Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-02 / 128. szám

1967. JÚNIUS 3., PÉNTEK ft. i MtCtt, vAlWfifJ :t Törnek bácsi vicceket mesél . . , -nem hiába Törnek bácsit szeretik a ceglédi szociális otthon lakói, ezért a tegnapi napért sokáig hálásak lesznek neki. Hogyis­ne, mikor még a televízió is eljött filmre venni a „cente­nárium” eseményeit! Törnek Sándor nyugdíjas MÁV-rugókovács ugyanis tegnap ünnepelte születésnap­ját. A századikat. Milyen szívesen imám, hogy erőben, egészségben, jókedv­vel, — ebből csak a jókedv igaz. Ámbár, erő még akad­na is, ha azok a makacs csi­kók engedelmeskednének! Hanem, azok két év óta rok­kant-kocsihoz szögezik gazdá­jukat. Ennyi ideje ugyanis, hogy Törnek bácsi combnyak­törést szenvedett. „Más tisztesr séges ember”, — mondja hu­nyorítva. — „minimum bele­hal”. Törnek bácsi — hála vasszervezetének — túlélte. És most vidáman koccintgat a vendégekkel. pedig, jócskán Koccintani van kivel. Itt van — mindenek előtt — a család, a fia, s a nyolcéves kis dédunoka. Eljöttek a városi tanács, az Egészségügyi Mi­nisztérium, s a nőtanács kép­viselői, s — természetesen — az úttörők. Méghozzá ma­lomkeréknyi csokrokkal. Dóra Béláné, a szociális ott­hon vezetője hatalmas tortát csináltatott az ünnepi ebéd­hez. Száz itce bor is akad, csak a száz szál gyertya hiány­zik. Nem hiányzik viszont a szokatlan felírat: 100 születés­napra. A legnagyobb meglepetést mégis, Törnek bácsi szerezte a vendégeknek: elbűvölő szel­lemével, derűs kedélyével, no meg a tréfás versikével, amit maga írt. A memóriája cso­dálatos. — Vagy harminc évet Deb­recenben éltem, a híres ötös­fogat városában — kezdi jó ízűén a visszaemlékezést. — Egy napon Ferenc Jóskát, meg Erzsébet királynét várták a városba. Azt mondja a főispán az ötösfogat kocsisának: „Az­tán ügyelj, fiam, hogy minden jól menjen, mert máma. nagy urat mszel: Őfelségét, a csá­szárt/” Vállat von a kocsis egykedvűen: „Az is csak em­ber. Meg osztón, vittem én már nagyobb urat is: Kossuth Lajost!” . ., , új köszöntőbe A dalarda kezd, Törnek bácsi elcsendesedik. Körülnéz a jól ismert falakon, melyeken a nagy nap tiszteletére karika­túr akiállítást rendezett a fia. Hanem, a rajzokról megint eszébe jut egy történet... Törnek bácsi néhány nappal a kiegyezés után született. A millennium esztendejében nő­sült — „szinte kamasz vol­tam még, 29 éves” — s 1900- ban lett a szociáldemokrata pártszervezet titkára a vasút­nál. Az otthonban törzslakó­nak számít, tíz esztendeje él falai között. A dalárdát népi zenekar váltja fel, csak úgy pattog a húrokról a sok szép, régi nó­ta, Törnek bácsi dúdol egy sort, aztán újból mesélni kezd. „Ismerik azt a viccet, hogy be­megy a pesti ember a falusi borbélyhoz?.. v 'i l 02 ötszáz wattos Kigyúrnak égők, berreg a felvevőgép. A százéves Törnek bácsi új vicceket mesél... ny. é. A titkár-Zsuz A helyre kislány, aki ked­vemért vállalja a maszek hangosbemondó szerepét, a „titkár-Zsuzsit” suttogja, kia­bálja a telefonba, attól függő­en, hogy zajos — de micsoda zajos! — üzemmel, vagy csön­des irodai szobában ülőkkel beszél. Sok a Zsuzsi a Váci Kötöttárugyárban, de „titkár- Zsuzsi” persze csak egy van: a KISZ csúcsvezetőségének titkára, Tóth Istvánné. — ... a terveket könnyű el­készíteni, csakhogy ezernyi narancshéj csúszhat a lábunk alá. Először is: rengeteg a be­járó, megy a vonat, a busz, tiszta loholás az életük, hát csoda, hogy alig néhányra számíthatunk közülük? Kü­lönben amúgysem hajszoljuk a formális tagságot: aki be­lép, tudja, mit vállal, mit vár­nak tőle ... Ennek ellenére a KISZ-korúak ötven százaléka tag, öt alapszervezetben száz­hetvenen. A legjobban a var­rodaiak, leggyengébben az adminisztratív-műszaki alap­szervezet tagjai dolgoznak, igaz, utóbbiaknál legtöbb az asszony... , — ... a tagok többsége per­sze lány, s a fiúhiány nem tréfa, hanem — gond. KISZ- gond. Tánc, hasonló, fiúk is kellenek. Ezernyi apró dolog van, lényegében az egész élet ilyen apróságokból áll. Nem­rég kezdett el élni ifjúsági klubunk, az egész városban az egyetlen. Igaz, a nem éppen vonzó ebédlőben tartjuk az összejöveteleket, jobb helyiség híján, de az is igaz, hogy a gyár vezetői belenyúltak a bukszába, s kaptunk tízezer forintot... legutóbb is száznál többen voltak. Beat-számok, s előadás a fiatalkorúak bűnö­zéséről, a szerelmi líra gyöngyszemei, szellemi ve­télkedők, ebben Nyuli István utolérhetetlen, olyan tehetsé­ges rendező-szervező... — ...nemcsak kérni, kérni és ismét kérni kell a fiatalok­tól, hanem adni is nekik. Pél­dául szórakozási lehetőséget, megfelelő körülményeket. Itt van ez a megnőtt, kamasz- bajokkal küzdő város: mihez kezdjenek a fiatalok? Nincs egy igazi ifjúsági szqrakozó- hely ... ezért is született meg a magunk klubja ... Könnyű arról beszélni, hogy a fiatalok igy, meg a fiatalok úgy, de az alapos vizsgálódásra, az őszin­te számvetésre már nem min­den felnőtt kapható... Miért is lenne feltűnő, hogy szabatosan, s energikusan be­szél? Hosszú évek óta a szó is mestersége: 1957 óta KISZ- tag, alapszervezeti titkár, majd 1963 óta a csúcsvezető­ség titkára. Most választották meg a városi KlSZ-végrehajtó- bizotlság tagjának, ott volt a KISZ legutóbbi kongresszu­sán, a városi küldöttértekezle­ten ő mondta el a revíziós bi­zottság beszámolóját, 1964- ben vették fel a pártba, a gyárba 1954 óta jár nap mint nap, konfekcióvarró ipari ta­nulónak jött ide, többszörös kiváló dolgozó. Űttörőként kezdte a mozgalmi munka ízeinek — édes és keserű ízei­nek — kóstolgatását, azután kihagyott két esztendőt, „elle- zserkedtem egy kicsit”, de 57­• ben újra ott volt azok között, : akik körében legjobban érzi i magát. i Hat évig udvarolt a fiú, míg ! azután 1965-ben férj lett belő- i le — szakoktató a MŰM. j 204-es intézetében .«i-»,„tudta. ; hogy felesége nem lesz ott- I honülö, mert ide meg oda | hívja a munka, az értekezle- | tek, hogy nemcsak a trónörö- 5 kösnek — egyenjogúság van, S a lány is lehet trónörökös, | mert lány a másféléves baba • — kell olykor lemondani a ! mama jelenlétéről, hanem ne- j ki is”. Ezen még soha szóvál- ! tásunk sem volt, természetes, I hogy úgy van, ahogy van” — | mondja. | Huszonhét éves. * 5 — ... a politikai érdeklő- I désre könnyű lenne azt mon- ! da ni, hogy megvan. Az igaz- j sághoz hozzátartozik, hogy lé- | nyegében mintegy két-két és | fél esztendeje sikerült addig ! eljutnunk, hogy o formalitá- \ sokat félretéve, valóban élénk | és aktív legyen az érdeklődés, ; hogy ne csak tudomásul ve- ! gye ne k tényeket a fiatalok, ; hanem véleményük, önálló \ gondolatuk legyen még akkor ! is, ha ez olykor nem „vág” | hajszálra az általánoshoz... | — ... igyekszünk félretenni | a felnőttes komolykodást. | Nem „agitációs munkát” vég- ! zünik, hanem beszélgetünk ! magunk között, nem „növel- | jük a belépések számát”, ha- I nem hívunk és várunk min­iden fiatalt, a taggyűléseken | kívül nincs olyan esemény, | ahová bárki ne jöhetne el... i Van jónéhány olyan KISZ-es, | mint Mikié Tiborné, Toldi | István, Leyer Lászlóné, aki | rengeteget tesz, s vannak, iakik inkább csak a készet fo- I gadják el. Mások szervezik, | rendezik, ők — ott vannak. Ez | is valami. Mi is így kezdtük. j Mert ugyanakkor nem fő a | fejünk, ha valahová utánpót- | lás kell. Ha lassan elérik is a ! harmincat azok, akik 57-ben ! kezdték, vannak mögöttük, te- I hetséges, rátermett utódok ... I — ... vannak jelentős ter- | melési eredményeink, rangos, ! tekintélyt szerzett ifjú szak- ! munkásainak, de ez nem külön­leges, ez természetes. Ez is a I KISZ-munka. És az is, hogy I szólni kellett, mert néhány ! univerzális varrónő ráfizetett jarra, ho”y ő — jó munkás. És ;az is, hogy az egyik állami | gondozott fiú szakmát szeret- jne tanulni, de ipari tanulónak inem mehet, maga tartja el magát, kell a kereset, a segéd­munkás bér, amellett valami szakma ... Ilyesmiből állnak a napok. Végre eljutottunk addig, hogy az alapszerveze­teknek is kezd tekintélye len­ni, a titkárok véleményét elő­re kikérik a fiatalokat érintő dolgokban ... Centiről centire jutunk előre, csak az a fon­tos, hogy egy pillanatra se si­lányuljon rutinná a munka. Itt tényleg minden „ügy”, minden feladat mögött ott az ember, a fiatal ember, akinek életére sokszor döntő lehet az, mi történik vele ott, ahol elő­ször dolgozni kezd, ahol maga találkozik az addig csak lec­kékből ismert fogalommal, munkásosztály... A FOLD Arcok a holnapból Ö t bagi fiatal tanul a túrái mezőgazdasági szákközépiskola második osztályában. Négy lány, egy fiú. Tizenhat évesek. Hatvan- kilenc tavaszán érettségiznek. És azután? Az iskola nemcsak általános tudást, mezőgazda- sági szakképesítést is ad. Azt pedig csak fa­lun hasznosíthatják. Vagy tanulhatnak tovább az egyetemen. Az egykori híres túrái kastély parkjában van az iskola. A hatalmas, gondozott park­ban csend, nyugalom. Négyen ülnek a pádon: Bélész Magda, Skuczi Mária, Kovács Ilona és Könezöl Pál. Négyen az öt bagi diák közül. Az ötödik. Gá­dor Mária, Pesten van éppen. — Szeretik a földet? Rábólintanak mind a négyen. A választ Bélész Magda fogalmazza meg. 1 — Szeretjük. Nem idegen tőlünk a mező- gazdasági munka. Nemcsak itt az iskolán is­merkedünk vele, s tanuljuk, odahaza is ré­szünk volt már benne. — Nyáron meg a szövetkezetben segítünk anyánknak — toldja meg Kovács Ilona. — Ha végeznek, mi a tervük? Maradnak a falujukban? Most Skuczi Mária válaszol négyük nevé­ben. — Igen. Beszélgettünk már erről egymás között. Abban maradtunk, hogy hazamegyünk. A szövetkezetbe, ha ... •— elhallgat, társaira néz. — Ha? — __megfelelő munkát kapunk. — Mit nevez megfelelő munkának? Bélész Magda: — Brigádvezető ... Skuczi Mária: — Eesetleg munkacsapat-vezető. — Alább nem adják? ' Könezöl Pál visszakérdez: — Akkor miért tanulunk négy éven át? — Mit gondolnak, hány brigádvezető van jelenleg a bagi termelőszövetkezetben? Kovács Ilona: — Négy. — Maguk öten vannak. Hogyan akarnak akkor brigádvezetők lenni mindannyian egy gazdaságban? És mi lesz a régiekkel? A válasz: ezúttal hallgatás. Ezen talán még nem gondolkodjak. De az is lehet, hogy eb­ben a kérdésben nem kívánnak nyilvánosan véleményt mondani. — Csak ez a feltétele annak, hogy vissza- xnenjenek a falujuk termelőszövetkezetébe? — A fizetés is... — mondja Kovács Ilona. — Az mennyi lenne? Bélész Magda: — Havonta ezerhatszáz forint. Skuczi Mária: — Legfeljebb ezerötszáz. De kevesebb semmi esetre sem. — Mire alapozzák igényüket? — Ha válaszom mellé nem Írja le a ne­vem, megmondom — mondja az egyikük. — Ezt megígérem. — Tudomásom szerint ma egy brigádvezető megkeres háromezret is havonta. Van hozzá hat vagy nyolc elemije. — És a tapasztalat? — kérdezem. ^sffSssssfwswMss/sss/rmswsssr*^ | Virágot | | a képviselőnek \ | A képviselő Tahiban a Vő- | S röskő vendéglőben ült szükebb s s társaságával. Fagylalt, hűsítő n n ital volt előttük s éppen a já- § § rás fejlődéséről beszélgettek. ^ Egyszer csak kerekképű kis- ^ ^ lány lépett tétovázva az aszta- s $ lukhoz. Szépen bemutatkozott S S és a kezében tartott bukétát S s letette a képviselő elé. S § — Tessék elfogadni, azt üzeni ^ ^ az anyukám. — Nagyon köszönöm. De s s biztos, hogy nekem szél a cső- s S kor? S ^ — Biztos. Az előbb itt ment ^ ^ az anyukám biciklivel, meg- ^ $ látta a bácsit, szedett egy kis S virágot és visszaküldött vele. s S itt a biciklim kinn. s ^ — Nem ismerlek titeket. Hát- ^ ^ ha tévedtek. § — Nyugodt lehet a bácsi, x hogy nem. Mi Ismerjük a kép- c S viselőbácsit, én is ott voltam a * § választásán. § A fagylalt eltüntetése pilla- § ^ nat műve volt s a gyerek máris S karikázott a szikrázó ország- S úton... m S § k. m. \sssssssssssssssssssssssss/ssssssss*/ssAk Üzemi vöröskeresztes csoport Az üzemek vöröskereszte* munkájának fellendítésére má­jusban megyei munkacsoport alakult, amelynek tagjai kö­zött orvosokat, szakszervezeti megbízottat, üzemi gondozód nővért és vöröskeresztes tit­kárt találunk. Célul tűzték ki, hogy elő­ször a szentendrei és a rácke­vei járás üzemorvossal nem rendelkező kisebb üzemeinek, ktsz—einek és termelőszövet­kezeteinek segítenék a helyi vöröskeresztes egészségügyi csoportok megalakításában. A Vöröskereszt III. kongresszu­sáig szeretnék elérni, hogy a megyében 'legalább tizenöt kis-, közép- és nagyüzem nyer­je el az „Üzemi Vöröskereszt mintaszervezet” címet GÖDÖLLŐ: sikerült a kísérlet BUDAPEST: gyártják a K—64-es gyomírtoszert Gödöllőn, az Agrártudomá­nyi Egyetemen nemcsak a fel­sőfokú mezőgazdasági szak­emberképzéssel foglalkoz­nak, hanem az egyes tanszé­kek nagy gondot fordítanak a különböző kutatásokra, kísér­letekre is. Jó néhány ki­emelkedő eredmény bizo­nyítja már a sikeres kutató­munkát. Több új gyomirtó­szert állítottak elő, s legutóbb ugyancsak sikerrel ját dr. Virág Árpád docens kísérle­te. A kutató a nagyhatású ku­korica gyomirtószert, az úgy­nevezett K—64-est állította elő. A Budapesti Vegyimű­vekben már üzemszerűen gyártják az új vegyszert, s az eddigi Ítészlet elegendő ar­ra, hogy kielégítsék a terme­lőszövetkezetek és az állami gazdaságok eddigi megrende­léseit. BARÁTKOZÁS Foto: Kotroczó V Középtermetű, modem a frizurája, arca mosolyog, sze­me, nézése kicsit öregesebb koránál: láthatatlan, de egé­szében mégis látható vonalká- kat sző a tekintetbe a felelős­ség, a másokért való fárado­zás, az állandó — készenlét. Készenlét, ha egyéni panasz- szal jön valaki, ha szervezni kell, ha ötletre van szükség, ha kérnek valamit... A gyárigazgató dicséri, a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság vezetői ugyancsak. Ez a hivatalos rész És a nem hivatalos: szeretik a fiatalok. Férjhez mehetett, mama lehe- tei ■ akkor is — Zsuzsi ma­radt. A „titkár-Zsuzsi”. Aki két év után abbahagyta a köz- gazdasági technikumot, mert szült, s aki most vizsgázik a gimnázium első osztályából, mert a tanulást — újrakezdte. Es aki ma hiányozni fog a Váci Kötöttárugyárból. Hiány­zása igazolt: a váci fiatalok egyik képviselőjeként ott ül a KISZ megyei küldöttértekezle­tén ... M. O. A zeri monaiuK. ícits % ázerri, ez így féális. Indulásnak. — Meg azért is — kontrázik másikuk —,| mert aki a nyolc általános után szakmát ta-| nul. az tizennyolc éves korára megkeres már ! ennyit, ha nem többet. Itt az iskolán mi is! szakmát tanulunk. Ezt nem szabad figyel-! men kívül hagyni. Mégis gyakran hallunk! olyan véleményt: mi csak iskolások vagyunk.; Pedig a mezőgazdasági szakközépiskola nemi olyan, mint a gimnázium. Kertészetet tanú-| lünk, rendes tárgyként. És sok minden más, | ehhez kapcsolódó tárgyat. — Van még egy aggályunk — mondja Bé-j lész Magda. — A szövetkezetben még máig! sincs kertészet. Mi pedig mindannyian szak-! képzett kertészek leszünk. A Galga völgye, J így a mi falunk is nagyon alkalmas a kertész- ! kedésre. Ez tény. És az is, hogy rövidesen rátérnek| a kertészetre a bagi Vörös Csillag Termelő- \ szövetkezetben. Mert azért nemtísak a lányok« tudják: mi a gazdaságos az ö vidékükön. A| gazdaság vezetői is. Mondom a lányoknak.! Örömmel veszik tudomásul. — Ha így van ... — mondja tűnődve Bé-! lész Magda — indulásként eldolgoznánk mi) öten egy munkacsapatban is. Amíg megsze-i rezzük a kellő tapasztalatot a tudás mellé. I — És szerveznénk magunk mellé hozzánk | hasonló korú fiatalokat a csapatba... — égé- | szíti ki a gondolatot Kovács Ilona. — Ez jó ötlet — bólint rá Skuczi Mária is.! — A velünk egykorúakkal jobban megérte-! nénk egymást. — Ez tény... — helyesel Könczöl Pál. ! — A mezőgazdaságban van fantázia... — | ezt megint Bélész Magda mondja. — Jövője \ van. Kovács Ilona: — Jobb kint dolgozni a határban, mint egy | szűk, füstös irodában, például az írógépet ver- ! ni egész nap. Skuczi Mária: — Arra otthon úgysem lenne lehetőség.! Legfeljebb, ha feljárnánk Pestre. De akkor I meg az állandó utazgatás. Mégis csak jobb | dolgozni odahaza, mint o szabad idő óráit | elfecsérelni a vonaton. | — Még egy, ha __— szól közbe Könczöl | P áL — Az állandó munkaalkalom. Vélemé-! nyem szerint erre is kellene már valami meg- ! oldást találni. Mi kertészek leszünk. Kora ta-! vasztól késő őszig lesz munkaalkalmunk bő-! ven. De mit csinálunk a téli hónapokban? | — Nagyon igaza van Palinak — helyeseli Bélész Magda. — Gondolni kell a téli hóna-1 pok foglalkoztatására is. A pénz akkor is | pénz. Mi a földet már nem úgy szeretjük, | mint nagyapáink: a földért önmagáért. Azért | szeretjük, mert hasznunk van belőle. Mert| belőle élünk, a piunkánk hozzáadásával. Ha még nem is mindenben reális a bagi! diákok véleménye, elképzelése, ez utóbbi meg- | állapításukban feltétlenül sok az igazság. A| földet már csak eszköznek tekintik ahhoz, \ hogy szebbé, emberibbé tegyék az életüket. \ Számukra már elképzelhetetlen a földszerzés | vágya, de nagyon is kézzel fogható valóság :| hogy nekik a földből kell megélniük. És ők 5 vállalják ezt. Prukner Pál 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents