Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

miről Írnak olvasóink? KEDVES MONOR ÉS VIDÉKE! Tisztelettel emelünk kalapot előttük „Az úri általános iskola év­záró ünnepélye után a közsé­gi tanács, a tömegszervek ve­zetői és a 'tantestület tagjai, bensőséges kis ünnepség ke­retében búcsúztatták a tan­testület két nyugdíjba vonuló tagját: Kiss Sándornét és Csá- nyi Imrét. Böske néni — ahogy őt a községben szeretettel becéz­ték — 44 évig tanított Úriban. Amikor idekerült, még 18 éves lány volt. Ma ősz hajú idős néni. Több száz gyereket — töb- ségük ma már komoly felnőtt ember — tanított meg a betű­vetésre, olvasásra, számolásra, akik tisztelettel emelnek ka­lapot neki, köszöntik már messziről. Csányi Imre tíz éve tanítot­ta az iskolában a gyakorlati foglalkozást, a politechnikát. Ez idő alatt több mint 300 gyerekkel szerettette meg a munkát, oktatta őket fúrás­faragásra, konyhakertészetre, az elektromossággal való bá­násra. Mindkettőjüktől meghatot- tan, meleg szeretettel vettek búcsút a résztvevők a megér­demelt pihenés megkezdése­kor.” Brecsok Illés tanácselnök Pontosabban! ~„Az új MÁVAUT-menetrend megjelenésével örömmel vesszük tudomásul a menetrendszerkesztőség igyekezetét — a bejáró dolgozók érdekében — a menetrend jobb, tökélete­sebb összeállításáról. Sajnos^ az örömünkbe üröm is vegyül. A MAVAUT 271-es számú járatán utaztam — június 9-én. Leszállni a „Gyömrő, MÁVAUT-forduló” elnevezésű megálló­helynél szerettem volna. De csak szerettem volna! A gépko­csivezető kérésemre, de követelésemre sem volt hajlandó megállni. (Megjegyzem, a menetrend szerint meg kell állni 20 óra 30 perckor) ... Így a következő megállóig — az „Ütelága- zás”-ig voltam kénytelen utazni, ahonnan szakadó esőben kellett visszagyalogolnom ... Ügy vélem, a menetrendszer­kesztők hiába tesznek meg mindent az utasok érdekében, ha a vállalat alkalmazottai azt semmibe veszik... Vagy mégsem kell a járatnak a fordulóban megállnia? Szellő János, Gyömrő, Bajcsy-Zsilinszky út, 6.” Az illetékes válasza Levélíró'olvasónk panaszá­nak utána jártunk, és a MÁV ALT illetékeseitől kapott felvilágosítás alapján közöl­jük, hogy a 271-es számú já­ratnak a „Gyömrő, MÁV AUT- forduló” megállóhelyen ha fel-, vagy leszálló utas van: meg kell állnia. Elmondták azt is, hogy a gépkocsivezető jelentette az esetet, hiszen ő is és még töb­ben úgy tudták, hogy a MÁVAUT-fordulóban csak a helyi járatok állnak meg, a Rákoskert, vagy Gyömrőről, illetve oda haladó járatoknak nem kell megállniuk. A me­netrend szerint is valóban csak egy-két járatot állítanak meg a szóban forgó helyen. A menetrend betartása minden gépkocsivezetőjüknek kötele­ző — ígérik, hasonló esetet a jövőben igyekeznek elkerülni. FOGADÓÓRÁK Ma 9—12 óráig Sparas Ida Gombán, Jakab Sándor 16—18 óráig Mendén a tanácsházán; Lenkey Gyula 15—20 óráig Ve esésen, Batthyány utca 5. (lakásán) szám alatt és Somo­gyi Lajos 10—12 óráig a vecsé- si művelődési otthonban tart fogadóórát. N01i0D<7IDtn A P E S T M EG Y.E IX. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM R L A P KÜLÖNKIADÁSA 1967. JÜNIUS 24., SZOMBAT Derekasan felkészüllek Géppel és nem kézzel aratnak Gépszemle a mendei Lenin Tsz-ben Aratásra, az évi kenyér be­takarítására készül járásunk. A veszteség nélküli betakarí­tás nem kis gond. Hogy jó mi­nőségben és időben elvégez­hessék a nagy munkát, ez nagymértékben a gépeken múlik. A kombájnok, cséplő­gépek, kazlazók és szállítógé­pek szoros együttműködésére van ilyenkor szükség. A járási tanács mezőgazda- sági osztályának átirata alap­ján az elmúlt napokban tar­tották meg a mendei Lenin Tsz-ben a nyári gépszemlét. Az előre kijelölt bizottság 18 erőgépet látott a szem­lén, egy Utos kivételével mind üzemképes volt. Azt az egyet is azonnal kija­vították a műhelyben. Kijaví­tották azonkívül az egyik cséplőgépüket, a másik javítá­sát most fejezik be. Üzemké­pes állapotban van két elevá­tor, egy aratógép, egy szalma- lehúzó és kilenc pótkocsi. Üzemanyagot az egész aratási és cséplési idő­szakra szereztek. A tűzrendészeti előírásoknak eleget, tettek. A baleseti és tűzvédelmi oktatást folyama­tosan végzik. A mentődobozo­kat feltöltötték. A mendeiek tehát derekasan felkészültek az aratásra. Re­méljük, a nagy hajrában jól szerepelnek majd a gépek. Az aratás a mendei tsz- ben előreláthatólag a jö­vő hét végén, vagy talán csak július első napjai­ban kezdődik. Aratásra vár 215 hold őszi ár­pa, 433 hold búza, tíz hold zab és 50 hold borsó. Az egész ara­tást gépekkel tervezték. Kézi arat. sra csak rendkívüli eset­ben kerül sor. A termésátlagok a legutóbbi határszemle tapasztalataiból ítélve a tervezett szerint ala­kulnak. (MJ) Előzetes nyári tábor után- futja a pénzből a Balatonra A KISZ-építő táborok élet­vidám derűje fogadja az em­bert a monori Kossuth Tsz szőlőjében. A drótsövényt tartó betonoszlop tetejéről beat-muzsdka árad s a rafia­szálakkal átfont derekú lá­nyok, ringó mozgásukkal a hawaii táncosnők látványát idézik. Itt-ott pajkos tréfa, nyomukban a mindent ma­gával ragadó kacaj... Kovács Pállal, a Kossuth Tsz szőlészeti brigádvezető­jével járjuk a már felkötö­zött sorokat. Láthatóan elé­gedett a fiatalok munkájá­val. — Nagyon jól dolgoznak a gyerekek — mondja. — Ná­lunk már hagyomány, hogy a szünidő első heteiben ál­talános iskolát végzett és középiskolás KISZ-esek le­pik el szőlőnket — magya­rázza. — Sokan már a vizs­gák előtt bejelentik, hogy számíthatunk rájuk. Néhá­nyon azért jönnek, hogy is­merkedjenek a mezőgazdasá­gi munka alapfogalmaival — mások meg itt „készülnek fel” anyagilag az igazi va­kációra. Marton Ödön kertész vé­leménye is kedvező: — Az a bizonyos lemara­dás, amely a szőlőműve­lésben eddig volt, az ő vi­dám, lelkes munkájuk révén lassan behozható lesz. Sze­retnénk, ha többen volná­nak. Ez talán itt a legna­gyobb gondunk... A brigád vezető vei vissza­térünk a fiatalokhoz. Egy­más mellett négy lány alak­ja bontakozik ki a szőlő­levelek és indák szövevé­nyéből. — Ez a legjobb brigád, mely most végzett nyolcadi­kosokból tevődik össze — mutatja be őket kísérőm. — Burján Sára, Szilágyi Etelka, Horváth Jutka, Tóth Edit — sőt Bekker Imre napi tel­jesítménye is vetekszik a hi­vatásos szőlőmunkások átla­gával. Nagyon kell igyekez­niük a középiskolásoknak, hogy behozzák őket... — Mi lesz talma? a munkátok ju­— Irány a Balaton — je­lentik egybehangzóan. — Futja a pénzből... Bakay László Sülysápi ör>5m-' zöldáru az úri Béke Tsz-bó'l A Tápiósüly és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet az elmúlt esztendőben zöld­áruval csak alig tudta ki­elégíteni a közönség igényeit. Ebben az évben jobbak a kilá­tások. A zöldféleségek bizto­sítása érdekében ugyanis az fmsz szállítási szerződést kö­tött az úri Béke Tsz-szel. A Béke Tsz vállalta, hogy pa­radicsomból 5, paprikából 20, sárgarépából, petrezselyemből és zöldborsóból öt-öt má­zsát, karalábéból és vörös­hagymából 10—10, uborkából, karfiolból és málnából pe­dig 15—15 mázsát szállít. Az úri tsz továbbá kötelezte magát, hogy az év folyamán mind káposztából, mind bur­gonyából száz mázsát ad el a földművesszövetkezetnek, amely így a felsorolt zöld­áruból mintegy 80 százalék­ban el tudja látni a körze­tet. Tápiósáp érdekében a 6. sz, önkiszolgálóbolt vezetője is megbízást kapott arra, hogy a helyi termelőktől zöldsége­ket felvásároljon. TANÁCSÜLÉST tartanak ma Péteriben nyolc­órai kezdettel, ahol megtár­gyalják a szemléltető oktatás helyzetét, a szertár fejleszté­sét, valamint jóváhagyják a költségvetést. Mendén kilenc órakor ülése­zik a tanács, melynek napi­rendjén jelentés hangzik el az 1966—67. évi oktatás eredmé­nyeiről és az 1967. évi végle­ges költségvetésről. Öt kislány egy évvel az iskolapad után Magdi — akivel mindenki elégedett Két család lakik a tágas, nagy, Mező Imre utcai ház­ban: Füri Magdi a szüleivel és a nemrég férjhez ment nő­vérével. Az udvar telistele ró­zsafákkal. Apuka éppen vala­mit bütyköl a baromfiólaknál, az udvarra kivezetett hangszó­róból zene árad. Magdi és az édesanyja fogadnak. — Hogy hová került a kis­lányunk? — egymásra néznek, mosolyognak. — Eredetileg ugyan bőrdíszművesnek ké­szült, de nem bánta meg, hogy nem sikerült. Elment kereske­delmi tanulónak. Szerettük volna ide, Monorra, valame­lyik boltba, de amikor próbál­koztunk, már késő volt. Ke­restünk hát Pesten egy helyet Magdinak, így került az egyik Váci úti önkiszolgáló boltba. — Nagyon megszerettem a munkámat. Az Irányi utcai iparitanuló-iskolába járok, •nemrég volt a szintvizsgám. Áru- meg kereskedelmi isme­ret: jeles! Külön vizsgáztattak bennünket a pultnál, mindent megfigyeltek, de főleg azt: szívesen, örömmel csináljuk-e a dolgunkat, nem erőltetett-e az udvariasság, meg ilyesmik. Nekem ez is ötösre sikerült... Magdiról tudni kell, hogy az általánost 2,6-os eredménnyel fejezte be tavaly, s hogy mennyire szíve szerint vá­lasztott, kedvvel tanulja szak­máját, bizonyítja az ipari iskolában félévkor elért 3,3-as, s a most év végi 4,4-es ered­mény. — Nem is tudom, valahogy meg akartam mutatni a töb­bieknek — mondja —, hiszen az üzletben huszonnégyen va­gyunk fiatalok, s állandóan be­számolunk egymásnak minden iskolai dologról. A főnökeim is nagyon szeretnek, s é.n nem akarnék visszaélni ezzel... — Kicsit féltünk a bejárás­tól — mondja anyuka. — Mag­di azelőtt nagyon szeretett aludni, nehezen kelt reggelen­te. Most bezzeg? Egész évben semmi baj nem volt a korai felkeléssel, mindennap szíve­sen ment... — Tehát egy:két év és el­érted minden célod? — ezt már útközben kérdeztem, mert Magdi még elkísért egy dara­bon. — Hát nem egészen... — mondja kicsit gondolkozva, majd, mint aki nagy titkot árul el, hozzáteszi ábrándo­sán: — Kirakatrendező szeret­nék lenni. Néha kiszaladok a bolt elé, amikor éppen ott a rendező, s elnézem ahogy dol­gozik ... Erzsi - aki a legvidámabb Kovács Erzsit többször is keresem, amíg egy este ott­hon találom a Gábor Áron ut­cában. Nehéz gyerekkora volt. Szülei egy éve váltak el. Az­óta a kis szeszélyes, sokszor nehezen kezelhető, de alapjá­ban véve nagyon szorgalmas és. jóindulatú kislányból józan, megfontolt és nagyon vidám „nagylány” lett. Egész komoly nevelési problémákról társa­lognak nevelőapjával, Bokros Istvánnal, amikor betoppanok hozzájuk. Az új családban — a nevelőapa özvegyember — érdekes módon két-két egy­forma korú, de egymástól tel­jesen elütő egyéniségű gyerek került össze, s így természete­sen egymással barátkoznak. Erzsi eredetileg a monori bölcsődében szeretett volna dolgozni az általános után, de ide nem vették fel. Ezért meg­várja, míg betölti a tizenhe­tedik évét, s akkor talán megpróbálja a csecsemőgon­dozói pályát. Addig? — Anyuka bevitt a hír­adástechnikai gyár kőbányai porcelánüzemébe, ahol ő is dolgozik. Hatórás, kétváltá- sos műszakba járok, nem Ellenőrzés az országúton A szolgálatos rendőr főtörzsőrmester figyelmét nem ke­rüli el az ittas lovaskocsi-vezető sem (Kiss Attila felvétele) ••A kutató ásó nyomában** Megcsonkított halottak a templom körül Pogány szokások a kora középkori temetőkben nyakcsigolya sem sérült. Eb­ben a temetőben a 28. számú sír csupán koponyákat tartal­mazott, számszerint ötöt. Eb­ből három azonosítható volt az eddig feltárt hiányzó fejű halottal. Elképzelhető tehát, hogy a pogány halotti szokások még a XI—XIII. században is dív­nak. Találtak már ilyen korú halott mellett lófejet is, amit István törvénye szintén igen szigorúan sújt, de a halott csa­ládja, úgy látszik, ezt kijátsz­va, mégis odacsempészte a „túlvilági lovaglás” szimbólu­mát. AZ EMLÍTETT öt kopo­nya közül az egyik orvosi szempontból is ritkaság! A fejtetőn egy körülbelül 2,5 centi átmérőjű, szabályosan kerek lyuk van, hajdani ko- ponyalékelés emléke. A fi­nom preparálást az illető túl­élte, ami jól látszik a szépen behegedt csontszöveten is. A csonkítás érdekes emlé­ke népvándorlás kori és a honfoglalás idejéről származó sírokban: előfordul, hogy a le­vágott fej sokszor a halott ölébe van téve úgy, hogy ke­zeivel fogja a saját fejét. Ta­láltak már lábhoz tett kopo­nyát is. Ezen szokások emlékeit ta­láltuk meg Mende mellett a biliéi középkori temetőben is. A lékelt koponyára a környék­ről még nincs analógia. Roikó István Ügyeletes orvos Gyomron dr. Balogh Sándor, Monoron dr. Pálfi Ferenc, Pi­lisen dr. Czinder Bálint, Ül­lőn dr. Leyrer Lóránt, Vecsé- sen dr .Nagy Lajos tart ügye­letet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a Vö­rös Hadsereg úti, Vecsésen a János utcai. MAI MŰSOR MOZIK Ecser: Elmaradt vallomás. Gom­ba: Chaplin kavalkád. Gyömrö: A rózsafüzér. Maglód: Szevasz Vera (széles). Mende: Liliomfi. Monor: Mandragóra (széles). Nyáregyháza: És akkor a pasas. Péteri: Asszo­nyok. Pilis: Tiltott vulkán. Tápió­sáp: Othelló Gyulaházán. Tápió­süly: Élet a kastélyban. Úri: Sze­vasz, Vera. Üllő: Autót loptam. Vasad: Üzlet a korzón. Vecséss Jaguár (széles). kell túl nehéz munkát végez­nem, igaz, csak 485 forintot keresek egy hónapban, de­ficit az is nagy segítség. És megígérték, ha létszámeme­lés lesz a gyárban, felvesz­nek nyolcórás munkára. Aztán nagyon vidáman elmeséli, mennyit sportolnak, tagja a lövészkömek, nemrég járőr­versenyen volt, ő futotta a legjobb időeredményt, azon­kívül tagja a gyár „nőd” fut­ballcsapatának ... — A múltkor a Soroksári útiakkal játszottunk, és tes­sék elképzelni, „lerúgtak” — mondja olyan jókedvűen, hogy érzem, nagyon sok ne­vetés kísérhette „férfias” produkciójukat. — Azért spor­tolunk olyan sokat — meséli Erzsi —, mert a porcelán­por ártalmas a szervezetre, szükségünk van sok friss le­vegőre. Közben hazajön Piriké, Er­zsi új testvére és most már legjobb barátnője. Csendes, zárkózott — szomorkásán rebben a tekintete, míg hall­gatja a vidám élményeket. Néhány éve vesztette el az édesanyját, s ezt még mindig nem heverte ki. Az életvi­dám Erzsi biztosan jó ha­tással van rá. Együtt jár­nak a gyárba is, csak nem sikerült még eddig egy mű­szakba kerülniük, pedig az lenne a jó. A két egyidős fiútestvér — a két öccs — együtt ment el valahová. Az új apuka joggal aggódik mindkettőért, már itthon kellene lenniök. Csakhát anyuka engedte el őket, mielőtt műszakba ment. Most kikapjanak, ha hazajön­nek, amiért késnek, vagy sem? Ez az új probléma a családban, mert még nehéz a nevelési elveket közös neve­zőre hozni, amíg egészen ösz- sze nem szoknak... F. O. I. ISTVÁN KIRÁLY tör­vénybe foglalta, hogy az ad­dig pogány szertartások sze­rint temetkező magyarok kö­telesek tíz falu összmunká­jával egy templomot építeni és a templom körüli sírker­tekben elföldelni a halotta­kat. A szigorú törvény hatá­sára egymásután jelennek meg a XI. század elején a templomok körüli temetők. Az aránylag szűk sínkért ha­mar megtelik, igy a sírok egymásra rétegzóanek. Ez az egyik oka a templomok körüli temetőkben oly gyakran ösz- szedőlt csontvázaknak. De gyakran fordul elő az is, hogy a csontváz nincs bolygatva és mégis hiányzik a koponyája, ritkábban kéz­vagy lábfeje. Ennek két oka lehet: vagy az ősi pogány kopo nyára olások e mléke él tovább a megszentelt temetők­ben is, vagy pedig eleve lefe­jezett ember került a sírba. A MENDE-BILLE KÖZÉP­KORI TEMPLOM körüli te­metőben is sűrűn vannak csonkított halottat tartalmazó sírok. Jól megfigyelhető, hogy csak a koponya hiányzik, az állkapocs a helyén van és a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents