Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-21 / 144. szám
4 w&Cirtm> 1967. JÜNIUS 21., SZERDA Ki lesz a főszereplő? A MAFILM az újságokban hirdetést tett kör zé, hogy a „Bohóc, a falon” című játékfilm főszerepére 16—18 éves fiúk, lányok jelcntkez zenek. A válogatásra a MAFILM Gyarmat utcai stúdiójában a napokban került sor. A képen: Várakozók a „sorozáson”. (MTI Foto — Friedmann Endre felv.) „Traviata a campingben“ AZ UNIVERSITAS UJ MŰSORA — Mi az? Égig ér, vasból van, és csicsereg? — Égig érő vaiscsicsergő. — Égig ér, vasból van, és Eem csicsereg? — Ugyanaz. Magyar gyártmány. Nehéz elképzelni, hogy sokan akadnának, akik nem ismerik, ezt a már „apáink viccét”. Mégis ezt a címet választották az Universitas együttes új műsorának összeállítói, vállalván az „ósdiság” felszínes látszatát. Erről azonban szó sincs. Ez a produkció Hamisak újszerű, hanem meglehetősen korszerű is. Magyar gyártmány. Ez itt a lényeg. Persze, nem az agyoncsépelt „ipari” szatírákra kell itt gondolni. Az az igazság, hogy nálunk sokan hajlanak jól megfontolt — utánzásra. Elindul egy divathóbort — mint külsőség — vagy egy „modern elidegenedési irányzat”, s nálunk rögtön akadnak követőd. Azt persze gyakran elfelejtik, hogy adott körülmények között a „legvéresebben, és legelvonatkoztatób- ban komoly” nyűglődés is kabarévá változik. Nemcsak a színpadon. Ugyanakkor, „Magasabb Kulturális Fórumok” — néha jószándékúan — még szítják ezt a terjedő kultúr- sznobizmust Nehéz feladatot vállalt tehát magára Fodor Tamás, a műsor fiatal renden zője, amikor mindennel „egyn fricskára” akar leszámolni. Egy kicsit mindenki megkapja a magáét. A Rádió, amelyik néha sokat mairkol...» mert egy műsorba sűrít ökölvívó-mérkőzést, és filozófiai eszmefuttatást.:. A tv-ben öveges professzor magyarázza el, hogyan lehet házilag fabrikálni művészetet... Pedig saját erőből kell haladni. Nem utánozni, inkább végigjárni a tévedések komikus, olykor keserű kálváriáját. Itt csap át az Egyetemi Színpad együttese egy kicsit az öniróniába. Mindent egyedül nehéz — és sokba kerül, így létezhet aztán cigánytánc és beat együtt, azaz cigány- beat, vagy az első magyar beatopera, a Traviata a campingben, mert két különböző műfaj, már nem fért bele a költségvetésbe. Kijut a kriminek is. Megtudjuk, hogyan lopták el felelőtlen tettesek, az Erzsébet- hidat a Dunával együtt, hogyan szereztek mindezért gömbzsinórt, téliszalámit, és lépegető exkavátort... Találkozunk az új színházi ügyelővel, aki állatorvos ugyan, de a nagybátyja a minisztériumban dolgozik... Van persze sztriptíz is, d© Universitas módra, meg monstrefilmgyártás paródia, és általában mindaz, ami egy kitűnően pergő és szórakoztató — ugyanakkor n-emcsaJi szórakoztató műsorhoz kell. A műsort Leacock, Gergely Miklós, ősz Ferenc, Vágó Péter írásaiból állította össze a frissen, lendületesen rendező Fodor Tamás. Az együttesnek csaknem mindegyik tagja szíwel-lélekkel játszik, vérbő humorral fűszerezett alakításokat láthattunk. A budapesti bemutatót nyári turné követi, először balatoni, majd veszprémi, Somogy megyei, zalaegerszegi fellépések következnek. Arató Tamás Hazaérkezett Svájcból az Állami Népi Együttes Kedden érkezett a Ferihe- hegyi repülőtérre az a külön- gép, amely Svájcból hazahozta a Magyar Állami Népi Együttest. A 100 tagú együttes Ganfben, Saint Maurice-ben, Lausanne-ben és Interlake- ben szerepelt. Tanulmányi felügyelők országos tanácskozása A Művelődésügyi Minisztériumban kedden országos értekezletet tartottak a középiskolák általános tanulmányi felügyelőinek részvételével. Megérkezett a mezőgazdasági kiállításra az első külföldi gépszállítmány Az augusztus 25-én nyíló 66. országos mezőgazdasági kiállítás és vásár területére, a hét elején megérkezett az első külföldi szállítmány: a Német Demokratikus Köztársaság gépkiállításának egy része. Az NDK-beli Transportmaschinen Export-Import cég több mint ötven mezőgazda- sági gépet mutat be. A mezőgazdasági kiállítás idei bemutatóin részt vevő szocialista és tőkés országok kiállítói csaknem tízezer négyzetméternyi területet kaptak. Máris megállapítható, hogy a külföldi vállalatok, cégek részvétele minden eddigi mezőgazdasági kiállításnál nagyobb arányú lesz. Csehszlovákiából a Motokov cég a világhírű „Zetor-család” legújabb típusú traktorát, valamint a cukorrépatermesztési és betakarítógépek egész sorát mutatja be. A Német Szövetségi Köztársaság Vásár-és Kiállításrendező Szolgálata, az IMAG egymaga negyvenegy céget képvisel. Önbíráskodók Berkes József 39 éves Örkényi lakos, tszcs-tag, kovács és lakatos, nyolc gyermek atyja, elvesztette a fél lábát. Már egy hónapnál régebben fekszik kórházban. Ez idő alatt a felesége is kórházba került fejsérüléssel. Leütötték. Sérülésük keletkezése nem függ össze... azaz mégis. Mindkettőjüket ugyanis, noha másmás személy, önbíráskodó sebezte meg. Két töltény miatt Május elején egy kora délután elindult Berkes József a sógorával az Örkényi határ Pettyán felé eső kis szőlőbe, metszeni. Később, ahogy Berkes hazafelé tartott, útközben találkozott Méhes tatárszent- györgyi vadőrrel, meg két ismeretlen puskással. Szóba elegyedtek. — Üregi nyúlra és őzre megyünk — mondták a vadászok, Berkes pedig: — No, akkor magukkal tartok, felhajtom a vadat. Előbb azonban hozott közelben lakó egyik rokonától bort Cgy csatlós üveggel; így keveredtek barátságba; Adtak a vadászok két töltényt is neki, hogy majd ha már ők elejtettek valamit, akkor a fegyvert odaadják, lőjön Berkes is. Aztán, hogy puskavégre semmi sem akadt, a vadőr valahova elment, a másik három ember meg ledőlt az erdőben, aludtak köveset. Tehát, már ha négy felnőtt ember másfél liter bortól mámoros is lehetne, a mámort kialudták. Vagyis a történtekért az alkoholt tenni felelőssé — túlzott leegyszerűsítés lenne. — Amikor felébredtek, visz- szakövetelték tőle a két töltényt, mire az uram megmondta, már előbb visszaadta, de mégis csak követelték. Az egyik vadász megfenyegette, ha nem adja azonnal vissza, agyonlövi, és homlokához szorította a puskacsövet. Az utolsó pillanatban lökte el az uram a fegyvert, még mielőtt elsült. Akkor a másik hátracsavarta a karját, a lövöldöző meg a lábába sörétezett. „Mit csinált?! Tönkretette a lábát egy nyolcgyermekes családapának!” — kiáltott a sebesült. Ahogy a kórházi ágyon férje elbeszélte neki, úgy mondja el a történteket Berkes né. A lövöldöző Molnár József vadásztársasági tag, dunaharaszti lakos, az ottani hajójavító 22 éves esztergályosa viszont a rendőrségen azzal védekezett, hogy a két töltényt Berkes sehogysem akarta visszaadni, ebből köztük szóváltás, majd dulakodás keletkezett. Először ijesztésül lőtt a levegőbe, másodszor a puska a további dulakodás során véletlenül sült el. Kérdéses marad azonban, minek kellett leadni a riasztó lövést, hiszen Molnár József nem állott egyedül a fegyvertelen Berkessel szemben. Ott volt mellette szintén puskával, Dunaújvárosban lakó Gyula bátyja is. Félelmében, ijedtségében, megzavaro- dottságában, fiatalságából eredő heveskedésből, gyenge idegzete sugallatára használta-e a fegyvert, egyre megy. Mindenképpen tanúságot tett az önfegyelem nagyfokú hiáJózsefet — de minden más fegyverviselőt is benső tulajdonságokat felderítő pszichológiai vizsgálatnak vetették volna alá. Nagyon is feltehető, ilyen vizsgálat eldöntötte volna, nem való Molnár József kezébe fegyver. Annak, hogy ez csak most derült ki róla, Berkes József fóliába az ára. Következménye pedig a filléres értékű két töltény miatt keletkezett fegyveres vitának még szomorúbb. Nyolc kisgyerekek kenyere forog veszélyben, vajon folytathatja-e csonka lábú apjuk mesterségét a Béke Tszcs kovács- és lakatosműhelyében? Utcai jelenet Berkes József felesége pedig tőszomszédja, Horváth Mi- hályné miatt került kórházba. Háza a Baross utcában a 25- ös, Horváthéké a 27-es számú épület. — Már régebben, haragszik rám — mondja Berkesné. — Két éve meghalt apám söpörgette az utcát házuk előtt, fát vágott nekik. Borral fizettek érte. Aztán azt akartak, végezzem én el apóm helyett ezt a munkát. Egy darabig meg is tettem, de múlt ősz óta nem csinálom. Hát ezért. Néhány nappal a szerencsétlen lövés eldördülte után kora reggel vitte a boltból hazafelé a tejet Berkesné. Szembetalálkozott az utcán Horváth Mihállyal, aki becsmérelni kezdte. Elismételi, hogy milyen, csupa a női becsületet súlyosan sértő kitétellel illette. Még a legenynyáról, amit azzal, hogy a ri- hébb is közölhetetlen. asztó lövés után nyomban | _ Erxe én meg azt mondtam ... — és azt is megisnem biztosította ismét a puskáit, még csak tetézett. Jó lett volna, ha Molnár vették — állapította meg, és mintha megint megcsiklandozta volna valaki. eszébe jutott, hogy a minap, fél- álomban, az elismervényt csúsztatta a könyvbe, ahol abbahagyta az olvasást. De azért tűvé tette a lakást. Ráment a délutánja, s ráadásul a felesége szidalmait is hang nélkül el kellett tűrnie. Először úgy gondolta, hogy három napra beteget jelent. Aztán mégsem. Az egész vállalat rajta röhögött. Csak ö nem tudta. Együtt röhögött a vállalattal. Puha, kövérkés kezével az asztalt csapkodta, kerek, pufók arca még jobban kigömbölyö- dött. — Hát ez fenomenális! Hát ez..', hát ez... Es verte az asztalt. Es dűlt jobb- ra-balm. Es kicsordultak a köny- nyei. — Mit gondolnak, ki lehetett? Klics Erzsébet, a személyzetisünk? Vagy talán Szakolczayné, aki nemrég került a központba? A főkönyvelőség beosztottai csak a vállukat vonogatták. Es jmkkadoz- tak. Egyikük, aki épp joghurtot reggelizett, teleprüszkölte a frissen festett falat. Kivételesen aznap a szokásosnál több aláirnivalója akadt. Azért szakított időt, átruccant a főmérnökhöz, a folyosó másik végére. — Hallottad? — puhatolódzott, rázkódtatva elomló hasát. — Te se tudod, ki volt az a balfácán? Persze, a főmérnök se tudta. Jóval fiatalabb volt, mint a főkönyvelő. hát nevettében is igyekezett tekintélyét el nem veszíteni. Visszafelé menet, a főkönyvelő kuncogást hallott a háta mögött. — Ügy látszik, már ezek is hírül © © Alig várta, hogy hazaérjen. — Ülj le, anyukám, mert ilyet még nem hallottál, és ha elmesélem, hanyatt esel — rontott otthon a feleségére. . Az szót fogadott. — Hát képzeld — és a puha kezek most a fotel karfáját csapkodták —, képzeld, valaki, egy pártvezetőségi tag, aki egyúttal tagja a vállalatvezetőségnek is, a könyvtári könyvben felejtette az egyházi adó befizetéséről szóló elismervényt. Mit gondolsz, melyikünk lehetett? Az egész vállalat ezen mulat. Ez most nálunk a legnagyobb szenzáció ... De, mi az, mi ütött beléd, hogy el se mosolyintod magad? — 0, te tökkelütött! Te marhák, marhája, te! — pattant fel ekkor a keszeg, elvirágzott asszony, és villámokat szórt a szeme. — Hát te vagy, az, akit kinevetnek! Épp ma akartam szólni, hogy az utolsó elismervényt nem találom sehol. Pedig ezerszer megmondtam már, hogy könyvjelzőt használj. De te nem. Te ragaszkodsz a vicik-vacdkokhoz. Fogod, ami épp a kezed ügyébe kerül. Hát most megsütheted. A főkönyvelő elsápadt. Most már Fogasra akasztva felöltőjét, szigorú tekintettel végigsétált a főkönyvelőség szobáin. Udvariasan köszöntötték. Komolyan. Meghunyászkodva. Felhívta a könyvtárost, néhány regényeimet említett neki. Az öt percen belül asztalára tette a kívánt műveket. Mentegetőzött, hogy az egyik éppen kint van valakinél, de szólt az illetőnek, holnapra visszahozza. Tízkor értekezlet kezdődött. Épp ö ismertette a negyedévi eredményeket. A jelenlevők figyelemmel végighallgatták. Tekintetük gyakran találkozott az övével. Tiszteletteljes tekintetek voltak. Nyugalma végérvényesen visszatért. Másnap levelet kapott. „Mi, Krisztus hű követői...” Így kezdődött. „Egy ahol, egy pásztor”. Ez volt az aláírás. Szeretetükről és nagyrabecsülésükről biztosították a névtelen levélírók. Nem szólt róla senkinek. mindenki elemében érezte magát. A kis Ecserynének célzásokat lehetett tenni, a kis Ecserinével kötekedni lehetett, meg is alázhatták, következményektől nem kellett tartaniuk. Klics Erzsébet is magához hívatta. — Nagyon csalódnék benned, ha igaz lenne, hogy azzal a holdvilágfejűvel szűröd össze a levet — mondta neki, barátságot mímelőn. A főkönyvelő is megpirongatta Ecserynét. Hogy nyilván azért ö kapta meg azt h rézkarcot, amelyikre a munkaügyi osztályvezető kartársnak is fájt a foga, mert ellenállhatatlan a mosolya. S a kis Ecseryné két hétnél nem bírta tovább. Otthagyta a másfélezer forintos előadói állást, havi ezerért elment gépírónőnék valahová. Névnapja alkalmából a főkönyvelő elefántcsont könyvjelzővel ajándékozta meg önmagát. A késszerű, finom csecsebecsét egyszer szándékosan a visszaadott könyvben felejtette. A könyvtáros, a KISZ- szervezet vezetőségének kultúrfe- lelőse, hamarosan felfedezte, és nyájas mosollyal visszavitte neki. — Máskor jobban tessék vigyázni — akarta mondani, de még idejében meggondolta. Hátha félreértené! © © Harmadnap új szenzáció kavarta fel az unalom állóvizét. Hogy Ecseryné, a kis Ecseryné és a Képcsarnok Vállalat üzletszerzője, aki az apja lehetne Most aztán mindenki ficánkolt, Nyugdíjaztatása előtt fél évvel gépkocsiszerencsétlenség áldozata lett a főkönyvelő. Földi maradványaival a vállalat pártszervezete rendelkezett, de a lelke a mennybe szállt. Polgár István métli, hogy a maga részéről milyen, a Horváthné becsületét sértő hasonló kifejezé- ip seket használt. A szomszéd- p ság is úgy emlékszik visz- p sza a botrányos jelenetre, | hogy amikor szavait Hor- § váth Mihályné meghallotta, $ kirohant a háza kapuján, p nekiesett Berkesnének, va- |lami kemény tárggyal | addig ütötte a fejét, p amíg összeesett. Nyolc napig p a gyerekek egyedül maradtak p 73 éves beteg, magatehetetlen öreganyjukkal, p — De asszonyom, sértésre 8 sem szabad sértéssel vála- 8 szólni! p Értetlenül néz rám Ber- p kesné, gondolkozik, aztán ki- pmondja: § — Csakhogy nem én kezd§ tem ... — a saját eljárását p tehát jogosnak tartja. Molnár p Józsefét a férjével szemben p viszont nem. Horváthné pedig pnem érzi, hogy jogtalansá- 8 got követett el, mert hogyan § is tűrhetné, ha mindenki fü- p lehallatára a nyílt utcán p pocskondiázzák. Molnár meg $ a maga igazát vallja, vég- § téré jogos tulajdona, két töl- § tény visszaszerzéséért szállt p síkra. p És ugyan még hányán jár- p nak-kelnek közöttünk lelkük- p ben bármikor kitörni kész p ősemberi indulatokat hord- sva? Akik vélt, vagy valódi 8 sérelmüket azonnyomban meg- § torolják, elfogultan maguk $ ítélnek, önbíráskodnak a salját ügyükben. Azután pedig pártatlanságuk tudatában cso- p dálkoznak, amikor a bíróság p az állam írott törvényeit p mégis alkalmazza felettük. $ Szokoly Endre
