Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-08 / 133. szám
1967. JÜNIUS 8., CSÜTÖRTÖK r**r «um yífrfap 3 Az 50. évforduló tiszteletére Tonnák és forintok Tűiből pénzt csináltak - A nyersüzemiek adóssága - A vártnál több jelentkező A DCM-ben ez már hagyomány Az esztendő feléhez érünk lassan: a Naszály tövében szürke és zöld vív egymással csatát, s a három karcsú kémény sem emlékszik már 'a januári, borús égre. Az esztendő kezdetekor, a párt IX. kongresszusa tiszteletére folytatott munkaverseny jelentős eredményeinek számbavételekor, pillanatnyi szünet nélkül dolgoztak tovább. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére kezdeményezett jubileumi munkaverseny startjánál a vártnál is több volt a jelentkező: új brigádok alakultak, s napjainkban 19 kollektíva küzd a szocialista cím elnyeréséért. A DCM-ben már hagyománynak számít, hogy ahol szűkösnek bizonyul a tervek szerinti lehetőség — mondják —, ott a verseny adta erő lendít tovább. Az összefoglaló adat is ezt igazolja, bár — szokatlan összeadás ez. Valahogy így fest: plusz hárommillió, mínusz ötmillió, egyenlő nyolcmilliós többleteredménnyel. A DCM dolgozói ugyanis azt vállalták, hogy hárommillió forint értékben túlteljesítik termelési tervüket, s ugyanakkor ötmillióval csökkentik a költségeket A bányaüzemiek ebből tízezer tonna többlettermelést és nyolcszázezer forint költség- csökkentést részeltek, a kemenceüzemiek 5000 tonnás pluszt, s egymillió forint értékű ,.mínuszt”, azaz a fajlagos hőfogyasztás költségeinek ilyen arányú csökkentését vállalták. Az adott szó nem maradt papíron: eddig egyetlen esztendőben 6em sikerült úgy az év első negyede — a többlet- termelés 12 százalékot, a költségcsökkentés 16 százalékot tett ki —, mint most, s a folytatás sem rosszabb, öt hónap alatt ígéretei válóra váltásában csak a nyersüzem és a zsákgyár maradt adós, a bányaüzemiek viszont — kezükre játszott a kedvező időjárás is — a jubileumi vállalás felét már teljesítettnek tudhatják. Ugyancsak szép összegre tettek szert — tűz- ből. A tervezetthez mérten az egy kilogramm klinkerre jutó fajlagos hőfelhasználás mintegy száz kalóriával csökkent, s ezzel a kemenceüzemiek jelentős lépést tettek afelé, hogy amit ígértek, az úgy is legyen. Az örömbe azért üröm is csöppen: nem sikerült eddig jelentős javulást elérni a villamos energia fölhasználásban, s ez elsősorban a malomüzemek számára jelent sürgős, halasztást nem tűrő programot. Ugyancsak több erőfeszítésre van szükség a nyersmalmok és a cementmalmok teljesítményének növelése érdekében. Az eltelt öt hónap tovább öregbítette a versenyben hosszú évek óta sikerrel résztvevők hírét, rangját: a November 7 kétszeres szocialista brigád, s a Mező Imre ugyancsak kétszeres szocialista brigád mellé már szorosan sorakoznak azok, akik példájukat követve éppen a jubileumi versenyben elért eredményekkel kívánnak a legjobbak közé kerülni. A kemenceüzem Petőfi Sándor és Kim Béla brigádja, a csomagolóüzem Kun Béla brigádja szegődött leginkább a Nádas Imre vezette November 7, és a Tóth Miklós irányítása alatt dolgozó Mező Imre brigád nyomába; a jubileumi verseny eddigi eredményei azt igazolják, hogy a DCM-ben nemcsak a jelentkezők voltak annak idején, év elején a vártnál többen, hanem mind jobban bővül a legjobbak nevét, s többet tevésük tonnákban, ezer forintokban mérhető következményeit megörökítő krónika is. November hetedikéig még vaskos kötet lehet belőle... (m. «.) MA: ünnepség Kiskunlacházán Kitüntették a Petőfi Tsz-t Kimagasló termelési eredményeiért elismerő oklevéllel tüntette ki a Minisztertanács a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezetet. Az évről évre sikeresebben gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemben tavaly több mint egymillió forinttal gyarapodott a tiszta vagyon, az egy szántóegységre jutó termelési érték meghaladta a nyolc és fél ezer forintot, s egy-egy dolgozó tag évi jövedelme elérte a 21 és fél ezer forintot. A megyei mező- gazdasági munkaversenyben is előkelő helyet szerzett közös gazdaságnak, ma délután ünnepi küldöttgyűlésen dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyettese adja át a Minisztertanács elismerő oklevelét. Lassan épül az egyetem Gödöllőn AVATÁS ŐSZ HELYETT — TAVASSZAL? A 200 millió forintos gödöllői egyetemi építkezésen a munka 60 százalékát már elvégezték. Az építkezés jelenlegi tempója azonban aggodalmat okoz az egyetem vezetőinek. Az év közepén járunk, de a 12 hónapra kiszabott munkának alig jutottak túl az egyharmadán az É. M. 25- ös szakemberei. Kevés a munkaerő, a szükséges 160—180 munkásnak csupán a fele fog szerszámot naponta. — Veszélyezteti-e az egyetem munkáját a lemaradás — kérdeztük Szabó György főmérnököt, az egyetem beruházási osztályának vezetőjét. — Ha így haladnak, a gépészmérnöki kar kiköltöztetése egy évvel is eltolódhat. Most ősszel át kellene adni a tervek szerint az új konyhát és éttermet. Alighanem csak tavasszal kerülhet rá sor. Ideiglenes tálaló konyháról kell gondoskodnunk, válaszfalakat bontani, újra falazni, ami 100—120 ezer forintunkba kerül, és csupán átmeneti megoldás. Azt a 120 ezret másra is el tudnánk költeni. — Nem segíthetnek nyáron az egyetemisták? — Június végiétől hat héten át dolgoznak az építkezésen, de a korábbi évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a kivitelező vállalat nem tadja kellőképpen foglalkoztatni őket. A munkaterületek előkészítéséhez is szakmunkáskezekre lenne szükség, de éppen azok hiányoznak. A részhatáridő közeledtével mindig újra kez- .dpdíli a. kapkodás, a hajrá. — Mit ígér az építőipari vállalat? — Borúlátóak. Semmiféle ígéretet nem tettek, azt mondják, fontosabb feladatokat kaptak, s az köti le kapacitásukat. — És mennyire fontos nekik az egyetemi építkezés? — A hatodik kategóriába sorolnak bennünket, s ha jól tudom, hogy összesen nyolc fontossági kategóriát tartanak számon, akkor reménytelenül hátul vagyunk. Talán most mégis kapunk segítséget; két héttel ezelőtt az Építésügyi Minisztérium és a megyei pártbizottság ígéretet tett ÉPÍTMÉNY KÖVEKNEK Uj gazdája van a dunabogdányi kőbányának. A Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vette át, hogy az itt kitermelt anyagot partvédő és ár ellen védekező munkáihoz hasznosítsa. Mindehhez a korábbinál nagyobb meny- nyiségű zúzott kőre van szüksége, ezért június végéig elkészítik az új osztályozok Ennek segítségével már évente 120—130 ezer tonna osztályozott követ szállíthatnak. A fotoriporter a vasbetonépítmény készítésének volt tanúja. (MTI Foto — Kácsor László felv.) erre. (dozvald) Becsbe utazott a Magyar Állami Operaház társulata A Magyar Állami Operaháznak a bécsi ünnepi heteken vendégszereplő társulata szerdán elutazott az osztrák fővárosba. A budapesti operatársulat fellépését Bécsben rendkívül nagy érdeklődés előzi meg. A 83 éves Budapesti Opera- ház történetében ez az első alkalom, hogy a dalszínház egész társulata osztrák szomszédainknál vendégszerepei. Szennyvíz a , emberek a síneken Ocsa rossz szagú esetei a MÁV-val Még a télen szóvá tettük az ócsai vasútállomás közegészségügyi szempontból tarthatatlan állapotát. Megjósoltuk, ha eljön a melegebb idő, a rothadás bűzfelhője terjeng is mentes marad a szennyeződéstől, mérgezéstől. A FŐGYÓGYSZERÉSZ ösz- szefoglalja véleményét: — Így kellene lenni mindenütt! Bizony nincs így. Erről nem egészen egy félóra múlva magam szemével győződök meg. A nagykátai Kossuth Tsz növényvédőraktára, a tápiószelei út mellett, az úgynevezett Gö- bölyjáráson van. Régi, uradalmi présházban. A raktár mellett közvetlenül lakóház, az udvaron — amely nincs elválasztva — két négy-hat év körüli kisgyermek játszadozik a porban, körülöttük tyúkok, csirkék kapirgálnak. A tsz két fiatal szakemberével, Saska Andrással és Ba- kondi Endrével lépünk a raktárba. Saska a növényvédőfelelős, Bakondi pedig kertész. Szétnézünk a rendetlen raktárhelyiségben. Védőszerek összevisszaságban, ugyanott szőlőprések, a raktár közepén egy kis mérleg, lapja szeny- nyes a korábban mért vegyszertől. A főgyógyszerész arcán elégedetlenség tükröződik. — Nem csináltak semmit az előző ellenőrzés óta! A növényvédő agronómus a vállát vonogatja: — Mit kellett volna tennünk? — Megmondtuk, írásba foglaltuk! — Mit csináljak, ha a vezetőség nem ad segítséget? / — Volna itt mit tenni, segítség nélkül is! — Ha megszabja a minisztérium, hogy mit csináljunk, adjon pénzt is raktár építésére... SZÓTLANUL ÜLÜNK a kocsiban. A látottak elkeserítenek. — Sajnos, nincs a kezünkben olyan eszköz, amivel kényszeríthetnénk a gazdasági vezetőket, a szabályok betartására. Esetleg szabálysértési eljárást indíthatunk ellenük, azt meg kifizettetik a szövetkezettel — magyarázza Farkas László. — Marad a rábeszélés, ami vagy segít vagy nem. A nagykátai Koreai—Magyar Barátság Tsz-ben segített. Ugyanolyan rossz volt itt is egy-két évvel ezelőtt a helyzet, mint a Kossuthban. Most? Felderül az arca Farkas Lászlónak, amikor körüljárjuk a raktárhelyiséget, a mögötte készített elkülönített lemosó helyet, a meleg-hideg vizes zuhanyozót, az öltözőhelyiséget. Csorna Lajos, a tsz növénytermelő agronómusa, büszke is a rendre: A FELVILÁGOSÍTÓ szónak tehát van már látszata. Három évvel ezelőtt állították be a járásba a főgyógyszerészt. Azóta hét gyógyszerész ellenőrzi a termelőszövetkezetekben a raktározást és a felhasználást. Három esztendeje minden télen 60—70 tsz-tagot képeztek ki, illetve világosítottak fel a növényvédőszer helyes felhasználásának fontosságára. Az egyéni felhasználók részére is tartottak tanfolyamot egy-két községben. A gyógyszerész barátságos irodájában, ülünk, összegezzük a látottakat, a tapasztalatokat. Egyik oldalról a rengeteg növényvédőszer, a töméntelen méreg. Annyi, hogy egy ország népét ki lehetne irtani vele. Szükség van rá. A biztonságos termeléshez ma már úgy hozzátartozik, mint a jó "etőmag, a műtrágya. Eszte- lenság lenne azért hadakozni, hogy ne legyen. S mi van a másik oldalon? Van-e olyan szervezet, amely védi az emberek egészségét? — Szervezet van — állítja a főgyógyszerész. Erre ügyeinek a gyógyszerészek, akik részt vállaltak ebben. Erre ügyelnek az orvosok, akik megvizsgálják azokat, akiket a növény- védelemnél alkalmaznak a gazdaságok. Alkalmassági vizsga nélkül ma már nem dolgozhat senki növényvédő- szerrel. Itt a járás székhelyén minden évben vér szűrővizsgálaton esnek át a növényvédők. s mindazok, akik növényvédőszerrel dolgoznak. Az idén is megtörtént a szűrővizsgálat — Mi a tapasztalat? — Az, hogy növekszik a fertőzött, illetve az enyhén mérgezett dolgozók száma. Tavaly a UO-ből hármat találtunk, az idén már 13-at A SZAMOK ellentmondanak, amit a főgyógyszerész mondott, annak, hogy mindinkább kialakul az ellenőrzés, a védekezés hálózata. Farkas László megmagyarázza, hogy mi van tulajdonképpen a számok mögött: — Az elmúlt években, a mezőgazdaságban, a növényi kártevők ellen, főként klórozott aromás szénhidrogéneket használtak, DDT tartalmú készítményeket. Ezeket éveken keresztül ártalmatlan szereknek tartottuk, túlnyomó töb- ségük ugyanis heveny mérgezést nem okozott De kitudódott, nem is olyan ártalmatlanok ezek a készítmények. Ezek ugyanis a szervezetben és a talajban felhalmozódnak, mert leböntódásuk igen lassú. A szervezetben felhalmozódott DDT pedig különböző kóros elváltozásokat vonhat maga után. Tavaly, az idén, már megjelentek a mezőgazdaságban a szerves foszforsav-észterek. Előnyük, hogy sem a szervezetben, sem pedig a talajban, nem halmozódnak föl, leböntódásuk igen gyors. Ezek is okoznak azonban problémát. Közöttük is van gyenge méreg, de halálos mérgezést is okozhatnak. Egy csepp például a szembe kerülve azonnali halált okoz. A gazdasági vezetők és a dolgozók éveken keresztül hozzászoktak, hogy a permetezőszerekkel bátran, sokszor óvatlanul ‘dolgoznak. Az egy-két év alatt sorra kerülő vegyszercsere megköveteli, hogy az eddigieknél sokkal inkább előtérbe kerüljön az emberek védelme. Erre intenek az előbbi számok is. AMÍG a főgyógyszerész beszél, fogalmazom a riport címét: vigyázat növényvédőszer! — Adhatom ezt a címet, nem nagyon riasztó? — kérdezem Farkas LászlótóL — Nyugodtan! Vigyázni kell, a jövőben még jobban. Tehát nem félni, hanem megismerni és vigyázni! Mihók Sándor az állomáson és körülötte, hacsak sürgősen meg nem oldják a szennyvíz elvezeté: Nem oldották meg. Megtekintettük a napokban az állomást, elképedtünk a tapasztaltakon. Vékony csermelyekben, valóságos patakokban csordogál, sőt itt-ott tavakat is alkot a túltelített szennyvízgyűjtőakna kicsorduló tartalma a peronon és a sínek között. A sok ezer fel- és leszálló kénytelen beletapodni a bűzös folyadékba. A MÁV változatlanul azt ígéri, hogy 1968-ban a megnövekedett forgalom következtében szűknek bizonyult és egyébként is idők folyamán már hibássá vált régi aknát kicseréli, előbb nem tudja tervébe iktatni a szükséges költségeket. Addig különben is egy bizonyos vállalat köteles elvégezni az akna tisztítását. Szóbanforgó vállalat nagy időközökben meg is jelenik és az akna tartalmát kiszippantja. Csakhogy ragaszkodik a szerződés szerint meghatározott időponthoz és előbb akkor sem jön, ha mint most, kiárad a gyűjtőakna. II. Másik régi panasz a vágányokon túl épült Dózsa- és Rákóczi-telep mintegy 2400 lakosáé. Közülük csaknem minden felnőtt naponta budapesti munkahelyére utazik, az iskolások pedig a községben levő iskolába mennek, mégpedig akár az állomásra, akár a községbe igyekeznek, vagy nagy kerülővel a sorompón át, vagy útjukat lerövidítve, a síneken keresztül kell közlekedniük. Csoda, hogy ebből évente eddig csak egy súlyos baleset származott, de egy aztán minden esztendőben. A községi tanács kérése, építsen a MÁV aluljárót az állomáson. Az elutasító válasz indoklása hosszú ideje az, hogy előbb volt a vasút, csak aztán keletkezett a két telep,. nem kellett volna lakóházakat építeni a síneken túl; községi ügy az aluljáró, építse meg a tanács. Később mégis megállapodtak abban, hogy a község készíttesse el a terveket meg a költségvetést, ami meg is történt. A héten bemutatták a MÁV kiküldötteinek az ócsai tanácsházán. Az aluljáró ügye azonban ezzel sem haladt egy lépést sem előre. Ugyanis a MÁV nem vállalja az 1 millió 800 ezer forintra rúgó építési költséget, a község pedig nem fordíthatja községfejlesztési alapja több mint kétévi teljes bevételét erre a célra. in. Az állomáson, az egykori resti helyén úgynevezett büfét, valójában reggel 4-től este 9-ig zsúfolt talponálló italboltot tart fenn az Utasellátó. Megtöltik a község kétes, iszákos, garázda elemei. Úgyszólván nem telik el nap rendőri beavatkozás nélkül. A községi tanács már időtlen-idők óta sürgeti, zárják be ezt az „ócsai Ilkovicsot”. De a MÁV, amelynek az Utasellátó hasznot hozó üzemi vállalata, hallani sem akar róla. Terv szerint az állomási aluljáró olyan helyre épülne, hogy le kellene bontani miatta az Utasellátó ideiglenes jellegű raktárépületét. Nos, amint erről értesült a MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat, bejelentette a tanácsnál igényét új raktárépületre, mégpedig olyanra, amelyből az alkalmazotti öltöző meg a fürdő sem hiányzik. Vagyis a MÁV, az anyavállalat nem hajlandó 1 millió 800 ezer forintot fordítani utasai testi épségének megvédésére, leányvállalata az Utasellátó követelése viszont 2 millió 300 ezer forintra emelné az építési költségeket. Hát ez a legrosszabb szagú esete Öcsának a MÁV-vaL Sz. E.
