Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
4 trial* 1967. JÜNIUS 18., VASÁRNAP Az idők jele - a párbeszéd A dualista világnézet — A marxizmus és a vallás Az UTÖBBI esztendőkben mind gyakrabban találkozhatunk napilapokban és tudományos elméleti orgánumokban olyan híradásokkal, amelyek a vallásos és a tudományos ideológiák képviselőinek — mindenekelőtt a katolikusoknak és a kommunistáknak — tanácskozásairól, vitáiról számolnak be. A kezdeményezés Olaszországból és Francia- országból indult útjára, ahol még az antifasiszta népi ellenállás teremtett tradíciót az összefogásnak azok között, akik — Aragon világhírű versének, a Rózsa és rezedának szavaival — hisznek a mennyországban és azok között, akik nem. De valami hasonló a más vallási hagyományok között élő népeknél is lezajlik. Az Egyesült Államok különböző békemozgalmaiban, a vietnami háború befejezéséért, a bombázások megszüntetéséért indított akciókban, főleg a különböző protestáns felekezetek képviselői és a kommunisták között alakul ki együttműködés. A mohamedán országok 'kommunistái számára az Iszlámmal, Dél-Viet- namban a buddhistákkal való kontaktus került napirendre — és így tovább. IJJ JELENSÉGE ez korunk történelmének, és számos indokolt kérdést vet fel. Mi az oka, a történelmi magyarázata az újfajta kapcsolatoknak? És mi a célja, az értelme, a politikai funkciója? Egyáltalán miféle párbeszéd, eszmecsere lehetséges a következetesen tudományos, materialista, tételeit az emberi megismerésre alapozó marxizmus és a vallások között, amelyek lényegét — ilyen vaiy olyan formában — a természetfölötti erőben, vagy erőkben való irracionális hit adja meg? AZ ÉRDEKVÉDELMI és a politikai összefogás gondolata és gyakorlata nem új keletű. Az osztálytudatos munkásnak nem nehéz megértenie: ahhoz, hogy bérharcában, sztrájkjában vagy akár politikai célkitűzéseiben győzedelmeskedjék, szüksége van hivő munkástestvérei támogatására. Számunkra is magától értetődő, hogy a szocializmus felépítésének, a népgazdaság fejlesztésének hatalmas munkája nem képzelhető el a hivő tömegek aktív közreműködése nélkül; akik hazafias érzésből, jól felfogott önérdekből, vagy mindkettőből — támogatják politikai célkitűzéseinket, noha világnézeti vonatkozásban nincsenek a marxizmus álláspontján. AZ IDEOLÓGIAI eszmecsere, a tudósokkal, teoretikusokkal, sőt teológusokkal, egyházi személyiségekkel folytatott vita azonban új eleme a marxisták és hívők kapcsolatának. Hogy szükségességét és léhető- ségeit megértsük, korunk alapvető történelmi-társadalmi fejlődésének folyamatából kell kiindulnunk. Századunk a szocializmus győzelmének, megerősödésének, elterjedésének történelmi korszaka. S ezt a tényt — éppen hitük, vallásuk érdekeit szem előtt tartva — a katolicizmus és a különböző egyházak tisztánlátó képviselőinek is mindinkább tudomásul kell venniök. Számukra a párbeszéd értelmét az új történelmi viszonyokhoz való alkalmazkodás adja meg, éppen az egyház szerepének, folyamatosságának fenntartása érdekében. MIMIÓ-FEIVÍTEI: KŐMŰVES. ÁCS. ÁLLVÁNYOZÓ. BÁDOGOS. VIZSZERELO, HIDEGBURKOLÓ SZAKMÁKBA. Étkezést, szállást, munka, ruhát, ösztöndíjat, tancsoportokban való foglalkoztatást biztosítunk. Jelentkezés: ÉPÍTŐ KISZOV Bp. VI.. Rudas László u. 39 BÁRMENNYIRE IS paradoxonnak tűnik, az Októberi Szocialista Forradalom nélkül, a szocializmus térhódítása nélkül nem következik be az egyházi politikának az a fordulata, amelyet XXIII. János és a II. vatikáni zsinat vezetett be. A szocializmus eszméinek hatására került előtérbe a katolicizmusnak, a vallásoknak az a népibb, demokratikusabb koncepciója és hagyománya, amelyet a burzsoá természetjoggal szemben az őskeresztény erkölcsölthöz és hagyományokhoz való visszatérés jellemez, amely tudomásul veszi az együttélést és a közös „földi” érdekeket a más- vallású és nem hivő tömegekkel, s amely arra törekszik, hogy a modern tudomány eredményeit — s köztük bármennyire meglepő —, a marxizmus „meglátásait” is beleépítse valamiképp a maga világnézetébe. Joseph Donceel, a New York-i katolikus Fordham Egyetem filozófiatanára például azt írja: „a neotomiz- mus nem tárta ki eléggé kapuit a modern gondolkodás olyan értékes eredménye előtt, mint Kant, Fichte és Hegel és túl lassan veszi át Marx, Darwin, Freud, Husserl, Heidegger és sok más gondolkodó meglátásait.” Ez persze nem a katolikus egyház hivatalos álláspontja. Mégis azt jelzi, hogy mind nagyobb tábora van annak a felismerésnek, amely szerint sem az Ó-, sem az Újszövetség, sem a próféták, sem az apostolok, sem a szentek semmilyen tanítása nem kötelezi el a hivőket a kapitalizmus mellett — így az egyháznak sem szabad magát mellette elköteleznie. Rövidlátás lenne ezt az új jelenséget nem észrevenni. PERSZE politikai rövidlátás lenne, ha valamiféle egyértelmű, befejezett, ellentmondásoktól, visszaesésektől és hullámzásoktól mentes folyamatnak vagy néhány beszélgetéssel automatikusan céljához érő, rövid lejáratú akciónak vélnénk a párbeszédet. Nerr feledkezhetünk el arról sem hogy Ottavianik, Spelmannok is vannak az egyház keb elér belül, és még nagy hatalommal és befolyással rendelkeznek. A klérus és a papság ál- lásponja, magatartása országonként, csoportonként é) egyénenként különbözik. Eszerint módosul tehát a, különbö ző kommunista pártok állás- foglalása is. A MARXIZMUS a vallás elméleteket az emberi valósé' torz és illuzórikus tükrözésé nek tartja. A marxisták név adhatják jel a harcukat azért hogy a valóság mitikusan el torzított képe helyére annal tudományos és reális képét ál lítsák a tömegek tudatába. / párbeszéd nem ideológiai „bé kés egymás mellett élés”. Di arról sem feledkezhetünk el hogy — ha bár torzan és il lúzórikusan — a vallásos vi lágnézetek is ugyanazt a való ságot tükrözik, amelyben egy aránt élünk hivők és nem hi vők. Ezért az alapvető és át hidalhatatlan világnézeti - metafizikai, ismeretelméleti kozmogóniai, antropológiai — ellentétek mellett főleg az éti ka, az esztétika, a szociológia tecnika, vagyis az „evilági”, ; társadalmi jelenségek szférá jában adódhatnak olyan, a egész emberiség sorsát érint példák, amelyek megítélésé ben hasonló vagy egymásho közelálló belátáshoz juthatun! — a világnézeti kiindulópon alapvető ellentéte ellenére. J párbeszéd tartalmát — bármi lyen területen is jelentkezzél —, éppen a „földi” emberi ér dekek eme köre — a béke, a emberi méltóság, a faji egyen lőség, a gyarmatosítás ellen harc, az igazságosság, a kultú ra, a haladás közös védelmé nek lehetőségei határozzá meg. Ezeknek az elemi, d alapvető emberi értékeknek megőrzéséről és biztosításán* van szó, amelyek minden hu manizmusra igényt tartó vi lágnézetben ilyen vag^ olya A KOMMUNISTA mozgalom alapvető jellemvonása és eszmei erőforrása, hogy nemcsak a kommunisták javára harcol az új társadalomért —, hanem minden dolgozó ember, az egész nép érdekében. És mint Lenin nemegyszer hangoztatta — nemcsak kommunistákkal építi. Az a tömeg, amellyel a kommunista pártoknak a tőkésországokban a hatalomért, a szocialista or- úf társadalom felépítéséért való harcukat meg kell vívniok, ideodógiai értelemben korántsem egynemű. Jelentős hányaduk ma még egyaránt magában hordozza a vallásos ideológiák befolyását és a szocializmus eszméit: nem mond le a „túl- világi” megváltás vigaszáról, de nem is elégszik meg ezzel, küzd sorsa evilági jobbrafordításáért is. És megkívánja mind a két „Istene” számára a „respektust”. Fel kell tehát ismernünk, hogy éppen, mivel a „kettéosztott”, dualista világnézet elsődleges vallási előírásai a hitéletre, a túlvilágra — metafizikai problémákra — vonatkoznak, a földi élet meg- i kastély ítélésében egyaránt lehetőséget nyújt reakciósabb és haladóbb nézetek befogadására. S hogy ezekből a lehetőségekből mi valósul meg, azt nem szemlélhetjük passzívan. Senki sem azt várja tehát ezektől a megbeszélésektől, hogy a marxizmus vagy a katolicizmus legrangosabb képviselői alapvető világnézeti kérdésekben meggyőzzék egymást, hogy a katolikusokból marxisták, vagy a marxistákból katolikusok legyenek. A cél az, hogy jobban megértsük egymás szempontjait, és kirajzolódjék az emberi értékeknek az a feltehetően széles köre, amelynek védelmében és megvalósításában — ki-ki saját Világnézetének erkölcsi talajáról — közösen tudjunk harcolni. Gyertyán Ervin Változatlan kenyérgabona árak A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tájékoztatásul közölték, hogy a tavaly felemelt kenyérgabona árak 1967-re is változatlanul érvényesek: a szokványminőségű búzáért mázsánként az egész országban egységesen 267, a rozsért 245 forintot fizetnek a terményforgalmi vállalatok. Ezenkívül az értékesített gabona minden mázsája után 30 forintos adókedvezmény illeti meg a termelő- szövetkezeteket és termelőszövetkezeti csoportokat. A Vox Humana Fertődön Nagy sikerrel lépett fel szombaton este a váci Vox Humana énekkar a fertődi Haydn-kórus fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezett díszhangversenyen. A kastély zenetermében a váci kórus ma (vasárnap) délután újabb hangversenyt ad. //,/ ,//////////////////////////////////////////////^////^/////////////////////-/////< Az élet professzora Qzobor áll az öreg tabáni ház udvarán. Évszázadok, >3 évezredek emberségének, anyaságának fémbe zárt mozdulata: fiatal nő tartja karján féltő aggodalommal csecsemőjét. Másik, szabad kezével csöndet, nyugalmat, tiszteletet parancsol. A szobrot az orvos tiszteletére állították. Semmelweis Ignác emlékére, akit ma az anyák megmentőjének nevez a világ. Ebben az öreg tabáni házban született, innen indult, hogy eljusson Bécsbe, ahol 120 éve felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját, s megvívta harcát korának orvostudományával. evét évtizedek múltán — talán azért, hogy egyszerre törlesszék az adósságot — jelzői} özönével díszítették fel. A tudomány fáklyavivőjének, az emberiség egyik legnagyobb jótevőjének, a humanizmus és emberszeretet apostolának nevezték. Munkáit terjedelmes, vaskos könyvekben, józan, tudományos szavakkal foglalták össze. Leírták: felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját, megelőzésének módozatait, és lerakta a modern sebészet alapjait. t, alahányszor nevét halljuk, mindig az élet jut V eszünkbe. Az élet professzora volt, aki emberfeletti * küzdelemben vívta ki igazságát, az emberség igazát. Ta- | nítása, példája ma is maradandó kincs. Nagysága, ember- ^ sége tanít bennünket. Tanít helytállásra, az igazságért, a b fejlődésért vívott harcra, a megtorpanás nélküli hivatás- b szeretetre. És örökül hagyta hitét, optimizmusát, amelyet | híres munkája befejező soraiban hagyott meg: „A múlt $ és jövő nagy számaihoz képest elenyésző még azoknak a § száma, akiket sikerült megmenteni az életnek. Ha azon- v ban, nem adatnék meg nekem, hogy saját szememmel lássam azt a boldog időt, akkor abbéli meggyőződésem, hogy ennek az időnek előbb vagy utóbb, de feltartóztathatatlanul el kell következnie, halálom óráját is fel fogja deríteni.” ez az idő elkövetkezett. És hogy valóban elkövetke- § zett, azt neki, Semmelweis Ignácnak is köszönhetjük. § H-ó ^ S & SssssjfSSSSfSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*. Nem érte károsodás a gyümölcsültetvényeket Rekordot javít a tavaszvé- gi, nyár eleji időjárás: 70 éve nem volt ilyen zord június. Különösen a mezőgazdaságban okoz gondot a sok csapadék, a Duna—Tisza közén — mint a legutóbbi jelentések hírül adják — az újabb esetések tovább súlyosbították a belvízveszélyt. Becslések szerint körülbelül 70 ezer hold rétet, legelőt, szántóföldet és egyéb területet borít, Bács és Pest megyében a belvíz. Az évek óta tartó vízbőségre rendkívül érzékenyen reagálnak a különféle gyümölcsfák, különösen a barack, de a szőlő is A gyakori esőktől friss, üde határban most már melegre, napsütésre lenne szükség. A nem melegigényes növények ax utóbbi hetekben is jól fejlődtek. A normálisnál kicsit később indult a borsószezon, de a hűvös idő hatására hosszúnak ígérkezik. A friss áru zöme az igényeknek megfelelőbben elosztva kerülhet piacra, mint a korábbi években. A borsót més bőséges és jó minősé A szeszélyes, hűvös n; eleji időjárás ellenére is jónak ígérkező zöldségter melésben nagy szerep' van a korszerű termelés technikának. Általában a gyümölcsfél is jól bírják a csapadékos, 1 vös időjárást, fejlődésük elégítő. Csaknem minden bő termés ígérkezik a bog; sokból, továbbá kajsziból, őí barackból, szilvából és téli mából. £ zen a délutánon éppen a régi színészeti lexikont vette le poros könyvespolcáról, hogy elkönyvelje benne egy neves énekesnőnek a Carmen felújításán fogott tragikus gixerét. Lapozgatva a könyvben, megakadt a szeme azokon a jeleken, amelyeket Bartos Gyula neve mellé rótt a keskeny margóra: 1954. V. 24” — Színészebb színészt nem ismertem nála — sóhajtott föl. — Már túl volt a nyolcvanon, amikor a halál leparancsolta a színpadról. Ha valakinek, hát neki okvetlenül az élet egyetlen valóságát jelentette a színpad. Az volt számára, ami Antaiosnak az anyaföld lehetett. Megfiatalította, visszavarázsolta teste rugalmasságát, hangja ércét, szeme fényét. J ó barátságban éltek, kölcsönösen becsülték, szerették egymást, bár elég ritkán találkoztak. Ez azonban túl sokat nem jelent, hiszen Prosperónak elég sok barátja volt a színházi világban, köztük számos átlagon felüli művész, mégis mind meghalt benne is, csaknem abban a pillanatban, amikor sírjába dobta a kegyeletes göröngyöt. De Bimbi, ahogy Bartos Gyulát becézte a bohémvilág, ennyire sohasem halt meg. Ha Lear királyt látta az ország vagy a nagyvilág bármelyik színpadán, mindig őt érezte az idegen színész maszkjában, úgyszintén Shylockban, nemkülönben Castell-Jaolux kapitányban is, nem beszélve az öreg Tiborczról, Bánk bán komoran igaz parasztjáról. r/alami nagyon szép titkot sejtett ebben, de talán soha el V nem jut megfejtéséig, ha egyszer maga a művész föl nem tárja előtte. Most, amint a lexikon margójegyzetét szem- lélgeti, ezt a jelenetet éli át minden előzményével együtt. Látja közvetlenül az ostrom után a megcsúfolt Nemzeti Színházat, és körülötte a még füstölgő romvárost, Budapestet. A meztelen tűzfalak, üszkös gerendák, malterporos téglahalmok, leszakadt villanyvezetékek, föltépett sínek vigasztalan tömkelegéből itt is, ott is képtelenül rongyos és lesoványodott alakok bukkannak föl. Kísértetek. Némán verődnek csoporttá a felismerhetetlen színészbejáró előtt. A meggyalázott nemzet színházának tagjai. Ki, és hogyan adott hírt nekik? Misztikus rejtély. Még a közelben robbantak az aknák, még halottak hevertek mindenfelé, még koszos volt az ég is, és az üres gyomrok versenyt korogtak a háború lassan távolodó dübörgésével, I de ennek a maréknyi embernek a szemében már a béke lázi izzott, amint hallgatták a szót: — Megnyitjuk a Nemzeti Színházat... A Bánk bánnal nyitjuk meg... Ha valaha, hát Bánk most ünneppé avatja •> megnyitást ...Te leszel Bánk ...te Gertrudisz ... te Melinda ... te Ottó ...te Biberach .. te Petur ...te pedig... a beszélő keze most Bartos Gyula felé mutatott, aki min- x± denkinél soványabban, rongyosabban és sápadtabbar. támaszkodott egy kormos gerendának. — ...te pedig Tiborcz... Bartos Gyula körül forogni kezdett a romvilág. Alakja még jobban meggörnyedt, vánszorogva megindult valamerre, és akik a közelben ácsorogtak, jól hallották, amint rekedten motyogni kezdi szerepét: — Bánk bán ... nagyúr ... jó reggelt... Már Tiborcz volt. Nem színész, nem Bartos Gyula, hanem Bánk bán, a nagy úr komoran igaz, öreg és örök magyar parasztja. P rospero, aki maga is kiéhezve és lerongyolódva, pórusaiban és tüdejében még az óvóhely förtelmesen elhasznált levegőjével a közelben álldogált, akkor sejtett meg valamit A S zakadatlanul formálódik, változik minden ezen a világon. Legtöbbször olyan lassan, hogy észlelni sem lehet, de néha olyan szédületesen nekiiramodik, mintha igazolni akarná azt a képtelenséget, hogy átmenet nélküli ugrást is eltűr a természet. Doktor Prospero, ha szóba került ez a kérdés, mosolyogva legyintett. — Csak a hervadó szépasszonyok erősítgetnek ilyesmit, 5k is csak azon a kegyetlen reggelen, amikor a tükörbe pillantva halálos rémülettel fedezik föl szemük körül a finom szarkalábakat, és összeborzolódott hajukban az ezüstszálakat. P rospero, ha igazán őszinte szemlélője tudott volna lenni önmagának, bevallotta volna> hogy semmiben sem különbözik a hervadó asszonyoktól. Lassan változott meg ő is, és mostani formájában bizony már alig hasonlít ifjúi önmagához. Régebben például megmosolyogta azokat, akiket cédulás embereknek nevezett, mert noteszeikbe, asztali vagy zsebbe való naptáraikba és apró cédulákra jegyeztek föl mindent, nem bízván memóriájukban. Ismerőseik név- és születésnapját, az, új viccek poénjeit, randevúik helyét és időpontját, a temetéseket és esküvőket, a telefonszámokat és sorsjegyeik számát, ö soha semmit föl nem jegyzett, mert úgy vélte, hogy az igazán fontos dolgokat nem felejtheti el az ember, igazán fontos dolog pedig úgyis csak nagyritkán adódik az életben. Ha néha elvétette a randevút, és a megbeszélt helyen, az óbudai zsidótemplom mögött vagy a Filatorigátnál merőben más hölgyet talált, mint akivel találkozni óhajtott, derűs alázattal hajtott fejet a sors ujjmutatása előtt, és a helyszínen talált hölgynek mondta el mindazt a szépet, amit a másik számára fogalmaz- gatott meg útközben. Múltak az idők, és amikor már feltűnően szaporodni kezdtek az ilyen tévedések, valamint ritkulni a randevúk, lassan- lassan ő is rászokott a jegyezgetésre, ami később valóságos hivatala lett, miután vénségében más dolga amúgy sem akadt. Így szokott rá arra is, hogy figyelmesen kiegészítse öreg lexikonjainak adatait. Ha történt valami egyik-másik olyan ismerősével, akinek nevét megtalálta a lexikonban, parányi betűkkel és számokkal följegyezte a keskeny margóra.
