Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
4 ^k/ŰtSup 1967. JÚNIUS 25., VASÁRNAP Fiatalok maradnak^51 v////////r///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////^ a községben, egyazon évben születtek. I Ugyanabban 1940-ben. — Miért lettünk barátok? Mind a hárman szegény gyerekek voltunk, ahogy a faluban mondják: szegínyek. Együtt játszottunk az erődben, egy csapatban voltunk és együtt harcoltunk a „nagysoriak” ellen. — Mit jelent ez: „nagyso- riak”? — A nagysoriak voltak a leggazdagabb emberek a faluban. Külön csoportot alkottak az osztályban és nem beszéltek a szegínyekkel. Ha a nagysoriak közül valamelyikkel játszottam, az édesanyám mindig figyelmeztetett: „Ne játszái velük, nem való vagy hozzájuk, te szegíny vagy!” Ügy gyűlöltük egymást, olyan harcokat vívtunk egymás ellen ... Emlékszem, egyszer egy fiút a nagysorról, a csetepaté hevében még késsel is oldalba szúrtak. Mi hárman voltunk a „szegénylegények” csapatának vezetői...- i |. C7nVniqf f o _ | Mindhárman | nuitak. Egyi------------------- kük nyomdász, a másik lakatos, a harmadik kárpitos lett. De mindhármuk sorsa bizonyos értelemben szabálytalan. A kárpitos kitűnő képeket fest, a nyomdász kitűnő verseket ír, a lakatos színdarabot rendez. A kárpitos-festő egyben kultúrházigazgató Aszódon, a lakatos-rendező KISZ-titkár az üzemben, ahol dolgozik, a nyomdász-költő pedig látszólag nem vállal sem társadalmi, sem mozgalmi funkciót, de szemmel láthatóan hármuk barátságának ő a motorja. — Mire épül ez a barátság? — Csodálatosan szép, romantikusan regényes gyerekkorunk volt. Nem egészen úgy, ahogy ő mondja, mert hosszú ideig nemhogy egy, de ellenséges csapatban voltunk. Csak később kerültünk össze, amikor rájöttünk, hogy mindhármunkat azonos dolgok érdekelnek. — Milyen dolgok? — Ügy kezdődött, hogy előbb csak verseket szavaltunk iskolai ünnepélyeken, aztán csináltunk egy színjátszó csoportot, amelyből később színtársulat lett. — És ezzel vége lett mindennek. — Nehogy azt higgye. Igaz, megszűnt a színtársulat, de továbbra is részt vettünk mindenben, amiben csak lehetett. Ha valami nem sikerült, akitor mindig összeülünk, s egyszerre olyan forró lesz a hangulat a tévéktől, hogy eszünkbe se jut bánkódni. — Te például mikor kezdtél el festeni? — Én már gyerekkorom óta rajzolgattam. — És te mikor kezdtél verset írni? — Nagyon régen. — De alig jelent meg még nyomtatásban versed. — Igen, alig jelent meg még nyomtatásban. — Színtársulat? — Igen. Hivatalos pecsétje volt. — Azért nem egészen hivatalos. Radírgumiból faragtuk. — A pecséten ez állt: „Szigligeti Ede Színtársulat.” — De nemcsak a községben szerepeltünk. Valódi szín- társulat volt az. Buszt rendeltünk a hivatalos pecséttel a MÁVAUT-tól és jött is a busz. Bejártuk az egész környéket. És mindenütt nagy sikerünk volt. — Nagy dolog az, ha az ember megérzi egyszer, hogy hatással lehet másokra, ha csinál valami értelmeset és szépet. Ez egy egész életre kiható élményt jelent-------------------» a múltba és B elefeledkeznek | és amikor-------------------- az egyik elábrándozna, gyorsan átveszi a másik a szót. — Nagyon jól ment a mi színházunk. 16—17 éves kölykök voltunk, de felnőtt emberek is komolyan vették, amit csinálunk. Mi vettük a szenet a kultúrháznak, s az előadásokból befolyt összeget olyan igazi, közösségi módon használtuk föl. Nagy ebédeket, nagy vacsorákat rendeztünk a pénzből. De nem ám kocsmában vagy étteremben, hanem mi vásároltunk és a lányok főztek. Szép volt. — Hogyan szűnt meg a szín- társulat? — Amikor 1956 után vége lett a zűrzavarnak, behívtak bennünket a tanácshoz, elkobozták a bélyegzőt és azt mondták, örüljünk, hogy meg- úsztuk ennyivel.---------——;----- pedig csak — A te képeidet | itt a koz--------------------- ségi preszs zóban állították ki, nagyobb kiállításod nem volt. — Egész nagy kiállítás ez. — Igen, de úgy értem, rangosabb helyen... — Nem, rangosabb helyen még nem volt. — Es ez nem zavar benneteket? Hiszen 27 évesek vagytok már. És sehol semmi eredmény. — Dehogy nincs eredmény!--------- látványos eredméI Igaz, I nyékét mutatni nem ---------tudnak. De a nyomdász-költő kitűnő verseket ír, a kárpitos-igazgató-festő kitűnő képeket fest, és a laka- tos-KISZ-titkár mozgalmas mozgalmi életet szervez. — Nagyon sok mindent csináltam. Talán ezért se gondoltam a karrierre. Még operát is próbáltunk szerezni. És én tulajdonképpen nem is a kiállításokért festek, hanem azért, mert miközben, dolgozom, mindig megfogalmazódik számomra valami a világból, amit eddig én sem tudtam.------------- is hasonló IndíI A köitőt I tékok vezetik a----------- versírásra. De m iféle indítékok vezetik mindhármukat, (kettőjük már nős is), hogy szabad idejüket, vasárnapjaikat a kultúrház- ban töltsék, nem csupán elegáns szemlélőként, hanem aktív szervezőként? Látványos érvényesüléshez ez a munka nem segít A festő-igazgató, akinek egyetemi végzettsége nincs, napú 10—12 órát tölt munkával. Szervez, díszletet fest, plakátot rajzol, adminisztrál, igyekszik beleszólni a falu fiataljainak életébe. S ebben a munkában a lakatos-KISZ- titkár és a nyomdász-költő segítenek neki. Miért? — Ha nem működne ilyen jól a kultúrház, akkor mi lenne? — Semmi. — De nem származna belőle anyagi vagy egzisztenciális hátrányod? — Nem. — Akkor miért nem „teszed le a lantot” a munkaidő vége után? — Nem is tudom ... Szeretem csinálni. ■--------------- motorja, a ! Barátságuk | költő, azt-------------- mondja: — Ha tudnád, milyen szörnyű módon élnek az emberek több százezer forintos házakban, akkor te se csinálnál mást. És sorolni kezdik a példákat. — Tévét vesznek, de nem kapcsolják be. — Miért? — Hogy ne fogyasszon áramot. önműködően ki és bekapcsoló vasalójuk van, de faszénnel tüzelt öreganyám vasalójával vasalnak. A mosógép, ott áll a csempés fürdőszobában, de az asszonyok teknők fölött görbítik a hátukat és lavórban fürdik — ha fürdik — a család. — S a fiatalok többsége mindezt a képmutatást, ezt a nyomorult flancolást útálja. Elszakadnak és szembefordulnak a szüleikkel. De mit csináljanak egyedül? Hová menjenek? Pest közel van, igaz. De itt nálunk pénze se soknak I van, mert a régi törvények sze- I rint még a nős fiatalok keresetét is a családfő kezeli. — Kezeli? Teszi be a bankba, vagy a harisnyába, vagy építi bele abba a házba, amelyet nem használnak, mert ott ] laknak tízen, öregek és fiata- | lók, egymás hegyén hátán a ' nyári konyhában, vagy a régi viskóban, mint régen, a nyomor idején. — Ez az igazi szegénység! Amikor látszatra van és még- sincs semmi! — És ha mi itt csinálunk valamit, akkor közvetlenül is érezzük, milyen kevés az, amit csinálunk és egyben mi- Lyen sok. Egyszerre vagyunk dühösek, vidámak és elkeseredettek. Itt élünk és mindig többet szeretnénk. — De nem gyűjtögetni, hanem adni! Pest megyeiek as élen Az országos bogyósgyümölcs-termclcsi kiállítás t verseny nyertesei I Pénteken délután ünnepé- i lyesen nyitották meg Vácott j az országos málna termesztési ! tanácskozás programja kere- j tében a három napig nyitva- i tartó bogyós gyümölcstermesz- ; tési kiállítást. A kiállításon i résztvevő termelőszövetkeze- j tek, szakcsoportok, egyéni : termelők mintáit verseny- j bizottság értékelte. Megálla- I pította a zsűri, hogy az előző j évekéhez képest j jelentős a minőségi javulás a bogyósgyümölcs termesztésében i és minden erőfeszítést meg I kell tenni, hogy ugrásszerűen j növekedjen a termelés meny- : nyisége is.----------------- valóban A hogy beszélnek, | megfor■-------------------- rósodik a levegő. Hétköznap, vasárnap is jártam a községben. Hétköznap este a fiatalok klubot építenek maguknak az ócska kultúrotthon pincéjében. Kikönyörögték az építőanyagot, kiharcolták a berendezést. Saját erőből renoválják az udvart, a színpadon pedig bemutatóra készülnek. Vasárnap pedig tömve van a kultúrház. Most mutatkozik be egy új zenekar, szépségverseny és divatbemutató, ahol saját ruháikban vonulnak el a közönség előtt a lányok, tánc és kulturális vetélkedő. Mindezt a festő-igazgató szervezi, akinek ugyan nincs egyetemi végzettsége, de valamit tud, amit egyetemen nem oktatnak. Nem látványos, jelenthető eredményeket akar, hanem segíteni azoknak a fiataloknak, akik most néznek szembe a világgal, családjuk és ■■RöiTiyézétak régi erkölcseivel, rossz hagyományaival. És azért tud segíteni a festő-igazgató, mert maga is fiatal marad. No persze évei számát tekintve fiatal még. De ilyenkor szoktak „megállapodni” és veszedelmes öregedésnek indulni az emberek. ök fiatalok maradnak? A község elhanyagolt, düle- dező kultúrházát hármuk szoros, értelmes barátsága du- colja alá. Nádas Péter A versenybizottság értékelése alapján az alábbi sorrend alakult ki: MALNA (nagymarosi fajta) Első: úri Béke Tsz, második: kemencci tJj Elet Tszcs, harmadik; bernece- baráti Hunyadi Tsz, negyedik díj megosztva: Ipoly tölgyesi Ipoly Gyö'ngye Tsz é« vámosmikolai Vörös Csillag Tsz, nagybörzsönyi Hunyadi Tsz, ötödik: rádi Üj Élet Tsz, hatodik: kemenceszentmárto- ni Üttörő Tsz. MALNA (Premise Mailing fajta) Első: tokodi Aranykalász Tsz, második: tokodi Aranykalász Tsz, harmadik: úri Béke Tsz, negyedik: Balatonújhelyi Állami Gazdaság, ötödik: Pest megyei MEK pócs- megyéri telepe, hatodik: Fertődi Kertészeti Kutató Intézet. SZAMÓCA: Első: tésai Béke Tsz és a fóti Vörösmarty Tsz, második: mogyoródi Aranykalász Tsz, harmadik: bernecebaráti Hunyadi Tsz, negyedik: csomádi Zöld Mező Tsz, ötödik: ipolytölgyesi Ipolygyön- gye Tsz. FEKETERIBIZLI: Első: honti Győzelem Tsz, második: keszeg! Zöld Mező Tsz, harmadik: drégelypalánki Szondy Tsz, negyedik: romhányi Rákóczi Tsz. PIROS RIBIZLI; Első: tokodik Aranykalász Tsz, második, harmadik: HUNGAROF- RUCT soroksári gazdasága, negyedik: nagymarosi Dunakanyar Szakszövetkezet. KÖSZMÉTE: Első: Debreceni Agrártudományi Főiskola kísérleti telepe. Az egyéni termelők közül Tóth Ferenc budaörsi lakos feketeri- bÍzűjével oklevelet nyert. KÉSZÍTMÉNYEK: Első: nagykozári rágzó Tsz szám óra sodik: Fertődi Ke intézet feketeribizű Bogádi Vi- ‘ rjével, má- .i Kutató dzsemjével, harmadik: rádi Cj Élet Tsz málriá szörpjével. Húrom üzemi nagydíjat osztot tak ki. Első: a tokodi Aranyka lősz Tsz, a SZOyfiRT nagydíj. kapta, második az úri Béke Ts: a Pest megyei MEK nagydíj nyerte, harmadik a bernecebará. Hunyadi Tsz, a Pest megyei Ta nács nagydíját kapta A megnyitón és a kiállítá son részt vett nagyszámú é: dsklődő és szakember elisme réssel szólott a kiállításról, amelyet a megyei tanács mezőgazdasági osztálya önállóan rendezett. Hatezer köbméter ivóvíz naponta A todás előtt Dunakeszi kibővített vízmüve A megyei tanács építési-, ziekedési és vízügyi osztályán is példaként emlegetik a dunakeszi vállalatok egy részének összefogását a községi vízmű bővítésére, s így beszél róla dr. Wellner Lajos, a községi tanács elnöke is. Miért? — A község lélekszáma évente átlagosan másfél ezerrel emelkedik, s a múlt év végére már elérte a húszezret. Ennyi embernek sok víz kell, s ráadásul a községben levő üzemek, vállalatok egy része is a községi hálózatból kapja a vizet. Az a veszély fenyegetett évek óta, hogy zavar keletkezik az ivóvízellátásban. A községfejlesztési alapból évente 630 ezer forint bevételünk van, de megyei segítséggel átlagosan másfél millió forintot tesz ki 1960 óta a különböző építkezésekre fordított összeg. A vízmű bővítéJól sikerült a közös gyakorlat Nemrég tartották meg megyénk területén a Budapesti MÁVAUT Főműhely, a Pest megyei Szállító Szolgálat, a Váci Járási Polgári Védelem egészségügyi szolgálata és a Váci Városi Polgári Védelem vegyvédelmi, egészségügyi, tűzvédelmi, műszaki mentő, élelmezési és szállító szolgálatainak nagyszabású együttműködési gyakorlatát. A gyakorlat sokoldalúan mutatta be a háborús csapások elleni védekezés lehetőségeit. Sok újszerű és látványos mozzanata volt, mint például a kompon való járműmentesítés, a szükség-járműtelepek kiépítése. A lakosság alapos felkészüléséről tanúskodott az orvosi segélyhelyek és különböző mentesítő állomások munkája is. A gyakorlat legfőbb tanulsága az, hogy eredményesen lehet fellépni a nukleáris háború csapásaival szemben. sére tehát nem volt pénzünk, mégis sikerült megoldani. Hogyan? — A megyei tanács segített. 200 ezer forintot adott a vízmú bővítési terveinek elkészítésére. Ezután megbeszélésre hívta össze a helyi vállalatokat. Vagy hozzájárulnak a saját szükségletüket is biztosító vízmű fejlesztési költségeihez, vagy külön gondoskodnak a számukra szükséges vízről. A vízmű régi hozama ugyanis mintegy négyezer köbméter volt naponta, az pedig az egyre növekvő lélekszámú község lakosságának kellett. Eredmény: a konzervgyár, az állami gazdaság, a Mechanikai Laboratórium és a Lósport Vállalat összeadta az eredeti tervek szerint szükséges hárommillió-kétszázezer forintot. A többi már a kivitelező Fővárosi Vízművek dolga volt. Az időközben szükségessé vált pótmunkák és egyéb többlet- költségek fedezésére szükséges mintegy nyolcszázezer forintot a megyei tanács fedezte. E hónap végén adják át használatra Dunakeszi napi hatezer köbméter teljesítményű kibővített vízmüvét, mely évekre megoldotta e fejlődő község ivóvízgondjait. f. I. ^^Csiilag'-üdülők Szombaton a tatai Fényesfürdőn átadták rendeltetésének az ország egyik legszebb gyermeküdülőjét, amelyet ötmillió forintos költséggel létesített a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete. A csillag alakú, csupaüveg épületeket úgy alakították ki, hogy állandóan érje a napfény. Prózai gondok Mi miatt mérgelődik a váci munkásasszony? változni évek óta nem változik semmi. Szűcsné: — Nemcsak az áru mennyiségével van bajunk, hanem az elosztással is. Három műszakban dolgozunk, s jó lenne, ha erre is gondolnánk. A meglevőt jobban szétosztani, hogy délután is legyen valami az üzletekben. A szombatról nem is beszélve... A párttitkár: — Humorosan hangzik, de igaz, hogy pénteken soha, semmiféle gyűlés nincsen. Ez aranyszabály. Mert akkor hoppon maradnának a családok vasárnap ... — Van egy élelmes magán- kereskedő, aki ott áll mindig a Képcsőgyár előtt, friss portékával — mondja Mikoláné. — Bárcsak eszébe jutna egy másiknak, hogy ide jöjjön ... Arról nem beszélve, hogy a Csá- nyi körúti autójavító helyett — ahol mindig eltorlaszolják a járdát, úszik az olajban a környék, százak kerülgetik, mert a ficések, fonósok, forté- sek, húsipariak s mi is erre járunk — zöldségüzletet, fűszerüzletet csinálhatnának. Ide jó lesz? Selmecziné: — Az élelmiszer csak az egyik dolog. A másik a ruhanemű. Valamirevaló kötöttholmit nem kapni a városban, vagy ha van, akkor „üzennek” az ismerősöknek, s végül elmegy pult alól. Hónapokig hajszoltam kardigánt ... végül Pesten vettem meg! Szűcsné: — Sok a bóvli az üzletekben, pedig tévednek, akik azt hiszik, ide ez is jó. Itt Vác járási jogú város, a legutolsó hivatalos adatok szerint ■ lakossága 28 743 fő. Üzemi dolgozóinak többsége nő. Gyors ipari növekedés, lassú kommunális fejlődés. Ellátási gondok. Prózai gondok: mit főzzünk, miért nincs Hypo az üzletekben, miért csak lakk-gyermekcipőt kapni, s így tovább. Prózai gondok: hétköznapi gondok, ismétlődő gondok. Délelőtt és délután A Magyar Selyémipar Vállalat Váci Szövőgyárának négy munkásnője ül az asztal mellett: Szűcs Kálmánná, Sel- meczi Sándorné, Bálint Já- nosné és Mikola Jánosné. Részt vesz a beszélgetésben Kalácska Ferencné, úgy is, mint háziasszony, s úgy is, mint a gyár konyhavezetője. És jelen van Nyerges Lajos párttitkár, Csányi Mária szak- szervezeti titkár is. — Ott kell kezdeni, hogy más a délelőtt és más a délután. Délután, műszak végén alig valamit találni az üzletekben, délelőtt — a piacot is hozzászámítva — még úgy- ahogy vásárolhat valamit az ember. Legtöbbször nem azt, amit szeretne — mondja Szűcsné —, de valamit... Kalácskáné: — Az még hagyján, hogy messze környéken a legdrágább piac a váci, de ennek ellenére például vasárnap reggel hétkor már nincs karalábé... A lányommal már abba is belementünk, hogy elfelezzük a levesbe való egy fejet..., de nem kaptunk. A salátával ugyanez volt a helyzet. Virág az van... A fokhagyma már mutatóban sem található .. — A húsellátás nehézségei előttünk is köztudottak — veszi át a szót Mikoláné —, de azt végképp nem értem, miért ilyen kevés, szegényes választékú a jelvágott? Csomagolni kell a férjnek, a gyereknek, de mit? A konzervektől félünk, mert újabban nincs rábélyegezve semmiféle szavatossági dátum. Miért? Bálintné: — A húshoz vasok segítséget adnak a büfék, a hidegkonyhai készítmények — toldja meg Selmecziné —, de mi hová menjünk? Sokszor mint a félbolondok szaladgálunk egyik üzletből a másikba. Három vég tíz dekában — Még az üzemi konyha ellátásában is ismétlődő gond a sárgarépa, a hagyma beszerzése, hát még „maszek”-ként! Paradicsompürét — mérgelődik Kalácskáné — hónapok óta igénylünk és nem kapunk. Magyarországon hiánycikk a paradicsompüré?! Szűcsné: — És ami van, de mégis „hiánycikk”?! Például a kilós kenyér. Mert legtöbbször 92—94 dekás, de van, ami még a kilencven dekát sem éri el! lamit. Hagyján, hogy sorbán- állás van, s hogy sokszor ki sem nyitnak a húsboltok, mert nincs mit árulniuk, vagy csak fagyasztott marhahús van. A sorbanállók — s magam sem vagyok kivétel — nagyon is figyelik, kik nincsenek ott soha. Azok, akik „kapun át” viszik azután a húst... nekünk meg másfél órai sorbanállás után kiszólnak, hogy elfogyott. — A pesti háziasszonynak Kalácskáné: — Ezek azok a dolgok, amelyeket lassan tér* mészetesnek fognak fel, s ez a botrányos benne! Szemrebbenés nélkül három véget raktak a tíz deka téliszalámiba ... Többet számoltak egy forinttal. Szóltam. „Itt van magának a forintja, ha any- nyira odavan érte” — ezzel lökték elém a pénzt. Ha gyereket küldünk vásárolni, rendszeresen becsapják, s dühöngünk, dühöngünk, de
