Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

1961. JÚNIUS 18.. VASÁRNAP

rts»

MECTCI

’^Múriap

s

^ Egyre több ember rendetke^ zik fényképező, felvevőgéppel, i A jó felvételek aránya sajnos,

nyertesei

A zsűri négy dijat adott ki

^ nem mutat ilyen növekedést. ^ Az amatőr fotópályázat célja, hogy felihívja a figyelmet a

fényképezés

S úttal a gondosabb, !j több fotomunkára

örömeire, s egy- körültekin- ösztönöz|zon.

| Az OFOTERT és a Pest me

gyei Hírlap Szerkesztősége ^ ezért hirdetett fotópályázatot, i; A beérkezett sok pályamun- ka közül a zsűri négyöt talált ^ érdemesnek arra, hogy kiadja ^ az erre a célra szánt díjakat. 5 Sok próbálkozás bíztató volt, § a beküldött képek közül né- •v hány azonban az átlagos ama- ^ tőr színvonalat sem érte el. ^ Alul exponált és szürke na- í gyításokat is kaptunk. Hadd | tanácsoljuk a fényképezéshez § kevésbé értőknek, hogy ve- gyók igénybe az OFOTÉRT tanáicsadó szolgálatát, s hall- § gassák meg valamelyik ingve- § nes tanfolyamukat —, Ina er§ re egy mód van.

A győztes képek és díjak:

Fotopályázatunk L díjas képe: TRIÖ

(Mazumel László felvétele)

I. díj. Mazumel László, „Trió” Kiev II. fényképezőgép, Budapest, XIV., Gizella út 33/a.

tvfj/ssm/sffssf/ssf/m/rff/rms/rA/ssffWfsfrss/ssssssss/ssfwsssss/-fssf/ssssfss/ss>'

Enyhül a tárolóhelyhiány Kilenc tsz épít hűtőházat

Pest megyében a harmadik ötéves terv végére, közel 1500 hold alma- és körteültetvény fordul termőre. Minthogy a télialma és a körte tárolása eddig sok gondot okozott a közös gazdaságoknak, kilenc ■ termelőszövetkezet hűtőház építését határozta eL A dán- szentmiklási Micsurin, a kis- kunlacházi Petőfi és a csemői Rákóczi termelőszövetkezetben már jövőre elkészül a hűtőház. A délegyházi, a túrái és a törteli termelőszövetkezet hűíőháza 1969-re kerül tető alá. A hűtőházakat a kis- kunlacházi termelőszövetkezetiben már működő 25 adagon áru befogadására alkalmas tároló mintájára építik. Szak- vélemény szerint e hűtőházak beruházási költsége 2—3 év alatt megtérül.

ÚTKERESÉS

Ahogyan a fiatalok látják

Színhely a Szentendrei Betonelemgyár, melynek egyik irodájában öten ülünk a kerek asztal körül: Jeli Ferencné bérelszámoló és Dobos Margit gépírónő, KISZ vezetőségi tagok, Szente János kazánkovács, az ifjúsági tmk-brigád vezetője, Horváth István technikus, valamint az újságíró.

A jelenlevők életkora 20 és 30 év között van. A fiatalság velejárói a frissesség, a na- gyotakarás, a sürgető elégedetlenség — sok dologban szeretnének tehát ők is előrelépni a gyáron belül.

Nézzük, miben?

HORVATH ISTVÁN:

— Iszonyúan elmaradott körülmények között dolgozunk, mint mondjak — 40 évvel ezelőtti technológiával. Van olyan munkásunk, aki kézzel 12 tonna súlyt emel meg naponta. Olyan is van, aki 28—30 kilométert gyalogol a műszak alatt. Ezeket a hihetetlenül hangzó adatokat azért ismerjük pontosan, mert néhány olyan gép beállítását terveztük, amely munkásonként több mint egyórás időmegtakarítást jelentett volna naponta — s ehhez felméréseket kellett végeznünk a mostani helyzetről.

ÚJSÁGÍRÓ:

— Beállították a gépeket?

HORVÁTH ISTVÁN:

— Nem. Túl sokba került volna az egész. A gyár rekonstrukcióját is 9 év óta halogatják. Az is túl sokba kerülne. Még szerencse, hogy mostanában tőlünk is egyre több vidéki fiatal megy vissza a mezőgazdaságba. Így talán

evesebb lehetőség lesz arra, hogy új gépek helyett ismét csak segédmunkásokat állítsanak be, mert az — pillanatnyilag — olcsóbb.

SZENTE JANOS:

— Aztán itt van a szakmunkásképzés. Nekem eredetileg kazánkovács a mesterségem, de értek az esztergáláshoz is, meg a műlaaktossághoz is, így aztán ha . valaki megkérdezi,

I»

H. díj. Gyimcri Sándor, „Aszfaltozó'’ Zorkij VI„ Vác, Március 15. tér 5.

ILI. díj. Tóth Ambrus. Kép- kollekciójáért. FED IV. Gyömírű. Tiszti lakótelep.

IV. díj. Papp Ferenc, „Impresszió” (színes). Kvarz M8 felv. Nagykőrös, Tormás u. 32.

A felsorolt díjakat jövő hétfőtől, június 26-tól vehetik át szerkesztőségünkben, a titkárságén: -iB-5 «<»<« *•’

A beküldött pályamunkák közül közlünk néhány olyan felvételt is, amely nem nyert

hogy mi a szakmám, azt válaszolom, hogy univerzális ko- ! vács vagyok. Vagyunk egy páran ilyenek a brigádon belül. És a munkánk meg is kívánja az embertől, hogy lehetőleg a szomszédos szakmákhoz is értsen. Na, most képzelhető, hogy milyen feszültséget okoz az, amikor látjuk, hogy a betanított munkások átképzése szak- ; munkássá milyen igénytelen módon, alacsony követelményekkel megy.

HORVATH ISTVÁN:

— Az emelőgép-kézelői tanfolyamunkra gondolsz?

SZENTE JANOS:

— Arra is. És általában arra, hogy emberek tömege szerez túl könnyen szakmunkás bizonyítványt — közben meg cérnával mérik a műszaki rajzot. Jól meg tudnak csii nálni néhány műveletet, de a i szomszédos folyamatokban nem ismerik ki magukat, s ; nem képesek átállni a változásokra sem. Mi lesz velük hol- ' nap, ha jön a rekonstrukció?

JELI FERENCNÉ:

— Az élet majd kényszeríteni fogja ezeket a fiatalokat,

• hogy legyenek igényesek ön- magukkal és tanuljanak, ugyanúgy, mint öt évvel ezelőtt, amikor a körülmények a gyárba irányították őket.

HORVATH ISTVÁN:

— Visszatérve a beiskolázás■ ra... Évekig, mint lakatos dolgoztam itt a gyárban. Aztán elkezdték a toborzást az esti technikumba. Megígérték, hogy a vizsgák után a végzettsé■ günknek megfelelő beosztást

■ kapunk. Jelentkeztem én is. Miután végeztem, még sokáig a gép mellett hagytak. Meg■ ! mondom őszintén, bosszantott,

hogy a közvetlen főnökömnek

■ jóval alacsonyabb végzettsége van, mint nekem. (Bár el kell ismernem, hogy az illető rendkívül tehetséges ember.) Már

' el. akartam menni a váilalat- 1 tói, amikor az igazgató behí• vatott magához, és technikusi . beosztásba helyeztek. „íróasz- ’ í tálhoz jutott — tehát végre

■ elégedett” — mondhatják ró- r> lám. És elégedett is vagyok, de ^ nem az íróasztal miatt. Hiszen § néha nagyon hiányzik a mun- 5 kapad. amelyről minden mű- $ szak végén rámnéztek az elké- § szített tárgyak, mintha meg- ^ köszönnék, hogy megcsinálsz tam őket.

| ÚJSÁGÍRÓ:

^ — Az érettségi összeegyez^ tethetetlen a munkapaddal?

| HORVATH ISTVÁN:

^ — Hogy befejezzem a mon^ danivalómat, tehát a techni- kusképzés kritikáját, nézzük

5 meg inkább, mire képezik a $ technikust? Hogy összekötő ^ láncszem legyen a mérnöki ^ iroda és a műhelyek között. ^ Erre szerintem csak a techni- ^ kumi és a szakmai oklevél | együtt tesz alkalmassá. Mert $ a nappal végzett technikus el- ^ méleti szakembernek kevés —, ^de a műhelyekben is ügyetlenül mozog. Néhány évvel ez6 előtt az egyik gyárbeli technikus rámutatott az udvaron a 8 rézhulladékra, és azt mondta, S hogy jó volna egy mágnes,

S mert azzal össze lehetne szed- s

| DOBOS MARGIT:

Í — Rövid 15 perc alatt sike- srült kritikát gyakorolnunk a ^ beiskolázás és gyári beruhá- ^ zások felett. A kör bezá- rult — jól lerántottunk min- | dent.

I ÚJSÁGÍRÓ:

Í — Hogy lehetne megnyitni ^ a kört? Hiszen csak annak van Í joga bírálni, aki tesz is vala- Z mit.

§ SZENTE JÁNOS:

^ — Világos. Az én brigádom

Z tett egyet és mást. Vállaltuk 5 például, hogy minden hónapiban száz százalékig teljesítjük Za normát. Hogy határidőre el- Z végezzük egy váci kazánház Z technológiai szerelését. Hogy ! megnöveljük újításaink szá- (mát. Védnökséget vállaltunk ;a gyáron belüli kazánok felett.

§ ÚJSÁGÍRÓ:

; — Ne haragudjon, de sze5 rintem ezek alapvető dolgok: Súgy vélem, ezért kapják a fi- Szetésüket. Az újítást sem csi- jnálják ingyen.

Bartos Gyula titkából. Olyasfélét, hogy valamiben különbözik mindenki mástól. Mintha ő lett válna az egyetlen, akiben a színpadon Leart, Shylockot és Castel-Jaloux-t, vagy Tiborczot látta, nem pedig Bartost, a színészt. Az életben pedig Bartos Gyulát, az embert, és nem valamelyik szerep,továbbélőjét.

— Nem tagadom, kedvelem a komédiásokat — mondta egyszer egy budai szépasszony szalonjában — jól érzem magamat köztük. Mindig jó mulatság számomra, ha ki tudom találni, hogy a drámai hősnő a való élet legintimebb perceiben melyik szerepét játssza tovább, vagy hogy a hős kit alakít, amikor a Halászbástyán sírig tartó szerelmet esküszik egy bíborpirosra gyulladt parányi fülkagylóba. Többé-kevésbé különben valamennyien komédiások vagyunk, mindenki szerepet játszik, aki él, akár jól játssza, akár rosszul, és a világ nem csak hangulat, amint régi, kedvenc költőnk, Reviczky Gyula panaszolta, hanem díszlet, színpad, kulissza is.

a z bizonyos, hogy Bartos Gyulát valahogy más szemmel ri nézte és látta, mint a többieket. Senkivel olyan elmélyül- ten nem tudott például a kisparasztok meg a zsellérek dolgáról, sorsáról elbeszélgetni, mint vele. Megesett az is, hogy Bimbi terelte figyelmét valami új vagy régi könyvre, regényre, versre, amelyben a magyar paraszt sorsa sír.

a háború után, amint arra alkalom nyílt, Prospero mene- yJ kült Budapestről, abból a városból, amellyel úgy összeforrt, hogy életét másutt elképzelni sem tudta. Most mégis menekülnie kellett, mert oszlásnak indult halottnak hitte. Azt gondolta, hogy soha vagy legalább is nagyon sokáig nem támadhat föl romjaiból. Szegedre esett a választása, az épen maradt városra, ahol már korábban megindult az élet, és ahol egyszer, ifjú korában nagyon szerelmes volt. Lehet, hogy ennek a régi szerelemnek az emléke vonzotta vissza a Tisza partjára, bár jól tudta, hogy az emlékek szépségének egyetlen tartósító szere a távolság. A szegedi kocsmákban már ismét főzték akkor a zamatos halpaprikást, itt a nők a férfinadrág helyett kezdtek visszaszokni a szoknyába, és kaput nyitott a színház is. Hónapokig éldegélt ezek között a békeízű dolgok között Prospero, összebarátkozott a szegedi színészekkel, akik szívesen fogadták maguk közé, hiszen nevét és hírét elég jól ismerték. Néha okos tanácsokat adott a szegedi színházdirektornak, aki muzsikus ember lévén, a próza területén örömmel vette a műsortanácsokat. Ekként némi hivatala keletkezett a Tisza-parti városban.

M

ár 1946-ra fordult a kalendárium, amikor egy csöndes délután felbukkant a szegedi utcákon Bartos Gyula alakja. Különösebben senkinek sem tűnt fel, mert hisz Szeged szülötte lévén, elég gyakori vendég volt pátriájában. Prospero — az akkori divat szabályai szerint — boldogan csókolódzott össze vele a korzó platánjai alatt.

— Hazajöttem ... végleg — mondta csöndesen Bimbi. Némán ballagtak egy darabig, majd a sarkon megálltak. Bartos Gyula elgondolkozva lökdösött görcsös botjával egy lehullott platánlevelet az aszfalton.

— Elég volt... Vége ... — motyogta. — Lejárt az időm. öreg vagyok, már nem kellek... Igazuk is van. Hiszen az idén negyven éve, hogy elszegődtem, 1906-ban, a Nemzetihez. Talán jubilálhatnának is, ha akarnának. Voltaképpen jubilálnak, csak kicsit furcsán. Éppen az évfordulóra tűzték ki a Lear királyt. Olyan izgatottan készültem rá, mint amikor először kaptam meg ezt a szerepet. Aztán megtudtam, hogy más lesz Lear, nem én. Megértettem a jelbeszédet. Hazajöttem... nincs tovább...

SZENTE JÁNOS:

— Tévéd. Azzal kezdtük a

beszélgetést, hogy nagyon elmaradott körülmények között dolgozunk. így aztán egyáltalán nem törvényszerű a száz százalék teljesítése: legtöbbször nyugodtan kimenthetnénk magunkat az anyaghiánnyal, vagy a munkarend felborulásával. A száz százalék elérése nálunk azt jelenti, hogy bármikor bent kell maradni túlórára. Tegnap például reggeltől éjfélig dolgoztunk egy szerelésen. Igaz, a túlórapénzt megkapjuk — de őszintén szólva, nekünk ez nem nagy üzlet, mert a környéken annyi maszekmunkát találunk, ameny- nyít akarunk. Aztán itt van a váci kazánház technológiai szerelése. Hogy kötelességünk határidőre megcsinálni? De hiszen a fővállalkozó már negyedszer módosítja a határidőt — gyárthatnánk mi is a papírt, hogy mivel a területet nem adták át időben, sajnálattal közöljük stb

__ Szóval gond

olhatnánk, hogy nekünk mindegy. De nekünk nem mindegy — épp erről van szó: hogy másoknak se legyen mindegy! A gyári kazánokat csak akkor kellene megvizsgálnunk, amikor szólnak, hogy rossz: ez azzal járna, hogy a javítás idejéig megáll az élet. Ha viszont védnökséget vállalunk, akkor mindezt megelőzzük. Vagy vegyük az újításokat: azt hiszi, olyan nagy bolt? Néhány évvel ezelőtt terveztem egy bányaékgyártó gépet. Már több gyárban használják, de még nem sok pénzt hozott nekem. Azért az idén már öt másik újítást adtam be... Az a célunk, hogy a jelenlegi körülmények között a kötelező minimum helyett a maximumot adjuk. S szeretnénk, ha minél többen követnének bennünket ebben az igényességben, szeretnénk, ha ez íratlan törvénnyé válna.

ÚJSÁGÍRÓ:

— Nem adom fel a vitát. Az igényességet szerintem nem kepes mindenkiben megteremteni az öntudat, mert nem miiídenki öntudatos. A száz százalékot egy üzem inkább biztosíthatja ezért a folyamatos anyagszállítással például, mint azzal a feltételezéssel, hogy alkalmazottai jó emberek, és mindig lojálisán fognak viselkedni.

SZENTE JÁNOS:

— Ez a lojalitás, ahogy nevezi, nem öncélú, mert visszatérül abban, hogy normálisabb lesz a kapcsolat az emberek között, hogy szervezettebbé, tehát könnyebbé válik a munka, éS' ez előbb-utóbb visszatérül pénzben is. Például, az én brigádom nemrég általános órabéremelést kapott — személyenként átlag 50 fillért — és ez kapcsolatban van a vállalásainkkal.

DOBOS MARGIT:

— Meg aztán a2 ember minden olyan dologban szíveseit „öntudatos”, vagy „lojális”, amelynek látja az értelmét, ahol érzi a megvalósulás örömét. Az épülő Szentendre-szi- geti úttörő táborhoz a gyár ingyen sódert, betoncsövet, járdalapot adott, és egy hónapon át naponta nyolc fiatal ment el tőlünk oda földet ásni, sódert hányni, betonozni. Pedig egyikünk sem vízi-úttörő. Én például nyolcszor voltam. Klassz dolog tudni most, hogy felépült a tábor, hogy ezt mi csináltuk, hogy ezzel is gazdagabb lett a város, hogy van hová menni nyáron a kis srácoknak!

ÚJSÁGÍRÓ:

— Meggyőztek.

Padányi Anna

Heti 42 órás

csökkentett munkaidővel.

Jó kereseti lehetőséqqel férfi.

heti 48 örás munkaidővel Jó kereseti lehetőséqqel női

segédmunkásokat

felveszünk

PAPÍRIPARI VALLALAT:

Csepel, Duna u. 42.

Jelentkezés a munkaügyi osztályon reggel 8 órától délután 4 óráig.

Telefon: 279 — 620/142 mellék

8

Prospero este elpletykálta a dolgot a színigazgatónak.

— Műsorra tűzöm Leart — szólt a direktor élénken —, ^

Szegednek utóvégre joga van hozzá, hogy méltóképpen jubi- is: látja Bartos Gyulát. :

j színházban hamarosan megkezdődtek a próbák. A színé- i /I. székét ünnepi áhítat kerítette hatalmába. A legnagyobb ÍJ magyar Learnek lesznek a partnerei a legünnepibb alkalom- § bál. |

Bartos Gyula pedig abban a pillanatban, amikor fölkérte ^ 1 a direktor vendégjátékra, lelkének és testének minden atom- ^ jában már Lear királlyá változott. A bemutató előtti nap dél- 8 utánján Prosperóval üldögélt a klub sarkában. Hosszú órákon 8 át beszélt Shakespeare világának erről a talán legtragikusabb 8 * és legfenségesebb alakjáról. Vitába szállt Tolsztojjal, aki nem i! tartotta igazi művésznek Shakespearet, és fércmunkának mi- 1 nősítette Lear királyt. § 1

— Shakespeare legtökéletesebb remekműve Lear — val- ^ j

lotta Prosperónak, aki erre kicsit mosolygott magában, mert ^ j azt hitte, hogy az öreg komédiásból most a hiúság beszél, S; Leart érezvén legparádésabb szerepének. 8 (

— Talán az egyetlen hibátlan alkotása — tette hozzá a §.

színész. i ‘

a ztán elgondolkozott. Később újból megszólalt. ^ c

ztL — Igen, hibátlan remekmű. Éppen ezért döbbentem § i meg valamikor, nagyon régen, amikor fölfedeztem benne egy ^ e nagy hibát. Lear király egyetlen hűséges embere Kent, aki ak- kor is visszaszökik és álruhában mellette marad, amikor ki- 8 i rálya elűzi magától, de nem kap elégtételt. A haldokló Lear 8 i felismeri, és még sem tesz jóvá semmit. Ilyen hibát Shakespe- i i are nem követhetett el. Az a gyanúm, hogy az elmúlt évszá- ^ t zadok során valahogy .kiveszett a szövegkönyvnek ebből a ré- $ ízéből egy rendezői instrukció, de ezt a hiányt soha egyetlen \ rendező, egyetlen színész sem érezte meg. §;

A haldokló Lear ült most a sarokasztalnál, amint mond- ^ 1 ta, játszotta, élte a dráma utolsó jelenetét. ^;

— ... Ki vagy te, szemem nem legjobb ... megmondom ^1 legitt... Mily tompák e szemek!... Nem Kent vagy-e te? \c

Tehát fölismeri az álruhás Kentet, és aztán — nem törté- \ nik semmi. Kent nem kap elégtételt sem Leartől, sem Sha- ^ kespeare-től.

— Évtizedeken át töprengtem ezen, és ma itt, Szegeden, ^'

fogamzott meg bennem az elhatározás, hogy én adok elégté- 8 j telt neki. 8

Prospero másnap este a színház zsúfolt nézőterén ült. És i tanúja volt annak, hogy kap elégtételt Kent a haldokló Lear- § tói. 11

— ... Nem Kent vagy-e te? — fogta meg a haldokló ki- 8 p

rály hűséges embere kezét, majd reszketve az arcához szőri- ^ b tóttá. ia

Prosperón kívül a zsúfolt nézőtéren senkinek sem tűnt fel \ v

ez a finom mozdulat, annyira természetes volt, annyira meg- ^ t felelt a jelenet megrázó hangulatának. ^ n

D

e nem csak Kent kapott elégtételt azon az estén, hanem ^n Bartos Gyula is. Kentnek Lear király, Learnek pedig őfelsége a közönség adott tomboló lelkesedésével elégtételt. §

★ §

— Láttad? — kérdezte az előadás után Bartos Gyula a § r

klubban.

— Láttam — simogatta meg a művész kékeres, öreg keze- |zi fejét megindultan Prospero. §n