Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-02 / 128. szám

^Xírlap 1967. JŰNIUS 2., PÉNTEK Zátonyról szabad hajók MÉSZÁROS OTTO RIPORTJA II. — Most legalább meglátom az emeleteket. — Nem volt még solia ide- Jönn? — Nem. — Mióta lakik a szálláson? — Két éve. Csinos, fiatal lány Dobos Margit. Egyike azoknak, akik sokat tesznek a szállás ottho­nosságáért, az adott körülmé­nyek közötti tartalmasabb éle­tért. A földszinti rész a nők helye: mintegy harminc körül van a számuk a szállóban. A két emeleten a férfiak laknak. Négy vaságy minden szobában, szőnyeg is, virág is, függöny. Sok apró holmit vásárolnak, hogy ízlésük, pénztárcájuk, akaratuk szerint egy kicsit otthonosabbá tegyék az egy­forma szobákat. Mert alapve­tően minden szoba egyforma. És mégis, minden szoba más. Van, ahol gombostűvel falra erősített, újságból kivágott szí­nésznőfénykép tekint az ér­kezőre. A másik szobában na­gyon harsány, nagyon vásári faliszőnyeg, de bűn lenne szól­ni érte annak, aki vette. Mert örömmel mutatja. így csak más az ő sarka, mint a többié. Valamit odalop az elveszett, vagy soha nem is ismert ott­hon utáni — bevallott, vagy tudat alatti — nosztalgikus vágyból. Még nem lehet szól­ni neki. Mert ez is több, mint ahol kezdte. Még nem lehet szólni érte. A hajók nem egy­formán suhannak a tengere­ken: vannak gyorssiklású, csil­logó, hófehér luxusgőzösök, Diesel-motoros, úszómedencés, teniszpályás úszócsodák, s zi­hálva utat törő, hullámok há­tán bukdácsoló, verejtékben fürdő legénységet hátán hordó, rakterűkben sok ezer tonnás súlyt cipelő fehérhajók. És mégis: az ilyen, meg az olyan hajó is zátonyra futhat. Jókai-regény az asztalon. Egy másik szobában A masz- százs szerepe az emberi test fejlődésében című, 1898-ban kiadott (!) mű. Újságok, folyó­iratok a társalgóban. És egy rexasztal. A szobák ajtaja fe­lett a vezetékes rádió hang­szórója. A portásfülke a föld­szinten úgy, hogy szemmel tartható belőle az emeleti fel­járó. A házirend szabatos. Nők nem mehetnek fel az emeletre, a férfiak nem me­hetnek be a nők folyosórészé­re. Dobos Margit sem volt még idefenn, s most elismeréssel nézi, lám, milyen rendet te­remtenek azok is, akik amúgy marconának kinéző férfiak. Féltő gonddal ápolják a lá­dákba ültetett virágokat, a ha­talmas dézsában terpeszkedő filodendront, főznek a külön- helyiségben levő villanytűzhe­lyeken — most éppen gulyás ínycsiklandozó szaga tölti meg a főzőkonyhát —, azaz, ahogy ők nők, odalenn, mackók­kal, babákkal, kézimunkákkal igyekeznek egyéni arculatot adni a maguk sarkának, vagy ha szerencsésen összetalálkoz­nak a szobatársak, az egész szobának, úgy a férfiak sem tesznek másként. A ház elé a parkot is ők csinálták, s né­hány férfi még szökőkutat is készített az apró pázsitágyás közepére. — Négy éve lakom itt. Na­gyon nem szeretnék beszélni arról, ahová idejövetelem előtt jutott az életem. Vegyük úgy, hogy akkor újrakezdtem. Új­sághirdetésre jöttem. Olvas­tam a hirdetést. Szentendre, Szentendre. Hohó, hiszen én ott egyszer, katonakoromban, gépkocsin átmentem. Egész helyes város. Duna. Zöld part, fák. Beléptem a gyárba, a szállásra költözködtem. Volt kenyerem, ágyam, helyem. Majd meglátjuk — ezzel kezdtem. Azután lassan bele­törődtem. ' Megszoktam. Elfo­gadtam. Most meg már jobb ízeket is érzek benne. Egy év Után törődni kezdtem a töb­biekkel is. Volt, nem is egy, akinek én osztottam be a pén­zét. Fizetéskor boci, add csak Ide. Kiszámoltam neki, mire, mennyi kell. Többet nem ad­tam a kezébe. Elment volna. Az ital drága, hát még ha so­kat is isznak belőle. így volt például P. Jóska is. így kezd­te. És most már egész rendes srác lett belőle. Szemüveges, magas, gyors­mozgású férfi Verebélyi Ist­ván. Egyike azoknak, akiknek volt erejük, akaratuk, hogy újrakezdjenek. Dobos Margitnak nemrég új szobatársa érkezett. Fiatal lány, akárcsak ő, még munka­körük is egyezik, gépírónők. A kislány elhúzta a száját, amikor Margit arra invitálta, hagyja ott az albérletet, s jöjjön ide. Amikor körülné­zett, elcsodálkozott. „Rosz- szabra számítottam, sokkal rosszabbra. Most már áldom Margitot, meg az eszemet, hogy idejöttem.” Margitot a nővére hozta ide, aki á gyár bölcsődéjében dolgozik. A Jászságból jött. Gulyás Mi­hály intézetben nevelkedett. A Kocsigyárban kezdett dol­gozni, o nagyobb kereset hoz­ta ide. Fiatal, nyurga fiú, ér­telmes arckifejezéssel, okos szavakkal: — Augusztusban lesz há­rom éve az ittlétemnek. Beta­nított munkás vagyok, 9,50 az órabérem. Ehhez még jöttek jutalmak is, ilyen meg olyan címen, tavaly ez kitett kétez­ret pluszba. Hát akkor per­sze, hogy érdemes hajtani az embernek. És persze a szállás. Lényegében ez is jelentős jut­tatás a gyártól. Nos, hát néz­zük csak úgy: valahol min­denkinek laknia kell. Nincs bőséges választék, ami van, abból százszor inkább ez, mint egy albérlet. Itt van kihez szólni, beszélgetni, közös programokat is csinálunk, po- litizálgatunk, rexezünk, al­szunk. — Nem túl szigoruk'fegye­lem? Tízre, úgy tudom, itthon kell lenni, aki késik, felírják a nevét... — Intézetben nevelked­tem ... nyék, előírások nélkül. Nem tudom, érti-e, mire gondo­lok? Vannak itt, a házirend­ben olyan előírások, amelyek gyerekesnek tűnhetnek. Mint például ez a külön-külön fo­lyosókérdés. Hiszen nagy a város, ott a Papsziget... igaz? Aki akar valamit, an­nak úgyse’ lehet a sarkában járni. Ám kerülnek ide olyan emberek, akik egyhamar le- züllesztenék azt a színvona­lat, amire eddig felkapaszkod­tunk. — Talán elég annyi, hogy nekem nagy lecsúszás volt mindenféle tekintetben az idejövetel. Magasabban volt az életem, máshoz szoktam, más környezetben mozogtam. Azután egyik napról a másik­ra, a munkában is, a magán­életben is, úgy maradtam ma­gamra, mint a kisujjam. Pe­dig látja, azon nincs semmi sem, csak a csupasz bőr. Hát rajtam egy öltözet ruha volt, ennyi a különbség. Több nem. Megmondom, mert így igaz, csakis a lakásért jöttem ide. Jobban mondva, a szállásért. Mert akkor még nem lakás­nak tekintettem. Valahová be kell húzódnia az embernek. Itt a gyárban munka volt, szállással. Vállaltam. Segéd­munkás lettem a villanyszere­lők mellett. Ma is ott vagyok. Keserűnek tart? Van bennem. Nem fontos, miért. Okom van rá. Csalódtam, nagyot csalód­tam emberekben. Még abban is, aki a legközelebb állt hoz­zám, a volt feleségemben. Er­ről nem mondok többet. Va­lakinek tartottam magam, itt meg segédmunkás lettem. Az nem valaki — kérdeztem ön­magámtól. Először keserűen legyintettem. Azután kialku­szik a sorsával az ember. Még könnyebb leflne, ha közben — míg a maga sebét nyalogatja az ember — innét is, meg on­nét is nem csípnének bele. Vannak, akik nagyon szeret­nek a másikkal foglalkozni. Kivel jár, mit csinál? Mi kö­zük hozzá? Nehogy azt gon­dolja, hogy a józanabb, rende­sebb emberek ilyenek. A lin­kek. Akik fizetéskor százas sebességgel loholnak a kocs­mába. És amíg a lábukon áll­nak, nem mozdulnak. Volt már itt a szálláson is olyan, akit a zuhany alá kellett ten­ni. Odatettük. Itt nem randa­lírozhat senki. Akinek a szép szó nem használ, menjen. Egy véletlenszerű közösség, mint ez is, nem lehet meg az átla­gosnál szigorúbb fegyelmi­magatartásbeli követelmé­Molnár Miklós, akinek sza­vait fentebb idéztem, ugyan­csak régi lakó. Formailag és tartalmilag egyaránt ők azok, akik a cselekvést kísérlik I meg a vegetáció', a mindenbe * belenyugvás helyett. És á po­zitív előjelű cselekvést. Mert vannak, akik ugyancsak cse­lekszenek, csak éppen fordí tott előjellel: berúgnak, ran­dalíroznak, előlegekért könyö­rögnek, hogy legyen mit a kocsmába vinni, s így tovább. A szállásélet melegágya le­het a felelőtlenségnek: ma itt, holnap ott. — Politikában miről vitat­koznak? — Nem vitás, hogy most a legmelegebb ügy a mechaniz­mus. Újság, rádió, tévé ezzel tele. Persze, mi is erről beszé­lünk. Sok dolog nem tiszta előttünk. Volt, hogy bedobta valaki: lehúznak egy bőrt ró­lunk, több munka, kevesebb pénz? Jó, igaz: az új dolog mindig rizikós. A magunkfajta meg nem is lát bele minden kártyába, föntebb keverik azt, mi már az osztást kapjuk kéz­be. Kérdezgettünk ezerféle dolgot a gyárban is, de hát az ottani vezetők sem teljesen oko­sak mindenben. Mi sem tudjuk még, a gyáregység még nem tudja, a nagyvállalati központ sem kapott-még erre vonatko­zóan . .. szóval, ilyesféle vála­szokat is kaptunk. Volt, ami­re megfeleltek. És, ami a lé­nyeg: jó volt a pénz a múlt év­ben, s ebben az esztendőben is. Jó néhány szocialista brigád van például, s volt, hogy egy- egy tag ezer forint jutalmat is eltehetett, olyan munkát vág­tak ki. Ha ilyen lesz a pénz a mechanizmusban is,-mondtuk, akkor éljen, még mi is többet feccölünk bele. Verebélyi István véleményé­re bólogatnak a többiek. Már az udvaron állunk, tűz a nap, a Duna-part zöldje jólesik a szemnek. A szökőkút csillogó vízsugarai följebb és följebb merészkednek, ahogy kigon- dolója, s fő megvalósítója, az atlétatrikós, csupaizom férfi, megnyitja a csapokat. Víz ez is. Víz a tenger is. Es a kis vizek a világon minde­nütt a tengerekbe, az óceánok­ba igyekeznek. Ünnepi könyvhét 67 Minerva zsebkönyvek A könyvhét újdonságai a Minerva zsebkönyvek. Ez a tetszetős formájú sorozat régi hiányt pótol tudományos nép­szerű irodalmunkban. Az el­ső kötet — Petur László A Földgömb hősei című műve — a táguló látóhatár története, a föld felfedezésének, a vakme­rő hódítók kalandjainak drá­mai, rövid krónikája. Máso­dik kötetként Kontra György és Stohl Gábor remek beszá­molója következik az Élet tu­dományáról, a biológia és az átöröklés új kutatási eredmé­nyeiről. A harmadik zsebkönyv cí­me: A színfalak között, a szín­ház vonzó világába vezeti el az olvasót. Mi történik a szín­darabbal, míg a nézőtér előtt szétlebben a függöny? A mű­hely titkainak . ismertetése mellett, sommás drámatörté­nelem, a magyar színjátszás múltjáról szóló beszámoló, és egy rövid bábszín játszó-kró­nika egészíti ki a kötetet. A Minerva zsebkönyvek vé­gén érdekes, logikai felada­tok találhatók. Ezek megfej­tését értékes díjakkal jutal­mazza a kiadó. A nyertesek jegyzékét — esetről esetre — közli az Elet és Tudomány. A Duna Bizottság 25. ülésszaka Csütörtökön megnyitotta a Duna Bizottság 25. ülésszakát Vaszlik Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, a Duna Bizottság elnöke. Az ülésszak napirendjén ha­józási kérdések, a vízgazdál­kodással és a hajóutak fenn­tartásával kapcsolatos műsza­ki problémák, a vízállásjelzés és előrejelzés, a forgalom ala­kulása, valamint a Duna Bi­zottság különböző szervezeti és gazdálkodási kérdései sze­repelnek. Az ülésszak előreláthatólag mintegy két hétig tart. ______________ » H egy evő gumikerekesek BEMUTATÓ A BALATONI MŰÚTNÁL Reklám a küszöb alatt Kamera les ránk a kirakatból Hipnózissal is próbálkoztak A reklám régi találmány, de gyakran a tudomány legújabb felfedezéseit is szolgálatába fogadja. Valami történt Moziban vetítenek például egy filmet. A néző csak a cse­lekményhez tartozó képeket látja, alig várja azonban a szünetet, hogy s büféhez sza­ladjon — s megigyon egy po­hár utaskoktélt. Nem sört és nem is narancslét, mert a film vetítése közben mégis történt valami ... A vetített filmszalagra ugyanis 30 kockánként bevág­tak egy olyan filmkockát, amelynek szövege a reklámo­zott ital fogyasztására buzdí­tott. A néző ezt tulajdonkép­pen nem látta, mert az egyet­len kocka olyan villanásnyi idő alatt futott át a vásznon, hogy azt a szem képtelen volt felfogni. A film cselekménye egy pillanatra sem szakadt meg, a reklám mégis hatott. Miért?' ÖTEN A SÁRGA HÁZ SZÁZHARMINC LAKÓJA KÖZÜL (Foto: Gábor) A pszichológia egy sajátos ága, a reklámpszichológia ezt így magyarázza: A szem valóban nem fogja fel a csupán villanásnyi ké­pet, mivel -az nem- látható olyan hosszú ideig, hogy elér­né az úgynevezett ingerküszöb értékét. Az ingerküszöb olyan határ, mely alatt az emberi szervezet érzékelő szervei már nem képesek felfogni jelzése­ket. Ha azonban sikerül meg­találni azt az értéket, amely pontosan megegyezik a „kü­szöbszámmal", akkor az tör­ténik, hogy sokszori ismétlés után az agy mégis csak rögzíti a feléje küldött jelzést, jelen esetben a reklámszöveget. Tu­lajdonképpen ugyanezt a je­lenséget használják fel az álom közben történő nyelvta­nulásnál is. A reklámpszichológia emel­lett a régebbi, bevált módsze­rek hatását is vizsgálja, s igyekszik fokozni azt. Megakad a szem A kirakat vásárlásra ösztön­ző szerepe például jó ideje köztudott: - elismert, önálló szakma lett a kirakatrendezés is. Azonban mindeddig nem tudták pontosan megfigyelni, hogy a kirakatban elhelyezett áruk közül melyiken akad meg legjobban a szem. Most több- helyütt rejtett kamerákat épí­tenek be a kirakat portálja mögé, s ezek filmszalagra rög­zítik a néző mozdulatait. A film levetítése után meg tudják majd határozni a leg­hatásosabb elrendezési mó­dokat, így legközelebb a leg­feltűnőbb helyre azt az árut teszik; melyet leginkább akarnak reklámozni. A nagyvárosok és a kisebb települések utcáit is ellepik a plakátok. - Különféle vizsgála­tokkal meghatározzák a pla­kátkészítéshez legalkalmasabb betűtípusokat és színeket, me­lyek alkalmasak a figyelem felkeltésére. A reklám pszi­chológus feladata ilyenkor az elképzelt formák hatásának elemzése, „megjósolása”. „Boszorkánykonyha ?" Csak néhány példát hallot­tunk a pszichológia és a rek­lám újszerű kapcsolatáról, de ez elég ahhoz, hogy felme­rüljön a kérdés: értünk, — a vásárlóért — vagy ellenünk irányul ez a tevékenység? „Laboratóriumok boszor­kánykonyhájában kísérletezik ki azolcat a módszereket, me­lyek segítségével minden va­cakot ránksózhatnak...” — így aggódik az egyik ember. „Korunkban, amikor az üz­letek annyiféle és fajta árut kínálnak, közös érdek, hogy felkeltsük a vásárló igényét a jó és hasznos dolgokra ...” — ez a másik álláspont. Mindkettőt példák támaszt­ják alá. Egyes nyugati orszá­gokban még a hipnózist is al­kalmazzák „rábeszélő” mód­szerként. Benedek B. István ZALAEGERSZEG A folyóba veszett - kocsistul, lovastul Balog Lajos Zalaegerszeg- Gógánhegyi lakos csütörtökön délelőtt a zalaegerszegi hegy­községi szövetkezet kétlovas kocsijával Zalaszentivánra igyekezett. Hogy előbb érjen oda, egy építés alatt levő, de lezárt utat választott. Így a Zala fo­lyó egyik árterén is át kel­lett hajtania. A máskor csak ötven-hatvan centiméteres víz az esőzés miatt most 5—6 mé­teresre emelkedett. A mély és erős sodrású víz felborította a lovaskocsit. A kocsi és a lo­vak azonnal alámerültek. Balog Lajost — szemtanúk szerint — akik figyelmeztet­ték, hogy ne menjen arra — mintegy hetven méter hosszú­ságban sodorta az ár, majd el­merült. A tűzoltóság és a hon­védség kétéltű, járművek segít­ségével keresi a vízbefulladt embert. A kocsit darukkal pró­bálják kiemelni. Albing oz Fehér őzbak került puskavég­re a Bátaszék környéki Furkó- pusztán. A már évek óta ül­dözött albínó őzet Tóth Já­nosnak, a bátaszéki Búzaka­lász Termelőszövetkezet vad­őrének sikerült puskavégre kapnia. A sáros földön meg-meg- pordült a kerék, de azért ju­tott elég ereje a kolosszus­nak, hogy nekitámadjon. Ne­vezhetjük nyugodtan kis hegynek azt a dombvonula­tot, amely a Velencei-tó felé menet az új Balatoni-műút építőinek útját állja. Felzúgva ostromolják különböző mar­koló-, kotró-, árokásó gépek, s zúdítják a vadonatúj teherau­tókba. Az erőgépek érdekessége és praktikuma, hogy min­den gombnyomásra, hid­raulikus vezérlésre műkö­dik. Szinte másodpercek alatt ké­pes arra, hogy letegye, s fel­csatolja váltószerszámát; így alakítható villámgyorsan ge­rendaemelő, olajhordó, szállí­tó, markoló, különböző mére­tű árkot ásó berendezéssé az alapgép. Mindezt Kápolnásnyékei» láttuk. A Budapesti Nemzet­közi Vásáron részt vett Volvo I járműgyártó cég ismertette meg a magyar szakembereket az eladásra kínált berendezé­sekkel. A teherautók mind billenő rakfelületűek, de előre billenthető két em­ber könnyű kézmozdula­tával a vezetőfülke is. Így gyorsan javítható, cserél­hető az ülés alatti motor, A bemutatónak külön jelentősé­get adott a Svéd Királyság magyarországi nagykövetének, Torsten Brandell-nek jelenlé­te. A bemutató-vendéglátók általános véleménye, hogy a magyaroknak tetszik a gép­park, jónak is tartják. A BNV-n már vásároltak néhá­nyat, de az eladók jóval több berendezés vételére számíta­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents