Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-19 / 168. szám
1967. JÜLIÜS 19.. SZERDA <>MI Jiuni <cfttrlap | A mi gyerekeinkről van szó Nem mindenütt tartják be a tanulóifjúság szünidei foglalkoztatására vonatkozó utasításokat $ A megyei tanács végrehaj- ^ tó bizottsága nemrég foglal- I kozott a tanulóifjúság szün- § idei munkába állításával és 1 utasította a munkaügyi osz- * tályt, hogy a nyár folyamán 5 ellenőrizze, a munkáltatók be- 5 tartják-e a vonatkozó törvé- $ nyes rendelkezéseket. Az ellj ső ellenőrzések egyikét Aíol- ^ aár László, az osztály helyet- tes vezetője két tsz-ben és ^ egy állami gazdaságban tar- § tóttá. Követtük útján, hogy § beszámolhassunk a tapaszHáromszáz ifjú málnaszedő A megye erőgép-, klinikáján“. A rife; oske- resztúri Mezőgazdasági Gépjavító Állomáson javítják a megye „megbetegedett” erőgépeit. A nagyjavítás előtt minden alkatrészt ellenőriznek, a rejtett hibákat is megkeresik. Az erőgép vezetőjének nélkülözhetetlen segítőtársa a tökéletesen működő műszerfal | rö Tibor Bénye. Népfront Tsz. Nyi- főkönyvelő mutatója a szerződéseket. A tsz a I község és még más hat kör- j nyékbeli általános iskolával ^ kötött szerződést, összesen í 320 tanulót foglalkoztatnak | málnaszedésre. Napi hat, eset- S leg megfelelő pihenő közbe- 5 Megszűnő aggodalmak A VITABA véletlenül csöppentem bele az országgyűlés előtti napokban. Reggeliző munkásoktól kértem útbaigazítást a dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat csarnokai között ballagva, s amikor megtudták, ki, s mi járatban vagyok, ottfogtak, mondván, talán többet tudok náluk arról, amiről beszélnek, meghallgatnák hát a véleményem. Beszélgetésük lényege a gazdasági mechanizmus reformja Volt persze, a maguk körül- ményeihezi sorsához igazítva. Ezen belül főleg azon vitatkoztak. hogy — egyikőjük szavait idézve — „megszűnik-e egy csomó szociális juttatás?" Mert sokféle hírrel, mendemondával találkoznak manapság, beszélik, hogy veszélyben az üzemi étkeztetéshez adott vállalati hozzájárulás stb. Azt Is hozzátették, hogy különösebben eddig sem kényeztette el őket a vasút a gyár szociális létesítményei rendkívül túlzsúfoltak, korszerűtlenek, éveken át alig jutott valami ezekre központi keretekből. Ami van, azt is a gyár a maga erejéből kaparta össze, s most még — fogalmazták meg nyíltan aggodalmukat — ez is veszélybe kerülne? Gondjuk és őszinteségük nem valami, csak Dunakeszin megtalálható sajátosság, munkások között járva sokat lehetett hallani hasonló aggodalmakról. Vácott, a Dunai Cement- és Mészműben a kedvezményes heti, havijegyek dolgáról faggattak, másutt a bölcsődék, óvodák sorsét firtatták. Sok még a félreértés, s nem kevés a félremagyarázás sem az új gazdasági mechanizmus kapcsán, s különösen így volt ez az országgyűlés most lezajlott ülésszaka előtt. SOKATMONDÓ számadattal kell kezdeni: 1966-ban az állam az összes társadalmi juttatásokra 23,5 milliárd forintot fizetett ki. (Az összehasonlítás elősegítésére érdemes megemlíteni, hogy ugyanekkor a szocialista szektor összes beruházásai 44,3 milliárd forintot tettek ki, s hogy például a DCM teljes beruházási összege 1800 millió forint, \ dunaújvárosi hideghengerműé 1438 millió forint volt.) Tolvtathatjuk a példák sorát. 1 távolsági személyszállítás •llami dotációja évente pél- lául 1700 millió forintot mészt föl — tehát majd’ egy éli es DCM beruházás össze- 'ét! —, s az utasok 82 száza- ika különböző kedvezménynyel utazik. Az üzemi étkez- etés állami dotációja évente pbbet tesz ki egy dunaújvárosi hideghengerműnél, mert 1500 millió forintot igényel. (Ez utóbbi kedvezményt a bérből és fizetésből élőknek mindössze 29—30 százaléka veszi csak igénybe.) Mindaz, amit szocialista vívmányok összefoglaló jelző alatt értünk, érthetően és joggal érinti érzékenyen az embereket, ha — a dunakeszi munkások szavaival — „veszélybe kerül”. A párt Központi Bizottságának legutóbbi, június 23-án lezajlott ülésén, majd az országgyűlés ülésszakán is világos és érthető — mindenki számára érthető — válasz hangzott el ezekre az aggodalmakra. A közbeszúrás, ti. hogy mindenki számára érthető válasz volt ez, jogos. Mert eddig sem ott volt a baj, hogy a mechanizmusreform irányelvei tartalmaztak volna valamiféle antiszociális elképzeléseket, hanem ott, hogy ezeket az érthetően nagy vonalakban fogalmazott irányelveket sokféleképp értelmezték, többek között úgy is, hogy szociális kedvezmények jelentős sora válik semmivé, mert — úgymond — nem kifizetődő. A TÖBBSZÖRÖS félreértés könnyen tetten érhető éppen az utóbbi szavaknál: a szociális juttatások, kedvezmények soha, semmikor nem jelentettek „kifizetődő" vállalkozást. Mégis, a szocialista állam egész berendezkedése, elvei, s gyakorlata nemhogy szűkítette volna, hanem folyamatosan, fokról fokra bővítette ezek körét. Elég példaként megemlíteni, hogy tíz év alatt az átlagnyugdíjak összege 439 forinttal nőtt, a családi (tót- léké 174 forinttal, s előbbire 1966-ban 8691 millió forintot, utóbbira 2570 milliót fizetett 'ki az állam. A kormány elnökének beszéde az országgyűlés ülésén több ízben is aláhúzta, hogy az állam továbbra is biztosítja, fönntartja a szociális kedvezmények rendszerét, s az ehhez szükséges anyagiakat is megadja. Honnét, miből származtok a félreértések? Elsősorban onnét, hogy a vállalati nyereség növelése több helyen nem úgy merült föl, mint a termelés gazdaságosságának javítása, hanem mint valamilyen „ha- rácsolási” folyamat, amelyben semmi nem számít, tehát a szociális vívmányok sem, csakis és mindenkor a nyereség. A kormány elnöke világosan rámutatott, hogy a biztos szociális juttatások feladása a hi- zonytalan nagyobb nyereség javára rossz út lenne, mert — joggal! — nem élvezné a széles tömegek helyeslését, támogatását. Nem elsorvasztani, hanem bővíteni, gazdagítani kell ezeket a juttatásokat, de — s ez lényeges kérdés — ugyanakkor arra kell törekedni, hogy mind jobban összhangban legyenek a vállalati, kollektív eredményekkel. Eddig ugyanis függetlenek voltak attól. A párt IX. kongresszusa határozatában igen tömören „eredményes gazdálkodás az életszínvonal-emelés további bázisának megteremtéséhez” megfogalmazásban jelölte meg a mechanizmusreform alapvető célját és értelmét, tehát — igazodva a dunakeszi vitá- zók alkalmazta, leegyszerűsítő terminológiához —, nem az elvevésben, hanem a többet adásban. A jobban különbséget tevő, a munka értékét jobban figyelembe vevő többet adásban, tehát abban, hogy az eddigieknél világosabban és határozottabban érvényesüljön a munka szerinti elosztás elve. Az aggodalmak, a vívmányokat féltő szavak bizonyították a legjobban, mennyire természetessé, megszokottá, mindennapi járandósággá váltak a széles dolgozó tömegek számára a szocialista rendszerünk humánumának, emberi szolgáló voltának sokféle jellemzői, s hogy ezek nélkül, vagy ezek egy része nélkül nem is tudja elképzelni életét, még akkor sem, ha ennek fejében vastagabbra duzzadna nyereségrészesedést tartalmazó borítékja. A pénz nem minden — mondják, s ez így van. Nem lehet mindent csakis úgy mérni, hogy növeli-e, avagy csökkenti a vállalati nyereséget. A vállalati nyereség nem öncél: nem nyereség a nyereségért, hanem nyereség a vállalati kollektíva ösztönzéséért, nagyobb megbecsüléséért. VAN MÉG VALAMI, ami ehhez tartozik, s amiről napjainkban még nem szívesen beszélnek: arról, hogy vállalataink, ha tetszik, ha nem, rákényszerülnek a szociális juttatások körének bővítésére, mert a jelenleginél jóval nagyobb munkaerőáramlás kényszeríti őket erre! Magyarán: adni kel] az embereknek, „magunkhoz csalogatni őket”, mert különben a szomszédos gyárba mennek... Az aggodalmak, a választ váró kérdések megszűnőben vannak: a nyílt sző segít ebben. Am nagy hiba lenne elfelejteni, hogy az emberek aggodalmaikra, kérdéseikre nemcsak „odaföntröl” vártak választ, hanem helyben is joggal igényt tartanak erre! Mért az az aggodalom ma még nem nagyon csökkent, hogy „ugyan országosan tisztázták, de vajon nálunk is így lesz...?” Mészáros Ottó iktatásával nyolcórai munkaidőt állapítottak meg. A 111/1965. (8.) számú közös Művelődésügyi és Munkaügyi Minisztériumi utasítás viszont meghatározza, hogy az általános iskolások munkaideje 6, a középiskolásoké 8 óra lehet A bényeiek szerződésének ez a pontja tehát ellentétben áll a törvényes rendelkezéssel. — Eddig csak egyetlen esetben fordult elő, hogy a gyerekek többet dolgoztak hat óránál — jelenti ki a főkönyvelő. — Egyik nap esett az eső, nem lehetett szedni. Másnap a derűs időt ki kellett használni, nehogy túlérjen a málna. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaságban gyakran diktál látástól vakulásig tartó munkát manapság is a szükség, az időjárás vagy más sürgető ok. Nagyon kérdéses azonban, helyes-e gyerekeket ilyen meghosszabbított munkaidőben foglalkoztatni? Kint, az 50 holdas málnában vidám a gyerekhad. Reggel fél hétkor állnak munkába, teherautó hozza ki távoli lakásukról és déli egy óra után viszi haza őket. Mindegyik iskola — ezt megkívánja a miniszteri utasítás — egy-egy pedagógust küld velük. Felügyelnek a gyerekekre, mérik megszedett rekeszeiket és feljegyzik név szerint ki, mennyit teljesít. A napi legkisebb teljesítmény 3 kiló 80 deka, a legnagyobb 14 kiló. Kilónként három forint a teljesítménybér, az átlagos napi kereset ezért mozog 18 forint körül. A málnaszedők zöme 10—12 éves apróság, de itt-ott látni még fiatalabbakat is. A két minisztérium utasítása azonban a hetedik és nyolcadik osztályos általános iskolai növendékek szervezett munkába állításáról beszél, semmiképp tizennégy évnél fiatalabbak ról. Megengedhetetlen a kicsik dolgoztatása. Azon p>edig csodálkozunk, hogy az országban általános szokással ellentétben Bényén a tsz a málnát nem adja ki tagjainak családi művelésre. Ez a magyarázata annak, hogy rászorul a sok gyerekmunkásra. Egyformán a felnőttekkel Úri. Béke Tsz. Horinka József, az elnök mondja: — Igen, nálunk is dolgoznak gyerekek, de csakis helybeliek. Tavaly volt szerződésünk az itteni iskolával, idén is aláíratott velem valamit a2 igazgatóhelyettes, meg sem néztem, mi állt benne, ötven hold málnánk a tagok családi kezelésében van. A vállalók szedik, nekik segítenek gyerekeik. Huszonöt hold pedig közös kezelésben van, ott az szed, aki épp>en jelentkezik, gyerekek is. Ezt a részét a málnásnak nem megfelelő talajra telepítették, kevés gyümölcsöt ad, ezért nem vállaja senki részesedésre. Itt teljesítménybérben, kilónként 3 forintért dolgoznak a szüretelők, javarészt iskolások, csaknem mind lányok. Napi keresetük 25—30 forint. Meghatározott munkaidejük nincs. dolgoznak, ameddig akarnak. Naponta 30 —50 gyerek tölti meg páros bogyókkal a rekeszeket. Aztán a kukoricát is hét fiúból álló gyermekbrigád morzsolja. Csak a vezetőjük felnőtt. Napi átlagkeresetük 40 forint A bér 20 százalékát terményben kapják, gabonában, mázsánként 220 forintért. Ha eladják, legalább háromszázat kapnak érte. Elégedettek. Csakhogy ezeket a fiúkat és a málnaszüretelőket is, a munkában a felnőttekkel teljesen egyformán bírálják el. Nemcsak a munkaidejük azonos, az a teljesítménybérük is. Pedagógus felügyelete nélkül dolgoznak. Tehát foglalkoztatásuk körülményei teljes egészében ellentmondanak a rendekezéseknek. Vannak — mégsincsenek? Gomba hAtára. Az. út mentén lányok, fiúk ücsörögnek. Szemmel láthatólag munka közben tartanak pihenőt. — Mi pándiak vagyunk, június 19-e óta dolgozunk a Monon Állami Gazdaság ottani üzemegységében, vagy hatvanam Most huszonhatunkat idevezényeltek a gombai üzemegységbe. Borsót nyűnek egy idősebb bácsi irányítása mellett. Idén végezték a hetediket, nyolcadikat, de két középiskolás lány is van közöttük. Nyolcórás munkaidőben dolgoznak. Szerződés? Pedagógusfeügyelet? Nem, ilyesmiről nem tudnak. De a velük kötött szerződésről nem tud az állami gazdaság központjának munkaügyi osz- táya sem. — Van szerződésünk — mondják — a monori gimnáziummal, de jelenleg onnan senki sem dolgozik nálunk. Más iskolával nincs, és gyerekek nem is dolgoznak a gazdaságban. — Fél órája sincs, egy gyerek munkacsapattal találkoztunk Gombán! — Hát az ottani üzemegység esetleg alkalmazott iskolásokat, a központban, azonban nem tudunk róla. — Bérelszámolásban annyira önálló az üzemegység? A központba nem is kerül be onnan a bérlista? Néhány perc múlva előttünk a gombai üzemegység bérlistáinak kötege. Egyik csaknem legfelső lapon a rubrikák felett, kék ceruzával, vastag, nagy betűkkel: iskolások. Teljesítménybérük az általuk végzett különböző munkákra megszabottal egyezik. Tízna- fxmként kifizetik a bérüket. Nem is e körül van a hiba! Nincs rendjén! A két minisztérium közös utasítása kifejezetten kimondja: „Biztosítani kell, hogy... egyéni kezdeményezésen alapuló spontán munkavállalás helyett a tanulóifjúság nyári és erre engedélyezett őszi tanítási szünetben minél nagyobb számban vállaljon szervezett formában munkát.” A hangsúly természetesen a szervezett formán van, vagyis a szerződésen alapuló közös munkán, amelyre p>eda- gógusok ügyelnek fel. Kétségtelen, szükség van a gyerekek segítségére az idénymunkák idején, de nem szabad őket a felnőttekkel egyforma feltételekkel dolgoztatni, csak ami egészségükre nem káros, s marad idejük kellő pihenésre is. Abból, hogy három foglalkoztató közül — noha feltehetően a rendelkezések jóhiszemű félreértéséből — kettő egyáltalán nem, egy pedig csak részben tartja be a törvényes rendelkezéseket, arra kel! következtetni, hogy újabb intézkedések szükségesek. Ha lehetséges, még ezen a nyáron, hiszen a mi gyermekeinkről van szó. Csak a megyében is sok ezerről. Szokoly Endre Vietnami fotódokumentációs kiállítás Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Hoang- Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete nyitotta meg kedden délben az Ernst Múzeum termeiben a „Harc az amerikai agresszió ellen” címmel rendezett fotódokumentációs kiállítást. Az anyagot a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Műcsarnok rendezésében mutatják be a közönségnek: az 1954-es genfi egyezmények megkötés ének 13. évfordulója alkalmából. A megnyitó ünnepségen részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Pesta László, a. Kulturális Kap>csolatok Intézetének alelnöke, ott volt Hoang Ha, a Dél-Vietnami Felszabadítás! Front budapesti állandó képviseletének ideiglenes vezetője, megjelent F. J. Tyi- tov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Mintegy kétszáz fénykép- felvétel dokumentálja a kiállításon az amerikai kalandorok Vietnam népe ellen eh követett gaztetteit, és azt, hogyan védekezik hősiesen a megtámadott nép, miképp>en zajlik az élet a betolakodóktól megszabadított területeken. Szolgó/tatókézak - átadás előtt Az utolsó simításokat végzik a Dabasi Járási Szolgáltató Ktsz nagy ócsai beruházásán, az 1,3 millió forintos költséggel épült szolgáltatóházon. Ä kombinát elnevezést is méltán kiérdemlő üzletházban férfi- és női fodrászat, kozmetika, cipőjavitó, rádió-, tv- és háztartási kisgépjavító, valamint vas- és faipari javító részleg kezdi meg működését augusztus elején. Néhány nappal később hasonló öröm váf az albertirsaiakra: a község főútvonalán épült, reprezentatív külsejű szolgáltató kombinátban a fodrászaton és kozmetikán kívül fényképész műterem áll majd a lakossá? rendelkezésére. Október 23-28; HL MAGYAR JÁTÉKFILMSZEMLE — Pécsett Október 23—28 között rendezik meg a III. magyar játékfilmszemlét Pécsett, illetve Baranyában. A magyar filmgyártás idei terméséből a hat legjobb alkotást vetítik, ezeket a 21 tagú zsűri titkos szavazással választja ki. A szemle alkalmából sor kerül hat új magyar film ősbemutatóját ra is. SALVUS GYÓGYÜDÜLŐ Bükkszéken kedden megnyílt a kétemeletes, modem bányász gyógyüdülő, amely a hires Salims gyógyvíz ki- terjedtebb hasznosítására épült, 15 millió forint költséggel. Uganda Pesten HÓKAANTILOP - FEKETE HATTYÚ SZÍRTIHAL Ezt az egzotikus nevet kapta a Budapesti Allatkert új jövevénye. Nevét származási helyéről, Ugandáról kapta. Most már hármasban képviselik kiterjedt családjukat. Ausztriából hókaantilopot kaptak. Ritka, védett állat még szülőhazájában, Afrikában is. Nemrégen négy kis kameruni kecskegida jött a világra, bájos, játékos ugrándozá- sukkal még a felnőtteket is mosolyra derítik. A vízi világ két fekete nyakú hattyúpárral gyarapodott. A trópusi akváriumban színpompás ko- rall-szirti halak és virágállatok láthatók. A bejárat melletti két tengervizes medencében a déltrópus leírhatatlan színű sügérei, viasz- és bíbor rózsái ütöttek tanyát. A pálmaházban nyílnak az orchideák és hibiscusok. Az állatkerti barlangmozi filmklubot nyitott Szombaton délután két alkalommal is előadást tartanak a tudományos filmklub tagjai és az érdeklődők számára.
