Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
""k/CMop 1967. JULIUS 16., VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink A telekkönyvi bejegyzésről... a fakásleválasztási kérelemről... a gyermekgondozási segélyről... és a munkaviszony folyamatosságáról... EMLÉKEZETES BŰNÜGYEK Leleplezte a beállított helyszín Megszerzi-e a tulajdonjogot a jóhiszemű vevő, ha előzőleg hatósági rendelkezésre más személy kapta meg az ingatlant, de a telekkönyvi bejegyzés elmaradt? F. G. alagi lakos az OTP- től vásárolt egy házat, de utóbb kiderült, hogy az ingatlant csereingatlanként kártalanítás címén korábban más személy kapta meg, aki elmulasztotta a telekkönyvben tulajdonjogát bejegyeztetni. Olvasónk ragaszkodik, hogy az OTP-vel kötött szerződés alapján ő kapja meg a házat, és most az iránt érdeklődik, ki tulajdonképpen a tulajdonos? A házhelyterületek kialakítása, kijelölése a tanács hatáskörébe tartozik, az értékesítés pedig az OTP feladata. Az OTP az állam nevében jár el. Ha úgy van, ahogy olvasónk írja, akkor az OTP-vel kötött adásvételi szerződés hatályosságát már egy korábbi jog (a másik fél joga, aki csereingatlanként kapta) fennállása akadályozta. A jogszabály szerint, ha harmadik személynek az adás-vétel tárgyára olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozná, a vevő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. Ha pedig a vevő harmadik személy joga következtében a dolgot a harmadik személynek szolgáltatja, az eladótól követelhet kártérítést. Mivel olvasónk olyan ingatlant vett meg, ami már nem volt az állam tulajdonában, nem is szerezhetett azon tulajdonjogot, viszont kártérítést követelhet, feltéve, ha ténylegesen ebből kifolyóan bármilyen címen kára merülhet fel. Ebből az ügyből az a tanulság, hogy nem árt a telekkönyvi adatokat előre ismerni, illetve a | rendezetlen telekkönyvi állapotot mindenkinek érdeke, minél előbb rendezni. A lakásleválasztást a társbérlők családtagja nem követelheti. V. H. olvasónk pilisi lakos írja, hogy társbérletben lakó bátyjához költözött és szeretnék a lakást leválasztani. Lakásleválasztás iránti kérelmét azonban elutasították. Olvasónk azt kérdezi, hova fordulhat panasszal? A társbérlő családtagját nem illeti meg az a jog, hogy lakásleválasztás iránt kérelmet terjesszen elő. Ameny- nyiben a lakás használatát illetően rokona, vagy a másik bérlő között vita áll fenn, jogosult bírósághoz fordulni, de ez csak az egyes mellékhelyiségek mikénti használatára vonatkozhat, vagy a takarítás, gáz-, villanyhasználat körüli nézeteltérésekre. A lakásleválasztás körüli vita azonban nem vonható a lakás használata tekintetében felmerült és a jogszabályban említett viták körébe. A gyermekgondozási segélyt az 1967. január hó 1. napján vagy azt követően született gyermekek után kell folyósítani. G. L.-né monori lakosnak múlt év október 18-án született a kisfia. Most telik le szülési szabadsága, s kérdezi — kaphat-e gyermekgondozási segélyt? A 3/1967. (I. 29.) számú Korm. rendelet kimondja, hogy az ez év január 1. napján vagy azt követően született gyermek után kell folyósítani a gyermekgondozási segélyt, feltéve, ha a már korábban ismertetett feltételeknek megfelel a dolgozó anya. A munkaviszony folyamatosságát nem szakítja meg, ha a dolgozó két munkaviszony között keresőképtelen beteg volt Sz. E. maglódi olvasónk írja, hogy munkaviszonyát megszüntették, elhelyezkedése előtt azonban beteg lett. Olvasónk most nagyon aggódik, mert hosszan tartó betegségre számíthat, és a 30 napos elhelyezkedési határidőből emiatt kicsúszik. Olvasónknak nincs aggodalomra oka, mivel a 30 napos elhelyezkedési határidő meghosszabbodik, ha 3 napot meghaladó keresőképtelenséget okozó betegség következett be. 1953. november 4-én délben, ismeretlen nő holttestét találták meg a rákospalotai Nádastó dűlőben. Nyakára, a piros selyemkendőre kötélszerűen összecsavarva, bordócsíkos, férfi pamutsál volt kötve. Szoknyája zsebében levelet találtak. Címzett: P. Jánosné, VII. kerület Jobbágy u. 46. Mivel a holttest közelében semmiféle irat, igazolás, vagy retikül nem volt, a nyomozókban az a feltevés alakult ki, hogy ismeretlen tettes által elkövetett, rablással párosult gyilkosság, esetleg — a holttest helyzetéből kiindulva — kéjgyilkosság történt. Nem sokkal később kiderült, hogy a levél címzettje azonos az áldozattal. P. Jánosné egyébként ismert prostituált volt, hosszú ide óta nem dolgozott, bejárt a Sport- csarnok étterembe, ahol alkalmi ismeretségeket kötött, A nyomozók megállapították, hogy november 3-án, tehát a gyilkosság előtti napon P.-né jóformán az egész napot a Sportcsarnok étteremben töltötte. A tanúk szerint este 6—7 óra között egy viharkabátos, harminc év körüli fiatalemberrel ment el, akit egyik tanú sem ismert, még látásból sem. Néhány nap múlva egy főpincér, a Rákos-patak környékén, a bolgárkertek melletti gyalogösvényen, a sóderrakásban megtalálta P.-né igazolványait, melyeket minden bizonnyal a gyilkos rejtett el. Ugyancsak megtalálták nylonszatyrának szétszórt apróságait is. Eszerint a tettes nem rablás miatt ölt. Még folyt a nyomozás P. Jánosné ügyében, amikor 1954. január 22-én reggel, Angyalföldön, a Tömöri teleppel szemben levő telken, ismeretlen nő földre borult holttestét fedezték fel. Barna mű- anyagnyelű zsebkéssel szúrták le. Az áldozattól mintegy 150 méterre a bizottság fekete női kesztyűt, Caola-krémes dobozt, fém púderkompaktot, sárga női retikült, törött fésűt és néhány elszórt cigarettát talált Iratot viszont semmit A holttest közelében egy újság letépett darabján egy nevet és címet találtak. Amikor a nyomozók az illetőt felkeresték, elmondta, hogy a kórházban K. Piroskával feküdt együtt, akinek egy újságpapír darabra ő írta fel nevét és lakcímét. A holttestben felismerte K. Piroskát. Az áldozatot tíz késszúrás érte, közülük hét halálos volt. Ezenkívül K. Piroskán fojto- gatási nyomokat is találtak. A nyomozás ismét az áldozat személyéből indult ki. K. Piroska — noha állandó munkahelye volt, a Dózsa György úti Népbüfében — Ismert prostituált volt, a tanúk szerint mindenképpen férjhez akart menni Megállapították, hogy K. Piroska előző nap délelőtt dolgozott. Később — még munkaideje lejárta előtt — Liska Gyula, 26 éves. Nefelejcs utca 40. szám alatti lakossal, a Szerelőipari és Szigetelő Vállalat alkalmazottjával együtt, hagyta el a büfét. A tanúk K. Piroskát utoljára Liska Gyulával látták. A holttest, a helyszín, valamint egyéb körülmények gondos mérlegelése alapján a nyomozás vezetői arra következtettek, hogy a két nő gyilkosa azonos személy. Az áldozat mindkét esetben prostituált, a bűncselekmény mindkét esetben üres telken történt, s a tettes áldozatai iratainak eltüntetésével a helyszín megváltoztatására törekedett. | Mivel K. Piroska a Népbüfé- * bői Liska Gyulával távozott, S Liska a nyomozás során elő- § térbe került. Tanúkénti ki- I hallgatásán igyeKezett alibit S bizonyítani. Elmondta, hogy | K. Piroskát felesége munkahe- I lyén, a Népbüfében ismerte ^ meg. 1954. január 21-én. dél- $ után 3 óra körül járt a büfében, majd K. Piroskával beszélgetett. A nő kérte, kísérje el egy másik büfébe, ma.id innét a Szabolcs utcai italboltba mentek, ahol K. Piroskának randevúja volt. Liska azt vallotta, hogy elkísérte ugyan K. Piroskát, de nem ment be az italboltba, ellenben látta, hogy a nő egy zöld lódenkabátos, 170—180 centiméter magas, barna kalapos férfivel találkozott. Amikor ez a férfi megjelent, ő visszatért a Népbüfébe. Liskáról egyébként kiderült, hogy züllött, durva ember, aki szüleit is gyakran meglopta, első feleségét terhessége idején hasbarúgta, gyermekét megfojtással fenyegette. Munkahelyét gyakran változtatja, 1952-ben munkakerülésért és csavargásért internálták. Tanúként kihallgatták Liska Gyula sógorát egy 14 éves fiút. A gyermek vallomása perdöntő volt. Elmondta, hogy 1953. decemberében anyjától egy rozsdás, barna nyelű zsebkést kapott, amit köszörűssel rendbe hozatott. Egy alkalommal elfelejtette magához venni a kést, és néhány nap múlva már sógoránál, Liska Gyulánál látta. Nem kérte vissza, arra gondolt, sógorának esetleg nagyobb szüksége van rá. A fiú tizenegy fajta zsebkés közül a leghatározottabb- ban kiemelte azt a barna nyelű kést, amelyet K Piroskába szúrva találtak meg. A kést egyébként felismerte Liska felesége és anyósa is, mindkét asszony elmondta, hogy Liska 1953. október végén vagy november elején este úgy jött haza, hogy arcán és kezén véres karmolások nyomait látlak. Viharkabátját ekkor kimosta, mert az is véres volt. Anyósa a P. Jánosné nyakán talált, összesodort sálban felismerte ajándékát, amelyet ő adott Liska Gyulának. Ezek- után a rendőrség Liskát őrizetbe vette, majd előzetes letartóztatásba helyezték. Kihallgatásai során előbb mindent tagadott, később elismerte, hogy megölte P. Jánosnét és K. Piroskát. Elmondta, hogy P. Jánosné- val 1953. októberében ismerkedett meg a Rákóczi moziban. Többször is megbeszélték, hogy ^ találkoznak, azonban vagy ő, vagy a nő nem jött el a randevúra. Egy ilyen elmaradt randevú után, 1953. november 3-án Liska bement a Sportcsarnok Étterembe, remélte, hogy találkozik az asz- szonnyal. Ekkor — mint később a tanúk vallották is — háromnegyedes viharkabátot viselt. Egyébként nagyon ritkán járt erre a helyre. Azasz- szony valóban bejött a kávéházba, majd együtt a Bosnyák téri végállomáshoz utaztak. Sötétedés után kimentek a körvasút-sor melletti rétre ... Az asszony később pénzt kért Liskától, emiatt Liska „olyan mérges lett”, hogy a nőt ököllel arcul ütötte, az asszony segítségért kiáltott, Liska viszont el akarta hallgattatni. Dulakodás közben úgy megszorította P.-né torkát, hogy a földre zuhant. Liska éltkor levette nyakából a sálat, kötélszerűen összecsavarta, majd áldozata nyakán a lehető legszorosabban meghúzta és csomóra kötötte. A gyilkosság után felkereste feleségét a Népbüfében, aki észrevette arcán a karmolásokat. Liska arra hivatkozott, hogy megtámadták, megverték és sálj át is elvették. A gyilkos bevallotta, hogy K. Piroskát már évek óta ismeri, s 1954. január 21-én felkereste a Dózsa György úti Népbüfében. Valóban elkísérte egy másik italboltba, de nem váltak el (a zöld lódenes férfi megjelenése csak mese volt), hanem elindultak a Tömöri teleppel szemben levő telepre. Útközben veszekedtek. K. Piroska azt szerette volna, ha Liska elválik feleségétől és őt veszi el. Fenyegetőzött, hogy elmegy Liska anyósához és elmond mindent. A férfi ekkor elhatározta, hogy végleg elhallgattatja K. Piroskát. Az üres, elhagyott telek közepén torkonragadta, majd előrán- ■ tóttá a zsebkést... A gyilkosság után visszament a Népbüféhez, alibit akart bizonyítani, ezért többeknek elmondta, hogy K. Piroskát „egy zöld- lódenos, barna kalapos férfi lecsapta a kezéről. .Este kilenc óráig a büfében maradt ismerőseinek italt fizetett. A bíróság P.-né esetében szándékos emberölést, K. Piroska esetében pedig gyilkosság bűntettét állapította meg. Ellentétben az első gyilkossággal, K. Piroska megölésénél bizonyítottnak látta az előre megfontoltságot. Liska Gyula két ember életét oltotta ki. Áldozatait abból a környezetből választotta, | amelyben ő maga is élt. A Fővárosi Bíróság Liska Gyulát egyrendbeli szándékos emberölés, és egyrendbeli gyilkosság bűntette miatt halálra ítélte. 1954. május 28-án kivégezték. Teri a vb-titkár Egész fiatal lányt a községi tanácsháza íróasztala mellett láttam már nem is egyet, de felteszem, hogy mindjük között Egri Teri ez idő szerint a legifjabb: ez év decemberében tölti csak be a huszonnegyedik életévét. Alighogy elérte a huszadikat, már vb-titkár volt szülőfalujában, Tésán. — Hatvanötben érettségiztem Balassagyarmaton. Négyesre sikerült, a felvételim viszont a tanítóképzőben még annyira sem. Állás után kellett néznem. Terinek még két kisebb testvére van, édesapja teherautó-vezető Vámosmikolán, a mamája nem vállalhat munkát, annyira asztmás, hogy még az aggteleki cseppkőbarlang sem használt neki. Egy keresetből öttagú család nehezen él meg. Teri hát vállára tarisznyát, kezébe vándorbotot vett, világgá indult szerencsét próbálni. Ha burokban születik, sem járhatott volna jobban. Alighogy Pestre ért, már állást is kapott a Mélyépítő Vállalatnál, irodában, havi 1200 forint fizetéssel, ami nagyon is szép, tizennyolc esztendős lánynak. I^akást pedig jó ismerősök adtak neki, vele egykorú, egyetemista lányukkal egy szobában aludt havi 200 forintért. De ebben fűtésvilágításon felül még a reggeli és a vacsora is bennfoglaltatott. Volt színházbérlete a Vígbe, meg a Fővárosi Operettbe, járt szélesvásznú moziba, néha táncolni is, társasággal. Aztán ez év januárjában a munkahelyén felhívta telefonon Tésáról Borbély Mária, az akkori vb-titkár. Elmondta, hogy Volonter Tibor, az elnök, Kemencére kerül, belőle elnök lesz és a faluban arra gondolnak, hazajöhetne Egri Teri titkárnak. — Volna-e kedvem? — kérdezte, • én pedig habozás nélkül rávágtam, nem. Tésánál kisebb falu talán nincs is a megyében. Volt már 389 lakosa, több soha, most meg még ennél a rekordszámnál is eggyel kevesebb. Autóbuszjárata épp, hogy ösz- szeköti a világgal, messze a vasút, messze minden nagyobb város, a színház meg a mozi. Szórakozás? Hát van egy keskenyfilm-vetítőgép a faluban és sok házban televízió, de aztán egyéb semmi Példamutatás a váci DCM-nél is Száznegyvenmillió foriní körüli forgalmat mutat az elmúlt tizenkét hónap statisztikája a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál, amely egy évvel ezelőtt alakult meg az üzemi könyvterjesztés első számú gazdájaként. Jelenleg 65 boltjuk működik a fővárosban, az ország különböző vidékein. Elsősorban a megyei és a járási székhelyeken. Csaknem ötezerre tehető azoknak az üzemi könyvbizo- mámyosoknak a száma, akik a dolgozók körében az írásos kultúra terjesztőinek derékhadát jelentik. A munkájuknak köszönhető a vállalat forgalmának mintegy 60—65 százaléka. Különösen szép eredmények születtek Tatabányán, a 6-os bányaüzemnél, Diósgyőrött, a Lenin Kohászati Műveknél, a Váci DCM-nél és a Hajdúsági IparműveknéL Bartók-szeminárium Július 20-án a Zeneakadémia kistermében Kovács Dénes hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatója ünnepélyesen megnyitja az első budapesti Bartók-szemináriumot. A kéthetes eseménysorozatra 15 ország 58 fiatal művésze jelentkezett. sincsen. Igazán isten háta mögötti hely, aki egyszer fiatal elkerül innen, nem is a fővárosba, csak nagyobb községbe, legfeljebb látogatóba jön vissza néhány napra. Teri is két, három hetente járt haza vasárnaponként. A telefonbeszélgetés után, hogy első alkalommal megint hazament, máris ott termett náluk Borbély Mária és Volonter Tibor. — Mondták, milyen szép, érdekes, változatos munka a titkáré és anyukáékkal együtt nagyon rábeszéltek. Addig, addig, amíg ráálltam, azután jött a választás és most itt vagyok. Nem bántam meg a cserét. végleg itthon maradok. Nagy szó. Másfél évi budapesti élet után Tésa egy ilyen fiatal lánynak ... — Mi volt az első ügyirat? — Egy különélést igazoló hatósági bizonyítvány. Nem váló, gyermektartási perhez. Ha Borbély Mária, aki akkor már elnök volt, meg nem mutatja, bizony nem tudtam volna megcsinálni. — Van tán valakije itthon, azért jött vissza? — Nincsen. De valahol egészen biztosan akad, Ez valóban biztos. Hiszen csinos kislány, eszes, jó kedélyű, jó az állása és a szülői ház elég tágas, még lakásgondja se lenne. Azaz ... — De mi lesz, ha az illető teszem azt, építészmérnök, vagy mondjuk fizikus? Hogy helyezkedhetne el Tésán? Abba kellene hagyni a tanácstitkárkodást. — Szó sincs róla. Akármicsoda, majd csak kerül valami munka számára, ha nem itt, hát a közelben valahol, de én ha csak vissza nem hívnak s titkári tisztségből, máshová nem megyek. Komoly, határozott leányka. Még alig fél éve titkár, jóformán most kezdi tanulni, miért ragaszkodhatik olyan nagyon ehhez az álláshoz? — Engem itt kisgyerek korom óta mindenki ismer, letegez és ma is kislánynak tekint. De ha ügyes-bajos dolgával bárki bejön hozzám a tanácsházára, olyan megtisztelő bizalommal beszél velem ... Elharapjá a mondatot. Talán így akarta befejezeni: ... mint egy felnőttel. Aztán folytatja: — Nem szabad, hogy csalatkozzanak bennem, értük akarok dolgozni, a tésaiakért. Nem hat banálisnak, nem úgy mondja. Ez a hamvas kis tanácstitkár őszintén érzi, hogy a? államigazgatás az emberekért létezik. Szokoly Endre Or. M. J. ÁRNYÉKBAN (FOTO: KOTROCZÖ) B.—B.
