Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-14 / 138. szám

1987. JÜNItTS 14., SZERDA meat MECYKI KJCírltm s Tehenészek két műszakban Úttörő munka a Monori Állami Gazdaság gombai üzemegységében A megye térképén kis pont jelzi: Felsőfarkasdmajor. Tá­vol a világ zajától, a mendei, gombai dombok egyik szelíd völgyében, régi uradalmi épü­letek, düledező cselédházak Ez képezi a majort. Pár évvel ezelőtt a Monori Állami Gaz­daság kapta meg a gombai termelőszövetkezettől. Helye­sebben, cseréltek földet,-föl­dért. Az épületek nem nagy értéket képviselnek, olyany- nyira nem, hogy lassan meg is szűnik a major. Az állami gazdaságnak ko­moly célja volt a major körül elterülő földekkel. Ennek kö­zepébe, a majortól néhány- száz méternyire a domb tete­jére tervezték felépíteni mo­dern tehenészetüket. A terv­ből valóság lett, tavaly ta­vasszal adták át rendeltetésé­nek a telepet. Azóta úgy sze­repel a köztudatban, hogy „gombai üzemegység”. Bár a terület maradt a régi helyén, ma már nem olyan isten háta mögötti hely ez a gombai üzemegység. Köves utat vezet­tek ide, s a szakemberek szá­zai veszik a fáradságot, hogy lássanak, halljanak, a szarvas­marhatenyésztés. a munka- szervezés új módszereiről. Bel­földiek és külföldiek egyaránt, tapasztalatokkal gazdagodva távoznak innét. A szakember számára, való­ságos „egyetem” ez az egy négyzetkilométernél is kisebb terület. Az állattenyésztés új útjain járnak itt. Az tudja ezt igazán értékelni, aki tudja, hogy a szarvasmarhatenyész­tésben olyan erősek a hagyo­mányok, hogy a nagyüzemi gazdálkodás körülményei kö­zött is alig-alig sikerült vala­mit is előrehaladni. Parkkal övezett istállók Már az üzemegység külső képe is különbözik a régitől, a hagyományostól. Messziről csillognak a pala tetős épüle­tek, messzire virítanak a fe­hér falak. Az üzemegységet drótkerítés veszi körül, kizár­va minden nemkívánatos lá­togatót. Az állategészségügy alapvető követelménye ez. Ihász László telepvezető azonban készségesen mutatja be a hivatalos vendégeknek a telepet, öt, 108 férőhelyes is­tálló sorakozik szépen egymás mellett. Földre nem lehet lép­ni, bitumenes út köti össze az istállókat, épületeket, a közöt­tük levő terület parkírozva van, virág, fa, zöld. Kiegészí­tő épületek: a 44 férőhelyes el­lető, a borjúnevelő, az utóne­velő, a tejház, a központi ta- karmányos, a szociális épület, valamint az iroda és a szolgá­lati lakások. Szenny, bűz se­hol. Itt ismeretlen a tehené­szetekre ma még annyira jel­lemző szúrós ammóniák „il­lat”. Ugyanígy feltűnik a láto­gatónak, hogy alig-alig talál­kozik emberrel. A bitumenes utakon néha tűnik csak fel egy-egy halk zümmögésű trak­tor, amint zölddel, vagy szé­nával utánfutóján a központi takarmányosba, vagy éppen a hideglevegős szénaszárítóval felszerelt szérűre igyekszik. Ez az, amit lát a szemlélő. Ter­mészetesen hozzátartozik eh­hez, a sok-sok fénylőszőrű te­hén, borjú, növendék. Ezekért van itt minden. Vagy talán mégsem? A feladat: tejtermelés Ihász László szakszerűen tá­jékoztat a telep munkájáról, eredményeiről. 540 tehén és 296 borjú számára van itt fé­rőhely. Egyelőre azonban 316 I tehenük és 282 borjuk van. | 1968 végére telnek csak meg az istállók, mert amint mond- ! ja, idegenből nem hoznak I egyetlen állatot sem. Nem ! teszik ki magukat annak a ve- I szélynek, hogy behurcolják a I tbc-t vagy a brucellózist. | Ezektől a betegségektől men­tes itt minden állat, erre a sa­ját állatorvos vigyáz. Az üzemegység feladata a tejtermelés. A fejési és is­tállóátlagok még nem érték el a kívánt szintet ugyan, de ennek az a magyarázata, hogy az állománynak nagyobb ré­sze fiatal, előhasi üsző. Tavaly . egy-egy tehén átlagosán 2750 liter tejet adott, az idei terv 2900 liter. Az itteni állomány azonban sóikkal többre képes, csak idő «611 hozzá. A szakemberek pedig nem tü­relmetlenek. Mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságek és vállalatok! Nagyüzemi munkaszervezés Amilyen modem a telep, ugyanolyan újszerű a munka- szervezés is. A tehenészetben a ketté® műszaknak nincs ha­gyománya, sőt szakirodalma sincs. Amióta szarvasmarhát tenyésztenek, az a szokás, hogy a tehenész 2—3 órakor kel, el­látja, kifeji a gondjaira bí­zott állatokat. Nappal tesz, vesz, pihen, estefelé újra kez­dődik minden elölről, késő es­tig. Tehenószdinasztáák nőt­tek fel, lemondva szabadság­ról, emberi körülményekről. Ebben az üzemegység ben sza­kítottak a hagyományokkal. Nem kis gondot jelentett ez a szakembereknek, akik kidol­gozták a munkarendet. Milyen nehézségekkel áll­tak szemben? Először is a hagyományok­kal. Alig-alig kaptak tehe­nészt Egyszerűen nem hitték el, hogy kettős műszakban is lehet ezt a munkát csinálni. Ha pedig igen, akkor a jö­vedelem lesz kevés. 1800 fo­rint havi átlagkeresetet bizto­sított a gazdaság vezetősége a kezdőknek, így sikerült a bizalmatlanságot eloszlatni. Az átlagkereset ennél sokkal magasabb — 2400 forint körül van. Egyszer sem került sor a „biztosított” fizetésre.. Nem kisebb feladatot jelentett úgy megszervezni a munkát, hogy a hagyományoshoz képest, ne emelkedjen a gondozói lét­szám, sőt, csökkenjen. Ezt is sikerült megvalósítani. Egy 108 férőhelyes istállóban egy műszakban két gondozó tel­jesít szolgálatot. Az első mű-! szak hajnali fél 4-től, déli fél egyig tart. A délutánosok ek­kor kezdenek, és este kilenc­kor fejezik be a munkát. Egy műszakban, egy emberre tehát 54 szarvasmarha gondozása, fejése jut. A hagyományos munkaszervezés mellett 12— 16 szarvasmarhát gondoz egy- egy dolgozó. Vigyázni kellett arra is, hogy az üzemszerű termelés mellett „ne vesszen el” az állat. Biztosítani azt, hogy figyelemmel kísérjék a dolgozók az állatokat, magu­kénak tekintsék azokat. Ezt úgy biztosították, hogy meg­tartották a régi zug-rendszert. Egy-egy gondozó 27 — tehát egy stand — állatért külön fe­lel. Középpontban az ember * S * * * * * II A dolgozók többsége a bu­dapesti üzemet cserélte fel a tehenészkedéssel. A régi, a hagyományos munkarendhez szokott tehenészek többsége, nem tudott áttérni a mostani­ra. Az ütemes munkához szo­kott üzemi munkások azonban minden nehézség nélkül bele­illeszkedtek a kialakított mun­karendbe. A környéken jak­nak, autó hozza, viszi őket. Kevesebbet utazgatnak, mint amikor a fővárosba járlak, s ami a lényeg, nem 1400— 1600-ért, hanem 2200—2400-ért. S ez lényeges különbség. Említettük., hogy itt min­den az állatokért van. Lát­szólag! A termelés, a munka körülményeit ismerve, azon­ban azt kell mondani, hogy az ember áll a középpontban. Az embert szolgálja az ész­szerű időbeosztás, a nagyfokú gépesítés. A takarmányelőké­szítés, adagolás, trágyázás, fe- jés gépesítve van. Nincs ne­héz, erőt igénylő fizikai mun­ka. Inkább szakértelemre van szükség — ezt pedig szak­munkásképző tanfolyamokon sajátítják el. Fekete-fehér öl­tözőt. zuhanyozót létesítették, üzemi konyha van. Tervezik, hogy klubhelyiséget is építe­nek. A Monori Állami Gazdaság gombai üzemegységében elér­tek oda, ahová a szarvasmar­hatenyésztésben a termelő- szövetkezetek igyekeznek: a korszerű, nagyüzemi körül­ményekhez, ahol üzemszerű a termelés, kulturáltak a mun­kakörülmények, magasak a termelési szintek és olcsó a termelés. Dicséret illeti az itteni szakembereket és dolgo­zókat az úttörő munkáért. Mihók Sándor Készülődés a kiállításra Pest megye négy termelőszövetkezetében az állatbíráló bizottság elsőként elbírálta azo­kat a szarvasmarhákat, amelyekkel a szövetkezetek részt kívánnak venni az idei mezőgaz­dasági kiállításon. A másodfokú bírálat során a Pest megyei Állattenyésztési Felügyelőség és a helyi szakemberek javaslata után az Országos Bíráló Bizottság döntése következik, hogy a javasolt tenyészállatok közül melyek szerepelnek majd az augusztus 25-én nyíló me­zőgazdasági kiállításon. Munkában a bíráló bizottság a ceglédi Vörös Csillag Tsz tehenészetében. A képen: bírál­ják a 75-ös Anna nevű II. osztályú tehenet. A 85 pontszámú tehén öt laktációjában 23 683 kiló tejet adott 921,6 kilogramm tejzsírral. (MTI Foto — Bereth Ferenc felv.) Aszfaltszalag a hegyek között Útépítés megyeszerte Határidő: az idegenforgalmi főidény Az útépítők állják szavu­kat: az idegenforgalmi főidény kezdetére rendbehozzák a té­len megrongálódott útvonala­kat, s a kijelölt szakaszokon befejezik a korszerűsítést. A Budapest—Dobogókő kö­zötti út felújítására az idén 30 millió forintot fordítanak. A Pomáz—Pilisszeníkereszt közötti szakaszt a nyári idény­re rendbehozzák, Pilisszentke- reszt—Dobogókő között az út­korszerűsítést az év végére fejezik be, de a kissé megron­gálódott burkolatra ezen a szakaszon is aszfaltszőnyeget terítettek, így a nyáron nem lesz fennakadás a forgalom­ban. Visegrád—Esztergom kö­zött már korszerűsített úton haladhatnak a járművek, s Vác és Nagymaros között is befejezték az útfelújítást. A 2-es számú, budapest—vác— balassagyarmati főközleke­dési út Újpest és Dunakeszi közötti szakaszán, ahol már járhatnak a járművek, az át­építést júliusban teljesen be­fejezik. Felújítják a 70-es, Buda­pest—Érd—Martonvásár kö­zötti utat is, és ezen is közle­kedhetnek a járművek. A 3-as miskolci úton Aszód—Hatvan között mun­kálkodnak az útépítők, a for­galomterelésre javasolt útvo­nal: Gödöllő—Valkó—Hatvan. Ezt az utat a teherautók már­is használják. • DT 54-ES • SZ 100-AS LÁNCTALPAS erőgépek motorcserés főjavítását RÖVID ÁTFUTÁSI IDŐRE (igény esetén cseregépes rendszerben és a megrendelő terhére a gépek be- és visszaszállítását is) VÁLLALJUK ÁMGÁ, Cegléd, Külső Kátai űt FELÚJÍTJUK t MEGJAVÍTJUK* Használt értékes bútorait az ÓCSAI, bognár- és kádármunkát vállalunk a GYOM műhelyünkben Dabasi Járási Javító és Szolgáltató Ktsz Kópé bácsi portréja F élhónaponként uj és uj tablók cserélnek helyet az előzőekkel a Csepel Autó­gyár művelődési házának fo­lyosóján. Kis kamarakiállítá­sok ezek, szórakoztatják, okít­ják az ott megforduló vendé­geket. Most művészi gyermekraj­zok megtekintésére invitálják a látogatókat. Nem is annyira rajzok, többségükben aquarel- lek, tempera- és pasztell­képek. M eglepett, hogy mennyire frissítő élményt nyújta­nak. Valamennyi több, egy­szerű gyermeki szintű pró­bálkozásnál, egyéniségekkel áll szemközt az ember. És mindegyik más-más egyéni­ség. Meghatóan könnyedek, bátrak. Ha kell. nem retten­nek vissza a kockafejek, a gombszemek, a „mancsok" és a pókhasak odapingálásától. Mégis bűbájosak és feleme- lőek. Ez az, amit mi, felnőt­tek, már nem tudnánk, ha ugyan valaha is tudtuk. II eiben rejtőzik ez a hatás? irt Elsősorban a felelősségtől még mentes spontaneitásban keresem e képek sikerét. A kis művészek zöme 6—12 éves. Egyetlen 16 éves gydrek szerepel a tárlaton, s meg­hökkentő: keze munkája a sematizmus vaskos jegyeit hordozza, meglepően unal­masnak hat a szellemes kör­nyezetben. Mindez lehet vé­letlen, de az is eszembe jut, hogy milyen sokat unatkoz­tam a felnőttek tárlatain. S az a gyanúm, hogy ez a tény ta­nulságokat rejteget. Igaz ugyan, hogy a komoly, elmé­lyült figyelem, a i mélyen szántó gyötrelem sokkal mé­lyebbre visz a szó tartalmi és emberi értelmében. Na, de, akinek nem megy ez a ko­molyság, nem ízlik a gyötrő­dés, viszont már ilyen köny- nyü kezű, játékos kedvű gye­rek se tud lenni...? És hány ilyen van! a tárlaton szereplő nevek ztl közül Luzsicza Ágnesé a legismertebb. Tizenkét éves, s meglepő intelligenciát sugall­nak képei: egyszerű, eltalált színharmóniák, rafinált, szel­lemes vonalvezetés. Már a cí­me is: Hölgyek a XIX. szá­zadból — a felnőttekre jel­lemző történeti érdeklődésre utal. A kiállított képek témái gyerekekhez illően, elsősorban maguk a gyerekek. De szíve­sen festenek tájakat, házakat is. / tt ácsorog két rémült fic­kó, a 12 éves Sarlós Júlia képén. A gyermekkorral járó örökös rossztevések örökös bűntudatát hordozzák arcukon. Telitalálat, még, ha nem is tudatos. Dezső Zsigmond, aki mindössze ötéves, szemüveges férfi portréját festette meg. Hosszú nyakú, kócos fejű, nyakkendős kópé néz ránk, fülig érő szemüvege mögé menekítve tekintélye romjait. A nyolcéves Madarász Ildikó meglepő térérzékkel kompo­nálta meg színekből, vonalak­ból egy építkezés látványát. Magabiztosan, nagyvonalúan teremtette meg a kép szerke­zetét. Weinträger Éva Szüle­tésnap címif képéről egy kis­lány tekint ránk. Nagy igaz­ságtalanságok rejtőzhetnek a kis művész kilenc éve mögött: a kislány girbe-gurba orra mérhetetlen bánatot terít az arcára, s az asztal is, amely mellett ül, megejtően bánatos- lila. Csak színekből, .foltok­ból építi fel alakját, s a szoba- belsőt. Az ötéves Dezső Tibor akkora rémületet rajzolt Arc­képére, hogy szinte kicsordul a kép keretei közül. S nézzük csak, hol rejtőzik a hatás tit­ka. Mindenekelőtt a hatalma­san lefelé görbülő szájban. De még valamiben, s ez a fonto­sabb, mert az előző csak köz­hely. A szemekben ül az igazi rémület. A szemgolyó fehérét feketére festette, s a pupilla lett fehér. Nagy üresség ásít a szemek mélyéről, ez sugall­ja az igazi rémületet. Ez az a fogás, amihez már művészi invenció kell. jralamcnnyi kép megérde­r meine az elemzést, mind­egyik mögött ígéret, tehetség rejtőzik. S ha nem is gondo­lunk a még messze várakozó beteljesülésre, üdítő, értékes perceket kapunk ezektől a ké­pektől. Dozvald János

Next

/
Thumbnails
Contents