Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
I96T JÜNirS 25„ VASÁRNAP Életképes kezdeményezés Termelőszövetkezeti építkezések/ saját építőipari vállalattal a monori járásban Egyetlen betonkeverőjük hatvan százalékos. Már most $ látni, hogy az idén tervezett § tsz-építkezések megvalósulnak. ^ Nem marad fedél nélkül állat, ^ gép, termény. De ez ebben as járásban már természetes. | Sajnos, nem mindenütt van ezs AZ ÖNTÖDÉBEN A négy év alatt sok ember I a szerénységgel magyarázható megfordult a tsz-építőknél — Egy-egy jó minőségben felépí- § tett tehénistálló, magtár mö- 4 gött rengeteg munka, rengeteg ^ vesződség van, s ezt a „belsők” % látják igazán. Az egyik gond- $• juk az anyaghiány. A kiutalás- § sál fedezett alapanyagokat S Eddig rendeletek is kötötték ^ a vállalat vezetőinek kezét az S anyagbeszerzésben. Sok vitára, i; gyanakvásra adott okot, hogy $ a beruházásra került anyagot $ a termelőszövetkezet raktár- $ könyvébe könyvelték el, ugyan- § akkor a vállalatnál raktároz- 4 ták és használták fel. Ez idén § már megszűnt, csak az áthú- § zódó beruházásoknál — két § tsz-ben — van a régi rendsze- ^ rű könyvelés. Az állami, vagy § tanácsi építőipari vállalatoké- § hoz képest, alacsony a műsza- 4 ki felkészültség. 4 1 van, pedig egyszerre több § munkahelyen is dolgoznak. Az 4 idén szeretnének minden bri- 4 gádot ellátni kis teljesítményű 4 betonkeverővel. Hiányzik egy $ daru is. Súlyos betonelemeket § emelnek be kézi erővel. A ^ TÖVÄLL által készített épüle- ^ tek má még túlontúl sok em- 4 béri verítékkel készülnek. 4 Az idén mintegy 10 millió $ forintot tesz ki a vállalat tel- ^ jes termelési értéke. Még nem ^ haladtunk túl a fél éven, de§ az építkezések készültségi fo-4 Ica ezt megelőzi — mintegy 4 (Foto: Kotroczó) A Gazdasági Bizottság határozata a műszaki gazdasági koncepciókról Hosszú, kacsikaringós elnevezése van: Monori Járási Termelőszövetkezetek önálló Közös Építőipari Vállalkozása. Nem is vállalkozik rá senki, hogy végigmondja, inkább találtak helyette rövidebbet, egyszerűen, TÖVÁLL. Négy éve, 1963 tavaszán alakult ez a kis vállalat. A megyében az első ilyen kezdeményezés volt, az országban sem előzték meg sokan. A járási pártbizottságot, a járási tanácsot és az érdekelt 20 termelőszövetkezetet, az építkezések körüli áldatlan helyzete sarkallta létrehozására. Egyszerűen képtelenek voltak a szövetkezeti gazdaságok felhasználni az állam által biztosított építkezési hiteleket. Mire az álami, vagy tanácsi építőipar felvonult egy-egy építkezéshez, eltelt egy fél év. Nagy huzavonával megkezdődött a munka. A betervezett istállók, gépszínek, magtárak a legritkább esetben készültek el abban az évben. Az arra az esztendőre biztosított hitelkeretnek így búcsút is mondhattak. A következő évben aztán kezdődött élőiről minden. A monori járásban mindez már a múlté. A megye többi járásában azonban egy-két kivételtől eltekintve még ma is nehéz helyzetben vannak a gazdaságok. Az állami építőipar kapacitás hiányában ugyanis már nem vállal munkát, a megyei tanácsi építőipari vállalatok felkészültsége pedig nem elegendő arra, hogy a nagyarányú beruházásokat lebonyolítsa. Nem véletlen tehát, hogy egyre több járásban látják: egyedüli megoldás,’ '' d ''‘termelőszövetkezeti építőipari' Vállalót, j A mononak úttörők voltak ezen a téren, de mint általában az úttörőknek, a mono- riaknák sem volt könnyű dolguk. Sok rosszindulattal, meg- nemértéssel találkoztak. Az állami építőipar illetékesei a i munkát, a termelőszövetkezetekben létrejött építőbrigádok vezetői, műszaki megbízottai, jövedelmüket, állásukat féltették. A kevés létszámú, felszereléssel alig rendelkező, a szakmai felkészültség tekintetében is gyenge, a barkácsoló brigádokból ..összeállt” vállalat azonban bizonyított. Az első jelentős építkezésük, a tsz-közi sertés- tenyésztő vállalat telepének létesítése volt. Ha szakmailag volt is hiba, de lelkesedésben, szorgalomban nem volt hiány. köztük nem egy olyan, aki könnyű pénzkeresetet remélt —, de kikovácsolódott a törzsgárda. Szikszai Bertalan kőmíves brigádja, Poienyik Sándor ács-brigádja fegyelmezett, szakszerű munkájával elismerést, megbecsülést szerez a vállalatnak. A 75 munkásból, műszakiból, adminisztratív dolgozóból álló gárda, egy pillanatra sem felejti el, hogy a vállalatot azért hozták létre, hogy a termelőszövetkezeteknek segítsenek. Bár kívülállóknak is dolgoznak —, a közeljövőben kezdenek hozzá a MÁVAUT-pályaudvar megépítéséhez, Maglódon a KPM- nek szolgálati lakásokat építenek —. de a termelőszövetkezetektől nem távolodtak el. Első a tsz-építkezés és ha a kapacitás bírja, akkor jöhet más munka. A termelőszövetkezeti vezetők, a járás illetékesei dicsérik a vállalatot, annak munkáját. Hajdók Bálint, a járási tanács mezőgazdasági osztály vezetője elmondotta, hogy a négy esztendő alatt, egyetlen fillér hitelkeretet sem kellett „eladni”. A közelmúltban újabb 16 millió forintot kaptak a megyétől. Ez olyan pénz, amit más járásban, építőkapacitás hiányában, ez évben már nem tudnak felhasználni. A járási tanács beruházási előadója a jó minőségi munkát dicséri. Tunyogi György főmezőgazdász abban látja a vállalat előnyét, hogy a tsz-ek érdekeinek megfelelően, mindig arra a munkára állítják át az építőket, amelyik a legfontosabb. Napjainkban például, a gabona-betakarítás megkezdéséig három magtárt építenek fél a járásban. A kívülállók, az építtetők sokkal több jót mondanak a TÖVÁLL-ról, mint annak vezetői, műszakijai. Ez nemcsak A Koreai Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnökségének küldöttsége, amely Li Jang Hónak, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottsága tagjának, a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnöksége alelnökének vezetésével tartózkodik hazánkban, szombaton délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékígy. A megyéből, de az országból is sok küldöttség keresi föl a monori járást, hogy megismerje a tsz-közi építőipari vállalat működését Senki nem megy haza üres „tarisznyával”. művét, majd a Szabadság téren a szovjet hősi emlékművet. A koszorúzást követően Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az Országház delegációs termében fogadta a koreai parlamenti küldöttséget, s szívélyes eszmecserét folytatott a delegáció tagjaival. A Gazdasági Bizottság legutóbbi ülésén arról tárgyalt, hogy a műszaki-gazdasági fejlesztés fő irányainak kitűzéséhez különböző szinteken kidolgozott és összehangolt műszaki-gazdaság: koncepciókra, tanulmányokra van szükség. Mind a hosszútávú, mind a középtávú gazdasági terveket ezekre a koncepciókra alapozva kell elkészíteni. A műszaki-gazdasági koncepcióknak általában döntéselőkészítő szerepük van. Feltárják a jelenlegi helyzetet, főként kvalitatív megfontolásokból vonnak le következtetéseket és ezeket számítási anyagokkal igazolják. Mivel a tervezéskor több olyan tényezőt is figyelembe kell venni, amelyek egy- egy koncepció készítésekor nem mérlegelhetek, a koncepcióknak szükségszerűen különféle irányzatokat, kombinációkat, nagyságrendeket, tehát változatos variánsokat kell tartalmazniuk. A népgazdasági jelentőségű és több ágazatot érintő műszaki fejlesztési problémák megoldására tudományosan megalapozott, a legkorszerűbb technika és a gazdaságosság követelményeit kielégítő irányelvek, koncepciók kidolgozása az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság alapvető feladata. Az OMFB feladatkörét az ipar, az építőipar, a közlekedés és a mezőgazdaság ipari vonatkozású kérdésein túl ki kell terjeszteni a népgazdaság egyéb területeire, például a szolgáltatásokra, a kereskedelem, az idegen- forgalom, az egészségügy műszaki kérdéseire. Mihók Sándor A koreai parlamenti küldöttség látogatása Kállai Gyulánál a hol született és élete első felét élte, érzi dőborítotia vad hegyek meredeznek az égbe, a levegőnek színe és szaga van, a víznek pedig íze. Szerette e tájat. A szó talán vérszegény, úgy volt az erdőkkel, mint a végtagjaival, csak velük volt ép a teste, csak velük volt ép ember. Emiatt egy életen át perben volt Petőfivel, pedig ő volt a kedvenc költője. Egyszer a társadalmi mozgás nagy szélvihara felkapta, és falevélként elrepítette a város kőrengetegébe. Mindegy, nyaralni, pihenni hazajárt. De később elmaradoztak ezek az utak, magának sem merte bevallani, hogy lustaságból. Igaz, fárasztó volt az út az erdőig, de az is igaz; az ózon sem csábította már annyira. a kőrengeteget először nehéz volt meg- zi szokni, nyomasztó volt. Határozottan idegesítette. Később viszont azon kapta magát, ha hosszabb időre elhagyja a várost, nosztalgia gyötri. Így lett hűtlen az erdőhöz. Az erdő bölcsebb az embernél és vár, szemrehányást sem tesz, csak vár, évszázadokig is, akár. M egnősült. Nászúira hazamentek. Egész nap aludtak, nyomta őket a levegő. Harmadik nap összepakoltak, azonnal otthagyják az egészet. Riasztó komor az erdő, hűvös van éjjel-nappal. Nem is öltöztek úgy. A mama könyörgő tekintetére mégis maradtak. * férfinak az ötödik nap dobbant meg a szíve. Hajnali ötkor történt. Kinyitotta a szemét, semmit nem gondolt, csak érzett. De mindent érzett, mert az ablak nyitva volt. Aztán hallotta, hogy az erdő azt mondja: „Gyere”. Megnézte alvó felesége arcát, s csendben felkelt mellőle, felhúzta nadrágját, cipőjét, magára kapta az ingét, kilopakodott. A ház és az erdő között egy kis rét-volt, térdig érő fűvel. Mire az erdőbe ért, cipője, zoknija, nadrágja csupa lucsok lett a harmattól. Az erdő szélén megállt, leszedte az összes szamócát, visszaszaladt, behajolt az ablakon és az asztalra tette a friss gyümölcsöt. Fél óra múlva ismét visszajött az ablakhoz és egy öl vadvirágot tett az asztalra. Egy kis papírra pedig azt írta: „A Csurgónál vagyok.” A Csurgó egy órányi járásra volt az erdészháztól. Itt ismét egy nagyon szép kis tisztás szakította meg a vastag derekú, hatalmas lombú tölgyrengeteget. És a tisztás szélén, ott ahol az erdő a réttel ölelkezett, nászuk ajándékaként kék színű, gyorsmzű hegyipatak csacsogott, éjjel-nappal. z első nap azonnal idehozta a férfi a nőt. Mutatta az asszonynak: itt, itt született ö, ezen a tájon. De hideg és nyirkos volt a levegő, az asszony megnézte kezével a vizet és összeborzadt. „Nézd a pisztrángokat!” Az asszonyka, urbánus lélek, a pisztrángot a tányérján szerette, vajban sülve, citrommal. Ekkor visszamentek a házba. Egész nap nem szóltak egymáshoz, a feleségének vacogott a foga, két pléddel is be kellett csavarni a derekát. Nem beszéltek, nem tettek szemrehányást egymásnak, és ez még rosszabb volt. A vállalattól külföldi beutalót kaptak, a dalmát tengerpartra szólt, ahol arany színű a napsugár. Mégis, a férfi kérésére idejöttek. M ost kora reggel ragyogott a nap, mesélt az erdő, csendes szellők faggatták a vén fákat. És madarak daloltak, daloltak... A levegőbe markolt, aztán nekifutott az erdőnek. Felért, megmosta arcát az erecskében, a nyakára, mellére is csorgatott a hús vízből. Lefeküdt a kövér, dús fűbe. Jámbor katicabogarak sétáltak orra előtt. Karnyújtásnyira, a páfrányok alján szép kövér szamócák piros- lottak, kacéran, önfeledten, abban a biztos tudatban, majd csak jön valaki és leszakítja őket is. Nem nyúlt hozzájuk. Tőle jobbra és balra hatalmas barna és pirosfejű gombák nyújtogatták a nap felé magukat. Jót tett nekik az eső, még jobbat a nap. L evetette ingét, azután a nadrágját, a cipőjét is. A ruháját a feje alá gyűrte. Később elaludt. Valaki megcsókolta, erre ébredt. Felugrott, megmosakodott a patakban, azután belefeküdt a vízbe. Felesége finom kis mozdulatokkal megmosta az arcát. Álltak egymással szemben. Egymás karjába zuhantak, összetapadt két vizes fej. Az asszonynak le kellett vetni a ruháját, mert csupa víz lett a férfi vizes testétől. Kiterítették a könnyű holmit a fűre. A férfi nadrágját ágynak, ingét párnának képzelték. A nap delelőjéhez ért, leszedték a gombát, szamócát téptek, még egy öl virágot, s haza- indultak. Az ebédnél, mikor a mama kiment, az asz- szonyka szégyenlősen azt mondta, hogy imádja az erdőt. A férfi azt válaszolta, hogy nagyszerű! £ béd után szamócát ettek, később, szürkületkor, amikor az erdőre lila ködök települtek, ismét fölszöktek a Csurgóhoz. Aztán minden reggel és minden este. Es minden évben eljöttek újra az erdőhöz. M ikor a kisfiú tízéves lett, életében először egyedül ment az erdőhöz. A búcsúnál azt mondta: — Én o szüleim után legjobban az erdőt szeretem. Most, ha felmegyek, odafenn megcsókolom majd helyettetek a levegőt és azt mondom, hogy ti külditek a puszit. Az anya szeméből kicsordult a könny. — Jó, édes kisfiam. De menj el a Csurgóhoz is. Tudod, csodálatos hely az ott fenn a hegyekben. a srác megérkezett. Az erdő szélén meg- fi állt, a fák bölcsen bólogattak. Köztük a legidősebb és legbölcsebb fa megszólalt. „Tudjátok, annak a fia, aki itthagyott bennünket. De lám, a lelke hazajár. Látjátok ezt a kis emberkét, érzitek a kezét, milyen finoman simogat bennünket és csókolgatja anyánkat, a levegőt?" A fák bölcsen bólogattak. Ismerték a hegyi embereket. A lelkűk hetedíziglen visszajár. Vissza az erdőhöz. Suba Andor
