Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-12 / 189. szám

%

1967. AUGUSZTUS 12.. SZOMBAT

3

t fw.sftfii rálto&ásoh

Ahol a kevésből is tudnak többet csinálni

Sokszor hallható az üzemekben, a községekben, és a termelőszövetkezetekben az előre lemondó védekezés; rosszak az adottságok, a körülmények, szerencsétlen az indulás, tehát alig vannak lehetőségek.

Jó cáfolat erre egy monori járásbeli kis falu eredménye

A kétezer lakosú Vasadot elkerüli a vonat, és a buszra, amely Monorról bevisz a faluba, sokszor árakig kell várni. Ez lehet egyik oka annak, hogy a községben viszonylag kicsi a bejárók száma; a felnőtt lakosság harminc százaléka.

A többieknek maradt a mezőgazdaság Milyen mezőgazdasági eredményekkel lehetett

számolni a kollektivizálás ide- ! jén ott, ahol a homokos talaj nagy részben minden évben félszivárog a belvíz — az idén is háromszáz holdat öntött el — s ahol a talaj egyenlőtlen összetétele csak húszholdas táblák kialakítását engedi meg. s így gépekkel képtelenség művelni a területet? Vasadon tehát termelőszövetkezeti csoportot alakíthattak annak idején, s ez azóta sem alakult át termelőszövetkezetté.

Az adottságok a lehetőségek, tehát igazán szerények. Nézzük, hogyan kamatoztatják mégis ezeket a vasadiak?

A községben hagyománya van a kertészkedésnek: a Budapesti Konzervgyár már 1928tól szerződéses viszonyban áll a vasadi gazdákkal. A hagyományra alapozva 40 holdon telepítettek spárgát, élve az állami hitel lehetőségével. Azért, hogy a kertészkedés még eredményesebb legyen, a helyi, hároméves mezőgazda- sági szakiskolában eddig 26 vasadi ember vizsgázott le. Az eredmény: olyan holdak, amelyeken régebben kétszázhetven kiló rozs termett, ma 30 ezer forintot jövedelmeznek.

Erdősítésre szerződést kötöttek egy állami üzemmel. A gyár fedezi az előkészítést, a telepítést és öt évig a munkabért. Eddig 70 holdat ültettek be fával, terveikben 300 hold szerepel. ,

Azit, hogy a kedvezőtlen adottságok nem szoktatták igénytelenségre a falut, köz- ségfejleszésük is jól mutatja. Nemcsak a kiemelkedő eredmények —, tágas új iskolájukban nincs szükség délutáni tanításra, az orvosi rendelőt a jövő kívánalmaival számolva röntgenszobával építették, most majd gépet is vesznek hozzá; a községfejlesztési alapból Öt év alatt összegyűjtött egymillió 100 ezer forintból nemsokára művelődési házat emelnek —, hanem azok a kisebbek is, hogy például Vasadon az idén már minden felnőtt lakos 110 óra társadalmi munkát végzett

Az eredmények nem csak anyagiak, bár azoktól elválaszthatatlanok. Hogy miben, hogyan jelentkeznek még? Vasad barátságos, meleg, otthonos külsejében: a bokros virágágyásokat, árnyas lugasokat növesztő kertészkedési kedv kiáradt az utcákra is. A házak előtt tenyérnyi parkokat találunk, a falu belsejét is akácfaligeteik, kis kerekerdők tagolják.

A vasadiak így gondolkoznak: ha csak a kevéssel számolhattak az indulásnál — ez még inkább indokolja, hogy a többre törekedjenek.

S nekik van igazúk. Hiszen az a szemlélet, ami a keveset nem tudja úgy forgatni, hogy több legyen belőle, a többől sem tudna sokat varázsolni,

P. A.

Megvalósulnak a jelölő gyűlések reális javaslatai

Nem kevesebb, mint 5440 különböző javaslatot és közérdekű bejelentést tettek a ráckevei járás 19 községének választói az év elején megtartott jelölő gyűléseken.

Ügy döntött a 19 tanács, hogy a közérdekű javaslatokból még ez évben 52-őt megvalósít. Ehelyett azonban már mostanáig 62 valósult meg így például a Szí gets zentmik- lós Árpád-telepi perembolt megépült és árusít azóta. Szigethalom Árpád-telepen pedig bővítették és tatarozták az élelmiszerboltot.

A 427 elfogadott községfejPÁ LYÁ Z AT I

A Magyar Történelmi Társulat pályázatot hirdet a Károlyi Mi- hályné által felajánlott pálya- díjra. Pályázni lehet minden, a pályázat kiírása után megjelent vagy kiadatlan egyéni. illetve kollektív, új tudományos eredményeket felmutató, összegező, forrásközlő, helytörténeti és egyéb jellegű történelmi tanulmánnyal, monográfiával, amely az 1918. évi októberi forradalommal, a forradalmat előkészítő XX. századi magyar haladó mozgalmakkal, Károlyi Mihály

lesztési javaslat közül ez évre 91-et ütemeztek be, 5 millió 618 ezer forint értékben. Eddig 1 millió 159 ezer forint értékű különböző munkálat készült el, főképpen a lakosság által javasolt villanyhálózatbővítés, út. illetve járdaépítés. Ide tartozik azonban a Taksonyban orvoslakás céljára megvásárolt és tatarozott épület is, amelyet a község új, második körzeti orvosának szeptember 1-ig bocsátanak rendelkezésére. Ugyanitt az Egyesült Erő Tsz sa ját erejéből zöldség-gyümölcs boltot rendezett be.

FELHÍVÁS

történelmi szerepével foglalkozik.

Pályadíjak: egy 8000 forintos első, két 5000 forintos második és négy 3000 forintos harmadik díj. a pályázaton minden kutató részt vehet. Pályázhatnak pedagógusok, helytörténeti kutatók, muzeológusok, a pályamunkákat a Magyar Történelmi Társulat által alakított bizottság

bírálja el. A pályaműveket 1968. szeptember 1-ig kell beküldeni a Magyar Történelmi Társulat címére: Budapest, I. kerület, Úri

utca 51—53.

Boldog ötven év

Társadalmi aranymenyegző Tökölön

A tanácsházán előveszik a régi házassági anyakönyvet. 1917. augusztus 16-án kelt bejegyzés: Reich József földműves, született Tökölön 1886. február 7-én és Lovodits Mária, született Dunaföldváron 1894. április elsején, házasságot kötöttek. Tanúk voltak: Markovics József tököli, Lovodits Mihály dunaföldvári lakosok.

A megismerkedés

Mari néni sürög-forog a konyhán, készíti az ebédet Józsi bácsi a kertben tesz- vesz. Aztán betessékelik a szobába a vendéget Az asszony özemében huncut vidámság csillog arca sűrű redőit mosoly mélyíti, nevet és mozgatja. A férj hajában még ma is több a fekete, mint a fehér szál, férfihez illően komolyabb. de csak el-elneveti magát életepárja tréfás beszédén.

— Én 1910-ben helybeálltam Pesten. A Soroksári út és Kén utca sarkán volt akkor egy nagy vegy eskerw kedés, kimérés is volt, meg főtt éteí szintén és az udvarába beáll- hattak a kocsik. Én itt kiszolgálólány voltam.

— Én igáskocsis voltam a Sándor Pál itteni birtokán. Télen-nyáron majd mindennap volt valami bevinni való Pestre, hát délután hazafelé beálltunk áz udvarba itatni meg inni. így ismerkedtünk össze.

— Megtetszettünk egymásnak, megkérte a kezemet, úgy volt. hogy 12-ben összeházasodunk. Csakhogy én akkor azt mondtam, várjunk. Fiatal vagyok, ráérek még férjhez menni.

— Hát türelemmel várnom kellett, mást nem tehettem.

Aztán kitört a háború, elvitték Józsi bácsit Fehérvárra huszárnak. Ott volt Lima- novánál, megsebesült a keze, a lába meg úgy, hogy még most is fájlalja. Ha az életet újra lehelne kezdeni, ugyan vajon megint egybekeínének? Mire Mari néni:

— De még mennyire, csak lenne mire. — Józsi bácsi csendesen bólogat — Tudja, most mi elkezdjük a második ötven évet

Bőséges gyermekáldás

Nyolc gyermekük volt, egyik ötéves korában meghalt A többi hét, két fiú meg négy lány, mind él, házasak, tizennégy unokával ajándékozták meg szüleiket

— Dédanya is vagyok már. — Legidősebb lányom lányának Amerikában három gyereke van. a fiának meg az idehaza él, kettő.

Nohát, aztán hogy és mint éltek? Dolgozva, mindig sokat dolgozva. Mari néni 28-tól a községházán, később egészen 55-ig a tanácsházán meg az iskolában takarítónősködött. Most 750 forint a nyugdíja.

Józsi bácsi bejárt a Csepel Autóba, onnan hívta haza apaállatgondozónak az előző tanácselnök. A bika mellbe- döfte, majdhagy fel nem nyársalta. Akkor derült ki, nem jelentette be az elnök az SZTK-ba. így azután 408 forint, nem több a nyugdíja. Bizony nagyon kevés, panaszolják, de hozzáteszi: „Valahogyan azért csak megélünk.”

Családi béke

Boldogok voltak egymással mindig Gondokkal terhes, mégis felhőtlen fél évszázadra tekinthetnek vissza.

— A papa este sokszor nem jött haza. Olyankor én kiálltam a kapuba, hogy honnan, melyik kocsmából hallom a hangját, mert igen szeretett énekelni. Aztán a hangja után elindultam.

— No. képzelem, mekkora haddelhadd lett.

— Lett bizony. Ott maradtam én is énekelni. Engem meg akárhol, még úri helyen is, ha volt valami ünnepség, lakoma, mindig elhívtak felszolgálni, mert anhoz nagyon értek. Utána kivettem én a táncból is a részem mindenütt.

— Asszonyból az ördögöt sohasem lehet kiűzni — mondja kacagva az öreg. — Különben én nem vagyok veszekedős.

— Én sem. Csak megmonTíz működő gépsor a mezőgazdasági kiállításon

Szakmai bemutatók T ápiószentmártonban

Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár a korszerű mezőgazdasági gépek nagyszabású seregszemléje is lesz. A kohó- és gépipar 25 vállalata 1000 négyzetméternyi fedett és több mint 3000 négyzetméteres szabad területen mutatja be legújabb mezőgazdasági gépeit, műszereit, gépsorait. Különösen sikeresnek és tanulságosnak ígérkezik annak a tíz gépsornak a kiállítása, amelyek működés közben tízféle mezőgazdasági technológia legkorszerűbb elvégzését reprezentálják.

Ott láthatók majd munka közben a talajművelés, a szállítás és rakodás, a gabona-, a kukorica-, a burgonya, a cukorrépa-, a zöldség-, a gyümölcs- és szőlőtermesztés, továbbá a rét- és legelőgazdálkodás gépsorai.

Azok részére, akik még közelebbről meg akarják ismerni a mezőgazdaság új technikáját, a kiállítás tartama alatt külön szakmai bemutatót rendeznek a tápiószentmártoni Kossúth Tsz-ben és a budapesti Mezőgazdasági Gépjavító Állomás telepén. Az érdeklődőket autóbusszal viszik a bemutatók színhelyére.

A bátaszéki kádárok már készülnek a szüretre

A bátaszéki Kádár- és Fatömegcikk Ktsz mintegy hatezer hektoliter must, bor, tárolására alkalmas, különböző méretű hordót készít az idei szüretre. Van a hordók között másfél literestől a 200 hektoliteresig minden méretű. A jó minőségű bátaszéki hordók országszerte elismertek a szőlőtermő vidékeken. A mezőgazdasági kiállításon egy szép mintakollekciót mutatnak be a látogatóknak a bátaszéki kádárok

________________________1________________________________

„

Úgy érzem, csak a pénzemért szeret“

— Gyuri, te leszel a férj.

— Nem ... Nem akarom. Ha kitudódik, baj lesz belőle.

— Ebből? Ne viccelj már! Tudod milyen ember ez? Nem mer semmit sem csinálni. Nyugodtan elvállalhatod.

Bule György ládaszegező végül is elvállalta. Két jó ismerőse: Bődi Istvánná és Oláh György aztán részletesen elmagyarázta, mit mondjon, hogyan viselkedjen.

Az első csók

Ez a taktikai megbeszélés az utolsó „dobás” előkészítése volt: előtte már egymást követték az események, Bődiné főszereplésével. Bődiné (és a többi szereplő is) Nagykőrösön lakik, a férje segédmunkás, ő a háztartást vezeti. Hudom, hogyan legyen, hagy akarom és slussz!

A feliér

meg az aranyesküvő

Szombaton tartják az aranylakodalmukat, mert az ötvenedik évforduló szériára esik. Ki táncolhatna reggelig hétköznap? Arról, hogyan keltek ötven éve egybe, igy emlékeznek :

— Én akkor megjöttem Tökölre és elmentem mindjárt a paphoz az esküvő miatt. Gyónócédulát kívánt, meg írást at áldozásról. Megmondtam, szegény lány vagyok, havi harminc korona fizetéssel, holnapra várom a frontról a vőlegényem.

— Én meg másnap mentem a paphoz. Rámförmedt. most nem ér rá, jöjjek később visz- sza. Hát ha meg nem halt volna, még most is várnatna. Otthon felöltöztetve a menyasz- szony, a násznép együtt és huszonnégy óra múlva nekem indulnom kell vissza a frontra, így hát csak a községházára mentünk, a jegyző úr rögvest összeadott bennünket.

— A papok szerint ötven esztendeje bűnben, bagóhiten élünk. Mégis, papi áldás nélkül is áldás volt mirajttmk. — Most először komolyodik el Mari néni.

És most pompával ülik meg az aranylakodalmat Tomyos- sy László községi tanácselnök ünnepi beszédet intéz hozzájuk. Aki tököli csak befér, mind elmegy a kul túrház nagytermébe. társadalmi

aranymenyegzőt a községben eddig még sosem láttak. De nemcsak ezért seregük össze a sok ember, mindenki becsüli az öreg Reichéket es gyermekeik családját is.

Szokoly Endre

szonkilenc éves, két gyermeke van — és kitűnő emberismerete.

Erre támaszkodott Bődiné, amikor megismerkedett az agglegénnyel, aki már túl van az ötvenen. Félénk, szemérmes ember — összerezzeni, amikor az asszony először megszólította.

Az agglegény esténként óramű pontossággal jelent meg a nagykőrösi postán. Feladta ,a vállalati leveleket, aztán hazasétált. Azon az estén is vitte a leveleket — és belepirult, amikor az asszony megkérdezte, hogyan kell táviratot feladni.

Másnap ismét ott volt az asszony. Harmadnap már együtt mentek el. Aztán Bődiné panaszkodni kezdett, milyen nehéz az élete. Az agglegény elszomorodott, hogy mennyi csapás éri ezt a kedves asszonykát; vigasztalta, aztán ő is mondogatta, hogy milyen nehéz az élete.

Sötét utcában jártak, amikor az asszony hirtelen megállt. Magához szorította és megcsókolta az agglegényt. Az, szegény, hamarjában nem tudott mit csinálni, végül bátortalanul visszacsókolta.

Közbeszól a sors

A következő estéken, amikor Bődiné ismét panaszkodni kezdett, az agglegény pénzt adott a megértő asszonykának. Később már rendszeresen — és boldogan — adott ki- sebb-nagyobb összegeket.

A sors azonban kegyetlen. Csak rövid időre engedte meg, hogy esténként boldogan együtt andalogjon a két megértő lélek. Mikor lejárt a rövid idő, hirtelen lecsapott rájuk a férj egyik rokonának képében.

Oláh György felhördült, amikór meglátta a párocskát.

— Menj haza! Vár a férjed !•

Az agglegényt megcsapta a tragédia előszele. Az asszony sírvafakadt. Ott állt előttük Oláh, mint egy bosszuló angyal. Nincs az a reménytelén helyzet amiből ne lenne kiút. Némi nógatások után az agglegény 400 forintot adott át az asszonynak; Bődiné ezt megfelezte Oláhval. Oláh a 200 forintért örök hallgatást fogadott. Aztán bejárt kölcsönért az agglegényhez, a munkahelyére.

Ha megtudja a férj.~

Egy idő után az agglegény szomorú gyanakvással mondta új bizalmasának, Oláhnak;

— Ügy érzem, csak a pénzemért szeret.

Mármint Bődiné. Aztán fájó szívvel döntött; szakít vele. Ezt, Oláh közötte Bődiné- veL Az asszony válasza: ha itt van, neon tudja megállni, hogy ne találkozzék vele, hál inkább átköltözik Kecskemétre. A költözés 1500 forint. Megkapta. Nem költözött át.

És a sors méhében újabb veszedelmek növekedtek. Bo- diné és Oláh váratlanul felkereste az agglegényt. Oláh kezdte:

— Én nem szóltam neki... De hátha megtudja. Már gyanakszik.

Bődiné majdnem sírt

— Ha megtudja... jaj, istenem, mi lesz akkor velünk?

Az agglegény előtt elsötétült a világ. Lelki szemeivel mar látta: jön a feldühödött férj. És mi lesz a munkahelyen? Ha megtudják róla, akit mindenki becsületesnek, csöndesnek és megbízható embernek tartott — mi lesz, ha megtudják róla, hogy feldúlta egy család életét?! Ez nem történhet meg! Itt a négyezer forint, költözzön át Ceglédre.

In flagranti az utcán

Bődiné — nem költözött át. De szerencsére a férj sem jött. Helyette Bődiné jött. De ő már nem akart semmit. ö már tudta, hogy eljátszotta a férfi becsülését. De itt ez a szegény ismerős kislány. Neki is rossz az élete. Legalább ezt vigasztalgassa, ha ő már nem jöhet többé.

Az agglegény meghatódott Meleg szavakkal vigasztalgat- ta a fiatal, szomorú leányzót És amikor a lány pénzt kért, kétszer is adott neki. És úgy érezte, végre megnyugodhat: nem kell férjtől tartani, a lánnyal nyugodtan sétálhat

Isimét közbeszólt a sors. Bődiné és Oláh megbíztg Bule Györgyöt, hogy játssza el a férj szerepét. Bule — a sötét utcán — teljesen beleélte magát a szerepébe.

— Te ringyó — dörremt a lányra. Majd az agglegényhez fordult: — Megtudtam! Én vagyok a férj! Te csábító! Most megpofozlak.

Az agglegényhez kegyes volt a sors. Bődiné és Oláh „véletlenül” arra jártak. Lecsendesítették a megvadult „férjet”, megnyugtatták a reszkető férfit.

S ismét belátta: az általa hírbe kevert család nem élhet tovább Nagykőrösön. 6500 forintot fizetett, hogy szégyenükkel Szolnokra költözzenek ....

(A Pest megyei Bíróság Bődi Istvánnét két év hét hónapi, Oláh Györgyöt 2 évi, Bule Györgyöt egy év három hónapi szabadságvesztésre ítélte.)

Murányi József