Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-17 / 193. szám

/ szatyrok, üres polcok r mindenki tudja, hol a Páva utca! 1400 ruhából harminc, ha maradt Sok jó kis helyen is elfér! Zt a közmondást a napok- hallottam, méghozzá a kalmasabb helyen: az .-áruház ideiglenes, Páva i településén. Egyik vá- mondta, jó fennhangon, y mindenki értsen belőle, épp ott válogatott nagy ekezettel, s a vásárlási láz elmetlenségével. Az új mechanizmus jegyé- n ez volt az első alkalom, .íogy a szezonvégi kiárusításra szánt cikkeket az eladó cég iga értékelhette, maga csök­kenthétté az időszaki árakat. Hasznos dolog ez — már az el- napokban bebizonyosodott. Azt, hogy mi az elfekvő, de értékesíthető áru, könnyebben állapíthatja meg az árusító üz­let, mint mondjuk a nagyker, vagy a minisztérium. A ceglé­di fmsz-áruházban is így tör­tént. — „Csak annyi fogyott, amennyi volt!” — mondták az eladók, s mutatták a meglehe­tősen hézagossá vált polcokat. Kínai tréningruhából, ny­lonharisnyából újra kellett rendelniük. Elfogytak a nyá­rias férfiingek, s a közel 1400 nyári ruhából is 30—40 ha maradt. A szezonvégi leérté­kelt árusítás szombatig tart, s ha a hét végén is annyi lesz a vásárló, mint eddig, akkor az említett közmondás nem a kis helyen elférő árukra, hanem a kis áruházban elférő vásár­lókra lesz csak értelmezhető: kiürül valamennyi polc. — esk — PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI, ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1967. AUGUSZTUS 17., CSÜTÖRTÖK Alig volt szükség a kézi aratókra Minőségi felár a gabonáért Szeptember elején kezdik az őszi vetést Az udvarról nyílik az ideiglenesen elhelyezett áruház leg­több osztálya. Féíré vert ék a harangot Közös erővel fékezték, meg a tüzet Jöszkarajenőn Jászkarajenőn minden év­ben aratás idején megszerve­zik a tűzkészültségi szolgála­tot. A tanácsházán lófogatokat és újabban már gépjármű­fecskendőt helyeznek készen­létbe. A figyelést a templom tornyából végzik, ahonnét jól belátható a község egész ha­tára. Ez az őrség lett figyel­mes szerdára- virradó éjszaka a Néphadsereg út felöl felszálló gyanús füstre. Riasztották a készültséget és harangfélreveréssel a lakossá­got. A fogatolt fecskendő azonnal útnak indult, nyomá­ban a gépezetes is. Emberi se­gítségben sem volt hiány, a községben szenzációként ha­tott az eset, de főleg a mások baja iránt mutatkozó jószán­dék vonzott sokakat. Augusztus első napjaiban Cegléd valamennyi termelő- szövetkezetében befejeződött az aratás. A kenyérgabona zsákokban, a földeken lehúz­zák a szalmát, báláznak, kaz- laznak. A munka dandárja vé­gétért itt is. Az idei gabona- termés eredményei valóban jók — pedig számtalanszor veszélyben forgott a tsz-ek felvásárlási szerződése. Az őszi és tavaszi vetést 7973 holdon végezték el. Erről a te­rületről várták bizakodva a kalászos termést. A tavaszi belvizek miatt 1053 holdon pusztult ki a termésigéret, így az aratást 6920 holdon vé­gezték el. A belvizes és a fu­tóhomokos területek figyelem- bevételével most a kézi aratás lehetőségére is számítottak. Az aratásra a gépjavító ál­lomás és a gépekkel rendel­kező tsz-ek időben felkészül­tek. Az aratás megszervezé­sére és fennakadás mentes le­bonyolítására operatív bizott­ság alakult. Ök intézték töb­bek közt a gépek átcsoporto­Nekik lett igazuk! Ötven nő voksa száz levelezőlapon Az idei táncdalfesztiválnak országszerte nagy volt a vissz­hangja. A táncdalok hívei él­tek azzal a joggal, hogy osz­tozhattak a zsűri véleményé­vel, vagy megmásíthatták azt, természetesen, csak ha elegen voltak. Albertirsán, a toliüzemben félszáz nő szinte egyemberként mozdult meg, mikor a zsűri kissé elvetette c sulykot és le­pontozta' az egyik fiatal éne­kesnő által bemutatott szá­mot. Az ötven asszony száz levelezőlapon fejezte ki külön­véleményét. Mint bebizonyo­sodott, nem ők voltak az egye- üuliek, akik többre értékelték az új, várományos slágert. A szám országos sikert aratott és a legilletékesebb zsűri: a közönség véleménye határoza­tára a legelső táncdalok sorá­ba jutott be. Az albertirsai asszonyok most nagyon örülnek. Azt mondják, az a kedves, szép táncdal igazán megért száz la­pot! ,Szőkébb hazájában" emlékezés Csemiczky Tihamérra Hárman kaptak anyasági jutalmat Ha a tanácsokat megfogadnák A tűz már meglehetősen félelmetes méretet öltött. A községi önkéntes tűzoltók irányításával kezdődött meg a mentés. Akinek más eszköz nem jutott, vederrel hordta a kutak vizét. Mások az égő tető alóli helyiségek bútorzatát és értékeit mentették. Az érkező ceglédi tűzoltóknak is jutott még bőven tennivaló. A közös erőfeszítés meghoz­ta eredményét, mindössze ti­zenhat négyzetméternyi terü­letre zsugorodott a tűz. Ezen a területen a palafedés és a fa­anyag is tönkrement, részben megrongálódott. Ugyancsak kár esett a padláson tartott különböző holmikban és szá­rítani felteregetett ruhákban. <j.) Nyári üdvözlet a téli sportok városából S ha a nagy hegyek mögött alábukott a nap, s hullon- gani kezdett a harmat, me­leg kötöttet húztunk ma­gunkra, a kerti padra ültünk s hallgattuk az aludni térő város neszeit. Motorzaj, busz­harsogás bántotta ezt a csen­det. Csak későn, éjfél felé halt el minden emberkeltette zaj. Ekkor már félálomban csak a patak zsongását hall­gattuk, amelyre a szomjas lomb is zsongással felelt. S ELJÖTT az utolsó nap. Az indulás napja. Szél bó- koltatta a nyírfák fejét. Távol meglobbant arany tűzzel egy sötét orom, dörrent, s a dör­gés végigvonult a tájon. Kö­vér cseppek pattogtak a ko­csi tetején. Rémülten ettük a reggelit. Egy utolsó kézfo­gás, búcsúzó ölelés s indul­tunk haza. Elsőben, csatokban, annyi szép idő után vad fer- getegben, lezúduló vízözön- ben. Lysa Polanában, a ha­tárállomáson egy fertályórá­ra csitult a zivatar, most pille helyett a éámház előtti fán pinty rebbent ágról ágra. Pár percig tartott a hivata­los aktus, „viszontlátásra”, szólt az egyenruhás szőke lány. Újra dörrent az ég s a kocsi sáros tajtékot vágva indult velünk hazafelé. Szomorú István esetben csaknem minden al* kálómmal környezettanul­mányt is kellett végezniük, hogy a betegséget és a meg nem felelő szociális helyzetet igazolhassák. Az év első felében sokgyer­mekes anyák számára három ízben fizettek jutalmat. En­nek összege 4400 forint volt. Ha a megyei tanácstól az el­látmány megérkezik, hamaro­son még egy sokgyermekes édesanyát részesítenek juta­lomban. A termelőszövetkezetek szo­ciális bizottságainak támoga­tásával is foglalkozik a tanács szociális előadója. Ebben az esetben még többet lehetne tenni, ha a tsz-ek problémáik­kal gyakrabban felkeresnék, és az útbaigazításokat meg is fogadnák. UJ ÚTON JÁRNAK A Cifrakerti Állami Gazda­ság központi majorjának régi makadám útburkolatát fel­szedték, helyébe — házi kivi­telezésben — mintegy 800 mé­ter hosszúságban, betonutat építenek. ARATOBALRA KÉSZÜLŐDNÉK Szombaton aratóbált rendez­nek az abonyi József Attila Tsz-ben. A nyári munkák dan­dárja véget ért, s ezt vidám mulatozással ünnepük meg az aratók, ifjak és öregek egy­aránt Tervezik a termelőszövetke­zetiek, hogy ősszel, mikor egyre kevesebb lesz a földe­ken a munka, hetente rend­szeresen tartanak majd klub­esteket, teadélutánokat, s ba­rátságos eszmecseréken beszé­lik meg terveiket, tapasztala­taikat. A tsz fiataljainak kul- túrcsoportja színdarabot ta­nul, melyet még az ősz folya­mán bemutat. Két éve megrok­kant, nyugdíjazták. Keze munka után nyúlt azután is, nem tűrte a tétlenséget. — Miért nem pi- • hen, István bácsi? — kérdezték tőle. — Sok az időm, mozogni is kell — ez volt mindig a vála­sza. Én már sejtet­tem, valami van a dolog mögött. Miért gyűjtené különben ilyen szorgalommal a pénzt egy magányos öregember? Egyszer aztán elébem állt. — Nagy dologba kezdtem. — Mit tervez? — Televíziót ve­szek! — Televíziót? — Azt hát. Jó lesz az... Segítséget kért. Együtt mentünk vá­sárolni. Az üzletben körüllépegette a ké­István bácsi meg a televízió szüléket, messziről mustrálgatta, mint hajdan a vásárban a kiszemelt jószágot. — Kisképernyőst, vagy nagyot óhajt? — kérdezte az eladó. —: Nagy pénz, nagy képernyő! — vágta ki egyből az öreg. — Melyiket vá­lasztja? — Nem értem én a fajtáját, de így kül­lemre ez megtenné — és rábökött egy Deltára. Az is maradt vé­gül. Hazafelé pokróc­cal takarta le a do­bozt, nehogy bolond­nak nézzék a faluban, mondván, ennek is vénségére jött fejébe az urizálás. Otthon bajos volt az elhelyezés. Végül is egy kopott-rozzant bútor került ki a szobából. S ott állt, büszkén, a televízió! Esténként kijött a kapuba. Ilyenkor megkérdeztem: — Jó a műsor, miért nem nézi? Láttam, nincs örö­me mostanában sem. Faggattam, és hosszú ■makacskodás után beszélni kezdett. — Nekem nem va­ló ez már. Nem is azért vettem. Rossz a szemem is, estére meg elfáradok, ko­rán az ágyba bújok. — Hát akkor? — A fiamék mi­att... Egyedül va­gyok, ők meg olyan ritkán jönnék. Gon­doltam, így... — Es azóta? — Voltak itt né­hányszor. De annyira megtetszett nekik, hogy hamarosan ők is vettek egyet. Mondták, otthon ké­nyelmesebben néz­heti az ember. De azóta hír se jön fe­lőlük. Lehajtotta fejét, sokáig hallgatott. Majd hirtelen meg­szólalt és furcsán ne­vetett. — Azért csak kü­lönb ez. Mert — szí­nes! — Hogyhogy? Elővette a csatos üveget, bort töltött. — Igyunk, aztán mindjárt színeseb­ben látunk mindent! (kohlmayer) sítását is, amikor erre szükség volt. A város termelőszövetke­zeteinek földjein általában IS lcombájn dolgozott, de eseten­ként például, amikor az őszi árpát arat­ták, 23—26 gép is mun­kához látott. Az aratás befejeztével öröm­mel jelenthették mindenütt, hogy kézi aratásra is jóval ki­sebb területen volt szükség, mint amire számítottak. Zö­mében a rozsot kellett kézzel aratni, a Petőfiben és a Kos suthban. Az előző évekhez ké pest mintegy kéthetes előnyt jelent az idei aratás befejezése. A járulékos munkákkal jó haladnak. A szalmalehúzás szinte mindenütt befejezték, > kazlazással is erősen a vég felé járnak. Jó ütemben ha lad a földek istállótrágyázása hatszáz holdra már kihord ták a trágyát, és az alászán tást folyamatosan végzik. A cséplés még folyik. A ga­bona jó minőségű. A búzáná és a rozsnál általában valamennyi tsz minőségi felárat kapóit a felvásárlótól. 360 vagon kenyérgabona volt a város tsz-eire előirányzott mennyiség, s ezt 16 százalék­kal teljesítették túl. A legjobb eredmények a Vörös Csillag Tsz-ben és a Lenin Tsz-ben születtek. Az Alkotmány is eredményesebben végzett, mint az utóbbi években. Előreláthatóan a kalászosok őszi vetését szeptember elején fogják megkezdeni. (— es) A városi tanács pénzügyi osztálya igen sokrétű munkát végez. Többek közt az ő fel­adatuk a rendszeres segélyek kiutalása is — mint szociál­politikai tevékenység. Az első félévben Cegléden 117 volt a rendszeres segélyben részesí­tettek száma. Rendkívüli se­gélyben — egy alkalommal — 49 személyt részesítettek. Ál­lami gondozott gyermekek, ha­digondozottak és részben már rendszeres segélyezettek szá­mára 66 alkalommal adtak ki olvan igazolványt, mellyel be­tegség esetén az orvosi rende­lőt felkereshették. Ebben az vész Csemiczkyről emlékező szavait személyes ismeretsé- fűk élménye tette közvetlen­né. De a hallgatók között is sokan akadtak, akik Csemicz- ky Tihamérra halálának 7. évfordulóján mint személyes ismerősükre emlékezhettek vissza. Az emléktábla alá helyezett koszorú, a megbecsülésen túl azt is jelentette, hogy itt Abonyban egy kicsit magun­kénak valljuk Csemiczky Ti- hamért. Szöveg: Tongori Kép: Járdány Csemiczky Tihamér hosszú időn keresztül lakott Abony­ban szüleivel, akik itt j^ögy- szerészek voltak. Hét évvel ezelőtt, 56 éves korában, ereje teljében esett ki kezéből az ecset, toll és ce­ruza. A korán jött halál olyan embert ragadott el, akit mint híres gyógyszerészt, festőt, a modern grafika megteremtésé­nek előharcosát tisztelhetünk. Az iránta érzett dneleg sze­retet hatotta át a „szűkebb hazájában”, Abonyban meg­tartott emlékezési ünnepsé­get. Horváth József festőmű­LENGYELORSZÄGBAN nemcsak a fiatal, az idősebb nemzedék is utazik. Vasárnap alig lehet valakit otthon ta­lálni. Egy szombati nap Krakkóból visszafelé jövet magunk is tapasztaltuk, hogy mit jelent ez az országuta­kon. Kilométeres oszlopba szorulva haladtunk negyed­órákon át. Személygépkocsik, motorok, autóbuszok, néha tehergépkocsik vitték az em­bereket a szép haza messzi tájaira. Az utak jók, szépek, szé­lesek, biztonságosak, á fi­gyelmeztető és eligazító táb­lák érthetőek, karbantartot­tak. Az utakhoz tartozó úgy­nevezett terjedékek is gon­dozottak. A tájba mindenfelé kist falucskákat illesztett va­lami mesebeli rendező. Itt a fa a legkönnyebben kiter­melhető építőanyag, így hát a legtöbb ház fából készült. Láttunk olyan több száz éves templomot, amelynek építéséhez egyetlen darab kö­vet, s egyetlen vasból készült szeget sem használtak fel. Otthonunkban, a lengyel szakszervezetek mesebelien szép, fából épített palotá­jában, minden kényelmet fnegkaptunk. Három család, összesen hét magyar. Jó volt együtt lennünk s éreznünk, hogy kis csoportunkat egy nagyobb közösség ölelése me­legíti. Ezt különösen akkor éreztük, amikor betegség ütötte lé lábáról egyik ba­rátunkat. A KOSZTUNK is bősé­ges volt. De a lengyel kony­ha nem magyar konyha. Más harapnivaló, szokatlan színű, ízű, alakú, illatú ételek ke­rültek elénk. Ettük a szokat­lan tejlevest zabpehellyel, a kékes lila áfonyalevest, vagy zöldes árnyalatú, nem tudom milyen levest. Reggel kap­tunk csak kenyeret, délben is és este is néhány szem hajában főtt burgonya pó­tolta szervezetünk fehérje­szükségletét. S ittuk a pi­ros teát, amely mindig és mindenhol egyforma színű és egyforma forró volt. S min­den ebéd befejezéseként el­szürcsölgettük a piros színű nemzeti italt, amelynek nem tudom a nevét, de amely ugyancsak mindig és min­denütt néhány szem almada­rabkából állt s a pohár fe­nekén apróra szeletelt re­barbarafoszlányok úszkáltak a kompótszerű langyos ital­ban. Sertéshúst nem ettünk, nem láttunk csak töltelékáru for­mában. De disznót élve sem láttam. Nagy darab földet be­jártunk, de dohányt, vagy kukoricát még dísznövény­ként a házi kertekben sem fedeztünk fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents