Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-13 / 111. szám

1967. MÁJUS 13., SZOMBAT rur MECtei kJCÍHíid Térképek és nádtetők H a akarná, sem tehetne úgy az ember, mintha nem lát­ná. Kilép a nagykőrösi vasútállomás ikerépületét meg­szakító folyosóról, s szemébe ötlik a nádtetős ház, rajta a magasba nyújtózkodó tetőantennával. Nem tudom, kik, mi­féle emberek laknak a házban, s nehogy bosszúsan leg'yint- sen az olvasó, íme, megint akadt egy kéretlen prókátor, aki vivátot kiállt, mert nádtetőn lát tv-antennát. Ahogy a vá­rosba ballagtam befelé^ éppen valami nyugtalanság kezdett hatalmába keríteni. Először alig megfogható, megfogalmaz­ható, majd később is csak részenként összeálló. A házon magán, ott, az állomással szemben, már gon­dolatban is túljutottam. Az ellentmondáson, amit rejt, nem lehet — nem szabad! — könnyen túltenni magunk: amúgyis túl sok az egyszerű tudomásul vétel az életűnkben. Sokszor örülünk úgy, hogy elfelejtünk — gondolkozni. Magam is elégedett bólogatással olvastam sokszor és sok helyen, mi­lyen elképesztően gyors ütemben nőtt a televízióelőfizetők száma. Megyénkben például 1966 december 31-én tízezer la­kosra 912,9 tv-előfizető jutott, s minden, száz lakosra 22,6 rádióelőfizető. Jó dolog? Persze, hogy jó. Csak azok a nád­tetők ... Sok szó esett és esik ma is térképekről. Így például a kultúra térképéről, fehér foltokról, számadatokról, közöttük kedvezőekről és kedvezőtlenekről, tennivalókról, óhajokról és álmokról. Szavak, szavak, szavak. Persze, a tettek — mégpedig jelentős tettek —elhallgatása tisztességtelen len­ne. Történt és történik sok minden. Csak azok a nádtetők ... Nem, nem is a házakon, hanem a kultúra szavainkkal már rojtos szélűre nyűtt térképén. iyi éhány tény, minden csoportosítás nélkül, s látszólag tá- ll vol a kultúrától: itt, Nagykőrösön beszéltem olyan 32 esztendős fiatalasszonnyal, aki még életében nem volt a fő­városban, ezt aközben mondta el, míg a hűtőszekrényből narancslevet vett ki, hogy megkínáljon; Vácott 24 éves fia­talemberrel találkoztam, aki csak a nevét tudja leírni; érett­ségi előtt álló lányok és fiúk dolgozatait olvasgattam, s nem győztem hüledezni az elképesztő helyesírási hibák láttán; nézegettem iskolájában „lelkesnek és alaposnak” tartott tanárember könyvespolcát, rajta Kosáryné Réz Lola, Rromfield, közöttük förtelmes porcelánpapagájok; nem so­rolom tovább. Mit akarsz — morfondíroztam magamban ballagás közben, mert jó hosszú az út a városközpontig —, megváltani a világot? Úgysem hagyja magát... Ez is van, az is. Semmi nem egyszerre, s azonos ritmussal moz­dul előre, az egyenlőtlen fejlődésnek vannak ilyen apró tü­netei is. Megnyugtató gondolat. Általában így is hat. Es ez a baj. ^ Sokféle hókuszpókuszt űzünk mi szavakkal és fogalmak­kal: vitriolba mártott tollal vitatkozunk a kettős kultúrá­ról, az elidegenedésről, hónapokig tartó belháborúk dúlnak modernkedő kóklerek — vigyázat, nem művészek! — esz­meileg és formailag zűrzavaros izzadmányai körül, s köz­ben nem jut elegendő energia arra, hogy embereket meg­tanítsunk írni, olvasni, beszélni, tisztálkodni, emberként élni. A kultúrának van bizonyos alapfoka, s ehhez, uram bo­csa’, még a tisztálkodás is hozzátartozik. Én legalábbis ide- tartozónak érzem, mert fordultam már ki támolyogva mo­dem bútorokkal berendezett, szellőzőt!an, áporodott verej­tékszagtól nehéz levegőjű szobákbóL Persze, a főhelyen ott volt a televízió. Könyvek is vpltak. A statisztikai adatok­ban tehát ők is a pluszban szerepelnek, hiszen „kultúrára költöttek” ... A kultúra nem szűkül le statisztikai adatokra, néhány folyóiratra, a könyvek olvasottságára, a televízió- előfizetők számára. Félreértés ne essék: magam már a „kul­túrált vendéglátás” fogalmától is iszonyodom — az étel­adag az előírtnál kisebb, a számlánál csalnak, szellőzés nincs, a mosdóban ismeretlen a szappan és a törülköző, de az új székek úgye elegek a „kultúráltsághoz” —, nem ilyes­mire gondolok tehát, amikor a kultúra tágabb értelmét, ér­telmezését hiányolom. A z anyagiak növekedése nem hozza magával automati­kusan az értékesebb, csiszoltabb embert. A tehetős nem törvényszerűen művelt, s a szegény nem kell, hogy os­toba legyen. A munkások átlagkeresete az állami iparban — 1966 végén — 1786 forint volt (1960-ban 1574 forint), a műszakiaké 2745 forint. (1960-ban 2458 forint.) Növekedtek tehát a jövedelmek. A pénzt azonban sok dologra tölthet­jük. Élelmiszerre vagy bútorra például. Tisztálkodó eszkö­zökre. Könyvekre. Az egy lakosra jutó oktatási, kultúrális, sport és üdülési kiadások például 1965-ben 1347 forintot tettek ki. Italra, kávéra, teára ugyanekkor 1472 forint jutott... Igen, ismét azok a nádtetők. Mert igaz, hazánkban nagyon olcsó a kultúra, az állami dotáció horribilis összegekre rúg, de több, mint elgondolkoztató, hogy például a termelőszövet­kezeti tagok háztartásai összes jövedelmük 0,9 százalékát költik művelődésre, oktatásra, szórakozásra. És még inkább az, ha hozzátesszük, hogy 1960 óta ez az arány azonos szin­ten áll, egy tizednyit sem mozdul följebb! Cinikus kérdés lenne; vajon mit tenne ki ez az összeg, ha az állam csakis üzleti alapon — ami persze szocialista rendünkben képte­lenség — „mérné” a kultúrát, azaz mindenért annyit kellene fizetni, mint amibe kerül? A Csepel Autógyárban, szocialista brigádtagok mondták el: benne volt vállalásukban, hogy színházba mennek. El­mentek. Megnéztek egy Brecht-darabot. Nem értették. Unat­koztak. Egyikőjük felesége tanárnő. Nem hagyta annyiban. Összejöttek s az asszonyka magyarázgatni kezdett. Röstell- ték, kezdetben afféle „öntudatból vállalt, meghallgatott” dolognak tartották, azután lassan a rejtélyes csomók bom- lami kezdtek. Ma — mert mindez három esztendeje történt — a tizenöt tagú brigádból négyen bérlettulajdonosok, to­vábbi hatan pedig elég rendszeres színházlátogatók. Szeren­cséjük volt, mert akadt egy tanárnő... És ahol nincs éppen kéznél? Ott maradnak a nádtetők? A párt IX. kongresszusán mindaz, ami elhangzott a Központi Bizottság beszámolójában, ami benne szerepel a határozatban a tudatformálásról, s azon belül a kultúra ügyéről, nagy dolog. A központi akarat és elhatározás azon­ban kevés ehhez. Az országos térképen apró ponttá zsugo­rodnak a helyben hatalmas fehér foltok, a nagy összesítés­ben a kultúra toronyházai feledtetni tudják a nádtetőket. Ettől még azonban megvannak a nádtetők. J ó dolog, hogy van már a fővárosban pinceszinpad, zseb­színház, kísérleti ez meg az. Jó az is, hogy vannak vi­ták. öröm, hogy azon a kultúrát jelző térképen sokasodnak a bejelölések. Az sem kutya, hogy alig van falu gitárzene- kar nélkül... Elfogyott lábam alól az út, a városközpontba értem. Arany tanár úr szobra előtt torpanok meg. Hol is hagytam abba? Persze, gitárzenekar. Nádtetők. Térképek. Nem szoktuk meg mi túlságosan is ezeket a sok min­dent takaró nádtetőket? I Mészáros Ottó ABC áruházavató Tápiószelén Eszpresszót nyitnak Tápiószőllősön Szövetkezeti napok kezdődtek , Nagykátán KISZ küldöttértekezlet a Csepel Autógyárban Hétfőn kezdődik a SZÖVOSZ VI. kongresszusa, s ebből az alkalomból — a fontos ese­mény tiszteletére — ünnepi szövetkezeti napokat rendez a Nagykáta és Vidéke Körzeti j Földművesszövetkezet május 12 és május 22 között. A tíz­napos ünnepségsorozat válto­zatos programot kínál a kör­nyék lakóinak. Magyarnóta- est, műsoros divatbemutató, táncdalest, disznótoros vacso­ra tarkítja a műsort. A szövetkezeti napok idő­tartama alatt Nagykáta fő­terén kiállítást és vásárt ren­deznek. Miniatűr kis keres­kedelmi falut építettek, ahol a legkülönfélébb árucikkeket mutatják be és árusítják. A látogatókat lacikonyha és bor­kimérés is várja. A kiállítás és vásár méreteire jellemző, hogy a vásárlók több mint 10 milliós árukészletből válo­gathatnak. Ma délelőtt 10 órakor nyit­ja meg Tápiószelén a hely­beli íöldművesszövetkezet a modern, korszerűen berende­zett ABC-áruházat. Déli 12 órakor Tápiószőllős községben pedig az új eszpresszó meg­nyitására kerül sor. Pénteken egésznapos érte­kezleten vettek részt a Csepel Autógyár KlSZ-alapszerveze- teinek küldöttei. Koczó Gyu­la, a KISZ-bizottság titkára elmondta, hogy a gyár há­rom év alatt jelentős gazda­sági sikereket ért el, s en­nek nagy része a KISZ ér­deme. Említésre érdemes az új gyártmányok feletti véd­nökségük, a szocialista mun­kaversenyben való részvéte­lük. 1965—66-ban négy és fél milliós értéket takarítot­tak meg a vállalatnak. Szó esett a gyári ifjú gárda sza­kasz megalakításáról, az épü­lő KISZ-lakásokról, a 700 millió forintos gyári rekonst­rukció feletti védnökségvái- lalásról, a gyári fiatalok szó­rakozási, kulturálódási lehe­tőségeiről. Többet várnak e téren a gyár művelődési há­zától, illetve a gyár vezető­ségétől. A gyár igazgatója arról beszélt, hogy a vezető­ség megbeszélésein számíta­nak a KISZ jelenlétére és sok kezdeményezést várnak tőlük. A Hajtóműgyár gaz­dasági vezetője elmondta, hogy náluk a fiatalokat egyen­rangú partnerként kezelik a vezetésben és a gyakorlata feladatok végrehajtásában. A küldöttgyűlés második részé­ben újjáválasztották a gyári KISZ-bizottságot, s megválasz­tották a megyei KISZ kül­döttértekezlet gyári küldöt­teit. Koruk már lejárt Látogatás egy manufaktúrában Az egykori istálló most mű­hely. Elég masszív épület ma is, noha régen épült, s ami leg­főbb; a célnak megfelel. Az idő kora délután, de az emberek már készülődnek. — A fémnyomók nem dol­gozhatnak nyolc órát — adja tudtomra a szövetkezet elnöke — nem bírnák __ P edig jó volna látni a fém­nyomókat munka közben. Egy fiatalember végül vál­lalkozik — sűrű szabadkozások közepette ugyan, hogy ő már régen nem kezelte a gépet — bemutatja, hogyan készül o szobai szökőkutak fém alkat­része: a motorház. A gépet, amelyhez oda megyünk — amint a fiatalember elmondja — maguk készítették. Dehát, ha nem mondja is észre vet­tem Volna, hogy nem gyári alkotás. Működési elve egy­szerű: villanymotor pörgeti a formát, amelyhez hozzá szo­rítják a kerekre kivágott le­mezt, s a munkás különböző rudakkal idomítja a formára az oda erősített fémlapot, amíg végül kis edény kerül a ke­zünkbe. Egy hevederrel a gép­hez erősíti magát, majd figyel­meztet: — Onnan tessék vigyázni, mert kirepülhet a lemez... S megkezdődik a hatalmas fizikai erőfeszítést kívánó fémnyomás. Olyan em­ber hívta fel a figyelmemet erre a, segédüzemre, aki már olyannyira elvárná mindenütt az automatizálást, hogy ezt az egész manufaktúra jellegű üze­met egy kicsit merényletnek tartja a szocialista építés je­lenlegi szakaszában. Valahogy így: „hogyan lehet ma igy, s ilyen körülmények között ter­melni?” Mondanom sem kell, hogy az illetőnek nincs, s nem is lehet igaza. Külön kell ezt hang­súlyozni, minden lehetséges félreértés elkerülése végett. A gyömrői Petőfi Termelőszö­vetkezet a lehető legésszerűb­ben járt el, amikor ezt a se­gédüzemet létesítette, a követ­kezőit miatt is: — Tavaly az érésidő lerövi­dülése miatt tönkrement 40 vagon paradicsomunk — ma­gyarázza az elnök. — A gyár nem tudta átvenni a hatalmas mennyiségű termést, s jelentős veszteségünk keletkezett. A mezőgazdaságban mindig le­hetnek váratlan anyagi kiesé­sek. Nekünk ez a segédüzem arra kell, hogy tartalékokat képezzünk. — Mennyi az éves tervük: úgy értem, a segédüzemnek? — Két és fél millió. Ennek 30—10 százaléka a tiszta ha­szon. Tehát a szövetkezetnek megéri, öt céggel állnak kap­csolatban, valamennyi fővá­rosi illetőségű. A Meteor Ktsz-nek fémeket csiszolnak, a Műszeripari Ktsz-nek ké­szülnek a már említett szobai szökőkút alkatrészek, vala­mint egyéb műanyagmunkák, a Hűtőgépgyár fém fedőket készíttet a szövetkezettel, a Bútorgyár számára a Pammi- falak fém létráit csinálják, s a megrendelők között van a Magyar Televízió is: a Petőfi Tsz szállítja számukra a mű­termi reflektorok fém ernyő­jét A műhelyben 29-en dolgoznak, s ezek az emberek sem panaszkodnak, bármilyen nehéz munkát vé­geznek. Pár perc, amíg elké­szül egy szökőkúthoz való al­katrész. A munkás darabbért kap: — Mennyi jár egy ilyen munkadarabért? — Négy forint — Körülbelül 2600 forint a műhelyben dolgozók átlaga — mondja az elnök, s a munkás, kiegészíti: “; * ' '; — A fémnyomóknak több is. Egyszóval: jól jár a szövet­kezet, s jól jár a segédüzem­ben foglalkoztatott munkás. A tsz-nek van 330 tagja, s a mezőgazdaságban mintegy 150 ember foglalkozik közü­lük- nyugdíjas a többi, s amolyan kétlaki; ezek bevit­ték a földjüket a szövetkezet­be, de magúk nem lettek ta­gok, hanem másutt dolgoz­nak, csupán a családtagjaik járnak el a közös földekre. Ily módon a mezőgazdaság­ban olykor még munkaerő- hiány is mutatkozik. Ugyan­ekkor a segédüzembe számtaT lan munkás jelentkezik. — Lehetne akár tízmillió forintos ipari tervünk is egy esztendőre — mondja az el­nök. — • Munkaerő volna, munkát is kapnánk. Csak hát mi nem akarjuk túlzásba vin­ni: végtére is nekünk a me­zőgazdasági termelés a leg­fontosabb. így, miután valószínűnek látszik, hogy elkerültük még- csak a látszatát is, hogy a segédüzem létjogosultságát vitatnánk; következhet talán egy megjegyzés. Nevezetesen: erre, az ilyen manufaktúrákra végül mégis ráfizet valaki. Gondolom a vásárló. Nem lehet olcsó az önköltsége az ilyen módsze­rekkel készült áruknak, ami­kor utaztatják a félkész al­katrészeket, hatalmas fizikai munkát fektetnek be a rész- folyamatokba. Nem a szövet­kezetektől kell számion kérni, hogy miért nem fejlettebb a segédüzemük, hanem a meg­bízóktól; mikor javítják, kor­szerűsítik annyira a saját mű­helyeiket, hogy kiiktathassák ezt a méregdrága bedolgozó rendszert. A mezőgazdasági termelő- szövetkezeteknek erre az esetre is bőven maradna ipa­ri jellegű munkája. Különbö­ző szolgáltatások. Nemrég Tök község szövetkezetének elnöke említett egy nagyon életrevaló tervet. Átveszik a gépállomást, s javító, szerviz­szolgáltatást építenek ki, ahol motorkerékpárokat, személy- gépkocsikat javítanak. Érde­mes elgondolkozni azon is, hogy milyen fontos szerep jutna egy-egy faluban az olyan építőbrigádoknak, ame­lyek magánházak építését is vállalnák. Az ilyen segéd­üzemekből a fogyasztó is nyerne. Szóval abban van igazság, hogy a manufaktúrák kora lejárt. Dékiss János Mikromotelek Sátortábor az albertirsai Romantika i csárdánál Várják a hazai és a kül­földi turistákat a szövetke­zeti vendégfogadók — az or­szágban szám szerint 50, ame­lyekben mintegy 1000 sze­mélyt tudnak elhelyezni. Egye­bek között a Balatonnál, a Ve- lencei-tónál, valamint Szaty- mazon és Szekszárdon han­gulatos, faházas mikromo- telekben több mint 300 ven­dég találhat szállást. Május végén a velencei Cápa Ét­terem mellett megnyílik a 14 szobás I új mikrohotel, az ábrahámhegyi pedig 20 fa­házzal bővül. Az albertirsai Romantika csárdánál sátortá­bor nyílik. VERSENGŐK Tanulmánykötet a ráckevei járásról Helytörténettel foglalkozó munkaközösség alakult a rác­kevei járási pártbizottság pro­paganda-művelődési osztálya mellett. A munkaközösség fel­adata: hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulójára mintegy kétszázötven oldalas tanul­mánykötet megírása a rácke­vei járás múltjáról, jelenéről. A tervezet szerint a tanul­mánykötet tíz jelentős munkát tartalmazna. Első része a járás feudalizmuskor! történetét, a jobbágyfelszabadítás éveinek eseményeit és a járás céhes­iparának fejlődését foglalná magába. A kötet három tanul­mánya a felszabadulást meg­előző harminc esztendő jelen­tős eseményeivel: a Tanács- köztársaság időszakával, az el­lenforradalom éveivel és a já­rás katonai felszabadításával foglalkozna. A kötet befejező három-négy tanulmánya az el­múlt huszonöt esztendő nagy­politikai-társadalmi változá­sait örökítené meg a földosz- ^ tástól a mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséig. $ 'sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* A kiskunlacházi Petőfi Tsz második lett a múlt évi megyei termelési versenyben. A szövetkezet 3700 hold föl­dön gazdálkodik. Jelentős mennyiségben termelnek pa­radicsomot, zöldpaprikát és karalábét. A primőröket üveg­házban, majd fólia alatt haj­tatják. Ez évben 4000 négy­zetméter területen szamócát nevelnek a hollandi ágyakban. Az idei előirányzat szerint 2: hízómarhát exportálnak. Hú csibéből 170 ezret nevelne Egy nap hatezer darab ba tatott karalábét küldenek e: portra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents