Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

P EST M E-G Y^E I.HIRIA P L ÖNKI AP A S A­IX. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM 1967. MÁJUS 11., CSÜTÖRTÖK Teremjen minden talpalatnyi föld! Műveletlen területek a határban A PARLAGON HAGYOTT FÖLDEKET ÁLLAMI TULAJDONBA VESZIK Egy arany- és egy bronzérem A MONORI TÁNCZENEKAR AZ ORSZÁGOS AMATŐR KÖNNYŰZENEI FESZTIVÁLON A harmadik országos ama­tőr könnyűzenei fesztivál 1967. évi szereplésére a mono- ri művelődési otthon Ezüst­csillag tánczenekara is meghí­vást kapott. A szereplésre a zenekari tagok igen komoly, lelkiismeretes munkával ké­szültek. A zenekar évek óta dolgo­zik együtt. Vezetőjük Danes József (a Pest megyei Hírlap május 9-i számában tévesen szerepelt Pesti Imre neve a zenekar vezetőjeként) teljesen műkedvelő alapon indultak, s amatőrtudásukat saját szorga­lomból fejlesztették. A feszti­válra való meghívásnak ezért nagyon örültek, hiszen tudták, egy országos versenyen szigo­rú zsűri, erős versenytársak jelenlétében mérhetik le fára­dozásaik, törekvéseik helyes­ségét, munkájuk eredményét. A zenekar vezetője igen sok esetben beszélte meg elképze­léseit a művelődési otthon igazgatójával, míg kialakítot­ták stílusukat, elgondolásaikat. Az eredmény nem is maradt el: nagyon erős „mezőnyben”, igen magas színvonalú zene­karok szereplése mellett a mo- nori Ezüstcsillag együttest bronzéremmel tüntették ki, pedig a monoriak szerény fel­szerelésükkel szinte eltörpül­tek a többi zenekar mellett Az országos fesztivál megle­petése: a monoriak táncdal- énekese, Botin Klára, aki a fesztiválon az egyetlen arany­érmet nyerte. Kiváló szereplé­se mellett az értékeléskor a zsűri kiemelte a jó zenekari kíséretet is. Helyes lenne, ha a jövőben az illetékesek is felfigyelné­nek a monori művelődési ott­hon tánczenekarára, s az elért erkölcsi eredmény alapján több anyagi segítséget nyújta­nának a zenekar felszerelésé­nek tökéletesítésére. Akkor ugyanis még nagyobb siker­rel szerepelhetnének, s tovább gazdagíthatnák megyénk, já­rásunk és községünk hírnevét. A monori községi művelődési otthon ugyanis az'-anyagi se­gítség nyújtására gyengének bizonyul. Pedig az eredményeket még lehet fokozni. A zenekar tag­jait a siker nem tette elbiza- kodottá, szeretnének még több Ö.«met szerezni közönségük­nek, s a jövő évi fesztiválon még szebb eredményt elérni. Lengyeli József Az én kis falumban Pesti ismerősöm látogatott meg a minap. „Hogy tudsz itt élni, az isten háta mögött? Mintha elevenen eltemetkeztél volna!..Értetlenül bámul­tam rá, hogyan gondolja? Eb­ben a kis faluban is embe­rek élnek. Itt is pezseg az élet. Itt is vannak fiatal sze­relmesek, a házasok itt is haj­ba kapnak néha; szebbnél szebb hajlékok épülnek; min­dig újabb tervek születnek; pufók, ritkaszép gyermekek gőgicsélnék a gyerekkocsik­ban; televíziók szaporodnak, egyre több az autótulajdonos, a horgászok itt is nagyobb ha­lakról álmodoznak, és így to­vább. Jómagam pedagógus vagyok, s a mi kis iskolánk olyan, hogy ott nem lehet unatkozni. Ott én megtalálom az igazi tevékenységi területe­met, és amit ott csinálok, any- nyira kitölti az életemet, hogy szinte másra nem is marad időm. Pesti ismerősöm nem pe­dagógus, így hát némi leki­csinylést véltem felfedezni mosolyában, mellyel . beszá­molómat hallgatta: — Vasat gyűjtünk, kirándu­lunk, pályázatokon nyerünk, ünnepélyekre készülünk, ta­karékbélyeget gyűjtünk, az is­kolakénben ültetünk, kapá­lunk, „ki mit tud” versenyt rendezünk... Ismerősöm közbevágott: — Te most a pedagógusok vagy a diákok nevében beszélsz, mert ez nekem nem eléggé világos. Kicsit zavarba jöttem: — Tudod, az úgy van, hogy min­den pedagógus gyerek is egy kissé, és a gyerekeink egy pi­cit nevelők. Ami az iskolánk­nál történik, az mindannyi­unk közös dolga. Ha veszünk egy szép pöttyös, piros nagy labdát a negyedik rajnak, ak­kor egész biztosan ott lá­tod az alsós nevelőket lab­dázni és nagyokat kacagni a gyerekek között, tízpercekben. És őrről az egész társaság az ügyeletesre, amiért pontosan betartotta a csöngetési rendet. Nem lehetett megpuhítani, hogy hosszabbítsa meg egy ki­csit a labdázási időt. Ha egy gyereket baleset ért otthon, a karja eltört. — írunk neki a kórházba, hírnökök keresik fel a szülőket, mi újság kis betegünk körül, mikor jön haza? Aztán égy-két túlko­ros bukásra áll. Tanulópárok nyúzzák, gyötrik őket, könyö­rögnek nekik, nevelők kérnek egymástól csodareceptet, hogy lehetne megtölteni e konok, üres fejeket egy kis tudással. Vitatkozunk, mérgelődünk, kínlódunk, örülünk, vicceket mesélünk és fejgörcsünket panaszoljuk, és itt mindenkit minden érdekel. Néha egy kis elfáradás, egy kis letörés, ilyen­kor lelket öntünk egymásba; és tudod, az „öreg” is olyan, hogy vele lehet vitatkozni, meg lehet győzni, ha nem is mindig könnyen. — öreg? vágott közbe az is­merős. — Az igazgatónk, nem öreg egyáltalán, de magunk kö­zött úgy hívjuk. — Egyszer öreg, egyszer gyerek ... Hány éves tulaj-: donképpen? — ötven körüli. Van egy pedagógus lánya, meg egy katonatiszt fia és egy Bütyök nevű unokája. — Ti itt mindent tudtok mindenkiről? — Ez így igaz. A falunak ez is a jellegzetessége. És tudod, én nem adnám ezt az én kis falumat azért a másik nagy faluért, Pestért. Itt szeretnék megöregedni, ami részint már sikerült is, pedig ebben a? egyben nem nagyon igyekez­tem. Tugyi Rczsőné GYULA „Operálják" az Erkel-fát „Operálják” a gyulai vár­fürdő partjának legszebb dí­szét, a mintegy 150—160 éves Erkel-fát. Levágják a hatal­mas mezei juhar öreg ágait, odvas részeit kitisztogatják és cementhabarccsal tömik be. Mattori ifjú az emelvény ieywnayasubb fokún „Az 1967. évi váltósúlyú if­júsági birkózás magyar baj­noka Izmán Sándor, FTC.” — Nemrég olvastuk a Népsport­ban ezt a rövid hírt. A mono­ri szakosztály és sportköri ve­zetők külön is örülnek és büszkék erre a bajnokságra. Búzás Károly és Szőnyi Jancsi után most egy harmadik mo­nori fiú is magyar bajnok lett. Felkerestem Izmán Sanyit, hogy győzelméről beszélges­sünk. — Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy az emelvény leg­magasabb fokára kerülhettem, hisz minden fiatal sportoló leghőbb vágya, hogy magyar bajnok lehessen. S ezt most én elértem — mondotta az ifjú bajnok. — Nem akarok azon­ban itt megállni, tudásomat még tovább akarom fejleszte­ni és még sok szép sikert sze­retnék elérni. — Minek tulajdonítod ezt a szép eredményt? — Úgy érzem, ezt elsősor­ban annak köszönhetem, hogy ahol kezdtem — a monori sportkör birkózó szakosztályá­ban — olyan előkészítést kap­tam, amelyet nem hiszem, hogy bárhol meg tudtam vol­na szerezni. Ezt én sohasem fogom elfelejteni. Szeretnék egyúttal köszönetét mondani Kövesdi Feri bácsinak, aki oly nagy türelemmel foglalkozott velem, de Varga Pistának és Asztalos Lajosnak is, valamint a szakosztály vezetőjének, Oláh Gyuszi bácsinak is. Még most is örömmel látogatom a monori edzéseket, mert jólesik azokkal a fiúkkal együtt lenni, akikkel hosszú ideig együtt dolgoztam. Külön örömet je­lent számomra, hogy a szak­osztályban mindig szeretettel fogadnak. — További célkitűzésed? — A nyár folyamán a tatai edzőtáborba készülök és sze­retnék kijutni augusztusban a Bulgáriában megrendezésre kerülő első ifjúsági világbaj­nokságra, ezt azonban még megelőzi egy jugoszláv portya, ahol szintén szeretnénk részt venni és jól szerepelni. Kivárjuk „Sziszinek”, hogy ez az akarás valóra is váljék, és még sok-sok szép sikert érjen el. O. Gy. Érettségi előtt... Még fülünkben zsonganak a monori József Attila Gimná­zium diákjainak ballagási dal­lam foszlányai, még emléke­zünk a tengernyi virágra, még ki sem pihenték a diá­kok a ballagást követő bált, amikor új kötelesség hívja őket: az írásbeli vizsga, majd ezt követően a szóbeli érett­ségi. Számadás lesz ez, bizo­nyítása annak, hogy felké­szülésük elegendő-e maga­sabb tanulmányok elkezdésé­hez, vagy az élet útjain való biztonságos járáshoz. Aki becsülettel eleget tett tanulási kötelezettségének az elmúlt évek alatt, az bátran foghat hozzá az érettségi dol­gozat megírásához és félelem nélkül állhat majd a vizsga- bizottság elé, hogy számot ad­jon tudásáról. Bizonyára lesznek olyanok, akik elgondolkoznak: milyen gyorsan elszaladt ez a négy év, nemrég iratkoztam be az iskolába és már itt állok az érettségi küszöbén. Az idő valóban rohan ilyen­kor, s nem lehet azt mondani, hogy ráérünk még! A tovább­tanulás és munlca — két perspektíva, az életcél meg­valósításához szükséges irány­mutató mögé sorakozik az iskolát elhagyni készülő vég­zősök csapata. Az élet min­den területe, szellemi és fi­zikai fronton egyaránt várja a kibocsátásra kerülő „új rajt”. A felelősség önmagukkal, tanáraikkal és szüleikkel szemben — kötelez! Kötelez arra, hogy a hátralévő időt komoly, elmélyült tanulással, felkészüléssel töltsék. Nem sok a hátralevő idő, de arra elég, hogy tudásukat felfris­sítsék, s biztonságérzést sze­rezzenek életük első igazán jelentős próbatételéhez. Még néhány hét, s kezük­ben lesz az érettségi bizonyít­vány. Kívánjuk nekik, hogy örömet okozzon és hasznukra váljék életük további út­jain ... (ő—ő) Megtört a jég Kartalon is Vecsési VIZÉP-Kartali MEDOSZ 1;0 (0:0) Kartal, 300 néző, vezette: Császár. Az utóbbi években nem ment a vecsésieknek Kartal ellen sem otthon, sem pe­dig idegenben, nem tudtak győzni ellenük. Ezt a nyo­masztó hangulatot a mérkő­zés előtt Kárász edzőnek si­került eloszlatnia, s a VIZÉP tizenegy játékosa egészséges magabiztossággal készülődött a nagyon fontos találkozóra. Mint várható volt, a ven­déglátók nagy erőbedobással igyekeztek lerohanni a vecsé- sieket, de a védők minden esetben nagy nyugalommal hárítottak. Az első komoly vecsési támadás végén Ma- kovecz nagy lövése alig ke­rülte el a kaput, de a követ­kező pillanatban már a má­sik oldalon Bogár bizonyí­totta be jó formáját. A tech­nikás vecsési csatárokat lát­hatóan zavarta a gidres-göd- rös talajú pálya, nem tud­ták szokott stílusukat ját­szani. Szűcs két esetben is jó helyzetbe került, de a ke­mény kartali védők felvág­ták. Hullámzó játék alakult ki, mindkét kapu előtt akad­tak kihasználatlan helyzetek. Fordulás után sem válto­zott lényegesen a játék képe. Kartal lelkesedéssel igyeke­zett ellensúlyozni a vendé­gek nagyobb tudását, amely a 70. percben góllá érett. Trasszer majdnem a szög­letzászlótól beívelt szabad­rúgását Cserháti kitűnő ér­zékkel fejjel továbbította a tehetetlen kapus mellett. A VIZÉP ezután teljesen át­vette a játék irányítását, csak az olykor túlkombinált ak­ciók végén hibáztak, vagy a kartali kapus meníett. Az utolsó tíz percben Vecsés nyo­masztó fölénybe került. Vecsés a helyzetek alapján megér­demelt, értékes két pont bir­tokába jutott. Kitűnő szellemben, jól ját­szottak a vecsésiek, csupán a fiatal Leimetter II küzdött nagy lámpalázzal és Mako- veeznek voltak gyenge per­cei. Kartal ifi—Vecsés ifi 2:0 A vecsési ifik nem a leg­jobb összeállításban játszot­tak. Tervszerűtlenül szalad­gáltak a pályán, s megérde­melt vereséget szenvedtek a lelkes hazai ifiktől. Fekete Izmán Sándornak a bajnoki érmet Kárpáti Károly sok­szoros magyar és többszörös Európa-bajnok adta át Hírek az úttörőéletből Jutalom: csillebérci táborozás A „Vörös zászló hőseinek útján” mozgalomban eredmé­nyesen tevékenykedő üllői 6. számú Zrínyi Ilona úttörőcsa­pat „Napsugár” őrse július 18-tól 27-ig Csillebércen tábo­rozik. A „Napsugár” őrs tag­jai: Csilik Éva, Szabó I. Má­ria, Kökény Zsuzsa, Rédey Éva, Rácz Éva, Ürmös Fran­ciska, Varga Mária, Babusa Gizella, Kasza Erzsébet, Nagy Ilona. Akadályverseny A monori 2615. számú Dobó Katalin és 482. számú Arany János úttörőcsapat május 9-én nagyszabású akadályversenyt rendezett a „három tavaszt ünnepelünk” akció befejezé­seképpen. Sok érdekes gya­korlati és elméleti feladatot kellett megoldaniuk. Az egész napos program a béke és ba­rátság a nemzetközi szolidari­tás szellemében zajlott le. Az időjárás is kedvezett a pajtá­soknak, s így kellemes emlé­kekkel tértek haza. Első helyezett a Mohikán, második a Pálma és harma­dik a Napsugár őrs lett. Labdarúgás Vasárnap délelőtt péteri labdarúgópályáján zajlottak le a járási kispályás labdarú­gó-bajnokság döntői. Kilenc érakor kezdődtek a mérkőzé­sek a következő csapatok részvételével: Pilis központ, Honor Ady, Maglód, Gyöm- rő falu, Monor. Kossuth, Pi­lis 2-es számú iskola a „na­gyoknál”; Tápiósüly, Gyömrő falu, Monor Kossuth, Pilis központ, Üllő, Gomba a „ki­csiknél”. Két-két csoportban körmérkőzéseket vívtak a csapatok. Eredmények: Pilis központ —Monor Ady 4:1. Monor Ady —Maglód 0:0, Pilis központ— Maglód 2:0, Monor Kossuth— Gyömrő falu 2:0. Gyömrő fa­lu—Pilis 2. 1:1, Monor Kos­suth—Pilis 2. 2:0; kicsiknél: Tápiósüly—Gyömrő falu 0:1, Monor Kossuth—Gyömrő falu 3:0, Tápiósüly—Monor Kos­suth 1:0, Üllő—Gomba 3:1, Pilis központ—Üllő 2:1, Pilis központ—Gomba 4:0. A csoportok győztesei ját­szottak ezután az I.. II. és III. helyért. Végső sorrend (I. korcsoport), iárási bajnok: Pilis központ. 2. Monor Kos­suth, 3. Monor Ady; II. kor­csoport, járási bajnak: Pilis központ, 2. Monor Kossuth, 3. Üllő. A bajnokság nagyon színvo­nalas mérkőzéseket • hozott. Monor Kossuth és Pilis csa­patai izgalmas mérkőzéseket játszottak a döntőben, ahol a pilisiek nyugodtabb játékuk­kal diadalmaskodtak. A járási bajnok Pilis csapa­ta 1967. május 15-én Ceglé­den, a megyei területi döntőn vesz részt, képviseli a monori járást. Kézilabda A lányok hétfőn, a fiúk kedden játszották a körzeti selejtezőket a járási döntőbe­jutásért. A monori körzetből a nagyoknál Vecsés 3. sz. is­kola, Monor Ady úti iskola csapata jutott tovább. A ki­csiknél Vasad és Monor Ady a két továbbjutó. A fiúknál monori körzetből Üllő és Pilis 2. sz. iskola csa­pata, illetve Vasad és Monor Ady csapata jutottak tovább A gvömrői körzetben a lá­nyoknál, nagy meglepetésre, az egyik esélyes Gyömrő Kos- sutlh csapata kiesett a selej­tezőkben. Továbbjutott Gyömrő falu, Gyömrő köz­pont, illetve Gyömrő falu, Gvömrő Kossuth csapata. Fiúknál a délutáni nagy zi­vatar miatt nem lehetett a mérkőzéseket befejezni. Az eddig elért eredmények alap­ján a nagyoknál Gyömrő Kossuth csapatának van leg­nagyobb esélye a továbbju­tásra, a másik csoportban Ecser—Gvömrő falu mérkő­zés győztese kerül a járási döntőbe. Ezt a mérkőzést szerda délután három órakor bonvolították le. így a péntek délután Ovömrőn rendezendő járási döntőre teljes lesz a mezőny. H. L. Az elmúlt hetekben a köz­ségi tanácsok vezetői furcsa ■határszemlét tartottak: nem azt figyelték, a zöldellő ve­tés milyen termést ígér, ha­nem azokat a földterülete­ket mérték fel, melyek — egyelőre — nem ígérnek termést, mert ebben az évben nem láttak még kapát sem, gazdát sem. A megműveletlen terüle­tek számbavétele évente megismétlődő országos program. A felmérés után felszólítják ezeknek a tulajdonosait, az állami gazdaságokat, terme­lőszövetkezeteket — hogy az időszerű mezőgazdasági mun­kákat az elkövetkezendő 30 nap alatt végezzék el a gazo­sodé, kihasználatlan földön. Ha a felszólítás nem vezet eredményre, a hatos számú 1962-es földtörvény értelmé­ben a megműveletlen terüle­tet kártalanítás nélkül állami tulajdonba kell venni. A járás községeiben meg­történt már a felmérés — a községi tanácsok jelentései megérkeztek a járási tanács mezőgazdasági osztályára. A felszólításban megjelölt 30 nap letelte után derül ki, a jelenleg megműveletlennek számító területek közül meny­nyi a parlagon hagyott. Mert a félmérést minden évben elvégzik — s igaz, hogy az idei még csak előkészítő stá­diumban van — a tapasztalat azt mutatja, hogy a termelőszövetke­zetben, állami gazdasá­gokban alig van megmű­veletlen föld. A vizes területeken nem tud­ták elvégezni az időszerű me­zőgazdasági munkákat — í ezeket csak akkor tudják hasz­nosítani, ha felszikkadnak. Az elmúlt években a járá: 18 községe közül körülbelü tízben kellett felhívásban fel­szólítani a gazdákat, művel­jék meg a földjüket. (d)

Next

/
Thumbnails
Contents