Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-18 / 115. szám

P 1967. MÁJUS 18., CSÜTÖRTÖK Szalay néninek igaza van! Műhely a lakószoba mellett Még egyszer a lacházi moziépületről Újabb két levél érkezett hozzánk Kiskunlacházáról, mindegyiket a régi, beroskadt tetejű moziépületről írták és panaszolják az ottlevő állapo­tokat. Jog szerint csak az egyik levéllel kell foglalkoz­nunk, amelyet özvegy Szalay Gáborné, Lenin út 113. szám alatti lakos írt. Ugyanis a má­sik megint csak névtelen. Úgy tűnik, Laczházán különösen kedvelik a panaszkodásnak ezt a módját; nem először hoz eb­ből a községből ilyen levelet a posta. Vajon miért nem írják mondanivalójuk alá nevüket az emberek? Ha igazuk van és bizonyítani tudják, amit állíta­nak, miért burkolódznának a névtelenségbe? Ezért hát az újabb levéllel, amelyen hangzatosán, de egy­általán nem bizalmatkeltően a „kiskunlacházi nép” aláírás szerepel, nem is kívánunk fog­lalkozni. A figyelmet ehelyett özvegy Szalayné keserves, két­ségbeesett és sürgős intézkedést kérő panasza érdemli meg. A 75 éves beteges asszony azt írta: szoba-konyhás háza össze van építve a régi mozi­épülettel, amelyben most a földművesszövetkezet nemcsak bútort kíván raktározni, de asztalos- és villanyszerelő mű­helyt is berendezett. Az ott végzett munka zaja olyan erő1 sen áthallik a lakásába, hogy nincs nyugalma, emiatt állan­dóan idegcsillapítót és altatót kénytelen szedni. Elmondta levelében, hogy az ügyben már járt a községi tanács el­nökénél és a földművesszövet­kezet főkönyvelőjénél. Minde­nütt igyekeztek őt barátságo­san megnyugtatni, a zaj azon­ban nem szűnt meg. „Nagyon bánt, hogy ezt is meg lehet tenni egy szeren­csétlen idős asszonnyal, hogy a kérését semmibe veszik...” — írta a néni. Elutaztunk hozzá, megláto­gattuk. Kicsi háza valóban ott lapul az emeletmagas mozi­épület mellett, amelynek falát közvetlenül mellé építették. Békésnek, derűsnek tűnt itt minden, a meleg délelőtti nap­sütésben. A törékeny, filigrán termetű néninek azonban az utóbbi időben egyáltalán nincs békessége a lakásában. Ágya a jelenlegi asztalosműhely fala mögött áll. Mivel gyakran gyengélkedik, nappal is le kell feküdnie. — Úgy érzem, mintha ma­Meg kell oldani! Cinema verité - tanulságokkal Magyarázat: objektív ok — Kár, hogy belenyugszik a vásárló A húsipari vállalatnál nagy a forgalom: áruszállítás ideje van. A munkások egymásután rakják meg a ládákat, csak úgy, „natúrban”, papír nélkül. A tepertőre bácskai hurka, ar­ra sós szalonna, disznósajt ke­rül. A tepertő összenyomódik, a hurka kireped, a só ráragad a virslire... Egy hosszú férfi — alsó aj­kára cigarettacsikk tapad — a gépkocsiba hordja az árut. Lá­dákat, félsertéseket, fagyasz­tott marhákat dobál egymás­ra. Sáros bakancsban topog a kocsiban, védőköpenye piszkos... A kocsi úgynevezett célka­rosszériás, speciális szállító- kocsi, de ahogy itt használják, annál a targonca sem lenne rosszabb... Az aggregátort nem kap­csolják be, a kocsiban tehát a megengedettnél magasabb a hőmérséklet. A fagyasztott hús olvadni kezd, leve rácso­rog a fehér szalonnára ... A FŰSZERT Vállalat raktá­rában vagyunk. Az egyik fal­nál dobozhegy nyújtózik a mennyezetig. A dobozokon lejjel lefelé a felirat: Fragile. Törékeny. Lehet, hogy a rak­tárosok nem tudják? Ügy do­bálják ugyanis, mintha lapá­tolnának. A nagy dobozokban kis dobozok. Horpadtak, sza­kadozottak. Folyik belőlük a nagykocka- és makarónitör­melék ... Egy másik falnál sűrített paradicsomot tárolnak. Las­san három esztendeje. A de­formálódott pléhdobozokon itt-ott még olvasható a felirat: Gyártás 'ideje: 64 III. Vagyis, 1964. harmadik negyedév. A szavatosság tehát régen lejárt... Egy falusi Népboltba meg­érkezik a sütőipar lovasko­csija. A füles kosarakban la­pos, égett héjú kenyerek. For­rón rakták kosárba őket, egy- től-egyig összenyomódtak. A zsemlék befülledtek a papír- zsákban. A boltvezető próba­mérést végez, háromszor tíz darab kiflivel. Éppen, hogy el­érik az alsó súlyhatárt... Mindezt — filmen látjuk, a megyei tanács vetítőter­mében. A filmet az Állami Kereske­delmi Felügyelőség munkatár­sai készítették. Cinema verité — az életből ellesve. így, csokorba kötve, nem mondom, riasztó. A valóság­ban, sajnos, legtöbbször napi­rendre térünk fölöttük. Túl zsíros a sertéshús? örüljünk, hogy nem fagyasztott! Magas a parízer víztartalma? Leg­alább nem hizlal! Súlyhiányos a kenyér? Ezt nem is tudjuk, hiszen sehol sem mérik! És belenyugszunk, pedig a vásárlók ezrei károsodnak — velünk együtt. A filmet a megyei tanács kereskedelmi osztálya bemu­tatta a húsipari, sütőipari, és élelmiszer ß. kiskereskedelmi vállalatok vezetőinek. Okulá­suk A vetítést követő vitában sok szó esett az objektív nehézségekről. Hogy kevés a speciális szállí­tó gépkocsi, sok helyütt ma is lovas szekérrel szállítják az árut. Hogy a húsipari szállí­tómunkások védőruhája fél nap alatt is olyan, mintha hetek óta használták volna. Hogy a kenyérhez megfelelő ideig pihentetett, állandóan azonos minőségű liszt kellene. Hogy kevés a raktár, s ami van is, kicsi, korszerűtlen ..; Kétségtelen, sok az objektív probléma, amelyek megoldása sok pénzt, beruházást igényel. De legalább azokból a hibák­ból okuljunk, amelyeknek fel­számolásához nem kell pénz! Csak igényesség, az előírások betartása és több jóakarat. ny. é. gam is műhelyben lennék — így panaszolta a baját szóban is. — Olyan erős a kopácsolás, hogy kénytelen voltam már többször elmenni itthonról, másutt vártam be, míg a mun­kaidő odaát véget ért. Megyünk át a szomszédba. Aznap ugyan nem dolgoztak a volt mozi előcsarnokában mű­ködő műhelyben, de ott voltak a munkapadok, szerszámok, valóban itt javítják rendsze­resen a törött, sérült bútoro­kat. Fent az emeleten a régi vetítőhelyiségben pedig a vil­lanyszerelő műhelyt rendez­ték be. A földszinten próbát tettünk: jó magam kézbe véve egy kalapácsot, szögverést utá­nozva kopácsolni kezdtem. A zajt odaát, Szalay néni szobá­jában hallgatta Benedek Sán­dor, a földművesszövetkezet ipari előadója és a velem uta­zó fiatal építészmérnök, Ti­mon Kálmán, a megyei ta­nácstól. ö állapította meg: — Amikor a szoba ablaka nyitva volt (s miért ne lehet­ne nyitva ilyen jó időben?) nagyon erősen hallottuk a ka­lapálást. Amikor bezártuk, már tompábban, de így is át­hatolt a zaj. Ez természetes, hiszen a két falat egybe építették. És hiá­ba 65 centiméter vastag a kis házikóé, átveszi a rezgést. Pe­dig még jelenleg csak kézi szerszámokkal dolgoznak a szomszédban. Mi lesz, ha be­állítják a motorokkal hajtott daraboló- és gyalugépeket meg a villamosfűrészt? Az a válasz, amit Benedek Sándor adott erre a kérdésre, egyáltalán nem hangzott meg­nyugtatóan : Egyelőre még nem aka­runk gépeket működtetni. Azonban már ezek nélkül is kellemetlenül erős zaj van a régi moziban. Megkérdeztük erről Komár Lászlót, a községi tanács vb- elnökét is. Ö így foglalt állást: — Raktár céljára kérte a földművesszövetkezet az épü­letet. Gépeket nem engedünk beállíttatni. Szalai néni nem kíván le­hetetlent, megérti, milyeR' ■ nagy szükség van a raktárral* De tanácsa és kérése. hogy a bútorokat ne itt elől, hanem a volt nézőtér hátsó részében javítsák, ott, ahol már véget ér az ő kis házá­nak a fala — megvalósítható, így nem „üldözné” ki őt ott­honából az asztalosműhely. Véleményünk megegyezik az övével: ez a legkevesebb, amit megtehet a lacházi föld­művesszövetkezet. Reméljük, meg is teszi. „A 101. szenátor“ Az USA egyik legnagyobb politikai botrányáról tv-film készült: Gesztxy Pál és Gimes György eredeti, dokumentu­mok alapján dolgozta fel Bobby Baker világszenzációt keltett korrupciós manővere­zéseinek hiteles történetét. A háromrészes film „A 101. sze­nátor” címmel felidézi John­son egykori titkárának tízei­méit, lebukásának körülmé­nyeit. A filmet Keleti Márton rendezte. Öreg hölgyek zenekara Svájcban működik a legér­dekesebb és a legeredetibb könnyűzenekar. A karnak 22 asszony a tagja, akik közül a legfiatalabb 50 éves, a legöre­gebb pedig 80 éves. Szilvalekvár — köcsögben Üj cikkel jelentkezik a Kecskeméti Konzervgyár: kö­csögben hoz forgalomba szil­valekvárt. Általában 1,3 kilo­gramm tartalmú lekvároskö­csögöket hoznak forgalomba 23,80 forintos áron. Elmozdult 66 a tárnoki szőlőhegy „Mozog“* a legelő is Már amikor az új balatoni műút építését elkezdték a falu határában, az sem tetszett a tárnokiaknak. Nem mintha betokosodott, minden régihez ragaszkodó konzervatívok len­nének, de hát a tsz szántóföld­jéből, azaz közös vagyonuk­ból is kisajátítottak az úthoz számos ölet. Ezt a veszteséget még valahogyan elviselték volna, ám az építkezés miatt nem tudták a szokott úton igazgatóság pedig elismerte, hogy a tárnoki közös gazda­ságra, valamint a többi sző­lőbirtokosra egyaránt káros helyzet alakult ki. Végül ki­nyilatkoztatta, hajlandó rövid időn belül a szőlőhöz közvet­len dülőutat építeni. Egyetlen feltételt azonban kikötött, a község építsen ideiglenes hi­dat a Zámoli patak fölött Ezt a megállapodást április 21-én jegyzőkönyvbe foglalták az­megközelíteni a szőlőhegyet, i zal, hogy az igazgatóság nyolc Mikor pedig az új út elké- 1 napon belül kitűzi a szóban- szült, kiderült, a szőlőhegy ; forgó híd helyét. Amire vi- „elmozdult”, négy-öt kilomé- ; terrel távolabb került a falu­tól. Ilyen sokat kell kerülni az új út miatt. Több száz háztáji, meg egyé­ni kis parcella mellett a Le­nin Tsz szőlője is ott van a hegynek mondott magaslaton, így azután valahány szőlős­gazda csak akad Tárnokon, mind panaszkodik az időtrab- ló, felesleges fáradsággal járó kerülő miatt. A tanács nem nézte tétle­nül a bajt, tárgyalni kezdett az Útügyi Igazgatósággal. Az szont csak közel kéthetes ké­sedelemmel került sor. — Jó, jó — mondta a ha­VISSZHANG SOMOGYJADBOL: Az Éden elvesztése Hetesi Ferenc Pál Nincs ebben semmi lehetet­len. így útóilag pedig különö­sen egyszerűnek tűnik, hogy valahol Somogybán egy kis község irodalomszerető embe­rei levelet küldtek Illyés Gyu­lának, kérve, írjon számukra olyan színpadon előadható művet, mely az atomháború veszélyéről s az emberek fele­lősségéről szól. Somogyjád inessze van Budapesttől, elő­ször csak azok a hangok jutot­tak el a fővárosi közönséghez, melyek a levélírók bátorságát méltatták. Aztán most, tegnap előtt maga a drámai orató­rium is, melyet Illyés Gyula örömmel írt meg. Az eredeti bemutató formájában a so- mogyjádi irodalmi színpad mutatta be a budapesti közön­ségnek. — Amikor megkaptam ezt az először naivnak ható fel­kérést, úgy éreztem, itt az a pillanat, amikor engedelmes­kednem kell — mondta Illyés Gyula az egyetemi színpadi bemutató előtt — De hogyan? Falusi nívón? Ez megalázó lett volna, mindenekelőtt a somogyjádiakra nézve. Olyan színvonalon írtam meg tehát, ahogy akár a francia akadé­mián ülő szürrealista költő barátaim felkérésére írnám. A somogyjádiak megértet­ték a mű néha bonyolultan formált gondolatait. Érezték szépségét, mondanivalója nagyszerűségét. A kényes ta­lálkozás is — egy kis falu iro­dalomkedvelő amatőrjei s az igényes belvárosi közönség találkozása — nagyszerűen si­került. A somogyi emberek ízes dunántúli akcentusa a mű bölcsen fejtegető soraival a pesti fül számára újdonság­ként ható, példázatos egysze­rűséggel ötvöződött. Beszéd­lejtésük néholi kiforratlansága felolvadt szándékuk tisztasá­gában, egyenértékűnek érez­tük az előadás és a mű tiszta­ságát. Az Éden elvesztése meg­kapó bölcseleti költemény teli nagy kérdésekkel, melyeket a kétely szegez a bizakodásnak, az emberi eredményekről hi­deg számítással lemondó elő­relátás, a civilizációhoz ra­gaszkodó humanista aggoda­lomnak. A drámai oratórium mellé a két és fél órás műsorban Illyés Gyula számos versét nyújtot­ták át a közönségnek, főváro­si és somogyjádi fiatalok tol­mácsolásában. Harmonikusan találkozott Illyés Gyula nagy­sága Bartók művészetével. Három dalát hallhattuk ezen az estén. Az igényes műsor összeállításáért Moldován Do­mokost illeti a dicséret, aki Pest megye népművészetének is értő kutatója. Kitűnő har­móniaérzékkel válogatta össze Illyés Gyula méltatására s a somogyjádiak vállalkozásának dicséretére a legszebb színe­ket. a. j. Beszélő hűtőszekrény Az Egyesült Államokban rö­videsen „beszélő hűtőszek­rény” kerül piacra. Amikor bizonyos élelmiszerek ki­fogynak a számukra előirány­zott tartályokból, a hűtőszek­rénybe beépített hangszalag jelenti: „Nincs vaj — Nincs vaj...”. Ugyanez a helyzet a sajtnál, a felvágottnál, a to­jásnál és más élelmiszereknél. Valaki javasolta, hogy bizo­nyos esetekre egy válaszadó készüléket is kellene alkal­mazni a konyhában, amely je­lentené, hogy „Nincs pénz — Nincs pénz ... táridő be nem tartása miatt zúgolódó tárnokiaknak az egyik útügyi. — Mi elismer­jük, hogy kár érte a falut, de ismerjék el: a kár haszonnal jár. És ezt el kell ismerni. Az új autóút mentén a Benta-patak meg a sóskúti út között te­rül el a tsz-nek egy darab semmire se jó földje. Inkább csak telekkönyvi megjelölés szerint legelő, valójában azonban amolyan savanyú füvet nevelő, vizenyős terület. Ennek egyik szegletét az út­építők annak idején megboly­gatták és lápföldet hoztak elő. — Hohó! — mondták a tsz vezetői —, ez már valami! Ha csupán néhány holdon talá­lunk ilyen kincset, akkor is hamarosan meggazdagszunk. 65 telén jobbra-balra áso- gattak a nedves legelőn, s megállapították, hogy mintegy 20 holdas lápföldbánya tulaj­donosa lett a tárnoki Lenin. Pontosan 333 méter hosszú és 45 méter széles területen, két és fél méter vastagságban lelhető a talajjavításra,, oly jól felhasználható bányakincs. •Múlt ősztől ez év kora tava­száig aztán a Földgép Válla­lattal kitermeltettek csak úgy mutatóba körülbelül kétezer vagon lápföldet. Vagy két hét óta naponta 15—20 vagont szállítanak belőle a Fővárosi Talajerőgazdálkodási és Érté­kesítő Vállalatnak, amely bármely mennyiséget hajlan­dó átvenni. — Ugyan már, megmond­hatnák, körülbelül mennyi tiszta haszna lesz idén a tsz-nek a kibányászott lápföldből? — érdeklődünk a tsz-irodán. Mind a négy alapművelet alkalmazásával számolgatnak rövid ideig: — Hát meglesz legalább 800 ezer forint hasznunk. Valaki még csendesen hoz­záteszi: — De ebben nincs benne a saját földjeinken, a magunk lápföldjévei végrehajtott ta­lajjavítás. Másik hang: — Aztán halat tenyészthe- $ tünk a keletkező tavakban. | Ejnye, az a fránya balatoni § műút! I — Sz. E. NEHÉZ FELADAT Foto: Kotrocző Altató, í öngyilkosjelölteknek I ^ Miután az öngyilkosjelöltek ^ egyre gyakrabban vetnek vé- § get altatószerekkel életüknek, § a gyógyszeripar el akarja ven- S ni a kedvüket ettől a mód- ^ szertől. Egy gyár már megtet- | te az első lépéseket és dr. § Ainsvie angol pszichiáter kö- | veteli, hogy a többi gyár is kö- § vesse példáját. Ez a gyár | ugyanis az altatószerekbe ^ hánytatószert kever. Az ada- | golás nagyon körmönfont: aki J két-három tabletta bevételével ^ földi álmot keres, az pihenést | is talál, aki azonban öt és még § több pirula beszedésével örök § álomra vágyik, óhatatlanul ^ kihányja a bevett altatókat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents