Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

1967. JULIUS 28.. PÉNTEK MII «tetei ffCírlap Háromszög - paprikaügyben A vállalat és a gyár vitája a zsámboki Petőfi Tsz rovására A háromszög szereplői: a Pest megyei MÉK, a Hatvani Konzervgyár és a zsámboki Petőfi Tsz. Mindhárom képvi­seltette magát a minap a zsámboki tsz-ben megtartott tanácskozáson. A szövetkezeti vállalat részéről Juhász János igazgatóhelyettes, a konzerv­gyártól Rákóczi Lajos termel­tetési osztályvezető, a terme­lőszövetkezettől pedig Makádi István tsz-elnök, Mezei József párttitkár és Gadanecz Györgyné ült le az asztalhoz, hogy igazságot tegyenek a paprikafelvásárlás ügyében. Voltak még epizódszereplői is a tanácskozásnak, akik így vagy úgy részesei a ..pernek”, és véleményük, „vallomásuk" befolyásolhatta az ügy végső kimenetelét. A megbeszélés a termelőszövetkezet vezetői­nek kezdeményezésére jött lét­re, noha jogilag legkevésbé voltak erre hivatva. Mégis, szükségesnek látták, hogy tiszta vizet öntsenek a pohár­ba, mert jog ide. jog oda, leg­inkább őket érinti, a felvásár­lásnál kialakult áldatlan helyzet. Miről is van szó? A termelőszövetkezet 851 holdon termel paprikát, s ugyancsak jelentős területen uborkát. Közel van a Hatvani Konzervgyár, s az előző évek­ben jó kapcsolat alakult ki a tsz és a gyár között, ezért kertészetének termékeire a hatvaniakkal kötött szerződést. A szerződésben a gyár vállal­ta az első szedéstől az utolsó­BUOAPESTI HELYIÉRDEKŰ VASŰT felvesz: kalauz, vonaftékezó és kocsicsatoló tanulókat, felső vezeték segédmunkásokat, pályamunkásokat, A vállalat dolgozóinak munkaruhát, a dolgozó és családtagjai részére MÁV. HÉV. FW, FAU utazási igazolványt biztosít. Felvétel 18 éves kortól. Pályamunkásoknak munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: a BHÉV Munkaügyi osztályán: Budapest VII., Kertész u. 10. II. 264. ig való átvételt. Teszi ezt an­nak ellenére, hogy a gyárnak nincs szüksége a korán lesze­dett, úgynevezett primőráru­ra. Nincs, mert, ebben az idő­szakban még nincs feldolgo­zás. A korai termésre a gyár szerződést kötött a Pest me­gyei, MÉK-kel. A vállalat és a gyár közötti megállapodás világos. Ha annak minden pontját betartják, akkor nem alakul ki az az áldatlan hely­zet, s az a bizalmatlan lég­kör, ami ma jellemző „együtt­működésükre”. A több órás vita nem volt mentes a szenvedé­lyektől, a kitörésektől, a vá­daskodásoktól. Tulajdonkép­pen a szezon kezdete óta izzik a parázs a hamu alatt, lángra azonban csak az utóbbi na­pokban lobbant, most, amikor már-már felbomlik a három­szög, mert a gyár megkezdi az üzemelést, s a MÉK „ki­lép” a paprika útjából. Még­is, szükség van az egyenes beszédre, a helyes állásfogla­lásra, mert a következő évek­ben a paprika ismét összehoz­za őket, s az idei tapasztala­tok jövőre vagy azután kama­tozhatnak. A szövetkezet, amely szer­ződésileg a konzervgyárral áll kapcsolatban, a MÉK-et okol­ja azért, hogy csal? rendkívül nagy üggyel bajjal tudja át­adni a termést. A paprika­tábla közelében létesített át­vevőhelyen, mind a konzerv­gyár, mind pedig a MÉK em­berének ott kell lennie, ami­kor a termelőszövetkezeti ta­gok — akiknek többsége asz- szonv — végeznek a napi sze­déssel. A termelőszövetkezet vezetőinek, s a brigádvezetők­nek egybehangzó véleménye, hogy a MÉK megbízottai későn kezdik meg az átvételt. A szerződés egyértelműen ki­mondja. hogy a tsz-tagok 19 óráig kötelesek átadni a napi szedést. Az átvételi hanyag­ságok miatt azonban nem egy esetben, este 9—70 órakor is az átvevőhelyen kénytelenek időzni. Jogos az asszonyok ki­fogása: a család nem nélkü­lözheti őket az esti órákban. Ha a két átvevő — a konzerv­gyáré és a MÉK-é — meg­osztja egymás között a mun­kát, elkerülhető lett volna a sok bosszúság, megkönnyít­hették volna az asszonyok életét, ök azonban az együtt­működés helyett — bizalmat­lanságból — egymást „ellen­őrizték”. Ä vállalat és a gyár közötti megállapodás egyér­telműen kimondja: a MÉK- nek este 9 óra után el kell szállítani a napi szedést. Már a szezon kezdetén előfordult, hogy 2—3 napig időzött az át­vevőhelyen a paprika, az uborka. A szövetkezet vezetői jogosan kifogásolták ezt, mert a MÉK csak akkor mérte le a szállítmányt, amikor azt ko­csira rakták. Így a szövetke­zet károsodott azáltal, hogy a paprika és az uborka egyre kevesebb lett. Most, az elő- idény végén, mintegy 10 má­zsa paprika vitás. A szerződés értelmében, a súlykülönböze- tért a MÉK és a konzervgyár 50—50 százalékban felelős, il­letve ilyen arányban vállalják a kártérítést. A MÉK vezetői és felvásárlói azonban állít­ják, hogy kettős átvételek, s más okok, elsősorban is a konzervgyári átvevő hibája miatt adódott a hiány. A kon­zervgyáriak a késedelmes szállítást róják fel a MÉK- nek. Ugyanígy a tsz és a kon­zervgyár sérelmezi — jogosan —, hogy a konszignációt 2— 3 napos késéssel adta át a MÉK megbízottja a tsz-nek és a gyárnak. Ugyanígy a MÉK hibájául róják fel, hogy az ex­portra szállított paprikáért — 32 mázsáról van szó — nem fizette ki a gyárnak az árkü­lönbözetet. (Ez utóbbi is min­den kéiséget kizáróan be bi­zonyosodott.) A MÉK vezetői viszont a termelőszövetkeze­tet hibáztatják azért, mert né­hány esetben a meghatározott időpontra — amikorra a ko­csit rendelték — nem volt elegendő áru. A megbeszélés napján is megtörtént, hogy a tsz által bejelentett paprikát, munkaerőhiányra való hivat­kozással nem biztosította a — szövetkezet... A szemlélő számára szinte érthetetlen volt, hogy a mindennapi élet­ben mennyire homályos lesz, ami a szerződésben teljesen világos, mennyire eltűnnek a felelősök, akiket a szerződés egyértelműen megnevez. A vi­ta hallatán — óhatatlanul fel­vetődik a kérdés: szükség van-e a háromszögre? Nem lehetne-e rövidebb utat, jobb módot találni, s akkor elke­rülhetők lesznek a mostani és a hasonló viták. A jelenlegi szerződéses rendszer mellett — amikor a gyár szerződik a szövetkezettel — más megöl- r: dás nincs. A termelőszövetke- si zet korai árujának utat kell ő találni a piacra, s ez az út, a H gyáron s a szövetkezeti felvá­sárló vállalaton át vezet csak U oda. a A kereskedelmi életben sem T' ismeretlen fogalom a korrekt- 1 ség. Mit értünk alatta? Leg- s' alább annyit, hogy a felek ” tartsák be a szerződésben vál- 0 lalt kötelezettségeket, s abban 71 az esetben, ha mégis hiba ' csúszik be. a vétkes fél vál- . lalja annak anyagi és erköl- esi következményeit. A fele- a lősség áthárításának ugyanis n semmi köze sincs ahhoz, amit * az új mechanizmusban úgy hí- s' vünk: vállalatok közötti gaz- ft dasági verseny. Miliők Sándor 1: Szeptember 1-én egyes részlegeiben már próbaüzemei a ferencvárosi házgyár. A tervek szerint január elsejétől tel­jes kapacitással dolgozik Hal és sör a legjc' brigádnak Halvacsorát rendez a Kis­kunsági Állami Gazdaság szombatonként az egymással versenyben álló négy kombáj- nos brigádja közül annak, amelyik azon a héten a leg­jobb eredményt érte el. Első alkalommal a peregi, második alkalommal az apaji üzem­egység kombájnos brigádja tiszteletére főzték a halászlét. Gondoskodtak róla, hogy a va­csora résztvevői elegendő sör­rel öblíthessék le a halat. Az élenálló brigád mindkét alka­lommal meghívta a második helyen állót is. ELEGANT Csütörtökön Budapesten, a Lenin körút 40. sz. alatt „Ele­gant” néven megnyílt a Fő­városi Ruházati Bolt Vállalat legújabb szaküzlete. A hat­millió forintos raktárkész­lettel rendelkező üzletet a vállalat a Május 1. Ruhagyár­ral együttműködve hozta létre. A majd reneszánsza l\em úgy, mint annak ide­jén az „aranytojás”, de ismét divatba jött. Majd. Holnap vagy holnapután. Azután. Csak nyugalom, semmi ide­geskedés. Zúgolódik a mun­kás, mert rossz az anyagellá­tás? Majd az új mechanizmus­ban . . . Miért lesz akkor jobb? Majd meglátjuk ... Sok a tisz­tázatlan kérdés? Majd kiala­kul ... Naponta termelési ne­hézségek jelentkeznek, sok a túlóra? Majd a rekonstrukció befejezésekor... Idegesítő az a nagy nyugalom, ami ebből a majd-ból árad. Restségre, szellemi tunyaságra ösztökél. Leszerel. Minek törnénk ma a fejünket? Majd. Majd törjük. Sűrűn hallom magam is ezt a szócskát, s még sűrűbben panaszolják fel emberek. Aki­ket leinthettek ezzel a majd ... majd ... majd bunkóval. Kába is a fejük. Ha mások ennyire ráérnek, pont nekik legyen sietős? Hallgatnak hát inkább. Majd megszólalnak. Mikor? Hát: majd. Szemlélet, s lassan: gyakor­lat. Munkásokkal beszélgettem a Csepel Autógyár motorgyá­rában. A rendkívül elavult házmosó-berendezésről esett szó. Nyilván ez alkalommal már százaöszor. Mert évek óta panaszolták. A válasz: majd sorrakerül. Most az a válasz, hogy a valóban jelen­tős rekonstrukció „majd” ezt is megoldja. És ha nem? Ha a majd-ból ismét egy újabb majd lesz? Nem én, a munká­sok kérdezték ezt. Felelni per­sze, nem tudtam nekik. Nem akartam azt mondani, hogy — majd utána nézek ... Évről- évre jelentős értékű nyerstég­la ment tönkre az abonyi tég­lagyárban, fedett színek hiá­nya miatt. Volt vizsgálat ezer. Ilyen, olyan. Hivatalos és tár­sadalmi: népi ellenőrök. Min­den vizsgálat vége az voit, hogy a téglagyár felügyeleti szerve megeresztett egy majd- ot... Fedett szili persze, az­óta sincsen. Tisztességtelen játók ez a „majdosdi” emberek bizalmá­val, türelmével. A tehetétlen­kedő mentsvára., a dilettáns kisliapuja. Mert csak az mond majd-ot, aki lényegében nem tud felelni. Nem ott van a baj, \ hogy valamire nem-et monda- | rtak, hanem ott, hogy: majd- i ol. Pedig a nem-et megértik az emberek Az a sokat em­legetett. *jáBrsjérú” nlunlták sokköj joiaiiabb. minisein' hogy azért verje az asztalt — például —: miért nincs min­denkinek két szoba összkom­fortos lakása. Amikor azon­ban azért veri az asztalt, hogy ha öt percet késik, s úgy bé­lyegez, félórát levonnak neki, de három órát áll tétlenül a gépe mellett, s teljesítménybér hefyett a kisebb állásidő pénzt kapja, mert nincs anyag, ak­kor ne majd-al feleljenek ne­ki. Hanem azzal, hogy holnap­tól lesz anyag. És ne türelem­re intsék az illetékesek: majd nem lesz semmi baj a türel­mével, ha folyamatosan dol­gozhat! Jóizeűn, s sokszor beszélge­tünk a Nagykőrösi Konzerv­gyár párt-végrelrajtóbizottsá- gának titkárával. Egyszer csak azt mondja: ha valami, akkor az a politikai munka legna­gyobb pozitívuma, hogy nincs tologatás a gyárban. Pedig itt is rekonstrukciót valósítanak meg, nem is akármilyet! Még- •<is. nincs majd. Ami ma meg- | oldható, azt ma megteszik. Ó Ami holnap, azt holnap, de ^ pontosan, részletesen ismeri § mindenki, mit, mikor. Légkör, 5szellem, közgondolkodás: nehe­zebb persze, mint a majd. Ezt tartják tisztességesnek, s ^ A gazdaságirányítás Ó rendszere valóban alapvető | változásokat jelent. Mégis, nem Ó újrakezdése, hanem folytatása ^valaminek. A szocialista épí- Ó tőmunkának. Magasabb szin- i ten, jobb módszerekkel, célra- S vezetöbb eszközökkel, de: |folytatás. És ezért nem majd, ^ hanem már most vizsgálni, > mérni, tudni kell, képes-e s 5 milyen körülmények között ké- Ópe„ a gyár, a vállalat helytáll­óm a megváltozott helyzetben. | Mégis, a legtöbb helyen „majd \kiclakul” a válasz az emberek Ó kérdéseire. Mikor alakul ki? ÓHogyan alakul ki? Január el- | sejér „kihirdetik”, hogy új Ó mechanizmus van, s attól kezd­ővé rendben lesz minden? Ott &is. ahol ma elavult és drága a ^termék? Ó Hiba lenne azt hinni, hogy Ó csakis a szűkén vett gazdasági Ó természetű kérdésekben hem- Ó zsegnek ezek a majd-ok. A fer­tőzés sokkal kiterjedtebb: a ^sportban — amikor csúf utol- ísó helyezéssel hazaérkezik a csapat a világversenyről — éppúgy megtalálható, mint a közéleti kérdésekben. Abban például, hogy jól tudják va­lakiről: alkalmatlan posztja betöltésére, de hagyják. Majd keresnek helyette mást. Majd, N:—í megy az olyan könnyen. Közben persze, a nem odavaló ember hibát hibára halmoz, ezrekkel, ha nem milliókkal rövidíti meg a népgazdaság fo­rintjait ... Majd csak találnak egyszer valakit helyette. És persze, majd neki is találnak helyet...! Egész közéletünk, gazdasági életünk égjük rákfenéje ez a . „majdizmus”, ez a nem ki- .jjánv,. de..;nagypn is tapasztal itató reneszánsz. A nyüt lég •k&ty-az-em berek saokimon dúsa. fl párt egész politikája sorra és újra és újra fölveti < 1 „rázós” kérdéseket. És ép­pen ezek elől próba Inait egér- utat nyerni azok, akik nen akarnak felelősséggel ■vála­szolni, nem akarnak igen­vagy nem-et mondani, i ezért hajtogatják a semmi nem mondó, de megnyugtató­nak szánt majd-ot. Jó dolog nagyon jó dolog, hogy a türel metlenek, a majd-ok ellen ha dakozók élén mindenütt £ kommunisták állnak, s kö­zülük is — nem véletlenül — elsősorban a kommunistc munkások. Akik nagyon jó! tudják, ki a gazda ebben a. országban, tehát kinek jogi és kötelessége kérdezni, vá­laszt várni. Megfelelő választ kielégítő feleletet. Ilyen munkásokkal -be. szélgettem az országgyülé ülését kővetően az Ipari Sze­relvény és Gépgyár dolgozó: közül. Az öröm tagadhatat­lan jelével arcukon beszél­tek arról, hogy az országgyű lés ülése olyan volt, amilyen Sok felszólalással, „rázós’ kérdésekkel, nyílt szókimon­dással. Hozzátették azonban hogy „amíg odafentröl lééi valami”, egészen más arco ölthet. Példát is mondtak Egyikük építkezik. Sokat ol­vasott a bürokrácia ellen: harcról, a párt IX. kongresz- szusának anyagából is első­sorban ez ragadta meg £ figyelmét. Most az országgyü- lés ülésszaka alatt is jólesőer hallgatta az erre vonat-kozc felszólalásokat. Csakhogy en­nek ellenére több, mint húsí helyre kellett neki szaladgálni mig minden papírja rendben volt... A teljes évi szabad­sága ráment a kilincselésre aláírás és pecsét kunyerálás- ra, az „ügyfélkedésre”. Rossz és veszélyes út, ha beletörődünk a majd rene­szánszába: úgy tűnnék, hogy előre megyünk, holott egy helyben toporgunk. Mer! majd előre menni nem azonos azzal, hogy előre megyünk. Nem szabad elfogadni felelet­nek. Majd? Mikor? Ho­gyan? Az emberek megta­nultak kérdezni: ideje hát, hogy felelni is megtanulja­nak azok, akiknek ez a dolga! Mészáros Ottó A Fővárosi Villamosvasút felvételre keres: kocsivezetőt, kalauzt, fékezőt-csatolót, váltóőd, kőművest, lakatost, lemezlakatost, ácsot, bádogost, tetőfedőt, villanyszerelőt, esztergályost, fényezőt, marást, betanított munkást, segédmunkást (férfi, nő), takarítónőt, felépítményest (pályamunkást), vóltótisztítót, kábeles segédmunkást, címfestőt. FELVÉTELRE JELENTKEZÉS: Budapest VII., Akácfa u. 15. rSSfSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS*SSfSSSSSSS/SSSfSS///S/fSSSSSSSSSSSSSSSf/SSS/fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/fSS//SSSSSSSSSSSS. F ÜST MILÁN: Beszédes gyermek H omályos térség, egy kisfiú terdei a közepén és egy hang szól valahonnan. A gyermek: En olyan jól játszottam. Egy hang: £s mit játszottál gyermek? A gyemnek: A földön ül­tem egy szekrény mellett. Sa szekrény alatt volt egy szép, színes tányér s abban színes ezüstpapirok s én ezekkel ját­szottam. A hang: De mit? A gyermek: Azt nem tu­dom már megmondani. Csak azt tudom, hogy mindenfélét képzeltem arról a papírról. — gyönyörű aranydiókat kép­zeltem hozzá, meg egy szép kis menyasszonyt, s közben nagyon jól is éreztem én magamat. A hang: Es aztán mi volt? ő gyermek: Qh istenem! Beszéltek a szobában, de én semmit se figyeltem rá­juk. Egyszer aztán felemel­tek az ablakhoz, hogy nézzek csak ki rajta, esik kinn a hó s a téren, úgy mondták: a hófüggöny mögött ott baktat Rosen bácsi, hogy nézzem csak, mennyire igyekszik, mennyire siet mifelénk, mert biztosan nelcem hoz megint ki tudja, mit, hogy milyen mu­latságos dolgokat, például azt a könyvet, amelynek címe: Tom Tit száz kísérlete és pro­dukciói. S habár én ilyenkor ujjongani szoktam, ilyenkor el voltam mindig ragadtatva, még tapsolni is szoktam és olyasmit kiáltozni, hogy — istenem, jaj, mit hoz nekem a Rosen bácsi, — úgy látszik, mámoros voltam, bódult az ezüstpapirtól. (Szünet. Tűnőd­ve:) En olyan jól játszottam... hang: Es még ki volt ott a szobában? A gyermek: Oh, voltak ott egy páran Tinike is ott volt. Hol van most Tinike? A hang: Tiniké nem halt meg, tehát odaát maradt, de te meghaltál, tehát itt vagy. A gyermek: Oh én igazán meghaltam? (Szünet, senki se felel. Könyörögve:) En olyan jól játszottam. A hang: Es még ki volt ott a szobában? A gyermek (tűnődve:) Ej mért kellett nekem meghal­nom? A hang: Torokgyík, mii csináljunk? Torokgyík. (Kis szünet.) Es még kik voltak ott a szobában? A gyermek: Anyám. (Szü­net. Hirtelen észbekap, sikolt- va:). Hol van most édes­anyám? (Csönd, senki se fe­lel.) A gyermek: Oh miVyev " kegyetlenek vagytok, (Zokogva:) Hol van most édesanyám? (Zokogása egyre elhalóbb:) Hol van most édesanyám? Jaj, ugye, nem hagysz? (A tér lassan elsöté­tül s a gyermek eltűnik.) A nyolcvanadik életévében elhunyt Füst Milán Kossuth- díj-as költő, író emlékére kö­zöljük ezt az írását. Első ver­seskötete 1913-ban, első re­génye 1920-ban jelent meg. O vezette be a magyar iro­dalomba a szabad verset. Kü­lönösen történelmi drámái­val ért el jelentős sikereket. Kiemelkedő prózai műve — az idegen nyelven is — több kiadást megért: A feleségein története. 1948-ban az elsők között tüntették ki Kossuth- díjjál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents