Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-17 / 193. szám
1967. AUGUSZTUS 17., CSÜTÖRTÖK «SC»£J G/UHap 3 Gödöllőn, kezdés előtt AZ ÚJSZÜLÖTT ÉLETKÉPES Jóváhagyás a jegyzőkönyvben A kísérleti műhely: jeles További tökéletesítés Lapunk március 3-i számában adtunk először hírt — A tiztonnás újszülött címmel — a Gödöllői Gépgyár új termékéről, a nevű, hatköbméteres dömperről. A magyar járműipar új terméke, annak prototípusai sikerrel vizsgáztak azóta több helyen is: a Budapesti Nemzetközi Vásáron éppúgy, mint a legnehezebb terepviszonyú bányákban. Július közepén, valamennyi érintett és illetékes részvételével megtörtént a záró aktus: a vizsgálati jelentés alapján jegyzőkönyvbe került a jóváhagyás. A Gödöllő—116 életképes újszülött, a hivatalos megfogalmazás szerint: „sorozatgyártásra alkalmas”. Az Autó- és Traktoripari Tröszt megszűntével a gödöllői gyár is átszervezésen esett át: a Vörös Csillag Traktorgyár gödöllői gyáraként működik ma már, a dömper sorsán azonban ez mit sem változtatott. Pedig többféle gond is váratlanul jelentkezett: leállt a munka a próbaüzem helyéül kijelölt bányában, a gyáron belül a tervezettnél lassabb az építőipari munka, s ezért a gyáriak is besegítenek az építőknek stb. — Munkánkat alapvetően az szabja meg — mondja Székely László főmérnök —, hogy a jövő esztendőben a 25 darabos nullszéria mellett már 250 gépet kell legyártanunk, s hogy ezek mindegyikének már ma megvan a tulajdonosa. Rendkívül nagy erkölcsi kényszer ez a gyár számára; bár az lenne mások számára is, akiktől munkánk függ... A jövő év első negyedében összeszerelendő, 25 darabos nullszéria alkatrészeinek gyártását, éppen az építkezésnél fönnálló nehézségek miatt, csak késéssel tudják kezdeni. Ez teszi érthetővé, hogy a gyár dolgozóinak egy jelentős része munkaidőn túl beáll az építők közé; magad uram, ha nincs elegendő — építőmunkás ... A gép sorsa közben igen változatosan alakult. A hazai próbák után Jugoszláviába utazott a Gödöllő—; 116 egyik prototípusa; külszíni fejtésen, alagútépítésnél, s több más helyen kívánják kipróbálni a jugoszláv cégek. Szeptemberben Indiába utaztatják a hatdarabos prototípus egyikét, kettő pedig napokon belül megkezdi a Szovjetunióban a hónapokig tartó tesztelést. Meghívásuk van már a lipcsei vásárra, s az érdeklődést mindennél jobban igazolja, hogy 1968-ban tizenhat nagy nemzetközi kiállításon és vásáron mutatják be a Gödöllő—116-ot. végeztek. Ma már jóval túlhaladta a százat azok száma, akik csakis és kizárólag „döm- peresek” a gyárban; lezárult tehát az előkészítő munka időszaka, s kezdetét veszi az üzemszerű gyártás. — Meg kell lennie jövőre a 250 plusz 25 darabnak — mondja Márton István, a gyártmányfejlesztési főosztály vezetője —, s gondolom, a fogalmazásból érezni lehet, hogy ez nem lesz valami könnyű. Igaz, fő kooperációs partnereink részé' ről eddig kellő megértést és felkészülést tapasztaltunk, ugyanakkor azonban a prog ram átlapolt jellege sokféle gondot okoz. Rendkívül szorosak a különböző határidők, párhuzamosan több kérdés- csoporttal kell foglalkoznunk, s ugyanakkor mindennek nem szabad kihatással lennie az elkészítendő gépek minőségére. Két gép az M—7-es út építésénél dolgozik; egy másik Kincsesbányán, bauxit- kitermelésnél. Minden tekintetben országjáró újszülött ez a Gödöllő—116; dolgozott Oroszlányban, a külszíni fejtésen, Szobon és Dunabog- dányban a kőbányában, a Dunai Cement- és Mészmű- ben... (Egyedül a DCM tett negatív észrevételt a gépié. Kiderült, hogy itt igencsak pici ez a nagy jószág; a sajátos adottságú, nagy tömegű anyaggal dolgozó na- száiy-hegyi bányában negyventonnás dömperekre van szükség. Másutt mindenünnen jó bizonyítvánnyal érkezett haza a gép.) Gyurkovics László kísérletvezetö, Virág István és Bellus István szerelők már a szovjet teszten vannak, idehaza közben sorra érkeznek a gyárhoz a rendelések. Kérik az új gépet a bauxitbányák, a Mátra vidéki szénbányák: öröm ez, de sürgető felelősség is. A prototípusként készített hat darab dömper elsősorban a gyár kísérleti üzemében dolgozókat dicséri: áldozatos, minden tekintetben elismerésre méltó munkát Kiemslí budapesti munkára, kiemelt bérrel KERESŐNK / kőműveseket, férfi és női segédmunkásokot. ácsokat, burkolákat. festőket, vizszerelőket és villanyszerelőket AZONNALI BELÉPÉSRE. JEIENIKEZES: ÁPRILIS 4 KTSZ Bp Vili., Auróra u. 23. A szovjet teszt igen nagy próba, hiszen lényegében a hosszútávú és nagy tömegű szovjet rendelésre alapozódik a gyártás. Jövőre már 200 gépet kell szállítani a megrendelő szovjet cégnek, érthető tehát, ha a gyáriak mindent megtettek, hogy - a tesztelésre kerülő gépek maguk, s többszörös pótalkatrész-garnitúrájuk minden kö- vetelméhynek megfeleljen. És ebben az esetben, mint minden másban, amikor a dömperről esik szó, csakis „a gyáriak” megjelölés helyes, | igaz, helytálló. Külön ugyanis | igazságtalanság lenne bárkit j is kiemelni: ritka kollektív erőfeszítés eredménye az, ahol I ma tartanak, ugyanúgy része van benne az irányító műszakiaknak, mint azoknak a szerelőknek, szakmunkásoknak, akiket néhány hete, hónapja vettek fel az üzembe. Az erőfeszítések jutalma, pontosabban szólva eredménye már napjainkban mérhető. A prototípus gépek nyolc hónapot, több, mint háromezer üzemórát dolgoztak, s lényeges kifogás, gond nem merült föl. Mégis, s ez megint- csak a gyáriakat dicséri, már napjainkban nagy figyelmei fordítanak a gép további tökéletesítésére. így például a jelenlegi merev, a D4K traktoréhoz hasonló ülést jobbal, rugózottal kívánják fölcserélni, még nagyobb összkomfortot biztosítva az eddig rendkívül mostoha körülmények között dolgozó dömpervezetőknek. Ma még sok kínlódást okoz a puttonyműködtető hidraulika-szivattyú; viták a rajzok fölött, tárgyalások a szivattyúkész: tő üzemmel, gyakorlati próbák a gépen ... Hi- netetlen, mi minden sűrűsöUtak, utcák városon, falun dik egy új termék megszületésének krónikájában. Mert — például — annak is helyet kell kapnia e krónikában, hogy már most céltudatos vizsgálatokat végeznek, miként tudnák olcsóbban adni a gépet, hol lehetne súlycsökkentést elérni stb. És annak is ott kell szerepelnie a gyorsan telő lapokon, hogy távla'.i tervként már foglalkoznak a kétkerék- meghajtású változattal... Az sem maradhat ki, hogy ... Valamikor, jónéhány esztendő múltán, aligha forgatja majd valaki ezt a krónikát. Mégis, a ma, a sok és sokféle erőfeszítés joggal kerül megörökítésre. Már csak azért is, mert maguk a gödöllőiek nem a krónikaírással, hanem azzal vannak elfoglalva, hogy hazai és nemzetközi piacokon felnőtté neveljék, életképesnek újszülöttjüket. Mészáros Ottó itll. ex uicA x cgx xiugy a község egyik forgalmas utcája, a gimnáziumhoz vezető Bethlen Gábor utca elhanyagolt, poros, korszerűtlen. Most végre orvosolják a bajt. A napokban felvonultak az építők az utca kövezéséhez. Nemsokára már új, sima járdán igyekezhetnek iskolába a diákok. Nagykőrös élen jár az utcák felújításában. Egyszerre négy, egy nagyobb és három kisebb utca korszerűsítését végzik. Jó hír Gödöllőn és Vác- szentlászlón: a napokban adták át a Kazinczy utcát a gö- döllőieknek, Vácszentlászlón pedig a tervezettnél is gyorsabban halad a Kossuth Lajos utca építése. A község'730 000 forintos költséggel készülő főutcáját hivatalosan szeptem- bc. • 15-re kell átadni, a vállalattól azonban megtudtuk, hogy már augusztus végére készen lesz! VIRAGKER Az alsógödi Egyesült Dunamenti Tsz 7 holdas virágkertészetében dolgozik Tary Jenő szocialista ifjúsági brigádja. A 15 tagú munkacsapat az idén másfélmillió forint értékű virágot küld a tsz üzleteibe. A fiatalok az első félévi tervüket 760 ezer forintra teljesítették. Nem csak kiválóan dolgoznak, hanem nevelik az „utánpótlást” is. Nyolc tanuló sajátítja el a tsz-ben a kertész szakma fogásait. Kalauz az út szélén Jó lenne már felülvizsgálni a kalauzok hatósági-kö- zegi mivoltát. Akárhogy is nézzük, nem több ez, mint egyszerű foglalkozás, mert ha a kalauz túlnyomó részt emberekkel foglalkozik is, semmi esetre sem pedagógiai értelemben, inkább csak adminisztratíve. Ha pedig nézet- eltérése támad valamelyik utassal, semmi esetre sem országos dolgokról esik köztük szó, a kalauz legfeljebb az utazás biztonságát, s az utaztató vállalat anyagi érdekeit hivatott megvédeni. A vidéki buszokon a kalauzok többsége már-már jószomszédi viszonyba kerül utasaival, baráti, segítő, és rugalmasan él hatalmával. Találkozunk azonban túlzottan magabiztosakkal, akik szavaikat már-már isteni kinyilatkoztatásnak szánják, sőt, egyéniségüket is fejedelmi joggal erőltetik másokra („Velem nem lehet viccelni...”, „Nem szeretem, ha visszabeszélnek ..stb.), éppen hatósági kö- zegi mivoltuk tudatában. Vajon ezt a túlzott hatósági közegi tudatot, ma milyen kényszer tartja életben, állami álláspont-e még, esetleg vállalati káté, vagy csak egyszerűen apáról fiúra száll? Bármelyik ok is tartja életben, az ebből következő magatartás — anakronizmus, erősen tragikomikus színezettel. Nem egyszer kellemetlen következményein rég túlnőttek már démokratikus igényeink. Olykor alkalmaznak olyan szankciókat, amelyek a hatalmi hagyomány talajából kinőtt, idejében meg nem nyesett vadhajtások. Nemrég a MÁVAUT Dunakeszi felől Mogyoródra tartó kocsiján történt meg, hogy a kalauznö csomagjegyet és biztosítási jegyet akart váltatni egy házaspárral, mivel a férfi kisméretű, összecsukható bébikocsit tartott a kezében. A kocsi alig volt nagyobb egy aktatáskánál, így hát méltánytalannak tartották, hogy fizessenek érte. Miután az utasok többsége sem adott igazat a kalauznőnek, két falu között megállította a buszt, és ott akarta hagyni az út szélén a házaspárt a sportkocsival és a féléves gyerekkel. A házaspár azonban nem szállt le. A kalauznő válaszul mintegy tíz percen át zsarolta az utasokat azzal, hogy „addig” nem mennek tovább. Miután diadallal mégiscsak kicsikarta a pótjegy és a biztosítás árát, vaskos kijelentései közepette folytathatta a busz az útját. Ügy tudjuk, hogy olyan esetben, amikor valaki az ölében elhelyezhető kisebb méretű csomagot szállít, nem kell fizetnie érte, ha pedig határesetről van szó, olyankor is általában az utas javára szokás dönteni. Anyagi érték szempontjából csupán néhány forint fölött folyt a vita, de az utasokkal szembeni minősíthetetlen hang és az utazás szándékos hátráltatása önkényeskedésnek minősül, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Annál is inkább, mert példánk nem egyedülálló. — dozvald — Tary Jenő és az egyik brigádtag; Filcsik Pálné Foto MTI Úsztató - mosógép - válogatószalag Új gépsorok a Nagykőrösi Konzervgyárban Két paradicsomlényerő gépsort helyezlek üzembe a múlt hét végén a Nagykőrösi Konzervgyárban. A 3 millió forint értékű gépek napi 30 vagon paradicsom feldolgozására alkalmasak. A gépsor teljesen automata: a paradicsom úsztató vályúkon érkezik a mosógépbe, innen a válogató szalagra kerül. A zaízóban a magot is kiválasztja a paradicsomból, s ezután három fokozaton passzírozza azt. A hét végén a Láng Gépgyár újabb gépsora termel Nagykőrösön. A csaknem 3 millió forintos paradicsomsűrítő feldolgozza majd a két paradicsomlényerő napi termelését. A paradicsomlé 4—5 százalékban tartalmaz szárazanyagot, ezt az új gépsor 28— 30 százalékosra sűríti. Ezt ismerjük pürekér.t. A konzervgyár 70 százalékban exportra termel. Az új gépsorok lehetővé teszik, hogy valamennyi megrendelőt kielégíthessék. A kakucsi ház Intézkedések hónapok múltán - Csak szélvihar ne jöjjön Lakásügy, de — noha kétségkívül nem egészen páratlan — a megszokottaktól eltérő történet. Szenvedő alanyai sem mondhatók pillanatnyilag teljesen hajléktalannak, fedél van a fejük fölött. Igaz, jobb ienne, ha mégse volna, mert ez a fedél bármelyik percben rájuk szakadhat. Horváth Zoltánná pedagógus fiatalon, 1944-ben került a kakucsi iskolához. Itt hozta világra Zoltán fiát, alá most a Telefongyár Bugyi községbeli gyáregységének dolgozója, és leányát, Ildikót, aki idén végezte a negyedik félévet a Tudományegyetem természettudományi karán, fizika-matematika tanárnak készül. Egy utcai meg egy udvari szobából, konyhából álló lakást kapott még annak idején, azóta is abban lakik. Ugyanebben az épületben talált később helyet az iskola napközi otthona is. A múlt tanév végén, május elején a napközi otthont at iskolába kellett költöztetni. Az öreg épületnek ez a része, ahol addig működött, áprilisban rogyadozni kezdett, élet- veszélyessé vált. Elrendelték lebontását, gyorsan bele is fogtak, még gyorsabban abbahagyták. Ha tovább folytatják, múlhatatlanul összeomlik Horváth Zoltánná lakása is. A lakás utcai falát két vaskos gerenda támogatja, bent pedig a szoba sárimban a meny- nyezettől a padlóig hosszú repedés jelzi a veszélyt. — Tavaly az udvari szoba főfala több helyen megrepedt. Kidöntötték, újra építették. Akkor festettem ki az egész lakást — mondja Horváthné. Az épület állaga már akkor sem áraszthatott valami túl nagy biztonságot. Alápincézetlen öreg falai idők folyamán lassan lesüllyedtek. Ettől, meg gerendái magas korától, a fedélszék is megroppant. — Múlt éjjel recsegés-ropogásra riadtam fel — szólal meg a kis diáklány. — Kiugrottam az ágyból, nagyon megijedtem. — Ha felhők gyűlnek, vagy villámlik félek, mi lesz velünk egy felhőszakadásban, vagy szélviharban? — ezt az anyja mondja. — Már azután, hogy ezt az épületet életveszélyessé nyilvánították, készült el két új pedagógusiaké.? Kakucson — ezt pedig az újságíró mondja és az asszony keserűen így válaszol: j— Már ötven éves vagyok, előbb-utóbb nyugdíjba megyek. Talán ezért nem kaptam meg az egyik új lakást sem, minek az már nekem. Meg azt is mondják, hogy Sashalmon van házam, miért nem megyek oda. Ügy beszélnek erről a házról, mintha palota lenne. Tessék, nézze meg milyen. Fényképeket vesz elő, mutatja. Hát... ez a kakucsi híz még düledezőben is palotább, annál a sashalminál. Különben is annak egyik szűk kis helyiségében az édesanyja lakik, két másik szobájában pedig beutalt idegenek. Oda ugyan be nem költözhet. — Pedig jaj, de szívesen mennék. — A községi tanács szükséglakást utalt ki önnek. — Igen, az egyik iskolai tantermet. Hárman egy helyiségben bútorhalom között?! De nem a kényelmetlenség miatt nem fogadtam el. Hogyan készült volna vizsgáira a lányom, neki okvetlenül külön szoba kell. Olyan érve ez, amit leginkább csak egyetemisták szülei érthetnének meg, és a matematika meg a fizika különösen nehéz tárgy. — Aztán ősszel, ha kezdődik az Iskola, hova menjek? Vagy én, a pedagógus vegyem lelkemre, hogy miattam, mert benne lakom, kevesebb az amúgy sem sok tanterem? Inkább lakik tehát a düle- dezó házban. Az iskolaterem igénybevétele a legegyszerűbb, bár bizonytalan időre is ideiglenes, amolyan: „na, el van vetve a gondja” intézkedés. A tanács ugyebár „gondoskodott” ... Azaz, csak most, hónapok múltán gondoskodott. Nemrég a megyei tanácshoz fordult, házvételre kért pénzt. Eladó ház mindig akad Kakucson, kinéztek egy megfelelőt, azonnal beköltözhetőt, 120 ezer forint az ára, s most, ha a megyei tanács hozzájárul, megveszik pedagóguslakásnak. — Jártam a megyei tanácsnál — közli még Horváthné. Azt mondták a legközelebbi vb-ülés határoz, csaknem százszázalékig biztos, hogy kedvezően. Meg is nyugtattak, más nem költözhet a házba, a nevem is benne lesz a határozatban. Sem a járás, sem a megyei tanács nem halogatja a döntést, a hivatalos elintézésnek azonban megvan a menete. Ha a községi tanács mindjárt a házvételhez folyamodik, már biztonságos fedél lenne Horváthék feje felett. így azonban elhúzódhat még az ügy— De most már remélem minden rendbejön — sóhajt Horváthné. Az újságíró pedig őszintén reméli, hogy addig nem támad szélvihar Kakuc~ felett... Szokoly Endre
