Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-21 / 170. szám
0 1967. JÜLIUS 21., PÉNTEK "k/CíHop ) HÉTKÖZNAP KILENCEN VANNAK A CSALÁD GONDJA IS PLUSZ TÍZ SZÁZALÉK A főkertész ment a dolga ntán s közben, amíg egyik helyről a másikra értünk — magyarázott. Ott is megálltunk, ahol a paprikát válogatják. Hét asszony dolgozik itt, magas ládahegyek között. Ismerősnek tűntek. A fészer alatt van egy gép, a paradicsomot osztályozza, az előbb még ott láttam őket. Megkérdeztem a főkertésztől: valóban ezeket az asszonyokat láttam-e amott? — Igen, ez a mi rohamcsapalunk felelte. — Vigyázzunk! — figyelmeztette őket, s maga is leemelt két paprikát a szalagról, majd az egyik ládába dobta. — Ami jó exportra, azt lehetőleg ne engedjük át. A gép viszonylag egyszerű szerkezet. Hosszú asztalhoz hasonlít, ami fémlábakon áll. Az mozdult előttem a gép állványzata, s meg is inogtam közben. Be kellett hunynom a szemem. — Maguk nem szédülnek? — Egy kicsit még igen — felelte az egyik asszony. — Mi is most álltunk a gép mellé. Először mindig szédül az ember egy kicsit. Aztán megszokjuk. — Mikor végeznek este? Hány órakor? Csend. — Kilenckor — mondta a főkertész, mire egyszerre fel- zúdultak az asszonyok: — Még &z kellene! — Ebből láttam, hogy a főkertész viccelt. Valamennyien nevettek. — Mindenesetre, amíg készen nem lesznek, addig dolgoznak — mondta a főkertész, s ment, mert elhívták. 1 — Általában reggel ni, mit jelent a maga valóságában az az „asszonyi második műszak”; a család gondjai... És mégis ... Nagydarab férfi ment el tőlünk nem messze, kövéren, cammogva. Oda sem nézett, csak elkiáltotta magát: — Asszonyok! 250 megy egy ládába. Egy pillanatra megálltak a kezek: — Számolni is kell? — Mert van eset, hogy kétszázötven paprikát kell egy ládába dobniuk, s a számolás nagyon megnehezíti a munkát. Most csák álltak és néztek egymásra. A kövér ekkor egy pillanatra visszafordult: — Én csak mondtam, hogy ezt hallottam ... — Az istenit a dolgodnak! — mondta mindjárt az egyik asszony, s valamennyien nevettek, mint a legjobb viccen. Tréfa volt. Mögöttük már kilenc órai munka, mégis, olyan tisztán, frissen tudtak kacagni: — A fene a derekát, ez mindig hülyéskedik. — Tehát maguknak most ez a dolguk — mondtam. — Hol paradicsomot válogatnak, hol paprikát... Igaz? — Van más Is. — Mi itt valamennyien szakmunkások vagyunk — mondta Siposné. — Elvégeztük együtt a tanfolyamét. — Ez gyakorlatilag mit jelent? — Amit megkeresünk, annak még pluszban megkapjuk a tíz százalékát. Nálunk megadja a tsz. Kocséron az Üj Élet Termelőszövetkezetben tehát megadják a tíz százalékot a szakmunkásoknak. Kiszámítottuk gyorsan, hogy minden száz forinton tíz... Ha átlagosan 1200 forintot veszünk havi alapfizetésnek; a tíz százalék ad egy tizenharmadik havi fizetést ... Ennek azonban nemcsak pénzértéke van; — Általában mindig ránk osztják a bizalmi munkát — mondta Országúé. Szóval, amihez hozzáértés, és lelkiismeret kell. Később, amikor a földeken jártam a főkertész oldalán; mutatott néhány paradiesomtáblát. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola kísérletei: hogyan lehet paradicsomot termelni csak kizárólag műtrágya és öntözés alkalmazásával? — Nekünk itt megvannak a lehetőségeink, hogy kísérletezzünk — mondta. — Szakmunkásaink is vannak hozzá... Az asszonyokra gondolt, akikkel korábban megismerkedtem, miközben a paprikát válogatták. Rájöttem, hogy itt tudják; mit jelent a kis csapat szakértelme, s éreztetik is velük megbecsülésüket. A munkacsapat pedig ezt fizeti vissza. Annyira természetes kölcsönösség ez, hogy talán nem is tudnak róla: sem a vezetők, sem ezek az asszonyok. Eszembe jutott, hogy amikor elnézegettem a paprika válogató-gépet, egyszer azt mondta Országúé: — Tavaly odaragadtunk ennek a gépnek a vasához tízen. Az a kis asszony mentette meg az életünket — és mutatta, hogy ki. — Zárlatos lett a gép, és aki fogta a vasat, az áram odaragasztotta a kezét, hogy nem bírt szabadulni. Ö, ez a kis asszonyka, aki távolabb volt, szaladt oda a kapcsolóhoz, neki köszönhetjük az életünket... — Gondolom, akkor magát nagyon megdicsérték, hogy ilyen ügyesen, gyorsan cselekedett — mondtam a piruló kis asszonynak. — Hát — mondta halkan —, nem mondom, örültek ... — A szövetkezet nem jutalmazta meg magát? Csak néztek rám csodálkozva valamennyien. Ez nekik eszükbe sem jutott... Nem várnak ők soha semmiért különleges elismeréseket... Dékiss János asztal lapja hengereken forduló széles, mozgó gumiszalag. A asszonyok egyike a gép végénél áll, s egymásután emelgeti a ládákat, aztán óvatosan csorgatja belőlük a szalagra a paprikát. Ez — mondják is —, férfimunka lenne. Egy asszony nem is bírja sokáig: félóránként váltják egymást. Az asztal két oldalán öten dolgoznak, ők a válogatók. A hetedik a teli ládákat hordja arrébb, s odakészíti az üreseket. Egyetlen szó nélkül dolgoztak. — Nincs itt az egész munkacsapat — mondta a főkertész. — Ketten betegek. Mást viszont nem lehet beállítani, ez annyira begyakorlott csapat... Soká érnék utói őket. Ahogy néztem a folytonosan futó szalagot, egyszerre megLőszer a hegyen Üjabb áldozat a második világháború veszteséglistáján. Ezúttal egy tizenkét éves kisfiú, Budaörsön. Egy gránát ölte meg; hogy hol találta, mit tett vele; ezt csak ó tudta volna elmondani. A veranda olyan, mint máskor, csak néhány repesznyom a falon. És egy összetört síró öregasszony, Ferike nagymamája: — Ha valahol máshol történik, talán könnyebb. A nevetős arca marad meg emlékezetemben. így soha nem tudom elfelejteni a látványt és azt a kis jajszót, amit utoljára sóhajtott. Semmit nem tudnak arról, hogy a lószert hol találhatta. Unokanővére ezt meséli: — Három hete is- talált valamit. Ekkor szóJt a keresztapjának. aki a lövedéket beledobta a kútba ... Képek kerülnek az asztalra: ez volt ő... Mosolygás, szép arcú kisgyerek. A sarokban nagv csomó nád. ö szedte egy hete, talán horgászbotnak. Most céltalanul kókad a sarokban, de senki nem tudja kidobni... El kall menni innen ... A legjobb barát Dobos Tibor. — Csuda rendes fiú volt — mondja. — Akikor délelőtt is együtt játszottunk. Én hazajöttem valamiért, nem sokkal később történt. — Te nem tudtál róla, hogy lőszere van? — Nekem nem mondott semmit... Tetszik tudni, tavaly is talált valamit. Akkor elvettem tőle. Közbeszól a papa; — Az egy kis repülőbomba volt. Én ismerem a lőszereket. — És azzal mi lett? — Eldugtam a kertjükbe, egy bokor alá —, mondja Tibi. — Miért nem szóltál valakinek ? ... — Én is csak most tudtam meg, de nem valószínű, hogy az volt... — szól közbe Tibi édesapja. A nagyobbik Dobos fiú: — Sok gyerek játszik erre lőszerrel. A Mündler-fiú engem is hívott. A Kőhegyen még mindig találnak gránátokat. A környék a budapesti harcokban a németek utolsó menedékeinek egyike volt. Mindenfelé mesélik, hogy a kertekből állandóan előkerül lőszer. Nemrég hatalmas bombát talált egy gyerek. A környékbeli hegyek kövei között, barlangjaiban ~ ezt a legtöbb gyerek most is határozottan állítja — sok a lőszer. Keresem Mündler Jóskát. A Kőhegy aljában lakik. Csali az apját találom otthon: — Á... Az én fiam nem csinál ilyesmit. Nem mondom, régebben hozott haza golyókat. Azonnal elvettem tőle és szétszórtam. — Nem kérdezték, hogy hol találta? — Hát a hegyben... Még mindig sok van arrafelé ... Egy kisfiú — Szepes Peti — azt mondja: — Nem veszélyesek... Csomó puskagolyó van. Csak a magot kell belőle kivenni, a puskaport kiszórni és klasszul ficr — Meg tudnád mutatni, hol lehet még ilyet találni? — Odafent —, mutat a hegyre. A Szijjártó gyerekek a kertben találtak egy aknát. A kihívott tűzszerészek ugyanitt még tizenhárom darabot ástak ki. Most mindenki emlékszik, hogy ismerősei közül ki talált robbanóanyagot. Arra a kérdésre, mit tettek vele, ilyen válaszokat kapok: — Bedobtuk a kútba... — Elástuk ... Alig hallani azonban azt, hogy jelentették a rendőrségnek. Mintha nem gondolnának arra, hogy nemcsak a megtalált lőszer ártalmatlanná tételéről van szó. A Szijjártó gyerekek egy aknája, tizenhárom másik nyomravezetője volt... Évekkel ezelőtt még tréfálkoztunk azon a gyufásdobozon, Ynelvnek címkéje a talált robbanóanyag bejelentési kötelezettlégére hívta fel a figyelmet. És most egy újabb tragédia figyelmeztet! I O. F. Síkor kezdünk, déltájban van két óra szünetünk, és utána este hétig, fél nyolcig dolgozunk — magyarázta Ország Lászlóné, aki éppen a ládákat borítgatta a szalag végénél. — Család? Kiderült, hogy mindegyikőjüket gyerek, férj várja haza. — Ki főz? — Hát mi — mondta Sipos Istvánná, a csapat vezetője. — Délben van két óránk. — És este — mondta egy másik asszony. Közben a gép egyre csak haladt és tempósan, gyakorlottan szedték róla a paprikát. Kiszámítottam, hogy most átlag hat- hé* órát alszanak naponta. Csak dolgoznak, dolgoznak nap mint nap, eseménytelenül. Ezek azok a pillanatok, amikor óhatatlanul végig kell gondolGyümölcsszállító teherautók Naponta 780—800 teherautót ad a mezőgazdaságnak a TEFU zöldség- és gyümölcsszállításra. Egyes gyümölcsfélék szállítására a meglevő gépkocsipark nem alkalmas, mert a legtöbb teherautónak igen kemény a rugózata, s szállításnál köny- nyen törik a puha gyümölcs. Ezért az idén még a nagy mezőgazdasági szállítások előtt forgalomba állítottak Ötven W 50 L-típusú, a Német Demokratikus Köztársaságból vásárolt teherautót, amelynek rugózata kitűnően alkalmas kényesebb áru továbbítására. Felhőtlen vakáció Magyar—román együttműködéssel készül Bán Frigyes új filmje, a „Felhőtlen vakáció”. Témája: egy Magyarországon vendégeskedő román leány megismerkedik egy magyar fiúval, s megszeretik egymást. A film a sztori „ürügyén” végigvezeti a nézőt a Balaton és Budapest legszebb részein, s elkalauzolja a román tengerpartra. Főszereplő Ernyei Béla és llinka Tomo- roveanu, a bukaresti Nemzeti Színház tagja. TEGNAP A TV-BEN TÁNCDALFESHIVÁL 67. A Magyar Rádió és Televízió 1967-bcn is megrendezi a táncdalfesztivált a Madách Színházban. Az első elődöntőben tegnap este húsz számot adtak elő a táncdalénekesek. Felvételünkön: Mátray Zsuzsa Utak a holnapba Személyre címzett feladatok — Egymillió biztatás Év elején tízesztendős fennállását ünnepelte a gyár. Volt mit számba venni, s a holnapi teendők sem ígértek kevesebbet. Sokféléi vezetnek az utak a holnapba, s egyik út sem könnyen járható, mert töretlen még, nem kitaposott. És mégis: mind több azok száma az Egyesült Izzó váci TV Alkatrész és Képcsőgyárában, akik ezekre a holnapba vezető utakra lépnek. Egytől ötig Egyetlen típussal, a 17” 90°-os képcsővel kezdődött a gyártás. Napjainkban öt képcsőtípus készül, s az elmúlt évek mérlegében sokat nyom a mintegy másfél millió darabos képcsőmennyiség. Tömeg- gyártás, kísérletek, továbbfejlesztés, fölkészülés az új típusra, a robbanásmentes képcsövek gyártásbavételének megteremtése — hétköznapok, munka és munka. — Termék és alkotója, az ember csak egyszerre juthat előre — mondja a gyár főmérnöke, Tiborcz István. — Ezt igyekszünk megértetni a műszakiakkal, s nemcsak megértetni, hanem a gyakorlatban is érvényesíteni. Van néhány kezdeti, jó eredménnyel járt lépésünk. Személyre címzett műszaki feladatok például. Gondos munka, sokoldalú eszmecsere előzte meg annak meghatározását, hogyan, miként juthat előbbre a gyár. Kettős utat határoztak meg: termékeik márkajellegének biztosítása a fölhasználó, fogyasztó számára, s ugyanakkor gyáron belül az ütemes napi termelés mellett az önköltség csökkentése. E kettős teendő sikerének jó szolgálói a főmérnök említette személyre címzett műszaki feladatok. A „kis emberek“ A minőségi ellenőrzés múlt év végén, az év elején végrehajtott átszervezése, a műveletközi és végellenőrzés szigorítása, az ún. minden darabos ellenőrzés megteremtése jó alapot teremtett arra, hogy most már bátrabban előbbre lépjenek. A selejtanalitika további finomítása, a selejt gazdasági kihatásainak alapos közgazdasági elemzése, s a kapott eredmények ismertetése a műszakiak széles körével — ez volt a következő lépcső. — Nem volt könnyű s ma 6em az — fogalmaz őszintén a gyár főtechnológusa, Szalay István. — Ismeretlen és szokatlan volt a műszakiak számára, hogy ilyenfajta adatokkal és tényekkel nézzenek szembe. Amikor sor került arra, hogy a selejtanalitika kiszűrte okok megszüntetését rábíztuk egy-egy műszakira, sűrűn hallottuk az „én kis ember vagyok a gyárban, hol van nekem ehhez elég erőm” vélekedést A tények rácáfoltak erre... Látszatra szemlélet ellen kellett sorompóba lépni, lényegében arról volt szó, hogy a korábbiakhoz mérten jelentősen növelték a műszakiak egyéni hatáskörét, felelősségét, utat adtak kezdeményezőkészségüknek. És mindezt nem „úgy általában”, hanem pontosan meghatározott feladatokhoz kötve! Az első fecske Áprilisban kezdődött ez a munka, s az első fecske, az ernyőmegmentési eljárás kidolgozása igazolta, hogy jó irányba indultak. Némi leegyszerűsítéssel fogalmazva: a burakikészités utón kerül sor az elektronágyú beszerelésére. Ha hiba van az ágyúval, a cső szétbontása, s a munka- műveletek újbóli elkezdése elkerülhetetlen. Réthelyi Ferenc technológus kapta azt a személyre szóló feladatot, hogy dolgozza ki a hibakorrigálás olyan módját, amelynél a gyártás első fázisát, tehát a burakikészítést nem kell újra elvégezni. Nem könnyen, s nem egyszeriben állt kötélnek a technológus, de végül is tudomásul vette, hogy csinálni kell..-. És most, amikor — a főmérnök kifejezésével élve — „begurította” az ernyómeg- mentés pontosan kidolgozott, dokumentált, üzemi használatra alkalmas technológiáját, maga csodálkozik a legjobban, hogy erre unszolni kellett. Hiszen ha kínlódott, küzdött is vele, végeredményben sok örömöt talált benne ... Utolsó fázisánál tart egy hasonlóan jelentős, s ugyancsak személyre szólóan megadott feladat kidolgozása. Bé- késy Gábor, a fizikai laboratórium vezetője kapott megbízást arra. hogy a csövek kikészítésénél keletkezett esetleges hibák — ezek szabad szemmel észrevehetetlenek — még összeszerelés előtt meg- állapíthatóak legyenek. Nem volt könnyű feladat, hiszen a képcső kivilágítását az elek- tronágyű biztosítja. Nem beszerelni az elektronágyút, de mégis kivilágítani a képcsövet... A befejező kísérleteket végzik napjainkban, s minden eredmény sikerre mutat. Szilárd hátországgal — Próbálkozásaink első percétől kezdve szilárd álláspontunk volt, hogy azoknak, akik megbízást kapnak egy- egy eljárás kidolgozására, minden segítséget meg kell kapniok. Szilárd hátországot érezzenek — mondja Tiborcz István —, mert ez nemcsak anyagi-műszaki, hanem lélektani értelemben is igen fontos. Volt például, aki azt kérte, hogy öt ember kell a kísérleteihez. Nem könnyű a létszámhelyzetünk, de megadtuk. Tudtam, hogy túlzott az igény, de nem ellenkeztem. És sokat mond, hogy maga -a kísérletező is belátta két nap múlva ezt... Napjainkban már jó néhány műszaki bajlódik a maga „maszek” témájával: a főmérnök és a főtechnológus lépésről lépésre bővíti azt a kört, amely végül is a gyártás egészét átfogja, s tisztes eredményekkel kell, hogy jelentkezzék majd a gyár éves munkáját értékelő mérlegben. A tűrt selejt , mennyiségének fokozatos csökkenése már most is számokkal mérhető, s nemcsak „odafönn”, hanem az üzemrészekben is. Mert nem rösteliték a fáradtságot arra, hogy igen szemléletesen tudtára adják műszakiaknak, fizikaiaknak, mi, mennyit ér. Ott függnek a plakátok, a ^műanyag tasakba tett alkatrészek a műhelyekben: ez nyolc forintol,, ez tizenkettőt ér. Való igaz: a holnapba sokfe- lől vezetnek az utak. Konzilium, kék köpenyben Sokféle a holnapba vivő igyekezet. Sebestyén László technológus az elektródaosztályozás és dobozolás gépesített módját oldotta meg, ugyancsak személyre címzett feladatként. Hodács József és Várkonyi Tibor a Távközlési Kutató Intézetben kidolgozott módszer, a katód-beszórás továbbfejlesztésének kísérleteinél tevékenykedik. A TÁKI- val különben is szoros a kapcsolatuk, akárcsak az Izzó központi részlegeivel. Nem szégyellik, ha segítséget kémek. Konzíliumot, kék köpenyben, ahol műszakiak az orvosok, s a páciens egy-egy fogas kérdést jelentő hiba. Rövidesen megkezdik a robbanásmentes képcsövek tömeg- gyártását. Itt olyan műszaki paraméterek elérését kell biztosítaniuk, amelyek nemzetközi színvonalon az élmezőnyt jelentik. Újabb út a holnapba, s újabb nekigyűrkózés. Ha valami, akkor az ad biztatást ehhez, hogy egymillió televíziókészülékben világosodik ki hazánkban estéről estére a Vácott készült Tungsram képcső... Mészáros Ottó
