Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-14 / 112. szám
won Falusi dolgok... kAÍívlap 1961. MÁJUS 14., VASÁRNAP A vidéken, falun élő embert általában nem zavarja, ha azt mondják rá, hogy falusi, csak akkor bántódik meg, ha lekicsinylő értelemben használják a szót. Tudom magamról, hiszen éppen eleget bosszantott ez az ajakbiggyesztéssel kísért legyintés: ugyan, falusi dolog ... Kétségtelen, hogy a falu mindig fejletlenebb, hátra- maradottabb volt, mint a város. Ez valami eredendő történelmi helyzet, amelyből húsz esztendeje próbálunk kilábalni, s noha ugrásszerűen növekedett a falvak életnívója, mégis két évtized rövid idő, s hovatovább ma is programunk, hogy végleg eltűnjék a város és a falu közötti különbség. Miért mondom ezt? Mert akár mint vidéki embernek, akár mint olyannak, akit az igazságérzet vezet, be kell látnom, hogy a lekicsinylő értelemben használt „falusi” leszó- lás nem éppen alaptalan mindig, legfeljebb igazságtalan. S legtöbb esetben igazságtalan. Esetenként azonban még ezt sem lehet elmondani... Kiskunlacházán a cukrászdában, vagy mondhatom talán: az eszpresszóban gondolkoztam el e dolgok fölött. Ültem, vártam, s először nem tudtam elképzelni, hogy miért annyira zavaró számomra ez a hely. Aztán rájöttem: azért, mert hallatlanul ízléstelen. Modernkedö, valami úgynevezett „korszerűnek” a szánalmas utánzata. Hangsúlyozom, hogy nem az zavart, mert olcsó, mert szegényes, hanem sokkal inkább a keresettség, amely végül talmivá avatta ezt az egész helyet. Az első helyiségben, ahová az utcáról belép az ember, bambusznád utánzatú burkolat borítja a falat mellmagasságig. A festés mintái — itt is, bent is — különböző mértani ábrákra emlékeztetnek. De a térítőknek, t különösképpen a függönyöknek, már semmi közük ezekhez a modern törekvésekhez. A padló olajos, s az ütött-kopott zongorát egy rongyos csipkével borították le. Igen, ez a taszító. Éppen olyan benyomást kelt ez a hely, mint az az ember, aki az új csizmanadrágjához vi* lágossárga papucscipőt húz, vagy zöld zakóhoz kék inget visel. Bevált fordulattal most azt kellene mondanom, hogy persze nem nagy dolog ez. nem ezek az élet nagy kérdései, hogy miként festik, s rendezik be a vidéki cukrászdákat. s csak éppen megjegyezzük a dolgot. Őszintén szólva azonban, nem is olyan kis jelentéktelen kérdés ez. Az tudniillik, hogy mennyire kósza fogalmak élnek a falvakban a modernségről. Mi sem jellemzőbb: amikor a cukrászda, s az étterem berendezéséről, külleméről érdeklődtem a helyi földművesszövetkezet egyik vezetőjénél, először azt hitte, hogy valami bigott, vaskalapos konzervatívval áll szemben, s így érvelt: „Halad az idő kérem, ma már ez kell a fiatalságnak. Van akinek ez tetszik, van akinek a régi". Tehát, hogy ma modern kell, s ez az. Elképzeltem ezt a cukrászdát, amint egyszerű hengerelt falai, közönséges festett bútorai miatt korsze rűtlenné vált, s kimondták rá. hogy modernizálni kell. Kétségtelenül falusi volt. Aztán jött a bambusznádután- zat, meg a mértani ábrák a falra, s lett: még falusibb. A szó legrosszabb értelmében. Pedig lehetett volna valóban modern; ez ugyanis nem anyagi kérdés. Hiszen, ha már úgyis csinálni akartak, s csináltak is valamit... Ebben tanulság rejlik, nemcsak erre a cukrászdára vonatkozik, hogy ha újat, s modernet akarnak teremteni, az tényleg új, és modern legyen. Szóval e példa jó arra, hogy számon kérjük a jó ízlést... (Dékiss)-------------- erős lányka, erre I Szép, | a típusra mond-------------- ják, hogy majd k icsattan. Vastag, egyenesszálú, hosszú haja belelóg a szemébe, és ezért minduntalan a füle mögé kell simítania. Szeme: legtöbbször csak két ferde sáv a kicsit tatáros arcban. 19 éves. — Szóval a főtéri porter is beszélt rólam? Emlékszem rá. fürdőruhában dolgoztunk és le akart fényképezni, de nem hagytam. — Már öt éve zsibbadok itt. Ügy kezdődött, hogy a nyolc általános után eljöttem tróge- rolni ide, aztán az akkori főkertész megtanított cigarettázni és káromkodni — tudok káromkodni magyarul, svábul, szlovákul és románul — és azt mondta, most már lehet belőlem kertész. — Az ilyesmit örökli az ember valahonnan, azt beszélik. És tényleg. Itt vagyok például én, akinek a nagyapja is kertész volt, bár én kertészkedni az öreget már sohasem Táttam. így aztán mégsem tudom, hogy jutott eszembe 8 éves koromban, hogy egy kétszer kétméteres ágyásban csupa gazt termeljek, és közben arról ábrándozzak, milyen jó lesz, ha nagy leszek, akkor mind ki fogom kapálni azt a gazt. Furcsa, miként gondolkodik az ember, amikor még kis krapek. ZSUZSANNA tűk ki. Ezért lát itt az üvegházban ilyen lapos dolgokat. Másként sem vált be a számításom. Kiderült, hogy nem én leszek itt a Jani, mert csak annyi órabért kapok, mint a többiek, a segédmunkások: 6 forintot óránként. Az nem izgat, hogy kertész létemre kapálni is kell, ezt megértem, így van ez a mezőgazdaságban. De ez a 6 forint, ez fáj. Legalább 30 fillért nyomnának rá. Így havonta csak körülbelül 700 forintot kapok kézhez. Ugyanis második éve kertészeti technikumba járok, és ez — mivel olykor délutánonként kiesek a munkából, meg aztán az utazás is sokba kerül Pestre — havi 500 forintos kiadást jelent. Mivel csak alkalmazott vagyok, háztáji föld sem jár. Olvastam, hogy itt most valami változás várható. Hát, ha adnának valami jobb földet, abból sok mindent ki tudnék hozni! — csillan fel zölden a vágott rések között a szeme. "g , ...----T az orrát, t s kifújja | mert mint mondja, kicsit náthás lett a múlt héten, amikor megfürdött a Duná- 'ban. — Hogy miből áll a magánéletem? Például eljárok az MHS-be lőni. Munkásőrnek is be akartak szervezni, de sajnos a mamán ellenezte. Otthon a KISZ-esek magvát mi, tizen jelentjük, a haverjaim, 5 lány, 5 fiú, állandóan együtt vagyunk, és az a legjobb az egészben, hogy egyik lánynak sem udvarol egyik fiú sem. Nemrég vietnami tábortüzet csináltunk, meg klubnapokat rendezünk, amikor van hol, a többi falubeli gyerek meg jön utánunk, mint a güzü. így hát azt mondják, fellendült a KISZ-élet és erre kaptunk egy jó magnetofont és egy jó KISZ-titkárt... Azonkívül elég sokat olvasok. A könyvtárból már nem is tudok mit kivenni, mert mindegyik kartonon szerepel a nevem. Hogy kik a kedvenc íróim? Balzac, Victor Hugo. Néha elmegyünk Pestre színházba, legutóbb a Karamazovokat láttuk, A terveim? Szeretnék nyelvet tanulni, mert nálunk sok külföldi megfordul a faluban, és az embernek sül a képéről a bőr, amikor csak tátog, mint egy hal, ha kérdeznek tőle valamit. Szeretnék egy normális lakásra gyűjteni. Jó lenne utazni is, mert még nem voltam sehol külföldön. Először Romániába mennék el, mert az apám román, azután Franciaországba, mivel a barátnőm rém sznob a franciákra és teledumálta a fejemet. Hogy milyen munkahelyet kívánnék magamnak? Ugyanezt, de úgy, hogy jobban menjenek a dolgok. A főnököm azt mondja, hogy a rosszból is lehet tanulni. Ezek szerint én itt most csak azt tanulom, hogyan nem szabad csinálni ezt a szakmát. De majd rendbejönnek a dolgok, mert a főkertész ugyanaz a régi főkertész, aki legelőször itt volt. ö most nemrég visszajött, hogy helyrehozza, amit eltoltak az aranytartalékok. Jó fej. A paprika, saláta, paradicsom mellett elkezdtünk krizantémot termelni. Nem sikerült, a virágok elrohadtak, de nem kell rögtön kétségbeesni. Most orgonanemesítéssel foglalkozunk: a szimpla fehér orgonát beoltjuk fagyallal és dupla orgona lesz belőle. Jó mi?------------------ a kedves szüI — Hogy I leim elváltak, ------------------ mi az anyámmal ide költöztünk a szomszéd faluba a nagyanyámhoz. Mint mondtam, a 8 általános után eljöttem a kertészetbe. Hallottam, hogy lehet jelentkezni szakmunkástanulónak: három évig aztán suliba jártam. A három év alatt az iskolával különböző helyeken dolgoztunk, vándoroltunk mint a madarak, hogy minél több kertészettel megismerkedjünk. Rém elit osztályt fogtam ki, sokan közülünk kitűnően végezték az általánost, szóval nem csak falból választották ezt a pályát, és a legtöbb azóta is a szakmában dolgozik. Itt a tsz-ben is irtó rendesek voltak: másodéves koromban havi 450, harmadévben pedig 650 forint ösztöndíjat nyomtak. De mire hazajöttem, eléggé lerobbant helyzetet találtam. A régi főkertész elkerült, s a járásból kaptunk arany- tartalékokat. Máig sem hever------------------------ szeretem Azt hiszem I a szak------------------------- mámat, b ár otthon nem lehet velem kertészetről beszélni. Mégis szerethetem, talán azért, mert olyan klassz dolog, hogy az ember elülteti azokat a vacak magokat és aztán várja, hogy mi lesz belőlük és hozzá is segíti, hogy az legyen,' amit az ember akar. Szeretem ezt a szakmát valószínűleg, mert még azt is kibírom, hogy egy vacak bádoglavór a fürdőszoba, amelyben az ember este megmossa a kezét és a lábát, mert arcot mosni már luxus. Biztosan szeretem a kertészetet, mert azt is elviseltem, hogy tegnap bejött egy asszony, hogy ne kezdjek ki a férjével. Nem kezdtem ki J^ele, csak megjavítottam a traktort,' mert megkért rá. Ilyesmiből vannak aztán a félreértések itt falun. Mit csinálhat az ember? — bedobja a pléhpofát. Az sem zavar, hogy kiszúrnak velem és csak 6 forintos órabért adnak. Nem kell mindjárt lelé- celni, ha nem ügy alakúinak a dolgok, ahogyan képzeltük. .---------------- maradok, mert | Hát én I időm és türel- ----------------- mem, az aztán v an. Padányi Anna WMMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSffSSSffSfSS/fSS/SSSS.rSSSSSSSSSSSS*SSSSSS*SSSSSmSfSSSSS*SSSffSSSSSSWS*/'fSSSfSSSf*fSfSSfSSSSSSSSSSSSS***SSSS*SSSSSSSSSfmSSSSSSSSSSSMSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSS*S*SSSfSSSSSSSSSM*Sf*SSS 0€KÍS$ sfÁAOS * OSI F£R€NC * SC/m ANDOR Ügyeletes szerző: ŐSZ FERENC MmföCL kollektív regeny IV. FEJEZET, melyben Jenő új anyát talál, később elmegy a régihez, aki addigra azonban a leendő anyósa lesz. Közben talál egy testvért is... A könnyebb megértés végett hívjuk segítségül a film módszerét: állítsuk meg egy pillanatra a képet, hogy az olvasók és a szerzők is tisztán láthassanak e bonyolult helyzetben. A képen először is vessünk egy pillantást Jenőre. Ott áll a szálló halijában. Arca a rumtól bamba, az ijedségtől falfehér. Indulna kifelé, de észreveszi az ajtón belépő Törnek doktort, aki mögött feltűnik Hédi is. Kökény Zoltán szeretettel tárja ki karját rég látott kis húga felé, akihez képest egy fábaszorult féreg ficánkoló angolna. Ibolya fél szemmel az ajtót lesi, de felméri, hogy menekülésre nincs remény. Egy boldog ember van csak: az öreg Zámbó, aki elégedetten kasszát csinál és elindul a resti felé, hogy valamennyi üzletfele nevében elfogyassza a bőséges áldomást. És most bemozdul a kép, a szereplők újra élnek. Folytatódjék a játék! — Gusztáv! — állította meg a fényképezőgépe felé törő Törnek doktort Hédi. — Várjon egy pillanatra, inkább én — mondta. Ezalatt három lépéssel odébb: — Drága Ibolyám, mennyire örülök neked ... Nézd mit hoztam! Már régen megvettem a számodra ... — Kökény Zoltán keblére ölelte kishúgát és átadta neki a gépet. — Köszönöm Zoltán. Engedd meg, hogy bemutassam ... a kartársat. A központban dolgozik ... főelőadó. Zoltán kezet nyújtott Jenőnek, aki harmadszori célzással meg is ragadta a feléje nyújtott jobbot és olyan mennyiségű szeszpárát 'ehelt Zoltánra, hogy az megtántorodott. — Fogja meg ezt a gépet, kedves kartárs... én bemegyek egy kicsit a bátyámmal beszélgetni. Egy óra múlva a Szabadság Szállóban találkozunk — mondta Ibolya és behúzta Zoltánt az étterembe. A legjobbkor, mert Hédi már odaért Jenőhöz. — Tudtam, hogy meglesz az a vacak fényképezőgép — mondta kedvesen. — Akiben én megbízom, abban nem csalódhatok. Hiába, az én munkámban elengedhetetlen az emberismeret. Jöjjön csak ide Gusztáv. Fogja a gépét és tanuljon meg bízni az emberekben. Gorkij mondta: az ember a jóra születik. Kérjen bocsánatot Gusztávka! — Én megbocsátok — felelte gálánsán Jenő, és meg akarta ölelni a nagy falitükörben önmagát. Törnek a fényképezőgéppel szó nélkül kiment, de még visszaszólt: — Vegyen búcsút kedves ettől a Grál lovagtól. Én a kocsiban megvárom. Hangosan csapta be maga mögött a kocsi ajtaját, gyanakodva nyitotta ki a gép tokját és megdöbbenve tapasztalta, hogy saját 1200 forintos Zorkij gépe helyett egy vadonatúj japán automatagép van benne, melynek értéke legalább 8000 forint. Gyorsan becsukta a tokot és a gépet belegyömöszölte a kesztyűtartóba. Hédi búcsúzott Jenőtől: — Ne haragudjon Gusztávra. <5 nagyon becsületes ember. Csak kicsit prűd és tele van előítéletekkel. De örülök, hogy most kapott egy leckét. Hát á viszontlátásra. Ne feledje, ha segítségre van szüksége, rám számíthat. Jenő kikísérte a lányt. Pillantása találkozott Törnek doktoréval, aki dühösen elfordult és olyan hirtelen indította a kocsit, hogy Hédi feje beleütődött a szélvédőbe. — Ürge! — morogta megvetően Jenő, és eszébe jutott, hogy milyen simán indította el azt a Skodát, melyet néhány évvel ezelőtt egy éjszakára kölcsönvett. Aztán elhessegette a gondolatot A múltat ki kell radíroznia emlékezetéből. Üj élet kezdődik. Ezért el sem ment a megbeszélt randevúra Ibolyához. Kivett egy szállodai szobát. Napközben megfelelő állást keresett, este korán feküdt, öt nap után azonban, hogy fogytán a pénze. Szálloda-, számlájának kifizetése után egy árva tizese maradt. Gyomrát marta azS éhség, érezte, hogy kalóriára van szüksége. Miután a börtönben hozzászokott a rendszeres étkezéshez, az utolsó tízest két féldeci pálinkába fektette, mely tudvalévőén szénhidrátban felettébb gazdag, és vitaminokban sem szegény. Azt már nem is kell említeni, hogy jelentős mértékben segíti az agyműködést. — Pénzt kell szerezni! — morfondírozott, de rögtön hozzátette: — Természetesen becsületes úton. Mi- sem nyilvánvalóbb, hogy a bajba jutott gyermeknek elsőként az ő szeretett édesapja jut eszébe. Az öreget ezúttal az érkezési oldalon találta meg egy pádon. Főtt debrecenit evett rozskenyérrel. A pádon nagy, fehér csomagolópapírra gondos női kezek rakták sorra a katonákat: kiskenyér, nagy debreceni, s mindegyik tetején egy savanyú cseresznyepaprika. Az öregúr mint egy automata nyelte a falatokat, közben nagyokat csuklott és záporoztak szeméből a könnyek. Aztán hálásan csókolta meg a gondos női kezeket, melynek tulajdonosában Jenő Kökény Ibolyát ismert^ fel. — Csodálkozol? — kérdezte a lány. — Én már semmin sem tudok csodálkozni... — Nehogy azt hidd, hogy a pénzéért szeretem — szegezte le Kökény Ibolya, és gondosan megtörölte az öreg Zámbó piros zsírtól fénylő száját. — ö igazi férfi és igazi lovag. Ezenkívül szüksége van valakire, aki gondozza. Döntöttem: a felesége leszek. Az öreg Zámbó egy nagyot csuklott rá. — Anyám! — rikkantott Jenő és szájoncsókolta Ibolyát. Ne vessük meg érte. Oly régen nélkülözte az anyai szereteted és már kiskorában is olyan anyás volt. — Lekopni! — vetett véget egy rúgással, a gyermeki szeretet forró megnyilvánulásának az öreg. — Ibolyát szeretem, és elvárom, hogy anyád. kénj tiszteld! — És mi lesz az első anyámmal? — Elválunk! De ez nem tartozik egy gyermekre. Jobb, ha most azonnal eltűnsz. — Netán állami gondozásba akartok adni? — kérdezte Jenő. — Ne idegesítsd atyádat — vetett véget a vitának Ibolya. — ölelj meg fiam — tárta búcsúra karját az agg atya. Jenő könnyes szemmel borult szülőapja kebelére. A megható jelenet láttán az ott posztoló rendőrtizedes törölgetni kezdte szemeit Ezért nem is láthatta, hogy a tisztes atya egy hatalmasat rúgott a fiába, amikor az anyjától is búcsúzni akart Jenő céltalanul ődöngött az állomáson, nézte a vonatokat A megafon megszólalt: — Személyvonat érkezik Sárkútról... — Ezt még megvárom — határozta el Jenő, mintha megérezte volna, amit az olvasó már biztos sejt; az egyik kocsiból Hédi szállt ki. — Képzelje Jenő! Mostanában annyi öröm ért. Ismét jelentkezett az apám. Meghívott Dorozsmára az esküvőjére. És tudja mi az érdekes? A menyasszony névrokona magának. Zámbónénak hívják. A szegény asszony öt évvel ezelőtt vesztette el az urát. Jenő hirtelen átölelte a lányt és megcsókolta. — Szégyell je magát! Ezt nem vártam volna. — Félreértett Hédiké. Az a Zámbóné ugyanis az én édesanyám. Ezek szerint maga a testvérem lesz. Ezért adtam azt a puszit. — Ez testvéri csók volt? — kérdezte Hédi és gyorsan kiigazította a rúzst a száján, aztán nála is leesett a tantusz: — De hiszen a maga édesanyja nem özvegy! — Csakhogy ezt ő még nem tudja. Majd én közlöm vele a hírt. Magával utazom kis nú- gom. — Hát ilyen az élet. Jenő e napon talált magának egy új anyát, egy új testvérkét, a saját apja sógora lett, az édesanyja a leendő anyósa, miután fejében már megfogalmazódott a vágy: újonnan talált testvérkéjét egyszer feleségül veszi. Amint kiléptek a Keletiből, találkoztak az idősebb Zámbó- val. — Utazom fater. — Hová? — Dorozsmára megyek, a feleséged esküvőjére! Te nem vagy meghíva az esküvőre? (Folytatjuk)
