Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
1967. JULIUS 23., VASÁRNAP 7 Hízott egy keveset? A felesleges zsírlerakódás a kövér ember szívét viseli meg legjobban. Minden kiló súlyszaporulat a szív számára munkatöbbletet jelent és végeredményben a szív korai kifáradásához vezet. A zsír a szívizomrostok közé befurakodik és elhájasítja. A hízás a szervezet ellenállóképességét is csökkenti. Az orvosoknak az a tapasztalatuk, hogy a legtöbb ember fájdalommentesen, a legcsekélyebb megerőltetés nélkül és gyorsan szeretne eredményt elérni a fogyásnál. Pedig a fogyókúrát türelemmel kell végezni. Ez annál is könnyebb, mert a kúra alatt nem kell és nem szabad éhezni. Fogyni pedig lassan, szinte dekánként ^ kell, mert a gyors fogyást^ megsínyli a szervezet. Az ^ oktalan éhezés gyengeség- ^ hez, idegességhez, a testi és ^ szellemi frssesség csökkené- ^ séhez vezet. Enni tehát kell, 8 de olyan ételeket, amelyek ^ nem hizlalnak. Ismert az a^ mondás: „Reggel élj, mint^ egy fejedelem, délben mint§ egy polgár, és este, mint egy § koldus”. Sajnos, sokan for- ^ dítva csinálják. A reggel és ^ délben elfogyasztott ételeket ^ a szervezet napközben fel- ^ dolgozza. Az esti bőséges va- ^ csorát azonban nem. A fo- ^ gyókúra ideje alatt taná- S esős külön vacsorázni, mert § a családtagok „inspirálják” § egymást a „pogány” étkezés- § re. Aki szereti a zsíros été- ^ leket, sok édességet, tésztát,^ kenyeret, burgonyát fogyaszt, ^ vastagon keni meg vajjal a ^ kenyerét, közben egy-egy ^ adag tejszínhabot sem ta- ^ gad meg magától, az ne cso-^ dálkozzék azon, ha hízik. 8 Felvetődika kérdés: mit| együnk és mit ne együnk ?$ Ha egy mondatban kellene^ válaszolni, azt mondhatnánk: ne együnk túl zsíros ételeket, óvakodjunk az édességektől, tésztaféleségektől és ne fogyasszunk sok folyadékot. Száműzni kell tehát az étrendből a kövér disznóhúst, a tortát, a vajas süteményeket, a nagyobb meny- nyiségű burgonyát, édes borokat. Fehérjére a szervezetnek a fogyókúra ideje alatt is szüksége van. Persze néha elkerülhetetlen egy-egy vacsorameghívás, amikor hagyományos értelemben jóllakik az ember. De másnap böjtölni kell. A fogyasztószerek használata csak a lelkiismeret megnyugtatását célozhatja. Nemcsak az étkezés megszorításával kell küzdeni az elhízás ellen, hanem fokozott mozgással is. Sokat segít a napi 1—l*/j órás séta, s az úszás. A felesleges zsírtól való megszabadulás nemcsak esztétikai, hanem orvosi követelmény is. Ha tehát úgy érezzük, hogy terhűnkre van az a néhány kiló, amelyet felszedtünk, kezdjünk észszerű fogyókúrát. De ne hétfőn, vagy a hónap elején, hanem még ma. Dr. Marék Antal A korszerű automata üzletekben elmaradhatatlan az önkiszolgáló büfé. Tartozéka a tárcsázásra működtethető, mikrohullámmal sütő szekrény, amely 4 másodperc alatt elkészíti a vendég álltai tárcsázott ételt (minden ételrekesznek hívószáma van, s a kívánt rekesz tártárcsázásával adunk jelzést a sütőnek az étel elkészítésére i.. Ma már nem fantasztikus elképzelés az eladók nélküli üzlet. Kísérjük el útjára egy ilyen üzletbe a vásárlót, aki éppen egy forgósorompó előtt áll. Megjelenik a világító felirat: „Lépjen be, kérem!” A vevő eleget tesz a felhívásnak, majd egy automatát pillant meg, amey gombnyomásra kiold egy piros műanyagérmét. Most oldódik a második forgósorompó zárószerkezete és a vevő beléphet a robotautcrmata önki- szolgáló boltjának elárusító helyiségébe. Tíz automatában kereken ezer különféle cikk vár vevőre: leveskocka, tejszín, kolbász, bor stb. A vevőnek könnyű a helyzete. Az érmével a kezében egyik automatától a másikig sétál. Amikor a kirakatablak mögött meglátja, amire szüksége van, behelyezi érméjét az automata nyílásába, megnyomja a megfelelő mutatószámmal ellátott billentyűt, például a „2 E-t” és a továbbító gépezet máris a „2 E” rekeszének irányában mozog. A továbbító készülék megmarkolja a kiválasztott árut és a kivételező állomáshoz viszi. Ott a vevő kiemeli az árut. Időközben a bevásárló érméje a visszaadó nyílásba került, ugyanis a következő vásárlásnál ismét szükséges. A vevő végül a pénztárhoz megy. Az érmét ott használja utoljára. Az érmét ugyanannak az automatának a hátsó oldalán levő nyílásba helyezi, amelytől azt vásárlása kezdetén kapta. A teljesen automatikus regisztráló pénztár egy másodpercen belül kidobja a pénztárutalványt, amely az egyes tételeket és a végelszámolást tartalmazza. Az automata önkiszolgáló bolt egyidejűleg 30 vevőt tud kiszolgálni, ezért 30 darab érme áll rendelkezésre, amelyek külsőleg úgy hasonlítanak egymásra mint egyik tojás a másikra, csupán a rájuk nyomtatott számok különböznek. Amit a vevő nem tud: minden érmének megvan a „maga saját belső élete”, mert mindegyik más ohmértékű ellenállással rendelkezik. Amikor az automata elnyel egy érmét, „impulzust" küld a tárolóközpontba. Ezzel megnyílílc a „vevőszámla”. Ha például az érmének 15-ös a száma, a berendezés ugyanezzel a számmal várja a vevő további vásárlásait, készen azok folyamatos regisztrálására. Ha például a vevő egy 3,57 Ft értékű cikket vesz ki, az árberendezés az összeget magnószalagon regisztrálja, azután ismét kikapcsol — a legközelebbi vásárlásig. A robotautomata önkiszolgáló bolt majdnem háromszor annyiba kerül, mint egy hasonló méretű önkiszolgáló üzlet, de a befektetés már a személyzetnél jelentkező megtakarítás miatti is kifizetődő. Ez a bolt „építőelemekből” áll, amelyek tetszés szerinti méretű áruházzá illeszthetők össze, S még egy fontos dolog: a robotautomata önkiszolgáló bolt nem téved sem a vevő sem az üzlet kárára. Rakétameghajtású szovjet repülők magasan a felhők felett (APN foto) S mázzá. Reggel fejedelem — este koldus TUDOMÁNY - TECHNIKA Vércsoport-meghatározás — elektronikus úton H. G. Nöller, röviddel ezelőtt még Heidelbergben dolgozó szakember egy elektronikus eljárás segítségével olyan módszert dolgozott ki, amellyel rövid idő alatt a vércsoportok tökéletes pontossággal meghatározhatók. Az ötlet azon a felismerésen alapszik, hogy a vér széruma a kísérletek folyamán kitűnő áramvezetőnek bizonyult, míg a vörösvértesteknél (erythroci- ták) ezt a tulajdonságot nem lehetett megállapítani. A vér alkotórészeinek ez a differenciált áramvezető képessége tehát alapfeltétele az új módszernek, amelynek segítségével az emberi vércsoportok gyorsan és biztosan megállapíthatók. Ugyanis a kísérleti vérben a fent említett okok miatt egy bizonyos fokú elektromos ellenállás lép fel (legkésőbb egy perc leforgása után), amely a megfelelő műszerekkel mérhető. Ezt az elektromos ellenállást avval magyarázhatjuk, hogy az áram hatására megindul a vérben az alvadás folyamata, az ún. agglutináció, amely az ellenállást okozza és egyben a kísérlet pozitív vagy negatív eredményét is mutatja. Nöller német kutató (jelenleg az Egyesült Államokban él), eljárását eddig több mint 3000 személyen próbálták ki. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a kísérleti orvostudomány egy újabb sikerrel büszkélkedhet, ugyanis gyorsasága mellett az új metódus az egyetlen a világon, amely pontosságban minden eddigi eljárás eredményét túlszárnyalja. ÁRAM A TESTBE! II. Agygeneráfor — izomfeszültség Majmokon bizonyították be, hogy az agy nemcsak válaszol az elektromos ingerlésekre, hanem saját maga is termel elektromosságot. Mégiscsak Hans Berger jénai pszichiáternek az 1924—29 között folytatott kísérletei eredményeként sikerült emberi agyhullámokat sértetlen, zárt koponyán keresztül felfognia. A tudományos és technikai nehézségeken kívül Bergernek meg kellett küzdenie a köténnyel, a meg nem értéssel is. Sokan kétségbe vonták ugyanis, hogy ezek az elektromos hullámok valóban az igyból indultak ki. A 30-as években Ismerték el módszerét, ettől kezdve azonban a fejlődés gyors volt. A II. világháború alatt már a sebesültek gyógyítására is alkalmazták, a háború után pedig nagy apparátussal folytatták az elektroenkefalográfiának nevezett módszerrel a kutatást az agy működésének a pontosabb megismerése céljából. Elektromos szempontból az agy nagyon kis feszültséget termelő generátornak tekinthető; az agyműködés során keletkező áram feszültsége csupán egyizede a szívműködés közben keletkező feszültségnek. Gyakran 4—5 milliószoros erősítésre van tehát szükség, hogy az agy hullámait felfoghassák, elektro- enkefalogramot (EEG) készíthessenek. A hullámok vételéhez kerek, ingomb nagyságú ezüst érintkezőket, eletkródákat helyeznek a beteg fejére, lehetőleg minél többet, mert így az agy nagyobb területéről jutnak információhoz. Kérdés ezek után, hogy az orvostudomány milyen következtetéseket vonhat le e hullámokból? Kitűnő segédeszköznek bizonyult: az agydaganatok helyének megállapításában nagyon jó szolgálatot tehet Egyetlen betegségnél, az epilepszia megállapításánál önmagában az EEG is elegendő. Az EEG-t ma már a beteg műtét alatti állapotának az ellenőrzésére is felhasználják. Alváskor a görbék jellege megváltozik, manél mélyebb az alvás, annál kifejezettebben. Ha az altatószer mennyisége a veszélyes szinthez közeledik, a görbén megállapítható. Ennek alapján olyan altatógépet szerkesztettek, amelyen előre beállítják a kívánt altatási mély- : séget, és az agyhullámok alap- : ján a készülék önműködően; adagolja az altatót. Újabban még más területen ! is felhasználják a bioáramot í gyógyításra, illetve betegség- megállapításra. Az izmok mű-' ködése közben keletkező fe~ ■ szültség vizsgálatával az elekt- ; romiográfia foglalkozik. Segít-; ségével következtem lehet az' ideg-izomrendszer esetleges' károsodására és megfelelő el- i járással meg lehet határozni, ? hogy a károsodás hol keletke- i: zett. $ Nagy hasznát veszi ennek ;> nemcsak az ideggyógyászat, hanem a belgyógyászat, az ortopédia, a szülészet és a törvényszéki orvostan is. Az elektromiográfia alkalmazása azonban túlnő a hagyományos orvosi szakok területén. A bioasztronautika például a súlytalanságnak az izomműködésre gyakorolt hatását vizsgálja vele, de érdekes új területe a mesterséges végtagok vezérlésének a kérdése is. A brüsszeli világkiállításon bemutatott szovjet műkéz már így működött Mindez talán elegendő annak bizonyítására, hogy a szervezet áramtermelése legalább olyan fontos és hasznos mindennapi életünkben, mint a világító fényt adó villanyáram. (Vége) Gyakorta elhangzik a kérdés: „Miért nem menekülhetnek a bajba jutott repülőgép utasai ejtőernyővel?” — ilyesmiről ugyanis sohasem hallunk. A repülőgép-katasztrófák 80 százaléka röviddel a felszállás után vagy leszálláskor történik. Ilyenkor természetesen lehetetlen ejtőernyő használatára gondolni, hiszen nincsenek meg az ugráshoz szükséges feltételek (magasság, sebesség, idő stb.). De ha a baleset az ejtőernyős ugrásra alkalmas körülmények között éri is a gépet, nagyon csekély a reménye annak, hogy az utasok ejtőernyővel menekülhessenek. A modern utasszállító gépeken rendszerint 80—120 utas foglal helyet és (konstrukciós okokból) mindössze egy, esetleg két ajtó található a géptörzsön. A gépek 10 000— 12 000 méter magasságban szelik a légóceánt; az utasok között szép számmal akadnak öregek és nagyon fiatalok, akik aligha képesek arra, hogy első próbálkozásra eredményes ugrást hajtsalak végre ekkora magasságból. Az utazás meglehetősen kényelmetlenné válna (nem is lenne túl bizalomgerjesztő), ha az utasoknak már a beszálláskor magukra teniük a súlyos ejtőernyőfelszerelést és a meleg öltözéket, amely a nagy magasságban való megfagyás- tól védene ugrás esetén. Többször hallunk arról, hogy a katonai gépek pilótái a bajban kivetőülés (ka- tapult) segítségével hagyják el a gépet. Sajnos, a polgári repülés keretében ez a módszer sem vezethető be. Elsősorban azért, mert a katapultos kirepítés nagyon erősen igénybe veszi a szervezetet, s ezt kevesen élnék túl. A másik akadály az, hogy az utasgép minden ülése alatt (vagy mellett) megfelelő burkolt nyílásnak kellene lennie, amely szabaddá tehető a katapultálás végrehajtásához. Legtöbb reménnyel az a próbálkozás kecsegtet, hogy veszély esetén ne az egyes utasokat, hanem az egész utaskabint mentsék meg több ejtőernyő segítségével. Ha ma még nincs is kidolgozva az életmentésnek ez a módja, elképzelhető, hogy a szárnyaktól és a motoroktól elválasztott utaskabint egyszer majd óriási ejtőernyők fogják visszasegíteni a földre. ' B. I. Felhők felett Menekülés a repülőgépből • • . Üzlet — roboteladókkal
