Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-08 / 133. szám

1967. JÜNIUS 8., CSÜTÖRTÖK r**r «um yífrfap 3 Az 50. évforduló tiszteletére Tonnák és forintok Tűiből pénzt csináltak - A nyersüzemiek adóssága - A vártnál több jelentkező A DCM-ben ez már hagyomány Az esztendő feléhez érünk lassan: a Naszály tövében szürke és zöld vív egymással csatát, s a három karcsú ké­mény sem emlékszik már 'a januári, borús égre. Az esz­tendő kezdetekor, a párt IX. kongresszusa tiszteletére foly­tatott munkaverseny jelentős eredményeinek számbavétele­kor, pillanatnyi szünet nélkül dolgoztak tovább. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója tiszte­letére kezdeményezett jubileu­mi munkaverseny startjánál a vártnál is több volt a jelent­kező: új brigádok alakultak, s napjainkban 19 kollektíva küzd a szocialista cím elnye­réséért. A DCM-ben már hagyo­mánynak számít, hogy ahol szűkösnek bizonyul a tervek szerinti lehetőség — mondják —, ott a verseny adta erő len­dít tovább. Az összefoglaló adat is ezt igazolja, bár — szokatlan összeadás ez. Vala­hogy így fest: plusz három­millió, mínusz ötmillió, egyen­lő nyolcmilliós többletered­ménnyel. A DCM dolgozói ugyanis azt vállalták, hogy hárommillió forint értékben túlteljesítik termelési tervü­ket, s ugyanakkor ötmillióval csökkentik a költségeket A bányaüzemiek ebből tízezer tonna többlettermelést és nyolcszázezer forint költség- csökkentést részeltek, a kemen­ceüzemiek 5000 tonnás pluszt, s egymillió forint értékű ,.mí­nuszt”, azaz a fajlagos hőfo­gyasztás költségeinek ilyen arányú csökkentését vállalták. Az adott szó nem maradt papíron: eddig egyetlen esz­tendőben 6em sikerült úgy az év első negyede — a többlet- termelés 12 százalékot, a költ­ségcsökkentés 16 százalékot tett ki —, mint most, s a foly­tatás sem rosszabb, öt hó­nap alatt ígéretei válóra vál­tásában csak a nyersüzem és a zsákgyár maradt adós, a bányaüzemiek viszont — ke­zükre játszott a kedvező idő­járás is — a jubileumi válla­lás felét már teljesítettnek tudhatják. Ugyancsak szép összegre tettek szert — tűz- ből. A tervezetthez mérten az egy kilogramm klinkerre jutó fajlagos hőfelhasználás mintegy száz kalóriával csök­kent, s ezzel a kemenceüze­miek jelentős lépést tettek afelé, hogy amit ígértek, az úgy is legyen. Az örömbe azért üröm is csöppen: nem sikerült eddig jelentős javulást elérni a vil­lamos energia fölhasználás­ban, s ez elsősorban a malom­üzemek számára jelent sür­gős, halasztást nem tűrő prog­ramot. Ugyancsak több erő­feszítésre van szükség a nyers­malmok és a cementmalmok teljesítményének növelése ér­dekében. Az eltelt öt hónap tovább öregbítette a verseny­ben hosszú évek óta sikerrel résztvevők hírét, rangját: a November 7 kétszeres szocia­lista brigád, s a Mező Imre ugyancsak kétszeres szocia­lista brigád mellé már szoro­san sorakoznak azok, akik példájukat követve éppen a jubileumi versenyben elért eredményekkel kívánnak a legjobbak közé kerülni. A ke­menceüzem Petőfi Sándor és Kim Béla brigádja, a csoma­golóüzem Kun Béla brigádja szegődött leginkább a Nádas Imre vezette November 7, és a Tóth Miklós irányítása alatt dolgozó Mező Imre bri­gád nyomába; a jubileumi ver­seny eddigi eredményei azt igazolják, hogy a DCM-ben nemcsak a jelentkezők voltak annak idején, év elején a vártnál többen, hanem mind jobban bővül a legjobbak ne­vét, s többet tevésük tonnák­ban, ezer forintokban mérhe­tő következményeit megörö­kítő krónika is. November hetedikéig még vaskos kötet lehet belőle... (m. «.) MA: ünnepség Kiskunlacházán Kitüntették a Petőfi Tsz-t Kimagasló termelési ered­ményeiért elismerő oklevéllel tüntette ki a Minisztertanács a kiskunlacházi Petőfi Terme­lőszövetkezetet. Az évről évre sikeresebben gazdálkodó me­zőgazdasági nagyüzemben ta­valy több mint egymillió fo­rinttal gyarapodott a tiszta vagyon, az egy szántóegységre jutó termelési érték megha­ladta a nyolc és fél ezer forin­tot, s egy-egy dolgozó tag évi jövedelme elérte a 21 és fél ezer forintot. A megyei mező- gazdasági munkaversenyben is előkelő helyet szerzett közös gazdaságnak, ma délután ün­nepi küldöttgyűlésen dr. Pén­zes János, a megyei tanács el­nökhelyettese adja át a Mi­nisztertanács elismerő okleve­lét. Lassan épül az egyetem Gödöllőn AVATÁS ŐSZ HELYETT — TAVASSZAL? A 200 millió forintos gödöl­lői egyetemi építkezésen a munka 60 százalékát már el­végezték. Az építkezés jelen­legi tempója azonban aggodal­mat okoz az egyetem vezetői­nek. Az év közepén járunk, de a 12 hónapra kiszabott munkának alig jutottak túl az egyharmadán az É. M. 25- ös szakemberei. Kevés a mun­kaerő, a szükséges 160—180 mun­kásnak csupán a fele fog szerszámot naponta. — Veszélyezteti-e az egye­tem munkáját a lemaradás — kérdeztük Szabó György fő­mérnököt, az egyetem beru­házási osztályának vezetőjét. — Ha így haladnak, a gé­pészmérnöki kar kiköltözte­tése egy évvel is eltolódhat. Most ősszel át kellene adni a tervek szerint az új konyhát és éttermet. Alighanem csak tavasszal kerülhet rá sor. Ide­iglenes tálaló konyháról kell gondoskodnunk, válaszfala­kat bontani, újra falazni, ami 100—120 ezer forintunk­ba kerül, és csupán átmeneti megoldás. Azt a 120 ezret másra is el tudnánk költeni. — Nem segíthetnek nyáron az egyetemisták? — Június végiétől hat héten át dolgoznak az építkezésen, de a korábbi évek tapasztala­tai bizonyítják, hogy a kivitelező vállalat nem tadja kellőképpen foglal­koztatni őket. A munkaterületek előkészíté­séhez is szakmunkáskezekre lenne szükség, de éppen azok hiányoznak. A részhatáridő közeledtével mindig újra kez- .dpdíli a. kapkodás, a hajrá. — Mit ígér az építőipari vál­lalat? — Borúlátóak. Semmiféle ígéretet nem tettek, azt mond­ják, fontosabb feladatokat kap­tak, s az köti le kapacitá­sukat. — És mennyire fontos nekik az egyetemi építkezés? — A hatodik kategóriába sorolnak bennünket, s ha jól tudom, hogy összesen nyolc fontossági kategóriát tartanak számon, akkor reménytelenül hátul vagyunk. Talán most mégis kapunk segítséget; két héttel ezelőtt az Építés­ügyi Minisztérium és a me­gyei pártbizottság ígéretet tett ÉPÍTMÉNY KÖVEKNEK Uj gazdája van a dunabogdányi kőbányának. A Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vette át, hogy az itt ki­termelt anyagot partvédő és ár ellen védekező munkái­hoz hasznosítsa. Mindehhez a korábbinál nagyobb meny- nyiségű zúzott kőre van szüksége, ezért június végéig el­készítik az új osztályozok Ennek segítségével már évente 120—130 ezer tonna osztályozott követ szállíthatnak. A fotoriporter a vasbetonépítmény készítésének volt tanúja. (MTI Foto — Kácsor László felv.) erre. (dozvald) Becsbe utazott a Magyar Állami Operaház társulata A Magyar Állami Opera­háznak a bécsi ünnepi heteken vendégszereplő társulata szer­dán elutazott az osztrák fővá­rosba. A budapesti operatársu­lat fellépését Bécsben rend­kívül nagy érdeklődés előzi meg. A 83 éves Budapesti Opera- ház történetében ez az első alkalom, hogy a dalszínház egész társulata osztrák szom­szédainknál vendégszerepei. Szennyvíz a , emberek a síneken Ocsa rossz szagú esetei a MÁV-val Még a télen szóvá tettük az ócsai vasútállomás közegész­ségügyi szempontból tartha­tatlan állapotát. Megjósoltuk, ha eljön a melegebb idő, a rothadás bűzfelhője terjeng is mentes marad a szennyező­déstől, mérgezéstől. A FŐGYÓGYSZERÉSZ ösz- szefoglalja véleményét: — Így kellene lenni minde­nütt! Bizony nincs így. Erről nem egészen egy félóra múlva ma­gam szemével győződök meg. A nagykátai Kossuth Tsz nö­vényvédőraktára, a tápiószelei út mellett, az úgynevezett Gö- bölyjáráson van. Régi, uradal­mi présházban. A raktár mel­lett közvetlenül lakóház, az udvaron — amely nincs elvá­lasztva — két négy-hat év kö­rüli kisgyermek játszadozik a porban, körülöttük tyúkok, csirkék kapirgálnak. A tsz két fiatal szakemberé­vel, Saska Andrással és Ba- kondi Endrével lépünk a rak­tárba. Saska a növényvédőfe­lelős, Bakondi pedig kertész. Szétnézünk a rendetlen rak­tárhelyiségben. Védőszerek összevisszaságban, ugyanott szőlőprések, a raktár közepén egy kis mérleg, lapja szeny- nyes a korábban mért vegy­szertől. A főgyógyszerész ar­cán elégedetlenség tükröződik. — Nem csináltak semmit az előző ellenőrzés óta! A növényvédő agronómus a vállát vonogatja: — Mit kellett volna ten­nünk? — Megmondtuk, írásba fog­laltuk! — Mit csináljak, ha a veze­tőség nem ad segítséget? / — Volna itt mit tenni, se­gítség nélkül is! — Ha megszabja a minisz­térium, hogy mit csináljunk, adjon pénzt is raktár építésé­re... SZÓTLANUL ÜLÜNK a ko­csiban. A látottak elkeseríte­nek. — Sajnos, nincs a kezünk­ben olyan eszköz, amivel kényszeríthetnénk a gazdasági vezetőket, a szabályok betartá­sára. Esetleg szabálysértési eljárást indíthatunk ellenük, azt meg kifizettetik a szövet­kezettel — magyarázza Farkas László. — Marad a rábeszélés, ami vagy segít vagy nem. A nagykátai Koreai—Ma­gyar Barátság Tsz-ben segí­tett. Ugyanolyan rossz volt itt is egy-két évvel ezelőtt a helyzet, mint a Kossuthban. Most? Felderül az arca Far­kas Lászlónak, amikor körül­járjuk a raktárhelyiséget, a mögötte készített elkülönített lemosó helyet, a meleg-hideg vizes zuhanyozót, az öltözőhe­lyiséget. Csorna Lajos, a tsz növény­termelő agronómusa, büszke is a rendre: A FELVILÁGOSÍTÓ szónak tehát van már látszata. Há­rom évvel ezelőtt állították be a járásba a főgyógyszerészt. Azóta hét gyógyszerész ellenőr­zi a termelőszövetkezetekben a raktározást és a felhaszná­lást. Három esztendeje minden télen 60—70 tsz-tagot képez­tek ki, illetve világosítottak fel a növényvédőszer helyes felhasználásának fontosságá­ra. Az egyéni felhasználók ré­szére is tartottak tanfolyamot egy-két községben. A gyógyszerész barátságos irodájában, ülünk, összegezzük a látottakat, a tapasztalato­kat. Egyik oldalról a rengeteg növényvédőszer, a töménte­len méreg. Annyi, hogy egy ország népét ki lehetne irtani vele. Szükség van rá. A biz­tonságos termeléshez ma már úgy hozzátartozik, mint a jó "etőmag, a műtrágya. Eszte- lenság lenne azért hadakozni, hogy ne legyen. S mi van a másik oldalon? Van-e olyan szervezet, amely védi az em­berek egészségét? — Szervezet van — állítja a főgyógyszerész. Erre ügyeinek a gyógyszerészek, akik részt vállaltak ebben. Erre ügyelnek az orvosok, akik megvizsgál­ják azokat, akiket a növény- védelemnél alkalmaznak a gazdaságok. Alkalmassági vizsga nélkül ma már nem dolgozhat senki növényvédő- szerrel. Itt a járás székhelyén minden évben vér szűrővizs­gálaton esnek át a növény­védők. s mindazok, akik nö­vényvédőszerrel dolgoznak. Az idén is megtörtént a szű­rővizsgálat — Mi a tapasztalat? — Az, hogy növekszik a fer­tőzött, illetve az enyhén mér­gezett dolgozók száma. Ta­valy a UO-ből hármat talál­tunk, az idén már 13-at A SZAMOK ellentmonda­nak, amit a főgyógyszerész mondott, annak, hogy mind­inkább kialakul az ellenőr­zés, a védekezés hálózata. Farkas László megmagyaráz­za, hogy mi van tulajdonkép­pen a számok mögött: — Az elmúlt években, a mezőgazdaságban, a növényi kártevők ellen, főként klóro­zott aromás szénhidrogéneket használtak, DDT tartalmú ké­szítményeket. Ezeket éveken keresztül ártalmatlan szerek­nek tartottuk, túlnyomó töb- ségük ugyanis heveny mér­gezést nem okozott De ki­tudódott, nem is olyan ártal­matlanok ezek a készítmé­nyek. Ezek ugyanis a szerve­zetben és a talajban felhalmo­zódnak, mert leböntódásuk igen lassú. A szervezetben fel­halmozódott DDT pedig kü­lönböző kóros elváltozásokat vonhat maga után. Tavaly, az idén, már megjelentek a mezőgazdaságban a szerves foszforsav-észterek. Előnyük, hogy sem a szervezetben, sem pedig a talajban, nem halmo­zódnak föl, leböntódásuk igen gyors. Ezek is okoznak azon­ban problémát. Közöttük is van gyenge méreg, de halálos mérgezést is okozhatnak. Egy csepp például a szembe ke­rülve azonnali halált okoz. A gazdasági vezetők és a dolgo­zók éveken keresztül hozzá­szoktak, hogy a permetezősze­rekkel bátran, sokszor óvat­lanul ‘dolgoznak. Az egy-két év alatt sorra kerülő vegyszer­csere megköveteli, hogy az ed­digieknél sokkal inkább elő­térbe kerüljön az emberek vé­delme. Erre intenek az előb­bi számok is. AMÍG a főgyógyszerész be­szél, fogalmazom a riport cí­mét: vigyázat növényvédő­szer! — Adhatom ezt a címet, nem nagyon riasztó? — kér­dezem Farkas LászlótóL — Nyugodtan! Vigyázni kell, a jövőben még jobban. Tehát nem félni, hanem meg­ismerni és vigyázni! Mihók Sándor az állomáson és körülötte, ha­csak sürgősen meg nem old­ják a szennyvíz elvezeté: Nem oldották meg. Megtekin­tettük a napokban az állo­mást, elképedtünk a tapasz­taltakon. Vékony csermelyek­ben, valóságos patakokban csordogál, sőt itt-ott tavakat is alkot a túltelített szenny­vízgyűjtőakna kicsorduló tar­talma a peronon és a sínek között. A sok ezer fel- és le­szálló kénytelen beletapodni a bűzös folyadékba. A MÁV változatlanul azt ígéri, hogy 1968-ban a megnö­vekedett forgalom következté­ben szűknek bizonyult és egyébként is idők folyamán már hibássá vált régi aknát kicseréli, előbb nem tudja tervébe iktatni a szükséges költségeket. Addig különben is egy bizonyos vállalat köte­les elvégezni az akna tisztítá­sát. Szóbanforgó vállalat nagy időközökben meg is jelenik és az akna tartalmát kiszippant­ja. Csakhogy ragaszkodik a szerződés szerint meghatáro­zott időponthoz és előbb ak­kor sem jön, ha mint most, ki­árad a gyűjtőakna. II. Másik régi panasz a vágá­nyokon túl épült Dózsa- és Rákóczi-telep mintegy 2400 lakosáé. Közülük csaknem minden felnőtt naponta buda­pesti munkahelyére utazik, az iskolások pedig a községben levő iskolába mennek, még­pedig akár az állomásra, akár a községbe igyekeznek, vagy nagy kerülővel a sorompón át, vagy útjukat lerövidítve, a síneken keresztül kell köz­lekedniük. Csoda, hogy ebből évente eddig csak egy súlyos baleset származott, de egy aztán minden esztendőben. A községi tanács kérése, építsen a MÁV aluljárót az állomáson. Az elutasító vá­lasz indoklása hosszú ideje az, hogy előbb volt a vasút, csak aztán keletkezett a két telep,. nem kellett volna lakóháza­kat építeni a síneken túl; köz­ségi ügy az aluljáró, építse meg a tanács. Később mégis megállapodtak abban, hogy a község készíttesse el a terve­ket meg a költségvetést, ami meg is történt. A héten be­mutatták a MÁV kiküldöttei­nek az ócsai tanácsházán. Az aluljáró ügye azonban ezzel sem haladt egy lépést sem előre. Ugyanis a MÁV nem vállalja az 1 millió 800 ezer forintra rúgó építési költsé­get, a község pedig nem for­díthatja községfejlesztési alapja több mint kétévi tel­jes bevételét erre a célra. in. Az állomáson, az egykori resti helyén úgynevezett bü­fét, valójában reggel 4-től es­te 9-ig zsúfolt talponálló ital­boltot tart fenn az Utasellá­tó. Megtöltik a község kétes, iszákos, garázda elemei. Úgy­szólván nem telik el nap rend­őri beavatkozás nélkül. A köz­ségi tanács már időtlen-idők óta sürgeti, zárják be ezt az „ócsai Ilkovicsot”. De a MÁV, amelynek az Utasellátó hasz­not hozó üzemi vállalata, hal­lani sem akar róla. Terv szerint az állomási aluljáró olyan helyre épülne, hogy le kellene bontani miat­ta az Utasellátó ideiglenes jel­legű raktárépületét. Nos, amint erről értesült a MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat, be­jelentette a tanácsnál igényét új raktárépületre, mégpedig olyanra, amelyből az alkal­mazotti öltöző meg a fürdő sem hiányzik. Vagyis a MÁV, az anyavállalat nem hajlandó 1 millió 800 ezer forintot for­dítani utasai testi épségének megvédésére, leányvállalata az Utasellátó követelése vi­szont 2 millió 300 ezer forint­ra emelné az építési költsége­ket. Hát ez a legrosszabb sza­gú esete Öcsának a MÁV-vaL Sz. E.

Next

/
Thumbnails
Contents