Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-22 / 171. szám

ÍM7. JULIUS 22., SZOMBAT

m«

mer«#

&űHap

*

Finn művészek Ürömön

Az ürömiek örömmel vették tudomásul, hogy a hazánkban tartózkodó finn küldöttség egy csoportja ellátogat hozzájuk. Vasárnap este hét órakor a községi művelődési házban a delegáció 32 tagú művészegyüttese mutatja be hazája dalait-táncait, népi játékait. Az előadás után a finn vendégek baráti találkozón vesznek részt a község lakosságával.

MARI NAPON

Dédapák a kasai tetején

Nem a fiatalság titkát keressük

(Magos már a kazal és csak egyre növekszik, mert két traktor is húzza a szalmát a letarolt földről. Szállítószalag viszi azután fel a magasba, odafönt pedig vasvillások, hatan rakják, ahogy kell, szép rendbe. Két öreget, vagyis inkább már aggastyánt keresek közöttük. Muka János 1891- ben, Fazekas Ferenc meg

Kezdetnek nem rossz...

A tréfás hangot a szerénység diktálja. Nem szeretnének az eredményeiket túlértékelek hibájába esni, így hát inkább azt mondják: kezdetnek nem rossz... Az elmúlt hónapokban kei, találmány szintű új konstrukció született az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban. Az egyik — alkotója Csizmadia Lajos — az automatikus nyomásszabályozó szelep, a másik — alkotói Faragó, István, Hegyi Gyula és LyuMyanovics Antal — a pneumatikus és hidraulikus távvczérlésű sze- Jepmüködtető hajtóművek általános tubáinak megszüntetése új szerkezeti elemek beépítésével. A két, találmányszintet elérő, új, valóban korszerű gyártmányt jelentő konstrukciós javaslat — ahogy a gyárban mondják — hosszabb ideje és jelentős energiával végzett munka első, s mindjárt tiszteletre méltó eredménye. Néhány esztendeje sok szó esett az Ipari szerelvények korszerűségéről, illetve a gyártott típusok egy jelentős részének elavultságáról, s ennek kapcsán — többek között — az Ipari Szerelvény és Gépgyárról is. A bíráló szó meghallgatásra, a gondolat termékeny talajra talált. A gyártmányfejlesztő munka jobban előtérbe került, s az új termékek, melyek az elmúlt másfél évben a gyárban születtek, biztos jelzői voltak egy egészséges folyamat kezdetének. Valami azonban még hiányzott, s ez a valami a „kiugrás” voli. Olyan új termékkel, olyan korszerű konstrukcióval előrukkolni, ami biztosítja a gyár tekintélyének, rangjának növekedését. Nos, a két említett konstrukció ilyen!

Az ipari szerelvények minősége, korszerűsége elválaszthatatlan a gépipar gyors, szinte robbanásszerű fejlődésétől, hiszen amilyen mértékben növekszik a nagy bonyolultsági fokú gépek, berendezések aránya, olyan mértékben kell tökéletesednie a szerelvények gyártásának Is. A piac —, mert napjainkban már teljes polgárjogot kapott üzemeinkben ez a nemrég még alig becsült kifejezés — távol áll attól, hogy bármit megvegyen, csak az a bármi éppen legyen. Válogatni kezd a vevő, márcsak azért is, mert január elsejétől nagyon érzékenyen érinti pénzgazdálkodósát, hasznát gépparkjának hatékonysága, s ezért arra törekszik, hogy ne „összefuserált” szerelvényekkel, alkatrészekkel pótolja azt, ami elkopott, cserére szorul, hanem jó, vagy legalább is megbízható minőségű termékekkel.

A fejlesztő munkának tehát az eddigieknél is fontosabb szerep jut az egész iparban, s így az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban is, mert — ahogy azt mondani szokták — aki élni akar, annak produkálnia kell. És nem bármit produkálni, nem mindenáron, hanem jó terméket, korszerűt, s megfizethető!. A gyárban az elmúlt hónapokban sok minden történt annak érdekében, hogy gyártmányaik minősége javuljon, biztosítani tudják a méretpontosságot — így például jelentős a présgépek nagy orsóanyáinál, a furatesztergálás- nál és menetvágásnál elért eredmény —, s sikerrel jártak olyan erőfeszítéseik is, hogy' bizonyos szeleporsöknál az import színesfémet acéllal helyettesítsék, azonos műszaki mutatók biztosítása mellett. Erőfeszítéseik gyümölcsei valóban olyanok, hogy bátran rámondhatjuk: kezdetnek nem rossz... És nem túlzott optimizmus az sem, ha liozzátesz- szük: rosszabb a folytatás sem lehet...

M. O.

1892-beri született Róluk mondták a kisnémedi Zöld Mező Tsz irodájában, hogy szorgalomban, jó munkában kiállják a versenyt akármelyik fiatallal. Ügyszólván fáradhatatlanok. Nézdegélem a hat embert, de a villát forgatók között ugyan egyiket sem taksálom ilyen magas korúnak.

Két bajuszról

Hogy aztán nevükön szólítom őket, kiválnak a csoportból és amelyik először huppan le az épülő szalmahegyről, hát az mondja magát Muka Jánosnak. ötven esztendősnél azért idősebb forrna, de hogy már a hetvenhatodikat is betöltötte márciusban ...?!

— Tudja — bök az orra alá a rövidre nyírt angol bajuszra —, a bajusz fiatalít. Hátha még a mai fiatalok divatja szerint szakállt eresztek?

Fazekas Ferencet sem véní- ti vastag, fehér bajsza. Barna volt az, amikor még 13-ban megnövesztette, azóta hordja. Akkor vonult be a nagyváradi 7-es Vilmos-huszárnak, huszárgyerek meg nem lehetett ilyen férfidísz nélkül. Négy évig oda volt az első háborúban, mindig a fronton, egyszer sem sebesült meg, később se volt soha beteg, amíg néhány éve kés alá nem került. Azóta kutya baja. Muka János pedig világéletében jó egészségnek örvendett, ahogy ma is.

Egyhuzamban 30 és 40 év

A múltról beszélünk előbb. Muka János:

— Egyhuzamban harminc esztendeig voltam a Goszto- nyi uraságnál kertész. Ez volt a kommencióm; évi 18 mázsa gabona, másfél hold szántó, hét kocsi tűzifa, napi két liter tej és a kertből amit előadtam, minden tíz pengőből egy volt az enyém. Saját házamban laktam.

Fazekas Ferenc:

— Én egyfolytában 40 esztendeig kocsiskodtam a Gosz- tonyi uraságnál ugyanilyen kommend ó mellett

Fazekas 53-ban belépett a Kossuth Tsz-be hét és fél holddal, Muka egy évvel később nyolc holddal követte. 57-ben szétment a szövetkezet, 62-ben alakult az új, a Zöldmező. Mindjárt beléptek mind a ketten. 65 ^óta kapnak öregségi járulékot, azóta is épp úgy dolgoznak, ahogy azelőtt. Helyettesítik a takarmányost

kent. összehívtak a műhelyben egy gyűlést és a lányok nagyon összeszidtak, amiért butaságot akartam csinálni.

— Csakugyan meg akart halni?

— Igen ... nem ... inkább féltem, azt hittem, ezzel bebizonyítom, hogy ártatlan vagyok.

— Rossz bizonyíték.

Nem szól, csak bólogat. És fészkelődik a széken,, mert úgy érd, nem kell emlegetni az ilyesmit.

Segíts, Duna!

Az első, ami feltűnik, hogy biceg. Nehezen ül le a székre, jobb lába merev. Keskeny, hajlott orra, kiugró csontjai jellegzetessé teszik arcát. Sört kér, de nem nagy kedvvel isz- sza.

— A nevemet is kiírja?

— Nem.

— Akkor jó.

Nem barátságtalan, inkább várakozóan hallgatag. Fecskét szív és a hamut minden szippantás után gondosan leveregeti.

— Fáradt? Megviseltnek látom.

Csak bólint.

— Szeretném, ha elmondaná, miért ugrott a Dunába hat hónappal ezelőtt?

— Untam mindent. Főleg magamat.

— Miért?

— Nem vagyok teljes értékű ember.

— Miből gondolja?

— Nem gondolom, ez tény. Féllábú vagyok.

— Ez nem jelenti azt, hogy fél ember is.

Pillanatokig hallgat.

— Lassan már én is kezdem hinni. Mendelssohn púpos volt, Mereszjevnek mindkét lába hiányzik.

— Rajtuk kívül még számtalan példát említhetnénk.

— Mondjon.

Szinte, visszafojtott lélegzettel hallgatja az eseteket. Töprengve válaszol:

— Azt hiszem, maguknak van igazuk. De tudja, milyen érzés olyan fiatalnak lenni, mint én? Nem sportolhatok, táncolni se tudom a mai táncokat. A lányok csak addig szemeznek velem, amíg fel nem állok és meg nem látják, hogy sántítok. Ne felejtse el, tizennyolc éves vagyok.

— De hát az életet ném határozhatja meg csak a sport és a tánc.

— Igaz, de az is hozzá tartozik. Különösen ebben a korban.

— Az ember életében, korától függően változik a fontossági sorrend. Ha valaki elveszti a fél lábát, vagy fél kezét, az még élhet értelmesen.

— Ma már én is ezt vallom. Talán azért is volt jó az az ugrás a Dunába.

Feleltek a „miért"-re

Egy tizenhat éves, nyúlánk lány ezt mondja a „miért tette” kérdésre:

— Mert csúnya vagyok.

Tizenhat éves, felszeg gimnazista:

— Mert elváltak a szüleim.

Szemüveges fiú, állandóan a

nyakát húzogatja:

— Fizikából elhúztak az

érettségin.

Szövőlány, kissé molett, szeme időnként elhomályosodik:

— Otthagyott a Karcsi.

Kiskukta egy szállodában:

— Megvert az apám. így akartam bosszút állni.

Tizenkilenc éves, elvált fiatalasszony:

— ügy bánt velem, mint egy állat. Amikor a kicsi megszületett, állandóan berúgott és azt mondta, megöl mindkettőnket, mert ő még fiatal és nem mond le miattunk a szórakozásról.

Aprószemű, tüske hajú, műszer észtanuló:

— Újra férjhez ment az anyám és engem intézetbe akart adni.

Ilyen és ehhez hasonló feleletek következhetnének még. Komoly és „komolytalan’’ indokok, melyek így vagy úgy. de nagyon befolyásolták őket abban, hogy keressék ezt a mindent elsimító megoldást. Gyerekésszel, kevés élettapasztalattal, tragédiává fokoztak a körülöttük levő bajt. Valamennyien tudják már, hogy értelmetlen dolgot cselekedtek.

De, hogy akkor ezt a kiutat választották, azért nemcsak ők okolhatók.

Hankóezi Sándor

az istállóban, ha kell. Elmennek segédmunkásnak a kőműves mellé, meg a mezőn is elvégeznek minden adódó gyalogmunkát

— Kezdetben — árulja el

Muka János bácsi —, még juhász is voltam, pedig soha nem volt nekem egy szál birkám sem. Kutyát nem adtak, én ugattam, így terelgettem a nyájat — ezen még most is nevet. (

— Hát a büdös sántaságból kigyógyította-e őket?

— Akkor még nem voltak sánták, csak mióta rendes juhászunk van a tsz-ben.

Ezen is nevetni kell egy sort. Utána én beszélek:

Évente 14—16 ezer

— Vállaltak részes termelésre kukoricát, burgonyát, cukorrépát, napraforgót, málnát ...

— Igen, de abban csupán segítünk, inkább csak a család dolgozik.

— Idén, az első félévben, maga, János bácsi 4320, maga pedig, Ferenc bácsi, 4515 forintot keresett a közösben végzett munkájával. Év végére megkétszerezik.

— Dehogy! Jönnek a rövi- debb napok, nem lehet kidolgozni tíz órát, meg aztán hóban, esőben már nem jövünk.

— Mégis, a háztájit, a részt, a földjáradékot meg munkadíjat összevéve, meglesz fejenként legkevesebb 16 ezer forint az évi jövedelmük.

— Annyi nem — tiltakoznak —, jó, ha elérjük a 14 ezret.

Semmiféle brigadéros nem szólítja már munkába őket, a Zöldmezőben dolgoznak a tagok. Mégis, a két öreg magátol jön munkába, évi átlagban havonta 16 napnál kevesebbet egyik sem dolgozik.

— Azt mondják meg, akkor vagy most jobb-e? — kérdem és Fazekas Ferenc nagyon komoly arccal felel;

— Akkor volt jobb — de nem bírja tovább a komolyságot, kacag, — akkor volt jobb, mert könnyebben ment nekem a munka.

Muka Jánosnak van három férjezett lánya, öt saját lábán álló unokája, három dédunokája. Fazekas Ferencnek két fia, két lánya, öt unokája, egy dédunokája. János bácsi mióta megözvegyült, a legfiatalabb lányával lakik, Ferenc bácsi meg feleségével együtt egyik fiával. Dicsérik gyerekeiket, hogy mind milyen apa-, anyatisztelő, szülőszerető.

— Akkor biztosan nem sajnálnák maguktól a kenyeret. Nincsenek maguk már arra rászorulva, miért dolgoznak mégis?

Hogyne lenne az...

— Hát maga miért dolgozik? — fordul felém Muka, de nem felelek, hiszen ez csak olyan szónoki kérdés, amire maga akar válaszolni: — Mindnyájan a pénzért dolgozunk, de nemcsak azért. Aki mindig munkálkodott, öregségére sem tétlenkedhet. | Szeretünk dolgozni, öröm a munka.

— Hogyne lenne az, hiszen mezei — ezt Fazekas mondja. De az is igazság, hogy nem akarunk mink a gyerekeink terhére lenni. Csak havi 260 forint öregségit kapunk.

Hívja már a két dédapót vissza a kazalra egy egészen fiatal velük dolgozó ember, mennek hát. Fazekas még visszafordul:

— Negyven évet az uraságnál, három évet a Kossuth Tsz-ben, hetet az állami gazdaságban. aztán most már hatot itt dolgozom. 56 eszter- dei munka ... mondja, nekem nyugdíj nem jár?

Fenn a kazalról:

— Ez a már az ötvenhete- dik gazdasági évem ...

Muka János hangja a magasból:

— Nekem az ötvenkilence- dik.

Felbúg a motor, a szalag megint szállítja fel a szalmát Szokoly Endre

BABOSOK

Kúpbábú, a Ki a király? egyik figurája

Tizenegy napon át tartott Vácott a színjátszórendezők, a néptáncoktatók és a báboktatók nyári tanfolyama. A bábosok 18-an voltak, megyénk minden tájáról. Megtanulták az úgynevezett kúpbábu készítésének módját. A tanfolyam első napjaiban elkészültek a Ki a király című bábjáték szereplői: kutya, macska, nyúl és sok más állatfigura, A rendezés és a művészi bábmozgatás fogásaira is megtanították

őket. Mi újat nyújtott számukra a tanfolyam?

Dávid Zsigmond, Nagykörös: a bábjátékok rendezési lehetőségeiről sok érdekeset és fontosat hallottam. Olyannyira, hogy most már magam is merek vállalkozni rendezési feladatra.

Kiss Endréné, Nagymaros: A gyerekek leikéhez kell közel kerülnie a bábfigurának, s a szereplőnek is. I

Miért szüntetik meg az előfelvstsleket az egyetemeken és főiskolákon

Jövőre megszüntetik az előfelvételi-rendszert a felső oktatási intézményekben. A Művelődésügyi Minisztérium illetékesei ezzel .kapcsolatban elmondották az MTI munkatársának:

A 60-as évek elején bevezetett egyetemi előfelvételi rendszert több meggondolás tette indokolttá. Az egyik például az volt, hogy sok tehetséges fiatal jelentkezett az egyetemekre és főiskolákra, s ezeknek elöfelvétellel akartuk biztosítani a helyüket a felsőoktatási intézményekben. Az előfelvételisek azonban a következő esztendőkben bizonyos mértékig lekötötték a felvehetők keretszámát — amely nem korlátlan és amelyet mindenkor a társadalmi, népgazdasági szükséglet határoz meg — ilyen formán a gondokat csak ideig- óráig enyhítette.

Egy másik, lényeges Indok, pedagógiai jellegű volt. Ügy gondoltuk, hogy hasznára válik az egyetemre, főiskolára felvételt nyert fiataloknak, ha egy évet munkában töltenek.

A gyakorlat azonban ezen a téren sem igazolta az előzetes várakozást. A fiatalok munkavállalása ugyanis az esetek nagy többségében formális volt, mivel a munkahelyet jórészt nem a leendő képzéshez alkalmazva választották meg. Éppen ezért a munkahely nem segíthette elő a fiatalok fejlődését, nem adott útravalót az előfelvételisnek egyetemi tanulmányaihoz. Ráadásul. munkahelyek többsége a csupán egy évre alkalmazott fiatalra nem fordított kellő gondot, s ezért a javaslatok is többnyire formálisak, semmitmondóak voltak.

További negatív tapasztalat, hogy az előfelvétells egyetemi hallgató tanulmányi előmenetelében az első évfolyamon

— különösen a nyelvszakon

— határozottan észlelhető

I volt a folyamatos tanulás hiánya, a kiesett idő.

Az előfelvételek megszüntetése mellett szól az is, hogy a felvételi keretszámok előlegezett igénybevétele inkább növelte, mint csökkentette az úgynevezett divatos Szakok iránti érdeklődést. Sok fiatal ugyanis azért ragaszkodott a divatos szakhoz, mert bízott benne, hogy ha a túljelentkezés miatt azonnal nem is veszik fel, előfelvételivel majd csak sikerül bekerülnie.

így aztán míg egyes karokon, szakokon sokszoros túljelentkezés volt, addig például a felsőfokú technikumokba — amelyek száma az utóbbi években lényegesen megnőtt — kevés volt a jelentkező.

E meggondolásokból kiindulva, két év óta fokozatosan csökkentettük az előfelvételÍ7 sek számát, sőt néhány egyetemen, illetve szakon az elő-* felvételt teljesen megszüntettük. A tudományegyetemei ken az idén még viszonylag kis számban volt előfelvétel bizonyos szakokon. A követT kező esztendőben azonban az előfelvételi rendszer teljesen megszűnik.

Szeretnénk megjegyezni az előfelvételi rendszer fo+ galmát számos esetben tévesen értelmezték az egye-f temre és főiskolákra felvett és katonai szolgálatra bevonuló fiatalokkal kapcsolatban. A honvédelmi törvény értelmében a 18. életévüket betöltött fiatalok — ha alkalmasak katonai szolgálatra — bevonulnak. Ez vonatkozik természetesén azokra is, akik egyetemre, főiskolára pályáztak éa sikeresen megállták a helyü-r két a felvételi vizsgán. Ők valójában nem előfelvételisek, hanem felvetteknek minősülnek. Rájuk továbbra is az vonatkozik, hogy egyetemi tanulmányaikat a következő katonai szolgálati idő letöltése után kezdik meg.