Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

1967. JÜNIUS 18., VASÁRNAP mi Mítrn &Urig£ :t Szándékok és tettek közös útján Az SZG Porkohászati Gyára pártszervezetének munkájáról A helyi körülményeket jól Ismerő érti csak igazán a mon­dat jelentőségét. Azt mondja az egyik kommunista munkás, hogy „már nem mindent a fél- négykor induló busz dönt el.” A Szerszám- és Gépelemgyá­rak. Porkohászati Gyárának fémkerámia üzemében beszél­getünk, s az volt a kérdés, mi­ben, hogyan látja a pártszer­vezet munkájának változását? A mondat, amivel válaszolt, jellemző: korábban, néhány éve valóban a félnégykor in­duló buszjárat dominált. Párt­nap, taggyűlés — futottak az emberek, mert indul a busz. Sok volt a formalitás a mun­kában, a vezetésben egyenet­lenség uralkodott, nem sike­rült teljesítem termelési fel­adataikat, s mindez erősen éreztette hatását az emberek, s nemcsak a kommunisták hangulatán. Az alap a kollektivitás Apróságot említ egy másik munkás. A gőzvezetékek föl­újítására az egész gyárat át­fogó társadalmi munkát szer­veztek, s mint mondja, az első három név az igazgatóé, a párttitkáré és a főmérnöké volt a jelentkezők listáján... És ez ismét csak olyan dolog, amit a múltat is ismerő érté­kelhet igazán, amikor ahány vezető, annyifelé ... Dehát hagyjuk a múltat. A párt IX. kongresszusa jelentősen nö­velte a pártszervezeteik fölada­tait, s az első lépés itt a gyár­ban még a kongresszus előtt megtörtént, hogy jobban dol­gozhassanak. A két pártalap- szervezetet összevonták, meg­szűnt a csúcsvezetőség, a hét­tagú pártvezetőségbe három új elvtárs került. A komgresz- szus után, annak anyagait áttanulmányozva, több ízben is baráti-elvtársi eszmecseré­re került sor a pártvezetőség és a gazdasági posztok betöl­tői közötti’'— Még kellett ér­tetnünk -— mondja Tóth. Já­nos elvtárs, a pártszervezet titkára —, s ez nem mindenki esetében volt könnyű, hogy a pártszervezetnek nincsenek külön céljai, hogy azonos sze­keret húzunk, hogy nem ok- vetetlenkednd, hanem segíteni akarunk. Ebben igen jelentős segítséget kaptunk Pálfi elv­társtól, az igazgatótól, aki ma­ga is meggyőződéssel vallja, hogy minden gazdasági vezető egyben pohtikai tényező is... Átgondoltan és szerencsé­sen kezdték a kollektivitás elvének hangoztatásával a munkát: ne a titkár és az igazgató, hanem a gazdasági vezetés és a pártvezetőség, ne csak a titkár, hanem az egész vezetőség ... az elvben természetesnek tűnő fogalmak gyakorlata, annak kialakítása nem ment minden zökkenő nélkül, de — ment. Jogok is vannak Az elmúlt hónapok eredmé­nyei igazolták a pártalapszer­VASÚTÉPÍTŐK A Budapest és Vác közötti vasútvonalat — amely egyike az ország legöregebb pályaszakaszainak — felújítják. A köz­lekedés gyorsítására hézagmentes vágányokat fektetnek le. A munkákhoz nagyteljesítményű gépsort vesznek igénybe. vezetek összevonásának he­lyességét: összefogottabb, cél­tudatosabb lett a munka, a pártvezetőség üléseinek napi­rendjén valóban lényeges kér­dések szerepeltek, a reszort- felelősök munkájának rend­szeressége, a bizalmi hálózat erősítése, s munkájuk számon­kérése mind-mind olyan tény, amely a politikai munka tar­talmát tolta előtérbe, s a for­malitások háttérbe szorultak. Nőtt a részvétel a szabad párt­napokon, taggyűléseken mind ritkább a hiányzó, az évekig gondot okozó tagdíjfizetés megszűnt gond lenni, s immár kilenc hónapja nemcsak a ha­vi termelési terveket, hanem a dekádterveket is teljesítik, ilyen pedig hosszú évek óta nem volt! Mindez Összességé­ben fordított a hangulaton, a közömbös vagy keserű em­berek egy része — mert azért csodák nincsenek — ma már az érdeklődők, sőt a tevéke­nyek között található. A beszélgetések egy-egy mondata is sok mindent meg­magyaráz. Van, aki a termelési osztály erőskezű vezetésének megteremtését említi, mások arról beszélnek, hogy a fő­mérnök, Nagy József elvtárs pártba való fölvétele néhány hónappal ezelőtt ma már érez­hetően kisugárzik beosztottjai szemléletére is, s azt is jel­lemzőként említik,, hogy a nemrég befejeződött pártokta­tási évben volt olyan szemi­nárium, ahol tizennyolc fővel kezdtek és — huszonhárom­mal végezték... — A válto­zásokban jelentős szerepet ját­szott az is — mondja Kerekes József elvtárs, a pártvezetőség tagja —, hogy a pártszerve­zet tudtára adta mindenkinek, hogy nemcsak föladatai, ha­nem jogai is vannak, hogy nemcsak kérhet, hanem köve­telhet is. Mert utóbbiakkal, a jogokkal, a határozott köve­telményekkel szemben nem­csak értetlenség nyilvánul meg, hanem — ellenállás is. Nincs nála fontosabb A nehéz munkakörülmé­nyek, a sokféle emberi problé­ma és gond, a vézetőik egyné- melyikének — ahogy ezt meg­fogalmazták — „nem meggyő­ző, hanem maga alá gyűrő” stí- usa, az olyasmi, hogy pél- iául a bányaszerszám üzemet .idegenlégiónak” nevezték el a , iolgozok, mert olyan volt ott! i helyzet, mind-mind mégha- $ ározó tényező a pártszervezet S is a pártvezetőség munkájá- $ >an. — Nincs fontosabb, mint $ íz ember — mondja Tóth elv- ; árs —, s ez a közhelynek tű- $ lő mondat nagyon is fontos $ öltést kap napról-napra. A 5 lártvezetőség több kérdésben $ s „megkötötte” magát, kije- $ entve, hogy nem járul hozzá \ olyasmihez, aminél az érintett 5 ;mberek érdekeit, körűimé- \ igeit figyelmen kívül hagyták. \ tolt, s olykor még ma is van § _________________________ ell enállás nézeteinkkel szem­ben, mert akadnak, akik fölös­leges dolognak tartják az ilyesmit, ám a tények mellet­tünk szólnak. Ma már nem j idegenlégió a bányaszerszám üzem, kezdünk becsületet sze­rezni a brigádmozgalomnak — mert presztízsféltésből vol­tak üzemvezetők, művezetők, akik nehezen viselték el, hogy nem mindent ők találtak ki, oldottak meg —, lenyeseget­tük a formális vonásait, eré­lyesen fölszámol túli az intri- kálást, aminek itt elég mély hagyományai voltak, s mindezt úgy — s talán éppen ezért si­került —, hogy szemtől-szem- be tárgyaltunk. A pártvezetőség harmadik tagja, akivel Tóth és Kerekes elvtársak mellett beszéltem,' Keresztes József elvtárs pedig azt mondja: — Bizonyos érte­lemben most az egyenlőtlen fejlődés állapotában vagyunk. A fémkerámia üzemben pél­dául sikerült Olyan légkört ki­alakítani, ami a többi üzem számára követendő lehet. Si­került elérni, hogy fennakadás esetén ne érjék be az emberek a mérgelődéssel, hanem a fönnakadásért felelőst keres­sék meg — Nem bizonyult rossz módszernek! Volt elv­társunk, B. Mihály, aki hibá­zott. Büntetést kapott érte, s ahová került, ott jóvátette, ki­válóan dolgozott. Nem hall­gattunk róla. Ezek eredmé­nyek, de — nem látunk sem­mit rózsaszínben. Sok ember van, akit a kötelességére is fi­gyelmeztetni kell. Nem egy vezetőt még arra is, hogy kö­szönni illik, visszaköszönni... Esküdt József főtechnológus pártonkívüli, de példásan fog­lalkozik a területéhez tartozó emberekkel, s van olyan veze­tő, aki párttag, de rimánkod- ni kell néki, hogy próbáljon emberként is közelebb kerülni beosztottjaihoz, ne csak „veze­tő” legyen... Az energia átalakul A sok-sok, aprónak tűnő ügybe fektetett energia össze- geződve átalakul: jelentős változások mozgatója lesz. A munka szervezettségét ja- ; vította, hogy a pártszervezet j szorgalmazására tisztázottak , lettek a hatáskörök. Nemcsak < i beszámoltatják az egyes terű- ‘ ' letek vezetőit, hanem maga a : pártszervezet is vizsgál — ak­tivistái bevonásával — lénye- : ges kérdéseket. A gyakorlat­ban következetesen alkalma- j zott elvvé tették, hogy a párt- j szervezet csak akkor szóljon, 1 ha van mondanivalója, ha j hozzátesz valamit az ügyhöz. | Fölhagytak formalitásokkal, j az „illik” szemlélettel, rend- ; szeresen segítségül hívják a j bizalmiakat — közöttük olyan jól dolgozókat, mint Hosszú . András, Konth Ferenc elv­társak —, fölléptek a műsza- ! kiak egy részénél tapasztalható j politikamentesség ellen, bele­szóltak, mégpedig lényeges mértékben a műszaki fejlesz­tés koncepcióinak kialakításá­ba, azaz ott vannak mindé- j nütt, ahol ott kell lennie a 1 kommunistáknak, a pártszer- j vezetnek. Az elért eredmények ked- I vező hatása már ma mérhe­tő a gyárban, a légkör, a szel­lem változásaiban, a taggyű­lések tartalmasságában, s ahogy Kerekes elvtárs mond­ja, mindezeknél csak egy va­lami több: ami feladatként rá­juk vár. — A pártmunka új útjait, módszereit próbálgat­juk — fogalmaz lassú szóval —, a kongresszus útmutatásait fölhasználva, a gazdaságirá­nyítási rendszer reformja kö­vetkeztében előálló változá­sokat számításba véve. Nehéz például ma még elvi kérdések- j rőí, a nagy politika kérdé- I seiről jól szót érteni, mert dolgozóink egy része „egysze­rű ember vagyok, nem értek : ilyesmihez” alapon vélekedik. I Gond, mint ahogy az is gond, | hogy javítani kell nődolgozó- 1 ink helyzetén, a délutános mű­szakok munkafegyelmén, 5 így tovább. A lényeg mégis az, hogy szándékok és tettek közös útra jutottak a gyárban, mert ez az alap a holnaphoz ... Igen, már nem mindent a fél négykor induló busz dönt el — ahogy a bevezetőben em­lített munkás igen találóan megfogalmazta. Rájöttek, hogy a „busz”, akárcsak min­den más, az emberhez, aiz em­ber akaratához igazodik... Mészáros Ottó Alk.J gazdaságok! Termelőszövetkezetek! FIGYELEM! Már most szerezzék be keveréktakarmányok vetéséhez szükséges • SZÖSZÖSBOKKÖNY • PANNONBQKKÖNY • ŐSZI BORSÓ vetőmag va kát A vasúti vagonokról leengedik az úgynevezett vendégvá- ' gúnyok közé a végleges sínpárt. (MTI Fotó — Kácsor László felv.) Megyei tanácselnökök értekezlete a Parlamentben tenntartasanaK, muKoűeseneá számos kérdésében. A végre­hajtó. bizottságok ellenőrzik, majdi^liogy fferülatükön helye­sen es hiánytalanul érvénye­sülnek-e művelődéspolitikánk elvei, országos céljai, figye­lembe véve a helyi adottságo­kat. Lényegében tehát közvet­lenül felelnek az iskolák ok­tató-nevelő munkájáért, s megnőnek a népműveléssel, a filmforgalmazással, a színhá­zakkal kapcsolatos feladataik is. llku Pál referátumát vita követte, majd dr. Dallas Fe­renc zárszavával ért véget a tanácskozás. A Parlamentben dr. Dallos 'erencnek, a Minisztertanács inácsszervek osztálya vezető­inek elnökletével értekezle- it tartottak a megyei, a fó- árosi és a megyei jogú várö- i tanácsok végrehajtó biZott- ágainak elnökei. llku Pál, művelődésügyi úniszter, az MSZMP Politi- ai Bizottságának póttagja, itaindító referátumában angsúlyozta, hogy a gazda- íglrányítás új rendszerében ült ural is kérdésekben is íegnő a tanácsok hatásköre s felelőssége. Az elfogadott Ivek szellemében a megyei ta- ácsok döntenek például a kü- inböző oktatási intézmények .Emléke útmutatás H a élne, ma lenne 85 éves a férfi, akinek nevét egé­szen rendkívüli körülmények közepette tanulta meg a világ. Akkor 1933-at írtunk és Georgi Dimitrov a német fasiszták lipcsei vérbírósága előtt állt A vád: bűnrészesség a Reichstag felgyújtásában. A gyújtogatás — ez történelmi tény — közönséges provoká­ció, maguknak a náciknak a műve volt, akik a Reichstag felgyújtásának ürügyén csap­tak le a kommunistákra, a ha­ladó emberekre. A lipcsei per azonban visszájára fordult: Dimitrov logikus okfejtése nyomán a vád összeomlott, s a bíróság Dimitrovot kényte­len volt felmenteni!... A nagy nemzetközi visszhangot keltett per egyik legdrámaibb mozza­nata az volt, amikor Dimitrov, a vádlott szópárbajt vívott Gö- ringgel, a hatalma teljében pompázó náci hatalmassággal, s amikor az kivezettette a te­remből, odavágta Göringnek: „ön nyilván fél a kérdéseim­től, miniszterelnök úr!...” E z a kérdés, évekkel Di­mitrov halála után, némi­leg módosulva — ma is ott re­zeg a levegőben. Csak a cím­zett más. Nyugat-Németország- ban ugyanis az essem televí­zió idén februárban doku­mentumműsort sugárzott a Reichstag égéséről és a lipcsei perről. A világsajtó Bonnba íkkreditált tudósítói felhábo­rodással számoltak be arról, hogy a nyugatnémet televíziós film az események ismerteté­sének ürügyén meghamisítot­ta a történelmet és a nácik ál­tal kiagyalt lipcsei pert ho­vatovább egy jogállam tel­jesen szabályos eljárásának tüntette feL Jellegzetes mó­don, Nyugat-Németországban — amelynek mai vezetői ál­talában zokon veszik, ha álla­mukkal kapcsolatban re- vansizmusról és újfasizmusról beszélünk — a televíziós, úgy­nevezett dokumentumfilmben a lipcsei per náci tisztviselői igen széles nyilvánosságot kaptak, — Dimitrov válaszait azonban javarészt elhagyták... P edig — vagy tán épp azért, mert — nem akár­milyen válaszok voltak azok!... S itt nem csupán a Göringgel folytatott szócsa­tára gondolunk. Hanem e rendkívüli emberi tett mel­lett arra, hogy Dimitrov, aki letartóztatása pillanatában a Komintern egyik vezetőjeként illegalitásban dolgozott, a vád­lottak padjáról, a nemzetközi helyzet valóban mélyenszántó elemzése alapján kifejtette az antifasiszta harc és összefogás alapelveit. Ezekből pedig nem csupán a Kommunista Inter- nacionálé emlékezetes 1935-ös kongresszusa merített, amikor kidolgozta a fasisztaellenes néofront oolitikáiát. A dimit­Georgi Dimitrov a bolgár for­radalmi marxista párt egyik alapítója volt. 1923-ban részi vett Bulgáriában a történelem első antifasiszta felkelésében, amelynek leverése után emig­rációba kényszerült. (Távolié^ tóben két ízben is halálra ítél­ték.) Csaknem egy évtizedig dolgozott illegálisan Auszt­riában, Németországban és más európai országokban — egészen berlini letartóztatá­sáig, a lipcsei perig. A per után, a nemzetközi közvéle­mény, elsősorban a Szovjet­unió közbenjárására, a nácik kénytelenek voltak kiengedni börtönéből. Ezt követően 1943- ig a Komintern főtitkáraként működött. Közben — mint ha­zájának igaz fia — 1942-bea részt vett a bolgár hazafias front megszervezésében, majd egyik irányítója volt az 1944. évi győztes felkelésnek. Bul­gária felszabadulása után a Bolgár Kommunista Párt fő­titkáraként és a miniszterta­nács elnökeként munkálkodott az új, szocialista Bulgária fel­építésén, egészen 1949-ben be­következett haláláig. D imitrov a kommunista for­radalmár példaképe volt. A tömegekért és a tömegekkel — a történelem formálóival — együtt harcolt a fasizmus ellen, az új társadalomért. Örökségét a szocialista Bulgá­ria népével együtt híven őrzi az egész haladó emberiség, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom. Emléke példa és útmutatás a jelen küzdelmeiben is. S. P. Dimitrov a lipcsei tárgyalásod rovi elvek hatnak napjainkban is, amikor szerte a világon a munkásmozgalom egységéről, íz összes antiimperialista ;rők összefogáséról van szó. A zokban a drámai hetek­ben, amikor fasiszta bírái ;Iőtt állt, Dimitrov már túl járt tz emberélet útjának felén. Helytállása, hősiessége nem a nllanat véletlene volt: szerves ölytatása addigi életútjának.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents