Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

1967. JÚLIUS 27.. CSÜTÖRTÖK MSI H£C1 Csúcsforgalom kánikulacsúcsban Szánté példátlan forgalmat bonyolít le a vendéglátóipar á kánikulában. A vártnál na­gyobb utastömeg kiszolgálása néha elemi akadályok elé ál­lítja az Utasellátó Vállalatot is. Az elmúlt hetekben egy­millió palack üdítőitalt, illetve gyümölcslevet hoztak forga­lomba. Gondot okoz a vártnál nagyobb ételforgalom, a hús­áruk, felvágottak előteremtése. Ezekről beszélt tegnap az Utasellátó vezérigazgatója az újságíróknak. Elmondta, hogy 29 millió forinttal nagyobb forgalmat bonyolítottak le idáig, mint amire korábban számítani lehetett. Ez a dörn­ping óhatatlanul rontotta a kiszolgálás színvonalát. A jö­vőben mindenekelőtt az autó­utak mellett építenek új, elő­reláthatólag alumíniumból összeállítható eszpresszó-biszt­rókat. Ezek a váci hajógyár­ban készülnek. Ilyet állítanak fel Budaörsön a bécsi, illetve a balatoni kettős autópálya mentén az üzemanyagkútnál. A vonatok bisztrókocsiit Du­nakeszin gyártják az ottani járműjavítóban. A vállalat mindent megtesz az utasok igényének kielégítésére, de a rendkívüli forgalomra való te­kintettel, os utasok türelmét és megértését is kérik. Megismerték az ízét Az úri bogyós sikere A málna utóját szedték, a gabonaföldek jó része pedig tarlóvá változott, sőt itt-ott már a másodvetés magja csí­rázott a föld ölében, amikor nemrég Úri községben jártam. Idei híressége termelőszövet­kezetének, a Békének, hogy a váci országos bogyósgyümölcs kiállításon nagymarosi fajta málnájával első a Promise fajtával harmadik díjat nyert. Nyolc éve Úriban, ha hírből ismerték is, sokan azt se tud­A Csicsáh-lányok és a többie... A Csicsák-lányok tavaly no­vemberben érkeztek Budaka- lászra. A Nyírségből, ponto­sabban: Nyircsahojból. A 18 éves Rozika, a 19 éves Erzsi és a 20 éves Mária. A Lenfo­nó és Szövőipari Vállalatnál dolgoznak, az előkészítő- üzemben, mindhárman. Nem különös eset. Csupán egyetlen példája annak a nép­vándorlásszerű mozgásnak, amely a felszabadulás óta az ország egyik részéből a má­sikba, főleg a városokba és a nagyvárosok köré viszi az em­bereket. Benyó Istvánné, a budaka­lászi Lenfonó és Szövőipari Vállalat személyzeti osztályá­nak vezetője azt mondja: — Évek óta legfőbb gon­gunk a munkaerőhiány. Van olyan időszak, amikor hetven gép is áll, s nincs akit mellé állítsunk. S úgy látszik, mennél jobban fejlődik a Du­nakanyar, annál nagyobb gon­dokkal kell megküzdenünk. Az idegenforgalmat kiszolgáló üzemekben dolgozni köny- nyebb... És nem is ez a leg­főbb indok. Az elmúlt hetek­ben beszélgettünk az üzemek­ben az asszonyokkal. Nagy gondjuk a három műszak, gok esetben megsínyli ezt csa­ládi életük. Érthető, hogy so­kan nem vállalják a veszélyt, még az aránylag jó kereseti lehetőségek ellenére sem. Ezek a gondok a környékről bejáró dolgozóink esetében jelentkez­nek. Más, de semmivel sem könnyebb a helyzet azokkal a fiatal lányokkal, akik a Nyír­ségből, Szabolcsból jönnek. Két-három hónapig, míg a be­tanítási idő tart, 500 forint a fizetésük. Az albérletért 200— 250 forintot fizetnek. És ezt a néhány hónapot, ilyen anyagi körülmények között, nagyon nehéz átvészelniük. Sokan még a betanítási idő leteltét sem tudják megvárni: elmen­nek. A gyár számára tehát a vidékről feljövő munkaerő sem biztosít tartós megoldást. Az előkészítő üzem műveze­tője azt mondja: — Nincs otthon több Csi- esák-lány, Rozika? Mert ha van, akkor csak jöjjenek! — és felém fordulva, magyará- zólag hozzáfűzi. — Ha min­den munkásunk úgy dolgozna, mint a Csicsák-lányok, nem is lenne itt semmi baj! A Csicsák-lányokkal való­ban nincs semmi baj. Hárman jöttek. Erzsi és Mária most éjszakás, Rozikával a műveze­tő irodájában beszélgetünk. Széparcú, halkszavú lány. Ne­hezen bírható beszédre, nem 3. közlékenyek fajtájából va­ló. — Az édesapám Miskolcon dolgozik az építőiparban, az édesanyám otthon. — Tsz-ben? — Nem. — Földjük nem volt soha? — De volt. Tizenhárom hold. De akkor sem dolgoz­tunk rajta, kiadtuk felesbe. — Jó földek? — Nem értek én ahhoz. — Hogyan határozták el, hogy eljönnek otthonról? — Úgy volt, hogy csak a Mari marad itten, mi csak úgy jövünk vele. Ide jöttünk elő­ször ízbégre, a rokonokhoz. Aztán úgy határoztunk, hogy nem megyünk vissza. Nem is mentünk... Csak én mentem vissza a bizonyítványokért... — Milyen bizonyítványo­kért? — A gimnáziumba .. I — Gimnáziumba jártak? — Igen. Az Erzsi és én. És amikor bementem, éppen fizi­kaóra volt, mondtam, hogy kérem a bizonyítványokat, de nem is akarták elhinni, azt mondta a tanár, hogy hía so­kat viccelek még, akkor kihív felelni... Jóízűen nevet. — De aztán kiadták . 1 i — És miért kellett a bizo­nyítványuk? — Mert itt is továbbtanu­lunk. Erzsi is, meg én is. Esti tagozaton, Szentendrén. INem könnyű az életűk. Albérletben laknak a főbér­lő családdal együtt, szoba- konyhás lakásban és fejenként 210 forintot fizetnek. Szabad idejükben tanulnak, moziba járnak, olvasnak is. Eddig küldtek haza is pénzt, de szü­leik azt írták, hogy ha még egy­szer küldenek, akkor — vissza­küldik. A házimunkát, s a pénzt saját törvényeik szerint osztják el egymás között. Aki délelőtt van otthon, az főz, egyenlő arányban járulnak hozzá anyagilag, de a ruha-, cipővásárlásokra keresetük arányában költenek. — így igazságos. Aki többet dolgozik, az többet vásárolhat magának — mondja Rozika. A gimnáziumban jól tanul­nak. Rozika agronómus sze­retne lenni. — És Erzsi? — kérdezem. — Azt ő tudja — válaszolja nyírségi zárkózottsággal. Míg ő magában hordozza ősei zárkózott természetét, fel­fedezi, hogy a környezet, amelybe került, nem kedvez ennek a zárkózottságnak. Erről így beszél: — Furcsa volt, amikor ide jöttem. Máshogy is beszélnek, nem úgy, mint mifelénk. Azo­kat a lányokat például, akik onnan jöttek, könnyen megis­merem, csak egy szót kell szól­niuk ... Ott nagy síkság van, itt hegyvidék ... — És ennek van valamilyen jelentősége? Elgondolkodik. — Hát persze, hogy van. Nálunk messzire vannak egy­mástól az emberek, mert van föld bőven, amit meg lehet művelni. Nem nagyon szólnak egymáshoz. Itt meg, ahol he­gyek vannak, közösségben dol­goznak. A Csicsák-lányok dolgozni jöttek. Pestre ritkán járnak. Rozika akkor volt utoljára, amikor régi gimnáziumi osztá­lya a fővárosba kirándult. Ad­dig nem is ’smerte a várost. Tudatosan, türelemmel tör célja, az Agrártudományi Egyetem felé. Idejét nem ap­rózza szét felesleges szórako­zásokkal. Azt hiszem a Csi­csák-lányokat nem kell félteni. Nem kell félteni őket, mert erős bennük az az erkölcsi poggyász, amelyet otthonról hoztak. De így van. ez minden esetben? Ismét a gyár kedves személyzeti osztályve­zetőnőjével beszélek: — Ezeket a vidékről felke­rült lányokat nem egy férfi­dolgozónk könnyű prédának tekinti. S meg is esik, hogy könnyű prédák. Azt ^ehetne mondani, hogy dolgozóink ma­gánéletéhez semmi közünk. Nem egészen így van, mert biztos és megbízható munka­erőkre van szükségünk, azon túl, hogy sajnáljuk azokat a lányokat, akik nem tudva a nehéz körülményekkel meg­küzdeni, elbuknak. Most pél­dául fontos, esemény előtt ál­lunk. Felvettük a kapcsolatot a nagydobosi lánynevelő inté­zettel. Felállítottunk ott hat szövőgépet, s egyik műveze­tőnk hónapok óta tanítja a lá­nyokat. így a lányok is jól jár­nak, mi is. Ügy érkeznek már hozzánk, mint kész szövőnők. — Hányán jönnek? — Augusztus elsején érkezik az első csoport. Huszonnyolc lány. Érkezésükre alaposan előkészültünk. Beszéltünk a művezetőkkel stb. A KIS2- szervezet klub-estet rendezett tiszteletükre, amikor itt jár­tak a nemzetközi vásáron. — Huszonnyolc leány. Fele­lősség ez a gyárnak... — Érezzük ezt. Igyekeztünk megfelelően biztosítani elhe­lyezésüket is. Tizenöten kerül­nek egy helyre, a többieket sajnos, nem sikerült elhelyez­nünk csak szerte-széjjel, kü­lönböző helyeken. — Más átfogó megoldás nem adódik? — Olyannyira társadalmi üggyé tettük a gyárban a lá­nyok érkezését, hogy többen előálltak azzal a javaslattal; társadalmi munkát is vállal­nak, csak építsünk leányszál­lást Ha ez sikerülne, mi is biz­tosabbak lehetnénk, hogy ele­get teszünk vállalt felelőssé­günknek és a kislányoknak is jobb lenne. De hát a pénz... Huszonnyolc lány érkezik augusztusban Budakalászra. A Nyírségből. Bizonyára lesznek férfiak, akik könnyű prédának tekintik őket, és bizonyára lesznek olyanok is, akik vala­milyen megbélyegzést látnak abban, hogy ezek a gyerekek intézetből érkeznek. Pedig a huszonnyolc kislány esetében olyan emberekről van szó, akik soha vagy alig élvezhet­ték a család melegét. Bizonyo­san akad köztük majd olyan is. aki nem érkezik biztos erköl­csi poggyásszal, mint a Csi­csák-lányok. De az ő esetük kivételes: a Csicsák-lányok, amikor feljöttek a Nyírségből, magukért vállaltak felelőssé­get, s felelősséggel csak ma­guknak tartoznak. A huszon­nyolc lányért a felelősséget a gyárnak kell vállalnia. És a gyár nem az igazgatót és a személyzeti osztály veze­tőjét jelenti csupán, hanem mindenkit, aki ott dolgozik. Nádas Péter ták milyen a málna íze. An­nál nagyobb dolog tehát a vá­ci siker. — És amellett a didimella aplamatán, ezen az alattomos gombán kívül, nálunk a mál­nának még sok más ellensége van — sóhajt Horinka József tsz-elnök. — Már az is nehéz, hogy a termesztésének nincs nálunk semmilyen hagyomá­nya . MALNATORTENELEM — Másik nagy ellensége a tarack. Ez a szinte kipusztíthatat- lan dudva, amire ha csak rá­néz az ember, mindjárt meg­érti, miért nevezi a magyar a gyomot gaznak is. Erős ellen­ség a talajerózió is. Halmos területre telepítették a 75 hol­das málnást. Sem a tetőn, sem a hajlatokban nincs baj, csak a lejtős oldalakon fut le gyor­san a csapadék, nem szívódik a talajba, sőt lassan-lassan le­mossa a humuszt is. Erre nem gondoltak Úriban a telepítés­kor, ahogy többfelé, málnával már régen foglalkozó más he­lyen sem. Ezen a vidéken különben málnatermelésben az úri Béke Tsz az úttörő. Példáját két szomszéd, Bénye meg Pánd követte, máshol az egész kör­nyéken nem termelik. De ho­gyan került a málna Úriba? — Egy idevaló ember, Pin­tér Ernő még a harmincas években elkerült Fertődre — most már újra visszament — de 59-ben hazajött a tsz-be, kertészeti brigád veze tőnek. Hozott magával öt holdra ele­gendő szaporító anyagot. így kezdődött. Nos, ez nagyon is feljegy­zésre méltó. Ha a málnater­mesztés végképp meggyökere­sedik Úriban és környékén, szűkebb viszonylatban épp oly fontos gazdaságtörténeti ada­léknak számít, akár a világtör­ténelemben az, hogy miként került az Újvilágból a kukori­ca, a krumpli meg a dohány századokkal ezelőtt Európá­ba. — Egyébként talán már az ősszel kiszántjuk a málnát ott, ahol a sok ellenség úrrá lett rajta, és még kérdéses máshol, megfelelőbb helyen telepí­tünk-e újra, vagy csökkentjük területét. Jelenleg 200 család részes műveléssel dolgozik a málnásban. Az eladási ár 50 százaléka jár nekik érte. Esz­tendőre 65 százalékos részese­déssel akarják vállalni. A VÁLLALÁS NEM KÖTELEZŐ A tsz géppel permetez, gyomtaianítja a málna sorkö­zöket a 75 holdas nagyüzemi táblán. A vállaló tag köteles­sége a tőközök megtisztítása és a szedés. Mindezért általá­ban másutt sem nagyobb 50 százaléknál a részesedés. — Úriban sem lesz — mond­ja az elnök, de hozzáteszi: — Hacsak a közgyűlés másként nem határoz. Alikor viszont csökken a málnából eredő kö­zös jövedelem. Úriban szorgalmasak az em­berek. A tagokra kötelező szá­mú munkanapoknál jóformán valamennyi többet végez. A családi vállalásra azonban csak az jelentkezik önként, aki akar. Végtére van munka bő­ven, mégpedig sokféle, s nincs munkaerőhiány. Sz. E­Nincs számukra hely Egy időben tárgyaltak róla, hogy a szobi járás egyedülálló öregjei részére szociális ott­hont építenek a járás szék­helyén. Már a hely ki jelölési eljárást is megtartottak eszten­dőkkel ezelőtt, de azóta egyet­len tervbe, sőt a jelenlegi terv­időszakba se illesztették be ezt a beruházást. Egyelőre bi­zonytalan, mikor kerül rá sor. Ezért kérte a járási tanács a megyei tanácstól járjon el az- ir any ban, hogy a főváros bo­csásson a járás területén levő vámosmikolai szociális ott­honában nem több, csak 15 helyet a. szobiak rendelkezé­sére. Hogy legalább a legel- hagyatottabb öregeit elhelyez­hesse. A megyei tanács egész­ségügyi osztálya meg is keres­te a Fővárosi Tanácsot, de el­utasító választ kapott. Nem adhat át egyetlen helyet sem Budapest, mert területén je­lenleg is mintegy ezer öreg­ember vár elhelyezésre. A kétmilliós fővárosnál azon­ban aránylag sokkal több az öregember, az alig 20 ezer la­kosú szobi járás területéről mintegy 150 kér helyet szo­ciális otthonban, és vár a hely­re, nem egy már évek óta. —y —c Július 27—augusztus 2: SZÖVETKEZETI NAPÖK BIÄT0RBÄ0YÖN Szövetkezeti kulturális é» kereskedelmi napokat rendez július 27-től augusztus 2-ig Biatorbágyon a körzeti általá­nos fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A vásárral egybe­kapcsolt, egy hétig tartó ese­ménysorozat programján di­vatbemutató, operett és san­zonest és más kulturális ren­dezvény szerepel. Esténként neves fővárosi művészek lép­nek fel az ideiglenesen felállí­tott szabadtéri színpadon. Nemzetközi érdeklődés az I. nemzeti campingtalálkozó iránt Hírül adtuk már. hogy a Ma- ! lengyelek, osztrákok és romá­gyar Camping és Caravanning Club augusztus 7 és 13 között, a Dunakanyarban — Szentend­rén és Leányfalun — rendezi meg az I. nemzeti camping rallyet A szentendrei Pap sziget campingjébe 630—800 fel­nőttet, a leányfalui tábor­ba pedig 400 fiatalt vár­nak. Most arról értesültünk, hogy a campingtalálkozó híre hatá­rainkon túl is megdobogtatta a modern „nomádkodás”, no meg a természeti szépségek kedvelőinek szívét: a külföldi társklubok közül eddig a cseh­szlovákok, franciák, hollandok, sssssssssssssjyssyysssssyj’ssrssssssssj nők jelentették be, hogy részt akarnak venni a rallyen. „Non-stop” műsor: így ne­vezhetnénk az egyhetes talál­kozó látványosságban, szórako­zásban és kulturális élmé­nyekben gazdagnak ígér­kező programját, mindazt, ami az ünnepélyes zászlófelvonástól a búcsútábortűzig a résztve­vőkre vár. Ráadásul, a táboro­zok megismerkedhetnek Buda­pest, Szentendre, Visegrád tör­ténelmi és kulturális neveze­tességeivel, s a Dunakanyar sok-sok látnivalójával. ny. é. Változatlanul tart az urbanizáció Tovább csökkent a Buda­pestre áramlás — állapították meg a lakóhelyváltoztatásokat figyelemmel kísérő statisztiku­sok. Az év első részében — a jú­niusi adatok nélkül — alig 3400-zal növelték a főváros lé- lekszámát a felköltözők, míg az elmúlt esztendő azonos idő­szakában ez a szám csaknem elérte a 3600-at. A költözésekről készült or­szágos adatok azt bizonyítják, hogy hazánkban változatlanul tart az urbanizáció folyamata: városlakóink számát az év el­ső öt hónapjában több mint hét és fél ezer fővel növelték a falvakból odaköltözők. Füttyén tő nyúl és társai A jósvafői Porlyuk barlang­ban, mely a Lófej-forrás völ­''sssssrs/tfsmssrsssmrrmsr/msmssssssfsssrs, van, százezer éves ^ földi kutya nevű vak rágcsá- § lók, a jelenleg Ázsia és Észak- ^ Amerika területén található, | úgynevezett füttyentő nyúl, Az utasnak sör, a vezetőnek csak málna. Öröm az eltik­kadt. Manor felé utazóknak az erdőből előbukkanó kert, a romantikus Romantika vendéglő s a bideg, hűsítő ital az § kantak. asztallá alakított fatönkök mellett Pohár — a törzsön ^ jégkorszakbeli ló és más álla- § tok csontmaradványaira búk­'sssfssssssrfsssssssssssrssssssssssssssssssr Foto: üozvald

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents