Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-06 / 131. szám

1967. JÜNITJS 6., KEDD n» mar. I ^JCívtap 3 Villanófény Sok kulcs közül a-jó Örök fintor a tárgyaktól: a kulcscsomóból csak az utolsó illik a zárba. Előtte ötöt, tizet kipróbáltunk, nem és nem. Az utolsó, az igen. Valahogy így voltak a Magyar Gördülöcsap- ágy Művek diósdl gyárában is. Hosszú éveken át sok dologgal, módszerrel próbálkoztak, hogy növeljék az érdekeltséget a több és jobb minőségű termék előállításában. Az úgynevezett termelő lét­számnál könnyebb volt sikert elérni, s éhhez — a többi kö­zött — az is hozzájárult, hogy például legutóbb a két legfon­tosabb üzemre, a köszörű- és az esztergaüzemre összpontosí­tották a bérfejlesztést. Ha kap valaki, akkor valóban érezze, hogy kapott, ne járassuk le a béremelés komolyságát — így fogalmazták meg álláspontju­kat a gyár vezetői. Nehezebb azonban megtalálni a megfele­lő kulcsot azokhoz, akik a ter­melés közvetett részesei. így például a beállító lakatosok. Az elmúlt hónapok — ahogy a tapasztalatok alapján a gyár szakszervezeti bizottságának titkára mondja — azt igazolták, hogy végre a jó kulcs került kézbe. A beállító prémiuma — némi leegyszerűsítéssel — a hozzátartozó gépcsoport telje­sítményének függvénye. Ha többet, s főként jobb minősé­get produkálnak az egyes gép­csoportokon dolgozók, abban döntő része van a beállítónak is. Erezze tehát ennek anyagi hasznát is. A sok közül a jó kulcs meg­találása napjainkban mindenütt feladat és gond. A gazdaság- irányítás új rendszere az eddi­giektől jelentősen eltérő érde­keltségi kapcsolatokat hoz lét­re: Jó dolog. hogy ezt mind jobban érezni kezdik egyénen­ként is a gépeken dolgozdk éppúgy, mint a — beállítók. (W- o-> Hányféle r A BELÉPŐT pillanatok: alatt ellepi a veríték. Levegő után kapkod, fullasztónak érzi a hőséget. Megszokott mozdula­tokkal dolgoznak a képcső- üzemiek. Kenyér. Olaj és sár lepi el kezüket, arcukat, ha- sonfekve, vagy hátukra for­dulva dolgoznak, kezük nyo­mán darabjaira bomlik a ja­vításra váró, elkopott masi­na. Szerelők a ceglédi Közle­kedésépítési Gépjavító Vál­lalatnál. Kenyér. Süketítő a zaj, vas csdkordul a vason, a lemezegyengető hangja csak füldugókkal elviselhető. Le­mezlakatosok a Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat­nál. Kenyér. Es kenyér a Thomikinsok körötti, szünte­len forgás a kötöttárugyárban, Vácott, a papírválogatás napi több mázsája a papírgyárban, Szentendrén, a tűgörgőváloga- tás pillanatnyi figyelmetlensé­get meg nem engedő feladata Diósdon, a csapágygyárban. Kenyér: hányféle kenyér! Az ember dolgozott, hogy ehessen — mondja egy öreg, erejét a megrokkanásig el­használt munkás. Munka nél­kül nem lehet meg az ember — fogalmaz a fiatalabb. Év­ezredeken töretlenül végig­vezető út: a munka. Kény­szerű, kínos kötelesség, ke­nyérkereső robot, másoknak dús asztalt teremtő hajsza, örömet adó, mással nem he­lyettesíthető érzés, az alkotás nemes mámora — mi minden volt évszázadokon át! És mi minden napjainkban is. Sok­féle az ember, sokféle munká­Vásárzárá§ mérlege Világpiaci újdonság — Egyedárusitási jog A Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat most állí­totta össze vásári mérlegét. Az első kérdés, amit ilyenkor mindenki feltesz: érdemes volt-e szerepelni a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A válasz egyértelmű igen. Az előző évi bemutatkozá­sok után sok hazai és külföldi partner már ismerősként üd­vözölte a vállalat termékeit. Csakhoqy azóta korszerűbbek, s versenyképesebbek lettek az áruk. Ezt bizonyítja a vá­sárral kapcsolatos megállapodások sora. Még erre az esztendőre: öt és fél millió értékű bőr- díszműáru szállítása. Útjelző sikernek számít másfél mil­liós értékű bőrdíszmű áru kivitele nyugatra. A rendelők el­mei Brüsszel. London. Göteborg, Montreál. Valamennyi hely­re a Jól sikerült, praktikus pakktáskákat kérték. Német rendelő, a berlini á-uház igazgatója a műszálas, polinézikus frottír bébi ruházati cikkekből kért egy kollek­ciót. Ha megegyeznek a világpiaci újdonság árában, 50 ezer garnitúra szállítására számíthatnak. Már a kora tavasszal tartott bemutatók is Jelezték, hogy elsöprő sikerre számíthat a vállalat legújabb kötöttáru és horgolt modelIsorozata. És a vásáron egy osztrák cég egyed­árusitási Jogot kért a Jól sikerült, s kis tételekben készülő a-uhaneműek külföldi forgalomba hozatalára- Ausztriában, Angliában, Franciaországban. Hollandiában, Belgiumban és az Egyesült Államokban értékesíti majd a magyar kézi textíliát. A várakozásnak megfelelően megállapodtak nagyobb té. telű bérmunkában is. A Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat golyóstollüzeme gyártógépeket és anyagokat kap írónők előállításához. Mindenekelőtt a külföldi rendelő igé­nyeit elégítik ki, de előbb-utóbb hasznát látja a hazai vásárló is, a több terméknek és nagyobb választéknak. S textiláruból mi Jut a hazai vevőnek? A vásár eredménye a legújabb megállapodás: több tíz­ezer strandcikket, mindenekelőtt köntöst állítanak elő és ad­nak át a belkereskedelemnek. Az említett és külföldre ke­rülő horgolt és kötöttáru — kis tételekben már kapható Budapesten a Fővárosi Divatáru Kiskereskedelmi Vállalat üzletében. így hát már nem időszerű a kérdés: „Mikor lát­juk az üzletekben is?” A Pest megyei Vegyi- és 'Kézmű. ipari Vállalat tehát nemcsau külföldi partnereinek kedvez, hanem messzemenően gondoskodik a hazai közönségről is. Elismerés illeti a Hungarotexet. A magyar külkereske­delmi vállalatnak köszönhető, hogy a megállapodások vi­szonylag gyorsan zajlottak le. Az idei vásár mérleqe kedvező: a néhány éve még gon­dokkal küzködő vállalat manapság Jó üzleti érzékkel, s mindenekelőtt márkás, Jó termékekkel biztosítja helyét a piacon. intézkedés •— a nehéz fizikai munkát végzők bérének ren­dezése. az építőiparban a mun­kahelyi pótlék bevezetése, a textiliparban az éjszakai mű­szakok külön díjazása — bi­zonyította, hogy nincs olyan munka, ami „büntetésszámba” menne. Sőt: a korábbiaknál jóval magasabban értékeli, dí­jazza a társadalom a fizikai munkát! IGAZ, A SZŐ régi értelmé­nek napjaink és még inkább a holnap fizikai munkája mind kevésbé felel meg. Jónéhány helyen — így például Ceglé­den, a KGV-nél, a DKV-nél, Százhalombattán, a Csepel Autógyárban — dolgoznak ma már gépen, fizikai munkán emberek, technikusi végzett­séggel. Nincs ebben semmi el­lentmondás: éppen az a cél, hogy a fizikai munkán belül a nyers erőnek mind kevesebb szerep jusson, a manuális te­vékenységgel párosult magas­fokú szakmai tudásnak annál több. Ha lassú folyamatként is, de korszerűsödnek a ter­melőberendezések, s mellettük nem ritka az olyan munkás, aki két-három szakmát sajá­tított eL Sokféle a kenyér, mert sok­féle a munka is. Nincs szégyell­ni való, munka, s a kenyér, is csak akkor az, ha nem dolgoz­tunk meg érte. A jövő eszten­dő, a reform végrehajtása még inkább előtérbe állítja ezt. Annak az alapvető, s egyedül igazságos elvnek biztosít gya­korlati érvényesülést, hogy bárki, bárhol is keresse ke­nyerét, ha többet tesz, ha érté­kesebbet ad a társadalomnak, akkor kenyere is több, na­gyobb legyen. Mészáros Ottó Ha valahol nem folyik a víz — helyette panasz árad. Alig­ha van még egy megyei válla­lat, melynek munkáját olyan árgus szemekkel figyelné a lakosság, mint a Pest megyei Vízmű és Kúíépítő Vállala­tét. Ök „termelik” a legfonto­sabb „közszükségleti cikket” — az ivóvizet. A hozzájuk tartozó vízvezetékhálózat hossza megközelíti az 550 ki­lométert. S hogy minél zavar­talanabbá folyjon a víz, s minél kevesebb panasz árad­jon: ezt a célt szolgálja a vál­lalat idei, jubileumi munka- versenye. — A munkafelajánlások többsége a gyors és a lehető legjobb minőségű munkát tűzte ki célul. A vízvezeték­hálózat karbantartói elhatá­rozták, hogy minden csőtörést 24 órán belül megjavítanak, s meggyorsítják a vízbekötése­ket is. A gondatlan használás következtében igen gyakran elromlanák a közkifolyók, karbantartásuk sok ember munkaidejét köti le. Alapo­sabb munkával azt akarják elérni, hogy a megjavított ki­folyóhoz három hónapon be­lül ne kelljen újból visszatér­ni. A villanyszerelők — ha­sonló célból — az elektromos berendezések nagyjavításának gyakoriságát fél évre csökken­tik. Az érdi kirendeltség dol­gozói az ivóvíztársulatok által megrendelt tolózáraknákat, tűzcsapszekrényeket, közku- takat határidő előtt szállítják, hogy ezzel is meggyorsítsák az ottani ivóvízhálózat építését — tájékoztatott Bérezi László, z vállalat versenyfelelőse. L i Zászlót kapott a „esemetés csemeték” csapata ja is. Van rossz lakatos és nagy tudású; figyelmetlen szö­vőnő, s olyan, aki gépeiről két évtizede nem került le hibás kelme; dolgát immel-ámmal végző szerelő, s olyan, akire a legkényesebb munkát is nyu­godt szívvel rábízhatják. Ez is munka, az is. Ez is kenyeret ad, az is. Mégis: sokféle a ke­nyér. Könnyebben vagy nehe­zebben megkeresett, kisebb vagy nagyobb, megszolgált vagy kiügyeskedett. MEGYÉNKBEN csak az ipar mintegy nyolcvanezer embernek ad kenyeret Hoz­zájuk kell számítanunk azt a sok tízezret, akik a főváros ipari üzemeiben dolgozzák le a nyolc órát, s ha sikerülne összeállítani a teljes szakmai listát, jó néhány árkus papírt megtöltene. Mert szerepelne benne a porkohásztól a szű­csön át az öntőmunkásig, sör­főző mesterig, száz és száz szakma, munkakör, állás. Van, aki örömmel keresi kenyerét, s van olyan is, nem is kevés, aki csák elkerülhetetlen kö­telességnek érzi a munkát de jóérzést, örömet nem sokat lel benne. Igaz, többségük en­nek ellenére megteszi becsü­lettel, amit meg kell tennie, mégis, örök elégedetlenség, só- hajtozás bujkál benne. Ezt a munkát is el kell valakinek végezni — mondja Budaka- lászon, a kikészítőben a festé­kek gőzében pácolódó munkás. Van, s nem is ritka az olyan, aki örömet talál abban a mun­kában, amit mások fitymálva, lenézve hagynak ott. Es van olyan is, aki mártíromságával tüntetve, agyonhajszoltságá- ról nyafogva keresi könnyen az érdemtelenül nagy kenye­ret. Jó érzés, hogy végre kezd­jük megadni minden munká­nak a kellő becsületet. Nem többet, de nem Is kevesebbet, mint amennyit érdemel. Vol­tak esztendők — s még ma is nyögjük hatásukat —, amikor hivatalosan is a diplománál kezdődött a mérlegelés, s ra­gyogó kezű, fantáziájú gyere­kekből — akik kilökött vas­darabokból is valami jót ösz- szeügyeskedtek — kínnal, eről­ködéssel faragtak — nyelvta­nárt ... Voltak esztendők, amikor úgy tettünk, mintha csak diplomásokra lenne szük­ség az országban, s a legfon­tosabbról beszéltünk a legke­vesebbet. Arról, hogy egy or­szágban mindenféle, fajta munkára, munkásra szükség van. Kocsisra, kalauzra, min­takészítőre, tanítóra, kombáj- nosra. Jó érzés, hogy most már évről évre nagyobb figyelem, árnyaltabb gondoskodás jut a pályaválasztás megkönnyítésé­nek. És még jobb érzés —, mert a legnyomósabb nyelven, a tények nyelvén érvel —. hogy erkölcsiekben és anya­giakban egyaránt, a munka­helyeken is mind jobban ki­fejezésre jut ez. Az elmúlt másfél esztendőben jónéhány ^\\\\\\\\\\\\\V\\\\\VV\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\V\\\\\VlÄ^^ Versenyben a jobb vízellátásért Csőtörések javítása - 24 órán belül A hivatalos titulus így szól: a Galgahévízi Általános Isko­la 296-os számú Petőfi Sándor úttörőcsapata. A faluban azonban úgy mondják: a cse­ngetés csemeték csapata. Ök a falu szemefénye, ők azok, aki­kért szívesen megtesznek min­dent. Nem egyoldalú ez a szere­tet. A csapat tagjaira bármi­kor számíthatnak. Csemeték, virágok ültetésénél, társadal­mi munkánál, vagy munka­torlódásnál, amikor minden kézre szükség van a tsz-ben. S a kölcsönös szeretet szá­mokban is megnyilvánul: a tsz évente 4000 forintot ad a gyerekek táborozásához, és 30 Sikeres kényszerleszállás ezer forintot biztosított a já­rási váltótábor költségeinek fedezéséhez. A galgahévízi úttörők most ismét kitettek magukért. Jó munkájuk eredményeként megkapták a KISZ Központi Bizottságának vörös selyem­zászlaját. Jónás Zoltán me­gyei úttörőtitkár adta át Briski József csapatvezetőnek, vasárnap, a pedagógusnapon. A tanítóknak, tanároknak szó­ló személyi jutalmak ezáltal meghatványozódtak, hiszen a zászló nemcsak a csapat és a csapatvezető, hanem a tanári kar áldozatos munkáját is ér­tékelte. A KISZ Központi Bizottsá­ga évente egyszer adja át a vörös selyemzászlót. Minden megyében a legjobb úttörő- csapat kapja. ni. j. Vasárnap, izgalmas látnivalója volt Áporka község lakóinak. A falu határában kényszerle­szállást hajtott végre Trepák Sándor sportrepülő vitorlázó gépével. A gép Sári község re­pülőterén emelkedett fel, de a rossz szélviszonyok miatt nem tudott visszatérni kiinduló pontjára. A pilóta ügyes ma­nőverrel landolt, sem a gép­nek, sem vezetőjének nem tör­tént baja. termelőszövetkezetek a termelési tervük szerint biztosításra feladott hozamokat A KEDVEZŐ TERMÉSKILÁTÁSOK ALAPJÁN felemelhetik, s így jégverés esetén magasabb kártérítésben részesülnek. A HOZAMFELEMELÉSI BEJELENTÉST — AMÍG A TERMÉST JÉGVERÉS NEM ÉRTE — az Állami Biztosító fiókjai bármikor elfogadják. | Részeg nevek A randevúra kissé pityókásan érke­zett Klári úgy tett, mintha nem venne észre semmit. Beültek a presszóba. Pici kis sötét, homályos zughely volt. De jó volt mert ide a madár sem járt, szár­nyas lényként mindössze az Amor, aki itt angróban szedte áldozatait Feketét kértek és konyakot Megfog- ^ ták egymás kezét, enyhe kis remegés. | Térdük az asztal alatt diszkréten össze- § ért és az elektromosság összeragasztot- $ ta azokat. Már nem is kellett szólniuk, $ a szemek mghitt bensőséges vallomásba $ kezdtek, a térdek lágy mollban zongo- § ráztak, kezük egy véráramkörben reme- $ gett. § — Ittál? — kérdezte Klári kedvesen. ^ — Keveset — mondta a férfi és kezé­^ vei a pohár után nyúlt, szeme már dúr- ban állt, a térdét is elhúzta, ekképpen $ megszakítva a szerelmi diplomáciát, $ visszahíva nagyköveteit. ^ Klári a békés koegzisztemcia híve volt ^ és visszacsalogatta az asztal alatt a férfi % térdeit. $ — Ha iszol, oly kedves vagy és ara­^ nyos. Persze, csak, ha keveset iszol — ^ mondta a nő búgó hangon, azután hoz- $ zátette: — Kérjél még nekem is vala- ^ mit, úgy kívánom az italt. Es igyál ve- lem te is, te úgy bírod. A férfi e szavaknál ismét megfogta a lány kezét. Klári örömében csacsogott, mesélt, elmondta az egész napot A férfi csak a harmadik konyaknál szólalt meg. — Jutkám... — a neveit elérzéke- nyülten, lágyan ejtette, mégis bomba robbant. Nem, nem is bomba volt ez, hanem vákuum, amely elszívta körülöt­tük és közülük a levegőt széttépte a közös áramkört, tüdejükből is kiszip­pantotta az oxigént és most az erős légszomjtól zihálva, lihegve, eszelős szemmel nézték egymást „Most is a feleségére gondol. Az ő ne­vén szólít, mert azt szereti. Belőlem csak az édes bűn kell neki. Az értel­mem, a megértő lelkem dicséri és köz­ben arra a másikra gondol. Még mindig arra, itt mellettem is arra. Jutkára! Szadista! Hogy tud így megbántani, csu­pán egy órácskát töltünk együtt, azután mehet haza a Jutkájához...” „Nem értem, miért mondtam Klári­nak Jutkát, hiszen annyira különböz­nek és ez még egyszer sem történt ve­lem. Talán a megszokás, talán az ital, Ejj, ez a Jutka, micsoda nő! Akaratla­nul is bosszút állt rajtam. Mint a li­dércnyomás, kísért, csalni sem lehet őt büntetlenül...” Felállt, szótlanul fizetett, Klárinak annyit mondott: — Igazad van, Klári. Levonom a kon­zekvenciát élmegyek, talán egyedül ha­marább megbocsátasz. Egyébként, ha el tudod felejteni, a szövetség klubjá­ban vagyok. Ott hívj fel. A szövetségben Jóska, a pincér, a törzsvendégeknek kijáró bizalmaskodó udvariassággal hozta a feketét azután 10 perc múlva visszajött és szólt: — A vendég urat telefonhoz hívják! Odarohanit, felemelte a kagylót és örömmel szólt: — Klárikám, én vagyok! Hát el tud­tad felejteni... — Én nem vagyok Klári, én a felesé­ged vagyok, Jutka. Aki összekeveri a nők nevét és hangjukat sem ismeri, annak luxus két nő! Ezt tanuld meg, édes kicsi fiam. A férfi hallotta a kagyló kattanását, a vonal megszakadt. Ott állt kagylóval a kezében, maga előtt látta az ismerős szobát, a szobájukat és felesége feldúlt arcát. Visszaült a helyére és gyorsan meg­ivott még három konyakot. Hiába várt, többé nem hívták a telefonhoz. Éjfél­kor megunta a magányt, odahívta a pincért. — Tudja, Józsi — súgta a pincér fü­lébe — ma minden nő berúgott — e szónál felemelte a mutatóujját és még halkabbra fogta a hangját, közelebb hajolt — és a nevük is, tudja, mind­nek részeg a neve. Es ezért engem sen­ki sem szeret — mondta majdnem sír­va. (Suba)

Next

/
Thumbnails
Contents