Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-18 / 115. szám

1967. MÁJUS 18.. CSÜTÖRTÖK reav Mtctn <Xíi-iai> 3 Közigazgatási határ nélkül A MEGYEI termel őszövet- a földrajzi helyzet, az ég­keze ti tanácskozást megelő- hajlat és a talajadottságok, a zöen, a Pest megyei és a fővá- közlekedési lehetőségek mind, rosi termelőszövetkezetek kül- mind amellett szólnak tehát, dötteiből, valamint a tanácsi hogy a megkezdett utat tovább apparátus dolgozóiból közös kell járni. S ennek már egy- előkészitő bizottság alakult. A két vonatkozásban kézzelfog- bizottságban eredményesen ható eredményei is vannak. működtek együtt a két köz- A Pest megyei és a Fővárosi igazgatási terület szakemberei, Tanács végrehajtó bi'zottságá- funkcionáriusai. A megyei és nak vezetői tárgyaltak az a budapesti termelőszövetke- együttműködés módozatairól, zetek közösen tartották tanács- az oktatás, az egészségügy, a kozásukat is, amelyen a kong­resszusi küldötteket ugyancsak egyetértésben választották meg. Bár próbálkozások már tör­téntek korábban is a két köz­Városépítés — lassuló tempóval? Nincs rekord az EB óta Egy esztendeje sincs még, hogy örömmel adtunk hírt ar­ról a lázas ütemű munkáról, amelyet a gödöllői Agrártu­dományi Egyetem körüli épít­kezésen tapasztaltunk. Az ÉM 25-ös Állami Építőipari Vállalat akkor mindent elkö­vetett, hogy az atlétikai Euró- pa-bajnokság kezdetére kor­szerű, szép szálláshely várja a kontinens legjobb atlétáit a diákotthonban. fatelepítés és az élet egyéb területéről. Ajánlatos azonban a szövetkezetek közötti szóró- ! sabb kapcsolat is. NEM IS ARRÓL VAN SZÓ | ... , — és az előkészítő bizottság j ... .. igazgatása terület gondjainak, te jai ßem arra gondotoalc _ j Néhány hete ismét arra jár­feladatainak egyeztetésére, hogy egy_ogy termelőszövetke- ' tunk-, <;zuttal, a szovjet molda- meg sem volt példa az utóbbi építsen ki szorosabb kap- * időszakban hasonló szaros, Bár sem eLveien. gyümölcsöző egyuttmukodesre. dö _ bizonyiték erre a Túl a formalitáson a közös valamint több budai járásban gazdálkodó tsz együttműködé- „ . se a Százhalombattai Erőmű felesleges gőzének hasznosítá­sára. A legtöbbet a közeljö­vőben létrehozásra kerülő ter­melőszövetkezeti szövetsége­ken keresztül lehet elérni. A szövetségekhez tartozó gazda- egymas sagok egyeztessék fejlesztési terveiket. Például a mezőgaz­tanácskozás, — ez az aránylag rövid ideig tartó közösség, nagyon jelen­tős, mind a megyei, mind pe­dig a fővárosi termelőszövet­kezetek további fejlődésére. Ez a rövid időszak is elegendő volt ugyanis arra, hogy köze­lebbről megismerjék gondjait, terveit. AZ ELŐKÉSZÍTŐ BÍZOTT- dasági termékek — főként a SAG a múlt hét közepén tar- zöldség és a gyümölcs — ér- totta utolsó közös ülését. A tőkésítésében működjenek fővárosi szövetkezetek tehát a együtt. A tagszövetkezeteket területi szövetségüket külön, képviselő szövetségek együtte- sajátos feladatuknak, érdekük- sen, hatékonyabban léphetnek nek megfelelően alakítják fel az egyes vállalatokkal, in- meg. A megye szövetkezetei tézményekkel szemben. Fájó szintúgy. Az utolsó ülésen probléma mindkét terület szö- azonban, mindkét fél részéről vetkezeteinek a nagy árrés. E elhangzott a kívánság: ne sza- tekintetben is egyeztethetik kódjának meg a kapcsolatok, nézeteiket — s közösen ,,/a- ellenkezöleg, legyenek azok raghatnak” le belőle, szorosabbak, mint eddig. Eh­hez reális alapot ad az, hogy A KÖZIGAZGATÄSI IIA- mindkét közigazgatási terület TAR — amely eddig elválasz- szövetkezeti gazdaságainak tóttá a két terület szövetkezeti azonosak a törekvéseik: minél jobban ellátni a fővárost élel­miszerrel, mezőgazdasági ter­mékekkel. Ugyanennek a kér­désnek a másik oldala: mind­két terület közös gazdaságai gazdaságait — kezd megszűn­ni. Az élet követeli ezt, az egyre inkább kiterebélyesedő gazdasági mechanizmus, amely segít lerombolni az indokolat­vai delegáció kíséretében. Aggódva tapasztaltuk, hogy az építkezés lázas üteme — mintha alábbha­gyott volna. jövedelmük túlnyomó többsé- lan fenntartásokat és segíti gét abból szerzik, hogy a fő- kibontakoztatni az előnyöset, városban értékesítik termékei- az ésszerűt, két. — m. s. — Legalább is, a látszat szerint. — A látszat nem csalt — bocsátja előre Babó Elek, az egyetem műszaki ellenőre, aki­től tegnap felvilágosítást kér­tünk az építkezés helyzetéről. — Sajnos, az EB óta lényegesen megcsappant létszámmal fo­lyik a munka. Éppen ezért, az egyik legfontosabb épület munkálatai nem haladnak a tervezett ütemben. A kony­ha—étterem—mosoda kombi­nátról van szó, amelyet októ­berben kellene átadni. Hogy mennyire szükség lenne rá, arról csak annyit, hogy jelen­leg három helyen étkeznek egyetemünkön. A vállalat több kiemelt épít­kezést végez, s munkaerejét azokra kénytelen koncentrál­ni. Sajnos, ez olyan objektív tény, amit mi sem tudunk el­vitatni ... — Ezek szerint, átadnak-e újabb épületet ebben az év­ben? — Az étteremkombinát erő­sen kétséges; ezenkívül csupán egy hetvenötszemélyes óvoda átadására kerül sor, július vé­gén. , ny. é. Miért nyugtalan 3500 ember Albertirsán? Kertben, ház alatt: belvíz — Szúnyogbölcsők, eltömött lefolyók A MÁ V halogat — Megteltek vízzel a kutak, a pincék, csicsogott a par­kett Újtelepen. Két jelölő gyűlésen is részt vettem eb­ben a körzetben, s mindkét helyen a belvíz volt a fő probléma. A víztől szabadít­son meg az új tanács! — kér­ték akkor a választók. — Szántó József művelődési otthon igazgató, a községi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak tagja ismétli — ki tudja hányadszor — Albertirsa-Űj- telep mintegy háromezeröt­száz lakójának kérését. Mit tett azóta a tanács? Erre a kérdésre már a köz­ségi tartács elnökhelyettese, Márkus Béla adja meg a vá­laszt: — Tavasszal elkészítettük a község belsőségi vízrendezé­sének a tervét. Ennek alap­ján megrendeltük a kiviteli terveket is a Pest megyei Ter­vező Vállalattól, községfejlesz­tési alapból. Fő- és mellék­csatornák épülnek, melyek levezetik majd a rengeteg belvizet, mely most az újtele­piek házait veszélyezteti. A vasútállomásnál, a pálya­testen átívelő „repülőhídon” állunk. Belátni innen az egész községet, s különösen a ve­Országos Söripari Vállalat FELVÉTELRE KERES férfi betanított és segédmunkásokat ALLAN ÖÓ MUNKÁRA Munkásszállás van. Jelentkezés: Budapest X., Maglódi út 17. Munkaerőgazdálkodás szélyeztetett Újtelepet A két dombvonulat közé épült köz­ség felé nyomul két oldal­ról a víz. Az újtelepi házaknál azonban megtorlódik: út­ját állja a vasútvonal. A kertekben most láthatatlan, de minden ásónyomra felfa­kad, a házak falába felszívó­dik. Eddig 25—30 házat kel­lett újjáépíteni, de romlik- bomlik sok más is. — A kiviteli tervek szep­temberre elkészülnek, de hiába kezdjük meg a mun­kát, nincs szabad útja a víz­nek. Nézze ezt a három ta­vat, itt a vasút mellett. Ez akadályozza, hogy a talajból leszivárogjon a víz. Valóságos § víztároló ez itt — lefolyás ^ nélkül. Néhány évvel ezelőtt ugyanis a MÁV betömte a S pályatest alatt levő, még 1845- ^ ben épült hidat. Ott vonul- ^ hatott volna le a víz a Gerje ^ csatornába. Mit mond a MÁV? Május 12-én helyszíni tár- ^ gyalást tartottak volna a me- ^ gyei tanács építési •, közieke- ^ désd és vízügyi osztálya, a í; községi tanács, a Közép-Tisza- í vidéki Vízügyigazgatóság, a § MÁV és a Budapesti Közúti $ Igazgatóság részvételével. A MÁV azonban nem kép- | viseltette magát ezen a tárgyaláson. Álláspont­jukról a megyei tanács épité- ^ si osztályán tájékozódtunk. ^ i — A víz levezetésének s egyetlen lehetséges útja a ^ vasúti pálya alatt levő híd újjáépítésével biztosítható. A 5 MÁV — mint értesültünk — § elvileg nem zárkózik el a § híd helyreállítása elől, azon- | ban csak 1968—69-ben haj- | landő erre. Mi ezt az időpon- ^ tot nem fogadhatjuk eL Al- Ä bertirsa mintegy tizenöt éve $ Hagyomány9 felújítva Nem minden rossz, ami régi Évről évre több kell - Háznál a segítség Júliusban újabb sorozat - Szakma lett belőle gyek közé húzódott gyárból, s hogy nincs megállás, azt jól mutatja, hogy szeptemberben már kétszáz lajt- és trágyalé- szóró kocsinak kell elhagynia az üzemet. A kerék évezredes emberi találmány, a fúvott kerék, ahogyan a szakemberek a gumikereket nevezik, már sokkal fiatalabb. A lovassze­kér is öreg jószág, a gumi­kerekes platós kocsi már öcs- kösnek számít mellette: a régi szekerek, lőcsöskocsik után 1955-ben kezdték el gyártani a gumikerekes platóskocsikat a Szentendrei Kocsigyárban. Alig telt el két-három esz­tendő, úgy látszott, hogy az öcsinek igen hamar befelleg­zett Kinek és hol kell már manapság lovaskocsi? © — Nem minden eszköz rossz, ami régi — mondja Gál László, a gyár igazgatója. — Mi ma­gunk is úgy gondoltuk, hogy a mezőgazdaság átszervezése, a nagyüzemek kialakítása em­lékké teszi a lovaskocsit Nem így történt. Az igények, még­pedig a növekvő, évről évre több kocsit váró igények alapján felújítottuk a — ha­gyományt. És persze, a gyár­tástechnológiát is. A több száz darabos szériák után 1962-ben már egyetlen darab platóskocsit — jó „ma­gyarosan”, stráfkocsit — sem készítettek, nem volt hozzá felújított gumiabroncs, s élt az a nézet is — igaz, nem a gyáron belül —, hogy nem kell a kocsi. A termelőszövet­kezetek mind határozottabb igényjelzése, vásárlási szándé­ka, s a szállításban mutatko­zó fennakadás, a lóállomány szükségességének igazolódása azután változást hozott. 1965- foen még csak ötven, 1966-ban már 400, 1967-ben pedig már 500 darab másfél tonnás pla­tóskocsit gyártottak, illetve készítenek. 0 épült újtelepi része víziben van. A munkálatokat már az idén meg akarjuk kezdeni, s a MAV-nak is ehhez kell igazodnia, — mondotta Szepesy Árpád csoportvezető. Háromezerötszáz albertir- 6ai polgár tehát most a MÁV válaszára vár. Arra, hogy már az idénre kimondja az „igent”, hogy eltűnjenek a szúnyogböl­csők az újtelepi kertek alól, s megszabaduljanak az embe- _ rek a házaikat, telkeiket ron- § tó alattomos belvizektől. § (ferencz) — Jelentős változást ér­tünk el azzal — mondja Mül­ler László főmérnök —, hogy a melegen hengerelt vasszer­kezeti anyagokról áttértünk a hidegen sajtoltakra. Ez mint­egy huszonöt százalékos ön­súlycsökkentést tett lehetővé, 6 a könnyű, jól terhelhető ko­csit igen szeretik a termelő- szövetkezetek. Ezt abból is le­mérhetjük, hogy képviselőik sokat kopogtatnak a gyárnál, dehát mi csak a mezőgazda- sági kereskedelmi szerveken keresztül értékesítünk. Ez évben eddig kétszáz más­fél tonnás platóskocsi hagyta él a gyárat. A kocsigyártó soron, ahol a kocsikészítés olyan ne­ves szakemberei dolgoznak, mint Gádor Gyula, Lelkó Fe­Az öregecske, kopott épüle­tek belseje, elsősorban a gépi berendezés rácáfol arra. hogy csak ott lehet produkálni, ahol minden tökéletes. A szentendrei gyár igencsak ma- I ga „kaparta” össze a többszáz­renc, Jordanies Jenő, Feketű József és Klárik János, már a június végi, júliusi sorozat alkatrészeit készítik, s közben gyártják — mégpedig naponta hat darabot — a négy tonnás közúti, illetve vontatós pót- . . . t készítésének kocsikat. Mert ezek legalább darabos sorozat készítésének olyan közkedvelt termékei a | anyagi-műszaki feltételeit gyárnak, mint a — stráíkocsi. | ezt igazolandó elég megemlí- — Miért szeretik a közös l teni, hogy kapacitásuk havi A MŰHELYEKBEN MÁR A JÜLUJSI SOROZAT ALKAT- , RÉSZÉI KÉSZÜLNEK: A KONCENTRÁLTSÁG Fö FOR­RÁSA A GAZDASÁGOSSÁGNAK. (Foto: Gábor) gazdaságokban ezeket a kocsi­kat? A munkás, akit kérde­zek, habozás nélkül válaszol: — Azért, mert gyakorlatilag nincs lehetőség a tönkreme- nésükre. Háznál van a se­gítség, minden termelőszövet­kezetben ott a bognár, a ko­vács, aki kicserélheti azt az al­katrészt, oldaldeszkát, ami tönkrement. Igénytelen eszköz ez, s gumikerék is. ahol a többi ba. elmegy ott gad a sár­© „Őshazájukban" tanulnak száz kocsi gyártását. teszi le­hetővé —, s maga birkózik ma is a sokféle anyagellátási gonddal. Elsősorban csavar­áruban, s kis spirálrugókban már-már a nevetségesség ha­tárát súrolja mindaz, amit az ilyen meg olyan hiánycikkek utáni futkározás és könyör­gés, vitatkozás és levelezge- tés jelent, öröm az ürömben, hogy végre a gumiabroncs-el­látás megfelelő. — A kocsikészítés, az azzal összefüggő vas- és famunkák jó szakmává lettek gyáron be­lül, s ezt igazolja — mondja az Igazgató —, hogy dolgozó­ink alig tíz százaléka cserélő­dik ki évente, ami ilyen körül­mények között dolgozó üzem­nél nem ad okot a röstelke- désre. Az igazgató leveleket mutat: termelőszövetkezetek érdek­lődnek, hogy nagyobb, két és fél. illetve négy és féltonnás platóskocsik gyártására van-e remény? A gyár képes ilyene- két is készíteni, de ezekhez ^ nincs abroncs. Itt szeretnének ^továbbjutni, de ez sajnos, nem | rajtuk múlik. Mégis, próbál­koznak a megoldással, mert , § úgy vélik, s teljes joggal,-f- ^ hogy a gyár számára a leg­| főbb parancsokat jelentik az Szudánban és Egyiptomban § igények! Az alkatrészek leszabásának koncentrálása, a gyár vezetői által sok ötlettől táplált gépe­sítés sokat jelentett a kocsi- gyártás gazdaságosságának nö­velésében. Az ésszerű csopor­tosítás következménye, hogy a már kiszállított kétszáz kocsi után a következő két hónap­ban újabb háromszázas soro­zat kerül ki a szentendrei he­élnek magyar származású tör- § esek. A legenda szerint ezek a magyarok három időszakban telepedtek Afrikába. Az első csoport Hunyadi seregében szolgált és fogolyként került ide. Ma már csupán neveik, szokásaik és emlékeik jelzik magyar származásukat. A má­sodik csoport a török hódolt­ság korában, a harmadik pe­dig a kuruc felkelés leverése után sodródott Afrikába. Hussein el Said és Amit Nawaf — a Nemzetközi Diák- szövetség ösztöndíjasai — a rokonság miatt választották Magyarországot tanulmányaik színhelyéül. ‘Mindkét „ma- gyarab” diák az orvostudomá­nyi egyetemen tanul. Hussein negyedéves, Amir elsős az ál­talános orvosi karon. Mészáros Ottó Kistarcsa község területén működő ÉLELMISZERBOLTUNKBA «fiadókat felvessünk Szakképzettek, gyakorlottak előnyben. JELENTKEZÉS: Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Munkaügyi Csoportja Vác, Április 4. tér 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents