Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
10 nsr HEGYE I yf/iíop 1967. MÁJUS 28., VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink Emlékezetes bűnügyek Az áthelyezési kérelemről... A nyereségrészesedésről... és a munkaruha visszaszolgáltatásáról... Jogosult-e az Igazgató megtagadni a dolgozó áthelyezés iránti kérelmét. G. F. ecseri olvasónk jobb kereseti lehetőség reményében munkahelyet akart változtatni, de ehhez munkahelyén nem járultak hozzá, pedig a Budapesti Bútoripari Vállalat kikérő levelet is küldött. Panaszát a döntőbizottság is elutasította. Olvasónk sérelmezi az intézkedést, mert tudomása szerint a vállalat nem tagadhatja meg kikérés esetén a dolgozó áthelyezését. A jogszabály felsorolja, hogy mikor köteles a vállalat kérelmére áthelyezni a dolgozót az általa megjelölt másik vállalathoz. A jelenlegi rendelkezés szerint akkor, ha a dolgozó munkakörének ellátása egészségét súlyosan veszélyezteti, és új munkaviszonyában ilyen veszélyeztetésnek nincs kitéve, vagy nem szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozik és új munkaviszonyában ilyen munkakörbe kerül. Levele szerint olvasónknál egyik ok sem áll fenn, csupán abból az okból kíván munkahelyet változtatni, mert új munkahelyén több lenne a fizetése. A munkajogi rendelkezések erre most nem adnak lehetőséget, tehát a vállalat nem követett el szabálytalanságot, annak ellenére, hogy ez olvasónkra nézve érthetően sérelmes. Itt válaszolunk P. I. jászka- rajenői lakosnak, aki 10 éve lakatos szakmájában , dolgozik, de munkája mellett gépész szakképzettséget is , szerzett. EZ utóbbi szakmájában' kíván most elhelyezkedni, de őt sem engedték el. Mivel olvasónk ténylegesen a szakképzettségének megfe-; lelő munkakörben dolgozik, \ vele szemben sem követtek éli törvénysértést, és a döntőbi-i zottság határozata sem tá-i madható. Jár-e nyereségrésze- ] séd és Cs. B. nagykőrösi i olvasónk részére. > Olvasónk 1965. június 23-ig i nagykőrösi ládagyárban dől- i gozott. Munkakönyvét mondás a dolgozó bejegyzéssel adták ki. Nyom- § ban elhelyezkedett a kon- ^ zervgyárban, de szesedést az 1966 évre sem kapott. Kérdezi: vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Mikor köteles a dolgozó a kiadott munkaruhát a vállalat részére visszaszolgáltatni? V. L. tápiószelei olvasónk írja, hogy mint vízvezeté.k- szerelő helyezkedett el egy csatornázási vállalatnál és munkakörénél fogva, munkaruhát kapott. Kéthónapi fizetés nélküli szabadság után kilépett a vállalattól, és mivel csupán 6 hónapig állt alkalmazásban, arra kötelezték, hogy a kiadott munkaruhát szolgáltassa vissza. Olvasónk sérelmezi a vállalat intézkedését, mert a munkaviszony megszüntetésekor ezt nem közölték vele és jóhiszeműen a ruhát elajándékozta idős édesapjának, aki azt már elhordta. Olvasónk kérdezi: kötelezheti-e őt a vállalat a munkaruha ellenértékének megfizetésére? A rendelkezések szerint olvasónk már akkor köteles lett volna a munkaruhát visszaszolgáltatni. amikor egy hónapnál hosszabb fizetés nélküli szabadságot kapott. A vállalat is mulasztást követett el és nem kevésbé akkor, amikor a munkaviszony megszüntetésekor nem állapította meg, hogy milyen összeget kell megtérítenie és ezt a tartozását a MIL-lapjára is elmulasztották rávezetni. Ahhoz, hogy bírósági végrehajtás legyen az ügyből, igazgatói, vagy jogerős munkaügyi döntőbizottsági határozat szükséges. ( Amennyiben ilyfili nincs, nem köteles megtéríteni a kárt Br. M. J. Angeló, a rendőrgyilkos Sorozatunkban, vasárnaponként néhány emlékezetes bűnüggyel ismertetjük meg az olvasót. Szeretnénk előrebocsátani: nem öncélú szenzációhajhászás kedvéért elevenítjük fel ezeket a bűncselekményeket, évekkel megtörténtük után. Más célok vezettek. Egyrészt szeretnénk bemutatni a tettesek személyében azokat a bűnöző típusokat, akiket aljas ösztöneik, erkölcsi gátlástalanságuk, a törvénnyel, a társadalommal, a közösséggel való szembeállásuk a legsúlyosabb bűncselekményig: a gyilkosságig juttatott. Gyilkosságig, amelyek közül azonban — hazánkban immár hosszú évek óta — egyetlen egy sem maradt felderítés és megtorlás nélkül. Bűnüldöző szerveink munkája — speciális körülményei és adottságai miatt — a közönség, a lakosság előtt többnyire nem ismert: csak az eredményről értesül, a „hogyan”-ról, a nyomozás szerteágazó, bonyolult, precíziós pontossággal összehangolt folyamatáról — nem. Nos — sorozatunkban — ezúttal erről is szó lesz. 1947. július 24-én este, a Móricz Zsigmond körtéri Sang- hai bár — az akkori Budapest egyik leghirhedtebb mulatója — előtt lövések dörrentek, s néhány perccel később súlyosan sérült rendőrtiszttel száguldott kórházba a mentő. A sebesült Krammer Pál, a népi demokratikus rendőrség 39 éves rendőrnyomozó főhadnagya volt, aki az orvosok minden erőfeszítése ellenére, két nappal később a kórházban meghalt. Gyilkosa — Sántha Dezső 26 éves artista — felett augusztus 1-én ítélkezett a budapesti büntető törvényszék, mint rögtönítélő bíróság, s a halálos ítéletet néhány órával később végrehajtották. Sántha — ez a hidegvérű, gátlástalan gengszter — ismert alakja volt a pesti alvilágnak. Apjának asztalosárugyára volt, s a fiú gondos nevelést kapott. Érettségi után felső technológiát végzett, majd később attistaiskolába járt és sikeres artistavizsgát is tett. Angeló néven lépett fel. A következő években bekalandozta Dél- és Közép-Európát, s a „Két férfi dobál egy nőt” című produkrészéről”§ nyereségré- % § még-> jár-e& részére nyereségrészesedés ? ^ A SZOT elnökségének a | nyereségrészesedéssel kapcso- í latos irányelvei szerint ol- ^ vasónkat megilletné a nyereségrészesedés, mert a---- s kon- $ zervgyárban december 31-én ^ már volt egyéves folyamatos ^ Nem tudjuk ^ a levelében § munkaviszonya, azonban, hogy viszonya mikor kezdődött, t... „ az azt megelőző munkahely- % ről milyen munkakönyvi be- $ jegyzéssel távozott. Mert, ha ^ egy éven belül kétszer vagy § " J" többször vagy ilyen évet kö- ^ Megkezdjük, vető évben akárcsak egyszer^ is felmondta munkaviszonyát, ^ —; kivéve az Mt. V. 30. §. (2.)^ bekezdés a—f. pontjában em- $ lített, korábban ismertetett | kedvezményes felmondási le- ^ hetőségeket — akkor már két- ^ évi folyamatos munkaviszony ^ szükséges ahhoz, hogy megil-1 lesse önt az 1966-os évi nye- ^ reségrészesedés. Ez pedig ol- ^ vasónknak nem volt meg. ^ Ezen kívül egyéb kizáró okok ^ is léteznek, így pl. nem jogo- ^ sült nyereségrészesedésre az, ^ akinek az üzemi tanács által ^ meghatározott napnál több ^ igazolatlan hiányzása van. ^ Kern tudjuk, volt-e ilyen, ^ ezért azt tanácsoljuk, fordul- ^ Kislányom, jón a volt munkahely üzemi $ egyedül átmenni bizoftságához, és ha ott nem ^ nagymamához? kap kielégítő tájékoztatást, ad- ^ — Nem, mert elkísért egy ■Jón be panaszt a ládagyári «5 farkas. — Van kérem egy albérleti § szoba kiadó, de nőt nem hoz- ^ hat fel. * cióval igen sok pénzt keresett. 1942-ben Németországban egyetlen fellépéséért 280 márkát kapott. Ekkor ismerkedett meg Bachmann Gusztávval, aki később elválaszthatatlan barátja lett A Budapest felszabadításáért folytatott harpok alatt Sántha — szülei kőbányai házának pincéjében — együtt bujkált Bachmannal. Az Eskü téren volt a front, amikor a két jóbarát már a Petőfi Sándor utcában fosztogatta az üzleteket. A fosztogatásokért Sánthát a felszabadulás után héthónapi börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után hamarosan a pesti éjszaka „nagy menője“ lett: az inflációs időkben 17 kilogramm aranyat harácsolt össze. A bárok és a mulatók megnyitása után visszatért artista munkájához. Az Arizonában, s a többi inkább hírhedt, mint híres mulatóhelyeken lépett fel. Havi 1500 forintot keresett akkor, de Sánthának ez a pénz nem volt elég. A „mellékest” betörésekből szerezte. Társa természetesen Bach- mann volt, s amikor egy szabómester személyében sikerült „kipróbált” orgazdára találni- ok, a betörőpáros elsősorban szövetekre specializálta magát. 1946 tavaszán betörtek a Debreceni Textilművek Deák Ferenc utcai telepére és 600 méter különféle selymet loptak. A Kecskeméti utca 9. szám alatti szabóműhelyből egyszerre húsz öltönyre való férfiruha szövetet zsákmányoltak. (Amikor Sánthát letartóztatták, 22 rendbeli betöréses lopást ismert el.) S hogy milyen fantasztikus méretű volt ez a lopássorozat, arra jellemző, hogy a két jóbarát az orgazdától több mint 130 ezer forintot kapott, s ^z az összeg a tényleges értéinek njíhjúősz- sze egyharmada volt. 1947 nyarán Sáittha^'Cs' Tiach- mann már érezte, hogy előbb- utóbb baj lesz, a rendőrség már a nyomukban volt. Elhatározták, hogy disz- szidálnak. Az indulást 1947. július 24-én estére tűzték ki, ígéretet kaptak ugyanis, hogy ekkor egy artistaügynök közvetítésével a Sanghai bárban dollárt vásárolhatnak. A két gengszter összecsomagolt, s zsebükben csőre töltött fegyverrel — Sánthának belga gyártmányú Brevet, Bochman- nak Walter pisztolya volt — este 11 óra körül megérkeztek a Móricz Zsigmond körtérre. A bárba már nem mertek bemenni, s az utca másik oldalán egy fa alatt várakoztak. Várták a dollárral az artistaügynököt. A II. kerületi rendőrkapitányság nyomozócsoportja ekkor már értesítést kapott, hogy a két veszélyes betörő este megjelenik a Sanghai bárban. Krammer Pál vezetésével néhány nyomozó helyezkedett el a téren, akik a két bűnözőt képről már jól ismerték. Az egyik nyomozótiszt fegyverrel a kezében a két gengszterhez lépett, s kérte az igazolványt. Sántha úgy tett, mintha igazolványt keresne a zsebében, majd jobbra, a Gel- lért tér felé, Bachmann pedig balra az akkori Himfy utca irányában futásnak eredt. A nyomozók azonban mindkettőjüket azonnal elfogták. Dulakodás kezdődött. Krammer főhadnagy annak a nyomozótisztnek a segítségére sietett, aki Sántha kezét fogta, a banditának azonban sikerült szabaddá tenni jobbkezét, előrántotta a pisztolyt, s kabátja jobbszárnya alatt az őt átkaroló Krammerbe lőtt. Bachmann is pisztolyt rántott, s súlyosan megsebesített egy másik rendőrnyomozót. Bachmann a tűzharc után a Bocskai utcába szaladt, s egy veteményeskertből tovább lövöldözött. A nyomozók és a segítségükre siető szovjet járőrök azonban körülzárták rejtekhelyét, s felszólították, adja meg magát. A válasz pisztolydörrenés volt: a gengszter szíven lőtte magát. Sántha Dezsőnek sikerült elfutnia A súlyos bűncselekmény példátlan felháborodást keltett Budapesten, s a lakosság a sajtóban szinte óránként ismertetett újabb és újabb nyomozási adatok alapján a rendőrséggel együtt hajszolta a gyilkost. Három nappal később egy fiatalasszony gyermekével a Lajos utcában sétálva arra figyelt fel, hogy a 16. számú ház előtt egy feltűnően sárgára festett hajú férfi jön velük szemben, majd bemegy a házba. Az asszony az újságcikkek alapján felfigyelt a férfire, azonnal a szolgálatos rendőrhöz sietett, aki a férfi után vetette magát. A férfi a hegy felé menekült, majd fegyvert rántott, elsütni azonban már nem volt ideje: a rendőr a járókelők segítségével elfogta. így került rendőrkézre Sántha Dezső. Sántha a rendőrségen és a bíróságon is csak a betöréses lopásokat ismerte be, azt azonban körömszakadtáig tagadta, hogy ő lőtte agyon Krammer Pált. Annyit elismert, hogy a* Móricz Zsigmond körtéren pisztolyával kétszer lőtt, de szerinte — a földbe, illetve a levegőbe. Szerinte a főhadnagyot Bachmann sebezte halálra. A rögtönítélő bíróság Sántha védekezését nem fogadta el. A helyszíni szemlebizottság ugyanis a Sántha által megjelölt helyen az aszfaltban semmilyen lövésnyomot nem talált. S azt, hogy nem a földre lőtt, bizonyította a kabátján látható lőpornyom is: a pörkölés, a füst és az égésnyomok nem a kabát jobb- szárnyának külső, hanem a belső felén voltak láthatók. Tehát a fegyvert kabátja alatt sütötte el. A bűnügyben perdöntő volt a fegyverszakértő véleménye. A hősi halált halt főhadnagy testéből ugyanis egy 7,65 mm acélburkolatú pisztolylövedék került elő, burkolatán hat — balról jobbra forduló, keskeny csőhuzagolási rajzzal, szélességük pontosan 0,9 milliméter: a Bachmann holtteste mellett talált pisztolyból kilőtt próbalövedéken talált csőhuzagolási rajz szélessége viszont 1,4 mm volt. A gyilkos lövedék tehát csakis Sántha Dezső 7,65 names Brevet pisztolyából származhatott. A gyilkos elnyerte méltó büntetését. B. — B. GYERMEKNEVELES Nyíltság és gorombaság Az ABC-áruházban vásároltam és bár nem voltak sokan kicsit várakozni kellett a hi- degkonyha-készítményeknél. Mögöttem 40 év körüli mama állt 14—15 éves kislánnyal és a kislány barátnőjével. Hangosan beszélgettek, azaz inkább vitáztak, így óhatatlanul fültanúja voltam társalgásuknak. A kislány — .aki .ugvan .nagylánynak öltözött, éríe'ütalt festett szemhéja és a szűk/ majdnem miniszoknya — elégedetlenkedő és durcás hangon kifogásolta azokat az árukat, amit a mama akart vásárolni. „Kajáról” beszélt, amit olyan jelzővel illetett, hogy meg sem ismételhetem. Hasonló rövid szóval jellemezte azt az ételt is, amit a mama előző este főzött. A kislány szavainak nagy részét nem értettem, bár elég sok fiatalt ismerek és nekem is nagy gyermekeim vannak, ugyanis olyan erőteljes szlenget használt, hogy követni sem lehetett. Az érthetően mondott szavak pedig közönségesek és gorombák voltak. Az esetet nem azért említem meg, mert „édes anyanyelvűnket” torzította eL Fülemet sértette ugyan, de nem vagyok nyelvész, a beszélgetés és magatartás nevelési vonatkozásaiban érdekel elsősorban. A rosszul értelmezett modernség Nem egy olyan szülővel találkoztam, aki arra büszke, hogy ő modern és kamasz gyermekeivel „lezseren” viselkedik. Nemcsak hogy nem tiltakozik a gyerek, nevezzük nevén, ' vltúrálatlan beszédstílusa ellen. hanem ő maga is megtanulja és használja, így tartva lépést a fiatalsággal. Eszünkbe sem jut, hogy a szavak gondolataink kifejezői is gondolataink pedig személyiségünk szoros tartozékai. Nem véletlen, hogy a kultúrálatlanul beszélő ember egész személyisége kultúrálatlan. Tudom, hogy ezzel kapcsolatban már fel is merül az ellenvetés, a mai kamaszoknál divat ez a beszédstílus és ez még nem jelenti azt, hogy a modemkedő, már sekélyes gondolkodású is. Ha ezt visz- szautasítja a család, a gyerek nem lesz nyílt, őszinte. Nem is azt állítom, hogy ha a gyerek egy-egy leegyszerűsített kifejezést használ, akkor azon fel kell háborodni. Együttesen a kifejezésmód és a tartalom, amit kifejez váltja ki az ellenérzést. Az a gyerek, aki szüleivel ugyanúgy beszél, mint „haverjaival”, szüleit nem fogadja el tekintélynek, olyannak, aki irányíthat kifogásolhat. A másik véglet, amikor a szülő a gyerek egyszerű véleménynyilvánítását is gorombaságnak, szemtelenségnek minősíti, azonnal felháborodik, megsértődik. A gyerek sokszor meg sem érti, hogy mit kifogásolnak. A 3. gimnazista Palkó mesélte, hogy nagy botrány volt otthon azért, mert ő véleményt mert nyilvánítani. Egy iskolai üggyel kapcsolatban kezdődött a beszélgetés, majd mind indulatosabb vita lett, Palkó közben azt a kijelentést tette apjának: „Nincs igazad, te a saját álláspontodon kívül meg sem hallod más véleményét!” Palkó még később sem látta be, hogy kijelentése goromba volt. Folyton azt hajtogatta, hogy ő már felnőtt, véleményt nyilváníthat és ha ő véleményt nyilvánít, azt őszintén teszi, ő nem lesz képmutató senki kedvéért sem. Hosszan vitatkoztunk az igazságról, nyíltságról, a képmutatásról. Kicsit értetlenkedve nézett rám, amikor azt mondtam, hogy igazat úgy is lehet mondani, hogy nem sértő és nem goromba az ember. Éppen felnőttségét teszi vitathatóvá azzal, hogy őszinteségének nem tud más formát adni, csak a gorombaságot. A serdülő gyerekek számára a vélemény nyüt hangoztatása rendkívül fontos. Mind a két esetben ezt tették. Ez nem hiba, sőt arra utal, hogy erkölcsi igényeik vannak. Amit még nem tudnak, az az, hogy a nyíltságnak milyen formát adjanak. Gorombán, indulatosan vetik oda legtöbbször. Hiba, ha ezen megsértődünk, hiszen a szándék nem a sértés, de hiba az is, ha szó nélkül hagyjuk, mert a gyermek viselkedésének jellemzőjévé válik. Nem modern felnőtt szemlélet az, amelyik a „vagánykodó ” goromba magatartást a becsületes nyíltság kifejeződésének tartja. A helyes viselkedés módját éppen a családi élet kereteiben sajátíthatják el leginkább. A letorkolás a veszekedés ezt nem viszi előre. Véleményt nyilvánítania kelL A véleménynyilvánítás természetesen akkor jó, ha az nyílt, őszinte. A goromba hangot vagy kifejezést azonban visszautasítjuk, nyugodt hangnemben és röviden azt is közöljük, hogy miért tartjuk gorombaságnak azt, amit a gyerek mondott. Ha a gyereknek van igaza, azt el is kell ismerni. Nem esik csorba a szülői tekintélyen, ha a gyerek meggyőző érvelésére megváltoztatjuk véleményünket, sőt a gyerek még inkább tiszteli azt a szülőt, aki őt is a család valódi tagjának tekinti, hatalmával nem él vissza. (Dr. H. A.)
