Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-28 / 150. szám

1987. JŰNTUS 28.. SZERDA 3 Villanófény MeUékidő nem mellékesen Munkások* műszakiak egyik mumusa a mellékidő. Növeke­dése súlyos bonyodalmakhoz vezethet a termelésben, csök­kenti annak gazdaságosságát, s ugyanakkor a gépen dolgozó munkás jövedelmét is. A mel­lékidő a gépjavítással, gépbe­állítással stb. eltöltött idő, te­hát azok a percek — vagy órák —, amelyeket nem szövéssel, esztergálással, ezernyi más munkával töltött ki a masina. A mellékidők csökkentése ugyanakkor bőven buzgó for­rása a gazdaságosabb, tehát több nyereséget biztosító ter­melésnek, s ezért fontos, s ál­landó teendő üzemeinkben. Van,, ahol néhány perc is je­lentős nyereségnek számít, má­sutt egycsapásra — néhány órára tesznek szert. Mint pél­dául az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban. A gyár három dolgozója, Klaba György, Simoródi Lajos és Vígan Lőrinc beállító ké­szüléket konstruált a három­fejes fúróaggregátofchoz. A be­állítás, átállítás e géptípusnál bonyolult és hosszadalmas mű­velet — azaz tekintélyes mel­lékidő —, átlagosan eddig hat órát tett ki. A három, töret­len útnak vágó ember készülé­kével a hat órából — negyven percet (!) csinált, ilyen picire zsugorították az addig kevé- lyen pöffeszkedő, de elenged­hetetlen mellékidőt. Szerencsés „varázslat” ez, hiszen minden átállásnál, beállításnál éppen 320 perccel csökken a mellék­idő, ennyivel többet tölthet hasznos termelőmunkával a gép. Ami nemcsak a gyárnak haszon, hanem a gépkezelőnek is, aki a soványka „állásidő” pénze helyett teljesítménye kö­vérebb bérét kapja kézhez. Es éppen ez a kettős haszon az a mellékidő-csökkentésben, ami közös érdek, ami — nem mel­lékes! (m. ©.) Kvpntúcclóh konferenciája, Ytíc Munkaértekezletek — viták Kedden délelőtt folytató­dott Pest megye főhivatású népművelőinek konferenciája Vácott. A kedd délelőtt programjá­ban csoportos munkaértekez­letek szerepeltek. A járási és városi művelődési osztályveze­tők és népművelési felügyelők két témakört vitattak meg. Először Lengyel Sándor, a bu­dai járás művelődésügyi osz­tályának vezetője tartott vi­taindító előadást. Beszédében elsősorban a járási, városi művelődési osztályok népmű­velési irányítók és ellenőrzők tevékenységével foglalkozott, az elmúlt népművelési évad tapasztalatainak tükrében. Ezt követően Kovács Amb­rus, Nagykőrös városának népművelési felügyelője tar­totta meg előadását Foglalko­zott a népművelési tevékeny­ség koordinációjával, a társa­dalmi és tömegszervezetek, valamint a szakmaközi bizott­ságok együttműködésének fontosságával. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy as együttműködésre fo­kozottabb szükség lesz a következő népművelési évadban, az új gazdasági mechaniz­mus bevezetésének időszaká­ban. Nemcsak a programok egybehangolására, hanem az anyagi erők egyesítésére is. A művelődési otthonigazga­tók munkaértekezletét Bá­lint Gyulának, az MHS Pest megyei szervezete elnökének a honvédelmi és hazafias ne­velés és a népművelés kap­csolatai, című előadása vezet­te be. Ezt követően a járási művelődési házak módszer­tani és , területi munkájáról tartott előadást Juhász Sán­dor, a dabasi járás művelődé­si házának igazgatója. Elő­adásában elsősorban saját ta­pasztalatairól beszélt, de a tapasztalatok többsége a vi­taindítót követő hozzászólá­sok során általános érvényű problémává szélesedett. A munkaértekezlet harmadik na­pirendi pontjaként Szántó Jó­zsef, az albertirsai művelődési ház igazgatója előadásában azzal foglalkozott, hogy milyen szerepet tölt be a községi művelődési otthon, mint a község társadalmi, Takarékbéíyeg-statisztika Az általános és középiskolá­ba járó diákoknak körülbelül nyolcvan százaléka, mintegy egy millió 300 ezer tanuló gyűjt takarékbélyeget Annak ellenére, hogy az 1966—67-es iskolaévben csök­kent a tanulók létszáma, az iskolai takarékbélyegre fordí­tott összeg 115 millió forint­ról 120 millió forintra növe­kedett Nemcsak kenyérrel... Már az új ismeretterjesztési évre készül a TIT budai járási szervezete Mert ugyebár, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem igével is. S az ige sokféle úton jut el hozzá. Újságok, folyó­iratok, könyvek, rádiókészülé­kek, tévék viszik a lakásba, vagy ő megy érte mozikba, színházakba, művelődési ott­honokba, s természetesen a mi előadásainkra is — mond­ja Kasza Márton tanulmányi felügyelő, a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat budai járási titkára. — Az, hogy munkánk mi­ként válik anyagi erővé, nemigen mutatható ki, de az kétségtelen, hogy az általános és a szakmai műveltség növe­lését, az ideológiai tisztánlá­tást a mi előadóink is jelen­tősen elősegítik. ★ A járási szervezet csaknem nyolc éve él önálló életet. Pe­dagógiai, jogi, közgazdasági, irodalmi, egészségügyi, föld­rajzi, művészeti, történelmi, fizikai, agronómiái, műszaki, kémiai és nemzetközi kérdé­sekkel foglalkozó szakcsoport­ja van, tizenháromtagú elnök­ség irányítja. Az elnöki tisztet Mezei András, a zsámbéki fel­sőfokú technikum igazgatója tölti be. Az elmúlt télen, összesen 35 ezer ember részvételével, 636 előadást tartott a budai járá­si TIT. S évről évre több is­meretterjesztő kirándulást is szervezett. Legutóbb például, május végén, két vonattal, 1100 embert vitt le Veszprém­be, tavaly a Balaton környé­két járta be, azelőtt meg Du­naújvárosba látogatott el az érdeklődőkikel. ★ — Arra törekszünk, hogy egy-egy csoport, érdeklődési körén belül, lehetőleg 8—10 előadást meghallgasson, ezért ismeretterjesztésünkben fő­ként az akadémiai formákat helyezzük előtérbe, a munkás, a mezőgazdasági és az ifjúsági akadémiát, a nők, a szülők, a népi ülnöfkök és a pedagógu­sok akadémiáját — tájékoztat a járási titkár —, de különbö­ző témákból —, az ifjúságnak szívesen tartunk filmvetítéssel egybekötött előadásokat is. Szöget üt a fejemben: ma, amikor a fejlett technika az ismeretterjesztés oly nagysze­rű lehetőségeit tárta fel, vajon van-e egyáltalán érdeklődés a TIT előadásai iránt? Hangot is adok kétségeimnek. — Semmiféle mechanikai eszköz nem pótolhatja azt a szuggesztív erőt, mely az elő­adó és a hallgató személyes kapcsolatában rejlik — pró­bál meggyőzni az ellenvetés. — Nem, hogy csökkenne, de évről-évre növekszik az érdek­lődés. Kiváltképp ott gyűlik egybe szép számú közönség, ahol a vállalat, intézmény vagy termelőszövetkezet ve­zetői maguk is érdeklődnek előadásaink iránt, azokból néhányat meg is hallgatnak, törődnek a szervezéssel. A gondos előkészítésen kívül, persze, a sikerhez az is fon­tos, hogy a téma érdekelje a hallgatóságot, illetve hogy az előadó jól felkészülve álljon ki, ne papírról olvassa fel mondanivalóját Elneveti magát: — Azért általában ügyelünk arra, hogy ahol csak lehet, pénteki napra essen a rendez­vényünk, mert akkor nincs tv- adás. Ami biztos, az biztos, nem igaz? Dossziéjában búvárkodik, felsorolásba kezd: — A nemrég véget ért isme­retterjesztési évben kimagasló eredményt produkált a buda­örsi szövetkezet dolgozói ré­szére szervezett munkásaka­démia, a budakeszi II. számú iskolában a szülők akadémiá­ja, a budajenői termelőszövet­kezet telki tagsága, valamint az ürömi termelőszövetkezet tagsága által hallgatott tsz- akadémia, viszont, szervezé­si hiba miatt, többé-kevésbé kudarcba fulladt a százhalom­battai, a helyi Vöröskereszt balszerencsés szervezése foly­tán a budakeszi nők akadé­miája, és Pilisvörösváron sem váltotta be a reményeket né­hány előadássorozat. A szer­vezés nem a TIT feladata, de úgy látszik, abba is be kell kapcsolódnia, ha eleve bizto­sítani akarja fáradozásai ered­ményességét. Ennyit a múltróL ★ A június 19-i elnöki ülésen, a Kossuth-klubban, egyébként is már a jövőről tárgyaltak: a következő évi tervet készítet­ték elő. A járási szervezet mintegy kétszáz előadójára több mint félezer különféle előadás meg­tartása vár. Hét munkás, ti­zenegy tsz, két ifjúsági akadé­mia, továbbá négy nők és há­rom szülők akadémiája kez­dődik az 1967/68-as ismeretter­jesztési évben. Egy-egy aka­démia résztvevői 8—10 elő­adás meghallgatására kötele­zik el magukat. Persze, aki azt gondolja, hogy a témaköröket az elnök­ség határozza meg, alaposan téved. A községi népművelési dolgozók, Illetve a községi mű­velődési bizottságok gyűjtik egybe az óhajokat, s az ő ja­vaslataik alapján készül el a végleges terv. Most általános elvként érvényesül benne: te­kintettel a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulójára a Szovjetunió életé­vel, szerepével, eredményei­vel, törekvéseivel minden na­gyobb sorozatban •feltétlenül foglalkoznak. A jubileum al­kalmából egyébként a járási szervezet novemberben, kivá­ló színészek és előadóművé­szek közreműködésével, a Kossuth-klubban ünnepi ülést is tart. Az előadók — ltí-ki a maga szak csoportjában — konferen­ciákon készülnek vállalt fel­adataik végrehajtására. — Milyen segítséget vár a társulat a társadalmi szervek­től, melyekkel szorosan együtt­működik, a Hazafias Népfront­tól, a Nőtanácstól, a Vöröske­reszttől, a KISZ-től, a járási művelődési osztálytól, hogy fá­radozása minél eredménye­sebb legyen? — teszem fel a kérdést Kasza Mártonnak. Készen áll nála a felelet: — A községek, vállalatok, intézmények, termelőszövetke­zetek vezetői ne csak az aka­démiák előkészítését tekintsék szívügyüknek, de amikor a megvalósulásra kerül a sor, személyes megjelenésükkel, állandó érdeklődésükkel is hassanak oda, hogy sikeresen záruljon az ismeretterjesztési év. Sokkal sikeresebben, mint az idei, vagy a korábbiak kö­zül bármelyik. Nem vitás, ez a kérés telje­síthető! Polgár István politikai arculatának ala­kítója. Mindhárom előadást sok érde­kes hozzászólás követte. Munkaértekezletet tartot­tak ezen a délelőttön a já­rási és a városi könyvtárak igazgatói is. Először Kányi Andrásné, a ceglédi járási könyvtár igazgatója ismer­tette a könyvtár propagan­da munkájának tapasztala­tait, amelyek jórészt jel­lemzőek valamennyi járási könyvtár munkájára. Ezután Pásztor Antal, a monori já­rási könyvtár igazgatója tar­tott előadást. A könyvtárak korszerűsítésének fontosságá­ról szólt, hangsúlyozva, hogy a kedvező feltételek meg­teremtése minden bi­zonnyal elősegíti majd a könyvtárak hatékonyabb munkáját. Végezetül Orosz Mihály, a váci járási könyvtár igaz­gatója ismertette a résztve­vőkkel a tájékoztató és ol­vasószolgálat tapasztalatait. A három előadást követő hoz­zászólások elsősorban a könyvtárak eredményeivel és hiányosságaival, valamint az elkövetkező népművelési évad legfontosabb feladataival fog­lalkoztak. , A múzeumigazgatók mun­kaértekezletének napirendjén két vitaindító előadás szere­pelt. Először Molnár Lajosné, a nagytarcsai falumúzeum igazgatója, A múzeumok sze­repe a népművelésben, cím­mel tartott előadást, saját tapasztalatai alapján. Ezt kö­vetően dr. Mezősi Károly, a Pest megyei múzeumok igazgatója tartott tájékozta­tót a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulójának megünneplésé­vel kapcsolatban, a múzeumi feladatokról, a megrendezés­re kerülő kiállításokról. A konferencia második nap­jának délutánján Barinkai Oszkárné, az MSZMP me­gyei bizottságának titkára tartott előadást, amelyben az időszerű bel- és külpoli­tikai helyzetről adott rész­letes tájékoztatót a népmű­velés dolgozóinak. A megye fő hivatású nép­művelőinek konferenciája ma délelőtt folytatja tovább a munkáját. *— p. p. -• A FÖLD ÉS A FIATALOK Kezdetben megfellebbezhetetlen ítélettel kimondtuk, hogy azért nem maradnak otthon a fiatalok, mert falun nincs cukrászda, nincs klubélet, hiányzik a színház. És va­lóban, sokfelé nyíltak cukrászdák, eszpresszógéppel, kul- túrházak klubhelyiséggel, a televízió pedig a rafináltabb színházi igényeket is kielégítette. Mégis 1965. végén az egymillió körüli tsz-tagságiból, a 26 éven aluliak létszáma még a 60 ezret sem érte el. Így derült ki, hogy az okokat másutt is kell keresni. Mert ha megrekedünk a felszín vizsgálatánál, akikor soha nem érthetjük meg, hogy egy iskolából kikerülő fiatal miért nem akar hallani sem arról, hogy a helyi , tsz-be lép­jen, ellenben naponta bejár a városba, gyárba dolgozni. A faluból eszében sincs elköltözni, inkább vállalja, hogy haj­nalban indul, késő este érkezik. Vagyis: rá kell jönni, hogy a tsz-ben elérhető bizony­talan, alacsony, csak év végén osztott jövedelem nagyobb taszítóerő, mint a klubélet hiánya. A gyárak pontosan szabályozott munkarendje, egész éves elfoglaltsága, a nyug­díj reménye nagyobb vonzerő, mint 'a városi korzók és színházak. Sokszor a fiatal nem a mezőgazdaságból, ha­nem a falusi pletyka, a mindenbe beleavatkozó „megszó- lás”, egyszóval a számára már túl konzervatív közvéle­mény elől menekül. Ezt a felismerést sokféle tett követte már. A tsz-ek je­lentős része „alkalmazotti díjazás”, vagy garantált előleg formájában rendszeres jövedelmet biztosít a fiataloknak. A tsz-nyugdíiak, a szociális- és betegellátás új rendszere az iparihoz erősen hasonló juttatásokat biztosít. A KISZ sokat tett azért, hogy a falun maradó fiatalembereknek, lányoknak, szervezett közösségi életük legyen. Megyéink­ben, így Pest megyében is, több helyen kísérletek történ­tek arra, hogy a tagságnak — vagy a tagság minél na­gyobb részének — egész éves elfoglaltságot biztosítanak. Az összes változás felsorolásának mellőzésével is megálla­píthatjuk; nem ritka az olyan tsz, amely gyarapszik fiatal munkaerővel, az olyan falu, ahol nem divat már a város felé húzódni. A közeli évek azonban ennél jelentősebb változást kí­vánnak. Eddig ugyanis a város saját népességéből csak vé­konyka munkaerő-utánpótlással rendelkezett. A gyárak tehát örömmel kaptak minden falusi jelentkezőn. Az ipari fejlődés azonban most a minőség irányába tart és ennek következtében a jövőben képzettebb, de kevesebb új mun­kaerőre lesz szükség. Ugyanakkor pedig az általános isko­lát végzők száma a városokban ugrásszerűen emelkedik. A falusi fiatalok egy részének tehát egyszerűen nem lesz ho­vá elmennie a községből, a mezőgazdaságból. A isz-ekben, az egyéb falusi munkahelyeken tehát számíthatnak a fiatalok jelentkezésére, de ugyanakkor kö­telességük is lesz, hogy munkát adjanak nekik. Ez a helyzet további intézkedéseket, változásokat kö­vetel. össze kell fognia az egész falusi társadalomnak — az iskolától a családokon át a tanácsig —, hogy a fiatalok­kal megérttessék: érdemes a faluban, a mezőgazdaságban maradni. A mai fiatalok lesznek majd, akik saját hasz­nukra megvalósítják a kevés emberrel, sok technikával, rendezett viszonyok között termelő, modern mezőgazdasá­got. Ugyanakkor az idősebbek között is le kell győzni az előítéletet — sőt, féltékenységet — a fiatalokkal szemben. Gondoskodnunk kell arról, hogy a falusi iskolák job­ban előkészítsék tanulóikat a mezőgazdasági pályára. A falun maradó fiatalokat segíteni kell, hogy telket kaphas­sanak, házat építhessenek, háztáji gazdasághoz jussanak, egyszóval, megalapozhassák egzisztenciájukat. A tsz-ekre vár az a feladat, hogy mindent megtegyenek a rendszeres, kielégítő jövedelem, az egész éves foglalkoztatás, a rende­zett munkakörülmények érdekében. Sok a tennivalónk a falusi Ipari jellegű munkahelyek megteremtésében is Köz­ben pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy fontos teendő a falusi kulturális élet fejlesztése is. Földeáki Béla Hírünk a világban Japán újságírók Apajpusztán Már lassan el is feledték az apajpusztaiak azt a három ja­pán fiatalembert, akik tavaly náluk jártak. Udvariasak, ked­vesek voltak, szívesen meg­mutattak hát nekik minden nevezetességet. Kovács Kálmán, az állami gazdaság párttitkára még ar­ra is emlékszik, bár jó egy éve múlt, hogy azzal mutatták be a három fiatalembert: újság­írók. A szívélyes hangú be­szélgetésen elmondták, hogy a felkelő nap országában, keve­set tudnak a közép-európai* népekről, különösen a népi de-gj mokratikus országok minden-1 napjairól. Szeretnék, ha Cseh- | Szlovákiáról, Lengyelországról és hazánkról a. valóságnak o megfelelő tájékoztatást adhat- | nának. Járták a pusztát, fo- § tóztak, filmeztek, aztán fel porzott utánuk az út Nemrégiben különös csórna- § got hozott a posta: vastag vé­dőboríték, benne nylonba cso­magolt csodálatos könyv, fe­dőlapján a Halászbástya szí­nes képe. Gondolhatni, micso- ^ da izgalommal lapozták végig, annál is inkább, mivel egyet­len sorát sem olvashatták. Hiába, Apajon senki nem tud | japánul, márpedig a könyv ^ csak ezen a riyelven Íródott, még a képszövegek is. S egy- szercsak rálapoztak a könyv közepe táján: önmagukra. Ott kéklelt az ég, zöldellt a fű, vágtáztak a lovasiskola nebu­lói. , [ A kísérőlevélnek sem sok hasznát vették, míg angolból le nem fordíthatták. De utána annál nagyobb jóérzéssel ol­vasta Kovács Kálmán a köszö­nősorokat az anyag beszerzé­séhez nyújtott segítségért. A levelet így fejezték be: „Kívánom, hogy a lehetősé­gekhez képest a továbbiakban is közreműködjön a két ország közötti barátság elmélyítésé­ben.’’ k. m. Nyitás: július 15-én Üllőn tárva-nyitva a főútra néző nagybolt ajtaja. Belül festékszag keveredik a friss mész illatával. Mintegy száznyolcvanezer forintos költséggel az Üllő és Vidéke Földművesszövetkezet saját kezelésében átalakította és újra berendezte a volt vas- és műszaki boltot. Az új üz­letet lényegesen megnagyobbí­tották s a műszaki cikkeket, járműveket, üveg-, porcelán és edényárut önkiszolgáló módon árusítják. Az üzlet július közepére ké­szül el. Ernyők akti AZ utasel­látó válla­lat A NYÁRI NAGY FORGA­LOM IDEJÉRE A NYUGATI PÁ­LYAUDVAR IN­DULÁSI OLDA­LÁNÁL KERT­HELYISÉGET RENDEZETT BE. A KELLEMES, NAPERNYŐVEL Árnyékolt vendéglátó-­HELYNEK MAR­IS NAGY SIKE­RE VAN.

Next

/
Thumbnails
Contents