Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
1967. JÜLIUS 23., VASÄRNAP j Tégla - 76 óra alatt ^ A Zalaegerszeg melletti ^ Teskánd. község határában be- ^ fejezés előtt áll az ország leg- ^ korszerűbb technológiájú tég- lagyárának építése. y ^ Ez lesz a magyar építő- | anyagipar első olyan tég- lágyára, ahol a bányamő- § veléstől kezdve a kész- $ áru szállításáig minden munkafolyamatot gépesí- § tenek. S ^ A korszerű technológia meg- § szünteti a téglagyártás idény- § jellegét is, mert nem lesz ^ szükség a nyerstégla szabad ég •1 alatti szárítására és sem az ^ esős, sem a fagyos idő nem ^ befolyásolja a termelést. ^ A présből egyenesen a ^ szárítókocsira kerül a ^ nyers tégla, onnan pedig ^ folyamatosan halad végig ^ az egyetlen hatalmas szá- § rító- és égetőkemencén. S ^ Amíg a hagyományos mód- ^ szerekkel dolgozó téglagyá- ^ rakban általában egy hónapra $ van szükség, amíg a nyersanyagból égetett tégla lesz, az | új teskándi gyárban ehhez J csak 76 óra kell. $ T~i 41 Filmet forgatnak a tűzoltók „Híg a var“ munkájáról. A készülő jelenethez * ' O a budai vár egyik romos épületét gyújtották fel és oltották el a tűzoHók y*sssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/ss& A tábla szélén Aratni visszajött Minden nyáron — Játékos izmok — Módszeres élet Évek óta minden nyáron elbeszélgetek egy kombájnos- sal. Pedig a kombájnosokkal inkább télen kellene beszélgetni, mert akkor — ráérnek. Most, amikor harmattól harmatig dolgoznak, nem szívesen állnak meg napközben beszélgetni. Talán azért is olyan szűkszavúak ilyenkor, mert mennének vissza a gépre és nem igen akarnak belebonyolódni “semmilyen hosz- szasabb beszédbe.-Persze az is lehet; amúgy is zárkózott emberek. A kom- bájnos eredetileg többnyire traktoros, vagyis; az esztendő nagyobbik részében traktoron dolgozik, s jön a nyár, amikor 50—60 napot arat a kombájnnal. Ez pedig már életforma. Hosszú egyedüllétek a géppel, nagy hallgatások; az ember barátságot köt a motorral, személyi tulajdonságokkal ruházza fel, mindezt azonban inkább érzi, mintsem beszélni tudna róla. Ha volt is vita még néhány esztendeje, hogy mire képes a gép, s hogy vele szemben a kézi aratásnak is megvan a maga előnye: ma már egyértelműen vallják mindenfelé, hogy kombájnok nélkül el sem lehetne képzelni az aratást. Al- sógödön az Egyesült Duna- menti Tsz gabonatermelőszövetkezet; mintegy 3000 hold- r.yi szántójából több mint 1000 hold a rozs és búza. A szántóföldi termelést irányító agronómus, Ordódi Géza a következőket mondta erről: — Azért termelünk ennyi kenyérgabonát, mert az idők folyamán itt tudtunk legjobban gépesíteni. A gabona- termelést a vetéstől a betakarításig géppel végezzük. A kombájnoknak meg különösen nagy szerep jut. Kiszámítottuk pontosan: egy vagon gabona learatásához, elcsépléséhez 28 ember kellene, úgy értem, hogy elvégezzék azt a munkát, amit a kombájn elvégez két emberrel. Alsógödön még hozzá sem nyúltak a búzához, a rozsot hordják a vontatók a kombájnoktól. Csúcseredmény: tíz mázsán felüli átlagtermés holdanként. Van olyan tábla, ahol 13 mázsát ad a rozs. — Ki a legjobb kombájno- suk? — Nincsenek országra szóló eredmények, de megy a munka, ahogy kell. Hogy ki a legjobb? Kiszámítjuk. így jutottunk el Böröczi Lászlóhoz, 6 — ahogy megállapítottuk — már 18 vagon gabonát vágott le, s csépelt el az idén. Alacsony • ember, vastag szemüveget visel, mint a tengernyi olvasástól elgyengült látású tudósok, izmai azonban feszesek, játékos moz- gásúak. A kombájnos derékig meztelen, s csaknem sáros. A por belepte és a porrétegbe medreket vágott a patakzó verejték. Nem, nem könnyű munka az aratás most sem. Hogy elvégzi a gép? De mit áll ki a gépen az ember? — Nem fáradt még? - > • — Nem — mondta —, nem vagyok fáradt. — Azért este mégis jó lehet abbahagyni. — Pihenni csak kell... — Aratott valaha ikézika- szával? — Arattam. — Akkor nehezebben telt a nap? — Nem mondhatnám: akinek megvolt a türelme, annak akkor sem telt rosszul. Közben oda-oda nézett a pöfögő- dohogó gépre, mintha csak attól tartana, hogy nélküle vág neki a táblának. — Min gondolkodik itt egész nap, ahogy megy körbe- körbe? Megvonta a vállát, hogy hát erre meg mit lehet mondani? ■— Itt nincs idő gondolkodni — válaszolt végül. — Figyelni kell, hogy jól működjék a gép. Szinte hihetetlen, hogy tizenkét óra hosszat figyel: hallgatja ezt a monoton zajt, nem keveredik-e bele valami rendellenes zörej, avagy nem hagy-e ki valahol egy- egy ütemet a gép? — A rozsaratás, különösen a mi terepünkön — mondta közben az agronómus —, nem gyerekjáték. Hepehupák, dombnak le, dombnak fel. A rozsaratásért mi is kétszer annyit fizetünk, mint a búzáért. Csak egyet mondok: élig, ha egy pillanatra kihagy a kombájnos, az erős rozsszalma feltekeredik a gépre. — Az igaz — mondta a kombájnos —, jól be kell állítani a gépet. — Meg is mutatta. — Tudni kell, hol vágjon a kasza, mert az is lehet, hogy ütődés éri a kalászt, s kipereg a szem ... Mióta kombájnos? — 1958 óta. De 1949-ben lettem traktoros. — Szóval azokban a hősi időkben. — Akkoriban még — nevetett —, gépész úrnak szólították a traktorost. Bizony — mondta aztán —, még a kormosokon kezdtem, kombájnt is csak 1954-ben láttam először. Azóta már itt az utánpótlás is — mutatja a fiát. aki reggel kezdéstől estig kint van az apjával a földeken. Az Öí szabályos oszlopban Budakalász, új lakótelep Bevásárlás Budapesten Napjainkban egyáltalán nem szenzáció, sőt nem is különösebb újság egy új lakótelep. Lát az ember eleget. Mégis, a Duna jobb partján a budakalászi — Szentendrét kivéve — föl egészen Visegrádiig, még azon túl is, az egyetlen. Igaz, ha az ember a műútról megpillantja a Lenfonó és Szövőipari- Vállalat mögötti sík területen, nem (alíftja szépnek. Az öt szabályos oszlopban, egymás mögött sorakozó egyemeletes házak túlságosan is sematikusak, egyhangúnak tűnnek. idén megy gépszerelőnek, hadd tanuljon. — A gyomrával — kérdeztem a kombájnost —, nincs semmi baja? — Egyszer ugyanis, azt mondta nekem egy traktoros, hogy őket már messziről megismeri az orvos; csaknem minden traktorosnak gyomorbaja van a rázkódástól. — Nekem nincs bajom — mondta Böröczi László. — Én mindig pontosan eszem. Aki beteg lesz, az inkább iszik. Ez úgy hangzik, mint aki tudatosan rendszerezi az életét. hogy elbírja, amit vállalt. Módszeresen él, mint valami sportoló, vagy énekes, aki félti a torkát. — Érthető a dolog — magyarázta az agronómus. — Vannak, hkik isznak előbb, aztán ijres gyomorral szállnak a gépre. Világos: kész a gyomorfekély. Ez az ember erős; az élete, a munkája tempós, kiszámított. — Mennyit végez egy nap? — 200 mázsa körül. Ez itt jó. Vannak domboldalak, hogy üresbe megy fel a gép, s csak akkor tud vágni, ha lefelé jön. Az alföldiek megszöknek innen. Nekem csak ez legyen meg; a 200 mázsa. — Ez forintban körülbelül mennyi keresetet jelent a nyárra? — ötven napot számítottam; így 13—14 ezer forintot. — Mit vásárol belőle? — Kárpitozott bútort. Egyszóval otthoni kényelmet vásárol magának. A háztartása — ahogy elmondta —, már gépesített. Ez minden célja; otthon legyen meg minden. Nyáron még soha nem volt szabadságon. Most is télen veszi majd ki a szabadságot, s elheverészik otthon két-három hetet. — Ha a kombájnról leszáll, 50 nap után, hol folytatja a munkát? Most már itthon — mondta —, traktoron. Az agronómus sebtében elmagyarázza, hogy Böröczi László néhány éve Budapesten, gyárban dolgozott, csak aratni járt vissza, amikor indultak a kombájnok. Az idén azonban nem akarta elengedni a gyár aratni sem, ezért inkább kilépett. Arat, s utána itthon marad a szövetkezetben. A kom’;á;nos csak bólogatott. hogy helyette elmondta történetét az agronómus. — A gépállomás feloszlott — mondta —, mit csinálhattam vrína? Elmentem gyárba. Aratni visszaiött, és most már marad is: nélküle nem in- ^"Ihattak el a kombninok. Dékiss János Saját kivitelezés _építő közösségben A címszavakat leírni köny- nyű, a kezdés azonban nehéz volt. Négy évig tartott a telkek kisajátítása körüli huzavona. A helyi tanács végül is állami hitelből négyszögölenként átlag 55 forintért vásárolta meg magánosoktól az összesen 28 holdnyi, főként bolgár kertészkedésre használt területet. Ezután alakult meg az első építőközösség 52 taggal, s az azonos típusú, két lakást magában foglaló ház tervezőjét, Szenczi Károly építészmérnököt bízta meg a felelős kivitelezéssel. Alkalmaztak egy munkavezetőt, né- nány kőművest, s bíztak ab- oan, hogy így gyorsabban előbbrejutnak. Nem akarom aprólékosan részletezni a tengernyi buktatót, a további bürokratikus akadályokat, az építési engedély, az anyagbeszerzés, a szállítás részleteit. A lényeg az, hogy a vezetőség Kurdics Sándor textiltechnikusra bízta az építkezés ügyeinek irányítását és pontos terv szerint beosztott mindenkit segédmunkásnak, munkaképes családtagjaival együtt. Szombat-vasárnapi, hétköznapi szabad ideje, nyári szabadsága itt telt két évi kemény munkában mindenkinek. Hatvanöt elején kezdték, és tavaly ősszel az első fecskék már beköltöztek ... Milyenek a lakások és mennyibe kerültek? Ha valami ebben a témában lényeges és érdekes lehet, ez igen. A lakások belső térkiképzése okos, célszerű, s ugyanakkor nagyon szép. Egy kétszáz négyszögöles telken álló házban két lakás van, mindkettő kétszintes. A földszinten tágas előszoba, nagy konyha, kamra, mellékhelyiség és egy nagy nappali szoba, ebből fémvázas, falapos csigalépcső visz az emeletre. Fönt van a fürdőszoba, s még két szoba, az egyik tágas erkéllyel.. Lakályos és kényelmes; bőrén elfér benne egy nagyobb család is. Minden lakás alatt, betonlejáróval épített, ,garázsnak is használható, pince van. (Néhányan ide koksztüzelésű kazánt szereltettek be, s innét fűtik majd otthonukat.) Mennyi pénz kellett mindehhez? Az induláskor kézben 25 ezer forint. A telekáron kívül, az külön 80 forint volt négyszögölenként. (Ez majd- hogy ráfizetéses volt a községnek, a villanyvezetéket, a trafóházat is számolva, és a sok közterületet.) Lakásonként 80 ezer forintot hosszú- lejáratú hitel formájában az Országos Takarékpénztár folyósított, és a tagok által elvégzett munka értéke 25 ezret tett ki. A menet közben felmerült kisebb-nagyobb járulékos összegekkel együtt, egy lakás önköltsége összesen 145 ezer forint. ök számolták ki, mert tudni akarták: azzal, hogy maguk építették, közösségben, minden család 70 ezer forintot takarított meg! Víz és csatorna nélkül Az elkészült emeletes házak többségébe már beköltöztek, de az élethez oly nélkülözhetetlen víz sok gondot okoz. Nincs még ugyanis a telepen csatorna, amiben elfolyhatna a szennyvíz és így természetesen a mellékhelyiségeket sem használhatják. Az építési tervekben természetesen szerepelt megfelelő derítő. Ezt minden házhoz terveztek is. Budakalásznak ez a része azonban eléggé alacsonyan fekszik és az elmúlt két évben mindig sok volt a csapadék, magas volt a Duna Vízszintje, sőt egyes területek jócskán víz alá is kerültek. Emiatt magas a talajvíz. S amikor az emésztőgödröket ásni kezdték, az megakasztotta a munkát. Csak jó érzéssel lehet arról szólni: a gondot megértették az illetékesek és gyorsan segítettek. A megyei tanács 850 ezer forinttal, a községi 350 ezerrel, a Könnyűipari Minisztérium pedig félmillióval járult eddig hozzá egy szűrőberendezéssel felszerelt, nagykapacitású derítő építéséhez. (A könnyűipar, érdekeltségét a két helyi textilüzem: a lenfonó és a gyapjúmosó gyár indokolja, a lakók többsége itt dolgozik.) A munka már megkezdődött, és remélik, év végére beköthetik a csatornákat. A második lépcső INC YEN ES szakmunkásképző tanfolyamra JELENTKEZHETNEK 22—45 éves építőipari segédmunkások KŐMŰVES SZAKMÁRA A KÉPZÉS HELYE: KECSKEMÉT Érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. ÉM. BÁCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI V. Kecskemét, Klapka u. 34/a. és a többi... Van második lépcsője is az építkezésnek, sőt, még lesz harmadik és negyedik is. A második építő közösség az elsőhöz hasonlóan alakult meg S6 taggal és az első típussal azonos 18 ház építése is befejezéséhez közeledik. A központi derítő elbírja majd az ezután épülő házak szennyvizét is, a víznyerés viszont már az ide költözők számára nem lesz egyszerű. Az első 52 lakásnak a .közeli gyár, a lenfonó adja ugyanis a vizet saját vízmüvéből, de a többi házhoz ezt már — a kapacitás miatt — nem tudja biztosítani. Így hát kutakat kell fúrni, és motoros szivattyúkkal kell a vizet a lakásokba vinni. Az új lakótelep már az idén tovább bővül; megalakult a harmadik * építőközösség és az OTP most szervezi a negyediket is. Ezek tagjai új típussal élénkítik majd a mostani egyhangúságot: 16, egyenként négylakásos társasházat építenek. Összesen 300 lakás részére van itt hely, telek, annyi is szerepel a községi tanács tervében. Tehát a jelenleginek több mint kétszeresére nő, rövid egy-két éven belül Buda- kalászon az új lakótelep. Ha néggyel szorozzuk a lakások számát — ilyen átlaggal kell számolni — akkor ez 1200 új lakost jelent, valóságos új községet egy összefüggő, viszonylag zárt területen. Ez újabb gondokat hord magában. Üzletekre, iskolákra van szükség Igeh, erre már most gondolni kell, jelenleg ugyan még nem tragikus a helyzet. A községben, vagy a kicsit távolabb levő Szent István telepen bevásárolhatnak. A tartós fogyasztási cikkeket amúgyis a fővárosban veszik meg, hiszen a Margit-hídig HÉV-vel húsz. perc alatt beérnek. Az már nem a legkellemesebb, hogy vannak sokan, akik húsért, zöldségért, gyümölcsért és még sörért is beutaznak, mert bizony az ilyesmivel szegényesen látják él a helybeli üzleteket. Azoknál a családoknál még csak hagyján, ahonnét valaki Pestre jár munkába, mert hazafelé mindezt akár naponta is megveheti, bár nem gyönyörűség a cipekedés igy sem. Az olyan asszonyoknak azonban, akik valamelyik itteni textilüzemben dolgoznak és gyerekük is van — és soknak van — nagyon nehéz a ki-be- utazgatás. Ezt majd mindenki fölemlítette, amikor az új lakótelepet végigjártuk. A másik gond az iskola. Bu- dakalászon jelenleg is zsúfoltak a tantermek. Ha a telep fölépül, legalább 300 gyerekkel több lesz, hiszen nemcsak helyből, de Pomázról, a fővárosból és máshonnét is jönnek ide lakni, természetesen gyerekekkel. A kicsiket valahogy el tudják helyezni á gyári óvodákba, de az iskolásoknak tanteremre lesz szükségük. Bejár’-a az új lakótelepet kísérőim; az építkezés ügyei intéző Kurdics Sándor, a helyi tanács titkára, Csobáncz István, és az OTP két tisztviselője, Bódis Józsefné járási fiókfőnök, és Zsigmondi István megyei igazgatóhelyettes, minden kérdésre részletes és nagyon pontos választ adtak. Arról azonban egyikük sem tui dott mondani semmi biztosat í mikor lesznek itt üzletek, és egyéb szolgáltató helyiségek I Együtt jegyeztük meg kissé keserűen : ha. mondjuk, nem Pokol-csárda mellé épül az a betonlábakon álló nevezetes üvegpalota, hanem ide üzletháznak — mert a tervekber van hely ilyen célokra — akkor nem állna üresen... Azt mondiák, akik intézi a új lakótelep ügyes-bai* 1 dolgait: végig nyitott kérd1 volt, hogyan sikerű! az egész Jó érzés, hogy a nehez. -nár túl vannak. Hctesi Ferenc Pál
