Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

Kisiparosok — a lakosság szolgálatában Saáahtksa feljelentés a hontámh ellen Ünnepélyes keretek között tartotta meg vezetőségvá­lasztó taggyűlését a Kossuth Művelődési Házban a KIOSZ alapszervezete. A taggyűlé­sen megjelentek a városi és járási tanács, az MSZMP vá­rosi bizottsága, a Hazafias Népfront városi titkársága, a nőtanács és a KIOSZ országos központja vezetői és a város országgyűlési képviselője. A vezetőségválasztó tag­gyűlés részvevőit a KIOSZ ceglédi dalkara köszöntötte, majd az elnöki megnyitó után Dubniczky Mihály, az alap­szervezet titkára mondott be­szédet. Beszámolóját az ak­tuális bel- és külpolitikai ese­mények ismertetésével kezd­te, majd megemlékezett a márciusi választások előké­szítésében részt vett kisipa­rosok értékes munkájáról. Ezután az eltelt évi munkát, eredményeket és problémá­kat ismertette. Elmondotta, hogy a kisiparosok iparpoli­tikai tervek alapján végzik munkájukat a lakosság szol­gálatában. Figyelembe ve­szik az egyre növekvő igé­nyeket és mindent megtesz­nek, hogy ezeket lelkiismere­tesen és mintaszerűen kielé­gítsék. Munkájukat gyakran megzavarják a jogtalan ipar- űzők, a kontárok. 1963 óta 120 esetben tettek feljelen­tést a szabálysértési előadó­nál — főként az építő szak­mában akadtak ilyen „bese- gítök”. Növekedett a kisiparosok száma az utóbbi években, ör­vendetes, hogy az új iparen­gedélyesek között igen sok a fiatal. Jelenleg 163 kisiparos oktat ipari tanulót. Az idén 35-en tesznek szakmunkás- vizsgát, és már folyik az ipa­ri tanulók szerződtetése is: 80 új ipari tanulóra számítanak a különböző szakmák. A beszámoló során az elnök többek között ismertette az új gazdasági irányítás adta lehe­tőségeket és követelményeket a kisiparban, szólt a nyugdíj­kérdésről, az önkéntes beteg- biztosítás alakulásáról. Be­fejezésül a kisiparosság tár­sadalmi munkáját, a tovább­képzés lehetőségeit, valamint a KIOSZ és a tanács közötti kapcsolatot ismertette. A beszédet követő vita és hozzászólások után újra­Három nap — három közlekedési baleset A járdán kerékpározott — lábát törte A figyelmetlenség nem mentség A jó idő beálltával egyre nagyobb a forgalom a köz­utakon. Ez persze — kellő elő­vigyázatosság híján — azt jelenti, hogy a járművek sza­porodásával a balesetveszély is növekedik. A közutakon elő­forduló balesetek statisztikái szerint a meggondolatlansál ból és sok esetben az elsőbl ságmeg nem adásából keletfo zitk a legtöbb baj. Május 4-től 7-ig három ba eset történt Cegléd határába Negyedikén a délutáni órái ban, a 441. 6zámú főútvonal« — Ceglédtől 8 kilométerre ■ Erdődi Kálmán 39 éves nag körösi lakos erősen ittas áll; pótban hajtotta kerékpárja és a földútról úgy fordult főútvonalra, hogy előzőleg ne győződött meg arról, hot szabad-e az út. A főútvonali érve összeütközött egy an haladó motorkerékpárossá Erdődi súlyosan megsérült, t ittas kerékpárom ellen szabói; sértési eljárás indult. Gondatlanságból eredt 6-án történt baleset is. Dob< Dánielné 60 éves újvárossz« lakos, a Dezsőfi utcában, gyalogjárdán haladt kerékpá jával. A Török Ignác utcai k< reszteződésnél összeütköző egy szabályosan közlekedő ki rétkpárossal. Az összeütköz< során Dobos Dánielné elesett és lábát törte. A súlyos kime­netelű baleset előidézője ellen megindították az eljárást. Platter József tsz-tag, ceg- lédberceli lakos, 7-én a déli órákban úgy hajtotta teheneit a 4-es számú főútvonalra, hogy előzőleg nem nézett szét. Ko- pacz Lajos motorkerékpáros, budapesti lakos, már csak ké­sőn vette észre a közlekedést akadályozó teheneket, s hogy a nagyobb balesetet elkerülje, hirtelen az árokba fordította a motorkerékpár kormányát. Ko- pacz Lajos és pótutasa köny- nyebb sérülést szenvedett. A figyelmetlen Platter József el­len szabálysértési eljárás in­dul. PEST HEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM 1967. MÁJUS 11., CSÜTÖRTÖK VIETNAMÉRT, A BÉKÉÉRT! Békegyűlések a munkahelyeken Tiltakozás az agresszió ellen Kedden az ország vala­mennyi városában felhang­zott a Himnusz és a nemzet­közi munkásmozgalom indu­lója, az Intemacionálé. Meg­kezdődött a májusi békehó­nap, a nemzetközi békemoz­galom hagyományos ünnepe. Az emberek, akik eddig mun­kájukkal, elhatározásaikkal igazolták békevágyukat —, most szavakkal, demonstrá­ciókkal fejezik ki érzéseiket. A májtói békehónapot a Ha­zafias Népfront és a Nőtanócs szervezi. A békehónap jelszava: Vietnamért, a békéért! Azok az emberek, akik nap mint nap tanúbizonyságot tesz­nek politikai hitvallásukról — legyenek párttagok, vagy pár- tonkívüliek — most még job­ban igyekeznek a béke hang­ját eljuttatni azok közé is, akik keveset foglalkoznak az ország határain kívül történő politikai eseményekkel, vagy a tanyavilág zárja magáiba gondolataikat, ki nem mon­dott szolidaritásukat a sza­badságukért, függetlenségü­kért küzdő országok népei mellett. Cegléden a Hazafias Nép­front városi elnöksége és a Nőtanács együttesen készítet­te él a békehónap program­ját, négy fontos, politikai cél­kitűzés figyelembevételével. A békehónap alatt még foko- zottabbá válik a tiltakozás az USA vietnami agressziója, az atomfegyverek elterje­dése, a neofasiszta törek­vések fellobbanása ellen és még jelentősebbé válik a szolidaritás a függetlenségü­kért harcoló országokkal. Cegléden május 15-én kibő­vített bizottsági ülésén tár­gyalják mag a békehónap ter­vét. A város lakói békegyű­léseket rendeznek, külön a város hét termelőszövetkezete szocialista brigádjai számára, külön az értelmiség, külön a ktsz-ek dolgozói, és az ipari munkások számára. Június 4-én béketúrát in­dít a Dunakanyarba az Autóklub helyi csoportja. Útközben megkoszorúzzák a szentendrei szovjet hősi em­lékművet. A Nötanács a termelőszö­vetkezeti nőtanácsokkal tart megbeszélést, majd béke-kis- gyűléseket. Az iskolákban a szülői munkaközösségek szer­veznek gyűléseket, gyermek- rajz-kiállítással egybekötve. Ok szervezik a május 28-i gyermeknapot is. A Hazafias Népfront felhí­vással fordult a békehónap alkalmából az üzemekhez, termelőszövetkezetekhez: ál­lásfoglalásukat az amerikai követség címére küldött tilta­kozó táviratokkal, az Orszá­gos Béketanácshoz eljuttatott szolidaritási levelekkel fejez­zék ki még határozottabban, hatásosabban. Követeljék u „Tessék minket el vitetni Részeges apa, csavargó anya — elzüllő gyermekek Kétkötetnyi akta — de senki nem mer cselekedni — Tessék már minket ‘■•el­vitetni — állított be egyik délután a városi tanács gyám­Tavaszi hangulatok Télen magába zárkózik az ember. Mindig siet az utcán. A külvilág egyetlen érzés csu­pán: hideg van. A fák merev •mozdulatlanságba némulnak. De a föld ismét fordult egyet a természet örök-pontos órája szerint. Friss szél szállt át a fák felett, földszagú le­helet — s az egyik csillogó reggelen könnyű léptekkel be­köszöntött a tavasz! Ilyenkor kitárulkozik az ember. Sétál az utcán. A fák is élnek. Egyenes derékkal fordulnak az ébredő hajnal fe­lé. Ágaik a napsugarakba ka­paszkodnak. Vj élet fakad a kipattanó, nedves rügyekben. Fény hull a szemembe, meleg érinti az arcom. Szép idő van. Friss illatú széllel indulok a tavasz hangulata elé. Belé­pek a parkba. Énekel a kavics a talpam alatt. Napfény top­pan elém és a váltamra száll barátkozni a csend. Letelepe­dek egy padra és percekre mellém ül a megbékélt, gond­felejtő nyugalom is. Asszo­nyok hajlonganak a virágok között. Kezükben kapa, ásó. Szép munka ez, gondolom — jó lehet itt dolgozni. Egy hang, az asszonyok közül: „Az isten verje meg az egészet! Mi­Letörik már a derekam, kor hagyjuk abba?!’’ Madár röppen a fákról és eltűnik a távoli háztetők kö­zött. ★ Megyek az utcán, labda gu­rul elém, rohan egy srác, előbb kiált, „menj”, — na­gyot rúg és fut vissza. Az ar­cukat nem is látom, iramodó mozdulatokkal egyforma min­den gyerek. Szaladnak, lelke­sen, frissen. Nézem őket. Egyszerre bennem is lendül a játékkedv. Ledobom a kabá­tom és egy ugrással elmerü­lök önfeledt lármájukban. Futok, nevetek, levegő után kapkodok, nagyot esek fűre, nevetek, de jó puha ez a fű — rohanok tovább, hol a labda? Két férfi megy el mellet­tünk. Az egyik gúnyosan megjegyzi: „Na, ennek sincs jobb dolga: felnőtt létére itt ugrál a gyerekek között!” Megállók. Gyűrött a nadrá­gom, zöld a térde, az ing a hátamhoz tapad. Lehajtott fejjel indulok tovább. Utánam kiáltanak: „Ezt még rúgja vissza!” Megfordulok, mosoly­gok, s minden erőmet bele­adom a lövésbe. Kohlmayer Adám ügyi előadójához egy tízéves forma kislány. A gyerek nem volt ismeretlen Pallós Imré- né előtt: B. Béla családja ügyé­ben már két kötetnyi akta­csomó gyűlt össze íróasztalá­nak fiókjában. A szomszédok bejelentései, majd az ezt kö­vető környezettanulmányo­zás során bebizonyosodott a szülőkről — az ifjúság elleni bűntett. A jegyzőkönyveket lapoz­gatva megdöbbentő tények tárulnak az ember elé. Éhező, iskolát kerülő, kolduló, tolvaj gyerekek. Az apa iszákos, az anya csavarog. A szomszédok csak névtelen feljelentéseket mertek tenni, mert a közelük­ben lakókat megfenyegették, ha valaki szót mer emelni el- lénük ... Hat kiskorú gyerek. A legnagyobb 1956-ban szü­letett. Az asszony most vár­ja a hetediket, 28 éves. — A szülőket nem egyszer berendeltem, — mondja a gyámügyi előadó. — Mikor az állami gondozásba vételt szó­ba hoztam, kézzel-lábbal tilta­koztak ellene. Mindent ta­gadtak, a szülői felelősség leg­elemibb követelményét sem ismerik. Közömbös, cinikus az asszony, az apa sem kü­lönb ... — Talán most a bírósági tárgyalás után sikerül rend­őrségi segítséget kapni... Május 19-én lesz a bíró­sági tárgyalás. Az asszony ter­hes, ítélet vár rájuk. De mi vár a hat gyerekre? Régi lakásuk összedőlt, most az egyik tsz területén szükséglakásban laknak. A közelükben lakó tsz-tagok már a gyerekektől is félnek ... mert nagyon „ragad a kör­mük”. S mi lesz velük a tár­gyalásig? Hányszor kell még szaladniuk éjszakának ide­jén a részeg apa elől? Nagyon sürgős intézkedés kellene, még mielőtt valami családi tragé­dia nem történik. Nyári kalap Qo (Kertész László karikatúrája) Vietnam békéjét, és a nagy görög hazafi, Manolisz Gle- zosz szabadon bocsátását. (e. k.) Júniusban: Megyei borverseny Az elmúlt évekhez hason­lóan az idén is megrendezik Budapesten, a Vajdahunyad várban a megyei borversenyt. A versenyre benevezhetnek állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek és egyéni ter­melők is. A jelentkezéseket május 20-ig fogadja el a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tálya. A benevezőknek a kiállítás­ra szánt borokból fajtánként 3 litert kell beküldeni. A szük­séges üvegeket a járási ker­tészeti felügyelőknek adja át a mezőgazdasági osztály, má­jus 22-én 9-től 12 óráig. Be­nevezési díjak: állami pince- gazdaságok és állami gazda­ságoknak 30 forint, terme­lőszövetkezetek és egyéni versenyzők számára pedig 20 forint. A pénzt a versenyborok átadásával egyidőben kell befizetni a versenyzőknek. A versenyre szánt borokat má­jus 30-án, reggel 8 órától délután négy óráig veszik át a Vajdahunyad várban. A díjnyertes borokat eb­ben az évben a Mezőgazdasági Múzeum fogja kiállítani. HIRADAS kongresszusról, munkaversenyről Az abonyi József Attila Termelőszövetkezet népszerű „Híradóijának legutóbbi szá­ma többek között a termelő­szövetkezetek I. országos kong­resszusával, az új szövetkezeti és földtörvény határozatai­val foglalkozik. Dr. Skultéti János jogtanácsos írásában a kongresszus jelentőségét és a tsz tagságára váró felada­tokat ismerteti. Boros János KISZ-titkár a KISZ-vezetőségválasztással foglalkozik. Hórom pontban vázolja a vezetőségválasztás főbb céljait. A „Híradó” em­lítést tesz a szocialista mun­kaversenyről is, majd Hírek, közlemények címmel bővebb tudósítást közöl a termelőszö­vetkezet eredményeiről és a kulturális programról. SZÁRÍTJÁK A BURGONYASZELETEKET A Szeszipari Vállalat egyik gyártmányát, a szárított bur­gonyát jobban ismerik külföldön, mint itthon. Ezt az árut ugyanis főként exportra készítik. Keresett cikk, hi­szen olyan ízletes eledelt készíthetnek belőle, akár a leg­frissebb burgonyából Foto: Gábor Padok a parkban Idős nénike igyekszik a buszállomás felé. Karját jó­kora kosár húzza. Végre el­éri az egyik padot, kosarát nagy szusszanással leteszi. A pad üres. Mégsem ülhet le. Először megpróbálja zseb­kendőjével letörölni, a pad azonban olyan piszkos, in­kább átballag a másikhoz. A helyzet ugyanaz. A nénike re- ménytvesztve visszamegy a bus% indulási helyére, s kosa­rát lába elé rakva, toporogva várakozik. Merő kíváncsiságból most már én is körüljárom a Sza­badság téri padokat. Hát itt bizony nehezen lehetne egy zsebkendőnyi helyet találni, ahová le lehetne ereszkedni, egy kis pihenőre. Pedig szép ez a park... tudják ezt a gyerekek is, akik esténként nagyon szeretnek itt játsza­dozni. Pompás sáncoknak, ba­rikádoknak bizonyulnak a pa­dok, amelyeken keresztül ug­rálva, remekül lehet fogócs­kát is játszani. S ha kifogy a cukor a zacskóból? Vagy ép­pen a padra esik a félig el­nyalt fagylaltadagból egy ki­csi? Ki törődik ezzel? A jó levegő kedvelői nem mindig tartogatnak portörlő rongyot a zsebükben, újságot, vagy kispárnát sem. Vagy ta­lán vízzel és felmosóronggyal kellene idejönniük, ha netán szeretnének egy kis időre megpihenni? A város pénztárából mil­liós összeget fordítanak par­kosításra. Szigorúan büntetik azokat is, akik megsértik a parkvédelmi szabályokat. Nem lehetne valamit tenni a parki padok védelmében is? (cs—i)

Next

/
Thumbnails
Contents