Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

Példa Csévharaszton (II.) Lelkesedéssel dolgoznak A tervnek megfelelően minden vasárnap összegyűlnek a megkezdett építkezések folytatására. A segíteniakarás olyan nagy, hogy a helybeli munkák befejezése után a szomszédos községekben.is szívesen dolgoznak. Készül a művelődési otthon új vaskapuja, Kékesi Mihály irányításával. Az itt dolgozó öt főnyi brigád háromezer , formtet takarít meg A tanácsháza rozzant melléképülete helyett újat építenek. Képünkön Hárskúti Károly csoportja dolgozik MONOB'Vnm: IX. ÉVFOLYAM. 162. SZÁM JLÖNK I AP A S A 1967. JÜLIUS 13.. CSÜTÖRTÖK Tíz kilométer csatorna 6000 holdat mentesít a víztől Kettős cél: levezetni és visszatartani a vizet Ha a járás belvizes területei­nek történetét akarná megír­ni valaki, jó néhány holdról csak azt említhetné meg, hogy évek óta „élvezi” a víz okozta kényszerű pihenést. Az elmúlt évtizedben szinte minden évben megkísérelték a tsz-ek hogy kijátsszák az időjárást, a vizet — számot­tevő eredményt nem sikerült elérni. Az ötletesség, az okoskodás nem jelentett konkurrenciát a víznek — olyan megoldásra volt szükség, mely egyszer s mindenkorra megzabolázza a vizet. Az elmúlt év tavaszán a járási pártbizottság megke­reste a Duna völgyi Vízgazdál­kodási Társulatot, s a megbe­szélés után a járási pártér­tekezlet határozatot hozott a belvízvédelem és a talajeró­zió okozta károk megelőzé­sére. el — összesen 260 hold bel­vizes területet tesz megmű- velhetővé. Két éve nem tud­ták felszántani, bevetni. A tsz amúgy sem nagy határá­nak egyharmadát rabolta el a víz, s a terméskiesés évente háromnegyed millió forinttal csökkentette a tsz jövedelmét. A műút melletti Hosszúbe­rek lakói évek óta ostromol­ják a tanácsot, tegyen vala­mit, mert kiönti őket a la­kásból a víz. A pincébe nem lehet lemenni, a falak ned­vesek, penészedik a ruhane­mű, s lassan feláztatja a ház alapját a víz. A település prob­lémáját is megoldja a felvíz­rendezés. Az 1/c csatorna ösz- szegyűjti és elvezeti a pincék­ből, kertekből a vizet. Ebben az évben kapcsolják össze a csatornarendszer két ágát, s ezzel a sok részműve­letből megszületik a rendszer egyik „kész” ága. A víz volt az úr A csatornát a következő években tovább építik, átve­zetik a műút alatt, az üllői tsz- hez tartozó táblára, melyet a hírek szerint utoljára 1961- ben tudtak művelni. Azóta a víz rajta az úr. A járásban folyó nagy munka perspektivikus terve ősszel elkészül. Ebben már pontosan megjelölik, melyik tsz-ben milyen hosszú csa­tornát építenek, milyen költ­séggel. A csatorna kettős célt szolgál majd. Levezeti a vizet, de vissza is tartja. Zsilipeket, surrantekat építenek fel, így a víz nem vész el. s ha szük­ség van rá, felhasználható. (d) ! HOLNAP | FOGADÓÓRÁT TART j Maglódon 9—12 óráig Ádám I József, Gyomron 15—17 óráig Meleg János és Úriban 14—17 óráig Misinszki János járási tanácstag, a tanácsházán. | JÁRÁSI PÁRT-VB Ma délelőtt fél kilenc órai j kezdettel ülést tart a járási : párt-végrehajtóbizottság. Na­pirenden: az új gazdasági me­chanizmus bevezetésének elő­készületei a Monori Kefegyár­ban és a Maglódi Gépgyárban, POLGÁRI VÉDELMI ZÁRÓGYAKORLAT GOMBÁN A gombai polgári védelem egészségügyi szakasza július 10-én délután egy órai kezdete tel tartotta négyórás zárógya­korlatát. A gyakorlaton a sza­kasz tagjai komoly felkészült- ségről tettek tanúbizonyságot: katonás rendben és figyelem­mel hajtották végre a pa­rancsnokuk által megadott fel­adatokat. A szakasz minden tagja di­cséretet érdemel lelkiismere­tes munkájáért és köszönet il­leti Szabó János vb-elnököt, Erdélyi Lajos vb-titkárt a szervezésért, és dr. Pénzes I János körzeti orvost, a gyakor- I lat szakmai felkészítéséért. Egy évtizede csaknem műveletlen Ebben az évben a tervnek megfelelően az 1/c csatornát építi a társulat. Három ter­melőszövetkezet — az üllői Kossuth, a péteri Rákóczi, a monori Üj Élet — belvizes te­rületeit mentesíti a víztől ez a csatorna. A tíz kilométer hosszúságú hálózat 6000 hol­dat ment meg a víztől, s még­hozzá nem is akármilyen hat­ezer holdat, mert a víz min­dig a legjobb földeket ra­bolja el. A csatornahálózat építési költsége 900 ezer—egy­millió forint­Hosszúberek megszabadul a víztől Péteri községen kocsizunk keresztül, az autóban ott van az egyik megrendelő — Hrutka János, a péteri Rá­kóczi Tsz elnöke, és a kivite­lező: Farkas elvtárs, a Duna- völgyi Vízgazdálkodási Tár­sulat igazgatója. A tsz-elnök elmondja, hogy a közös gaz­daság határában három csa­torna — közülük kettő ebben az évben, egy tavaly készült Uzsonna előtt a monori bölcsődében SZENYAN jánosnéval, a monori bölcsőde vezetőjé­vel beszélgetünk a község legkisebbjeiről, akik ebéd utáni csendes pihenőjüket töltik éppen. — ötven férőhelyes a böl­csődénk, de rendszerint 60— 65 körüli a létszámunk. Bő­vítésre nem gondolunk, hi­szen most, hogy megjelent az új rendelkezés, amely sze­rint a kismamák a szülési szabadság után részesülnek, ,g. kétéves gyermekgondozási se­gélyben, feltehető, hogy lesz nálunk némi létszámcsökke­nés. Attól a bölcsőde vezetője és dolgozói viszont nem fél­nek, hogy a jövőben min­den dolgozó mama igénybe veszi a kétéves szabadságot, hiszen a 600 forintos segély és a kicsinyekért fizetendő minimális bölcsődei hozzá­járulás között elég nagy kü­lönbség van. Nem beszélve arról, hogy a bölcsődében az állandó, szakszerű fel­ügyelet, az orvosi ellenőrzés és a kicsinyek közösségi ne­velése, az önállóság kialakí­tása, mely már itt, a böl­csődében megkezdődik, igen sok szülőt arra a meggon­dolásra késztet, hogy igény­be vegyék a bölcsődét. VÉGIGJÁRTUK a ragyo­góan tiszta termeket. Az el­ső helyiségben a legkisebbek kiságyai. Ebben a szobában még nincs „napirend”, van, aki éppen alszik, van aki rugdalódzik —; van, aki oá- zással jelenti be igényét ar­ra, hogy most vele foglal­kozzanak, vegyék ki az ágy­ból. A másik teremben az egy­másfél évesek, ők már csen­des pihenőt tartanak, s ha nem is alszik még mind­egyik, de a mozgás tilos. Ugyanígy a következő cso­portban is. A LEGNAGYOBBAK, akik ősszel már elérik az óvodás kort, most ébredeznek — kis asztalukon már ott az uzson­na. Minden szobában egy­egy gondozónő, aki segít az öltözködésben, s amelyik gye­rek elkészült, szó nélkül el­foglalja helyét, s önállóan szolgálja ki magát az asztal­nál. — Megszokták már, hiszen ez az egyik fő célunk, hogy megtanítsuk a kicsinyeket is az önálló cselekvésre — mond­ja a vezetőnő. — Van egy testvérpár, akik úgy kerül­tek hozzánk, hogy szinte minden tárgytól féltek, meg se mertek mozdulni, kezdet­ben. Aztán lassan feloldód­tak, most már ők a leg­virgoncabbak. Az egyik kislány fel-felül ágyában, integet, mosolyog. Ö az, aki otthon a legkeve­sebb szeretetet kapja, ezért igényli jobban a törődést, a vele való foglalkozást. Aki otthon a család szemefénye, akivel sokat foglalkoznak, az a gyerek itt sokkal zárkózot- tabb, rátartibb. ELKEZDŐDIK a házirend szerinti uzsonna most már minden teremben. Tóth István vezetésével az utolsó simításokat végzik az első buszmegállón (—ffy) VB-ULES lesz Ma Nyáregyházán és Va­sadon 14 órai kezdettel. Az 1967. első félévi köfa és adó­bevételi terv teljesítését vitat­ják meg. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: A gyilkos halála (szé­les). Nyáregyháza: Három lépés a földön. Úri: A méltatlan ö-rég hölgy. Vasad: Rangon alul. Könyvespolc EDVARD VALENT A: ÁRNY AZ ABLAKBAN Edvard Valenta, a népszerű cseh író először lép a magyar közönség elé izgalmas, érdek­feszítő detektívregénnyel. Hő­se Viktoriné, ez a finom, töré­keny, idős hölgy, aki Prága villanegyedében, saját villájá­ban lakik tökéletes szépségű unokahúgával, Verunkával. Az életük vidám és gondtalan mindaddig, míg ezt a boldog­ságot váratlanul meg nem za­varja a lány hirtelen beteg­sége. A szép lány megbénul. És nem sokkal később újabb váratlan fordulat történik: meggyilkolják Viktorinét. Ek­kor lép színre Hurych kapi­tány, aki sok-sok bonyodalom és nyomozás után — nem egé­szen négy nap alatt — nem­csak sikerrel felgöngyölíti a rejtélyes bűnügyet, hanem sa­játos egyéniségével, frappáns és újszerű detektív-logikájával ebben a műfajban új iskolát is teremt. Valenta kitűnő, gördülékeny stílifta, humanizmusa, alapos emberismerettel megrajzolt alakjai, és a könyv lebilincselő cselekménye bizonyára kitűnő szórakozást nyújt majd az ol­vasónak. A regényt Kopasz Csilla fordította. Korlátlan veszély A 2-es számú tápiósülyi önkiszolgáló bolt előtt már nyitáskor 50 ember vár a tejre, ^.z üzlet a község leg­forgalmasabb részén van, a buszok, autók, motorkerékpá­rok egymást érik. A várakozó tömeg leszorul az úttestre. Délután, amikor megérke­zik a kenyér, újra benépesül az úttest várakozókkal. Gye­rekek szaladgálnak a szágul­dó járművek között. Ideje lenne egy korláttal elzárni az úttestet az utcától, míg egy tragikus baleset nem figyelmeztet. (ky) KÉT LOVON a z egész vállalat rajta rö- hogött. Csak ö nem tud­ta. Együtt röhögött a vállalat­tal. Puha, kövérkés kezével az asztalt csapkodta, kerek, pu­fók arca még jobban kigöm- bölyödött. — Hát ez fenomenális! Hát ez... hát ez ... Es verte az asztalt. Es dűlt jobbra-balra. Es kicsordultak a könnyei. — Mit gondolnak, ki lehe­tett? Klics Erzsébet, a sze­mélyzetisünk? Vagy talán Sza- kolczayné, aki nemrég került a központba? A főkönyvelőség beosztottjai csak a vállukat vonogatták. Es pukkadoztak. Egyikük, aki épp joghurtot reggelizett,, tele­prüszkölte a frissen festett fa­lat. Kivételesen aznap a szoká­sosnál több aláírnivalója akadt. Azért szakított időt, átruccant a főmérnökhöz, a folyosó má­sik végére. — Hallottad? — puhato- lódzott, rázkódtatva elomló hasát. — Te se tudod, ki volt az a balfácán? Persze, a főmérnök se tud­ta. Jóval fiatalabb volt, mint a főkönyvelő, hát nevettében is igyekezett tekintélyét el nem veszíteni. Visszafelé menet a főköny­velő kuncogást hallott a háta mögött. — Úgy látszik, már ezek is hírül vették — állapította meg, és mintha megint megcsiklan­dozta ^v'olna valaki. * lig várta, hogy hazaérjen. /I — Ülj le, anyukám, mert ilyet még nem hallottá! és ha elmesélem, hanyatt esel rontott otthon a feleségére. az, mi ütött beléd, hogy el sem mosolyintod magad? — Ö, te tökkelütött! Te mar­hák marhája, te! — pattant fel ekkor a keszeg, elvirágzolt asszony, és villámokat szórt a szeme. — Hát te vagy az, akit kinevetnek! Épp ma akartam szólni, hogy az utolsó elismer­vényt nem találom sehol. Pe­dig ezerszer megmondtam már, hogy könyvjelzőt használj. De te nem. Te ragaszkodsz a vi- cik-vacakokhoz. Fogod, ami épp a kezed ügyébe kerül. Hát most megsütheted. A főkönyvelő elsápadt. Most már eszébe jutott, hogy a mi­nap, félálomban, az elismer­vényt csúsztattc a könyvbe, ahol abbahagyta az olvasást De azért tűvé tette a lakást. Ráment a délutánja, s ráadá­sul a felesége szidalmait is hang nélkül el kellett tűrnie. Először úgy gondolta, hogy szólt az illetőnek, holnapra visszahozza. Tízkor értekezlet kezdődött. Épp ő ismertette a negyed­évi eredményeket. A jelenle­vők figyelemmel végighall­gatták. Tekintetük gyakran találkozott az övével. Tiszte­letteljes tekintetek voltak. Nyugalma végérvényesen visz- szatért. Másnap levelet kapott. „Mi, Krisztus hű követői..így kezdődött. „Egy akol, egy pásztor”. Ez volt az aláírás. Szeretetükről és nagyrabecsü­lésükről biztosították a névte­len levélírók. Nem szólt róla senkinek. armadnap új szenzáció kavarta fel az unalom állóvizét. Hogy Ecseryné, a kis Ecseryné és a Képcsarnok Vállalat üzletszerzője, aki az apja lehetne ... Most aztán mindenki ficán­kolt, mindenki elemében érez­te magát. A kis Ecserynének célzásokat lehetett tenni, a kis Ecserynével kötekedni lehetett, meg is alázhatták, következ­ményektől nem kellett tarta­niuk. Klics Erzsébet is magához hívatta. — Nagyon csalódnék ben­ned, ha igaz lenne, hogy azzal a holdvilág fejűvel szűröd ősz- sze a levet — mondta neki, barátságot mímelőn. A főkönyvelő is megpiron- gáttá Ecserynét. Hogy nyil­ván azért ő kapta meg azt a rézkarcot, amelyikre a munka­ügyi osztályvezető kartársnak is fájt a foga, mert ellenáll­hatatlan a mosolya. S a kis Ecseryné két hétnél nem bírta tovább. Otthagyta a másfélezer forintos előadói állást, havi ezerért elment gépírónőnek valahová. 1%, évnapja alkalmából a fő- LM könyvelő elefántcsont könyvjelzővel ajándékozta meg önmagát. A késszerű, finom csecsebecsét egyszer szándé­kosan a visszaadott könyvben felejtette. A könyvtáros, a KISZ-szervezet vezetőségének kultúrfelelőse hamarosan fel­fedezte, és nyájas mosollyal visszavitte neki. — Máskor jobban tessék vi­gyázni — akarta mondani, de még idejében meggondolta. Hátha félreértené! nj yugdíjaztatása előtt fél év- L V vei gépkocsiszerencsét­lenség áldozata lett a főköny­velő. Földi maradványaival a vállalat pártszervezete rendel­kezett, de a lelke a mennybe szállt. Polgár István Az szót fogadott. — Hát képzeld — és a puha kezek most a fotel karfáját csapkodták —, képzeld, valaki, egy pártvezetőségi tag, aki egyúttal tagja a vállalatvezető­ségnek is. a könyvtári könyv­ben felejtette az egyházi adó befizetéséről szóló elismer­vényt. Mit gondolsz, melyikünk lehetett? Az egész vállalat ezen mulat. Ez most nálunk a leg­nagyobb szenzáció ... De, mi három napra beteget jelent. Aztán mégsem. F ogasra akasztva felöltőjét, szigorú tekintettel végig­sétált a főkönyvelőség szo­báin. Udvariasan köszöntötték. Komolyan. Meghunyászkodva. Felhívta a könyvtárost, né­hány regényeimet említett ne­ki. Az öt percen belül aszta­lára tette a kívánt műveket. Mentegetőzött, hogy az egyik éppen kint van valakinél, de

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents