Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-28 / 150. szám
1967. JÜNIUS 28., SZERDA Mi is felelősek vagyunk, de... Szobon a benzinkút a házak közé ékelve piroslik. Üres hordók egymás mellé gurítva várják a következőt, amiben még benne a kézipumpa. A kétszáz literes hordókból — még kezdetleges módon —, így szivattyúzzák a benzint nyílt színen. Olyan érzés lehet ez a környék lakóinak, mint aknamezőn sétálni. Egy eldobott cigaretta- vég, egy szál gyufa... és kész. •— A tűzrendészet! hatóság már 1964-ben megvonta az üzemeltetési engedélyt — mondja Mikszlai Ferenc, a községi tanács elnöke. — Azóta szemet hunynak, hiszen az egész járásnak ez az egyetlen benzinkút ja. Ezért fogtunk hozzá magunk az építkezéshez, ahogy pénzt kaptunk az ÁFOR-tól. Típusterv alapján, szakemberek nélkül kínlódva, de haladtunk mostanáig. Most azonban hónapok óta várunk a két tartályra. A félig kész új létesítmény a váci főútvonal mellett van — vakolatlan épület és egy hatalmas gödör fogad. Az épület már 3 éve áll, a tartályokat tavaly óta várják, mindhiába Négy hónapja volt kinn az ÁFOR-tól valaki, de azóta sem történt semmi. Mi is felelősek vagyunk, de... Az ÁFOR főmérnöke tárgyilagosan beszél, és elsősorban a vállalat által elkövetett hibákról: — 340 helyen, 50 hasonló töltőállomást építünk, köztük olyan helyek, mint Hajdúszoboszló, Siófok, ahol bizony a nyári szezon sürgetett. Tehát mi is felelősek vagyunk, de... — A tanács, engedély nélkül fogott az építkezéshez. A KPM Közúti Igazgatóságának engedélye nélkül nem lehet tovább lépni. A KPM- mel most tárgyaltunk, hozzájárulása a birtokunkban van. Mulasztásunkat pótolni szeretnénk. — 1968 közepére készen leszünk. Amafőr régészek klubja j Szovjet akadémikusok Budapesten KARDOKAT GYÚJT AZ ORAS OKTÓBERBEN KIÁLLÍTÁS A váci kis órástműhelybe lépve hirtelen zavarba jön az ember: óráshoz vagy fegyverkovácshoz léptünk-e be? Régi kardok a falon, a földön, az asztalon. A vitrinben s a munkaasztalon vannak ugyan órák, de a mester éppen egy kelet-maláj i krizs markolatát fonja körül régi sodrott ezüst zsinórral. Állagmegóvásnak mondja, arra a megjegyzésünkre, hogy aligha volt ezen a krízisen ilyen ezüstfonat. Strobl Ervin valóban órás, de — mondhatnék divatosan —, hobbyja a régi kardok és egyéb tárgyak gyűjtése. Római gladiust, spa-J nyol hercegi díszkardot, 48- as gyalogsági és lovas tiszti és legénységi kardokat mutat. Unicumszámba megy a múlt század elejéről származó fűrészszurony, amit az utászok használtak: szúrni, fűrészelni lehetett veS le. Aztán előkerülnek cse- ^ répedénydarabok — a váci ^ Egyházmöge dűlőből, a Ta- ^ tárhegyről. Legféltettebbek a ^ Bócspusztáról származó hon- ^ foglaláskorinak tartott rozs- § dás kardpenge- és sarlóhegy-^ darabok. De van itt cink po-fc hártartó — állítja róla, hogy ^ az is honfoglaláskori — üveg formájú gyógyvíztartó ^ cserépkorsó, meg karlsbadi ^ porcelán pirítóskenyér-tartó ^ — a múlt század közepéről. § Vácott nem az órás- ^ régész az egyedüli ama- $ tőrgyűjtő, | a városból és környékéről^ immár tizenketten fogtak ^ össze, s megalakították Bemutatjuk a Lottó Áruház igazgatóját Minden a pultnál dő1 el Emberfolyam. Özönlik a rengeteg vásárló áruházba be, áruházból ki. A statisztika szerint a főváros közepén álló Lottó Áruház kis méreteihez viszonyítva a legnagyobb forgalmat bonyolítja le a fővárosban. S mennyi Budapest környéki embert szolgálnak ki! Első emberét, Balogh Lajos Igazgatót mutatjuk be. A kép már sokat elárul megjelenéséről, mégis hozzá kell tenni: a szónak legteljesebb értelmében „jó megjelenésű”, imponáló üzletember. — Idestova 20 esztendeje, hogy ez a kenyérkeresetem és a hivatásom egyúttal. Végigjártam az utat — ahogy ez szükséges és hasznos ebben a mesterségben. Áruforgalmi előadó, osztály — majd üzletvezetői beosztáson át jutottam el az igazgatói posztig. — Mihez kell érteni? — Az áruházi jelszó: „Mindent egy helyen!’’ így a cipőfűzőtől és tv-től a bútorig mindenféléhez kell érteni. A Lottó Áruházban tulajdonképpen 28 szakbolt működik. — Negyvenegy éves. Fiatal ember, húszéves gyakorlattal. Érdekelne, hogy mit tett ezalatt a vásárlók javára, a vevők szolgálatában? — Nem is tudom, jó-e ez a kérdés. Hát nem az a dolga és érdeke a kereskedőnek, hogy a vevők kívánságainak lehetőség szerint maradéktalanul eleget tegyen. Én csak ezt tartottam szem előtt. — Nem volt ez mindig ilyen magától értetődő. — Ez igaz. Ezen nem vitázhatunk. De az is ide tartozik, hogy már igyekeztünk évekkel ezelőtt, 1958-ban közvetlen kapcsolatot teremteni a gyárakkal. így akartuk egy kicsit megkerülni a vásárlók és a kereskedő érdekében a rendkívül kötött készletgazdálkodást, az elosztásos rendszert. Sokszor apróságok hiányoztak csak, egy koptató a nadrágokhoz, de hát koptató nélkül nincs kész áru és a lista sajnos hosszú volt. A kereskedelem érdeme, hogy ma már egy jelentős tétel lekerült róla. — Azt jelenti ez, hogy elégedett az ellátással? — Ezt nem mondtam. Azt azonban nem lehet elvitatni, s ezt saját tapasztalatomból mondom, hogy sehol a világon nem találni bőségesebb választékot, mondjuk cipőben, konfekció férfiruhában. Hatvanféle női lábbeli, vagy negyvenféle férfi konfekció áru közül válogathat a vevő. Igaz, hogy amíg ide jutottunk. .. (Elneveti magát.) Én is kaptam néhányszor a fejemre. — A közvetlen gyári kapcsolatok miatt? — Nem vették szívesen, hogy a Székesfehérvári Rádió és Televízió Gyárral, a Fémbútor Gyárral, a Hódmezővásárhelyi Kötöttáru Gyárral, egy sor szövetkezettel közvetlen megállapodást kötöttünk. Az idő minket igazolt. A két éve megalakult Országos Áruházi Vállalat ma már tizenöt nagy vállalattal áll közvetlen ösz- szeköttetésben. Emellett önállóságunkat is tiszteli Ezeket az erőfeszítéseket honorálta a Lottó Áruház igazgatójának nemrég átadott ezüst fokozatú munkaérdemrend. — Nem vitás, hogy az igazgatón sok múlik. De én tisztában vagyok azzal, hogy hiába a legragyogóbb ötlet, minden a pultnál dől el, Csak munkatársak és vezetők jó összmunkája hozhat hatásos eredményt. — Térjünk hát mostani áruházára. — A Rákóczy úti Verseny Áruházban kezdtem, hosszú időt töltöttem a Kálvin tériben. Mindez nagyon sok munkát, de nagyon sok hasznos tanulságot is adott. így köny- nyebben elindulhattunk az új úton: azt akarjuk, hogy az eladó a legmesszebb menőkig érdekelt legyen a vevő jó kiszolgálásában. Ehhez hozzátartozik, hogy a ritkán előforduló panaszok esetén is mindig a reklamálónak adunk igazat. Ügy gondoljuk, hogy akkor vagyunk igazán jó üzletemberek, ha a reklamáló vevőt is vevőnek tekintjük és nem zavarjuk el, mint az néhány helyen még ma is megesik. — Végül hadd halljunk pályafutásából valamilyen kedves történetet. — Egy esztendeje, vagy kettő, hogy az irodában egy vidéki bácsika várt reám. Ki- böjtölte, amíg visszajövök, aztán egy kicsit indulatosan reklamálni kezdett. A Lottó tárgynyereménysorsolásán robotgépet nyert. (Mi adjuk ki ezeket, hát hozzánk jött.) De mennyire meglepődött, amikor át akarták nyújtani neki a közismert háztartási robotgépet. Neki nem ilyen kell. Arra gondolt, amit itt az áruház előtt látott, az árkádok alatt. A robotemberre. De bácsika — kérdeztem tőle —, minek magának robotember? — Hát legyen, aki hozza nekem a szenet meg a fát! — Egy jó krimi-story? — Még a Kálvin téri Áruházban voltam, amikor éjszaka szól a telefon és az őr remegő hangon jelzi, hogy jöjjek, mert a fotocella betörőt jelez. Szaladok. Rendőrség, farkaskutya. Szimatot fog, s ugrik. Aztán — prüszkölés.i nyávogás. A nyitva hagyott ablakon besurrant egy macska. De hát soha ne legyen ennél rosszabb riasztás ... Özönlik a Vásárlók széles folyama. Az igazgató elvegyül az emberek között. Jár-kel, figyeli a sajátjait és igyekszik segíteni, ahol kell. Nem hallottam, hogy beosztottjai egyszer is azt mondották volna: Vigyázz, jön a főnök! A vásárló elégedetten távozik. T. Gy.---o----------------------- ---------O n ökük Szép Róbert nyugal- ^ mázott gimnáziumigazgató. A ^ szakmai irányítást Stefaits ^ István múzeumigazgató látja ^ el. — Jó segítőtársai lehetnek ^ az amatőrök a hivatásos ré-s gészeknek. A klub megalakí-Sj tása lehetőséget ad arra, § megismerkedjenek 10 napos látogatásra — mint közöltük — Budapestre érkezett a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának küldöttsége. Képünkön Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Keldis akadémikus, a szovjet küldöttség vezetője (MTI foto) hogy anyagfeldolgozás, tálás tudományával, segítséget nyújthatnak az ásatásban is, s ezzel a múzeum munkáját támogatják. Az a tervünk, hogy — a gyűjtemé- mények feldolgozása után — októberben kiállítást rendezünk az amatőr régészek anyagából. Ezzel lehetőséget adunk a nagyközönségnek e honismereti szempontból hasznos tárgyak megismerésére — mondja Stefaits István múzeumigazgató. (ferencz) az 'SSSS/"S"SS/SSSSSS//SSSrSSS/SSS/SS/SSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSJ//SSSSSSS/SSSSSSfSSSSSSS/Sl dokumenKÖNYVESPOLC Új útépítési technológia Nagyjelentőségű az a komáromi állami gazdaságban alkalmazott új útépítési technológia, amely a szakemberek véleménye szerint valósággal forradalmasítja a mezőgazda- sági üzemek útépítését Az új módszer szerint a gyaluval kialakított és hengerrel megfelelően tömörített utat homokos kavicsból és agyagból álló talajkeverékkel borítják le. így az év bármely szakaszában maximális megterheléssel használható szilárd utat nyernek, amely a karbantartási előírások betartásával szinte, „örökéletű”. N. N. Jakovlev! Pearl Harbor rejtélye Történeti munka, de vetekszik a kémregények iz- galmasságával, a bűnügyi regények lebilincselő nyomozáskrónikájával, pedig a szerző „csak” a valóságot rögzíti könyvében, ám ez a valóság egyike a mai napig is legtöbbet vitatott második világháborús eseményeknek. 1941. december 7-én Japán légiereje tönkrebombázta a Pearl Harbor-i támaszponton levő amerikai hajóha- hat. Meglepetésszerű támadás? Annak idején azt mondták, igen. Az azóta nyilvánosságra került dokumentumok azt igazolják, hogy — nem! A történészek közül néhány reakciós, szélsőséges álláspontot képviselő szakember ezt az „igen”-t ugyan úgy értelmezi, hogy Roosevelt elnök szándékosan tette meglepetésszerűvé a támadást, „belerángatva” ezzel a háborúba az amerikai népet, mert máskülönben tudtak vezető amerikai körök a készülő japán támadásról; ám a tárgyilagos történészi munka kimutatta, hogy valóban nem volt meglepetésszerű a japán támadás, de nem azért, mert Roosevelt... Jakovlev szigorúan tényékhez ragaszkodik, jegyzetei minden esetben utalnak a forrásokra, s ez nemcsak mondanivalója hitelét biztosítja, hanem azt is, hogy legendákat és ferdítéseket oszlat, magyarázatot ad arra, miért is lett „rejtély” a Pearl Harbor-i támadás. Az elemzés egyben leleplezés is, annak megmutatása, milyen kulisszák mögötti imperialista érdekek vezettek az amerikai hadvezetés példa nélkül álló baklövéséhez, több mint két és fél ezer amerikai pusztulásához, hatalmas anyagi érdekek tönk- remenéséhez. A könyv a Népszerű történelem sorozat új kötete. (Kossuth Könyvkiadó) (na. o.) Tartalékos tisztek klubja A tartalékos tisztek tovább- , képzése részben az MHS fel- 5 adata. Az eddigi gyakorlat sze- S rint tájékoztató jellegű és 5 szakmai továbbképzéseket tar- $ tottak számukra. A régi mód- $ szerek helyett most újakat ke- ^ resnek. Hamarosan crszág- ^ szerte kialakítják a tartalékos ^ tiszteket összefogó klubok há- ^ lózatát. Viszonylag kötetlen ^ programot kívánnak nyújtani ^ ezekben a klubokban. A kato- ^ napolitikai és általános politi- | kai előadások mellett alapjá- ^ ban véve szórakozó- és talál- ^ kozó helyül szolgálnak. Meg- ^ felelő kerete lehetne ez a hi- | vatásos katonatisztekkel való ^ kapcsolat megteremtésének. A ^ klubok berendezését az MHS $ biztosítja. Nyáron járőrverse- | nyékét, lövészetet, hazai túrá- ^ kát, kirándulásokat, baráti ta- § lálkozókat szerveznek majd. $ Megyénkben Gödöllőn mű-kö- $ dik már tartalékos tiszti klub. ! $ $ Ezüstkin esi eletet tárt fel a J Szekszárdi Múzeum Decs ha- ^ tárában, a török hódoltság ^ alatt elpusztult Ete mezőváros- 5 ka helyén. Csaknem ötezer $ darab I. Ferdinánd Idejéből $ való ezüstdénár, továbbá 5 XVI. századi ötvösművészeti J remekek, rubinkövekkel kira- j kott ezüstgyűrűk, címeres pe- ; csétgyűrű, török arany- és J ezüstpénz, valamint halászati | eszközök és kemencemaradvá- 5 nyok kerültek felszínre. Könyvszagú, tu- dományszagú szobában ülnek öten, ítéletre várók. A percek lassú, monoton zúgással telnek, keményen, szigorúan váltják egymást, mint a vékony hasú paragrafusok az állam- és jogtudományok könyveiben. A fehér ajtón nem szűrődik át semmi nesz. A hatodikat tíz perce nyelte el az ismeretlen szoba, melynek titkaiból az ajtónyitásnál csak egy húsos levelű örökzöld mérges színe villan. Mint egy jajkiáltás, megnyikordul az egyik szék. Fekete hajú lány ül rajta, mereven bámulja az egyetem szemközti szárnyán a kéményt. A megmerevedett nyugalom vagy az utolsó, komor belenyugvás, mielőtt nyílna a fehér ajtó. Halk kis kaparászó nesz indul a szék mellől, ó, hát, ez a fekete nő mégsem a csend szoborrá merevedett áldozata? Apró vörös körmei ütemesen mozognak a könnyű nyári szandálban, mint elszabadult zongorabillentyűk, s kiverik a ritmust: „Ébredj, hazánknak bajnok népe, ragadd ki híres kardodat...” A nap magnéziumfényként lobog a szemközti háztető gerincén, a fekete nő 'halkan suttogja maga elé: „Marsziliai ének ... Verseghy Ferenc ... 1757-től... 1757től.. ”, Óvatosan mozdul a sarokba húzódott férfi, mint a pók a háló sarkában. Lassan előrehajol, és vastag hangja megtölti zajjal a szorongató délelőtti csendet. „Izgul?” — kérdi furcsa tájszólással. Nem kap választ — még egyszer felharsog: „Izgul? Ilyen csinos, fiatal nőnek nem kell izgulnia!” „Szörnyű — sóhajt a lány —, nem hunytam le az éjjel a szemem.” „Ugyan, semmi — zeng a tájszólás valahonnan Veszprém vidékéről —, én már harmadszőr vagyok itt. Nem kell megijedni. Tavaly nyolc pontom volt, lepontoztak, le, bizony ... Most több lesz, pedig nem tanultam olyan sokat. Jegyezze meg, kislány, mi a fontos itt: német precizitás, angol hidegvér, francia műveltség.” Mintha különösebben nem tetszene a bölcselkedés a szemüveges, kockás zakós fiatalembernek. Ajkát lebigy- gyeszti — akár egy fordított kifli — s figyelmeztetően megszívja néhányszor az orrát. Szemüvegét középső ujjával feljebb löld orrnyergén, aztán ölébe ejti összekulcsolt kezét, és két hüvelykujjával malmozik. „Először van itt? — zen- dül feléje a tájszólás. — Vagy találkoztunk már, nem?” „Lehet” — ereszti ki nagysokára lebi-gy- gyesztett ajakszögletéből a szemüveges de nem emeli fel ; pillantását; „Vol már itt, igaz? Tudor már, emlékszem, ta valy találkoztunk, felvételi előtt, az kérdeztem magától mi az a casus belh nem emlékszik?" j F elvételin szemüveges egy keveset felvonja szemöldökét. „Szóval most maga is estin jött?” — kedélyeske dik a furcsa kiejté sű. Finom, kioktat« válasz iramodik fe léje, s lezárja a tár salgást: „Ha kell, öt szőr eljövök, ha kel hatszor ... Khm .. „Nehéz bejutni — sóhajt egy idősebi nő, s kivörösödöt szemét végighordoz za a társaságon. — Semmi esélyem semmi... Nem is tu dom, miért vágyói itt.” Remegő kézzé matatni kezd táská jában. Az ötödik, fiatal szőke fiú, feláll nyújtózkodik, néze geti a könyvespolc üvege'mögött a címeket. „Corpus Juri: Hungarici” — mondja. Száraz, kénes szagú villám ez a három szó. A paragrafusok ismét táncoln kezdenek a levegőben. figyelmeztetőn félelmetes jogaikkal És öten, az ítéletre várók, visszasüppedve a szorongat«: percek apró nesze: közé, szótlanul várják, hogy nyíljon a; ajtó, és a bizottság szólítsa őket. Kosa Csaba
