Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-08 / 133. szám
®^/£trlap 1967. JÚNIUS 8., CSÜTÖRTÖK • • Üveg mögött a múlt Szentendrén a Ferenczy Károly Múzeumban jól sikerült kiállítást rendeztek. A modem megoldású üvegvitrinekben mindenekelőtt a környék múltja kel életre: néprajzát és történetét tárják a látogatók elé. De hűségesen tudósítanak arról is, milyen a vidék állat- és növényvilága. A világvárosi nívójú kiállítás Pest megye más tájain is örvendetes lenne. Szamárverseny a Hortobágyon A hortobágyi lovasnapok keretében az idén is megrendezik a pusztán a hagyományos szannárversenyt. Az érdekes vetélkedőn négy hortobágyi, három tiszacsegei és egy újkígyósi csacsi indul. Ismét rajthoz áll a hortobágyi „Kati”, a tavalyi verseny győztese. A másik három hortobágyi „versenyszamár Fáraó, hegyes és Nemes névre hallgat. Az érdeklődők sza- máridomítást is láthatnak majd. Az újkígyósi Pityu ugyanis egy pulikutyával együtt lép a közönség elé. Kocka helyett kristály... A fogyasztók gyakran szóvá- teszik, hogy a feketekávé édeskésére használt pikkoló és mokka kockacukor bosszantóan nehezen olvad. Ezen változtat most a Szerencsi Cukorgyár: különleges műanyagbevonatú papírtasakban tíz gramm finom kristálycukrot h<jz forgalomba. A tetszetős papírtasakok tartalma több mint négy mokkacukornak felel meg. Az új termék folyadékban pillanatok alatt felolvad. A második félévben a cukrászdákban és eszpresszókban már a tasakba csomagolt finom kristálycukrot szolgálhatják fel a feketekávéhoz. STRANDHAJÓ FÜRDŐRUHÁVAL Zuhany, napfürdö, divatbemutató — Visegrádig Az idő a lehető legpompásabb. Naigy szerencse, hiszen így mutatkozhatott be igazán s vonzóan a nyári menetrendben szereplő és most útjára induló strandhajó. A Vigadó térről startolt s a Dunán felfelé szelte a hullámokat. Az újságíróknak mutatták be, milyen pihenési, napozási, zuhanyozási lehetőségeket kínál az eleven, mozgó „strand”. Hozzá bemutatta legújabb női fürdőruháit a RÖLTEX-válla- lat. 80—120 forint körüli árban sokféle egy- és kétrészes modem variációt láthattunk. A hét végén, de hétköznapokon is induló strandhajó dtasai előtt több ízben megismétlik majd a divat- bemutatót. Ha jó idő lesz, nem nehéz feladat kedvet csinálni egy mutatós nyári ruha megvásárlásához. A strandhajóról még annyit, hogy 20—30 forintos árért kabint, pihenést, napozási és fürdési lehetőséget biztosít az utasoknak, miközben eljutnak Visegrádig s onnan vissza. RANGADÓ Elefdntláb az asztalon Déghy Iván, a kurdi Üj Élet Termelőszövetkezet mezőgazdásza és felesége érdekes, a külföldi túristák által is látogatott múzeummá alakította lakását. A konyha a háziasz- szony kerámiagyűjteményét őrzi. A falakat borító színes paraszttányérok között több 100 éves ritka példány is akad. A legmeglepőbb azonban a férj vadászati gyűjteménye: az afrikai antilopok csavaros szarvából és szarvasagancsók- ból, valamint vadkanagyarakból összeállított falióra, a dámlapátos csillár, az agancs- gyertyatartó és a több világrészből származó ritka trófeák. A házigazda alaszkai jávorszarvasok lapátos agancsából készített dohányzóasztal mellé ülteti „múzeuma vendégeit”. Az asztalon varacs- kos disznó óriás agyaraival díszített elefántláb szolgál hamutartóul. Balatoni horgászrend Életbe lépett az új balatoni horgászrend. Előírásai szerint a horgászegyesületeknek térképet kell készíteniük az illetékességük alá tartozó területekről. Ezen fel kell tüntet- niök a foglalt helyeket és azok sorszámait. A foglalt helyekkel kapcsolatban egyébként az új horgászrend kimondja, hogy minden alkalmi horgász- jeggyel és a Balatonra érvényes éves területi engedéllyel rendelkező horgász jogosult egy-egy foglalt helyre. A foglalt helyet nádasba, természetes partszegélyen lehetőleg egymástól 12 méterre kell kijelölni. Nem szabad foglalt helyet kijelölni a mólókon, a kikötőkben, a műépítményeken, a védőfallal ellátott partszakaszokon, a kő- hányásokon, a rakodókon és a nyári idényben fürdésre kijelölt helyekén. A foglalt, he- 'lyek odaítélésénél az előző évi birtoklás elsőbbségi jogot biztosít. G0R/NJF© a Malom Egy magas épület előtt állt meg velem a taxi. — Azonnal megyünk tovább — szóltam — csak felugróm ide a vállalathoz. Addig ki sem kell kapcsolnia az órát. A sofőr bizalmatlanul hunyorgott. — Es ha mégis kifizetné előbb? Jobb lenne, nem? — Felesleges — feleltem —, hiszen úgyis továbbmegyek. Talán nem bízik bennem? Azt gondolja, hogy meglógok?! — Hogy mit gondolok az az én dolgom. Az utasok nem egyformák. Van, aki meglóg, van, aki nem. — Tehát mégis innen fúj a szél! __ No, r endben van, ha ennyire bizalmatlan, itt hagyom magának zálogba — a kalapomat. — Hagyja csak azt a kalapot — / mondta sértődötten a sofőr —, ugyan, mit csinálhatnék azzal?! Hiszek én magának... Hagyja itt azonban az aktatáskáját és menjen, mert az óra ketyeg. — Szóval így?! — hördültem fel. — Tessék, itt az aktatáskám. Csak — ha megengedi —, felírom előbb a kocsi rendszámát.-r Felírja?! Hát nem bízik bennem? Azt gondolja, hogy elmegyek? — Nem gondolok én semmit. A sofőrök sem egyformák. Van, aki a kalapot, van, aki az aktatásJcát szereti. — I-igen — mondta a sofőr. — No, írja a számot! De előbb mutassa, mi van a táskájában? — Miért mutassam? — Hogy aztán ne követeljen rajtam olyat is, ami nem volt a táskában. — Itt van, nézze: a papírjaim, könyvek és egy villanyborotva. — Es működik is az a villanyborotva?! — Ezt mért kérdezi? Persze, működik! Egyelőre... — Mi az, hogy egyelőre?! Nem fogom elrontani, ne féljen! — Azt sosem lehet tudni. Most éppen ráférne magára egy kis borotválkozás. Az arca pufók, van rajta egy szemölcs is, a bal oldalon, a a szemei szürkék ... —• Megjegyzi a személyleírásomat? — csóválta a fejét. — Ezt én is megteszem. Pisze- orrú, kerek szemű, az egyik füle nagyobb, mint a másik, műfogai is vannak ... — Hát, ha már így áll a dolog — kezdtem igazán mérges lenni — járjunk el hivatalosan! Tessék, itt vannak az irataim: személyi igazolvány, házassági anyakönyvi kivonat, munkakönyv. Fogja! Es tudja meg, hogy nem tkármilyen emberrel van dolga. Adja ide ön is az iratait! — Parancsoljon. Itt a jogosítványom, a szakszervezeti könyvem ... — Es arról nincs igazolványa, hogy hol lakik? — Nincs. — Vsse kő! Ha kell, megtalálják. — No, de magát is előkerítik, ha úgy alakul a helyzet... Némán, dühösen néztünk egymásra. Aztán hirtelen megszólaltam: — Mondja, nem szégyellt magát?! — Es maga? Ezt én is kérdezhetem. — En szégyellem. Maga helyett is. — En is... — mondta ellágyulva a sofőr. — Fogja az igazolványait! — Tessék, itt van a magáé. — Vigye a táskáját. — Hálásan köszönöm — mondtam —, így már a kocsi rendszámát is el fogom felejteni. — Persze. Barátságosan, mosolyogva veregettük meg egymás vállát. — Nem is tudom, hogyan gondolhattam ilyet magáról? — csodálkoztam. — Olyan szimpatikusnak tűnik. A szemei szürkék, szemölcs van az arcán.... — Maga is tetszik nekem — mondta a sofőr. — Nagy, kerek szeme van, a füle szép tiszta, ragyognak a fogai... — Azonnal visszajövök — nyugtattam meg. — Menjen, menjen, csak az a kár, hogy unatkozom majd maga nélkül. a fésűt az osztogatás Be- derna adta. Ajándékba. Bederna búcsúkra járt, hétvégenként télen-nyáron vidékre. Mi, gyerekek hétfő reggel vártuk, lestük az árusok teherautóját a kávémérés előtt. Segítettünk lerakodni a dobozokat. Ha jó vásárt csinált, medvecukrot. kaptunk, pemetefüvet, kesernyés-édes finomságot vagy aprómagú szentjánoskenyeret, marokszámra. Ha nem kelt el a portéka, akkor jótevőnk szomorú volt. Bederna bánatát sörrel próbálta feledtetni. Bokor söntésében itta a frissen csapolt barnát, kevés habbal, állva, a pultnál. Nem szólt senkihez, hozzá se szólhattak. A csapos vigyázott a tempóra, időben következtek az újabb korsók. A hatodiknál Bederna fizetett, hazaindult a Peterdy utcába. M i a csomagjaival a kocsma előtt vártuk. A Murányi utcában elvette tőlünk a batyut. Ekkor már kiabált: — Az én árum nem kell? Egy ilyen príma cikk? Kibontotta, az aszfaltra szórta értékeit: — mikor mit — üveggyöngyöt, nadrágtartót, építőkockát, stoppolófát, cipőpasztát, rézgyűrűt, falvédő háziáldást. A járda szegélyére ült, hangosan magyarázta: — Ennél jobb nincs ... Nem volt, nem is lesz ... Többet nem gyártják. Felállt, hajlongott, ripacs- mosollyal, kötekedő kedvességgel kínálta: — Tessék parancsolni... Vigye el... Próbálja ki... A magáé. a z osztogatás Bederna ztL osztogatott. — Ingyen adom... Magyar a magyarnak. így jutottam én az első kis fésűmhöz. Fekete szaruból készült, külön sűrű, külön ritka fogazattal. — Nesze, tedd el... a Willy Fritschnek sincs finomabb '??. Zsebbe, retikülbe. És én ezentúl okkal, ok nélkül, akár kócos voltam, akár nem, fésülködtem, választékot próbáltam, zsebtükröt kunyeráltam. A hajnal fésűvel a kézben talált, a fésű — az én fésűm! — éjszaka a párnám alatt pihent. Muzsikálni is tudtam rajta. Selyempapír került rá és felváltva fújtuk a Fáskörben, a Ligetben órák hosszat a „Tenyeremen hor- dom”-ot. a kárki nem kaphatta )oM- zí csőn, csak az érdemesek fújhattak fésűnótát. Az elutasítottak megkörnyékeztek, ígértek golyót, jojo- játékot, ha hagyom őket is zenélni. Hiába. Hammer csábításának nem tudtam ellenállni. Felajánlotta — tartotta is a szavát — félóra fésű, húsz centi új selyempapír és a tér tizenegyéből (ő volt a kapitány) kiteszi Floch Dezsőt, helyette a Hunyadi tériek elleni rangadón én fogok védeni. Az üzlet megkötődött. A fésűt ugyap egész délután magánál tartotta, a papírt ronggyá gyűrte, de a következő héten a régi ló- versénytéri alkalmi pályán én álltam a kapuban. Kiskabátban. Nem vettem le, magamon hagytam. Hogy is ne, kieshet, elveszhet a zsebből a fésű. Három egyre győztünk. Egy tizenegyest Lukácsházi lőtt, kivédtem. Mindenki azt mondta: a Floch biztos beszedte volna. fégse voltam boldog, nem tudtam igazán örülni, mert a játék végefe- lé, Kardos balról kapura szúrt, vetődtem, robinzonád- dal, az ujjam hegyével tudtam csak a labdát kornerre pöccinteni. A lendület földre vitt. És zuhanás közben — csak a mérkőzés után vettem észre — a fésű kettétört. rzísároltam, cseréltem, V törtem, elvesztettem azóta sok-sok fésűt. Kicsit, nagyot, csontot, kaucsukot, szarut, műanyagot. A Bederna fésűjéhez hasonlót nem találtam. László Miklós Állományrevízió Költözködést előkészületek az Országos Széchényi Könyvtárban \ Rövidesen bezárja kapuit az ^Országos Széchényi Könyvtár: ! több mint két hónapig szüne- t tel az olvasószolgálat. A $ könyvtárosok munkája azon- 5 ban nem csökken, sőt növekszik, a kényszerű szünet alatt $ rendkívül fontos feladatokat | kell elvégezniük. ^ Harmadik szakaszába érke- ^ zik a már évek óta tartó ál- ^ lomány revízió: a könyvtár ^történetében először végeznek | ilyen általános rendezést. A Várban épülő palota elkészültéig a hatalmas nyomtatvány- és kéziratkincs minden egyes darabját újra megvizsgálják, egyeztetik a helyrajzi naplóval, a nyilvántartási adminisztráció adataival, hogy az új épületben teljesen rendberakott, hibátlan nyilvántartással kerüljenek méltó helyükre, munka több évig tart, hi- szén nem kevesebb, mint 940 § ezer könyvet, több mint 152 ^ ezer kötetnyi folyóiratot, 2 ^ millió 200 ezer kisnyomtat- ^ ványt, 450 ezer kéziratot, 120 ^ ezer térképet kell egyenként ^ kézbevenni és újra pontosan ^ besorolni a raktári rendbe. A ^ munka nagy körültekintést, ^ figyelmet igényel, hiszen pél- dául a 152 ezer kötet hírlap ^ és folyóirat 33 323-féle külföl- ^ di és magyar sajtótermék kü- ^ lönböző évfolyamait foglalja ^ magában, s az olvasók gyors, ^ pontos kiszolgálása, tájékozta- ^ tása az aprólékos, betartott ^ raktári rendtől, a pontos nyil- ^ vántartástól függ. Ezt a célt ^szolgálja az ország legnagyobb ^ katalógustárának rekonstruk- 5 dója is: a betűrendes alapka§ A vhenyi Könyvtárt talógus duplikációja még jócskán kiegészítésre szorul, s több szempontból ellenőrizni kell a szakkatalógusokat is a kutatás megkönnyítésére. Kísérletképpen — hosszú szünet után — létrehozták egy irodalomtudományi szakolvasótermet is, hogy a költözködésig kialakítsák az ilyen típusú szolgáltatás rendjét. Az új könyvpalotában ugyanis az ilyen szakolvasótermek egész rendszeréi alakítják ki, mindegyikben nyitott polcos kézikönyvtárakkal, amelyekben összesen mintegy 60 ezer kötet közül szabadon válogathatnak az olvasók. Ez felér egy új könyvtáralapítással: a kézikönyvtári anyag nagy részét ugyanis újonnan kell beszerezni, nogy az eddigi raktárból igénybe vett anyag múzeális megőrzését biztosíthassák. Az új kézikönyvtárak a kötészetnek is sok munkát adnak: ezt az állományt különösen erős, jól felismerhető borítókkal kell ellátni. A kézikönyvtári anyag kijelölése, majd beszerzése ugyancsak sok munkát ad a bibliográfusoknak, beszerzőknek, feldolgozóknak. Megfejtették a világhírű nagyszerttmiklósi aranykincs rová sfelír a ta i t 1799-ben Nagyszentmiklóson 23 darabból álló aranykincs- lel^tre bukkantak. A lelet darabjait figurális és növényi minták díszítik, ezenkívül görög betűs török szöveg és rovásírás található rajtuk. A szövegek megfejtése már régóta foglalkoztatja a tudósokat. A rovásírás többféle értelmezése miatt azonban rendszerint téves következtetésekre jutottak. Most dr. Csallány Dezső kandidátusnak, a Szabolcs- Szatmár megyei Múzeum igazgatójának sikerült a lelet rovásfeliratait, megfejteni. Eszerint a lelet se nem dunai bolgár—török, se nem besenyő eredetű — mint eddig hitték — hanem készíttetője és tulajdonosa a Csanád-nemzetség volt a XI—XII. században. A megállapítás helyességét bizonyítja a rovásírás pontos fordításán kívül az is, hogy az egyes edények oldalait díszítő Turul-madár, amely karmai között egy nőalakot tart, a Csanád-nemzetség totemszimbóluma volt. Ugyanazon gondolat ismétlődik itt is meg, mint az ismert Álmos—Emese Turul-mondában. Az aranykincs rovásfeliratainak megfejtéséről szóló tanulmány rövidesen megjelenik. Váltottunk még egy-két barátságos pillantást és kiszálltam a kocsiból. Már az épület bejáratánál rájöttem, hogy nincs nálam a munkakönyvem. — A szemtelenje! — csaptam a homlokomra. — Tehát a munkakönyvemet magánál tartotta! Mert arra gondolt, hogy, ha esetleg... No, de semmi baj! Ö sem fog meglógni. Ezt én garantálom. Hiszen nem azért szúrtam ki az egyik hátsó gumiját, hogy faképnél hagyjon! .., (Krecsmáry László fordítása)
