Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

1967. JÜLIUS 9., VASÁRNAP NIC) T^íríap TUDOMÁNY - TECHNIKA Vízkő a cssppkőbarlangban és a fazékban Vízlágyítás — mészszódával, mágneses térrel Mindennapos tapasztalat, hogy a víz forralásakor az edény falára vékony hártya rakódik. Huzamosabb ideig használva ugyanazt az edényt, a hártyából jelentős vastagsá­gú szilárd réteg képződik, amit vízkőnek nevezünk. Ho­gyan alakul a „tiszta” vízből ilyen szívós, kemény lerakó­dás? A tengerek és a folyók el­párolgó vize csapadék formá­jában visszahull a földre, mi­közben gázokat — oxigént, nitrogént és széndioxidot — vesz fel a levegőből. A víz be­szívódik a talajba és ott bizo­nyos vegyületeket felold, nát- riumkloridot, kálciumszulfá- tot, magnéziumszulfátot stb. A vízben levő széndioxid nagyon elősegíti a mész­kő oldódását, ám a víz melegítésekor a gáz „kiszökik” a folyadékból, az említett vegyületek pedig oldhatatlan anyagként kivál­nak. Ez hát a vízkő „születé­sének” rövid története. A vízből kiváló anyagok néha szép természeti jelensé­get idéznek elő. gondoljunk csak a cseppkőbarlangok fes­tői képződményeire. A sok oldott anyagot tartalmazó ún. kemény vizek azonban gyak­ran súlyos gondot okoznak az iparban, és apró kellemetlen­ségekkel járnak a háztartás­ban. A háziasszonyok jól tudják, hogy kemény vízben való fő­zéskor nehezen puhul meg a nyersanyag. A kicsapódó vízkő ugyanis kemény páncélként rakó­dik le pl. a babszemekre és nem engedi a vizet be­férkőzni a belső szövetek­be. Ezért szokás a kemény vizet előzőleg egy kevés szódabikar­bónával „meglágyítani”. Hasonló jelenség játszódik le — nagyobb méretekben — az iparban is. Amikor a kazán fűtésekor a tápvíz gőzzé vá­lik, a benne oldott ásványi anyagok a kazán falára ra­kódnak. Veszélyes ez. A vízkő hőszigetelő réteget alkot a víz és a kazán fala között. Meg­történhet, hogy a vízkő vala­milyen okból lepattogzik a kazán faláról és a víz hirtelen érintkezésbe jut a jóval me­legebb fémfallal. Az ilyesmi­nek gyakran gázrobbanás a következménye, mivel várat­lanul nagy mennyiségű gőz keletkezik. De nem kell külön bemutat­nunk az autótulajdonosoknak sem, akik jól tudják, hogy mennyi kellemetlenséget okozhat gépkocsijuk hűtő- rendszerének elszennyeződése. Az ipari célokra alkalma­zott vizet tehát lágyítani kell. Erre a. legrégibb módszer, az ún. mészszódaeljárás, magyar tudósok elgondolásából szár­mazik. Lényege: a keménysé­get okozó sókat mésszel és szódával oldhatatlan alakban kiválasztják a vízből. Ma már a meszes lágyításnál célsze­rűbb az ún. ioncserés lágyítási módszerek alkalmazása. . Két szovjet kutató érdekes felfedezését a közelmúltban tették közzé a tudományos la­pok. Rájöttek, hogy ha ke­mény vizet előzőleg mágneses térbe helyezték, a későbbiek­ben nem jön létre vízkőkép- ződés. De, ha mégis történik kiválás, pl. kazán falán, csak könnyen leöblíthető, porszerű anyag ülepszik le. A „mágne­sezett vízzel” szerzett tapasz­talatok egyelőre kísérleti meg­figyelések. Hasonló elven működő ké­szüléket az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron is bemu­tattak, mégpedig egy magyar fizikus talál­mányát. A berendezést alkotója elekt­romos folyadékkezelő készü­léknek nevezte el, és nagy ér­deklődés nyilvánult meg irán­ta az ipari szakemberek köré­ben. N. P. A gyógyszerallergia ellen A francia kutatók egy cso­portja olyan vérpróba rend­szert dolgozott ki, amely eleve tisztázza, hogy a beteg nem allergiás-e valamilyen gyógy­szerre. A Holpern, Ky, Hague és Amachen doktorok eljárá­sának helyességét több száz klinikai eset igazolta. A teszt általános elterjedé­se esetén sok súlyos allergi­ás „baleset” elkerülhetővé vá­lik. A vizsgálat alapelve igen egyszerű: a beadandó orvos­ságot a beteg véréből vett fe­hér vértestecskékkel kell ösz- sz ehozni. Ha a vérsejtek jellegzetes átalakuláson mennek át, az or­vos arra következtethet, hogy a javasolt gyógyszer minden valószínűség szerint allergiát vált ki. Elasztikus víz Senki sem látott fölfelé fo­lyó vizet addig a napig, ame­lyen David Jams kanadai di­ák a tiszta vízbe polietilén- oxidot (0,5 százalék) kevert. Amikor ezt az oldatot egyik edényből a másikba töltötte, megdöbbenéssel vette tudo­másul, hogy a folyadék a köz­lekedő edények törvénye sze­rint megy át az egyik üveg­ből a másikba. A „fölfelé fo­lyó víz" áramlását csak egy módon lehet megszakítani: úgy, hogy ollóval elvágják. Alumínium függönyfal A MODERN ÉPÍTÉSZÉT ALAPANYAGAI KÖZÖTT EGYRE NAGYOBB TÉRT HÓDÍT AZ ALUMÍNIUM. ELSŐSORBAN AZ ÉPÜLE­TEK — SZAKNYELVEN SZÓLVA — NYÍLÁSZÁRÓ SZERKEZETEI KÉSZÜLNÉK E KÖNNYŰ HAZAI FÉM­BŐL. ALKALMAZÁSA NEM­CSAK AZ ÉPÜLETEK „SÚ­LYÁT” CSÖKKENTI, HA­NEM — VALÖSÄGOS ALU­MÍNIUM FÜGGÖNYFALAK KIKÉPZÉSÉVEL — A HA­GYOMÁNYOS BURKOLÓ­ANYAGOK HASZNALATAT IS FÖLÖSLEGESSÉ TESZI, S NEM UTOLSÓSORBAN ESZTÉTIKAILAG NAGYON TETSZETŐS, MODERN MEG­OLDÁSOKRA NYÚJT LEHE­TŐSÉGET A TERVEZŐK­NEK. HAZAI ÉPÍTŐIPARUNK IS ÉVRŐL ÉVRE TÖBB ALU­MÍNIUMOT HASZNÁL FEL. ÖSSZEHASONLÍTÁSUL CSUPÁN KÉT ADATOT EM­LÍTÜNK: 1960-BAN MÉG CSAK 1170, S 1965-BEN MAR 2410 TONNÁNYI ALUMlNI- UMSZERKEZETET ÉPÍTET­TEK BE AZ ORSZÁG LEG­SZEBB ÉS LEGMODERNEBB Épületeibe. KÉPÜNK A BUDAPESTI KÍSÉRLETI ORVOSTUDO­MÁNYI KUTATÓ INTÉZET „ALUMINIUM FÜGÖNYFA- LAT” MUTATJA BE. Leonardo da Vinci fedezte fel a bicikliláncot Jules Picous professzor, a román nyelvek tanára a Mas­sachusetts Egyetemen idén áp­rilisban 200 év óta kallódó kéziratot fedezett fel a mad­ridi nemzeti könyvtárban. A 700 oldalas kéziratban rajzok és szövegrészek váltakoznak. Ezekből megtudhatjuk, hogy Leonardo da Vinci — aki alapjában véve előre elkép­zelte a repülőgépet, a heli­koptert és a mai tengeralatt­járót — a bicikliláncot is fel­találta a XVI. században. Emlékező agysejtek átültetése K ét, egymástól független kutatócsoport jutott arra a meggyőződésre, hogy agykivonatot tartalmazó in­jekciók útján különleges információkat lehet átadni egyik állattól a másiknak. A kísérleteket patkányokon és egereken végezték, de Georges Ungar, a texasi Houstonban működő Baylor egye­tem professzora szerint, a kísérletek eredményét „talán a bonyolultabb emberi agyfolyamatok némelyikére is ki lehet terjeszteni”. Hasonló eredményekre jutott a New York-i városi egye­tem lélektani tanszékének Walter B. Essman és Gerald M. Lehrer által vezetett kutatócsoportja is. Ungar professzor szerint annak valószínűsége, hogy az eredmény a véletlen műve — kevesebb, mint egy az ezerhez. Ungar és csoportja patkányokkal begyakoroltatta egy kétfelé ágazó labirintusból való kijutást a megvilágított ágon keresztül. A másik ág sötét volt és elektromos töltésű. Az erre beidomított állatok agyából készített kivonato­kat „gyakorlatlan" patkányokba és egerekbe inpektálták. Az egerek és patkányok másik csoportja „begyakorlatlan” álla­tok agyából készített injekciót kapott. Az injekció beadása előtt mindkét csoportnak több, mint a fele választotta a kivilágított elágazást. Az injekció utáni kísérletek során azonban a beidomí­tott állatok agyából készült injekciókkal ellátott egerek, több, mint háromnegyed része választotta a kivilágított utat A többi egér. amelyet idomítatlan állatok agykivonatá- ral láttak el. az injekció után ugyanazt az utat követte, mint előtte. Essman és Lehrer kutatócsoportja hasonló kísérleteket végzett. Ribonukleinsav-kivonatot készítettek az idomított egerek agysejtjeiből, és azt használták fel a kísérletek cél­jára. Szellem" a palackban Aerosol-csomagolás Rövid idő alatt világszerte sikert aratott egy új árúcso­magolási mód, az úgyneve­zett aerosol-csomagolás. Vol­taképpen porlasztási mód­szer, ám működésében csak részben hasonlít ahhoz a put­tonyos permetezőkészülékhez, amelyet a gyümölcsösökben használnak. Az utóbbinál a növényvédőszert vastagfalú tartályba töltik, majd a kézi pumpa segítségével levegőt sűrítenek a folyadék fölötti térbe, a belső túlnyomás aztán nagy erővel kinyomja a permetezőszert a szórófejen át. Ebben az esetben a szóró­fej oszlatja szét a folyadékot cseppecskékre (ezt mechani­kus porlasztásnak nevezzük). Az aerosoltechnikával nem cseppekre, hanem rendkívül finom folyadék-köddé bont­hatók fel az anyagok. A kez­deti nagy tartályokat kiszorí­tották a kis palackok (fémből, üvegből vagy műanyagból) 0.1—0.5 liter űrtartalommal. Hogyan hozható létre az említett igen finom permet a kis aerosol-palack segítségé­vel? A dolog nyitját néma palack felépítésében kell ke­resnünk, még csak nem is a kis precíziós szelepben, amely az edény aljáig lenyúló ún. felszállócső kivezetésére van felerősítve. A lényeg az, hogy a palackot vagy dobozt csak félig töltik meg azzal a fo­lyadékkal, amelyet permetez­ni szeretnének, a fennmaradó helyet pedig egy speciális cseppfolyós gázzal töltik meg. Arra természetesen vi­gyáznak, hogy az edény nyak- részében maradjon vagy egy ujjnyi hely a nyomás kiegyen­lítődésre (ez az ún. gáztér). Az említett speciális gáz a palack „szelleme”. Jó tulaj­donságai közé tartozik, hogy már 0 C-fok körül cseppfolyó­sítható, és hogy kiváló ol­dószere a legtöbb anyagnak, melyeket általában porlasz- tani szoktunk. A szelep le­nyomásakor annak hajszálnyi nyílásán vékony sugár tör elő a kis tartályból. A „külvi­lágra” kerülő folyadékból a cseppfolyós gáz a pillanat tört része alatt hirtelen elpá­rolog, miközben az oldott anyagrészecskéket nagy ener­giával szétszórja. Így kelet­kezik a leheletfinom permet A „csodás" gáz nagy családfáját halogén­szénhidrogéneknek nevezi a kémia. A köznapi életben in­kább a freon elnevezés az is­mertebb; többek között a villamos hűtőszekrényeknek is ez a „lelke”. A strandon napozók ma már nincsenek ráutalva, hogy ke­zükkel kenjék szét magukon a napolajat, hiszen az aerosol- palack segítségével pillana­tok alatt „bedukkózhatják” magukat a ködszerű védőré­teggel A hölgyek frissen el­készített frizuráját ugyancsak aerosol-hajlakkal úgy beper­metezi a fodrász, hogy még a szél tépázásának is ellenáll. A nyugati országokban „folyé­kony hajhálónak” nevezik az így permetezett hajlakkot, amely nem más, mint híg sellakkoldat (ugyanaz, amit az asztalosok politúrozásra hasz­nálnak). Ám a gyakorlati példákat tovább is folytathatjuk. Nem kell külön kiemelnünk az egyszerűen szétpermetezhető rovarirtószerek előnyeit. Az sem szorul bizonyításra, hogy a kölnivizek, festékek, fer­tőtlenítőszerek finom por­lasztása milyen hasznos és előnyös. Meg kell emlékeznünk azok­ról a palackfajtákról is, ame­lyek nem az aerosol-elv alapján működnek, hanem inkább a korábban említett puttonyos permetezőkhöz (vagy a szó­dásüvegekhez) hasonlóak Ezeknél nem a töltőanyag szétporlasztása, hanem a ki­nyomása a cél. A nyomógáz sem freon, hanem nitrogén vagy széndioxid. Ilyen ún. nyomópalackokban a kozme­tikai ipar borotvakrémet, fogkrémet, hintőport, púdert hoz forgalomba. De az élel­miszeripar is gyakran alkal­mazza ezt a csomagolási mó­dot (egyelőre csak a nyugati országokban), kakó- és csoko­ládékrém, majonéz, mustár, méz, tejszín és még sok más élelmiszer és ízesítőszer ke­rül így csomagolva a keres­kedelmen át a fogyasztókhoz. B. L Innen-onnan — A cipő, a talaj, a lépések gyorsasága kb. 1500 külön­böző zörejt okoz. Ez a fran­cia rádió és televízió szak­embereinek a véleménye. Az irattárukban eddig 1400 lé­pészajt gyűjtöttek össze. — Angliában több vállalat balkezes emberek számára gyárt különböző tárgyakat. Mi ennek a magyarázata? Megállapították, hogy az or­szág lakosságának 8 száza­léka balkezes. Papírmassza csővezetéken át A papíripar egyik döntő kérdése a nyersanyagszállítás. Főként azért, mert a papír nyersanyaga elszórtan talál­ható, néptetelen országok óriási területein. Kanadában érdekes meg­oldást találtak: csővezetéken át juttatják rendeltetési he­lyére a vízzel kevert fafor­gácsot Legutóbb Svédország javasolt sajátságos megol­dást: az eriksbergi hajógyár és az AB gépipari társaság együttesen olyan üzemhajó terveit készítette el, amely sorra járja a fjordokat és a folyók torkolatait, hogy fel­dolgozza bizonyos övezetek egész fanyagát. Ha valahol teljesen kimerítette a fa­tartalékokat, minden továb­bi nélkül odébbállhat. Olyan helyeken, ahol a folyók ha- józhatóak, felére lehetne csökkenteni a papír előállítá­si költségeit. Hogyan vizsgálják majd a holdról hozott talajmintákat? Várható, hogy az első Appoló-kí- sérlet kutatói mintát hoznak magukkal a Hold talajából Valószí­nű, hogy nem nagy mennyiség­ben, hiszen a vég­telen messzeség­ből visszaérkező űrhajónál min­den gramm fi­gyelmen kívül nem hagyható megterhelést je­lent. Ezért a töre­dékesen ideérkező talajmintákból a lehető legtöbb ta­nulságot kell le­vonni. Por alak­ban hozzák-e ma­gukkal? Felold­ják-e elemzés cél­jából? Nem vol­na-e jobb meg­őrizni mineraló- giai felépítésüket? E kérdések tisz­tázása érdekében az Egyesült Álla­mok komoly kuta­tóprogrammal bíz­ta meg a Colum­bia Egyetemet. A kutatással megbízott szak­emberek kijelen­tették: mielőtt ve­gyi eszközökkel felbontanák a ta­lajmintákat, ala­pos fizikai vizsgá­latnak vetik alá. Megmérik hőve­zető- és áramve­zető képességüket, valamint a hang­rezgések terjedési sebességét a Hold­talajban.

Next

/
Thumbnails
Contents