Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

cm 1967. JÜLIUS 28., PÉNTEK Bátor kisbojtár A nyírkátai Rákóczi Ter­melőszövetkezet vezetősége és az Állami Biztosító Szabolcs- Szatmár megyei Igazgatósága táskarádióval és 1000 forint­tal jutalmazta meg csütörtö­kön ifj. Bartha Jánost, a kö­zös gazdaság kisbojtárát. A nagy bátorságot és kez­deményező készséget tanúsí­tott kisbojtár július egyik vi­haros éjszakáján a villám- csapástól lángba borult ser- tés-fiaztatóból, 124 000 forint értékben, 31 vemhes anyako­cát mentett ki. Baltával szétverte a fiaz- tató bedrótozott ajtaját, be­hatolt az istállóba és a láng- tenger alól, a füstfelhőből ki­terelte az állatokat. Életre szóló, alk Szentendre nyáron a fes­tők városa. Sétál az ember patinás utcáin, a Duna part­ján s itt is, ott is festőállvá­nyokat lát — a vásznakról a város tekint vissza a szem­lélőre: a barokk stílű há­zak, a szűk, girbe-gurba ut­cák, a mediterrán világot idéző derűs színek, a Duna túlpartjának sötétzöld tó­nusa. A város szereti művészeit: témát és otthont nyújt ne­kik. A művészek cserében több ezernyi képen örökí­tették meg már városukat, amit szeretnek, a maguké­nak vallanak. A Kossuth-dí- jas Barcsay Jenő műterem Kereskedelmi újdonságok Teacsomag, forró vízben — Raktár, minden variációban — Hőszabályzás: légkondicionálóval Nem hiszem, hogy akad em­ber, aki ne nézne szívesen ki­rakatot. Csak éppen a téma­kör változik: nők a divatüz­let előtt, a férfiak a rádióbolt­nál pihennek meg egy-egy percre. Abban valamennyien megegyeznek, hogy keresik az újdonságot, s figyelik az árakat. Egy kisebbfajta kirakatné­zéssel ér fel, ha ehhez né­hány — sok vásárlót érintő — új hírt mellékelhetünk. A Belkereskedelmi Minisz­térium a jó üzletkötésekkel szerzett, maga által „ki­termelt” valutából egy sor berendezést, eszközt vásá­rok A bőségesebb raktár- készlet feltételeit állítható, modulelemes raktár be­szerzésével akarják javítani. Beszereznek újfajta teacso­magoló gépet. Ez olyan pa­pírzacskókba tölti az illa­tos levelet, amelyet csomagostul kell a forró vizbe dobni. Ha már kioldódott a tea íze, színe, az egészet ki kell emel­ni: teaszűrő nem kell többé. Közhasznú újdonság lesz a nagyobb éttermekben fel­szerelhető légkondicionáló berendezés. Mindenütt kel­lemes, állandó hőmérsékle­tet és friss levegőt biztosít. A példa követendő: a belkereskedelem a maga teremtette lehetőségekkel ön­magát szolgálja ki — a vá­sárló hasznára. BALATONFURED Tengerjáró vitorlások A Magyar Hajó- és Daru­gyár balatonfüredi üzemegysé­gének sporthajóműhelyében angol megrendelésre tengerjá­ró vitorlás hajók készültek el. A két skandináv típusú vízi járművet a La Manche-csator­nán használják majd, ezért az ottani szél- és vízjárásnak megfelelően képezték ki a ha­jótestet. Az új járművek vala­mivel magasabb építésűek a Balatonon ismert típusoknál és a vitorlázatuk mérete is más. Az új típus kitűnően áll­ja a tengeri hullámokat és az erős szélben sem veszti el sta­bilitását. Négyszemélyes kajütöt is be­rendeztek rajtuk és villanyvi­lágítással szerelték fel őket. A kajütben főzni is lehet. A két új tengeri hajót szerdán vas­úton szállították el Balatonfü- redről. „Búcsúzik" a Rákóczi-szilfa „Búcsúzik” látogatóitól a hatévszázadosnak becsült bala- tonakarattyai Rákóczi-szilfa. A híres famatuzsálem még ez év tavaszán is hozott rügyeket, az Nyári koncert (Zsoldos karikatúrája) ebből fejlődő lomb azonban már a végleges pusztulás jeleit mutatja. A természeti ritkaságnak és idegenforgalmi látvá­nyosságnak számító fát minden nyáron kirándu­lók tízezrei keresték fel. E nagy népszerűség, mint a szakemberek elmondták, tu­lajdonképpen hátrányos volt. A „vendégek” ugyanis kőke­ményre taposták a talajt, s ez­zel csökkentették a föld víz- áteresztő képességét és gátol­té'- a gyökérzet lélegzését. Az utóbbi években több tízezer forintot költöttek a »gyógykezelésére”. Ennek ellenére, úgy látszik,: hogy menthetetlen. Az öreg! szilfa sok ezer „ismerőse” ag- j gódva szemléli a ritka termé- \ szeti emlék pusztulását és még • nagyobb figyelemmel várja a '■ jövő évi tavaszt — a már va- j lószínűtlen újabb rügyfaka- j dást. házában nem is látni más alkotást a falakon, csak mi­ket a város ihletett: házak, látványok. — Nem kész alkotás egyik sem... — szabadkozik az idős mester, ha látogatója túlságosan belefeledkezik a képek gyönyörűségébe. — Festői gondolat még csak valamennyi. Vagy ha úgy tetszik, kísérletek és tanul­mányok életem új szaka­szához . .•. Esztendeje sincs, hogy az év legjelentősebb egyéni tár­latát rendezték Budapesten Barcsay Jenő alkotásaiból. Nemcsak a kritika, a közön­ség is osztatlan elismerés­sel méltatta, fogadta. Mint egy gazdag életút eddigi, talán legnagyobb állomá­sát. Ezért meglepő, amikor a hatvannyolc esztendős mű­vész a kiállítással lezártnak tekinti életének egy nagy, jelentős szakaszát, s most újult erővel keres más utakat. — Az a természetű festő vagyok, ha valamire rájöt­tem vagy megoldottam, azt életem végéig csinálni nem tudom, Akkor megint az új, eddig számomra még fel- fedezetlen dolog izgat. Per­sze, egy ilyen lezárt idő­szak után nagyon nehéz az újrakezdés. Hónapokig nem is dolgoztam semmit, csak pihentem, gondolkoztam, szemlélődtem. Fontos része ez is az ember életének: mielőtt nekikezdene valami­nek, fontolja meg alaposan, mit akar? Barcsay Jenő minden al­kotásának legfőbb ismérve és jellemzője: a tisztaság, az egyszerűség, a nyugalom, amely megindít és elgondol­koztat egyszerre. A kis képfelület ellenére monu­mentális arányokban kelti életre a megfestett témát — Szentendre jellegzetes tá­jait, utcasorait és házait—, amelyekben a sík és a tér ellentmondásának feszültsége izzik. Sík és tér — látszólag hideg és merev geometriai fogalmak. Barcsaynál azon­ban művészetté emelked­nek, mert képein a konst­rukció tisztaságát áthatja valarhi sajátosan bensősé­ges líra melege. A felsza­badult színélmények terem­tik meg művei hangulatát s váltanak ki mély, maradandó érzéseket a szemlélőben. $ fajta művészet elképzelhe- . tetlen. Ha voltak is olyan $ időszakok, amikor a forma $ és a tér háttérbe szorult,; például az impresszioniz- ^ mus korában, de a kivé-^ tel erősíti a szabályt: a fes-^ tészet nem mondhat le er-^ ről a problémáról. Mintfc ahogy a festészet folyama- % tossága sem szakad meg so- 5 ha. Ezt azért tartom fon- $ tosnak elmondani, mert ^ egyesek azt állítják: a kiasz-$ szikus irányzatok és a XX. ^ század festészete között ^ megszakadt a folyamatosság. ^ Ez nem igaz. Amíg emberek^ élnek a földön, a művésze- ^ tek folyamatossága is meg- ^ marad: egyik következik as másik után, szorosabb vagy.1; lazább kapcsolatban, de min-$ dig összetartozóan. * J A hatvannyolc esztendős ^ művész ma is fiatalos len- ^ dülettel, nagy akarással dol-$ gozik. Naponta járja a vá-$ rost, hol a Bükkös-patak^ partján, vagy az ódon fényű, ^ szűk házsorok között rög—s vicznsiTT ít&sr a zíti vázlatfüzetébe benyomó-1 VISZONTLÁT ASRA . sajt. Ezekből a vázlatokból | Foto' Kotroczo születnek a műteremben a ' ssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssss/sfsssssssssssss/ssssssssssssssssssssssss/.S/SM festői gondolatok, későbbi mű­veinek alapjai. Ami még foglalkoztatja: az a mozaikterv. Mohiár János: — Negyvenkilencben ké­szítettem az elsőt. Márvány­ba rakva áll már, de el­helyezve ma sincs sehol. A tervek szerint a miskolci Ne­hézipari Egyetemen kapott volna helyet ez a több, mint húsz négyzetméteres mű, az építészek azonban valamit elmulasztottak: tizenöt cen­tivel kisebb lett a falíelü- | let, mint maga a mozaik. Nem , járultam hozzá a mozaik | megcsonkításához, így aztán még ma sem látható sehol. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy második mozaikomat előbb ismerték meg az embe­rek, mint az elsőt — a jelen­legi Nemzeti Színház épüle­tében kapott helyet. Ha sor kerül egy harmadikra, azt színes mozaikkockákból sze­retném megoldani, arany hát­térrel. Hogy hova? az én ki­kötésem csak annyi: jó vi­lágítás, tág tér legyen és sok ember forduljon meg az épü­let falai között. Baráti be­szélgetésen említették már, ha felépül az új szentendrei művelődési ház: számítanak rám. Erre csak annyit mond­hatok: közel négy évtizede vallom magaménak a várost. Szeretem, mert az én konst­ruktív festészetem Szentend­réből nőtt ki s nem is tudnám elképzelni festői életemet Szentendre nélkül. Egy élet­re szóló barátság fűz a vá­roshoz és lakóihoz... Prukner Pál KÖNYVESPOLC Ellenforradalom Magyarországon 1956-ban (A polgári magyarázatok bírálata) Sikerkönyvek nemcsak re­gények között akadnak: tu­dományos munka is joggal igényt tarthat erre. Termé­szetesen akkor, ha olyasmi­ről és úgy szól, hogy úttörő és alapos voltát kétségbe­vonni lehetetlen. Molnár Já­nos könyve ilyen. Az 1956-os ellenforrada­lom lényegének összefogla­lását és elemzését még az év decemberében elvégezte a Magyar Szocialista Mun­káspárt Ideiglenes Központi Bizottsága. Akkor hozott ha­tározata ma is minden tekin­tetben helytálló, sőt: még inkább az. Közel tizenegy esztendő telt el azóta, ele­gendő idő ahhoz, hogy a marxista történettudomány most már pontról pontra fel­fejtse azt a bonyolult szö­vevényt, amit az akkori adott helyzet, dogmatizmus és re- vizionizmus, majd a nyílt ellenforradalom színrelépése, és a valódi forradalmi erők­kel való összecsapása jelen­tett. A könyv szerzője erre az igen nehéz, rendkívül szer­teágazó feladatra vállalako­zott, s a könyvet végigolvas­va, joggal állapíthatjuk meg: sikerrel teljesítette is ezt. Imponálóan nagy anyagisme­rete, valamennyi lényeges, sőt, kevésbé lényeges for­rást feldolgozó, elemző mun­kamódszere jól összefér a vi­lágos stílussal, áttekinthető szerkesztéssel. Molnár János a nyugati országokban meg­jelent — meghökkentően nagy számú — művek, be­számolók, jelentések, cikkek összehasonlító vizsgálatát vég­zi el. Kettőzött vizsgálat ez: összeveti a müveket saját körükön belül, illetve — sez a döntő — aprólékos gondos­sággal összehasonlítja a va­lósággal. Vizsgálati módsze­re nem elfogult, s ezt már a könyv első lapjain túljutva megállapíthatjuk, amikor ma­ga a szerző figyelmezteti az olvasót: nem minden pol­gári munka hamis, nem min­den megállapítás hazug. A könyvtárnyi helyet foglaló „ötvenhatos” irodalomban akadnak olyan művek is, ame­lyek szerzői igyekeztek kö­rültekintően foglalkozni mind­azzal, ami akkor • Magyar- országon történt, s hogy még­sem ezek a munkák, hanem a valóságot szándékkal meg­hamisítok tettek szert hír­hedtséggel felérő hírességre, az nem véletlen. A részletesen ismertetett munkák, a bőven közölt sze­melvények még a legjámbo- rabb olvasót is felbőszítik: vajon ennyire ostobának néz­hették a szerzők saját kö­zönségüket? Vagy pusztán ar­ról volt szó — mint azt na­gyon találóan megállapítja az egyik angol újságíró, Bain —, hogy bármit írhattak, ál­líthattak a szerzők, „csak kommunistaellenes legyen”? Igen, pontosan erről volt szó. Nem a valóságról, az igazságról, hanem arról, hogy újabb és újabb munícióra te­hessen szert a hidegháború förtelmes hadserege. Molnár tiszteletre méltó mértéktar­tással, tudóshoz illő tárgyi­lagossággal végzi el a polgári magyarázatok bírálatát. Nem Cggadja el a publicista hév; társadalmi erőket hasonlít össze, politikai irányzatokat elemez. Végső eredményében azonban éppen ez adja köny­ve szenvedélyes töltésű ér­velését, meggyőző hangját, (m. o.) Országos lovasbajnokságj Péntektől vasárnapig r< dezik meg Kecskeméten az országos lovasbajnokság má­sodik fordulóját. A három­napos versenysorozaton több mint száz lovas mérkőzik a kitűzött díjakért. A gazdag műsorban szerepel többek kö­zött a Magyar Ugróderby és a Ménesek Díja című verseny­szám. Itt dől el az is, hogy az | PEDAGÓGIAILAG 1 KÉPZETT ATYA TŰNŐDÉSE l § Tudom, hogy kegyetlenül nyelvficamító szó ^ az, hogy pedagógiailag —, de mit tehetek, ha ^ igenis éppen pedagógiailag érzem magam ^ képzettnek. Ez onnan van, hogy újságjaink és $ a televízió mindent elkövet, hogy a szülők és $ ezek között az atyák megfelelő képzettséggel 5 próbálják olyanná nevelni gyermekeiket, mint $ amilyenné őket nevelni annak idején az atya- § úristennek sem sikerült. Redszeres újságolva­só és televízió néző ember lévén, természetes, § hogy pedagógiai képzettségem — legalábbis i ami a gyermeknevelést illeti —, megfelelő fo- S kot ért el és ezek után nyíltan és bátran za- ^ vártám el a minap is másodszülöttemet, § amikor megjelent a képernyőn: ^ „18 éven aluli nézőinknek nem ajánljuk ...” § — Nézd, fiam, oda van írva, hogy 18 éven $ aluliaknak nem ajánlják a szakértő bácsik $ meg nénik, te jóval alatt vagy a tizennyolc- $ nak, így hát mars a másik szobába. Úgysem S értenéd, miről van szó... i — Megérteném én, apu! — jegyezte meg a s fiam kellő magabiztossággal... § — Akkor meg pláne mars! — vágtam el ^ megfelelő pedagógiai szigorral a vitát, s csu- ^ pán egy óra múlva kezdtem el irigyelni a fia- ^ mat és oktatni saját magam, miért nem hagv- ^ tam, hogy végignézze ez a gyerek, hiszen ó í megértette volna. Én nem! ii A filmben különben — ezt atyai szavamra augusztus 10—13 között az olaszországi Jesolóban meg­rendezésre kerülő ifjúsági lo­vas Európa-bajnokságon kik képviselik majd a magyar szí­neket. Az országos lovas bajnokság első fordulóját, nemrégiben Budapesten tartották, a har­madik fordulóra pedig októ­berben Kiskunhalason kerül sor. mondom — az ég világon semmi olyan nem volt, amit egy tizennyolc éven aluli gyermek meg ne nézhetett volna, még egy nyomorult csók sem csattant, így inikább azt kellett vol­na írni a film elé, hogy ... „nézőinknek nem ajánljuk ...” Másnap olyan filmet pergetett a televízió, amelynek mottója az volt, hogy tíz éven aluli nézőinknek nem ajánljuk. így minden vita nélkül helyet foglalt apa és fia a képernyő előtt és közösen állapították meg, hogy a fél­meztelen néni nagyon jó nő, ezt az a bácsi is rém jól tudja, aki az ágyon szeretett volna ezért erről még alaposabban meggyőződni. Ép­pen ezért nem is elégedett meg fél dolgokkal, így a félmeztelenséggel sem. Miután egy pe­dagógiailag jól képzett atya és egy pedagó­giailag még képzendő gyerek között ilyentén kialakult a teljes és gyümölcsöző egyetértés, a gyermek aludni, az apja tűnődni tért. Távol álljon tőlem — utóvégre a fiúból is végtére férfi lesz —, hogy pislogó pironkodás- sal próbáljam lehazudni, hogy a férfi és a nő között szemmel látható különbségek is akad­nak. Azt is tudomásul veszem, hogy egy film, szerelem nélkül, majdnem olyan, mint a pap­rikás csirke paprika nélkül. Egy dolog azon­ban elgondolkodtat: vajon úgy gondolják azok a szakember bácsik és nénik, hogy az unalom nem való tizennyolc éven aluliaknak, míg a félmeztelen szerelem bimbói igen hasznosak a biológiai oktatás szempontjából is, a tizenegy vagy tizenhárom évesek számára? Mert, ha így gondolják, akkor valahogyan és valami módon tovább kell tűnődnöm, de most már azon, hogy valóban képzett vagy képzetlen atya vagyok-e — természetesen pe­dagógiailag!? Gyurkó Géza — A tér és forma problé­mái soha nem fognak el­hagyni, ezek eddig is kí­sérői voltak életemnek. Olyan nagy problémája ez a festé­szetnek, amely nélkül ez a nrs/sssssssssssssssssssssss/ssssssssffssrrss.

Next

/
Thumbnails
Contents