Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

1961. MAJÜS 11., CSÜTÖRTÖK reai mem K/Urlap 3 T anácselnökök továbbképzésen A megyei tanács fonyódli- geti üdülője hatvan községi tanácselnököt, helyettest, il­letőleg titkárt lát vendégül három hétre. A tanácsválasztásokon több olyan tanácstagot választot­tak be vb-vezetőnek, aki meg­előzően más munkaterületen dolgozott. Részükre szervez­ték ezt az államigazgatási alapismereteket nyújtó isko­lát. A tanfolyamon szó lesz a tanácsok és a végrehajtó bi­zottságok működéséről, a ta­nácstagok választókerületi munkájáról, az államigazga­tási eljárásokról, az állandó bizottságok szervezetéről, mun­kájáról stb. Az előadásokat a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak tagjai, osztályvezetői és más szakemberek tartják. Szövetségben a szakszövetkezetek Csaknem 2 hónapos tapasztalat — Nagyobb önállóság Növekvő termelés SÁRKÖZI HÍMZÉS — FÁBÓL A Tolna megyei Kurd köz­ségben élő Eörsi Szabó Dezső népi iparművész fába farag­ja a híres sárközi hímzések motívumait. A kurdi iparmű­vész 12 évig próbálkozott ez­zel az érdekes kísérlettel. Alapos előtanulmányozás után bejárta a sárközi falva­kat, hogy ősi sárközi fafara­gások után kutasson. Ocsény- ben megtalálta hajdani — már elfeledett fafaragók munkás­ságának nyomait, s látta né­hány alkotásukat: ábrázoló munkájukat. A kurdi iparmű­vész sárközi faragásaival ké­szül a Kapoli Antal emlékére meghirdetett megyei és or­szágos pályázatra. Hivatalos elnevezése: Szőlő és Gyümölcs Termelő Szakszö­vetkezetek Területi Szövetsége. Az érdekeltek hamar megtalál­ták a praktikus nevet, egysze­rűen szövetségnek mondják. Ez jól kifejezi a tartalmat is. Három járás — Szob, Szent­endre, Buda — 14 szakszövet­kezete alakított ez év március 21-én — területi szövetséget. Területük meghaladja a 15 ezer holdat, a tagok létszáma a 3300-at. A három járás határos egymással. Talaj- és éghajlati adottságai javarészt hasonlóak. A gazdálkodás múltja is sok hasonlóságot mu­tat: a parasztság jövedelmé­nek túlnyomó többségét a gyü­mölcs adta. Ez adja ma is. A gyümölcstermelésen belül azonban elég nagy az eltérés. A budai járásiak az őszibarack termelését emelték magas szintre, a szentendrei járásban a fő bevételi forrás a szamó­ca, míg a szobi járásban gaz­dálkodó szakszövetkezetek pro­filja a málna. Ha csupán a terület nagysá­gát, valamint a tagság létszá­mát tekintjük, hajlamosak le­hetnénk a szövetség jelentősé­gének kisebbítésére. Mindjárt más képet kapunk azonban, ha tudjuk: a megye őszibarack termelésének 50, a szamócáé­nak ugyancsak 50, míg a mál­náénak több mint 30 százalékát adják e három járás szakszó­Ne szankcionáljanak! Valaki ideges lehetett az­nap — az sincs kizárva, hogy éppen bevásárlás közben ide­gesítették fel (bocsánat, ha az érzékeny lelkeknek így jobbah tetszik: ide ge sé­dé tt fei) —, elég az hozzá, hogy hazarohant, papírt, tol­lat ragadott és panaszos le­velet írt a helyi lap szerkesz­tőségének. Ezt írta benne: „X. boltban a mérleg kon­zervdobozokkal, miegymással úgy el van barikádozva, hogy lehetetlenség leolvasni, meny­nyit mutat; az áru súlya teljességgel ellenőrizhetetlen. Otthon ő a csomagot a kony­hamérlegen utánamérte, s az kevesebb volt. De az még egyszer sem történt meg. hogy véletlenül három dekával több szalámit vitt volna haza ...” A helyi lapban a kis levél megjelent, s a szerkesztő ja­vasolta, hogy a társadalmi ellenőrző szervek sűrűbben végezzenek próbavásárlást. RJind ez idáig a szokvány történet. Sablon. A haddel- hadd ezután következett. A helybeli szerkesztőség hama­rosan újabb levelet kapott. Ebben — huszonkét aláírás­sal — lényegében arról volt szó, hogy a panaszból szó sem igaz, mert „az X. számú bolt alkalmazottai előzéke­nyek, udvariasak és türelme­sek, és az sem igaz, hogy a bolt mérlegei el vannak ba­rikádozva, mert nincsenek elbarikádozva...” Mit tehetett a szerkesztő? Annak rendje-módja szerint, közzétette ezt a levelet is. Csakhogy ezután dördült meg a nagyágyú. Most már mi — a Pest megyei Hírlap — kaptunk levelet magától a Kiskereskedelmi Vállalattól, amelyben a következőket tu­datják velünk: „Vizsgálatot indítottunk és kitűnt, hogy a porcukorcsomagok általában — helytelenül — 1 dkg­mal súlyosabbak voltak, a próbavásárlásnál 0.07 Ft-tal kevesebbet számoltak, a vevők pedig (közöttük az egyik helyi notabilitás) elis­meréssel nyilatkoztak a bolt­ról. Minthogy a cikkben fog­lalt vádak egyike sem nyert bizonyítást, kérjük a T. Cí­met, hogy postafordultával küldje meg nek ink a pana­szos, vagy a panaszosok ne­vét ...” S végül egy mondat: „A házi mérőeszközök pon­tossága erősén vitatható, ezért a konyhai mérlegek mérés- eredményei alapján nem tu­dunk szankcionálni”, majd következik a teljességgel ol­vashatatlan aláírás. A három levél után a lap egyik riportere kiutazott a kis városba és bement vásárolni az ominózus üzletbe. Tapaszta­latairól nagyon tömören szá­molhat be: az üzlet tiszta, rendes (de nem annyira, hogy ne lehetne tisztább és ren­desebb), a hangnem udvarias (de nem annyira, hogy ne lehetne kedvesebb), az üveg­pult valóban magas és rajta a citrom, keksz­doboz, konzervdoboz ta­karja a mérleget (de nem annyira, hogy aki nagyon akarja, ne láthatná a ská­lát). Eddig a három levél törté­nete. Az olvasót — ámbátor máris megvan a maga egyé­ni véleménye — nyilván furdalja a kíváncsiság, hogy végtére is mi kinek adunk igazat? A vevőnek? Az üz­letnek? És mi 'lesz a pana­szossal ? Postafordultával ki­szolgáltatjuk őket? Noha nekünk is megvan a magunk véleménye, igazság­osztás helyett inkább né­hány alapelvre emlékeztet­nénk csupán. O A vevőnek mindig és feltétlenül joga van pa­naszkodni (kereskedelmi nyel­ven: reklamálni). O Az újságnak joga van a panaszt publikálni. O Mindenkinek — az üz­let alkalmazottainak is — joga van a panasz ellen vé­dekezni. Ámde: O Az üzletből nem túl 11- d o m o s társadalmi kam­pányt szervezni a panasz visszaverésére. © Kifejezetten ildomtalan a vállalat kontralevele a túlmérésről és a kevesebb számolásról való oldalvágás­sal (már csak azért is, mert ezt az olvasók többsége alig­ha olvasná gúnyos mosoly nélkül), de a legildomtala­nabb a panaszosok nevét kö­vetelni és szankcionálást em­legetni. (—iron) vetkezetek Tehát óriási va­gyon birtokosai ők. Mind az egyénnek, mind pedig a nem­zetgazdaságnak nagyon fon­tos, hogy ezen a tájon még fej­lettebb gyümölcsgazdálkodás alakuljon ki. Tulajdonképpen máris a szövetség lényegénél vagyunk. Horváth Gyula az elnök is ezt hangsúlyozza, ami­kor a szervezet céljáról, feladatairól beszélgetünk. Ahhoz, hogy felmérhessük a szövetség alakulásának fontos­ságát, tnssza kell kanyarodni a pár hónappal korábbi idő­szakra. A szakszövetkezetek, mint alacsonyabb termelői tár­sulások, a földművesszövetke­zetek gyámolílása és felügye­lete alá tartoztak. Megalakulá­suk után sokat vitatkoztak, vajon életképesek-e a „fele­más" szövetkezetek? Azoknak volt igazuk, akik mellette kar­doskodtak. Többségük jól gaz­dálkodik, jól összehangolják a vezetőségek a közös, valamint az egyéni területek pillanatnyi és távolabbi érdekeit. Hogy idáig eljutottak, abban kétség­telen a földművesszövetkeze­teké az érdem. Az is igaz azon­ban. hogy a szakszövetkezetek túlnőtték a korábban megsza­bott kereteket. A járási föld- művesűzövetkezeti szervek fel­ügyelete, gyámolítása már a fejlődést gátolta. Egy-egy szak- szövetkezet jelentősége mesz- sze-messze túlnőtt községe ha­tárain. Megközelítően két hónapja létezik a területi szövetség. A két hónap már-már tanulsá­gokkal is szolgál, amelyeket a jövőben hasznosítani lehet. Horváth Gyulától olyan kér­désekre igyekeztünk választ kapni; amelyek ugyancsak ér­deklik a szakszövetkezetek né­pes táborát Az első az önállóság. Azzal, hogy a szakszövetkezetek tag­jai lettek a szövetségnek, va­jon nem kerültek-e csöbörből a vödörbe? A területi szövetség alap­szabálya, felépítése, feladata \ a biztosíték, hogy a jövőben önállóan gaz­dálkodhatnak e társulások. Héttagú igazgatóságot válasz­tottak a küldöttek, amely meghatározott napirend sze­rint, havonta ülésezik. A szö­vetségnek hat függetlenített embere van — két kertész, két számviteli szakember, egy adminisztrátor és az elnök. A szakszövetkezetek jogvitás ügyeinek intézésére két jo­gászt is alkalmaznak. A ké­sőbbiek során növekszik az al­kalmazottak száma, de 10-nél nem lesz több. Egyébként a szövetség nem alakít ki nagy adminisztrációs apparátust — nem vállalja át a tagszövetke­zetektől a jelentések, nyilván­tartósok aprólékos munkáját. Ez mindenesetre megnyugtató. Az alkalmazottak javarésze szakember lesz, akik az igazgatóság határozatának szellemében segítik a szak- szövetkezeteket a termelésben, ügyes-bajos dolgaik intézésé­ben. A szövetség azonban nem avatkozik be a tagszövet­kezetek belső életébe. Felada­ta a kölcsönös előnyök alap­ján a termelés, az együttmű­ködés szervezése. Két igazgatósági ülést tar­tottak a szövetség megalaku­lása óta. Az elsőn főként szer­vezeti kérdésekről tárgyaltak, a másodikon már a termelés szervezésére irányították a fi­gyelmet Ez a gond köti le a szövetség dolgozóinak túlnyo­mó többségét is. Már-már kezd kibontakozni az együtt­működés mikéntje a szakszö­vetkezetek között A hagyo­mányokat tiszteletben tartva, ott igyekeznek egy-egy terme­lési ág fejlesztésével, ahol ar­ra a legjobb adottság kínálko­zik. A kóspallagi szakszövet­kezet például a málna szaporí­tóanyag előállítását vállalta. A Szentendrei-sziget szakszövet­kezetei szamócaszaporító anyagot értékesítenek. A gazdálkodás, bizonyos szinten, minden kül­ső segítség nélkül is halad a maga útján. A szövetség célja, hogy a régi termelési kultúrá­ra alapozva segítsen előbbre­lépni a termelésben — mind­három járásban. A szakembe­rek járják a szakszövetkezete­ket, ismerkednek az emberek­kel, a termelési adottságokkal, közben segítséget is nyújtanak \ műtrágya, naposcsirke beszer- ' zéséhez, szervezik az áru érté­kesítését is. Az első változás, ami úgy tűnik, hosszú vita vé- j gére tesz pontot: a területi' szövetség segítségével lerövi­dítik az áru útját. Az egyik láncszemet, a helyi földműves- szövetkezetet ugyanis kikap­csolják az árufelvásárlásból. A mindennapi munka közben sem feledkeznek meg a szö­vetség emberei — s ez első­sorban az igazgatóság érdeme —, hogy segítsenek megala­pozni a jövőt. Közgazdasági számításokat végeznek a gaz­daságosság, a termelékenység növelése érdekében, tanácso­kat adnak a szakszövetkezetek vezetőségeinek. Néhány köz­ségben például nagy a mun­kaerő-felesleg. A fő növény, illetve gyümölcs leszedése után nem tudnak munltát ad­ni — főleg az asszonyoknak. Most a szövetség szakembe­rei azon dolgoznak, hogy mi­ként lehetne a minél nagyobb foglalkoztatottságot biztosíta­ni. A kóspallagiaknak például azt javasolják, hogy a ribizli mellett foglalkozzanak málna termelésével is — a munka­csúcs a két gyümölcsnél más­más időpontra esik. Nógrádve- T-frcén kifizetődó lenne a mál­na mellett szamócát is termel­ni. A területi szövetség rövid múltra tekint vissza. Azt azon­ban tapasztalják az itt dolgo­zók — és maga az elnök is —, hogy máris van tekintélye mind a tagszövetkezetek, mind pedig a különböző vállalatok előtt A járási pártbizottság és a járási tanács is nagy segít­séget nyújt az induló szövet­ségnek. Önállóságát messze­menően figyelembe véve istá- polják első lépéseit. Mihók Sándor Savanyítok A Duna Kertészeti Tsz termel- vónyeinek tartósítására savanyí­tó üzemet rendezett be. Az üzem a tavalyi termésből nyolcvan vagon paprikát, zöldparadicsomot és cseresznye- paprikáit savanyított. Annyit tartósított, hogy még most is szállít a kereskedelemnek Választ az ifjúság Május 5-én befejeződött megyénk KlSZ-alapszerveze- teiben a tisztújítás. Ennek eredményeiről kérdeztük meg Arató Andrást, a KISZ Pest megyei Bizottsága első titká­rát. — A számok: 1193 alap- szervezetben választották új vezetőséget. 5350 tisztség be­töltéséről döntött a tagság. A vezetőség 45 százaléka, a tit­károk 42 százaléka cserélő­dött ki. Kedvező eltolódás: a vezető funkciók 30 százalékát húsz éven felüli, katonaviselt fiatalok töltik be. — Hogyan zajlottak a ve­zetőcég-választó gyűlések? — A KISZ történetében először: titkosan választottak a tagok. Az alapszervezetek 15 százalékában mégsem a bi­zottság által jelölteket válasz­tottak meg, illetve másokat is jelöltek. Mindenesetre azok töltik be a tisztségeket, akiket a KlSZ-tagok szeretnek, akik­ben bíznak. A taggyűlések alkalmával mintegy 8 ezer KISZ-tag, tehát minden ne­gyedik kért szót. — Eredményei? — Tisztább kép a KISZ te­endőiről. Sok bírálat érte a KISZ szabadidős programját, e téren több szervezettséget vár a tagság. A béralapok fel­osztásánál, a fiatalok tovább­tanulásánál, a jutalmazások­nál, a nők munkájának meg­becsülésénél is több támoga tást, határozottabb kiállás várnak a KISZ-től a fiatalok érdekeinek védelméért. Szóvá tették a KISZ politikai ak­cióinak gyakori formális vo­násait is. Ezeknek az akciók­nak a politikai hatása a mun­kás és paraszt fiatalok között még nem elégendő. — A hibák orvoslása? — Május 7-e és 27-e között zajlanak megyénkben a KISZ küldöttértekezletek. Itt töb­bek között feladatainkról, az említett hibák orvoslásáról is sok szó esik. 1 —D— Irodalmi esték a békehónapban A Hazafias Népfront bu­dai járási bizottsága meg­állapodott a MESZÖV-vel ab­ban, hogy zenés irodalmi mű­sort biztosít a békehónap folyamán a járásban rende­zett községi békegyűlések egy részén, összesen 11 köz­ségben lesz ilyen zenés iro­dalmi esttel egybekötött bé­kegyűlés. Az elsőt szerdán tartották nagy sikerrel Perbá­lon. a KűnmÁitos m sm kaptaiau Katalógusszerkcsztés — „kalákában4^— Pest megye utat mutat Szerda reggelenként jóked­vű asszonyokkal népesül be a nagykátai járási könyvtár. Reggel érkezneK a járás min­den tájáról, s az esti vona­tok, autóbuszok viszik őket haza. Mielőtt elmondanánk, mit csinálnak, tegyünk egy kis kitérőt. Abban — azt hiszem — mindannyian egyetértünk, hogy a könyvtáros munkája elképzelhetetlen katalógus nélkül. Több ezer kötet cí­mét, íróját, helyét észben tar­tani — képtelenség. Képtelenség? A-g-yakorlatban mégis ezt kívánnák a könyvtáro­soktól, » hiszen még a járási könyvtá­rak is így működnek, szerte az országban. Az oka? AZ ELSŐ: az időhiány. Egy járási könyvtárban hetenként általában négy kölcsönzési nap van; az ötödik a tovább­képzés, a hatodik az értekez­leteké, hivatalos ügyeké. A MÁSODIK: a szakkép­zettség. A katalógusszerkesz­tés alapos szakmai felké­szültségű feldolgozó könyvtá­rosokat igényel. Ilyennel pe­dig még a járási köynvtárak sem rendelkeznek, a közsé­giekről nem is szólva. A HARMADIK: a tárgyi és személyi feltételek. Még néhány esztendeje sem volt minden könyvtárnak saját 9 otthona. Egy szekrény a mű­velődési ház valamelyik Iro­dájában vagy a tanácsháza folyosóján — ez volt a könyv­tár. Írógép még ma sincs mindenütt. Végül, azt is rö­vid ideje állíthatjuk, hogy Pest megyében stabilizáló­dott a könyvtárosi gárda, megszűnt az örökös fluktuá­ció. A Pest megyei Könyvtár munkatársai nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe. Évek óta keresték a megoldást, s a Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ útmutatá­sával tervet dolgoztak ki a járási és függetlenített köz­ségi könyvtárak könyvállomá­nyának „feltérképezésére”. Terv tehát már volt — csak a módszer hiányzott. A Pest megyei Könyvtár ebben is úttörőnek bizo­nyult. Először cédulaanyagot készí­tett, 11 ezer irodalmi alko­tásról, s 22 könyvtár rendel­kezésére bocsátotta. Aztán — kísérletképpen — feldolgozó csoportot hozott létre, amely saját feldolgozó csoportjának irányításával, Budakeszin lá­tott munkához. Persze, ez sem ment köny nyen. A községi könyvtárak csupán 1963-ban váltak füg­getlenekké: vezetőik más munkakörökből kerültek e be­osztásba, sosem vettek még részt katalógusszerkesztésben. Annyit tudtak csupán róla, hogy hosszadalmas, nehéz munka — s féltek belevágni Ezt az averziót győzte le fokról fokra az első feldolgo­zó csoport, amelynek a budai járás öt függetlenített köz­ségi könyvtárosa lett a tagja, Húsz héten keresztül, heti egy napot töltöttek szorgos munkával, mire elké­szült a 7000 kötet „mat- rikulája”. A budakeszi tapasztalatok után megtartott megyei érte­kezleten megszületett a hatá­rozat: a katalógust minden járási és kiemelt községi könyvtárban elkészítik. Az év végéig valamennyi já­rásban megalakulnak a fel­dolgozó csoportok, s munká­hoz látnak. Budakeszi után először a „nagyfalu”, Érd következett, majd Nagykáta. Ezért látni minden szerdán lókedvű asz- szonyokat a nagykátai járási könyvtárban- csoportosan vi­dámabb. gyorsabb a munka. Még néhány hónap s a leg­különbözőbb igényű olvasó­kat is felkészülten várják a könyvtárban, keressen akár könyvritkasá­got vagy tanulmányokhoz, disszertációkhoz szükséges szakirodalmat! ny. é.

Next

/
Thumbnails
Contents