Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

Mi újság a nagyvilágban — Ceglédbercelen? Vendégem érkezett a napok­ban. Délelőtt sétáltunk. a ceglédberceli utcákon, véges­teien végig. Bár nem sok az idegenforgalmi nevezetesség a faluban, azért van mire fel­hívni a figyelmet, hogy ezt meg ezt ne nézzék meg. Szó­val így telt az idő, amikor az én kedves vendégemnek az a különös óhaja támadt, hogy ugyan most már mindent lá­tott, nézzük meg inkább, mi újság a nagyvilágban. Illetve az újságokban. Népszabadsá­got akart venni. így ő. Hát, mondom neki, nosza. Magam­nak meg, hogy most mi lesz? Azt persze tudni kell, ez nem is olyan egyszerű dolog ám itt, Eercelen! Gyorsan félrehúzódtunk az útmenti árokba és én, mint te­repismerő, azonnal át is vet­tem a parancsnokságot e nem könnyűnek ígérkező hadmű­velet levezetésére. Az első probléma: nem Is tudjuk, merre menjünk. A községben ugyanis nincs hír­lapáruda. Van két-három pos­tás, akik szegények reggel nyakukba veszik a falut és hordják ki a lapokat az elő­fizetőknek. Aki nem előfizető, számoljon gyorsan a percek­kel és a méterekkel, és hátha kijön, merre járhat az egyik postás. így tettünk mi is. Le s föl futkozva az utcákon, bekerí­tettük a kijelölt pontot. Nem mondom, úgy egyórás hajsza után megkaptuk az újságot, de akkor ott lihegve arra gon­doltam, hogy ki kellene találni valamit. Mit is? Na!... Megvan! Mi lenne, ha mondjuk egy kis bódéban a falu valamely pontján hírlapárudát állítaná­nak fel, esetleg trafikkal együtt? (— yer) AKASZTÁSOS KULCSPOLITIKA Régi filmek, krimisztorik, pletykák és bíró­sági történetek egyik alapanyaga a kulcskérdés. Vagyis, a lakások, a sok mindent rej­tő szekrények, a rácsos és telt fa, vagy vaskapuk kulcsai. Tenyérbe­mászó őrei a sze­mélyi tulajdonok­nak, a sajátoknak. A kulcsoknak hagyományaik vannak. Nem a méreteiket, hanem az „állomáshe­lyeiket” nézve. Szinte szállóige a „kulcs a lábtörlő alatt” — csak fel kell hajtani a tör­lő valamelyik csücskét és lám, ott lapul: egy for­dítás a zárban, vagy kettő, s már szabad az út be­felé. Tartják ab­lakpárkányon, ka­pu zárjában belül hagyva, hogy a rácson át egy ügyes kézmozdu­lattal elfordítható legyen. Akasztott kulcsokkal pedig — főleg falusi porták kapujánál — utcahosszat ta­lálkozhat, aki épp ezekre kíváncsi. Ott lógnak, udvar felől, kézzel elér­hető távolságban — bár lehet, hogy kicsit nyújtózni, kicsit ágaskodni kell miattuk. Lé­nyeg, hogy elérhe­tőek azok számá­ra, akiknek nem lapul a zsebében a házba jutás kézzel fogható le­hetősége. A napokban vi­déken jártam. Üres volt a falu, arattak a határ­ban, etettek a gazdaságban, — szóval mindenki lótott-futott a dol­ga után. Az egyik házból néni lépe­getett a kapu fe­lé. Komótosan le­akasztotta a kul­csot, nyitotta, ki­lépett, zárt, — majd a kulcsot ügyesen a tartó oszlop belső olda­lára akasztva el­indult a buszhoz, hogy a városi nagypiacra láto­gasson. A lakás kulcsát — azt is láttam — a láb­törlő alá rejtette. Enyves kezű emberek mindig akadnak. Kulcso­kat „gyűjtők” is. Olyanok, akik a „talált tárgyak” mellé ráadásnak a kulcsot is viszik magukkal. Alibi ez, hogy mennyire pontos munkát végeztek. Bár kulcskérdésbe nem illik beavat­kozni, mégis meg­kérdem: nem le­hetne valami jobb megoldást kitalál­ni? —esk— PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CECjU XI. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1967. JULIUS 13., CSÜTÖRTÖK Védekezés permetezéssel Megfigyelőállomás jelzi a peronoszpóraveszélyt A tavaszi és kora nyári csapadékos időjárás sok munkát adott a termelőszövet­kezeti és háztáji gyümölcsö­sökben. A két-három napon­kénti hőmérsékletingadozás, ha nem is nagymértékben, de rányomta bélyegét a gyü­mölcstermésre, különösen a korán érő cseresznyére és meggyre. Az idén kevesebb lesz a nyári alma és a körte. A szőlőkben — ha nem szól bele az időjárás — közepes termésre lehet számítani. — A permetezési munkák dandárja ugyan már el­múlt. azonban a pero- noszpóraveszély még mindig fennáll — mondotta a földművesszö­vetkezet főagronómusa. — Szü­retig még — természetesen fi­gyelembe véve az időjárás alakulását — nem árt, ha kétszer-háromszor permetez­nek a szőlősgazdák. Segít ne­kik szövetkezetünk permetező­brigádja. Permetezőgépeket is kölcsönzünk. Korábban nem tudtunk minden igényt kielégíteni, ezért egy hete 18 géppel bővítettük a perme­tezőgépek választékát. — Több termelőszövetkezet­ben létesítettek az idén pero- noszpórafigyelő állomásokat. A gyakorlat azonban azt mu­tatja, hogy sajnos a figyelőállomások jelzé­seit nem minden esetben veszik figyelembe, a közelgő veszélyről nem ér­tesítik azonnal a szőlőkben dolgozó permetezőket, pedig sok fölösleges munkától, fő­ként sok fölösleges kiadástól mentesítenék a gazdaságo­kat. — Helyes lenne, ha a szövetkezetek az úttestek, határok mellé kifüggesz­tenék a figyelőállomások jelzéseit, hogy erről ne csak a közös gazdaságok értesüljenek, ha­nem tudják ezt a háztáji sző­lőtulajdonosok is. Erre már felhívtuk korábban is a szö­vetkezetek figyelmét, s az idei termés megóvása érdekében még most sem lenne ‘késő a jelzések kifüggesztése. (cs—i) Új búzából új liszt A Vörös Csillagból vitték először — Megy a szekér a malom­ba, még tíz más megy azon- nyomba’ ... Nyikorog a kocsi­kerék, tele van a kocsiderék ... Tele bizony: hétfőn megér­kezett az első idei búzaszállít­mány a ceglédi malomba! Az idén az elsők nagykőrösi termelőszövetkezetek voltak. 220 mázsa gabonát hoztak őrölni. Szerdán megérkezett a ceglédi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet első szállít­mánya is. Egymást érik, egy­más után fordulnak a kocsik. Szerdán mintegy 5—600 má­zsa gabona érkezését jelezte a termelőszövetkezet, — s a malom gépei győzik, kedv­telve győzik a munkát. Tároló helyiségben már nem lesz hiány a malomban. Egye­lőre a mérleg okoz egy kis problémát, ugyanis a betaka­rítás, vagyis az őrlés kezdeté­re ígért hídmérleg még nincs kész. Egyelőre a közraktári hídmérlegen mérik a szállít­mányokat, de remélhető, hogy hamarosan már saját mérleg- jüket is munkába állíthatják. Az első idei búzából készített liszt mintaadagja a szokásos kísérletekhez a laboratórium­ba kerül, ahol minőségét, si­kértartalmát, keményítőtartal­mát, s még sok más adottsá­gát vizsgálják. Remélik, hogy az idei gabona minősége sem marad el a múlt évi mögött. (—es) Augusztus 15-ig még 40 ipari tanuló szerződhet ŐSZI ÁRPA UTÁN — BÚZA Gyarapodik a tarló a ceglédi határban. A gépek és az em­berek megteszik a magukét: egyre kevesebb a lábon álló gabona és egyre többször for­dulnak az idei termést szállító kocsik, járművek a tsz-raktár és a földek között. A járási A búzatábla szélén Lassítom lépteim, amint a hátam mögé kerülnek a falu házai. Messzenyúló gabona­táblába fúródik a kanyargós gyalogút. A szél könnyű irama nyomán meghajolnak az ágas­kodó kalászok. Hullámzik, lük­tet, susog, sóhajt az érettsárga, végtelen tenger. Mélyén pipacs harsog, csendesen dalol a bú­zavirág. Széles „ tarlóra ér ki az út. Szemben kombájn áll, harapó lapátjai elakadtak egy nagy „falatnál”. Nem látok senkit körülötte. Közelebb lépek, er­re kintről, a fák közül, rám kiált valaki. — Hé, mit akar ott? A hang irányába indulok. Idős parasztember ült az ár­nyékban. Bizalmatlanul néz a kalap alól. Illendően köszö­nök és megkérdezem: — Miért áll a gép? — Kátyúba zuttyant, aztán meg se moccant. — Maga? — Szerelőkért mentek, ad­dig itt vigyázok. Nem mondta ugyan, de lete­lepszem én is a nagy fűbe. Látom, nincs ellenére az isme­retlen beszélgető partner. Fű­szálat tép le, szájába veszi, így mondja: — Itt a nagy dologidő. Szé­pen haladtunk eddig. Az idő is engedte. Hátradől a fának, tekintete felméri az álló gabonát. — Az aratás megint meg­kezdődött. — Halkra fogja a hangját, mesélni kezd. — Más volt az aratás az­előtt. Most könnyebb, gyor­sabb is, nem mondom. Sok a gép. Talán éppen emiatt. Más munka volt az akkor. Már na­pokkal előtte megkezdődött a készülődés. Az utolsó szemle alkalmával, amely eldöntötte, hogy a gabona kasza alá érett, egy kis darabot levágtunk. Eb­ből fontuk a kötelet, otthon, aztán vízbe áztattuk. Az üllőt levertük az udvarban és rajta kikalapáltuk a kaszákat, sar­lókat. Ejfél után útrakeltünk, hogy virradatig kiérjünk a földre. A kocsisaroglyába tet­tük a szerszámokat, oda ke­rült a koszt is. Kint az első kaszavágást a gazda végezte. A családban hagyományos munkafelosztás alakult ki. Az apa volt a kaszás. A feleség a marokszedő. A gyerekek köte­let terítettek, gereblyéztek. Mire delet ütött a harang, már ott volt a nagymama is, kendőkbe kötött csomagokkal: hozta az ebédet. Az árnyékba telepedtünk, előttünk gőzölgőit a forró leves. A közeli tanyá­ról friss vizet hozott a gyerek. Sötétedésig dolgoztunk a hold világánál tizenegyig, éjfélig is. Néhány órára dőltünk csak le, párnánk a puha kéve. így ment ez a hét végéig, akkor mentünk csak haza. Körülnéz, de nem lát még jönni senkit. Mesél tovább. — Az aratás után kezdődött a behordás. Magas, szabályos kúpos kazlakat raktak a por­tákon. Az utcáról látni lehe­tett — s ez is számított ám —, hogy kinek mennyi termett az évben. Ezután már a cséplő­gépre vártunk. A faluban há­rom-négy cséplőcsapat alakult, ők jártak házról házra. — Nagy élmény volt ez ne­künk, gyerekeknek akkoriban — szólok közbe. — Amikor bepöfögött az utcánkba a trak­tor, vontatva a cséplőgépet, vidáman szaladtunk elébe. Az izzadt, poros munkások ijeszt­gettek, hogy a nyakunk közé engedik a vízfecskendőt. — Beállt a gép, dobálni kezdték a dobba a kévéket — vette át a szót bólogatva a bá­csi. Hátul meg szaporán teltek a zsákok. A gazda mindig ott volt, ellenőrizte a mérést, Azonnal kocsira pakoltak, s irány a malom. A gép zúgott éjjel-nappal, a szálló törek vö­rösre csípte a részesek szemét. A következő vasárnap új ke­nyeret szelt a családfő az ebédnél. Már ahol lehetett... Felnéz, odaint a kombájn felé. — Most meg, ez egymaga csinál mindent. Mennyivel könnyebb, mint egykor! Megjöttek a szerelők. Egy óra múlva elindult a gép. A napfény megcsillant a kiömlő friss búzaszemeken. Kohlmayer Ádám tanács mezőgazdasági osztá­lyára érkezett jelentés szerint szerdáig a Dózsa Népe és a Lenin Termelőszövetkezet földjein végeztek már az őszi árpa aratásával — a búza be­takarítását az Alkotmány és a Vörös Csillag földjein meg is kezdték már, s hamarosan va­lamennyi ceglédi tsz búzatáb­láinak aratását megkezdik a kombájnok. Ahol a belvíz, vagy a talajviszonyok miatt nem lehet géppel aratni, ott előkerülnek a kaszák: a már megszervezett aratópárok vég­zik a betakarítást. FELHÍVÁS Az elmúlt napokban a város területén nagyobb összegű pénzt találtak. Igazolt tulaj­donosa jelentkezzék a rend­őrkapitányság talált tárgyak osztályán. Mint hírül adtuk, az idén végzett iskolások közül eddig mintegy ötvenen jelentkeztek a KlOSZ-irodában szerződés- kötésre. S mint értesültünk, ez a létszám korántsem elégíti ki a város kisiparosainak ta­nulóigényét. A kisiparosok ál­tal benyújtott iparitanuló­kérelem még közel 40 tanulót kívánna szerződtetni különbö­ző, vegyes szakmákban. — A szerződéskötések ha­tárideje augusztus 15. A most vakációzó tanulók szülei azon­ban — saját érdekükben — ne feledkezzenek meg a szerző­déskötésről — mondotta Dub- niczky Mihály, a KIOSZ elnö­ke —, mert a még várható je­lentkezések problémát okoz­hatnak az elosztásban, s a kí­vánt szakmák kiválasztásában is. KÉVÉS VOLT A „REPi' KERET Kruppon talpbőr az igazgató csomagjában A bíróság ezúttal Czeichner Gyula 53 éves budapesti la­kosra szabott ki megérdemelt büntetést. Czeichner 1962. ja­nuárjával került a ceglédi Cipőipari Vállalathoz, Négy és fél éven át műszaki vezető­ként, majd fél évig megbízott igazgatóként tevékenykedett itt. December elején utasítást adott az akkori gyártásvezető­nek, hogy 105,2 négyzetdeci- méter fekete boxbőrt juttas­son el a szíjgyártó üzembe, Foto: Gábor ahol egy levéltárcát és öt pénztárcát készítettek belője. Ezeket a tárgyakat a vádlott arra szánta, hogy a vállalatá­val üzleti kapcsolatban álló Bőrellátó Vállalat illetékeseit megajándékozza. Meg is hívta vendégül az üzembe a cég egyik főelőadó­ját, s mivel kevés igazgatói alap állt rendelkezésére, ösz- szeszedett az üzem területén egy csomó papírhulladékot és elküldte a MÉH-hez. Az átvételi elismervényt a raktári munkás nevére állíttatták ki. A 112 fo­rintos ellenértéket pedig reprezentációs célra szán- $ ták. SÍ Amikor az ügyben vizsgálat ^kezdődött, az igazgató a feke­te boxbőrről szállítójegyet ké- ^ szíttetett, mintha az üzem ezt í átadta volna a Cipőipari Ktsz- Snek. S December 9-én Czeichner § Gyula 10,2 kilogramm krup- §pon talpbőrt becsomagoltatott ^ és — jegyzék nélkül — eltulaj- ^ donítási szándékkal magával ^vitte. Nem volt szerencséje: ^az állomáson igazoltatta az ^ ügyeletes rendőr. $ Mivel a bőr származását ^ nem tudta igazolni, az ^ anyagot lefoglalták és $ visszaküldték az üzembe. ^ Ezután az igazgatót és a gyár- í tás vezetőt állásukból el bocsa - § tották. Menesztették a raktá- % rost is, mert a boxbőrt és a $ talpbőrt szállítójegy nélkül § kiadta a raktárból. Czeichner ^ tagadta bűnösségét, kibúvót ^keresett. A védekezést a bíró- ^ság nem fogadta el. ^ Társadalmi tulajdont káro- ^ sító hűtlen kezelés és sikkasz- ^ fás bűntette miatt a bíróság $ hathónapi szigorított büntetés- $ végrehajtási munkahelyen le­töltendő szabadságvesztésre és ^ 800 forint pénzbüntetésre ítél­te Czeichner Gyulát. Az ítélet ^ nem jogerős. £ (sz. m.) Tankönyv helyett: indiántörténetek „ _____ _ ...............„ .....................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents