Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-18 / 115. szám
I rt»r Mc«rci hírlap 1967. MAJtTS 18.. CSÜTÖRTÖK Az EAK kéri az ENSZ-csapatok visszavonását az izraeli demarkációs vonalról Mohamed, Favzi tábornok, az Egyesült Arab Köztársaság vezérkari főnöke levelet intézett az ENSZ fegyveres erőinek parancsnokságához s felkérte a parancsnokságot, hogy vonják ki az ENSZ-csapatokat a gazai övezetből, az egyiptomi—izraeli demarkációs vonalról. A felhívás szerint az intézkedésre egyrészt azért van szükség, hogy gondoskodjanak az ENSZ-csapatok biztonságáról, másrészt az EAK megtehesse a szükséges előkészületeket és akcióba léphessen „amint Izrael agresz- sziót követ el bármely arab állam ellen”. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a fegyverszüneti vonalat ellenőrző ENSZ-csapatok- nak csupán megfigyelő feladatuk van és nincs sem utasításuk, sem erejük az esetleges konfliktusba való beavatkozásra. Az A3. Abram rámutat arra, hogy az EAK vezetői a tűzké- szültség elrendelése előtt mérlegelték azokat a jelentéseket, amelyek beszámolták izraeli csapatösszevonásokról és fenyegető nyilatkozatokról. Az izraeli fél odáig ment, hogy Damaszkusz megszállásáról, a Szíria ellen indítandó büntető- expedícióról beszélt. Nasszer elnök az izraeli agresszív előkészületekről és az EAK intézkedéseiről személyes üzenetben tájékoztatta Irak. Algéria, Jemen, a Szovjetunió, Jugoszlávia és India államfőit. Kairói hivatalos közlés szerint az egyiptomi csapatok egy része kedd este megkezdte az átkelést a Szuezi- csatornán, hogy Sinai térségében foglaljon el állásokat. Amer marsall, az EAK fegyveres erőinek főparancsnoka, £>ÉKi£<> JÁNOS * OSZF£R€NCX SUH*\ MOOR % elhelyezésük után megszemlélte az egységeket. A damaszkuszi saj tó és a rádió szerdán bejelentette, hogy riadókészültséget rendeltek el a szíriai fegyveres erők számára is. Favzi vezérkari főnök damaszkuszi megbeszélései befejeztével kedd este visszatért Kairóba. Közvetlenül megérkezése után tanácskozott Amer marsallal. Az izraeli kormány keddi ülésén Levi Eskol miniszterelnök beszámolt a közép-keleti katonai helyzetről, elsősorban az EAK csapa tmozduiatairól, amelyek aggodalmat keltettek Izraelben. A kormány üléséről közelebbi részleteket nem közöltek. Feltehető azonban, hogy az izraeli katonai vezetők is tettek előzetes intézkedéseket. Szaud-Arábia ENSZ-küldöt- te V Thant főtitkárhoz intézett levelében panaszt tett amiatt, hogy az EAK repülőgépei az elmúlt héten támadtak két szaud-arábiai várost. Általános sztrájk Franciaországban Tüntetés Párizsban Kedd este megkezdődött Franciaországban az az általános sztrájk, amellyel a szak- szervezetek felhívására a lakosság tiltakozását fejezi ki a kormány által követelt rendkívüli felhatalmazás ellen. A sztrájk következtében kedd este 19 órától kezdve nem közlekednek a francia repülőtársaság gépei és kedd ‘délutántól szünetel a munka a ■saj tóvállalatoknál is. A sajtó sztrájkja szerda délután 17 óráig tartott, s emiatt De Gaulle tábornok keddi sajtó- értekezlete is csak a csütörtöki lapokban kerül az olvasóközönség elé. Gyakorlatilag az egész országban megbénult minden .tevékenység a szerdai napon, az elektromos energia hiányában leállt a munka a bányákban, a kohóiparban, a .vasiparban, a városi és város környéki közlekedésben. Miután a fővárosban nem közlekednek az autóbuszok és a földalatti vonatok, katonai teherautókat vezényeltek ki azoknak a szállítására, akik munkába akartak menni. Legtöbben azonban inkább otthon maradtak, mert bezártak azok az üzemek, amelyeknek működése villanyáram vagy gázszolgáltatástól függ. ötezer párizsi és Párizs környéki dolgozó vett részt azon a hatalmas tüntetésen, amelyet a CFDT és a Független Pedagógus Szakszervezet párizsi szervezete hirdetett meg a szerdai 24 órás tiltakozó sztrájk napjára. Az időnként zuhogó eső ellenére a déli óráktól kezdve valósággal fe- ketéllett a hatalmas Bastille tér a gyülekező tömegtől. Pontosan 15 órakor indult meg a tüntetők menete a Republic; ue tér felé. A forró hangulatú tüntetés mintegy három órán át tartott. A sztrájkról összefoglaló adatok még nem állnak rendelkezésre, gyakorlatilag azonban teljesnek tekinthető. A francia munkásosztály megmutatta erejét, 24 órára teljesen megbénította az ország életét. Tragikus rali! GAGARIN, KOMAROV TRAGÉDIÁJÁRÓL Jurij Gagarin ezredes inter-' jut adott a Komszomolszkaja Pravda tudósítójának, s egyben válaszolt azoknak a levélíróknak, akik a szovjet űrkutatási program, illetve Vlagyimir Komarov tragikus halála iránt érdeklődtek. Az űrrepüléseket nem kell leállítani, az űrhajósok repülni fognak, új űrhajósok is, és azok is, akik már repültek — jelentette ki Gagarin. Koma- rovnek a Szojuz űrhajó leszállásakor bekövetkezett halálát Gagarin tragikus véletlennek nevezte. Ami az űrkutatás késlekedésére vonatkozó mende-mondákat illeti — mondotta Gagarin — nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy megértsük: Szojuz típusú új űrhajó repülésére csak azután kerülhet sor, ha teljesen kiderítették az első hajó pusztulásának okát, kiküszöbölik ezeket az okokat, és végrehajtják a szükséges kísérleteket. Magától értetődik, hogy ez időt igényel. Gagarin hangsúlyozta, hogy Komarov kiválóan dolgozott a kísérleti repülés egész ideje alatt. Egyetlen egyszer sem tett jelentést arról, hogy az űrhajó létbiztonsági rendszereiben valami rendellenesség mutatkozna. Ez egyébként a berendezés telemetrikus adataiból is látható volt A repülés egész ideje alatt kiváló volt a rádióösszeköttetés, jó volt a vétel. Az űrhajóval akkor szakadt meg a kapcsolat amikor az behatolt a légkör sűrűbb rétegeibe és elégtek a külső antennák. Ennek így is kellett történnie — jelentette ki Gagarin — utalva arra, hogy az ő repülésekor is és az összes űrhajó leszállásakor is ez történt Abban az időpontban azonban a Szojuz ihár a földi lokátorok vételi övezetén beiül volt. Minden szabályosan történt egészen addig a pillanatig, amíg az ejtőernyörendszert nem kellett használni. Ennek a rendellenes működése okozta a Szojuz parancsnokának a halálát — jegyezte meg Gagarin hozzátéve, hogy Komarov nagyon fontos dolgot tett: új űrhajót próbált ki. De megtett még valamit: arra kötelezett bennünket, hogy még fegyelmezettebbek legyünk. Még aprólékosabban foglalkozzunk a műszaki kérdésekkel, még figyelmesebben ellenőrizzünk és kísérletezzünk minden egyes szakaszban, még éberebben készüljünk az ismeretlennel való találkozásra. Megmutatta nekünk, hogy a kozmosz útjai meredekek — mondotta Gagarin. CSAK RÖVIDEN... A SZOVJETUNIÓBAN felbocsátották a Kozmosz—159-es jelzésű szputnyikot. NEM ELÉG ÉLESEK, rossz minőségűek a Lunar Órbiter 4. fényképei a Holdról. ÁRVÍZ ÖNTÖTTE el Firenze egyik külvárosát. PEKINGBEN közzétették a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának egy évvel ezelőtt, a kulturális forradalomról kiadott körlevelét. halálos Áldozatot ís követelt a houstoni néger egyetemen a rendőrség és a diákok között lefolyt lövöldözés. VÁLTOZATLANUL feszült a helyzet Hongkongban, ahol 3000 kínai tüntető kőzáporral felelt a rendörök közbelépésére. AZ ENSZ RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE ma folytatja a délnyugat-afrikai kérdés vitáját. A KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁS miatt az amerikai légierő kedden nem tudott eljutni Hanoi és Haiphong fölé. Gorskov tengernagy a Japán-tengeren történt incidensről Szergej Gorskov flotta-tengernagy, a szovjet hadiflotta főparancsnoka az Izvesztyija tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette: az amerikai hadihajók azért gyakorlatoznak a Japán-tengeren a szovjet partok közelében, hogy „kiélezzék e térségben a helyzetet”. A haditengerészeti gyakorlatok május 8-tól 12-ig tartottak, és ezek során az amerikai hajók nyolcvan mérföld távolságra közelítették meg a szovjet partokat. Május 10-én és II-én az Egyesült Államok torpedórombolója durván megsértve a hajózás szabályait, összeütközött két szovjet hajóval. Május 10-én az 517-es amerikai torpedóromboló szorosan megközelített egy szovjet hajót, balról nekiütközött, a tar- tórúdról leszakította és szétzúzta a mentőcsónakot. Az összeütközés a szovjet partoktól 115 mérföldre történt. Május 11-én ugyanez az amerikai torpedóromboló üldözőbe vett egy másik szovjet hajót és nekiütközött a hajó bal oldali tatrészének. Gorskov tengernagy megállapítja, hogy az amerikaiak szándékosan követték el az összeütközést. A szovjet haditengerészeti flotta főparancsnoka megcáfolja az amerikai sajtó és az amerikai hivatalos személyiségek kijelentéseit, amelyek szerint a szovjet hajók állítólag „bosszantják” az amerikai flotta alakulatait. Ügyeletes szerző: DÉKISS JÁNOS io/m kollektív regeny VII. FEJEZET, amelyben egy rákétás tűnik fel a Sárkúti Pizsamagyárban, majd elcsattan egy pofon. Minden jobb elképzelés híján Zámbó Jenő végül is engedett Hédi unszolásának, és Sárkútra tette át székhelyét. Az esküvő után együtt érkeztek meg a lánnyal, s csakhamar kiderült, hogy Jenő átlagon felüli szellemi képességekkel rendelkezik. A Pizsamagyárban anyaghordozónak osztották be, s egyből megértette, hogy egyelőre be kell érnie ezzel a munkakörrel, egyrészt, mert nincs jobb, másrészt, mert neki egy darabig még várnia kell minden magasabb beosztásra. Lányok, asszonyok között talics- kázott naphosszat, s bíztatta magát, hogy mindez kezdetnek egyáltalán nem rossz. Egy hónapi szorgalmas anyaghordás után az első megpróbáltatás akkor érte, amikor az egyik karbantartó, aki köpcös, s rendkívül izmos férfi volt, megkérdezte tőle: — Mondd csak fiú! Honnan jöttél te? — Én? — kérdezte Jenő, s hátrafordult, hogy hátha a mögötte állót kérdezte a köpcös. Mögötte nem állt senki, annál is inkább, mert itt a fal következett. — Katona voltam — hebegte Jenő. — Igen, a takétásoknál. — Ahá — bólintott a köpcös —, szóval katona voltál a rakétásoknál? Halljátok fiúk — fordult a többiekhez —, katona volt! Aztán mondd csak — vette elő újra Jenőt —, ugye ott a rakétásoknál általában belülről nincsen kilincs az ajtón. így van? Lehettek az öltözőben vagy tízen, valamennyien felnevettek, de szólni senkisem szólt egy szót sem, úgyhogy Jenő bármennyire is zavarban volt, tudta, hogy a köpcös a többiek nevében, mintegy azok szószólójaként beszélt. Alighanem megállapodtak előbb. — Egészségügyi okokból... — próbált magyarázkodni Jenő. — Betegség miatt... Azért szereltem le. — Nézd fiú, hagyjuk ezt — intette le a köpcös a magyarázat újabb nekifutását —, itt mi rendesen bezárjuk ezeket a szekrényeket. Látod? — kérdezte. — Ha netalán mégis lábakelne valaminek — nagyot káromkodott a nyomaték kedvéért —, hát akkor megnézheted magad mielőtt visszakerülsz a rakétásokhoz. Megértetted? — De fiúk, én igazán ... — Különben nincs semmi baj — mondta a köpcös és kiment az öltözőből. A többiek is elszivárogtak, csak egy gyerekarcú parasztfiú piszmogott még Jenő mellett, mielőtt a műhelybe indultak volna. — Ne búsulj, cimbora — mondta a fiú, csaknem azon a hangon, mintha bocsánatot akarna kérni. — Nem rossz gyerek ez az Anti, csak olyan hogy is mondjam ... Meg tudod, annyi mindenféléket beszélnek itt rólad a gyárban ... Tényleg, mi van teveled? A barátságos hangtól Jenó mindjárt magára talált. A ma született bárány tiszta őszinteségével nézett a fiúra, és mári$ hazudott, mint a vízfolyás. — Hosszú volna ezt elmesélni — mondta Jenő. — De neked elmondom. Ültem, ez biztos. — Hol? — Hát a... Ne szólj bele! — intette le Jenó a fiút. — Szóval ültem. De miért ültem? Az apámat szerettem volna látni. — Miért? — bámult rá a fiú. — Apád már bent volt akkor? — Fenét! — legyintett Jenő. — Mondtam már, hogy ne szólj bele. Apám külföldön él, és én ott akartam meglátogatni. Hát ki nem szeretné látni az apját? Csakhogy, akinek mondjuk itt él az apja Sárkú- ton, az fogja magát és elmegy az öregéhez, aztán leül nála a szobában. Az én apám Párizsban él! Azért ültem Vácon. Szóval érted! A határtól hoztak vissza. — Nem volt útleveled? — Nem hát! — mondta Jenő. — Tudod, az öreg gyáros odakint és nem adtak. Pedig hát engem nem a gyár érdekel: a Zámbó Művek. Apára vágytam. A fiú erre azt mondta, hogy mindezt el kellene mondani a gyárban, ne beszéljenek itt mindenféléket összevissza. Jenő erre azt válaszolta: — Na, igen. — S magában azt gondolta: — Még ez hiányozna. Következőkben Jenőt alig szólították másképpen a Sár- kúti Pizsamagyárban, csak így: Rakétás. Ahogy taszigál- ta a kocsiját a gépsorok között, a lányok átkiabáltak a feje fölött: — Te, Eszter, nem tudod, milyen a rakétások egyenruhája? Ilyenkor nevettek. — Kérdezd meg tőle — kiáltott vissza az Eszternek szólított lány és Jenőre mutatott. — ö ott szolgált a rakétásoknál. — Olyan kisanyám — mondta Jenő, s átfogta a lány vállát —, olyan a rakétások egyenruhája, hogy két hely van benne. A lány kibújt Jenő karjaiból, vörös volt az arca, de azért tovább nevetett. — Ettől mindenesetre még nem bizalmaskodunk — mondta, és a fiú kezére ütött, aki indult is tovább a talicskájával, és mögötte csattant az újabb nevetés, mert az egyik asszony azt kérdezte: — Aztán mondja Rakétás, ki is lőtték magát? — Igen! — kiáltotta vissza Jenő, s maga is nevetett. Ebben a teremben négyen szállították az anyagot és Jenő volt a legszorgalmasabb. Fütyült, sékelt a targonca végénél, olykor pedig még szaladt is. Mintha csak rá akart volna szolgálni a Rakétás névre. Mindaddig nem is történt semmi különös esemény, míg hárman nem maradtak. Egy szállító felmondott és hazament a falujába; már egy hete ígérte a vezetőség az új munkaerőt helyette. A másik két ember mindig ment az irodára, hogy mi lesz már. — Oldják meg valahogy emberek! — kérte a műhelyfőnök Jen óéket. — Lássák be, nem kapunk munkást. — Nem is csoda — mondta erre a Füleki nevű szállító, aki legkevésbé strapálta magát, hogy megszolgálja az órabért —, nincs ez a munka megfizetve. — Így nem csináljuk! — jelentette ki a másik is. Ekkor jelentkezett Jenő: — En elvállalom a negyedik munkakört. — Ez hülye! — állapította meg Füleki. — Hogyan gondolta? — kapott a szón a műhelyfőnök. — Ügy, hogy két munkakört vállalok kéremszépen — felelt Jenő, majd egykedvűen hozzátette, hogy semmi az egész, s játszotta, hogy ő még ezt a másik két embert is feleslegessé tudná tenni. — Mert semmi se kell hozzá kéremszépen — magyarázta. — A műhelyben két PVC-csővel meghosz- szabbítják a kocsim nyelét és kész. Így többet tudok felrakni... — Idefigyelj Rakétás! — mondta neki később Füleki, a szállító. — Azt hiszem nem leszünk jóba, ha te itt nyalni akarsz... — Apám — válaszolt Jenó —, a szocialista építés jelenlegi szakaszában rendkívül nagy feladat hárul az anyagmozgatókra. Vagy mondd, te nem olvasol újságot? Füleki úgy nézett Jenőre, mint egy őrültre. Különben Jenő csak játszott Tetszett neki, hogy Fü- lekiék tátják a szájukat, s hogy bosszankodnak. Egyébként dolgozott, mert kedvét lelte benne, s talán egy kicsit Hédiké kedvéért is. A botrány azonban csakhamar kitört. Füleki, aki legkevésbé igyekezett közülük megszolgálni az órabért, egyik nap szokásához híven eltűnt ismét és az asszonyoknak elfogyott az anyaguk. Kiabálás, ordíto- zás után jött a műhelyfőnök, s miután előkerült Füleki is, megszületett a döntés: Ha Zámbó szaktárs tud két ember helyett dolgozni, akkor tud más is. S Jenő példáján okulva, Fülekit elhelyezték a műhelyből a szalaghoz — ahonnét nem lehet lépten- nyomon elmászkálni. Este az öltözőben Jenő éppen egy viccet mesélt a szomszédjának, amikor belépett Füleki. Lapos üveget húzott ki a zsebéből, megkínálta Antit, az izmos karbantartót, majd egy darabig szótlanul szösz- mötölt. Senki sem figyelt rá, mígnem egyszer felkiáltott: — Hol az órám? Csend támadt. — Anti — szólt Füleki a karbantartóhoz —, motozd meg a Rakétást. Anti kissé bizonytalanul nézett körül. — Tessék — ugrott fel Jenő, s széttárta a karját. — Piszkos tolvaj — mondta neki gyűlölködve Füleki. A karbantartó csendet parancsolt, aztán megmotozta Jenőt, végül egy új munkaruha zsebéből előhúzta az órát. — Kié ez? — emelte fel a ruhát Anti, és körbemutatta. — A Rakétásé! — kiáltotta Füleki. — Az ő szekrényén lógott. — Az enyém itt van — vette fel Jenő a saját ruháját a székről. — Ez a tiéd, te állat! — mondta sötéten Anti Füleidnek, s eldobta a ruhát. Ebben a pillanatban Jenő felemelkedett, mind magasabbra és magasabbra, mintha el akarna szállni, de egyszerre hirtelen, hatalmasan lesújtott Füleld arcára. — Itt sem maradok tovább — kiáltotta és kirohant az öltözőből. (Folytatjuk)
