Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

10 FEST UECYBI v'/fiiíap 1967. JÜLIUS 23., VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink A cserelakás felajánlásáról... A gyermektartási díjról... A gépkocsi parkírozásáról... és a leltárhiányról... A cserelakás felaján­lása esetén milyen alak- szerűségeket kell betar­tani. E. L. ócsai lakos a főváros­ban házat akar vásárolni. A házban lakó lakik, így abba beköltözni nem tud. Olvasónk kérdezi, jogosult-e a bérlőnek felmondani, és a bérlő köteles-e Öcsára költöz­ni? Mielőtt olvasónk kérdésére válaszolnánk, felhívjuk fi­gyelmét a 14/1962. (V. 6.) Korm. számú rendeletre, amelynek értelmében a buda­pesti ingatlan vételéhez a fő­városban legalább 5 évi meg­szakítás nélküli munkavi­szonyt, vagy állandó lakóhe­lyet kell igazolni. Ha ezek a feltételek meg­vannak,- csak azután kerülhet sor arra, hogy a cserelakás felajánlása kérdésében és egyidejűleg a lakás felmondá­sával kapcsolatban intézkedé­seket tehessen. Azt közölhet­jük, hogy a fővárosban meg­vásárolt házból a bérlő nem köteles vidékre költözni. Jo­gosult azonban a bérlőnek úgy felmondani, hogy részére megfelelő cserelakást biztosít. Mivel már több olvasónk bizonytalan, hogyan történjen a cserelakás felajánlása, azért most erre is válaszolunk. Ha cseréül olyan lakást ajánl fel a tulajdonos, amely magántulajdonban van, ahhoz a tulajdonos hozzájáruló nyi­latkozatát csatolni kell. Itt válaszolunk P. M. mo- nori olvasónknak is, aki azt kérdezi, mi a helyzet akkor, ha a felajánlott cserelakás ta­nácsi rendelkezés alatt áll? Ebben az esetben közölni kell a felmondással egyidejű­leg az illetékes lakásügyi ha­tóság határozatát, amely a felajánlott cserelakás kiutalá­sát biztosítja. Magát a hatá­rozatot a felmondáshoz nem szükséges csatolni. Véleményünk szerint olva­sónk helyesen járt el, amikor a felmondásban közölte a la­kásügyi hatóság határozatát, s annak számát. Az a körül­mény, hogy a felmondás szó szerint nem tartalmazza a ta­nács határozatát, a felmondás érvényességének megállapítá­sát nem érinti. Más kérdés természetesen az, hogy milyen ^álláspontra helyezkedik a bí­róság a cserelakás megfelelő­ségének kérdésében. Lehet-e kérni a gyer­mektartási díj leszállí­tását, ha a tartusra kö­telezett keresete azért csökkent, mert börtön­büntetését tölti? B. P.-né gödöllői lakos két­ségbeesett hangú levélben közli, hogy elvált férje tartás­díj leszállítása iránt indított keresetet ellene. Volt férje börtönben van, és emiatt ke­vesebb a jövedelme. Kérdezi olvasónk, lehet-e emiatt csökkenteni a tartásdí­jat? A Legfelsőbb Bíróság egyik ilyen kérdésben úgy foglalt állást, hogy a gyermektartási díj megállapításánál a letar­tóztatott levonás nélküli jöve­delmét kell alapul venni. Az állásfoglalás azonban azt is hangsúlyozza, hogy ilyen eset­ben is a gyermek szükségle­teiből kell kiindulni. Ha azonban a tartásdíj fi­zetésére kötelezett azért ke­rült börtönbe, mert a tartás­díjat nem fizette meg, és emi­att elítélték, akkor a kialakult bírói gyakorlat szerint a kö­telezett nem mentesül a gyer­mektartási díj fizetése alól, mivel saját hibájából nem dol­gozik. A kötelezett ugyanis nem kerülhet előnyösebb helyzetbe amiatt, mert saját hibájából nem dolgozik, és természetesen emiatt gyerme­két sem hozhatja hátrányo­sabb helyzetbe. Lehet-e gépkocsit el­helyezni a bérlemény területén? P. M.-né ceglédi olvasónk kérdezi, hogy tárolhat-e gép­kocsit az állami házhoz tar- totó udvarban, és azért kell-e díjat fizetni? A Legfelsőbb Bíróság ha­sonló ügyben arra az állás­pontra helyezkedett, hogy ha a bérlő lakásához tartozó ki­zárólagosan használt kertet, vagy kertrészt jogosult hasz­nálni, akkor az általa fizetett lakbér magában foglalja a kertrész használatáért járó dí­jat is. Ezen felül további díjat kikötni nem lehet. Hasonló kérdéssel fordult hozzánk S. F. budapesti olva­sónk, aki többlakásos ház ud­varán tárolja a gépkocsiját, és a házkezelőség adót vetett ki rá. Az a körülmény, hogy a bérlő a közös használatra szolgáló udvar egy részét ki­zárólagos használatba veszi, már meghaladja a lakásbérleti jogviszony tartalmát. Az ud­var egy részének gépkocsi tá­rolás céljára történő kizáróla­gos használatba vételére a bérbeadó és a bérlő között új jogviszony jön létre, a több­letszolgáltatás fejében a bér­lő bérleti díjat tartozik fizet­ni. Mentesül a leltárhiány alól az a vezető, akit szabadságideje alatt olyan dolgozóval helyet­tesítenek, akit anyagi felelősség nem terhel. M. K. dabasi olvasónk írja, hogy egy fővárosi csemegeüz­letben dolgozik, és 3 heti sza­badsága alatt az osztályvezető egy egyébként felelős beosztá­sú (raktárvezető) dolgozót bí­zott meg az üzletvezetéssel. Az ezt követő leltár során hiány mutatkozott. A hiány miatt a szabadságon levő olvasónkat marasztalta el a vállalat, és ezért azt kérdezi tőlünk, fele­lős-e ő a hiányért? A kereskedelemben dolgozó vezetők és helyettesek általá­ban a szabadság idején egy­mást helyettesíthetik anélkül, hogy a vállalatnak pótlásukról gondoskodnia kellene. Olva­sónk esetében azonban olyan dolgozót állítottak helyére sza- ladsága alatt — függetlenül attól, hogy egyébként felelős beosztásban dolgozik —, aki anyagi felelősséggel nem tar­tozik. A vállalatnak ez az el­járása szabálytalan, mert lel­tár nélkül bízták meg a he­lyettesítéssel. Ez a körülmény már egymagában a boltvezető felelősségét a felmerült leltár­hiányt illetően kizárttá teszi. Dr. M. J. EMLEKEZETES BŰNÜGYEK A szegedi szörnyeteg 1961. május 2-án, délután te­lefonon jelentették a szegedi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának, hogy a Paprika utca 58. számú ház lakóit, áp­rilis 26. óta — mintegy hét napja — nem látták a szom­szédok. ,\ Paprika utca Szeged külső területén van. Falusi jellegű környék, kertes családi házakkal. A nyomozók a konyhának is használt első szoba padlóján egy férfiholt­testet, a második, belső szobá­ban, pedig egy női holttestet találtak. A helyszínelő bizott­ság később még két női holt­testet, (az egyik az első szobá­ban az'ágy alatt, a másik a 1 belső szobában az ágyon fe­küdt), a padláson pedig egy kétéves gyermek holttestét fe­dezte fel. A szomszédok az ál­dozatokban felismerték R. Já­nos, 21 éves segédmunkást, R. Jánosné, ugyancsak 21 éves se­gédmunkást, B. Gizella 18 éves gyári munkást, F. Mária 41 éves háztartásbelit és a 2 éves ifjabb R. Jánost. Az orvos­szakértők valamennyi holttest fején — feltehetően a helyszí­nen talált véres baltától — zúzott sebeket találtak. A szakértők szerint a halál öt nappal a felfedezés előtt kö­vetkezett be. A nyomozás hatalmas appa­rátussal indult. A nyomozók egy harmincöt centiméter hosz- szú, barna nyelű, véres kony­hakést, a szobaasztalon egy tükrön három azonosításra al­kalmas ujjnyomot, a padlón kitépett hajcsomókat, több inggombot, a tűzhely fölötti falinaptáron pedig „itt voltam 1961. április 25-én” felírást ta­láltak, dulakodásra utaló nyo­mokat viszont nem. A nyomozók megállapították, hogy R. János és B. Gizella április 25-én reg­gel dolgozni ment. B. Gizella déli fél egykor fejezte be a munkát és 2—3 óra között, R. János pedig 5 óra után érke­zett haza. R. Jánosné betegsé­ge miatt aznap otthon maradt. A helyszín szerint valamennyi felnőtt áldozatot az első szobá­ban ölték meg különböző idő­pontokban és egymás után. Először F. Máriát, aki egyálta­lán nem dolgozott, majd R. Já- nosnét, és a gyereket, még ebéd előtt. (A gyomruk telje­sen üres volt.) F. Máriát, R. Jánosnét és a kisfiút azért rej­tette el, a lakást azért hozta rendbe a gyilkos, hogy a mun­kából hazatérő B. Gizella és R. János gyanútlanul lépjen a szobába. A borzalmas ember­irtás okaként bosszú, vagy szexuális elferdülés jöhetett számításba. A helyszín szerint a gyilkos jól ismerte az áldo­zatok családi életét, sőt élet­rendjét is, nyugodtan rendez­kedett egy-egy gyilkosság kö­zött, mert tudta, hogy a csa­lád melyik tagja miikor vár­ható haza. Mivel F. Mária és B. Gizella ismert alakjai voltak a szege­di italboltoknak, a nyomozók kérték a vendéglátóipari dol­BIATORBÁGY JÚLIUS 27-TŐL AUGUSZTUS 2-IG SZÖVETKEZETI KULTURÁLIS ÉS KERESKEDELMI NAPOK gozókat: közöljék a két nővel kapcsolatos észrevételeiket, il­letve azt; tudnak-e arról, hogy valaki „Pobeda” vagy ,.UMF” gyártmányú órákat akar érté­kesíteni (A Pobeda R. Já:*os, az UMF B. Gizella órája volt, amelyet a gyilkos magával vitt.) Nem sokkal később je­lentkezett a rendőrségen az egyik büfé női alkalmazottja. Elmondta, hogy április 25-én Vass Gyula nevű ismerősével a kubai balettegyüttes műsorát nézték meg. Vass Gyula fején vérző sebet látott. Kérdéséré a férfi azt mondta, hogy megtá­madták és boxerrel fejbéver- i ték. Az asszony bejelentette: Vass Gyulától egy használt nylonsálat kapott, s hogy a férfinél két karórát látott. A bejelentés után Vassról meg­állapították, hogy 25 éves. nős, szegedi lakos, 1961. április 12-én szabadult a börtönből. Azóta és ezt megelőzően sem dolgozott rendszeresen, két i esetben volt büntetve. Az el- len.forradalom után Angliába disszidált. 1958. márciusában tért vissza Magyarországra. A sálat, amelyet Vass Gyula nő- ismerősének ajándékozott, a nyomozók megmutatták az R. család szomszédainak. Többen felismerték benne F. Mária sálját. A férfi kezdetben körömszakadtáig tagadott. Az ajándékba adott világoskék nylonsálról azt ál­lította, hogy a feleségéé, a Pobeda óráról pedig: egy év­vel korábban Szegeden, az ajándékboltban vásárolta. A felesége néhány nappal ké­sőbb bejelentette: őszinte-val­lomást akar tenni. Elmondta, hogy férje 1961. április 25-én, reggel ment el otthonról és délután 6 óra körül érkezett haza. Amikor a kalapot levet­te, fején véres sérülés lát­szott, amelyről azt állította, hogy verekedés közben kapta. Ezután színházba ment. Más­nap hajnalban a felesége ki­kutatta zsebeit, s egy Pobeda gyártmányú, illetve egy feke­te számlapos UMF órát talált. Ezután néhány napig nem látta a férjét, majd egy este séta közben a férje elmondta, hogy „szörnyű bajba került, mert az Alsóvárosban négy embert megölt." Mind jobban gyűlt a bizo­nyíték Vass Gyula bűnösségé­re. (Bizományi Áruházban si­került az egyik órát megta­lálni, a laboratóriumi szakér­tő vért talált Vass cipőjén, az írásszakértő pedig megállapí­totta, hogy írása azonos a naptáron talált feljegyzéssel.) Miután megismerte a cáfol­hatatlan bizonyítékokat, Vass gondolkodási időt kért, majd beismerő vallomást tett. El­mondta, hogy április 25-én reggel 7 órakor kelt fel, az állomás büféjében pálinkát ivott. Elhatározta, hogy fel­keresi az R. családot (ugyan­is F. Máriával korábban kap­csolata volt). F. Mária nyi­tott ajtót, R. Jánosné éppen orvosi felülvizsgálatra készült az SZTK-ba, a belső szobá­ban, a kis R. János aludt. Dél­előtt 10 óra volt. Vass az első szobában beszélgetett a két nővel, s amikor R. Jánosné elment otthonról, Vass erő­szakoskodni kezdett F. Máriá­val. Dulakodás közben Vass észrevette a tűzhely mellett a faládához támasztott kisbaltát, felkapta és leütötte az asz- szonyt. A gyilkosság után át­húzta áldozatát a belső szo­bába és várta R. Jánosnét. 11 óra lehetett. Hogy a hazatérő asszony ne fedezhesse fel a gyilkosságot, felmosta a pad­lót és rendbetette a lakást, s amikor az asszony a lakásba lépett, baltával leütötte. Köz­ben az alvó kisfiú felriadt és sírni kezdett. Vass felöltöztet­te a gyereket, sálat kötött a nyakába, gumijátékot adott a kezébe és kivitte a virágos­kertbe. A meggyilkolt R. Já­nosné táskájából elvette a fél kiló kenyeret, kezet mo­sott és szalonnát evett. Köz­ben elhatározta, hogy a kert­ben játszó gyermeket is meg­öli. Felvitte a padlásra, s ott végzett vele. Déli fél egy le­hetett. Visszatért a lakásba." Ä baltát és a konyhakést egy székre tette, és várt. B. Gizel­la negyed öt körül érkezett haza. Észrevette a tűzhely előtt a vért. Segítségért kiál­tott. Vass leütötte, a holttes­tet takaróval letakarta, s vár­ta a család utolsó tagját, R. Jánost. A férj 5 óra körül ér­kezett haza. Az ajtóban Vass leütötte, majd konyhakéssel többször mellbeszúrta. A gyilkosságsorozat után észrevette, hogy az inge véres, ezért a szekrényből kivett egy krémszínű inget. Szűk volt, ezért letépte magáról, s egy fehéret vett fel. Magához vet­te R. János szürke nagykabát­ját, kalapját, az asztalon levő vizeskancsót a házaspár falon függő arcképéhez vágta, majd zsebre tette R. János Pobeda, B. Gizella UMF gyártmányú karóráját, F. Mária világoskék nylonsálját, R. Jánosné és B Gizella napszemüvegét. A ka­put bezárta, s a kulcsot a csa­tornába dobta... A Csongrád megyei bíróság Vass Gyulát halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. B.—B. Különleges ünnep Szobon Augusztus elsejére befe­jeződik az új gázcseretelep építése Szobon. A lakos­ságnak ez a régi óhaja te­hát beteljesül. Ebből az alkalomból viszont a szobi­ak mégsem rendeznek nagy és általános ünne­pélyt. Inkább készülnek annak egyesztendős évfor­dulóját megülni, hogy az annyira szükséges, régen sürgetett benzinkút építése abbamaradt, miután az ÁFOR a benzintartályokat azóta se szállítja Szobra. Ezek beépítése nélkül per­sze nem tárolható benzin, nem működhet a kút sem. Hogy a híresztelések sze­rint megrendezendő ünne­pet az örömnek vagy a ha­ragnak szentelik-e, nehéz elképzelni. Át is engedjük e találós kérdés megfejté­sét az ÁFOR-nak. GYERMEKNEVELES BALESETEK Az újságokban mostanában sajnos gyakran olvashatunk gyermekbalesetekről. A szü­lők a hírekre elszorult szív­vel gondolnak arra, hogy az ő gyereküket is veszély fenye­geti, szeretnék megelőzni, de hogyan? Nem tudnak állan­dóan a nyomukban lenni, nem is zárhatják be a szobá­ba. Tájékoztassák a gyereket ezekről az eseményekről, ijesz- szenek rájuk, vagy célszerűbb ha elhallgatják a szomorú hí­reket? A felvilágosítás rendkívül lényegés, a veszély­re fel kell hívni a gyermek figyelmét, de a túlzásoktól óvakodni kell. Ha a kisgyermeknek állan­dóan a ráleselkedő veszé­lyekről beszélnek és a bal­esetek, vagy halálos végű szerencsétlenségek ismerteté­sével gyakran ostromolják, bizonytalansága, riadtsága olyan mértékben fokozódhat, hogy ez lehet a szerencsétlen­ség egyik okozója. A tájékozatlanság, hasonló következményeket vonhat ma­ga után, a gyermek nem érzi a veszélyt. A gyermek tájékozatlansá­gánál mindig figyelembe kell vennünk a gyerek élet­korát és alkati sajátosságát. Elsősorban a pozitív megoldásra kell fel­hívni figyelmét. Ki kell ala­kítani bennük a helyes ma­gatartás szabályait a közleke­déssel és a strandolással kap­csolatosan is. De ez csak az első lépés. Vajon célraveze­tő-e, ha csupán figyelmeztet­jük a gyereket arra, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni? A balesetek szerencsét­len gyermekáldozatai talán nem tudták, hogy az úttesten nem lehet átrohanni, hogy mielőtt lelépnek a járdáról, körül kell nézniük? Vagy a mély vízbe menő, úszni nem tudó gyerek soha nem hal­lott arról, hogy mély vízbe nem szabad menni, ha nem tud úszni? Nem valószínű/ Ezt a figyelmeztetést minden szülő megadja gyerekének. Több kell ennél, nem elég csak hangoztatni, hogy a testi ép­ségére vigyázni kell. A gye­reknek éreznie kell, hogy az ő egészsége, testi épsége a szü­lők és az egész társadalom számára mindennél fonto­sabb. A gyermekbalesetekért, sze­rencsétlenségekért felelős az egész felnőtt társadalom. Ha más gyereke is fontos lenne számunkra és éreznék a gyerekek általában, hogy a felnőtt azért lép közbe, amikor felkapaszkodik a zsúfolt villamosra, mert félti őt és strandokon a mély vízből kiküldi, mert nem akarja, hogy baj érje, ha a fel­nőttek egységes állásfoglalá­sát tapasztalná, akkor szá­mára is nagyobb jelentősége lenne a tilalomnak. Nem ké­nyelmetlen, a felnőtt önké­nyességéből fakadó korlá­tozásnak, hanem segítőszán­déknak minősítené beavatko­zásukat. Nehéz azonban erről meg­győzni őket, amíg olyan ese­tek adódnak, hogy a zsúfolt buszra felszálláskor hátra­nyomják a várakozó gyere­ket, esetleg éppen azért, hogy saját gyereküket óvják. De nehéz a szabályt elfogadtat­ni a kisgyerekkel azért is, mert sokszor éppen az őt ok­tató felnőtt vét ellene. Autók •között átrohan a gyerekkel, mert sietős az útja, fegyelme­zetlenül lökdösődik, fröcs­köl a strandokon. „Tréfás” vízalá nyomogatással szóra­kozik. Bátorság-a nevelés cí­men erőszakolja a gyereknél a vízbe ugrást. A gyerek alkatától függően különbözőképpen kell befo­lyásolni személyiségüket. A bátortalan gyereket biztatni kell, a vakmerőt fékezni. A bátortalan gyereknek fe­lesleges hangsúlyozni, hogy milyen szerencsétlenségekkel járhat a szabályok be nem tartása. Inkább azt kell hangsúlyozni, hogy aki meg­tanulja a szabályt, annak nincs oka félelemre. Lehető­séget kell adni, hogy gyakor­latot szerezzen. Természete­sen a fokozatosság elve kell, hogy érvényesüljön. A köz­lekedni még nem nagyon tu­dó gyermekeket nem küld­hetjük el hosszabb útra. De engedjük el esetleg úgy, hogy az átkelőhelyen eleinte szem- melkísérjük, megvárjuk, míg átér és biztassuk, hogy ere­jéről és ügyességéről maga is meggyőződhessen. Semmikép­pen sem erőltethetjük viszont, ha félelmet mutat. Nem fog elmúlni félelme a víztől, ha beledobjuk. Ha azt akarjuk elérni, hogy ne féljen, tanít­suk meg úszni olyan mélysé­gű vízben, ahol még nem érez félelmet. A vakmerő gyermeket vi­szont fékezni kell. Természe­tesen a fékezés nem jelenthet itt sem ijesztgetést. Azt k megértetnünk vele, hogy a torság és a virtuskodás nem egyenlő. A szabályok megsér­tése nem azt mutatja, valaki erős vagy bátor, hane: csak azt, hogy felelőtlen. (Dr. H. A.) \inei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents