Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-22 / 197. szám
1967. AUGUSZTUS 22., KEDD 3 • • Öntözőberendezés épül Dunabogdányban A dunabogdányi Úttörő Tsz-ben nyomócsöves öntözőberendezést épít a Közép-Dunavöigyi Vízügyi Igazgatóság. Az ötmillió forintba kerülő öntözőtelep segítségével körülbelül 600 holdnyi szántóföldet és kertészetet láthatnak el vízzel. A vizet négy nagy teljesítményű szivattyú gépegységgel emelik ki a Dunából és öt kilométer hosszú fő- és szenny vezetékkel szállítják a mesterséges csapadékot rendeltetési helyére. Az öntözőtelep még ebben az évben elkészül. Megkezdték a földbe elhelyezett fővezetékek nyomáspróbáját. (Foto MTI) Rajt a Normafánál Gyári versenykocsik — Szöges gumiköpenyek Három nap múlva, pénteken délelőtt 11 órakor rajtolnak a Normafától a 7. Cordatic Rallye résztvevői. Hazai és külföldi versenyzők futják le a közel 1300 kilométeres távot. Pontosan 24 óra múlva érkeznek vissza. Merre mennek? öt gyorsasági és hét nehéz szakaszt beiktatva Budakeszin, Esztergomon, Pilismaróton, majd Pomázon, Vácott és Ze- begényen át Lillafüredre érkeznek. Egerben pihennek meg, s Ipolytölgyas, Zebegény, Vác után az Árpád hídon kelnek át, s Budakaiászra, Viseg- rádra kanyarodva nagy kerülővel érkeznek vissza Budapestre. A nemzetközi hírnevet kivívott Cordatic márka, azaz a magyar gumiipar a verseny bonyolítója — karöltve a Magyar Autóklubbal. Kereskedelmi igazgatója a hétfői sajtótájékoztatón emlékeztetett a magyar ipar sikerére. Kiválóan állják gyártmányaik a legnehezebb megpróbáltatásokat is, s konkurrálhatnak a külföldiekkel. Bejelentette, hogy külföldi versenyautókat vásárolnak és saját versenyzőik vesznek részt nemzetközi erőpróbákon, hogy ezzel is erősítsék a hírnevet. Gyártmányújdonságként említette a téli autógumikat. Egyik fajtája apró szögeket visel köpenyén, amely megakadályozza a csúszást a jeges, havas úton. A tájékoztató alkalmat adott arra is, hogy megállapíthassuk: a korábbi ellátási gondokon úrrá lettek, s jóminőségű, megfelelő mennyiségű köpenyt készíthetnek. Mindamellett nem szabad kihagyni azt a lehetőséget, amelyet a váci telep nyújt kopott felületű gumik újra vulkánizálásával, új futófelület adásával. — t Ery. — NYITÁS ELŐTT A VÁSÁRON Az állatbemutatóra megjöttek a borjúk, s megkezdődött a halászati pavilon akváriumának betelepítése is. Harmincegy halgazdaság, termelőszövetkezet és állami gazdaság küldött jól megtermett pontyokat, harcsákat, karcsú süllőket, valamint növényevő halakat, Az élelmiszerpavilonban a zsűri hétfőn befejezte munkáját. A benevezett 560 élelmi- szeripari termék közül a bizottság 83-at nyilvánított elsődíjasnak, százat ezüst-, hetvenet pedig bronzéremre tartott érdemesnek. Az aranyérmesek közül választják ki majd a két miniszteri nagydíjas élelmiszert. Hétfőn kezdődtek meg az állatbírálatok és a „versenyre” benevezett mintegy 320 hazai és külföldi gép értékelése, amelynek alapján több mint 50 díjat osztanak majd ki. volt? Van családja? — hangzanak az ideges, követelőző kérdéseit... Valahol Pilisen most ünnepi vacsorához ül a család, a három gyerek és a vendégek. Öl? még nem tudnak semmit. Talán a slágerfesztivál kezdetét várják és a félelmetes csengésű „infarktus” szót nem is értenék... Este 8 óra Káprázatos fényeivel villog az utca. A forgalom észrevehetően csökkent. Az ablakok is elsötétednek, csak a televízió kékes fénye vibrál. A nyitott ablakszemek.', öl és a járókelők táskarádiójából felhangzik a táncdalfesztivál szignálja. — Kedves közönségünk, kedves nézőink, kedves hallgatóink ... — kezdi a be- piondó... — Esti ,vizit! Van valakinek valami panasza... — kérdezi Prosinger doktornő, de alig kap feleletet. A füleken a rádió hallgatója. — Jobban van? — teszi fel e kérdést egy fiatalembernek. A fiú bólint. — Melyik számnak drukkol? Sokkal nagyobb az érdeklődés: — A „Drága bakter úr”-nak. Egy öreg néni — súlyos asztmás — akkor sem veszi le füléről a hallgatót, amikor a Izokásos esti injekciót kapja. A doktornő elnézően mosolyog. A folyosón megkérdezem tőle: — Magát nem érdekli ez a fesztivál? — Nem ... Amelyik szám jó, azt úgyis meghallom, ha nem akarom is. Azt a sok vacakot meg minek kínlódjam végig? így is alig van az embernek ideje... Futva közeledik egy ápolónő. — Tessék jönni a kilencven- nyolcasba... Az a néni rosz- szul van. A doktornő pontosan tudja, hogy ki „az a néni”, és alig tudok lépést tartani vele. Este 10 óra Zúg a taps. A Rókus előtt a járdán ül négy teenager. Bőg a rádiójuk és valamivel nagyon nem értenek egyet. Közben dörrenések jelzik, hogy folyik a tűzijáték is már. Felfelvillan az ég, az Erzsébet- híd felett hol piros, hol fehér színek szikráznak. A taps a győztest köszönti. A rádiószpíker közvetít: „Boldogan csókolnak kezet Zalatnai Saroltának, a közönség meghatottan ünnepli a győzteseket...” A műtőben is győzelem született. Egy hetvenhat éves nénitől űzték el a halált. Délután sok kukoricát evett, ettől kizáródott a sérve. Az életveszély közvetlen volt. Doktor Gselman Róbert sebészorvos nagy sóhajjal húzza le a gumikesztyűt. Talán éppen abban az időben, amikor az Erkel Színház reflektorai kialudtak, itt is elsötétült a műtőlámpa. 8-tól 10-ig 4 műtétet végzett. Ebből kettő vakbél, egy perforált gyomor és a nénike sérve. Ha nem végzi k el a műtétet, talán négy élet huny ki. Itt nem tapsol senki. A csinos szőke műtőslány — istenemre szebb, mint bármelyik slágerénekesnő — nem hajol meg, nem fogadja az ovációt. Nem villognak a vakuk, nem irányulnak feléjük a kamerák csillogó üvegszemei. Fáradtak és azt hiszem, nagyon elégedettek. A nénit kitolják a műtőből. Egy fiatalasszony felpattan a székről. — Sikerült? Az orvos int... — Köszönöm, doktor úr ... — csillog az asszonyka szeme, aztán szabadon, most már megkönnyebbülten, elindulnak arcán a könnyek. Ez a győzelem ... I Éjfél | Még mindig népes a Rákóczi út. Hangos — néha túl zajos — csoportok sétálnak. A Rókus előtti kis parkban ösz- szebújt párok használják ki a nagyváros fénytengerében található kis sötét szigetet. A Hársfa utca sarkán két férfi egymásnak ugrik. Rögtön kis Bemutató gazdaság Négyezer látogatói várnak Tápiósz entmáríonban a mezőgazdasági kiállítás napjaiban Lázas készülődés folyik Budapesten, a Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén, a megnyitóra. Innét nem egészen 100 kilométerre, Tápiószent- mártonban. legalább ilyen izgalommal készülnek a mezőgazdaság nagy eseményére. A kiállítás rendezői ugyanis bemutató gazdaságnak jelölték ki a tápiószentmártoni Kossuth Termelőszövetkezetet. Az előzetes tájékoztatás szerint mintegy négyezer mezőgazda- sági szakember — főként olyanok, akiket a gépesítés érdekel — látogat ide, augusztus 25 és szeptember 17-e között. A községtől mintegy másfélkét kilométerre' épült a termelőszövetkezet egyik tanyája, a szöllőhegyi részen. A modem épületek — raktárak, istállók, gépjavító szín — a közelmúltban készültek. A géojavító színt és a hozzá tartozó területet drótkerítés választja el a többi résztől. Ezen a területen egyébként rendkívül nagy a felfordulás, s az újságíró csak Kovács Pálnak, a tsz gépcsoport-vezetőjének segítségével tud beszámolni, hogy tulajdonképpen mit is láthatnak majd itt a szakemberek. Miért éppen a tápiószentmártoni Kossuth? A kérdés önkéntelen. Talán a fővároshoz vaió közelség, vagy valami más adta az ötletet a kijelölésnél? Kovács Pál szerint van valami abban, hogy nincs messze a fővárostól a gazdaság, de a döntő inkább az volt, hogy itt van, illetve lesz bőven látnivaló, s a szakemberek gazdag tapasztalatokkal térhetnek haza. A termelőszövetkezetnek ugyanis egy kisebb gépállomásnyi gépe van. — Harminc erőgép, három kombájn, négy rendrearató, két tehergépkocsi, egy személygépkocsi, rengeteg munkagép jelenti gépállományunkat — sorolja a gépcsoport vezető. A termelőszövetkezet vezetősége már a hatvanas évek elején látta, hogy a gépeket csak úgy használhatják eredményesen, ha biztosítják a kellő feltételeket, magyarán, ha a gépek elromlanák, nyomban ki is javítják. 1964-ben kezdték meg egy javítóműhely építését; több mint egymillió forintba került. Be is rendezték, van itt esztergapad, fúrógép, gtpkalapács, s ki tudja, még milyen gép és szerszám. gyűrű fonódik köréjük, de o csetepaté nem tart sokáig. Az emberek szétoszlanak. Mint a mágnes vonzza őket az EMv KÉ-böl kihallatszó zene... Itt tapintható a csend. Az úgynevezett „őrző” szobában csak három beteg fekszik. Mindhárman az élet és halál mezsgyéjén. Szusszanásaikat egy nővér figyeli. Egy pillanatra sem mozdul el mellőlük. Kezeügyében a telefon, a szobában a legkorszerűbb életmentő eszközök. Ha úgy hozza a sors, azonnal tudnak gégét metszeni, vagy a nyitott mellkason át a szívet életremasszí- rozni. A fiatal ápolónő Nagyenye- di Olga. Orvos akart lenni, de nem vették fel. Néhány sikertelen felvételi kísérlet után elvégezte az ápolónőképzőt. Az egyetemen a szaktárgyakból nem vizsgázhatott, de itt mindennap nehéz vizsgát tesz: hivatástudatból. És a vizsga bizonyítványaként egy levelet mutat: P. Éva írta Kiskunlac- házáról. Hetekig feküdt itt az őrzőben. A nővérke is azt hitte. hogy meghal. Többször szólították vissza az életbe. Olga órákig ült az ágya mellett és nem volt nála boldogabb, amikor Éva elhagyta a kórházat. „Drága, aranyos nővérkéim!... Amíg élek, soha nem tudom elfelejteni, hogy milyen jók voltatok hozzám ... Éva a negyes ágyról...” — írta a kislány, aki azóta férjhez Is ment. A termelőszövetkezetek többsége nemrég kezdte meg kialakítani gépjavító kapacitását, tehát sok még a tisztázatlan kérdés; mit, hogyan? Amint a gépcsoportvezető elmondja, rendkívül nagy előnyökkel jár, ha a termelőszövetkezetben javítják a gépeket. Arra törekedtek, hogy minden javítást el tudjanak végezni — kivételt képez ez alól a motor. A számítások szerint mintegy 8—10 százalékkal csökkent a termelési költség, amióta saját gépjavító műhellyel rendelkeznek. Az, hogy a kiállítás rendezői bemutató gazdaságnak jelölték ki a szövetkezetét, számukra is előnyös. A javítás megszervezésében sok tapasztalatot szereztek, az elmúlt két és fél év alatt, de az ideális körülményeket nem sikerült biztosítani. Most 650 ezer forint hitelt kaptak a gépjavítás, tárolás korszerűsítésére, amelynek 70 százalékát 10 év Matt kell visszafizetni. Ezzel az összeggel azonban úgy berendezkedhetnek, hogy hosszú időre megoldják javítási, tárolási gondjaikat. Egy rövid séta a gépműhelyben és a területen, meggyőz: érdemes lesz ide eljönni a szakembereknek. Bár javában dolgoznak még a Ceglédi Gépjavító Állomás szakemberei, a tsz dolgozói, máris kialakulóban van egy korszerű gépjavító üzem. A gépjavítóműhely a „régi”, a tsz vezetői azonban gondoskodnak, hogy új „köntöst” kapjon. A látogatók, a csarnokban szerelés közben figyelhetik meg a javítás egyes mozzanatait, a javítás szervezését. Tájékoztatót kapnak arról, hogy milyen rendszer alapján kerül sor az erőgépek karbantartására. Most épül — köze! a gépjavító műhelyhez — két betonvázas gépszín, mintegy 600 négyzet- méteres alapterülettel. A szövetkezet a jövőben fedél alatt tárolhatja a kombájnokat, az aratógépeket, cséplőgépeket és az időjárás viszontagságaira érzékeny gépeket. A két gépszín egyik-egyik végét beépítik. Az egyikben szervizt létesítenek, a másikban, a szín alatt tartott gépekről leszerelt láncokat, fogaskerekeket tárolják. A gépeket, alkatrészeket a korrózió ellen is védik. A védekezés módját az ÁFOR mutatja majd be. A halál ellen vívott izgalmas küzdelmekről mesél, de abban a pillanatban, amikor egy-egy beteg lélegzete szabálytalan vagy megmoccan, Olga elhallgat és izmai megfeszülnek. Itt valóban perceken múlhat az élet. Ezen a héten — a szabadságolások miatt — 70 órát volt szolgálatban. 1450 forint a fizetése, egy nővérotthon négyágyas szobájában lakik. 26 éves és kicsit keserűen mondja: — Nincs időm a magánéletre... — De azonnal visszatér a kórházi gondokhoz: — Akik itt fekszenek, olyan gyámoltalanok, olyan esettek, hogy muszáj őket megszeretni. Ha valaki meghal, három napig is sírok ... A halált nem lehet megszokni, én legalábbis nem tudom soha ... Az egyik beteg felhorkan. Olga ijedten felugrik, nézi a szenvedő asszonyt, aztán amikor légzése újból szabályos lesz, megigazítja rajta a takarót. Lábujjhegyen lépkedek a csendes kórházi folyosókon. Éjjel 1 óra van. Egy idős ápolónő szundikál egy széken. A neszre felkapja a fejét. — Nincs semmi baj — nyugtatom. — Most láthatja az újságíró úr, hogy mit ér az egészség, hát vigyázzon rá ... — Köszönöm. Majd vigyázok. Jó éjszakát. — Nyugodalmas jó éjszakát ... ősz Ferenc Külön említést érdemel a szerviz-műhely. AURAS típusú szervizgépet kaptak, amelynek segítségével négy műveletet végezhetnek el, így például az alvázlefúvást, a kenőzsírozást is. Ugyanitt kompresz- szort is üzembe helyeznek. Amint a gépcsoportvezető mondja, rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy fedél alatt történik a jövőben a zsi- rozás, olajozás. Nem juthatnak porszemcsék az olajba, kisebb a kopás, kisebb a romlás lehetősége. A gépjavító- üzemhez csatlakozik az üzemanyagtároló. 35 köbméter befogadóképességű olajtárolót készítettek, elkészült a szivattyú, amely pontosan méri a betöltött üzemanyag meny- nyiségét. A szakember szerint a nagy tároló jelentősége abban van, hogy állandóan ülepített üzemanyagot tölthetnek a gépek tartályaiba, kímélik ezzel a gépek adagoló és porlasztó berendezéseit. Parkosítják az udvart, egy-egy erőgép számára megfelelő nagyságú területet jelölnek ki, zöld fű- sávok választják el egymástól a gépeket. Utat készítenek. A nagy felfordulásban is kirajzolódik a korszerű termelőszövetkezeti gépjavítóüzem képe, amely a hozzá nem értő számára is érdekes, de a szakemberek részére itt körülnézni kifejezetten hasznos. Mihók Sándor Megnyílt a Dunakanyar-tárlat (Tudósítónktól): 1960 óta hagyomány Vácott, hogy alkotmányunk ünnepén jelentkeznek a helyi és környékbeli képzőművészek újabb alkotásaikkal. Az idei Duna-, kanyar-tárlat vasárnap délelőtt nyűt meg nagyszámú érdeklődő jelenlétében a Konstantin téri bemutatóteremben. Huszonkét művész nyolcvan alkotása került közönség ele. Arany István, a városi tanács végrehajtóbizottságának titkára köszöntötte az alkotókat és ígéretet tett, hogy a jövőben még több támogatást kapnak a városvezetés részéről. Dr. Végvári Lajos művészettörténész megnyitójában üdvözölte azt a kezdeményezést, hogy az Észak-Pest megyei képzőművészek önálló csoportot alakítottak. További feladat egy sajátos váci profil kialakítása, amelyhez rendszeresség, cél- tudatosság szükséges. Ha ezt a csoport megvalósítja, nemcsak Váenak és a Dunakanyarnak szerez művészeti megbecsülést, de beleszólhat az ország képzőművészetébe és a maga módján lendíthet a magyar művészet el-elakadozó kerekén is. A vendégkönyvbe már az első órákban sok elismerő vélemény került. A kiállítás szeptember 5-ig várja a látogatókat. (P. r.) Meseautók a láthatáron Az ünnep jó idővel, jó hangulattal köszöntött ránk, de lehetett-e boldogabb embereket találni, mint azokat, akiknek autó-nyereménybetét- könyv számát egy nappal ünnep előtt kihúzták? Azt kérdezzük a Pest megyei OTP-től, ezúttal mennyire voltunk szerencsések. Elégedettek lehetünk a tényekkel: kilenc nyereménykocsi érkezik Pest megyébe. A legkedvezőbb választ a váciaknak adhatjuk. Három járhiű ottani lakosoké lesz. Az örömhír megérdemli a részletezést. A következő kocsikat nyerték: Trabant Limuzint Cegléden és Vácott. Trabantot ugyancsak Vácott, Moszkvicsot Cegléden és Pátyon, Zastavát Gödöllőn és Vecsésen, Simcát az Érdi Takarékszövetkezetnél és egy Skoda Octáviát Vác városában. t
