Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-14 / 138. szám

"^Mil-Sap 1967. JŰNIUS 14., SZERDA Az Állami Népi Együttes Svájcba repült A Magyar Állami Népi Együttes 100 tagú társulata a Ferihegyi repülőtérről a MA­LÉV különgépével Svájcba utazott. Az együttes hat nap alatt négy városban lép fel. A Balaton, a hínár és a fehér amur A Balaton-part fejlesztésére fordított egyre nagyobb össze­geknek Inég mindig csak kis hányadát költjük magára a tóra, mint földrajzi és bioló­giai egységre. A 100 esztendővel ezelőtt KÖNYVESPOLC Pilecki : Ikarosznál bölcsebben... A Zrínyi Katonai Kiadó hangulatos című új könyve (Szymon Pilecki: Ikarosznál bölcsebben, 1967.) nemcsak a technika iránt érdeklődők, hanem korunk aktuális kérdé­seivel foglalkozók számára is érdekes olvasmányt ígér. Ma, amikor az űrkutatás és a re­pülés is — nyugodtan mond­hatjuk — az általános figye­lem középpontjába került, sokak által csak kevéssé is­mert kérdéskomplexummal ismerteti meg az olvasót Pi­lecki könyve. A korszerű re­pülőgépeknél, különösen a hangsebességet gyakran több­szörösen meghaladó sebességű légi járműveknél kimagasló szerepet játszik a repülés biz­tonságosságának kérdése, hi­szen. a nagy magasságban, nagy sebességgel haladó gé­pek, s mindenekelőtt az űrha­jók kényszerelhagyásának biztonságos megoldása egyik előfeltétele a korszerű repülés továbbfejlesztésének. Megismerkedhetünk a túl­nyomásos kabinokkal és ru­hákkal, az oxigénlégző-készü- lékekkel s a hűtési és a fűté­si eljárásokkal, tehát azokkal a berendezésekkel, amelyek segítségével biztosítják a sze­mélyzet és az utasok életéhez és munkájához szükséges fel­tételeket. Tárgyalja a szerző a kény­szerleszállás egyes változatait, a mentőmellényeket és csó­nakokat, a katapultálás kü­lönböző módozatait. Kiderül a a könyvből, hogy ez a sokak által viszonylag egyszerűnek tartott mentési mód milyen felkészülést, pontosságot és gyors elhatározást igényel. A szerző ezután a hang se­bességénél gyorsabb repülőgé­pek üléseit, mentőberendezé­seit vizsgálja. Elsőnek bemu­tatja a leválasztható fülkét és az osztott kabinokat, majd az ejtőernyők yáziatos, de érde­kes ismertetése után az űrha­józással kapcsolatos mentési problémákat tárgyalja. Ho­gyan reagál az ember a telje­sen új és megváltozott életkö­rülményekre? Milyen érzés és okoz-e elváltozásokat a súly­talanság? Hogyan és mivel táplálkoznak az űrhajósok? Mi a kozmikus sugárzás? — mindezekre a kérdésekre felel a szerző, s hadd tegyük hozzá: könyvének egyik legnagyobb érdeme éppen az, hogy az ilyen, még a tudomány szá­mára problematikus technikai és élettani kérdésekre is tu­dományos színvonalon, ugyan­akkor közérthető módon ké­pes válaszolni. Végezetül az amerikai és a szovjet űrhajók különböző tí­pusaival, valamint azok men­tőberendezéseivel ismerked­hetünk meg. A szerző Glenn, Carpenter, Cooper amerikai űrhajósok útjának egyes ta­pasztalatait elemezve rámu­tat. hogy jelenleg még nagyon sok a bizonytalansági tényező az ember űrutazásában és számolnunk kell a tragikus végű balesetek lehetőségével. Az Ikarosznál bölcsebben széles körű érdeklődésre tart­hat számot, erre mind tartal­ma, mind stílusa alkalmassá teszi. (Fordította Kaczirowski Zsigmond). Nagy Zoltán a Balatonon is megjelent hínár pedig ma már veszé­lyezteti a fürdőzési lehető­ségeket, a hajózást és közrejátszik az eliszaposodás folyamatában is —, hangsúlyozta az MTI mun­katársának adott nyilatkozatá­ban Ligeti László, a Balatoni Vízügyi Igazgatóság vezetője. — Egyes hínárfajtáknak min­den íze csíraképes, s ezért a hajók elterjedése óta valóság­gal „vetjük” a tóban ezt a kártékony növényt. A tudomá­nyos vizsgálatok szerint csu­pán a víztér fölött asszimilá­ló hínár iszapképző hatását évente 7000—10 000 tonnára lehet becsülni, de ettől jóval több lehet a vízben levő nö­vényvilág üledékterméke, fgy és ezért vált a hínár —, mint biológiai tényező — súlyos megoldást váró műszaki prob­lémává. A tó állagának védelme, kulturált fürdőhelyjellegé- nck megóvása egyre job­ban sürgeti az emberi be­avatkozást. Az iszapkotró gépek csak a legminimálisabb feladatot tud­ják ellátni. A hínárvágó gé­pek irtás helyett, inkább csak tovább terjesztik a vízinö­vényt. Vegyszeres beavatko­zásra — a tömeges halpusztu­lás veszélye miatt — nem is gondolhatunk. Legcélraveze­tőbbnek a biológiai beavatko­zás látszik, s erre a növény­evő halak — a fehér amurok — lennének a legalkalmasab­bak. A halászati szakemberek attól tartanak, hogy ez a hal­fajta elveszi más haszonhalak életlehetőségeit. A helyes számarány kialakítása azon­ban nem látszik lehetetlennek. A pontyfélék családjába tartozó fehér amúr kitűnő hálós és sporthal. Szabályozott halászattal és horgászással, továbbá a meg­felelő ragadozók számának növelésével ki lehetne alakí­tani a legjobb arányukat. Nagy előny származna a fehér amúr telepítéséből, illetve el- szaporításából azért is, mert olyan vízterületeken él, ame­lyet más halfajtákkal csak minimálisan hasznosíthatunk halhústermelésre. A Balatonban évente fel­gyülemlő biológiai s-zár- mazékú üledék kotrása esztendőnként minimáli­san hárommillió forintba kerül. Ez az összeg, az üledék mennyiségének növekedésével együtt minden évben fokozó­dik. Itt van tehát az ideje — még, ha a halászat egyes hal­fajtáknál kárát is látná —, hogy megkezdődjenek a vizs­gálatok és kísérletek a bioló­giai beavatkozás előkészítésé­re, végső soron a Balatonnak, mint fürdőhelynek a megvé­désére — fejezte be nyilatko­zatát Ligeti László, mm Szörényi Levente következik. (Foto: Dozvald) Már a rómaiaknál is... A rákszűrés, megelőzés! - Nem ragályos - Tíz rákkutató központ Állatkerti sétái Hideg az idő, a trópusokhoz szo­kott állatok a me­legben tartózkod­nak. De ha egy mód van rá, ki­futnak az állat­óvódások. Kis ket­recben őrzik a fe­kete párduc cse­metét, aki együtt játszik a két kis oroszlánnal. Most még összeférnek. Az Állatkert házi szenzációja, hogy megszületett az őstulok boci. Ez a második borja a Bécsből érkezett, s a budapesti Al- latkertnek jubi­leumi ajándékként küldött párnak. Kikeltek a dísz­fácánok, vadka­csák, vízimadarak, így a bíbic és a goda. Megérkez­tek külföldről a különleges kese­lyű fejű gyöngy­tyúkok. A pálmaházban pompáznak a leg­újabb nagyvirágú illatos orchideák. Az akvárium ten­geri részlege is megtelt. A most már rendszeres adriai gyűjtőút sikerességét szá­mos tengeri sügér, virágállat, cápa és rák jelzi. Forgassuk vissza képzele­tünkben az idő kerekét jó né­hány évszázaddal. A színhely: az ókori Róma, amely nem­csak a kulturális és hadi élet központja ekkor, hanem a tu­dományok bölcsője is. Itt élt az orvos Galenus, a római or­vosi iskola megalapítója, akit gyakran felkeresnek a római polgárok, hogy betegségükre gyógyírt kapjanak. Galenus rendelője szerény. Mentes minden pompától és csillogástól, de mivel is káp­ráztathatná el látogatóit? A mikroszkóp és a röntgen még a képzelet világában sem élt, csak a sebészkés szolgált az orvos kezében. Vágták az em­beri testet és imát mondtak az elhaltak lelki üdvösségéért. Galenus egy lépéssel tovább akart jutni: lázasan kereste, kutatta az okot, hogy miért nem tudja megállítani a női emlőn észlelt daganat növeke­dését? Galenus találóan rák­nak nevezte el ezt a dagana­tot, amely felett a kékesen át­tűnő visszerek a hosszúlábú tengeri rákra hasonlítottak. Az emberi történelemben a járványok iszonyú pusztítást végeztek, de előbb-utóbb meg­fékezték azokat. A rák még mindig emberéleteket köve­tel. Talán ezért misztikus be­tegségnek tartják, amellyel szemben csaknem tehetetlenül j i áll az orvostudomány. így az- j r után nem csoda, hogy a ku- s ruzslók a rák rVógyítására t „specializálták” magukat. c Galenus óta az orvostudo- * mány nagy léptekkel haladt; * előre. A rák elleni küzdelem 1 harcosai ma a világ tíz rák- ' kutató központjában kísérle- 1 feznek, hogy felfedezzék e be- J t.e-ség hathatós gyógymódját. í A világstatisztika a jelenleg £ rákbetegségben szenvedők szá- { máit ötmillióra becsüli! Ma­gyarországon évente közel 20 t ezer ember hal meg rákban! j A rák még szedi áldozatait, de • a világon már 1700 kobaltágyú j irányítja gyógyító sugarait a j beteg emberre, a rosszindulatú < daganat sejtjeire. j Az orvostudomány már év- ; századok óta kutatja, keresi a j rákosodás okát: mi okozza a < sejtek kóros burjánzását? i Ténv. hogy a rák nem mai ke- < le-tű; már sok ezer éves emberi csontokban is megtalálták a csontrák nyomait! Amerikai statisztikai adatok szerint a tüdőrák ma évenként több, mint 35 ezer amerikait öl mse. Az utolsó húsz évben meg­négyszereződött az áldozatok száma. A legutóbbi vizsgála­tok szerint a napi két doboz cigarettát elszívó embernek az esélye 1:10-hez a tüdőrák ki­fejlődésére, míg a nem dohá­nyos emberé 1:270-hez. Tény viszont az is, hogy a mai ame­rikai ember átlagos életkora jóval magasabb, mint a pol­gárháború időszakában volt: a rák pedig főleg az idősebb embereknél jelentkezik. A kaliforniai rákkutató in­tézet munkatársa, dr. Bierman kutatásai során arra a meg­állapításra jutott, hogy a rá­kos sejtek sokkal lassabban nőnek, de jóval hosszabb ideig élnek, mint az egészségesek. A rákos burjánzást megelőző állapotot a legtöbb daganatnál követni lehet, ez a rák meg­előzésének elméleti alapja és gyakorlati célja. Ezért a rák­szűrés célkitűzése: még a rák kifejlődését megelőző elválto­zások, vagy ha a fejlődés ezen a szakaszon már túljutott, a korai rák felismerése. Ezért „öngyógyítást” ne végezzünk, és a kuruzslókra se hallgas­sunk, hanem forduljunk szak­orvoshoz, aki segíteni tud, ha panaszainkkal idejében felke­ressük. Milyen panaszok keltik a daganatos megbetegedések gyanúját? A hosszú ideje nem gyógyuló sebek; a növekedés­nek indult szemölcs, vagy anv^jegy; csomók a bőrben, vagy az emlőben; szokatlan időben, vagy helyről történő vérzés, váladék, folyadék; a tartós rekedtség, köhögés, nyelési zavarok, nehézségek; emésztési zavarok, rendellenes vagy véres széklet. A tünetek természetesen nem azt jelentik, hogy rákja van az illetőnek, de — figyel­meztethetnek a betegségre! A rák keletkezésének tudo­mányos okát az orvostudo­mány még nem ismeri, de nagyon sok részletkérdés és összefüggés birtokában van Az utóbbi időben mind töbl szó esik a daganatok virusc eredetéről. Mind ez idei nincs bizonyíték arra, hogy a ember rosszindulatú dagana tainak keletkezésében a víru­soknak szerepük lehet. A ta­pasztalatok azt bizonyítják hogy a rák nem fertőző be­tegség, soha még rákos beteg hozzátartozójánál, vagy kör­nyezetében, vagy a daganatos betegekkel hosszabb ideig foglalkozó egészségügyi sze­mélyzetnél, orvosoknál, fertő­zi következtében fellépő rá­kot nem észleltek. Hasonlóan nincs bizonyíték arra, hogy a rák örökölhető. Turáni Miklós Penny szombatjai penny bólintott, sört S zombat esténként csak az nem jön be ide, aki nem akar. Hiá­ba írják ki — persze, ceruzával, bolhányi betűkkel — az apró papir- szeletre, hogy „csak üzemi dolgom zóknak”, ki tudja azt ellenőrizni, hogy ki kivel tart? Az öreg portás aligha. A lányok rávillantják a fo­gukat, elbillegnek a térdüket muto­gató mini-szoknyájukban, a fiúk meg kegyes mozdulattal legyeznek egyet a fülük mögött. így azután az táncol a Gitáros Fiúk játékára, aki akar. A fél város. Mert az is bele­fér ebbe a hodályba. Kétmillióért építették, volt pénze az üzemnek. Meg szive is. A várostól két kilo­méterre építeni. A gyülekezőik, mint mindig, most is a söntéspultnál álldogálnak, Isszák a kicsit langyos sört —, de legalább a habja vékony —, gusztál- ják az érkező lányokat, s némelyi­kük, aki már a városban is ivott valamit, piros arccal magyarázza, hogyha rajta múlna... Az ilyesmi azonban, szerencsére, nem egyetlen emberen múlik. A zenekar az erő­sítőt rendezi, a szőke Penny dirigál­ja őket, hangolnak, telebömbölik a termet, majd elkezdik. Először egy lassú, Adamo Ha hull a hó-ja, majd a Limbo rock, s utána futószalagon már a többi, a gyorsak, izmot moz­gatók. Penny jajgatott, búgott a mikrofonba, únott arccal, fekete bőrzekéje, mint két kurta szárny kí­sérte mozdulatait, tekintete azt ku­tatta, itt van-e az a nyúrga, fekete lány, akit már múlt szombaton ki- nézett-megjegyzett magának, de ak­kor eltűnt előle.- Nem látta. Lassú, ringó léptekkel lement a dobogóról, maga után húzva a zsinórt, amed­dig csak lehetett. Hol az a lány? V isszahátrált a többiekhez, s hát­rasziszegett: szünet. Lassan álltak le, „tíz perc” kiáltották a te­rembe. Odajött hozzájuk két lány, már régóta unták őket, de hát ta­padnak, mert egész heti hiúságukat szolgálja, hogy szombatonként ott lehetnek a Gitáros Fiúk különasz- tala mellett. Penny neim figyelt rá­juk, átengedte őket a többieknek, ha még maradt hús a csonton, le­gyen az övék. Neki elég volt... Még mindig dühítette, hogy műit szombaton elszalasztottá azt a lányt. Lehet, hogy többé el sem jön. Elő­húzta a Marlboro piros-fehér dobo­zát, kihalászta belőle az egyik, do­hányát hullatott Fecskét, s míg a gyufát a végéhez érintette, meglátta a lányt. Nemrég jöhetett, még a ha­ját igazgatta. Félretolva a teremben útjába állókat, a lányhoz lépett: — Balázs Ádám vagyok, de a fiúk csak Pennynek hívnak. A lány csodálkozva, értetlenül nézett rá, azután zavartan a kezét nyújtotta, Penny ráhajolt, megcsókolta, s amikor felemelte a fejét, élvezettel látta a bíbort a lány arcán. A jobbik szövegét vette elő: — Ne tartsa tolakodásnak, de van a zenekar mellett egy üres asztal... azt magunknak, illetve a kedves ismerőseinknek tartjuk fenn... A két lány úgy nézett a harma­dikra, mint akik ölni készülnek, s dühükben olyan tüntetőén forditot- tak hátat, hogy csak az nem vette észre pukkadásukat, aki vak volt. A lány, mielőtt leült az asztalhoz, a kezét nyújtotta: — Még a nevem sem tudja. Anna vagyok. Rácz An­na. öntött az odakészített üvegek egyikéből, lehuppant a székre, bdakoccantotta poharát Annáéhoz, s azt mondta: — Szervusz. A lány egy villanás alatt megmerevedett. Nem nyúlt a pohár után, s váratlan élességgel azt kér­dezte: — Ennyire megszokta a köny- nyű műfajt? Penny először meghök­kent, annyira szokatlan volt, hogy valaki így válaszoljon neki, majd felocsúdva, felelni akart, amikor a többiek rásziszegtek. Játszani kell. Felment a dobogóra, anélkül, hogy beleivott volna a sörébe. A torka száraz volt, s ezért többrendbelien lehülyézte magát. Mint egy tak- nyos, első randevúján. Tízszer meg- törli a száját, nehogy nyálasra si­keredjen a csók, s törölgetés közben éppen azt szalasztja el... Bólintott a többieknek, mehet a hajó, a tár­saságnak nem adtak időt a felfutás­ra, egyből a tizenkettedekkel kezd­ték. Állt a mikrofonnál, s Annát nézte. A lány unatkozott. Attól az asztaltól senki nem meri felkérni: aki annál az asztalnál ül, az tabu! Van elég lány a teremben. Persze, a srácokat a sápkór rágta, mert az a legszebb, ami tilos. H átrább lépett a mikrofontól, s odasúgta Csokinak: — Vedd át, lemegyek, rázni egyet. Csoki húz­ta a vállát, belevigyorgott a képé­be, sejtette, hogy Anna miatt pör­gött be Penny. Nem szokott ilyen lelkes lenni. Engedelmesen átvette a szólógitárt, s intett a többieknek, eresszék rá. Penny bitangul tán­col. Felpörgették, a Dagadt a dob­nál végre kiélhette magát, a húsos csuklók boszorkányos gyorsasággal dobálták a leheletnyi habszivacs­csal burkolt verőket, s Penny, lent­ről. Annát kieresztve, egy pillanat­ra összetette a kezét, ami azt je­lentette, hogy klassz. Csoki vissza­intett, s most már azt szedték elő, amit a profiknak tartogatnak, akik rámennek a parkettra, s hajnalig ott maradnak, no, persze, nem ilyen helyen, mint ez a hodály. A párok kezdtek kifulladni, sorra leálltak, már csak négy, majd három pár ma­radt, kettő azok közül is csak lö­työgött, ám Penny ... ! Anna élvez­te a táncot, megbűvölve lebegett, röpködött, ringott Penny körül. Penny akarata szerint, mintha he­tek, hónapok óta gyakorolnának együtt valami társastánc-bajnok­ságra. Egyetlen hibás lépés nem volt, egyetlen csípőmozdulata sem ütött be rosszkor. Haja kicsit kócos lett, de így még csinosabbá tette arcát. Fél óra elteltével a zenekar feladta. Csoki verítékben úszva ját­szotta le az utolsó ritmusvariációit, s amikor csijnd lett, kezét széttár­va mutatott Pennynek, sajnos, nincs tovább. A szóké fiú úgy ült le, hogy hát­tal legyenek a többieknek, tel­jesen eltakarta Annát is, s valami olyasmit akart mondani, hogy éle­tében még ilyen jót nem táncolt, s bár ez igaz lett volna, érezte, in­kább ne mondja. Süketül hangzik. Kérdezni akart ezer dolgot, miért nem látta eddig itt Annát, hol dol­gozik, van-e vele valaki, egyedül jött, megvárja-e, míg ők hajnalban végeznek, s így tovább, maga is meghökkent, mi ütött belé, hogy ennyire odalegyen? Nézte a lányt, aki már megigazította a haját, nyel­vével megnedvesitette az ajkát, s áhítozva nézett a sörre, de nem ivott. ' P enny elhallgatott, pedig érezte, szólni kellene, mert még azt hiszi a lány ... Egyszeriben fontos lett, mit is hisz, gondol róla Anna, ha gondol valamit egyáltalán. Úgy érezte, mintha már sok-sok szom­baton ültek volna így, s beszélniük sem kell ahhoz, hogy értsék egy­mást, s tudta, hogy ezentúl másként fog várni minden szombatot .. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents