Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-11 / 161. szám

1967. JÜLIUS 11., KEDD nn ment kJCíHan 3 NO MANUAL! Hosszú vagy rövid út Aranyhegyet találhat Évről évre többet Ki az ügyesebb? A májusban lezajlott Buda­pesti Nemzetközi Vásáron az egyik angol cég ízléses, több szia nyomású prospektust nyúj­tott át az érdeklődőknek. A vastag, fényes fedőlapon jól fotózott kéz volt látható, kö­vér, fekete kereszttel áthúzva, s fölötte a felirat: No manual! Ne kézzel! A cég olyan gépe­ket kínált megvételre, amik legyőzhetetlen versenytársai az emberi kéznek, összeha­sonlíthatatlanul gyorsabban s kevesebb hibával dolgoznak, s ami ugyancsak nem mellé­kes, rendkívül olcsón bizto­sítják a világviszonylatban is mind drágábbá váló kézi mun­ka helyettesítését, elvégzését. 12 asszony helyett A magam laikussága csak annyit tud megállapítani, hogy — ördöngős masinák ezek! Kí­sérőm, a Nagykőrösi Konzerv­gyár egyik műszaki embere, szakszerűen magyarázza a né­hány éve már dolgozó, s a leg­újabb, alig néhány hete mun­kába állított gépek előnyeit, hasznát. Mi mindent tudnak okosan, pontosan, s hihetetle­nül gyorsan elvégezni a gé­pek!? Van egreskocsánytala- nító, paprikacsumázó, s pél­dául a körtefelező se kutya. Egy-egy asszony percenként, ha a leggyakorlottabb is, nem tud 23—25 körténél többet fél­bevágni. A gép tizenkét asz- szony munkáját végzi majd el, két, ún. kiszolgáló kell hozzá, semmi több. Hogyan is állt azon a prospektuson? No ma­nual! Valóban: hihetetlen tar­talékok rejlenek a kézi mun- 1 ka géppel való fölváltásában, abban, hogy az ember csak azt végezze kézzel, ahol-amire nincs más megoldás. A konzervipar egyike azok­nak az iparágaknak, ahol ma még rendkívül magas a kézi munka aránya, s ez egyben forrása is azoknak a nehézsé­geknek, amelyek az ejmúlt években mind nyilvánvalób­ban jelentkeztek. A nagykő­rösi gyár évről évre céltuda­tos és igen átgondolt munká­val fejlesztette gépparkját, s ezen belül azoknak a gépek­nek a számát, amik az embe­ri kéz helyett álltak munká­ba. • Kitérő, tanulsággal Tegyünk egy kis kitérőt: hazánkban 1965-ben az egy főre jutó konzervfogyasztás 11,4 kg volt, s ez mindössze egyharmada a fejlett iparú or­szágok átlagának. A harmadik ötéves terv végére, tehát 1970- re ä számítások szerint az egy főre jutó fogyasztásnak 20 kg-ra kell növekednie. A kon­zervipar össztermelése az 1965. évi 400 ezer tonnáról 1970-re 600 ezer tonnára nő, ezt szol­gálja — többek között — a Nagykőrösi Konzervgyár re­konstrukciója is. A termelés mennyiségi fejlesztésének e jelentős üteme — évente tíz százalék — elodázhatatlanná tette, s teszi főként napjaink­ban a gyártás tökéletesítését, magyarán mondva azt, hogy a konzervek előállításának költ­ségei ne emelkedjenek, sőt, csökkenjenek, mert nagyobb népszerűségük egyik fő aka­dálya éppen viszonylag magas árukban van. Van, ahol korábban, van, ahol némi késéssel, de mindenütt munkához láttak az érintett szakemberek. A körösiek az első kategóriába tartoznak, azok közé, akik nagyon is ha­mar fölismerték, hogy a föl­dolgozandó áru állandóan nö­vekvő tömege menthetetlenül „befullasztja” őket, ha nem sikerül évről évre biztosítani a kellő műszaki fejlesztést. A háziasszony irtózik tőle A mosogatás mellett a ház­tartásban aligha van olyan kellemetlen munka, amitől jobban irtózna a háziasszony, mint a befőzéstől. A borsófej­tés, a gyümölcsök hámozása, ahogy az asszonyok mondják, s ha az a háztartásban, ahol alig néhány üvegről van szó, mit szóljanak ott, ahol sok­sok tonna borsót kell kifejte­ni, barackot, körtét félbevág­ni, vagonszámra csumázni a paprikát, azaz, mit szóljanak a konzervgyárban? Csakis azt, mint amit itt mondanak, Kő­rösön: aranyhegyet találhat, aki gondot fordít a gépesítés e sajátos ágára, aiki olyan be­rendezést állít szolgálatba, ami emberek tucatjait váltja föl, mert csakis ez a jövő! Kőrösön nemcsak szavak, tettek is vannak, szép szám­mal. Néhány új berendezésük az egész iparágban úttörő munkának számít s bár a ma­gyar konzervipar nem rendel­kezik numerikus vezérlésű szerszámgépekhez hasonló, nagy teljesítményű automaták­kal és sorokkal, néhány körö­si berendezés már ezt a jövőt Gejteti. A gyártóvonalba beépülve A különböző előkészítő mű­veletek gépesítése mellett — mint amilyen a paprikacsu- mázás, barackfelezés, körte­felezés stb. — igen nagy gon­dot fordítanak arra, hogy a no manual mindinkább igaz­ság legyen a gyártóvonalakon belül is. így a többi között megvalósításra került a régi, lábpedálos gépek helyett az automatikus evakuáló, ami nemcsak jelentős kézzel és lábbal végzett munkától sza­badította meg az ezeken a gépeken dolgozó asszonyokat, hanem a gyártóvonal egyik gépeként fölöslegessé tette az addig meglevő átrakásokat, az üveg útja tehát folyamatos lett, kézi közbeavatkozást nem igényel. Hasonlóan' érté­kes és szellemes berendezés — más konzervgyárak is örömmel jelentkeznek érte — az ötkilós üvegek zárására konstruált zárógép. Három­évi kemény munka van ebben a gépben, sok kudarccal, kín- lódással, de most 1200 üveget zár le óránként, s a korábbi másfélszázalékos törési arányt fél százalékra csökkentette. A három év az öfckilós zárógép esetében, s a más ese­tekben is fennálló hetek, hónapok jól igazolják, hogy a kézi munka helyettesítése, nem rövid út: nem napok kérdése, s már csak azért sem, mert a konzervipari munka idény jellegű, egy- egy berendezést csak akkor lehet kipróbálni, amikor an­nak a zöldfélének, gyümölcs­nek szezonja van, s ha ez nem sikerül, teljes egy évet ve­rendkívül szapcrátlan munka, ez^ben''T'napok­ban is színhelye, is, hogy gyár. többféle kísérlet mondhatjuk úgy alkotóműhelye a Élni minden lehetőséggel Élni kell minden lehető­séggel, ami módot nyújt ar­ra, hogy gép dolgozzon ott, ahol eddig az ember dolgo­zott — ezt tartják, s hang­súlyozzák a gyár műszaki szakemberei. Élnek is min­den lehetőséggel. Az ovál címkék gépi úton való fel­vitele az üvegekre a koráb­bi, kézzel való ragasztás he­lyett negyedmilliós hasznot hozott a gyárnak, mert — s ezt talán fölösleges is hangsúlyozni — értelme csak akkor van az ez irányú mű­szaki fejlesztésnek, ha ha­szonnal jár. Jelentős reményeket fűz­nek — és hasznot várnak, így a többi között a szűk sterilizáló kapacitás gondjá­nak megoldását, vagy leg­alábbis enyhítését — a fo­lyamatos exhaustáló beren­dezéshez. Zárás előtt az üvegek átnielegítése — a teljes vákuum biztosítása ér­dekében, a levegőmaradvá­nyok eltávolításával — ed­dig igen nehézkes kézi munka volt. A talpas, kígyózó lánc- pálya feleslegessé teszi a kézi munkát, s a gyártóvo­nalon zárt ciklust alakít ki, azaz sehol sem kell kézzel közbeavatkoznia a dolgozók­nak. Itt a berendezés to­vábbfejlesztésére is mód van, a többi között a terelőkor­látok módosításával meg­oldható a paradicsomosdo­bozok eddig sok gondot je­lentő sterilizálása is. Az említettek kiragadott példák csupán, de igazolják, hogy élnek minden lehetőség­gel, kisebbel, nagyobbal egy­aránt. És igazolnak még va­lamit Azt, hogy nemcsak az angol cég tudja ajánlani gé­peit, „no manual!”, henem a körösi műszakiak is mind több, eddig kézzel végzett munkára tehetik rá képze­letben a törlést jelentő ke­resztet, s írhatják oda: nagy­részt vagy teljesen gépesítve. M. O. ELINDULT A CSIGA Úszóbüfé járja a soroksári Duna-ágat Üj érdekességgel gazdago­dott a soroksári Duna-ág, Ráckeve környékén elindult „jótevő” víziútjára a kis­hajóból átalakított Csiga nevű úszóbüfé. A harapni- valóval, hűsítő italokkal, füstölnivalóval felszerelt kis vízijármű rendszeresen lá­togatja a Kerekzátony-, az Angyal- és a Senki-szige­tét. Ezenkívül felkeresi a part menti horgásztanyákat, ellátja az alkalmi dunai ki­rándulókat. A nem éppen csigalassúsággal közlekedő Csigát a vendéglátóipari vál­lalat működteti. Központi fejlesztési program A Gazdasági Bizottság határozata A Gazdasági Bizottság leg­utóbbi ülésén határozatot ho­zott központi fejlesztési prog­ramok kidolgozására és végre­hajtására. Ezek célja több gaz­dasági ágazat egybehangolt nagyarányú fejlesztése, amely a népgazdaság többi területe­in is számottevő változást kö­vetel. Szükségessé válhat köz­ponti fejlesztési program ké­szítése, az ország valamennyi területének vagy egy-egy ter­melő ágazat nagyarányú fej­lesztése érdekében is. Ilyen programot akkor kell kidolgozni, ha a gaz­daságirányítás általános szervezeti kereti között a fejlesztés nem oldható meg, vagy ha az új mechanizmus VASUTAS TISZTAVATÁS irányítási módszereinél szóró-* sabb, részleteiben is koordi­nált végrehajtást igényel. Köz­ponti fejlesztési programot kell kidolgozni olyankor is, ha a fejlesztés a központi pénzeszközök nagyarányú igénybevételét teszi szükséges­sé, vagy ha hosszú távra ki­ható program társadalmi je­lentősége és a vele járó koc­kázat szükségessé teszi a kor­mány felügyeletét a megvaló­sítás folyamatában is. Egyide­jűleg azonban csak csekély számú, legfeljebb 5—8 köz­ponti programot részletesen kidolgozott műszaki-gazdasági koncepciókra kell alapozni. A programjavaslatokat, il­letve azok variánsait az Országos Tervhivatal, az Országos Műszaki-Fejlesz­tési Bizottság és az ága­zati minisztériumok dol­gozzák ki, s megfelelő egyeztetés után a Gazdasá­gi Bizottság elé terjesztik. A programokat a folyamat-: ban levő közép és hosszú lejá­ratú tervekkel összhangban hagyják jóvá, ezért a javaslat­tal együtt a népgazdasági terv és a megvalósítását szolgáló közgazdasági, pénzügyi szabá­lyozó eszközök rendszerének esetleges módosítására is elő­terjesztést kell tenni. Minden egyes program végrehajtásá­nak irányítására tárcaközi bi­zottságot hoznak létre a kor­mány valamelyik tagjának vezetésével. A tárcaközi bi­zottság koordinációs irányító munkája azonban nem csorbít­hatja a miniszterek, illetve a bankok jogait, ilyen esetben is az utóbbiaknak lesz joguk a hatáskörükbe tartozó intézke­désekre. Gödöllői szombatok — 1967 Gödöllőn szombaton meg­nyitották a város és Vác képzőművészeinek közös ki­állítását, este pedig a kas­télykerti szabadtéri színpa­don tánczenei koncertet ren­deztek. A két rendezvénnyel „Gö­döllői szombatok, 1967” cím­mel kulturális eseménysoro­zat kezdődött a városban, amely szeptemberig gazdag programot ígér. Többek között Gödöllőre látogat a KISZ Központi Mű­vészegyüttese, fellépnek a já­rás népművészei, a Fővá­rosi Operettszínház és a néphadsereg művészegyütte­se. A „Gödöllői szombatok” ese­ménysorozata szeptember 16- án nagyszabású szüreti bál­lal zárul. A 17. VASUTASNAP AL­KALMÁVAL VASÁRNAP BUDAPESTEN, A SZÖNYI ÚTI SPORTTELEPEN 203 VASÚTI TISZTET AVAT­TAK. A TISZTAVATÁSON MEGJELENT DR. CSANÁDI GYÖRGY KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTAÜGYI MINISZTER IS. A KÉPEN: EMLÉKSZALA­GOT KÖTNEK A ZÁSZLÓRA AZ ISKOLÁTÓL MOST BÚ­CSÚZÓ UJ VASÚTI TISZ­TEK. Három kiállítás A hét végén három kiállítás nyílt Pest megyében. Vácott, a Vak Bottyán Múzeumban a múzeum régi és új képtári anyagából nyílt kiállítás szombaton délben. Szombaton délután ugyancsak Vácott, a művelődési házban nyitották meg Mizser Pál festőművész kiállítását. Vasárnap délben Szentendrén, a Ferenczy Ká­roly Múzeumban Oelmacher Anna művészettörténész nyi­totta meg Amos Imrének, a fiatalon, ezerkilencszáznegy- venötben elhunyt grafikusmű­vésznek, harmincnégy rajzából álló tárlatát. Fel evízió Már régóta idege- lamelyik tudós kije- sít a gondolat, van-e lentené, miszerint 324 élet Naprendszerün- millió 567 ezer boly­kön kívüli bolygó- gón van élet, mert kon, s ha van, engem legalább any- hány ilyen bolygó nyira érdekel, hogy lehet és ha sok van, milyen ez az élet, lio- van-e kapcsolatuk gyan szervezték meg egymással, s ha van, a termelést, tájéko- akkor hogyan és mi- zották-e a diplomá- ként szervezték ezt ciában, van-e televí- meg. Ennyiből is ki- ziójuk és feltalál- világlik. hogy elmém ták-e már a focit, igyekszik kozmikus Könnyű a gyanút- méretekben gondol- lan embert elkápráz- kodni, hogy nem haj- tatni a számok szó­landó megragadni a dületével, de én nem Föld felszínén, ha- vagyok gyanútlan nem magasba, más ember, engem a té- naprendszerek más nyék, a realitások bolygóinak felszínére, érdekelnek. Éppen tör. Sőt azzal sem ezért olvastam nagy vagyok hajlandó egy- érdeklődéssel Kaje- szerűen megeléged- pác professzor érde- ni, hogy mondjuk va- kés és merőben új­szerű fejtegetését, miszerint a bolygók jelentős részén — már ahol tudniillik élet van — feltalál­ták a felevíziót, amelynek felső felén a mi televíziónkhoz hasonló képernyő van, az alsó felén pe­dig semmi sincs. Ezért is hívják koz­mosz-nyelven egysé­gesen felevíziónak! A dolog lényege — mint Kajevác pro­fesszor fejtegeti —, hogy egyszerre lehet nézni és nem nézni ezt a felevíziót, sőt aki képes szemeinek önálló mozgatására, az egyikkel felnéz, a másikkal le, így az egyik szemével látja a műsort, a másikkal például olvashatja kedvenc újságját, az Androléda Híreket. A professzor nem mu­lasztja el annak han­goztatását sem, hogy természetesen a ko­losszális találmány léte és használata azonnal érthetővé vá­lik mindenki előtt, ha tudjuk, hogy néhány fényévszázaddal, sőt fényévezreddel előt­tünk járnak az élő­lény kulturáltságá­nak országútján, de — mint írja — min­den bizonnyal az em­beriség itt a Földön is eljut majd arra a fokra, amikor felta­lálni is és alkalmazni is tudja a felevíziót. Addig meg kell elégednünk a televí­zióval. Hát, mit tehetnénk mást, mint hogy meg­elégszünk. De a filmekkel soha! (egri) KTSZ ES TSZ Rendkívül nagy jelentő­ségű probléma a lakosság ipari javító- és szolgáltató szükségletének kielégítése. Mindenki tapasztalatból tud­ja, hogy ez nem éppen zök­kenőmentes. Itt is, ott is „szűk a keresztmetszet”, a követelményekkel a fejlődés még nem mindig tart lé­pést. Ez derül ki abból a vi­tából is, amelyet a kisipari szövetkezetek javító-szolgál­tató tevékenységéről minap a Dabasi Járási Tanács foly­tatott. A felsorakoztatott ada­tok helyiek ugyan, de jel­lemzők az egész megyére és országra. A kisipari termelő­szövetkezetek — amelyeknek elsősorban a lakosság kü­lönböző igényeivel kellene törődniük —, nem váltják be teljesen a hozzájuk fű­zött reményeket. A járás ktsz-einek beterjesztett je­lentése ezt többek között így magyarázza: „A szakembergárda kiala­kítását meglehetősen zavarja — nem mint konkurrcncia ugyan — a tsz-ek ipari te­vékenysége, mivel igen nagy mértékű bérfeszültséget idéz elő. Köztudomású, hogy a ; ktsz kötött béralappal és : ezen belül még kötött át- ; lagkeresetekkel is dolgozik. | A mezőgazdasági tcrmelő- ; szövetkezetnél viszont nincs I béralap és nincs átlagkere- i seti maximum, ami azt je- : lenti, hogy a szakemberek- ! nek a ktsz-eknél kialakult : kereseténél lényegesen töb- i bet tud fizetni.” Még egy idézet az építő* i ipari tevékenységgel kapcso­latban: „Állandó problémája szö­vetkezetünknek az építőipar­ban közismert fluktuáció, va­lamint a minden községben működő tanácsi és tsz épí­tőbrigádok elszivó hatása. Magasabb béreket biztosíta­nak és ebben nem verse­nyezhetünk velük”. Fél esztendővel az új gaz­daságirányítási rendszer be­vezetése előtt tehát még mindig az évtizedes merev megkötöttségek akadályozzák a ktsz-eket, a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítésében. Holott az élet a reformok gyorsabb ütemű bevezeté­sét követeli és a tanácsok ebben a ktsz-eknél, illetve felettes szerveikként műkö­dő szövetségüknél előbbre járnak. A dabasi és más járási tanácsok is állami javító és szolgáltató válla­latok, például a Gelka le­telepítésével sokban hozzá­járultak a lakosság igényei­nek kielégítéséhez. Hasonló­képpen azzal is, hogy a me­gyei tanács építőipari válla­latának járási építésvezető­ségét hozták létre, amely Da- bason már ebben az évben nyolcmilliós közületi munkát vállal, de a jövőben esetleg a lakosság részére is dolgo­zik. Noha a járási tanács a ktsz-ek további támogatá­sát fontosnak tartja, ott, ahol szükséges, magánkisiparosok­nak ad ki új iparengedélyt. Sőt, ha kell, a magánkisipart adópolitikai eszközökkel is támogatja, hogy a különböző szektorok kívánatos egészsé­ges versenyének kialakítását előmozdítsa. Ezért helyesli azt is, hogy a tsz-ek ipari műhelyei a helyi lakosság számára dolgozzanak. Persze csak olyan mérvben, ahogy a saját szövetkezeti munkála­tai mellett megtehetik. A dabasi tanács határo­zata és az abból következő gyors intézkedések teljes mértékben megfelelnek az új gazdasági mechanizmus el­veinek, viszont a ktsz-ek, illetve felsőbb szerveik, az OKISZ és KISZÖV, mintha még nem ismerték volna fel az új követelmények által megkívánt cselekvése­ket. Mintha figyelmen kí­vül hagynák, hogy a ver­sengés már megindult a kis­ipari termelésben és ebben a versenyben egy percig sem vehetnek részt elavult, a fejlődést gátló merev sza­bályzataikkal, nehézkes be­ruházási és túlzottan megkö­tött bérezési rendszerükkel. Legsürgősebb teendő meg­szüntetni a fizetési „plafont”, különben a ktsz-ek még több szakembere keres utat a jobb megélhetéshez a tsz-műhe- lyekben. Sz. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents