valami baj van az átkozott készülékkel, aztán másnap ; reggel visszahelyezem a csövet és felszámolok száz, vagy \ százötven forintot a feleségemnek... Aszerint, hogy milyen > kedve van. Hát így vagyunk — fejezte be talányos elméjéről j szóló beszámolóját. yennek talán két hete, tegnap letörten találkoztam vele. ! Ej — Egy vasam sincs. A fene egye meg... — Gyere, igyunk meg valamit... De hát mi van a tele- i vízióval? — Ott egye meg a fene ... Képzeld, a fiam is rájött a j trükkömre, valószínűleg észrevehette, s ö is kiemelt egy cső- \ vet... Én este vissza, a készülék nem jó ... Ekkor jön a \ srác, hogy ő már nézte, itt van az a cső, ami rossz volt beS- \ ne. ... Meg is szerezte, tessék anyuka, ötven forint volt \ csak... A gazember! Még az üzletmenetet is rontja — mo- \ rogta dühösen a korsó sörbe, majd esdeklően rámnézett: — Nincs valami jó ötleted? Gyurkő Géza S

Next

/
Thumbnails
Contents