Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-19 / 168. szám
4 ^/líHap 1967. JULIUS 19.. SZERDA MAGYAR LÁSZLÓ t I-“ Gulielmus mester himnusza a kávéhoz 1783-ban KÖNYVESPOLC MARK LANE: Elsietett ítélet A lövések elhangzása után látta, amint „egyenruhás rendörök pisztollyal a kezükben rohantak fel a kis emelkedőre”. Követte őket a fakerítés irányában, mert „ha valóban elkapták volna a gyilkost, feltétlenül le akartam fényképezni a jelenetet”. A könyv 417. oldaláról kiragadott néhány sor J. W. Altgens, az Associated Press (AP) veterán fotósának szavait rögzíti. Egyetlen a könyvben fölsorakoztatott sok száz vallomás közül. E vallomásokat sem az FBI, sem a Warren-bizottság nem vette figyelembe! A Kennedy-gyilkosság megtörténte, 1963. november 22-e óta eltelt esztendők semmit •nem tisztáztak, hacsak azt nem, hogy — a Warren-bizottság jelentése elsietett ítélet volt. Mark Lane, akinek nevét hazai közvéleményünk is jól ismeri a lapok hasábjairól, az elsők egyike volt, aki kétségbe merte vonni a hivatalos Amerika állásfoglalásának helyességét, s igaz voltát, s ezt — könyve a bizonyíték — okkal tette. A példásan gyors fordítói-kiadói munka eredményeként az igazságkereső ügyvéd múlt évben megjelent vaskos könyvét most kézbe veheti a magyar olvasó is. Kézbe veheti, s ha ideje engedné, le sem tenné addig, míg a végére nem ér. Meghökkentően nagy dokumentációt dolgozott fel a szerző. A Warren-jelen- tés mellett a tanúkihallgatások sok ezer oldalát is alapos elemzésnek veti alá. Személyesen megkereste a gyilkosság szemtanúinak tucatjait, tárgyi tényeket és szóbeli állásfoglalásokat vet össze, s lépésről lépésre bizonyítja, igazolja a Warren-jelentés ellentmondásos, hiányos voltát. Egy vagy több fegyverből dördültek el a lövések? Hí egyből, ha többől, h o n n é lőttek? Miért nem vették fi gyelembe a bevezetőben emlí tett Altgens, s sok más szem tanú vallomását, akik magul is ösztönösen a sokat emlege tett, s kulcsfontosságú szere pet játszó füves, bokros, fá: dombocska irányába néztek ; lövések elhangzása után? Mi ért rohantak arra és oda i rendőrök, ha ott nem történ semmi? Miért kiáltotta a dal lasi rendőrfőnök a mikrofonbi a gyilkosság pillanatában - kocsija az elnöki kocsi élőt haladt —, hogy emberei i dombnak szenteljék figyelmű két, ha ott semmi gyanús nen volt? Lane tényekkel és csal tényekkel érvel. Nem okosko dással, fikcióval, érzelmi re zonanciák kiváltásával bírj; kétkedésre az olvasót. Ténye két fordít szembe tényekkel okokat okokkal, s éppen rend kívüli alapossága, állításainál dokumentáltsága hat ellenáll hatatlan erővel. A majd’ ötszázoldalas köte a szó szoros értelmében min dent összefoglalni, ami kétsé gessé teszi az „egy gyilkos elméletet, ami rávilágít i Warren-jelentés tendenciózu voltára. Pedig a könyv meg írásakor még Ruby élt, Gar rison ügyész New Orleansbai nem kezdett nyomozást... éppen ez, az azóta történtei igazolják a Lane által megfő galmazott kétkedés és bírála jogosságát. A méltán világhí rűvé lett mű nem véletlenü váltotta ki a hivatalos Ame rika ingerült, s a jobboldal Amerika dühödt támadásail Az igazságot keresi. Azt a igazságot, amit még ma sen tud a világ. És amíg az igaz ság ismeretlen, mindenfajta ítélet csak elsietett, tehá rossz ítélet lehet. Az igaz íté leihez az igazságot, a telje; igazságot kell tudni...! (Euró pa Könyvkiadó) (m. o.) Egy eltűnt falu nyomában A bodrogközi Karos község ben két évvel ezelőtt érdeke és ritka régészeti emléket ta láltak a Tobojka-patak part ján megnyitott homokbányá ban. A leletmentés során eg XIII. századbeli — a tatárjá rás alatt elpusztult — fal nyomaira bukkantak. A ho mokréteg alól három házma radvány, két kemence és eg igen jó állapotban levő has2 nált szakállas vashorog kerü napfényre. Ennél jóval értékesebb k letet is felszínre hozott az ást tás, amiből arra következtél tek, hogy a tatárjárás sorá elpusztult falu alatt már VIII. században lakott telepi lés volt. A kutatógödörb* ugyanis a VIII. századból szál mazó, hullámos és párhuzam*: vonallal díszített kerámiatör* déket, tűzhelyeket, fületlen ft zék maradványokat, és eg 25—30 centiméter átmérőj kenyérlepény-sütő tálat eme tek ki. Ezeket azóta restaurá ták és a sárospataki Rákóc Múzeumban helyezték el. Az eltűnt VIII. századbe falu — amelynek lakói valósz nűleg szlávok voltak — fe kutatására a Magyar Tudomc nyos Akadémia, a Magyt Nemzeti Múzeum és a debri ceni Kossuth Lajos Tud* mányegyetem megbízásából i idén nagyobb szabású ásat* sok kezdődtek. Kiszorítós Feleségem a Balaton mellől kétségbeesett expressz levelet küldött. Késő éjjel találtam meg, amikor hazamentem, s az állt benne, sürgősen küld- jem el postán tartalék szemüvegét, mert a nála levőt örökmozgó, négyéves kisfiam szerencsésen összetörte. Már akkor mocorgott bennem a méreg, mert hogyan is teheti le valaki keret nélküli szemüvegét az ágya mellé a padlóra és még ráadásul a tetejébe az újságot, amit olvasott, míg el nem nyomta az álom. Persze, hogy nem az a kedves kis kölyök a hibás, hogy reggel, amikor az anyjához akart bújni, mászás közben véletlenül rátenyerelt. De azután elmúlt a mérgem, úgy sem lehet ezen az Erzsin segíteni. Mindig így bánik a szemüvegével, csoda, hogy csak évente kétszer-háromszor töri össze. Meg hát jómagam is mínusz hat dioptria fölötti üveget viselek, bár igaz, hogy én nem rakom le a padlóra, de megértem, milyen szörnyű lehet vaksin, bizonytalankodva mászkálni, pláne, ha az ember a Balatonnál nyaral. No, éppen ezért rohanok másnap, megkeresem a másik szemüvegét, kapja meg minél hamarább. Gyönyörűen becsomagoltam; a kemény, erős dekli-tokot, amiben volt, beletettem egy mokkásdoboz közepébe, miután a cukrot kiöntöttem belőle a konyhaasztalra. Szépen kibéleltem, körbe- tömködtem selyempapírral a tokot, aztán becsomagoltam, gondosan átkötöttem zsineggel, megcímeztem a csinos doboz-csomagot, hadd menjen minél hamarabb. Árnyékban 34 fok meleg volt, amikor kimenten Mátyásföld határában a Kerepesi útra, a buszmegállóhoz. Phű... ott nem volt egy csöpp árnyék sem. De mindegy, a legnagyobb áldozatra is képes az ember a gyermeke anyjáért, a busz csak negyed óra elmúltával jött, persze zsúfolva, az emberek benne mint a gőzölt heringek. Föl- ^ préseltem magam és azon ^ gondolkodtam, melyik postán ^ adjam föl a szemüveget. Ott ^ robogtunk el a Keleti mellett, ^ a 72-esnél a legnagyobb pos- 8 ta, gépesítve. Leszállók, bevi- 8 szem ide és letudtam —, mon- ^ dóm magamnak. Ügy... ez $ neked nagyon is kényelmes ^ lenne —, szólalt meg a lelki- k ismeretem —, mit számít ne- 8 ked az a szegény asszony. Vidd csak el te lusta alak a Délihez, a Balaton melletti üdülőhelyekre onnan indulnak a vonatok, gyorsabban odaér a csomag, ha ott adod föl, a pályaudvar postájában. így hát odautaztam, a város túlsó oldalára. Viszem föl a kis csomagot, izzadva szaladok, közben néhány pillantást vetek a bent álló vonatokra. No, ez jó lesz, innen fél óránként indul egy szerelvény. Expressz adom föl, még ma meg is kapja, okos dolog ez a pályaudvari posta. Bent a hivatalban három hölgy tevékenykedik. Benyúj* tóm az egyik ablakon a húsz- dekás kis csomagot és büszkén megjegyzem: — Ezt úgy csomagoltam, hogy kiszorítóst is lehetne vele játszani, akkor sem törne el. Méricskéli a súlyát a hölgy s mondja: — Hét ötven. — De* expressz kérem, mert tetszik tudni, a feleségem ... — Ügy hét ötven, kérem. — És ugye, nemsokára viszik? Fölnéz a hölgy, kedves mosoly suhan át az arcán, de nem szól. — Ugye, még most fölkerül valamelyik induló vonatra? — kérdem most már határozottabban. — Dehogy, kérem. Innen átviszik a Keletihez, a 72-esbe. Mert onnan indítják a csomagokat. — Akkor tessék visszaadni, ott adom föl. Nagyot kacag a hölgy, jóízűen, alig tudja abbahagyni. De utána mondja: — Nem lenne semmi értelme, mert késő estére visszahozzák ide, itt kerül föl a mozgópostára. Képzeletemben, mint a radar képernyőjén, megjelent egy picike csomag, amelyet két-, három-, sőt ötkilós társai közé bedobálnak egy teherkocsiba, utána kirakják, majd megint be és megint ki és be egy vasúti vagonba. A kis doboz közepén megbúvó keret nélküli szemüveget nem mertem felidézni, mert már egyáltalán nem voltam annyira biztos abban a kiszorítós játékban. Hetesi Ferenc Pál-----------■-------- ahol I A mi városunkban, | nyolc----------------------------- kerek e sztendeig farigcsáltam a gimnáziumi padokat, voit egy öreg antikvárius, Herman bácsi. Dohos levegőjű boltja Igen célirányosan az iskolák közelében szerénykedett, vevőköre, áruforrása ugyanis egyaránt mi voltunk, diákok. Az iskolaév vége felé neki adogattuk el, úgy-ahogy kitanult könyveinket, az értük kapott fillérekből telt diák- csemegére, medvecukorra, sőt — urambocsá’ — egy-két hosz- szúszopókájú Duna cigarettára is. És tőle vásároltuk izgalmas szellemi abrakunkat, a nikkar- terek, a Zárda titkai, meg az Ezeregyéjszaka rongyos füzeteit. Hermann bácsi az a fajta kereskedő volt, akinek tökéletesen mindegy, hogy mivel kereskedik, ostornyéllel, kocsikenőccsel, gyerekbe való aprószemű cukorral-e, avagy köpywel? Egyikhez is pontosan annyit értett, mint a másikhoz. Merő véletlenen múlhatott, hogy éppen könyvárus lett. Most, hogy visszagondolok rá, az a gyanúm; soha bele nem kóstolt árujába, a könyvbe, mint ahogyan a kocsikenőcsőt sem kóstolta volna meg, ha a szatócsszakmába sodorja életútja. Az eladásra felkínált tarikönyvcsomót a tenyerén mérlegelte, közben úgy mozgott a szája, mintha számolgatna magában, aztán közölte határozatát: tíz krajcár, húsz krajcár, harminc krajcár. Hasonló volt a módszere akkor is, amikor tágas boltjának minden talpalatnyi részét elborító, ömlesztett könyvtömegből kiválogatott remekművek órát kalkulálta ki. Alkudni min<ikét esetben lehetett, az elsőben fölfelé, a másodikban lefelé. Nagyobbacska diák voltam, amikor fölfedeztem, hogy az összevissza könyvtömkelegben igazi kincsek is rejtőznek, el- zevirek, ősnyomtatványok, ritka első kiadások. Főleg idegen nyelvű, latin, görög munkák. Ezeket semmire sem becsülte. Készségesen adott belőlük ráadásként a Monte Cris- to-, a Bocaccio- vagy a Nick Carter-füzetekhez. Nyilván ezekhez is diákkuncsaftjai révén jutott, akik apjuk vagy nagyapjuk ódon könyvtárát dézsmálták meg, ha történetesen vándorcirkusz ütött sátrat a piactéren és kellett a pénz a belépőjegyre. —--------------j hogy nem| Lehetséges, | csak a tol------------------- vájt, a gyűjtőt is az alkalom szüli. Bennem legalábbis ez a fölfedezés ébresztette föl a gyűjtőszenvedélyt és az öreg antik- várus tökéletes szakmai tájéUt primum in nostras Caf) Divini laticis quae sít natu Quam praesens homini cor Auxiliam ferat, hinc facili Incipiam... Magyar prózáiban: „Mivel a kávé most került el a mi vidékünkre, könnyű kis versemben megpróbálom leírni ennek az isteni italnak a természetét, használatának módját, valamint azt, hogyan segít az embernek minden bajában ...” Aztán így folytatja: „Óh, ti, akik a kedves ital csodálatos ízével már megismerkedtetek, ha reményeiteket nem érte hiú csalódás, hallgassátok meg jó szívvel énekemet. Segíts Poe- bus te, aki megismertetted velünk a gyógyító növényeket, a füvek erejét, hogy fegyvert adj bennük a betegségek ellen; úgy hírlik ugyanis, hogy ennek az ajándéknak is Te vagy a szerzője: a Te ajándékodként terjedt szét a népek körében és az egész világon”. „Messze Lybiától és a bővizű Nílus hét forrásától, arrafelé, amerre a boldog Ázsia terül el széles mezőkön; különböző kincsekben gazdag erdők illatától áthatott vidék tárul elénk, a hajdani Sabbaeu- sok földje. Azt hiszem, hogy itt van minden dolgok bölcsője. A természet ezt a helyet kozatlanságának köszönhetem, hogy néhány becses ritkaság hever ma is könyvespolcaimon. Ha éppen jobb dolgom nincs, leemelem egyiket-má- sikat, betűzgetem a latin szöveget és a margóra rótt széljegyzeteket. így akadt kezembe legutóbb egy közel kétszáz esztendős latin nyelvű könyvecske, amely a címlap tanúsága szerint 1783-ban jelent meg Erfordiában (Erfurt), a «ász választófejedelemség ősi egyetemi városában: Néhány kitűnő költő válogatott Eclo- gái főcímmel, az alcím pedig ékes latin nyelven így hangzik: In fine additum est GV- LIELMI MASSIAEl carmen elegantissimum CAFFAEUM. Magyarul: A végén hozzáadva Massiaeus Vilmos legcsinosabb verse, a KÁVÉ. Az előzéklapon látható tintával írt rozsdás sorok elárulják, hogy a könyvet Tekintetes és Nagyságos tasnádszántói Becsky József úr ajánlatára ZilaJiy Kiss Lajos vásárolta meg 1808-ban. Annak a K. L. monogramnak a tulajdonosa nyilván a fia volt, aki nevének kezdőbetűi mellé az 1824-es évszámot jegyezte, ennek a fia E>edig Kiss Endre lehetett, aki még kisdiák korában csenhette el apjától a könyvet, 1851-ben, és gyerekes ceruzaírással az előzéklap hátsó oldalára így jegyezte föl tulajdonjogát: Ha az istent esmered El ne lopd a könyvemet Fordíts három levelet Megtalálod nevemet A harmadik levél margóján ez olvasható: ö, te bolond, mit keresed Talán el is ment az eszed Kiss Endre Latin nyelvű nyomtatott ajánlás is van a könyvben, értelme nagyjából az, hogy a verseket a szász választófejedelemség három főiskolája latin verseket kedvelő végzett tanítványainak ajánlja a kiadó.--------------------- sokkal érde| No, de ennél | kesebb Gu- --------------------- lielmus Massiaeus klasszikus hexameterekben írt terjedelmes verse a kávéról, korunk annyira népszerű italáról. Kiviláglik belőle, hogy már a tizennyolcadik század embere is tudott erről az isteni italról annyit, amennyinél sokkal többet manapság mi sem tudunk. Át is adom a szót a költőnek, akinek neve után hiába kutattam végig a lexikonokat, nyomát sem találtam bennük. Pedig hexameterei hibátlanok, latin nyelvezete szinte Vergiliuséval vetekedik. Kezdődik pedig a terjedelmes költemény imigyen: leum venerit oras, •a, quis usus, ra genus omne malorum describere versu minden más helynél jobban, gyengédebben szerette. Itt mindig kellemes szellő lengedez, mint a Föld szelíd szelleme. Máshol ismeretlen virágokat és változatos gyümölcsöket terem itt a dúskeblű föld. Fahéjat és borostyánt, myrrhát és illatozó tömjént Ezek között a növények között fordulsz az ég felé és a meleg szellőnek kitárulkozva emelkedsz a magasba Te, Kávé, akit más tájak és régebbi korok nem ismertek.”------------------j a kávécserje I Következik | pontos leírá------------------- sa. Nem n agytestű növény — énekli róla a poéta — nem teríti széjjel terjengős ágait, fejét sem emeli büszkén az égnek, szerényen, a mirtuszhoz és a rekettyéhez hasonlóan emelkedik ki a földből, dús ágain mindenütt temérdek bogyó. Magja kicsi, hasonlít a babhoz, halvány sáfrány színű, középen hasadék osztja ketté. Sokan szerették volna ezt a növényt áttelepíteni a mi földrészünkre, de hiába kísérleteztek vele. Nem hozott itt érmést, és a leggondosabb ^ ípolás ellenére is időnap előtt ^ ílszáradt. Ebben vagy az idő- ^ járás a ludas, vagy pedig az ^ rigy föld, amely megtagadja ^ íz idegen növénytől a tápiá- 8 ékot. Szakszerű tanácsokkai is § szolgál a latinul zengő vers á iS cávéital kedvelőinek: jó előre ^ gondoskodni kell arról, hogy céznél legyen az alkalmatos, ^ lomborodó hasú fazék, amely- ^ jen megfőzhető az isteni ne- ^ iü. A következő feladat a 8 távészemek gondos megpör- 8 cölése, majd megtörése. Ab- 8 >an az időben, kétszáz észtén- j! lóvéi ezelőtt, a kávét légin- ^. íább mozsárban zúzták porrá. J A mozsár abba ne hagyja az íj itést — tanácsolja a költő — ^ imíg a kávészemek ellenállá- ^ sa végleg meg nem szűnik és 8 linóm por nem lesz belőlük. 8 „Tedd ezután zsákba, vagy $ rrre a célra készített szélén- ^ :ébe, és fedd be bőrrel, azt ^ pedig ragaszd le gyenge viasz- ^ szál, hogy ne maradjon rajta ^ parányi rés sem. Ha el nem j; :ársz minden rést, akkor a ^ cávé minden ereje, aromája ^ üillan a levegőbe.” 8 Ügy látszik, hogy akkortájt 5 nár a mozsáron kívül a kávé- 8 nalmot is ismerték, Guliel- ^ nus mester szakszerűen le is ^ írja a kávé megdarálására al- ^ calmas őrlő mechanizmust. 8 Majd azt fejtegeti, hogy mi- 8 tor érkezik el a kávéivás leg- ^ ilkalmasabb ideje: „ .. .amikor a nap első su- ^ ■farainál reggel az éhes has a ^ áplálékot kéri, vagy pedig ikkor, amikor gazdagon terí- ^ lett asztal mellől kelünk fel ^ is a nehéz ételekkel megter- ^ telt gyomrunkra keményebb 8 munka vár, szinte segítséget S tér nehéz feladatának meg- ^ oldásához...” 8 _____________ a szakszerű ^ I Úgy látszik, kávéfőzés & —---------------— szabályai § n ár a XIII. században is ki-^ tristályosodtak. „Amikor a ^ fazék átforrósodik a tűzön —^ mondja a költő — és látod, js iogy az őrölt kávéval kevert 8 víz már a fazék széle felé ^ emelkedik, gyorsan vedd les íz edényt a tűzről, mert has nem sietsz, kifut a tartalma s és a tűz martaléka lesz. Várj § kicsit, aztán kétszer-három- ^ szór tedd vissza a tűzre, hogy ^ i tűz ereje, a forró víz mi- ^ nél jobban kioldja a kávé- ^ por annyira becses allcat- ^ elemeit. Édes, iható vízzel 8 kell főzni a kávét, bármilyen S víz nem alkalmas hozzá. Ami- 8 kor aztán a gőzölgő edényt § végleg leveszed a tűzről, várd ^ meg, amíg leülepedik. Ne idd ^ mohón, egy hajtásra meg 8 a kávét, hanem lassan -kor- ^ tyolgasd, ivás közben tarts ^ szüneteket, így minden korty § átjárja belsődet, megöntözi 8 agyvelődet, és minden tago- 8 dat.” Külön hexameterek ismer- 8 tetik a kávé hatását: fölmele- | gít, erőt ad, kiűzi a testből a 8 betegségeket, jó orvosság a ^ hasfájás, a felfújódás ellen is. ^ Aztán így folytatja: „Keleten törvények tiltják a $ borivást, ott kávét isznak és 8 egészségesek az emberek, nem ^ ismerik a bor okozta nyava- ^ lyákat. A kávé nem késztet § senkit verekedésre. Egész Ke- ^ leien népszerű a kávé, még a ^ legkisebb falukban is van- j nak kávéházak, ahol össze- ^ gyűlnek, kávét szürcsölgetnek^ és békésen beszélgetnek az 8 emberek. Nem álmosodnak 8 el, hajnalig is együtt ma- \ vadnak. Újabban már a fran-\ ciák földjén is nyílnak Icá- \ véházak.” 5 S Guilielmus Massiaeus mes- 5 tér beleszőtte versébe a kávé $ felfedezésének legendáját is. Egy arab pásztoré az érdem, aki kecskéit legeltette. Nem vette észre, hogy a kecskék egy ismeretlen cserjére bukkantak, és annak bogyóit is megették, csak az tűnt fel neki, hogy egész éjjel nem aludtak, hanem reggelig vidáman ugrándoztak. Nagyon megijedt, azt hitte, hogy valami gonosz dzsinn megrontotta kecskéit. Rémülten szaladt a dervisek erdei kolostorába, ahol eLmondta a különös esetet. A dervisek házfőnöke a pásztorral együtt kiment a legelőre, és amikor meglátta, hogy a kecskék az ismeretlen cserje bogyóit ropogtatják, megsejtette, hogy azokban lehet valami ébren tartó erő. Ö is szedett hát a bogyókból, hazavitte a kolostorba, megfőzte és levét megitta. Jó hatását hamarosan érezte és fölfedezését rögtön közölte dervistársaival, akik futottak ki a legelőre és szintén megszedték a kávé- cserjéket. Így kaptak rá a kávéivásra, ami ébren tartotta őket az unalmas éjszakai imamormolások közben. I A vers a kávé dicséretével fejeződik be: „Oh kávé, te, a legdicsőbbje, aki- fánövények nek szállításával annyit radóznak a bátor hajósok, leküzdve a viharok fenyegetését, a zátonyokat és a rettenetes szírteket, minden bajra jó orvosság vagy. A betegség fut előled, követőd pedig a vigság, a tréfa, a kacagás.” Így énekelte meg a mi korunk annyira népszerű italát a tizennyolcadik század föllelkesült poétája.
