Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-22 / 197. szám
4 js^£árlan 1967. AUGUSZTUS 22., KEDD MAGYAR FESZTIVÁL - EURÓPA ELŐTT Győztes slágerek: Rövid az élet... — Nem várok holnapig Országos érdeklődéssel kísért esemény színhelye volt vasárnap este az Operaház Erkel Színháza: 8 órakor kezdődött a „Táncdalfesztivál 1967”. döntője. A színház zsúfolásig megtelt; az erkélyen harminctagú nemzetközi zsűri. Több külföldi rádió és televízió is átvette az adást. Gyorsan peregtek a már ismert számok, ismétlésre nem volt lehetőség Európa közönsége előtt. Aztán a zsűri félórás tanácskozásra vonult visz- sza. Mindenki türelmetlenül várta a szünet végét, s miközben fogytak az énekesek, zenekarok fényképei, azt találgatták, arra fogadtak, melyik lesz az első? A zsűri 3. díját nyerte Gyulai Gál—Hajnal: „Nappalok és éjszakák” című dala. Énekese, Ambrus Kyri előadói díjat kapott. A zeneszerző a Zeneműkiadó különdíját is elnyerte. Osztozott a 3. díjon Deák— Fülöp: „Ádám hol vagy” című szerzeménye, amivel a közönség is egyetértett: Fenyvesi Gabit vissza tapsolták. A zsűri énekesi díját, megérdemelten, Korda György kapta, aki viszont — nem tudni miért — nem énekelt még- egyszer. Második díjat három szám nyert: Dobos—Szenes: „Annál az első ügyetlen csóknál” című szerzeménye, Tomsils—Halmágyi: „Utánam a vízözön” című száma és Vadas—Varga: „Csak egy tánc volt” című dala. A fiatal zeneszerzőt, Dobos Attilát a KISZ különdíjá- val is jutalmazták. Izgalmasnak ígérkeztek az utolsó percek: melyik lesz az első, hogyan dönt a zsűri? Az első díjat Majláth—Fülöp: „Rövid az élet...” és „Nem várok holnapig” című szerzeményei vitték el. Toldi Mária .és Zalatnay Sarolta előadói díjat is kaptak, sőt Zalatnay, a Bagoly mondja? GALGAHÉVIZI AGGODALMAK ÉS VÁLASZOK Mi hajtja őket? címmel július 16-án a Népszabadság egyik riportjában nyilvánosság elé került a galgahévízi Rákóczi Termelőszövetkezet vezetőinek nyilatkozata. Katona József fóagronómus, dr. Szaszkó László párttitkár, Gödör Mihály elnök és Kolesza János főkönyvelő az anyagiak túlzott hajszolása, a pénzsó- várság miatt marasztalja el a tagságot, s azt veti szemére, hogy eszmei, tudati fejlődése igen lassú. „Megtörténik, hogy ha tavasszal vagy nyári estén nagy ritkán leülnek a televízióhoz, elalszanak mellette. A művelődési házat ritkán látogatják, olvasni sem nagyon szoktak... Nem érnek rá é l n i.” A faluban vihart kaegységet, hát persze, hogy eszükbe sem jut: másképp .is lehetne, másképp is lehet. Körülbelül 600 ház van Gal- gahévízen. Nagyobb felében, mint mondják, a Kincses Kalendáriumon kívül egyéb könyv nemigen található. A tsz-iro- dában is csak a beosztottak vásárolnak könyvet, ha egy- egy ügynök oda téved. A „Gödöllői szombatok” rendezvényeire, noha ott a csaknem száz személygépkocsi, és a másféle közlekedés is kedvező, még példamutatásból sem jár senki el... Képünkön Majláth Júlia és Fülöp Kálmán, a két győztes, akik „Rövid az élet...” és „Nem várok holnapig” című dalaikkal elnyerték az első díjat. közönség szavazatai alapján, elnyerte a Magyar Ifjúság Aranymikrofon díját. A győzKO.NYVESPOLC I. M. MAJSZKIJ: UTAZÁS A MÚLTBA Testes kötet. Terjedelmével arányos tartalma is. A napjainkban mind közkedveltebbé váló memoár-irodalom sajátos művét veheti kezébe a magyar olvasó Majszkij könyvével. Miért sajátos? Azért, mert míg a könyv első része „hagyományos” memoár, annak minden jellemzőjével, addig a második rész már sokkal inkább hagyományromboló, a túl szabályos visszaemlékezéseket izgalmas, érdekes, polemizáló politizálás váltja fel. A gyermek- és ifjúkor emlékeinek felelevenítése — ez a könyv első része — nem többet, csupán csendes érdeklődést vált ki az olvasóból. A második rész, a londoni nagykövetség élére való kinevezéstől, 1932 szeptemberétől 1939-ig terjedő időről szóló visszaemlékezések annál inkább bűvkörükbe vonják az olvasót, s fogva tartják felcsigázott érdeklődését. Majszkij ugyanis a második világháborút megelőző évek egyik fő politikai központjában, Londonban teljesítve szolgálatot, szemtanúja és részese lett olyan eseményeknek, amelyek azóta a történelem fordulópontjai közé sorakoztak. A „kulisszák mögé” kalauzolja olvasóit a szerző. Olyan tényekkel ismertet meg bennünket, amelyek eddig csak a szakemberek, történészek előtt voltak valamelyest köztudottak, s ugyanakkor világosan fölrajzolja az e tényekből következő összefüggéseket, mindazt, ami végső soron a második világháborúhoz vezetett. Minden bizonnyal a könyv e nagyobb része lesz oka annak a várható sikernek, amit a diplomata szerző, s műve a magyar olvasóktól joggal kiérdemel. (Gondolat Kiadó) <m, o.) Félmilliárd forint értékű áru 1000 családi ház - terven felül A szövetkezeti ipar az év hátralevő részében számottevő tervtúlteljesítésre vállalkozott, amelyről Váradi László, az OKISZ főosztályvezetője az MTI munkatársának a következőket mondotta: > — A kisipari szövetkezetek már az év első felében is a tervezettnél 21 százalékkal több árut bocsátottak a hazai kereskedelem rendelkezésére. Most a szövetkezeti ipar újabb termelőkapacitások létrehozásával, így például 3500 ipari bedolgozó bekapcsolásával és más módon, a jubileumi verseny eredményei alapján vállalta, hogy félmilliárd forint értékű áruval többet gyárt a hazai vásárlók részére. Ebből 360 millió forint értékű a különböző ruházati cikk és 40 millió forintot képviselnek a vastömegcikkek. Tízmillió forintért gyártanak a szövetkezetek terven felül műanyagcikkeket. — Az árutermelésben részt vevő ktsz-eken kívül az építőipari szövetkezetek is a tervezettnél jóval nagyobb feladatok ellátására vállalkoztak. Az építőipari szövetkezetek dolgozói ez évben 8780 lakás építésére készültek fel. Ezek egy része társasház, egy része családi ház formájában épül. A szövetkezeti dolgozók munkájának feltételeit év közben sikerült valamelyest javítanunk, szállítóeszközöket, gépeket kaptak, termelékenyebb technológiákat vezettek be, több helyen áttérnek a kis- és középblokkos építkezésre. Ily módon 1967-ben mintegy ezer családiházzal többet tudnak felépíteni, mint amennyit terveztek. i tes számok szövegírója a Rendező Iroda különdíját kapta, a zeneszerző pedig a rádió és televízió elnökségének nagy- díját A díjkiosztás sokaknak örömére, ha nem is mindenki megelégedésére, véget ért. A zsűri igyekezett értékelni a zenében a maradandót, félretéve a múló divatot és a sablont, s ezt kifejezésre juttatta az előadói díjak odaítélésében is. — soós — heves vitát váltott ki a tsz- vezetők véleménye. Főképp azért, mert — mint mondják — az éremnek csupán az egyik oldalát mutatja meg, azaz — mert kritikus csak, és nem önkritikus is. Az érem másik oldala ugyanis azt mutatja, hogy édeskevés kulturális lehetőséget biztosítottak a szóban forgó Galga menti községnek. A művelődési ház egész héten zárva, csak szombaton és vasárnap nyitják ki — a mozinak. Következésképp — mozi van csak, semmi más. A Déryné Színház három éve játszott itt utoljára. Aztán nincs a községnek eszpresszója, igazi cukrászdája sem. Csoda hát, ha a fiatalok, amikor csak tehetik, szórakozni a presszót is kínáló környező községekbe ruccannak át? A tsz nem gondoskodott egyelőre könyvtárról, olvasóteremről sem. Bölcsődét hasonlóképpen nem létesítettek még a faluban. Következésképp bárhogy is törnék magukat a galgahévíziek a kultúráért, az újságnál, a rádiónál és a televíziónál egyébhez amúgy Sem igen juthatnának. A tsz-tagok — és erről semmiképpen sem feledkezhetünk meg! — nem a pedagógusokat vagy másokat tekintenek követendő példának, hanem közvetlen vezetőiket. S mit látnák? Hogy nekik sem különös szívügyük a kultúra, ők sem igen olvasnak, ők is elalusznak a tévé mellett, az ő családtagjaik is hajtják magukat, futnak a pénz után, hajszolják a minél több munViszont az utóbbi egy-két évben a tsz kirándulni már elvitte a tagságot, dehát ennek örömébe is vegyült némi üröm: nem a közgyűlés dön- kavart, ! tötte el, hová kiránduljanak, hanem a vezetőség. Itt kell egyébként megjegyezni, hogy a tagság zöme nem tud , vagy nem is akar élni lehetőségeivel, bólogat csak, mert úgy véli, simulékonysággal, baráti alapon esetleg jobb munkához jut, kevesebb erővel nagyobb keresetre tesz szert, kiváltképp a nyugdíj előtt állók, akiknek ez kétszeresen fontos szempont. Az anyagiasság pedig — gyarlók az emberek! — egyik oldalról nézve, érthető. Például 180 munkaegység szükséges egy hold háztáji megszerzéséhez. Mindenki többet dolgozik tehát a tsz-ben, hogy többet dolgozhasson odahaza. 1965 óta az uborka megtermelésének javadalmazását 0,8 munkaegységről 0,9-re, vagyis 64-ről 72 forintra emelték. Nyújtott műszakért többet fizetnek. Ha a családból kimegy az uborkaföldre a feleség, a gyerek és a nagypapa vagy a nagymama, hárman, egy nap alatt, tizenöt munkaegységet is megkereshetnek. Ki állna ellent -ekkora csábításnak? Jönnek haza kimerültén az uborkaföldről, és a harmincéves, meleg ételhez napokig nem jutó asszonyok negyvenéveseknek látszanak. Dehát nem néznek a tükörbe. Nem érnek rá. Esnek be az ágyba, hogy másnap hajnali háromkor már ott várhassák a tsz udvarán a járművet, amely ismét kiviszi őket az uborkaföldre, hogy az elsők között lehessenek. Nehogy másnak több munkaegysége legyen ... Hol van az az idő, amikor a mezőgazdasági főidényben is napi nyolc órát kgll majd dolgozni, vagy any- nyit se? Egyelőre hajrázni kell, hogy minél kevesebb termény vesszen kárba. Ha például borsószedő gépet vásárolna a tsz, és bevezetné a vegyszeres gyomirtást, mennyi emberi erőt takarítana meg! S mindjárt mennyivel több idő jutna a szórakozásra, az önművelésre, az élésre! Vagy egy másik javaslat: a tsz kulturális alapjából fizessék meg a Déryné Színház egy-két előadását, biztosítsanak egy-két alkalommal ingyenes bemenetelt, s ha az előadás tetszeni fog, a következő bemutatókra már biztosítva lesz a telt ház, mindenki maga fogja megváltani a jegyét. S ami a legfontosabb: lássák vezetőiktől a jó példát. Nehogy úgy fessen az egész: bagoly mondja verébnek ... Egyébként is a kultúra iránti vágy, az úgynevezett kultúr- szomj, belső kényszer. Az érdeklődést fel lehet kelteni, irányítani lehet, de erőszakolni nem. De ha belekóstoltak valamibe és megérezték jó ízét, ha élvezik, hamarosan rákapnak, és akkor már erőszakkal sem lehet elvonni tőlük. Idáig kell tehát eljuttatni a galgahévízieket. S az első lépéseket e cél felé minél előbb meg kell tenni. De azért mégse most, azonnal, amikor szorít a munka. Majd a tél elején. De akkor feltétlenül. Polgár István Guinika jakkal a Balaton körül Érdekes módját választotta a nyaralásnak Marinkay István, a veszprémi Bástya Áruház kirakatrendezője: feleségével és 7 éves kisfiával gumikajakkal utazta körül a Balatont. A csaknem 200 kilométeres utat — Balatonalmáditól—Balatonalmádiig — 11 nap alatt tette meg. A jármű tiszteletbeli „kapitánya" a 7 éves kisfiú volt. A sikeres „expedíció” után úgy nyilatkozott, hogy bármikor szívesen vállalkozik hasonló útra. Felfedeztek F ilmet forgatnak a VII. kerületben, az Almássy téren, esti felvétel; a kivilágításból és az ácsorgók után ítélve is azonnal tudom, hogy itt bizonyára csak filmet forgathatnak. No, persze, de kit érdekel? Nem vagyok ácsorgó, szájtáti fajta. Különben is; film... játék ...Es ezért kell most nekem kerülni. Én ugyanis a Hungária kávéházba megyek, s az volt a tervem, hogy át az Almássy téren, az Almássy utcán, fel a Dohány utcán a Körútig. És tessék, utamat állja ez az izé... Belül a téren ráadásul nem történik semmi. Egy rendőr sétálgat egykedvűen, egy igazi rendőr. Megkérdezek egy ácsorgót: azt mondja, hogy éppen szünet van, biztosan átírják a jelenetet. J ól értesült, gondolom magamban, s jobban megnézem a sovány, pattanásos arcú fiatalembert, aki dohányzik, s egyre csak a tér felé bámul, ahol nem történik semmi. Biztosan ez is színész szeretne lenni, mint annyian. Biztosan beleképzeli magát most ezekbe a díszletekbe, s álmodik, álmodozik. Egyike annak az emberfajtának, aki kezét-lábát eldobálja, úgy rohan a filmgyárba, ha egyik, vagy másik filmhez felvételt hirdetnek — kisebb vagy nagyobb szerepre. Déhát ebből elég ... — Tessék mondani, át szabad itt menni? — kérdezem egy termetes asszonyságtól, aki pongyolában van, valószínűleg a közeli házak valamelyikében házmester, s ugyancsak nézi, nézi a semmit. — Ha vissza nem zavarja a rendőr — felel egykedvűen. Elindulok. A rendőr a tér közepe táján áll, s éppen háttal. A cipőmnek gumitalpa van, s nem csap zajt, a rendőr csak akkor vesz észre, amikor már mellette haladok. Nyugalom és bátorság, biztatgatom magam. Közben érzem, hogy a tömegnek pillanatnyilag más látnivalója sincs a téren a lámpák fényében, csak én és a rendőr. Bizarr érzés ez a szereplés. A rendőr azonban nem szól. Valószínűleg el sem tudja képzelni, hogy a tér közepéig merészkedtem volna, ha közönséges halandó vagyok: tehát filmesnek néz. Ah, gondolom, ebben lehet valami, hogy olyan filmes külsőm van. Hogyan. is mondjam: szóval, olyan filmes ... Most már valamivel otthonosabban mozgok, frissebben lépkedek a lámpák fényében. Persze, továbbra is következetesen haladok a célom felé ebben a rezervátumban: még néhány lépés és az Almássy utcában vagyok, ami még ugyancsak a filmeseké, majd kiérek a Dohány utcába, s ott fel, a Körútig. rprre is van még azonban egy díszlet, az Almássy utcában. EL Egy pincéből rekonstruálták, vagy csak a képzelet szülte, de megteremtették a Derby kávézót. Ott megyek el, nézem, egész jópofa. A pince előtt néhány szék, s filmesek he- verésznek rajta, félig fekvő helyzetben, unatkozva ülnek, * ezek is csak dohányoznak. Én csak bámulom a műkávézót, s megyek. Itt is a placcon vagyok, megvilágítva, egyedül. Ekkor azt mondja az egyik heverésző filmes: — Ehol van ni! Ez a fickó kellett volna nekünk, jó magyar fej. Körülkapom a fejem, aztán vissza a filmesre, aki kétségtelenül felém mutat a cigarettás kezével, más nincs is a környéken. A többiek is rámbámulnak, s unottan bólintanak, hogy Kát igen, én kellettem tfolna nekik. Úristen! — gondolom —, felfedeztek! Felfedeztek, csakhogy az utolsó óra után egy órával. Ezek kerestek egy jó tna- gyar fejet, pontosan egy olyat, mint az enyém, de mit tudom én, hogy hol voltam én addig, amíg keresték. Aztán megelégedtek egy olyannal, amilyet végtére is találtak. Szóval elkéstem; én, az igazi, akit valójában kerestek. Valamit lassul a menésem, s vigyorgok a filmesek felé. Nézzék meg jól ezt az igazi magyar fejet, hátha érdemes még egy szereplőcserét csinálni. Szóval, hogy esetleg azt mondanák annak a másiknak, hogy ne haragudjon, kap némi fájdalomdíjat, de nem tehetünk mást, megjött az igazi szereplő, akit kerestünk... r\“.hát nem állják utamat, mehetek. Húzok is, mert ugyan, LJ miféle okkal, miért állnék meg? Közben eszembe jut nehány sztár, hogy melyiket hogyan fedezték fel a film számára. Hát igen, van, aki megtalálja a szerencséjét. Vannak emberek, akik mindig ott vannak, ahol lenniök kell, s nem késik le a szerencséjüket. Én azonban mindenünnen elkésel:, én mindent lekések ... Mert ugye a tehetség még önmagában semmi, el is kell tudni adni, s hozzá időben, amikor veszik ... Közben kiérek a Dohány ' utcába, s eszembe jut, hogy hátha azért még most sem késő... Lehet, hogy azok ott olyan segédrendezök^voltak, s amikor én elhaladtam, minőiért bementek a főrendezőhöz, hogy azt mondja: ..Főnöl-: képzelje, az imént itt ment egy olyan jó magyar fej, akit he tekig kerestünk...” Mire a főnök: „Hol van? Csak nem az! akarjátok mondani, hogy hagytátok elmenni? Azonnal utá na!" Igen, vissza kell fordulni... Ne keresgéljenek ott hiába ... jjtamat állja azonban a rendőr, aki az Almássy utcát le- LJ zárja a Dohány utca felől: — Kérem, itt nincs átjárás. Mondom: — Arról jöttem ... i — örüljön neki — válaszol —, hogy átengedték. tgy hát megállók, s nézem, nézem sóvárogva messziről a teret, hogy hátha megkezdődik már a filmezés ... Dékiss János
