Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-21 / 144. szám

1967. JÚNIUS 21., SZERDA "'SáBfrfap 3 PORTRÉ MIÉRT TANULNAK AZ EMBEREK? A mezőgazdasági szakmunkások keresetéről Nemrég a budakalászi ter- § melőszövetkezetben beszélget- ^ tem egy fiatal kertészlánnyal; § három évig tanulta nappali ^ tagozaton a szakmát, most es- ^ ti technikumba jár, közben két ^ éve dolgozik a termelőszövet- S kezeiben — 6 forintos órabé- § rért, éppen annyiért, mint az ^ a segédmunkás, akit „az utcá- ^ ról” szerződtettek. ^ Nem sokkal ezután a száz- ^ halombattai termelőszövetke- i zet kertészetében jártam. Ek- 3 kor már direkt rákérdeztem: 3 van-e szakképzett kertészük, 5 és mennyit keres? Hogyne ^ lenne — adták meg a felvilá- ^ gosítást —, például az a fiú is | szakmunkás — mutattak egy | fiatalemberre. — Hogy meny- ^ nyit keres ? Annyit, mint a ^többiek. De hát fiatal még, I sokra viheti, többre, mint | szakképzetlen társai. Ne akar- |jon rögtön meggazdagodni. ^ Így hát nem lepődtem meg, ^amikor a Szobi Járási Tanács ^ mezőgazdasági osztályának ^ egyik munkatársa bevallot- ^ ta: amikor nemrég megindí- ^ tották a járás első, felnőtteket 5 képző mezőgazdasági szak- § munkás iskoláját, ő is ezzel kezdte az ünnepi beszédét: ^ „Nem a pénzért tanulnak...” ^ De hát miért ne? (Miért ne ^tanuljon valaki azért, hogy S később — mivel munkájában § többet fog adni — többet is | keressen ? | Az általános fejlődés a szo- ^ bi járás 10 termel őszövetke- ^ zetében is érvényesül. Hogy a § bernecebaráti tsz-ben két | kombájnt akarnak venni, hogy ^ a tésai szövetkezetbe néhány ^ hónap alatt harmincán kérték ^felvételüket, hogy a perőcsé- | nyi termelőszövetkezet az őt § patronáló ipari nagyüzemből § ki szeretne helyeztetni a falu- ^ ba két műhelyt a téli foglalko- ^ zás biztosítására, hogy a já- ^ rásbeli termelőszövetkezetek ^ saját építőipari vállalatot hoz- fctak létre, vagy hogy másfél J ---------------------------------------­m illió forintért megvásároltak egy szörpkészítő üzemet, hogy fafeldolgozó üzemet akarnak alapítani — mindez nagy elő­rehaladásra utal. Ez a fejlődés mind maga­sabb termelékenységet, mind korszerűbb eljárásokat, tehát mind több gépet és épületet, és ezzel bonyolultabb mun­kát, több diplomás vezetőt és szakmunkást tételez fel. Ez az előrelépés nem jött ingyen: évek során az állam jelentős tőkét fektetett be, hogy aztán majd ez a tétel bőségesen ka­matozzon. „A fejlődésnek igen jó mu­tatóját fedeztük fel: minél nagyobb az előrehaladás, an­nál nagyobb a szakmunkás­hiány” — mondja a Szobi Já­rási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Nézzük: a tavaly jelentett szakmunkás igény a járás 10 termelőszövetkezetéből 1970- ig 123 fő. De ez nem a valódi, hanem a lehetőségekkel szá­molva megfogalmazott igény. A valóságban már a követ­kező években ennél háromszor több szakmunkás kellene. A valóság másik oldala: 1966-ban 4, jelenleg 6 mező­gazdasági szakmunkás dolgo­zik a járás termelőszövetke­zeteiben. 1970-ig például 30 szarvas­marha- tenyésztő szakmunkás­ra lenne szükségük. De opti­málisan számítva is csők 7 lesz. A járásban az idén végző nyolcadikosok közül mindösz- sze 16 fiatal jelentkezett me­zőgazdasági szakmákra. Ma­radna egyetlen megoldásként a felnőttoktatás. De hát tan­terem, tanerő, gyakorló üzem hiányában nem könnyű dolog iskolák tömegét létrehozni máról holnapra. A járás vezetői egyelőre csak felnőtt szakmunkáskép­ző — gyümölcstermesztő — tanfolyam alapítására vállal­koztak: azt be is indították 45 főnyi hallgatósággal. Nem vé- ' leüen, hogy a jelentkezők a legjobb termelőszövetkezetek­ből jöttek. S 30 százalékuk 16 éves. Egyébként az itteni megnyitóünnepségen hangzott el: „Nem a pénzért tanul­nak .. de a 10 százalék sem kötelező. Miért adjanak még többet? Legtöbbször a 10 százalékot sem adják. A rendelet pontatlan, és a többit megteszi az oly álta­lános egyenlősdi-szemlélet. Ennek a szemléletnek az alapját is anyagi okokban kereshetjük. A mezőgazdasági szak­munkást ma még gyakran nem foglalkoztatják szak­munkaszinten. S egy fejlet­len ^ termelőszövetkezetben könnyebben megkérdezi az egyik tehenész, miért kap szakmunkás társa több pénzt, hiszen az is úgy itatja az állatokat, mint ő, aki az ap­jától tanulta. De ha ugyan­itt bevezetik mondjuk a kor­szerű silós takarmányozást, akkor a gyakorlatban rögtön, kiderül a két ember szaktu­dása közötti különbség, s a szakma előnye is. Például: hogy a szakmunkás szarvas­marha-tenyésztő mellett a diplomás agronómusnak nem kell alsóbb szintű tevékeny­séggel elapróznia magát —J hogy aztán éppen a vezetés­re ne jusson ideje. Vagy hogy a szakmunkás felelőssé tehető az esetleges kárért Hogy mennyire szükség vart mezőgazdasági szakmunká­sokra, az csak a gépesítés, a berendezések fejlettségének egyre magasabb fokán derül ki világosan. De ha a kide- rülés pillanata szakmunkás nélkül találja az üzemeket, akkor már késő. Hiszen egy szakmunkás = három év + gyakorlat. Hiányában három évig kevesebbet jövedelmez a gép, az épület, a berendez zés. ÉPÜLJÖN - DE HOL? Vita a Pomázi Kórház körül Az egykori népbetegséget, je Morbus Hungaricust, a tbc-t, ma már megoldott probléma­ként említjük. A széleskörű •— idejében történő — meg­előzés, a tüdőgondozó hálózat kiépítése, a szűrővizsgálatok lehetővé teszik a hatásos gyógyítást. Ma Európában és a tenge­rentúli országokban az érdek­lődés äz ér- és idegrendszerű megbetegedések leküzdésére irányul. Valljuk meg, a XX. század élettempójához még rém alkalmazkodott szerve­zetünk. Ha a napirenden elő­forduló szívtrombózisos halál előzményeit vizsgálják, nagy százalékban az idegrendszer túlterhelését állapítják meg. Köznyelven „kiborulás”-nak nevezzük azt az állapotot, amikor — persze esetenként más és más a megnyilvánulás, a tünet — az egyén állapota eltér a megszokottól, , a nor­málistól. Van, aki összeesik a fáradtságtól, mások a belső feszültség következtében szin­te pánikszerű félelembe esnek (gondoljuk a vizsgák előtti izgalmakra). Egyszóval, jelenleg megol­dásra vár az idegbetegek gyógyítása. Hozzáfűzhetjük, hogy a ma­gyar ideg- és elmegyógyászat igen jó hírnévnek örvend. A modem irányzat, a munkathe- rápia és a rehabilitáció ami­kor is főleg szabad levegőn hasznos munkát végez a meg­betegedett, például, kertészke­dik. Fizikailag megerősödik, nem tétlen stb. stb. Kerek tíz esztendeje műkö­dik az Egészségügyi Miniszté­rium Pomázi Munkatherápiás Intézete. Háromezer holdas gazdaságot, gyümölcs- és konyhakertészetet műveli a mintegy 540 beteg a gazdaság dolgozóival egyiftt. Már „ki­nőtték” ruhájukat, a betegek elhelyezése nehéz, az épületek szűkek. Talán még annyit az ott folyó, tudományos, gyógyító munká­ról: évenként több Jdadvjny lát napvilágot. De elég, ha az 1964-es MOM színházi elő­adására gondolunk, ideg- és el­mebetegek — egyévi előkészítő betanítás után — hatalmas si­kerrel szerepltek. Valamennyi hazai és számos külföldi lap beszámolt róla, a színházi sze­replést a gyógyászat újabb si­kerének könyvelték el. Ezek után azt gondolnánk — a kórház bővítése kizárólag anyagi fedezeten múlik. Mit mond az Egészségügyi Minisztérium illetékes főosz­tálya? — Az egészségügy harma­dik ötéves tervében szerepel Pomázon a központi kórház felépítése, 80 ággyal. A konk­rét tervezés sajnálatosan el­húzódik, mert a helykijelölés körül szinte évek óta huza-vona folyik. A kérdés lényege — megfe­lel-e, vagy sem az általunk központi kórház közelében le­vő terület? — Véleményünk szerint máshová nem is kerülhet, mi­vel ott van az egész intézmény bázisa, tulajdonképpen a köz­ség szélén — de a különböző helyeken lévő pavilonok — központjában. — Ugyancsak nem elha- | nyagolható az a szempont sem, hogy aránylag jó út ve­zessen az általunk kijelölt új kórházba. Vajon szabad-e fi­gyelmen kívül hagyni egy kórház építésénél az esetleges mentőautó részére biztosí­tandó jó közlekedést? — Hallottunk olyan kifo­gást is: az új kórház építése sérti az idegenforgalom szem­pontjait Ehhez talán csak annyit: az ideg- és elmebeteg­ség és bármilyen belgyógyá­szati ismert kór között orvosi szempontból nem ismerünk megkülönböztető szemponto­kat. Más országban éppen úgy, sőt talán nagyobb szám­ban előfordulnak különböző ideg- és elmekórtani megbete­gedések. A Pest megyei Tanácsnál komoly aktacsomót tesznek az asztalra. Az iratokból kiderül, hogy máf 1966 márciusában a Szentendri Járási Tanács építésügyi csoportja világo­san megírta, — a rendeletek értelmében — mi is szükséges tulajdonképpen a területi fel­használási engedély megadá­sához. A beruházó részéről ez a becsatolás — a mai napig nem történt meg. Sem célt, kijelölt, jelenleg is meglévő; sem pontos vázrajzot nem mellékeltek, az sem derült ki a benyújtott kérelemből, va­jon hány fekhelyes kórház építését tervezték? A formai hibáktól függetle­nül, ugyancsak a Szentendrei Járási Tanács, leszögezi: „régé- szetileg védett, mély fekvésű, vizes terület Közvetlenül a pomáz—szentendrei bekötőút mellett, a HÉV-pálya közelé­ben — emiatt nem tartjuk megfelelőnek az építkezést”. A Dunakanyar Intéző Bi­zottsága: „Javasoljuk, keres­sen az Egészségügyi Minisz­térium Budapesthez közeleső más olyan használható terüle­tet, amelyek nem sértik az ide­genforgalom szempontjait, de az egészségügyi és gyógyítási céloknak megfelelnek.” A beszélgetés során megem­lítették Pomáz helyett pél­dául Kiskovácsit. Ez ellen vi­szont az ottani terület vízsze­génysége szól. ★ Az illetékesek évek óta vi­tatkoznak és készülnek a kü­lönböző határozatok. Eközben pedig országos viszonylatban az idegkórházak túlzsúfoltsága lassan tűrhetetlenné válik. A Pomázi Kórházat nem tervezni, de már rég felépíteni kellett volna. Idézhetném az UNESCO megbízásából nem­rég hazánkban járt dr. Leff angol professzor írásbeli je­lentését, aki nemcsak hazánk, de valamennyi ország elme­kórházát végiglátogatta: "..'.„Az egész magyar elme­gondozás rendkívül elavult. Modern szellemet csak a ne­héz körülmények között dol­gozó Pomázon találtam.” Mindkét „tábor’* hívei — meggyőződésüket védik. A magyar egészségügy viszont megkívánja, hogy a sok éves huzavona véget érjen és most már minél előbb felépüljön a Pomázi Kórház. G. Molnár Edit Az előbb azt mondtuk: a termelőszövetkezetek fejlődé­séhez hatalmas tőkét fektetett be az állam. Joggal várja most már a milliárdok kama­tozását. Most azt mondjuk: az egyén saját fejlődéséhez — például amikor segédmunkásból szak­munkássá képezi magát — szintén befektet. Befektet időt, energiát és pénzt. Tő­két — amelytől később joggal várja ő is a kamatozást. A nappali tagozaton tanuló fiatal a két-három éves kép­zési idő alatt minimum 36 ezer forintot keresne segédmun­kás-családtagként a termelő- szövetkezetben. Tanulói fize­tésében ennek csak egy há­nyadát kapja meg. A felnőtt szakmunkásképzésben egy szakma elsajátítása mintegy 400 órát igényel. A résztvevők két évig az év felében heti három napot töltenek az isko­lában. Ezekért a napokért ha­vonta mindössze 240 forintos juttatást kapnak. Amikor a mezőgazdasági szakmunkás a termelőszövet­kezetben azt a többletjövedel­met reklamálja, amely egy­részt kárpótolná azért, hogy az előző években kevesebbet keresett, másrészt anyagiak­ban is éreztetné, hogy érde­mes volt tanulnia — hiába hi­vatkozik az idevonatkozó sza­bályzatra. Az 1/65. FM—MŰM rendelet nem egyértelmű. Mindössze ennyit mond: „a mezőgazdasági szakmunkás­nak az ugyanabban az ágazat­ban foglalkoztatott segédmun­kásnál 10 százalékkal több bér adható.” Adható. Persze, 11 száza­lékkal több bér is adható, Tudomásul kell venni, hogy az emberek ösztönösen, vagy tudatosan, arra felé mennek, amerre a boldogulásuk út­ját látják. Ezt az utat el­sősorban a magasabb kereset jelzi. S a forintban nem az érmék csörgését, hanem a jobb lakás, több utazás, kul- túráltabb élet lehetőségét be-? csüljük. De addig, amíg a termelő-; szövetkezetben a szakmunkás és a másodéves technikus kertészlány két éve ugyan­annyi pénzért dolgozik, mint a nyolc általánost, vagy még kevesebbet végzett munka­társa — ne csodálkozzunk azon sem, ha egy egész já­rásból csak 16 nyolcadikos fiatal választ mezőgazdasági szakmát. Padányi Anna ÉM. BUDAPESTI BETONÁRUGYÁB Budapest XXI., Rákóczi Ferenc u. 289. iCsepel) azonnali belépéssel, jó kereseti lehetőséggel felvesz mozaiklap és betonelem- gyártói munkára férfi és női segédmunkásokat A bérezés teljesítményben történik 100%-os normakiteljesítése esetén 8,50—12 Ft/ó. alapbér. Azonkívül nagy gyakorlattal és kiváló képességgel rendelkező villanyszerelő, géplakatos, autószerelő, láng- és elektromos hegesztő szakmunkásokat. A bérezés időbérben történik a gyakorlati évtől függően 6-10,50 Ft-ig Munkásszállás és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk Felvétetre jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál Fotópályázatunk III. díjjal jutalmazott rés zvevője Tóth Ambrus. Kiugróan jól sikerült l munkát nem közölhetünk tőle, de felvételei, téma szemlélete ígéretesek. Ezért kapta össz- ! munkájáért képkoUekciójáért a III. díjat Sok felvétele közül egy portrét közlünk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents